Rosucard 40 mg filmtabletta alkalmazási előírás

1.​ A GYÓGYSZER NEVE

Rosucard 20 mg filmtabletta

Rosucard 40 mg filmtabletta

2.​ MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Rosucard 20 mg filmtabletta: 20,8 mg rozuvasztatin‑kalciumot tartalmaz filmtablettánként, ami 20 mg rozuvasztatinnak felel meg.

Rosucard 40 mg filmtabletta: 41,6 mg rozuvasztatin‑kalciumot tartalmaz filmtablettánként, ami 40 mg rozuvasztatinnak felel meg.

Ismert hatású segédanyag: laktóz-monohidrát.

A Rosucard 20 mg filmtabletta 120 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként.

A Rosucard 40 mg filmtabletta 240 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3.​ GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta.

Rosucard 20 mg filmtabletta: rózsaszínű, ovális, mindkét oldalán domború filmtabletta, hosszúsága kb. 11,1 mm, szélessége kb. 5,6 mm.

Rosucard 40 mg filmtabletta: sötét rózsaszínű, ovális, mindkét oldalán domború filmtabletta, hosszúsága kb. 14,0 mm, szélessége kb. 7,0 mm.

4.​ KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Hypercholesterinaemia kezelése

Felnőttek, serdülők és 6 éves vagy idősebb gyermekek kezelésére primer hypercholesterinaemiában (IIa típus, beleértve a heterozygota familiaris hypercholesterinaemiát), illetve kevert dyslipidaemia (IIb típus) esetén a diéta kiegészítéseként, amikor a diétára és egyéb nem gyógyszeres kezelésre (mozgásterápia, súlycsökkenés) nem alakul ki megfelelő válaszreakció.

Felnőttek, serdülők és 6 éves vagy idősebb gyermekek kezelésére homozygota familiaris hypercholesterinaemiában diéta és egyéb lipidszintcsökkentő terápia kiegészítéseként (pl. LDL-aferezis) vagy abban az esetben, ha ezek a kezelések nem alkalmazhatók a betegnél.

Cardiovascularis események kialakulásának prevenciója

Major cardiovascularis események megelőzésére, olyan betegeknél, akiknél az első cardiovascularis esemény kialakulásának nagy a kockázata (lásd 5.1 pont), kiegészítésként más rizikófaktorok javításához.

4.2 Adagolás és alkalmazás

A terápia megkezdése előtt, a beteget hagyományos koleszterincsökkentő diétára kell állítani, melyet a gyógyszeres kezelés ideje alatt is folytatni kell. Az adagot a legkorszerűbb terápiás irányelvek alapján, egyénre szabottan kell megállapítani a terápia célja és a beteg válaszreakcióinak függvényében.

Adagolás

Hypercholesterinaemia kezelése

Az ajánlott kezdő dózis naponta egyszer 5 mg, illetve 10 mg per os, mind a sztatinkészítményt korábban még nem szedő betegeknél, mind azoknál a betegeknél, akiket egyéb HMG‑CoA‑reduktáz‑inhibitor-terápiáról állítanak át. Ebből a készítményből 5 mg-os és 10 mg-os hatáserősség nem áll rendelkezésre, ezért az 5 mg és a 10 mg esetében egyéb rozuvasztatin-tartalmú készítményt kell alkalmazni.

A kezdő dózis megválasztásakor figyelembe kell venni az egyéni koleszterinszintet és a cardiovascularis rizikó mértékét csakúgy, mint a lehetséges mellékhatások kockázatát (lásd 4.4 és 4.8 pont).

Szükség esetén az adag 4 hét múlva a következő dózisszintre emelhető (lásd 5.1 pont). Figyelembe véve, hogy szemben a kisebb dózisokkal, a 40 mg‑os dózis alkalmazásakor a mellékhatások előfordulásáról gyakrabban számoltak be (lásd 4.8 pont), a maximum 40 mg-ig (2×20 mg) feltitrált dózis alkalmazása csak azoknak a nagy cardiovascularis kockázatú, súlyos hypercholesterinaemiában szenvedőknek javasolt (különösen a familiaris hypercholesterinaemiában szenvedők), akiknél a 20 mg‑os kezeléssel nem sikerült a terápia célértékét elérni, és akiknél a későbbiekben folyamatos ellenőrzés történik (lásd 4.4 pont). A 40 mg‑os dózis (2×20 mg) bevezetésekor szakorvosi felügyelet javasolt.

Cardiovascularis események kialakulásának prevenciója

A cardiovascularis események kockázatának csökkentésére irányuló vizsgálatban napi 20 mg volt az alkalmazott dózis (lásd 5.1 pont).

Gyermekek és serdülők

Gyermekgyógyászati alkalmazást csak szakorvos végezhet.

6–18 éves gyermekek és serdülők (Tanner-skála szerint <II–V. stádium)

Heterozygota familiaris hypercholesterinaemia

Heterozygota familiaris hypercholesterinaemiában szenvedő gyermekeknél és serdülőknél a szokásos kezdő adag napi 5 mg.

-​ A 6–9 éves, heterozygota familiaris hypercholesterinaemiában szenvedő gyermekeknél a szokásos dózistartomány naponta egyszer 5‑10 mg, szájon át adva. A 10 mg‑nál nagyobb dózisok biztonságosságát és hatásosságát ebben a populációban nem vizsgálták.

-​ A 10–18 éves, heterozygota familiaris hypercholesterinaemiában szenvedő gyermekeknél és serdülőknél a szokásos dózistartomány naponta egyszer 5‑20 mg, szájon át adva. A 20 mg‑nál nagyobb dózisok biztonságosságát és hatásosságát ebben a populációban nem vizsgálták.

Ebből a készítményből 5 mg-os és 10 mg-os hatáserősség nem áll rendelkezésre, ezért az 5 mg és a 10 mg esetében egyéb rozuvasztatin-tartalmú készítményt kell alkalmazni.

A dózist a gyermekeknél és serdülőknél az egyéni válaszreakció és tolerancia alapján kell titrálni, a gyermekek és serdülők kezelésére vonatkozó ajánlások szerint (lásd 4.4 pont). A rozuvasztatin-terápia megkezdése előtt a gyermekeket és a serdülőket hagyományos koleszterinszint‑csökkentő étrendre kell állítani; ezt a diétát a rozuvasztatin-kezelés ideje alatt is folytatni kell.

Homozygota familiaris hypercholesterinaemia

6–18 éves, homozygota familiaris hypercholesterinaemiában szenvedő gyermekeknél és serdülőknél a javasolt maximális adag naponta egyszer 20 mg.

A naponta egyszer adott 5-10 mg kezdő adag függ az életkortól, a testtömegtől és attól, hogy a beteg korábban részesült-e sztatinkezelésben. Ebből a készítményből 5 mg-os és 10 mg-os hatáserősség nem áll rendelkezésre, ezért az 5 mg és a 10 mg esetében egyéb rozuvasztatin-tartalmú készítményt kell alkalmazni.

A naponta egyszer adott 20 mg-os maximális dózisig a feltitrálást a gyermekek egyéni válaszreakciója és toleranciája alapján kell végrehajtani, a gyermekek és serdülők kezelésére vonatkozó ajánlások szerint (lásd 4.4 pont). A rozuvasztatin‑terápia megkezdése előtt a gyermekeket és a serdülőket hagyományos koleszterincsökkentő étrendre kell állítani; ezt az étrendet a rozuvasztatin‑kezelés ideje alatt is folytatni kell. Korlátozott tapasztalatok állnak rendelkezésre a 20 mg‑tól eltérő dózisok alkalmazását illetően ebben a populációban.

A 40 mg‑os tabletta nem alkalmazható gyermekeknél és serdülőknél.

6 évnél fiatalabb gyermekek

A rozuvasztatin biztonságosságát és hatásosságát 6 évnél fiatalabb gyermekek esetében nem igazolták, ezért a rozuvasztatin 6 évnél fiatalabb gyermekek kezelésére nem javasolt.

Időskori alkalmazás

70 év feletti életkorú betegeknél 5 mg az ajánlott kezdő dózis (lásd 4.4 pont). Ebből a készítményből 5 mg-os hatáserősség nem áll rendelkezésre, ezért az 5 mg esetében egyéb rozuvasztatin-tartalmú készítményt kell alkalmazni.

Az életkorból adódóan egyéb adagmódosítás nem szükséges.

Adagolás vesekárosodásban szenvedő betegeknél

Enyhe és közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél adagmódosítás nem szükséges. Közepesen súlyos vesekárosodásban (kreatinin‑clearance <60 ml/perc) szenvedő betegeknél az ajánlott kezdő dózis 5 mg. Ebből a készítményből 5 mg-os hatáserősség nem áll rendelkezésre, ezért az 5 mg esetében egyéb rozuvasztatin-tartalmú készítményt kell alkalmazni.

A 40 mg‑os dózis közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél ellenjavallt. Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél a rozuvasztatin alkalmazása minden dózisra vonatkozóan ellenjavallt (lásd 4.3 és 5.2 pont).

Adagolás májkárosodásban szenvedő betegeknél

A rozuvasztatin szisztémás expozíciós szintje 7 és annál kisebb Child–Pugh-érték esetén nem növekedett. Azonban a szisztémás expozíció emelkedését figyelték meg 8 és 9 Child–Pugh-érték mellett (lásd 5.2 pont). Ezeknél a betegeknél a vesefunkció ellenőrzése ajánlott (lásd 4.4 pont). Nincs tapasztalat a 9‑nél nagyobb Child–Pugh-értékeknél. Akut májbetegségben a rozuvasztatin adása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Népcsoportok

Fokozott szisztémás expozíciót tapasztaltak ázsiai személyeknél (lásd 4.3, 4.4 és 5.2 pont). Ázsiai származású betegeknél 5 mg az ajánlott kezdő dózis. Ebből a készítményből 5 mg-os hatáserősség nem áll rendelkezésre, ezért az 5 mg esetében egyéb rozuvasztatin-tartalmú készítményt kell alkalmazni. A 40 mg‑os dózis alkalmazása ezeknél a betegeknél ellenjavallt.

Genetikai polimorfizmus

Specifikus típusú genetikai polimorfizmusokról ismert, hogy megnövekedett rozuvasztatin-expozícióhoz vezethetnek (lásd 5.2 pont). Azoknál a betegeknél, akiknél ismert, hogy ilyen specifikus polimorfizmusuk van, kisebb napi rozuvasztatin-dózis javasolt.

Adagolás myopathia kialakulására hajlamosító tényezők esetén

Azoknál a betegeknél, akiknél myopathia kialakulására hajlamosító tényezők állnak fenn, 5 mg az ajánlott kezdő dózis (lásd 4.4 pont). Ebből a készítményből 5 mg-os hatáserősség nem áll rendelkezésre, ezért az 5 mg esetében egyéb rozuvasztatin-tartalmú készítményt kell alkalmazni.

A 40 mg‑os dózis alkalmazása ellenjavallt közülük néhány betegnél (lásd 4.3 pont).

Egyidejű terápia

A rozuvasztatin különböző transzportfehérjék szubsztrátja (például OATP1B1 és BCRP). A myopathia (beleértve a rhabdomyolysist is) kockázata fokozódik, amikor a rozuvasztatint egyidejűleg alkalmazzák bizonyos olyan gyógyszerekkel, amelyek megnövelhetik a rozuvasztatin plazmakoncentrációját ezekkel a transzportfehérjékkel történő interakció következtében (például ciklosporin és bizonyos proteáz-inhibitorok, beleértve a ritonavir kombinációját atazanavirrel, lopinavirrel és/vagy tipranavirrel; lásd 4.4 és 4.5 pont). Amikor lehetséges, másik gyógyszeres kezelést kell megfontolni, és ha szükséges, mérlegeljük a rozuvasztatin-terápia átmeneti felfüggesztését. Azokban az esetekben, amikor ezeknek a gyógyszereknek az együttes alkalmazása elkerülhetetlen, az egyidejű kezelésnek és a rozuvasztatin-adagolás módosításának előnyét és kockázatát kell gondosan mérlegelni (lásd 4.5 pont).

Az alkalmazás módja

A Rosucard a nap bármely szakában, étkezés közben vagy attól függetlenül bevehető.

4.3 Ellenjavallatok

A rozuvasztatin ellenjavallt:

-​ a készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység esetén,

-​ akut májbetegségben szenvedő betegeknél, beleértve az ismeretlen eredetű, tartós szérumtranszaminázszint-emelkedést, valamint bármilyen szérumtranszaminázszint-emelkedést, amennyiben az a normálérték felső határának (Upper Level of Normal, ULN) háromszorosát meghaladja,

-​ súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin‑clearance <30 ml/perc),

-​ myopathiában szenvedő betegeknél,

-​ olyan betegeknél, akiket egyidejűleg szofoszbuvir/velpataszvir/voxilaprevir kombinációjával kezelnek (lásd 4.5 pont),

-​ ciklosporin egyidejű alkalmazásakor,

-​ terhesség és szoptatás ideje alatt, és azoknál a fogamzóképes nőknél, akik nem alkalmaznak megfelelő fogamzásgátló módszereket.

A 40 mg‑os dózis ellenjavallt azoknál a betegeknél, akiknél myopathia/rhabdomyolysis kialakulására hajlamosító tényezők állnak fenn. Ezek a tényezők:

​ közepesen súlyos vesekárosodás (kreatinin‑clearance <60 ml/perc),

​ hypothyreosis,

​ örökletes izombetegség egyéni megjelenése vagy családi halmozódása,

​ az anamnézisben egyéb HMG‑CoA-reduktáz-inhibitor vagy fibrát alkalmazása mellett kialakult izomkárosodás,

​ alkoholabúzus,

​ olyan esetek, amikor a plazmakoncentráció emelkedése fordulhat elő,

​ ázsiai betegek,

​ együttadás fibráttal.

(lásd 4.4, 4.5, és 5.2 pont)

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Vesére gyakorolt hatások

Nagyobb rozuvasztatin-dózissal, különösen a 40 mg‑os adaggal kezelt betegeknél tesztcsíkvizsgálattal kimutatott, főleg tubularis eredetű proteinuriát figyeltek meg, amely a legtöbb esetben átmeneti volt vagy csak időszakosan jelentkezett. A proteinuria nem feltétlenül jelzi akut vagy súlyosbodó vesebetegség kialakulását (lásd. 4.8 pont). Posztmarketing alkalmazás során a vesét érintő, súlyos események jelentési gyakorisága nagyobb a 40 mg dózis alkalmazása mellett. A 40 mg‑os dózissal kezelt betegek rutinkövetése során a vesefunkció ellenőrzése megfontolandó.

A vázizomzatra kifejtett hatások

A vázizmok érintettségéről – mint pl. myalgia, myopathia és ritkán rhabdomyolysis – számoltak be a rozuvasztatinnal kezelt betegek esetében, az összes dózis, de különösen 20 mg‑nál nagyobb adagok alkalmazásakor. Rhabdomyolysis nagyon ritka eseteit jelentették ezetimib és HMG‑CoA‑reduktáz‑inhibitorok kombinációjának alkalmazásakor. Mivel farmakodinámiás interakció lehetősége nem zárható ki (lásd 4.5 pont), ezért ezeknek a szereknek a kombinációs alkalmazásakor óvatossággal kell eljárni.

Csakúgy, mint más HMG-CoA-reduktáz-inhibitor esetében, posztmarketing alkalmazás során a rozuvasztatin adásával összefüggésbe hozható, jelentett rhabdomyolysis-esetek gyakorisága a 40 mg dózis esetében nagyobb.

Myasthenia gravis

Néhány esetben beszámoltak arról, hogy a sztatinok de novo myasthenia gravist vagy ocularis myastheniát okoztak, illetve súlyosbították ezeket, ha már korábban is fennálltak (lásd 4.8 pont). A Rosucard alkalmazását le kell állítani, ha a tünetek súlyosbodnak. Beszámoltak a tünetek kiújulásáról, miután a beteg (ismét) alkalmazni kezdte ugyanazt vagy egy másik sztatint.

Kreatin-kináz mérése

A kreatin-kinázt (CK) nem javasolt mérni kimerítő edzést követően vagy a CK növekedésének egyéb kézenfekvő okának fennállása esetén, mert a mérési eredmény értékelésében félrevezető lehet. Amennyiben a kiindulási CK‑szint szignifikánsan megemelkedett (>5× ULN), 5‑7 napon belül kontrolltesztet kell végezni. Ha az ismételt mérés a kiindulási CK >5× ULN értéket erősíti meg, a kezelést nem szabad elkezdeni.

A kezelés megkezdése előtt

A rozuvasztatint, mint más HMG‑CoA‑reduktáz-inhibitort csak elővigyázatossággal lehet felírni olyan betegeknek, akiknél myopathia/rhabdomyolysis kialakulására hajlamosító tényezők állnak fenn. Ezek a tényezők:

-​ vesekárosodás,

-​ hypothyreosis,

-​ örökletes izombetegség egyéni megjelenése vagy családi halmozódása,

-​ az anamnézisben egyéb HMG-CoA-reduktáz-inhibitor- vagy fibrátkezelés alkalmazása mellett kialakult izomkárosodás,

-​ alkoholabúzus,

-​ 70 év feletti életkor,

-​ olyan esetek, amikor a plazmakoncentráció emelkedése fordulhat elő (lásd 4.2, 4.5 és 5.2 pont),

-​ fibrát egyidejű alkalmazása.

Ezeknél a betegeknél a kezeléssel járó kockázatot kell mérlegelni a terápia lehetséges előnyével szemben, továbbá klinikai megfigyelésük javasolt. Amennyiben a kiindulási CK‑szint szignifikánsan magas (>5× ULN) a kezelést nem szabad elkezdeni.

A kezelés ideje alatt

A beteget meg kell kérni, hogy ismeretlen eredetű izomfájdalom, izomgyengeség vagy izomgörcsök jelentkezéséről haladéktalanul számoljon be, főleg ha azt rosszullét, láz kíséri. Ezeknél a betegeknél a CK-szint ellenőrzése szükséges. A terápiát fel kell függeszteni, amennyiben a CK-szint jelentősen megemelkedik (>5× ULN), vagy az izomtünetek súlyossá válnak és a mindennapi tevékenység során panaszokat okoznak (akkor is, ha a CK-szint ≤5× ULN). Ha a tünetek megszűnnek, és a CK-szint is normalizálódik, a legkisebb dózisú rozuvasztatin-kezelés vagy egyéb HMG‑CoA‑reduktáz-inhibitor-kezelés újraindítása megfontolandó, szoros ellenőrzés mellett. Tünetmentes betegeknél a CK-szint ellenőrzése nem indokolt. Nagyon ritkán beszámoltak immunmediált nekrotizáló myopathiáról a sztatinkezelés – beleértve a rozuvasztatint is – alatt vagy után. Az immunmediált nekrotizáló myopathiát klinikailag tartós proximalis izomgyengeség és emelkedett kreatin‑kináz-szérumszint jellemzi, ami a sztatinkezelés megszakítása ellenére is fennmarad.

Klinikai vizsgálatokban, a rozuvasztatin kombinációs terápiával kezelt kis betegcsoportban a vázizmokat érintő mellékhatások növekedése nem volt bizonyított. Ugyanakkor egyéb HMG‑CoA‑reduktáz-inhibitor és fibrátszármazékok, mint pl. gemfibrozil, ciklosporin, nikotinsav, azol‑típusú antimikotikumok, proteáz-inhibitorok és makrolid antibiotikumok együttadásakor a myositis és myopathia incidenciájának növekedését figyelték meg. A gemfibrozil egyéb HMG‑CoA‑reduktáz‑inhibitorral együttadva növeli a myopathia kockázatát, ezért a rozuvasztatin és a gemfibrozil kombinációja nem javasolt. A rozuvasztatin fibrátokkal vagy niacinnal kombinált alkalmazásakor gondosan mérlegelni kell a további lipidszintcsökkentés előnyével szemben az ezen kombinációk alkalmazásának rizikóját. A 40 mg‑os dózis alkalmazása ellenjavallt fibrátok egy időben való alkalmazásakor (lásd 4.5 és 4.8 pont).

A Rosucard filmtabletta nem adható együtt szisztémás fuzidinsavval vagy a fuzidinsav-kezelés befejezését követő 7 napon belül. Azoknál a betegeknél, akiknél a fuzidinsav szisztémás alkalmazása feltétlenül szükséges, a sztatinkezelést a fuzidinsav-kezelés időtartamára fel kell függeszteni. Rhabdomyolysisről számoltak be (néhány esetben halálos kimenetellel) olyan betegeknél, akik sztatin és fuzidinsav kombinációját kapták (lásd 4.5 pont). A beteget figyelmeztetni kell, hogy amennyiben bármilyen izomgyengeséget, izomfájdalmat vagy izomérzékenységet tapasztal, haladéktalanul keresse fel kezelőorvosát.

A sztatinkezelést a fuzidinsav utolsó adagjának beadása után 7 nappal lehet újrakezdeni.

Kivételes esetekben, amikor a szisztémás fuzidinsav hosszú távú alkalmazása szükséges, pl. súlyos fertőzések kezelésekor, a Rosucard filmtabletta és a fuzidinsav együttes alkalmazásának szükségességét esetenként kell mérlegelni, és a beteget szigorú orvosi megfigyelés alatt kell tartani.

A rozuvasztatint nem szabad súlyos, akut állapotban alkalmazni, amikor myopathia gyanúja merül fel vagy amikor a rhabdomyolysis miatti szekunder veseelégtelenség kialakulásának kockázata áll fenn (pl. sepsis, hypotensio, nagyobb műtéti beavatkozás, trauma, súlyos metabolikus és endokrin rendellenességek, az elektrolit-háztartás zavara, kezeletlen görcsrohamok).

Májra gyakorolt hatások

Mint egyéb HMG-CoA-reduktáz-gátló esetében is, a rozuvasztatin alkalmazása elővigyázatosságot igényel nagy mennyiségű alkoholt fogyasztó betegeknél, és/vagy amennyiben az anamnézisben valamely májbetegség szerepel.

Májfunkciós vizsgálatok elvégzése javasolt a rozuvasztatin alkalmazását megelőzően, illetve a kezelés kezdetétől számított három hónap múlva. A rozuvasztatin alkalmazásának felfüggesztése vagy az adag csökkentése szükséges, amennyiben a szérumtranszamináz-szintek a normálérték felső határának háromszorosát meghaladják.

Posztmarketing alkalmazás során a májat érintő, súlyos (főleg emelkedett transzaminázszintek formájában jelentkező) események gyakorisága a 40 mg‑os dózis alkalmazása mellett nagyobb.

Azoknál a betegeknél, akiknél hypothyreosis vagy nephrosis szindróma következtében szekunder hypercholesterinaemia alakul ki, a rozuvasztatin-terápia megkezdése előtt az alapbetegség kezelése szükséges.

Népcsoportok

Farmakokinetikai vizsgálatokban ázsiai személyeknél emelkedett expozíciót tapasztaltak, fehér bőrűekkel összehasonlítva (lásd 4.2, 4.3 és 5.2 pont).

Proteáz-inhibitorok

A rozuvasztatin megnövekedett szisztémás expozícióját figyelték meg azoknál az alanyoknál, akik rozuvasztatint kaptak egyidejűleg, különböző proteáz-inhibitorok és ritonavir kombinációjával. Figyelembe kell venni a proteáz-inhibitorokat kapó HIV betegek esetében a rozuvasztatin alkalmazása mellett mind a lipidcsökkenés előnyét, mind a fokozott rozuvasztatin-plazmakoncentráció lehetőségét, amikor elkezdjük a rozuvasztatin-kezelést és feltitráljuk a rozuvasztatin dózisát a proteáz‑inhibitorokkal kezelt betegeknél. Bizonyos proteáz-inhibitorokkal történő egyidejű alkalmazás nem javasolt, kivéve, ha a rozuvasztatin adagját módosítják (lásd 4.2 és 4.5 pont).

Interstitialis tüdőbetegség

Sztatinok főleg hosszú távon történő alkalmazása mellett kivételes esetekben beszámoltak interstitialis tüdőbetegség kialakulásáról (lásd 4.8 pont). A jellemző tünetek közé sorolhatók a nehézlégzés, a száraz köhögés, az általános állapot rosszabbodása (fáradtság, súlyvesztés, láz). Amennyiben felmerül a gyanú, hogy a betegnél interstitialis tüdőbetegség fejlődött ki, a sztatinterápiát fel kell függeszteni.

Diabetes mellitus

A rendelkezésre álló információk alapján a sztatinok megnövelik a vércukorszintet, valamint azoknál a betegeknél, akik a későbbi diabetes kialakulása szempontjából nagy kockázatnak vannak kitéve, hyperglykaemiát okozhatnak, antidiabetikus kezelést téve szükségessé. A sztatinokkal való kezelés leállítása azonban nem indokolt, mivel a sztatinok előnye, mely a vascularis betegségek kockázatainak csökkentéséből származik, meghaladja a hyperglykaemia kialakulásának kockázatát. A kockázatnak kitett beteget (éhomi glükóz 5,6‑6,9 mmol/l, BMI >30 ttkg/m2, megnövekedett trigliceridszint, hypertonia) a nemzeti irányelveknek megfelelően klinikai és biokémiai szempontból monitorozni kell.

A JUPITER vizsgálatban a bejelentett diabetes mellitus-esetek összgyakorisága 2,8% volt rozuvasztatin, és 2,3% placebo esetén, legfőképpen azoknál a betegeknél, akiknek az éhomi glükózszintje 5,6‑6,9 mmol/l volt.

Súlyos, bőrt érintő mellékhatások

A rozuvasztatin-kezeléssel kapcsolatban súlyos, bőrt érintő mellékhatásokat jelentettek, beleértve a Stevens–Johnson-szindrómát (SJS) és az eosinophyliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerrreakciót (drug reaction with eosinophilia and systemic symptoms, DRESS) is, amely életveszélyes vagy halálos kimenetű is lehet. A beteget a gyógyszer rendelésekor tájékoztatni kell a súlyos bőrreakciók jeleiről és tüneteiről, továbbá szoros felügyelet szükséges. Amennyiben ezen reakciókra utaló jelek és tünetek jelentkeznek, a Rosucard alkalmazását azonnal fel kell függeszteni, és más kezelés lehetőségét kell megfontolni.

Ha a betegnél súlyos mellékhatás – például SJS vagy DRESS – jelentkezik a Rosucard alkalmazása során, akkor ezeknél a betegnél a Rosucard-kezelés újrakezdése a későbbiekben is tilos.

Gyermekek és serdülők

A rozuvasztatint szedő 6–18 éves gyermekek és serdülők hosszbeli növekedésének (magasság), testtömegének, testtömegindexének (body mass index, BMI), valamint a nemi érés során a másodlagos nemi jegyek Tanner-skála szerinti értékelése egy kétéves időtartamra korlátozódik. A kétéves vizsgálati kezelést követően nem észleltek gyógyszerhatást a növekedésre, a testtömegre, a testtömegindexre és a nemi érésre vonatkozóan (lásd 5.1 pont).

Egy klinikai vizsgálatban, amikor a gyermekek és serdülők 52 héten keresztül kaptak rozuvasztatint, gyakrabban figyelték meg a CK >10× ULN emelkedését és az izomtünetek jelentkezését mozgás vagy fokozott fizikai aktivitást követően, összehasonlítva a felnőttek klinikai vizsgálataiban észleltekkel (lásd 4.8 pont).

A készítmény laktóz-monohidrátot tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorbcióban a készítmény nem szedhető.

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag “nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek rozuvasztatinra gyakorolt hatása

Transzportfehérje‑gátlók

A rozuvasztatin bizonyos transzportfehérjék szubsztrátja, beleértve a hepaticus uptake transzporter OATP1B1‑et és efflux transzporter BCRP‑t. A rozuvasztatin egyidejű alkalmazása az olyan gyógyszerekkel, amelyek inhibitorai ezeknek a transzportfehérjéknek, a rozuvasztatin fokozott plazmakoncentrációját és a myopathia megnövekedett kockázatát okozhatja (lásd 4.2 és 4.4 és 4.5 pont, 1. táblázat).

Ciklosporin

Ciklosporin és rozuvasztatin egyidejű alkalmazásakor a rozuvasztatin AUC-értéke átlagosan hétszer nagyobb volt az egészséges önkénteseknél mért értékekhez képest (lásd 1. táblázat).

A rozuvasztatin ellenjavallt azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg ciklosporint kapnak (lásd 4.3 pont). Az egyidejű alkalmazás nem befolyásolta a ciklosporin plazmakoncentrációját.

Proteáz-inhibitorok

Habár az interakció pontos mechanizmusa nem ismert, proteáz-inhibitorok egyidejű alkalmazásakor a rozuvasztatin-expozíció erőteljesen megnövekedhet (lásd 1. táblázat). Például egy egészséges önkéntesekkel végzett farmakokinetikai vizsgálatban 10 mg rozuvasztatint és két proteáz-inhibitort tartalmazó kombinációs készítmény (300 mg atazanavir/100 mg ritonavir) együttadása a rozuvasztatin AUC-értékének kb. 3‑szoros, és Cmax-értékének 7‑szeres emelkedését eredményezte. A rozuvasztatin és néhány proteáz-inhibitor kombinációjának egyidejű alkalmazása megfontolható a rozuvasztatin-dózismódosítás gondos mérlegelése után, mely a rozuvasztatin-expozíció várható megnövekedésén alapul (lásd 4.2, 4.4 és 4.5 pont, 1. táblázat).

Gemfibrozil és egyéb lipidszintcsökkentő szerek

A rozuvasztatin és gemfibrozil egyidejű alkalmazásakor a rozuvasztatin Cmax- és AUC-értéke a kétszeresére növekedett (lásd 4.4 pont).

Specifikus gyógyszer-interakciós vizsgálatok során nyert adatok alapján fenofibráttal farmakokinetikai vonatkozású interakció nem várható, bár farmakodinámiás interakció kialakulhat. A gemfibrozil, a fenofibrát, egyéb fibrátok, vagy a niacin (nikotinsav) lipidcsökkentő dózisai (≥1 g/nap) HMG‑CoA‑reduktáz-inhibitorral együttadva növelik a myopathia kockázatát, valószínűleg azért, mert ezek a készítmények monoterápiában alkalmazva is myopathiát okozhatnak. A 40 mg‑os dózis kontraindikált fibrát egyidejű alkalmazásakor (lásd 4.3 és 4.4 pont). Ezeknél a betegeknél szintén 5 mg legyen a kezdő adag.

Ezetimib

10 mg rozuvasztatin és 10 mg ezetimib együttadása hypercholesterinaemiás alanyoknál a rozuvasztatin AUC-értékében 1,2‑szeres növekedést eredményezett (lásd 1. táblázat). A rozuvasztatin és az ezetimib között fellépő farmakodinámiás interakció – a mellékhatások tekintetében – nem zárható ki (lásd 4.4 pont).

Antacidok

Valamely alumínium- és magnézium‑hidroxid-tartalmú antacid szuszpenzió és rozuvasztatin együttadása a rozuvasztatin-plazmakoncentráció megközelítőleg 50%‑os csökkenését eredményezte. Ez a hatás mérséklődött, amikor az antacidot a rozuvasztatin bevétele után 2 órával alkalmazták. Ennek az interakciónak a klinikai jelentőségét nem vizsgálták.

Eritromicin

Rozuvasztatin és eritromicin együttadásakor a rozuvasztatin AUC-értéke 20%‑kal, Cmax-értéke 30%‑kal csökkent. Az interakció az eritromicin által kiváltott fokozott bélmozgás eredménye lehet.

Tikagrelor

A tikagrelor befolyásolhatja a rozuvasztatin vesén át történő kiválasztását, ezáltal növelheti a rozuvasztatin akkumulációjának kockázatát. Bár a pontos mechanizmus nem ismert, néhány esetben a tikagrelor és a rozuvasztatin együttes alkalmazása a vesefunkció romlásához, megnövekedett kreatin-foszfokináz- (CPK) szinthez és rhabdomyolysis kialakulásához vezetett.

Citokróm P450 enzimek

In vitro és in vivo vizsgálatokból származó eredmények azt mutatták, hogy a rozuvasztatin a P450 izoenzimrendszernek se nem inhibitora, se nem induktora. Továbbá a rozuvasztatin ezeknek az izoenzimeknek gyenge szubsztrátja. Így a citokróm P450-mediált metabolizmus eredményeként gyógyszer-interakció nem várható. Nem figyeltek meg klinikai szempontból jelentős interakciót sem a rozuvasztatin és a flukonazol (CYP2C9- és CYP3A4-inhibitor), sem a rozuvasztatin és a ketokonazol (CYP2A6- és CYP3A4-inhibitor) között.

A rozuvasztatin dózismódosítását igénylő interakciók (lásd még 1. táblázat)

Amikor a rozuvasztatin egyidejű alkalmazása szükséges olyan egyéb gyógyszerekkel, amelyek ismerten növelik a rozuvasztatin-expozíciót, a rozuvasztatin-dózist módosítani kell. Napi egyszer 5 mg rozuvasztatin legyen a kezdő adag, ha az expozíció (AUC) várható növekedése kb. 2-szeres vagy nagyobb. A rozuvasztatin maximális napi adagját úgy kell módosítani, hogy a várható rozuvasztatin‑expozíció valószínűleg ne haladja meg azt az értéket, amely a napi 40 mg rozuvasztatin bevételekor alakul ki interakciót kiváltó gyógyszer nélkül, például 20 mg rozuvasztatin-dózis gemfibrozillel (1,9-szeres növekedés) és 10 mg rozuvasztatin-dózis ritonavir/atazanavir kombinációjával (3,1-szeres növekedés). Amennyiben a megfigyelés alapján a gyógyszer a rozuvasztatin AUC-értékét kevesebb mint a kétszeresére növeli, úgy a kezdő adagot nem szükséges csökkenteni, de a rozuvasztatin-dózis 20 mg fölé emelése elővigyázatosságot igényel.

1. táblázat: Az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek rozuvasztatin-expozícióra gyakorolt hatása (AUC; csökkenő nagyságrendben) közölt klinikai vizsgálatokból.

A rozuvasztatin AUC-értékének 2-szeres vagy nagyobb mértékű növekedése
Interakcióba lépő gyógyszer adagolási rendje	Rozuvasztatin adagolási rendje	Rozuvasztatin AUC* -változása
Szofoszbuvir/velpataszvir/voxilaprevir (400 mg-100 mg-100 mg) + voxilaprevir (100 mg) napi egyszer, 15 napig	10 mg egyszeri adag	7,4-szeres ↑
Ciklosporin 75 mg – 200 mg naponta kétszer, 6 hónap	10 mg naponta egyszer, 10 nap	7,1-szeres ↑
Darolutamid 600 mg napi kétszer, 5 napig	5 mg, egyszeri adag	5,2-szeres ↑
Regorafenib 160 mg, naponta egyszer, 14 napig	5 mg, egyszeri adag	3,8-szeres ↑
Atazanavir 300 mg/ritonavir 100 mg naponta egyszer, 8 nap	10 mg, egyszeri adag	3,1-szeres ↑
Roxadusztát 200 mg, minden második napon	10 mg, egyszeri adag	2,9-szeres ↑
Velpataszvir 100 mg naponta egyszer	10 mg, egyszeri adag	2,7- szeres ↑
Ombitaszvir 25 mg/paritaprevir 150 mg/ritonavir 100 mg naponta egyszer, dazabuvir 400 mg naponta kétszer, 14 napig	5 mg, egyszeri adag	2,6- szeres ↑
Teriflunomid	Nem elérhető	2,5‑szeres
Grazoprevir 200 mg/elbasvir 50 mg naponta egyszer, 11 napig	10 mg, egyszeri adag	2,3- szeres ↑
Glekaprevir 400 mg/pibrentaszvir 120 mg naponta egyszer, 7 napig	5 mg naponta egyszer, 7 napig	2,2- szeres ↑
Lopinavir 400 mg/ritonavir 100 mg naponta kétszer, 17 napig	20 mg naponta egyszer, 7 napig	2,1‑szeres ↑
Kapmatinib 400 mg napi kétszer	10 mg, egyszeri adag	2,1‑szeres ↑
Klopidogrel 300 mg‑os telítő adag, 75 mg‑mal folytatva 24 óránként	20 mg, egyszeri adag	2‑szeres ↑
Fosztamatinib 100 mg napi kétszer	20 mg, egyszeri adag	2,0‑szeres
Tafamidisz 61 mg naponta kétszer az 1. és 2. napon, majd naponta egyszer a 3.–9. napon	10 mg, egyszeri adag	2,0-szeres ↑
A rozuvasztatin AUC-értékének kevesebb mint 2-szeres mértékű növekedése
Interakcióba lépő gyógyszer adagolási rendje	Rozuvasztatin adagolási rendje	Rozuvasztatin AUC*-változása
Febuxosztát 120 mg napi egyszer	10 mg, egyszeri adag	1,9‑szeres
Gemfibrozil 600 mg naponta kétszer, 7 napig	80 mg, egyszeri adag	1,9‑szeres ↑
Eltrombopag 75 mg naponta egyszer, 5 napig	10 mg, egyszeri adag	1,6-szeres ↑
Darunavir 600 mg/ritonavir 100 mg naponta kétszer, 7 napig	10 mg naponta egyszer, 7 nap	1,5-szeres ↑
Tipranavir 500 mg/ritonavir 200 mg naponta kétszer, 11 napig	10 mg, egyszeri adag	1,4-szeres ↑
Dronedaron 400 mg naponta kétszer	Nem elérhető	1,4-szeres ↑
Itrakonazol 200 mg naponta egyszer, 5 napig	10 mg, egyszeri adag	**1,4-szeres ↑
Ezetimib 10 mg naponta egyszer, 14 napig	10 mg, naponta egyszer, 14 nap	**1,2-szeres ↑
A rozuvasztatin AUC-értékének csökkenése
Interakcióba lépő gyógyszer adagolási rendje	Rozuvasztatin adagolási rendje	Rozuvasztatin AUC*-változása
Eritromicin 500 mg naponta négyszer, 7 napig	80 mg, egyszeri adag	20% ↓
Baikalin 50 mg naponta háromszor, 14 napig	20 mg, egyszeri adag	47% ↓
* Az x‑szeres változásként megadott adat az egyidejű alkalmazás és a rozuvasztatin önmagában történő alkalmazása közötti egyszerű arányszámot mutatja. A %‑ban kifejezett változás a rozuvasztatin önmagában történő alkalmazásához képest mért relatív %‑os eltérést jelenti. Növekedés “↑”, nincs változás “↔”, csökkenés “↓” jellel mutatva. ** Számos interakciós vizsgálatot végeztek különböző rozuvasztatin-dózisokkal, a táblázat a legszignifikánsabb arányt mutatja AUC = görbe alatti terület (area under curve)

A következő gyógyszerek/kombinációk rozuvasztatinnal egyidejűleg alkalmazva nem befolyásolták klinikai szempontból szignifikánsan az AUC-értékét:

Aleglitazár 0,3 mg, 7 napig; fenofibrát 67 mg napi háromszor, 7 napig; flukonazol 200 mg napi egyszer, 11 napig; fozamprenavir 700 mg/ritonavir 100 mg napi kétszer, 8 napig; ketokonazol 200 mg napi kétszer, 7 napig; rifampicin 450 mg napi egyszer, 7 napig; szilimarin (máriatövis kivonat) 140 mg napi háromszor, 5 napig.

A rozuvasztatin hatása az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerekre

K-vitamin-antagonisták

Hasonlóan egyéb HMG‑CoA‑reduktáz-inhibitorokhoz, egyidejűleg K‑vitamin-antagonistával (pl. warfarin vagy más, kumarin típusú antikoaguláns) kezelt betegeknél a rozuvasztatin-terápia megkezdése, illetve a dózis emelése a nemzetközi normalizált arány (International Normalised Ratio, INR) megemelkedését okozhatja. A rozuvasztatin-terápia felfüggesztése vagy az adag csökkentése az INR csökkenését eredményezheti. Ilyen esetekben az INR megfelelő ellenőrzése szükséges.

Orális fogamzásgátlók / hormonpótló terápia (HRT)

Rozuvasztatin és orális fogamzásgátlók egyidejű alkalmazásakor az etinilösztradiol AUC-értéke 26%‑kal, a norgesztrel AUC-értéke 34%‑kal emelkedett. A plazmaszint-emelkedést az orális fogamzásgátló dózisának megválasztásakor figyelembe kell venni. Nincs farmakokinetikai adat olyan betegekre vonatkozóan, akiknek hormonpótló kezelést és rozuvasztatint együtt adtak, ilyen esetekben hasonló hatás nem zárható ki. A kombinációt ugyanakkor – nagy betegszámú klinikai vizsgálatokban alkalmazva – a nők jól tolerálták.

Egyéb gyógyszerkészítmények

Digoxin

Specifikus gyógyszer-interakciós vizsgálatok során nyert adatok alapján digoxinnal klinikailag releváns interakció nem várható.

Fuzidinsav

Interakciós vizsgálatokat nem végeztek rozuvasztatin és fuzidinsav alkalmazásával.

A myopathia kialakulásának kockázata, beleértve a rhabdomyolysist is, növekedhet a szisztémás fuzidinsav és sztatinok együttes alkalmazásakor. Ennek a kölcsönhatásnak a mechanizmusa (farmakodinámiás vagy farmakokinetikai, vagy mindkettő) még nem ismert. Az ilyen kombinációt kapó́ betegeknél (néhány esetben halálos kimenetelű) rhabdomyolysisről számoltak be.

Azoknál a betegeknél, akiknél a fuzidinsav szisztémás alkalmazása feltétlenül szükséges, a sztatinkezelést a fuzidinsav-kezelés időtartamára fel kell függeszteni. Lásd még 4.4 pont.

Gyermekek és serdülők

Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek. Az interakció mértéke gyermekeknél és serdülőknél nem ismert.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

A rozuvasztatin a terhesség és a szoptatás ideje alatt ellenjavallt.

Fogamzóképes nőknek megfelelő fogamzásgátló módszert kell alkalmazni.

Terhesség

Mivel a koleszterin és egyéb, a koleszterin bioszintézisének eredményeképpen létrejövő közti termékek a magzat fejlődéséhez nélkülözhetetlenek, a HMG‑CoA‑reduktáz gátlásából eredő potenciális kockázat meghaladja a terápia előnyeit a terhesség ideje alatt. Az állatokkal végzett vizsgálatokból korlátozott bizonyítékok állnak rendelkezésre a reprodukciós toxicitásra vonatkozóan (lásd 5.3 pont). Amennyiben a rozuvasztatin-terápia ideje alatt a beteg teherbe esik, a kezelést azonnal fel kell függeszteni.

Szoptatás

A publikált jelentésekből származó korlátozott mennyiségű adat azt mutatja, hogy embereknél a rozuvasztatin jelen van az anyatejben. A rozuvasztatin patkányok esetén kiválasztódik az anyatejbe. A rozuvasztatin hatásmechanizmusából adódóan fennáll a csecsemőnél jelentkező mellékhatások lehetséges kockázata. Szoptatás ideje alatt a rozuvasztatin-kezelés ellenjavallt.

Termékenység

Nem ismertek termékenységre gyakorolt hatások a rozuvasztatin alkalmazása után.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A rozuvasztatinnak a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességet befolyásoló hatását nem vizsgálták. Ugyanakkor farmakokinetikai tulajdonságai alapján nem valószínű, hogy a rozuvasztatin befolyásolja ezeket a képességeket. Gépjárművezetés és a gépek kezelése során figyelembe kell venni, hogy a terápia időtartama alatt szédülés előfordulhat.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A rozuvasztatin alkalmazásakor tapasztalt mellékhatások rendszerint enyhék és átmenetiek. Kontrollos klinikai vizsgálatokban a rozuvasztatinnal kezelt betegek közül mellékhatások miatt a betegek kevesebb mint 4%‑át kellett kivonni a vizsgálatokból.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

A klinikai vizsgálatok és a kiterjedt posztmarketing tapasztalatok adatai alapján, a következő táblázat mutatja a rozuvasztatin mellékhatásprofilját. Az alábbiakban felsorolt mellékhatásokat gyakoriság és szervrendszeri kategória szerint csoportosították.

A mellékhatások előfordulási gyakoriságát az alábbi megegyezés szerint határozták meg: gyakori (≥1/100 – <1/10); nem gyakori (≥1/1000 – <1/100); ritka (≥1/10 000 – <1/1000); nagyon ritka (<1/10 000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

2. táblázat: Mellékhatások a klinikai vizsgálatok és a posztmarketing tapasztalatok adatai alapján

MedDRA szervrendszeri kategória	Gyakoriság	Mellékhatás
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	Ritka	Thrombocytopenia
Immunrendszeri betegségek és tünetek	Ritka	Túlérzékenységi reakciók, beleértve az angiooedemát is
Endokrin betegségek és tünetek	Gyakori	Diabetes mellitus1
Pszichiátriai kórképek	Nem ismert	Depresszió
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Gyakori	Fejfájás Szédülés
	Nagyon ritka	Polyneuropathia Emlékezetkiesés
	Nem ismert	Perifériás neuropathia Alvászavarok (beleértve az álmatlanságot és a rémálmokat is) Myasthenia gravis
Szembetegségek és szemészeti tünetek	Nem ismert	Ocularis myasthenia
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	Nem ismert	Köhögés Nehézlégzés
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Gyakori	Obstipatio Hányinger Hasi fájdalom
	Ritka	Pancreatitis
	Nem ismert	Diarrhoea
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek	Ritka	Májtranszaminázok szintjének emelkedése
	Nagyon ritka	Sárgaság Hepatitis
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	Nem gyakori	Pruritus Bőrkiütés Csalánkiütés
	Nem ismert	Stevens–Johnson-szindróma Eosinophyliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS)
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei	Gyakori	Myalgia
	Ritka	Myopathia (beleértve myositist is) Rhabdomyolysis Lupus-szerű tünetegyüttes Izomruptura
	Nagyon ritka	Arthralgia
	Nem ismert	Immunmediált nekrotizáló myopathia Inak rendellenességei, néha rupturával komplikálva
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek	Nagyon ritka	Haematuria
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek	Nagyon ritka	Gynaecomastia
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Gyakori	Asthenia
	Nem ismert	Oedema

1 A gyakoriság a kockázati tényezők meglététől, ill. hiányától függ (éhomi glükóz ≥5,6 mmol/l, BMI >30 ttkg/m2, megnövekedett trigliceridszint, hypertonia a kórtörténetben).

Egyéb HMG‑CoA‑reduktáz-inhibitorokhoz hasonlóan, a nemkívánatos gyógyszerreakciók incidenciája dózisfüggő tendenciát mutat.

A vese érintettsége

Rozuvasztatinnal kezelt betegeknél tesztcsíkvizsgálattal kimutatott, főleg tubularis eredetű proteinuriát figyeltek meg. A vizeletben megjelenő proteinmennyiség növekedését a nullától, illetve a nyomokban előforduló értékről a két keresztes vagy ennél nagyobb értékig, a 10 mg‑os és a 20 mg‑os adaggal való kezelés során a betegek <1%‑nál; a 40 mg‑os adaggal való kezelés mellett a betegek megközelítőleg 3%‑ánál figyelték meg. 20 mg‑os dózis alkalmazásakor a proteinérték nulláról, illetve a nyomokban előforduló értékről egy keresztre történő változása valamivel gyakrabban fordult elő. Az esetek többségében a terápia folytatása mellett a proteinuria spontán csökken vagy megszűnik. A klinikai vizsgálatok adatai, valamint az eddigi posztmarketing tapasztalatok alapján nem igazolódott ok‑okozati összefüggés a proteinuria és az akut vagy súlyosbodó vesebetegség kialakulása között.

Klinikai vizsgálati adatok alapján rozuvasztatinnall kezelt betegeknél nagyon ritkán haematuria kialakulását tapasztalták.

A vázizomzat érintettsége

A vázizmok érintettségéről, mint pl. myalgia, myopathia (beleértve a myositist) és ritkán rhabdomyolysis, számoltak be rozuvasztatinnal kezelt betegek esetében, bármely dózis, de különösen 20 mg‑nál nagyobb adagok alkalmazásakor.

A rozuvasztatin-kezelésben részesülő betegeknél is megfigyelték a CK‑szint dózisfüggő emelkedését; az esetek többségében ez enyhe, tünetmentes és átmeneti volt. Amennyiben a CK‑szint megemelkedik (>5× ULN), a kezelést fel kell függeszteni (lásd 4.4 pont).

A máj érintettsége

Mint egyéb HMG‑CoA‑reduktáz-gátlóknál, a rozuvasztatin-kezelésben részesülő betegek kis csoportjában is megfigyelték a szérumtranszamináz-szintek dózisfüggő emelkedését. Az esetek nagy részében ez enyhe, tünetmentes és átmeneti volt.

Bizonyos sztatinok alkalmazása mellett az alábbi mellékhatásokról számoltak be:

-​ Szexuális diszfunkció.

-​ Kivételes esetekben interstitialis tüdőbetegség, főleg hosszú távú terápia alkalmazásakor (lásd 4.4 pont).

A rhabdomyolysis-esetek, a súlyos vesetünetek és a súlyos májtünetek (főként transzaminázszint-emelkedés) jelentési gyakorisága a 40 mg‑os dózis alkalmazásakor nagyobb.

Gyermekek és serdülők

Kreatin-kináz-szint emelkedést >10× ULN és izomtünetek jelentkezését mozgás vagy fokozott fizikai aktivitást követően gyakrabban figyelték meg egy 52 hetes, gyermekek és serdülők körében végzett klinikai vizsgálatban, felnőttekhez képest (lásd 4.4 pont). Más szempontból, a rozuvasztatin biztonságossági profilja gyermekek és serdülők esetében a felnőttekéhez hasonló volt.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Túladagolás esetére nincs speciális kezelési mód. Túladagolás esetén a beteget tüneti kezelésben és szükség szerint szupportív terápiában kell részesíteni. A májfunkciót és a CK‑szintet ellenőrizni kell. Nem valószínű, hogy a hemodialízis ilyen esetekben hatásos lenne.

5.​  FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1​ Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Lipidszintet módosító anyagok, HMG‑CoA‑reduktáz-gátlók, ATC-kód: C10AA07

Hatásmechanizmus

A rozuvasztatin a HMG-CoA-reduktáz szelektív és kompetitív gátlója. Ez az enzim felelős a 3‑hidroxi‑3‑metil‑glutaril‑koenzim‑A mevalonáttá, azaz a koleszterin előanyagává történő átalakulásáért, és meghatározza annak mértékét. A rozuvasztatin hatását elsősorban a májban, a koleszterinszint-csökkentés célszervében fejti ki.

A rozuvasztatin a májban megnöveli a sejtek felszínén található LDL-receptorok számát, fokozva így az LDL-koleszterin felvételét és katabolizmusát, továbbá csökkenti a VLDL-koleszterin májban történő szintézisét, ily módon csökkenti az össz‑VLDL és össz‑LDL részecskék mennyiségét.

Farmakodinámiás hatások

A rozuvasztatin csökkenti a megemelkedett LDL‑koleszterin-, összkoleszterin- és trigliceridszintet, valamint emeli a HDL‑koleszterin szintjét. Csökkenti továbbá az ApoB-, a nem HDL‑C-, a VLDL‑C-, a VLDL‑TG-szintet, és emeli az ApoA‑I-szintet (lásd 3. táblázat). A rozuvasztatin szintén csökkenti az LDL‑C/HDL‑C, az össz C/HDL‑C a nem HDL‑C/HDL‑C és az ApoB/ApoA‑I hányadost.

3. táblázat: A primer hypercholesterinaemiában (IIa és IIb) szenvedő betegek válaszreakciói az egyes dózisokra (a kiindulási értéktől mért változás korrigált százalékos átlaga)

Adag	N	LDL-C	Össz-C	HDL-C	TG	Nem HDL-C	ApoB	ApoA-I
Placebo	13	-7	-5	3	-3	-7	-3	0
5	17	-45	-33	13	-35	-44	-38	4
10	17	-52	-36	14	-10	-48	-42	4
20	17	-55	-40	8	-23	-51	-46	5
40	18	-63	-46	10	-28	-60	-54	0

A rozuvasztatin-terápia megkezdésétől számított 1 héten belül a terápiás hatás már megmutatkozik, és rendszerint 2 hét múlva kialakul a teljes terápiás válasz 90%‑a. A teljes terápiás válasz általában a negyedik hétre alakul ki és ezután állandó marad.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

A rozuvasztatin rasszra, nemre és korra való tekintet nélkül hatékony a hypertrigliceridaemiával vagy anélkül jelentkező hypercholesterinaemiában szenvedő felnőtt populáció kezelésében, valamint olyan speciális betegcsoportok kezelésében, mint a diabetes vagy a familiaris hypercholesterinaemia.

III. fázisú vizsgálatok összevont adatai alapján a rozuvasztatin hatásosnak bizonyult a IIa és IIb típusú hypercholesterinaemiában szenvedő betegek (az LDL‑C átlaga kiinduláskor megközelítőleg 4,8 mmol/l) többségének kezelésében, az Európai Atherosclerosis Társaság (EAS, 1998) elfogadott irányelveiben megfogalmazott célérték elérésében; a 10 mg rozuvasztatinnal kezelt betegek körülbelül 80%‑ánál az LDL‑koleszterin-szint az EAS irányelvekben rögzített célértékre csökkent (<3 mmol/l).

Heterozygota familiaris hypercholesterinaemiában szenvedő betegekkel végzett nagy betegszámú vizsgálatban, 435 beteg kapott rozuvasztatint 20‑80 mg dózisban, forszírozott dózistitrálási rend szerint. Minden vizsgálati dózis a lipidértékek javulását, valamint a terápia célértékeihez való közelítést eredményezte. A 40 mg‑os adag elérését követően (a terápia 12. hete) az LDL-koleszterin-szint 53%‑kal csökkent. A betegek 33%‑ában az LDL‑koleszterin-szint az EAS irányelvekben meghatározott célértékre csökkent (<3 mmol/1).

Egy nyílt elrendezésű, forszírozott dózistitrálásos vizsgálatban, homozygota familiaris hypercholesterinaemiában szenvedő 42 betegnél (beleértve 8 gyermeket is) értékelték a 20‑40 mg rozuvasztatin-terápiára kialakuló válaszreakciót. A teljes populációban az LDL‑koleszterin-szint átlagos csökkenése 22% volt.

Korlátozott betegszámú klinikai vizsgálatokban, fenofibráttal együttadva a rozuvasztatin additív hatásúnak bizonyult a trigliceridszint csökkentésében, továbbá niacinnal együtt alkalmazva a HDL‑koleszterin-szint emelésében (lásd. 4.4 pont).

Egy multicentrikus, kettős vak, placebokontrollos klinikai vizsgálatban (METEOR) 984, 45 és 70 év közötti, coronariabetegség kialakulását tekintve alacsony rizikójú (Framingham-féle kockázati besorolás szerint: <10% tíz éven belül), továbbá átlagosan 4,0 mmol/l (154,5 mg/dl) LDL‑C-értékkel bíró, szubklinikus atherosclerosisban (Carotid Intima Media Thickness, CIMT-méréssel meghatározva) szenvedő beteget randomizáltak napi egyszeri 40 mg rozuvasztatin- vagy placebokezelésre, 2 éves időtartamra. A rozuvasztatin a placebóhoz képest szignifikáns mértékben lassította az arteria carotis 12 vizsgált pontján mért maximális CIMT progresszióját (–0,0145 mm/év [95%-os CI : ‑0,0196, ‑0,0093; p <0,0001]). A rozuvasztatint szedő csoportban a kiindulási értéktől való eltérés –0,0014 mm/év (‑0,12%/év [nem szignifikáns]), míg a placebocsoportban tapasztalt progresszió +0,0131 mm/év (1,12%/év (p <0,0001) volt. A CIMT-csökkenés és a cardiovascularis események kockázatának csökkenése között direkt összefüggést még nem mutattak ki. A METEOR vizsgálatban tanulmányozott populáció a coronariabetegségre nézve alacsony rizikójú és nem célcsoportja a rozuvasztatin 40 mg dózisnak. A 40 mg‑os dózis csak a nagy cardiovascularis kockázatú, súlyos hypercholesterinaemiában szenvedő betegeknek rendelhető (lásd 4.2 pont).

A JUPITER vizsgálatban (Justification for the Use of Statins in Primary Prevention: An Interventional Trial Evaluating Rosuvastatin) a rozuvasztatinnak a major atheroscleroticus cardiovascularis események előfordulására kifejtett hatását vizsgálták 17 802 férfi (≥50 év) és nő (≥60év) bevonásával.

A vizsgálatban résztvevőket randomizáltan beválasztották placebokezelésre (n = 8901) vagy napi 20 mg rozuvasztatin-terápiára (n = 8901), és átlag 2 éves időtartamig követték.

Az LDL‑koleszterin-szint a rozuvasztatin-csoportban 45%‑kal csökkent (p <0,001) a placebocsoporthoz képest.

Egy post hoc analízisben a nagy kockázatú – Framingham-féle kockázati besorolás szerint >20% kiindulási érték – betegek alcsoportjában (1558 személy) szignifikáns csökkenés mutatkozott a cardiovascularis halálozás, a stroke és a myocardialis infarctus összetett végpontban (p = 0,028) a rozuvasztatin‑kezelésben részesülőknél a placebóhoz képest. Az abszolút kockázatcsökkenés az események arányában 8,8% volt 1000 betegévre vetítve. Az összhalálozás nem változott ebben a nagy kockázatú csoportban (p = 0,193). Egy post hoc analízisben a nagy kockázatú betegek alcsoportjában (összesen 9302 személy) Framingham-féle kockázati besorolás szerint ≥5% kiindulási értékkel (extrapolálva 65 év feletti személyek beleszámításához is) szignifikáns csökkenés mutatkozott a cardiovascularis halálozás, a stroke és a myocardialis infarctus összetett végpontban (p = 0,0003) a rozuvasztatin-kezelésben részesülőknél a placebóhoz képest. Az abszolút kockázatcsökkenés az események arányában 5,1% volt 1000 betegévre vetítve. Az összhalálozás nem változott ebben a nagy kockázatú csoportban (p = 0,076).

A JUPITER vizsgálatban a rozuvasztatint szedő személyek 6,6%‑a, és placebót kapó személyek 6,2%‑a hagyta abba a vizsgálati készítmény szedését mellékhatás miatt. A terápia felfüggesztéséhez vezető, leggyakrabban előforduló mellékhatások: a myalgia (rozuvasztatin 0,3%, placebo 0,2%), a hasi fájdalom (rozuvasztatin 0,03%, placebo 0,02%), és a bőrkiütés (rozuvasztatin 0,02%, placebo 0,03%) voltak. A leggyakrabban előforduló mellékhatások, melyek aránya nagyobb vagy egyenlő volt, mint a a placebokezelés esetén: a húgyúti fertőzés (rozuvasztatin 8,7%, placebo 8,6%), a nasopharyngitis (rozuvasztatin 7,6%, placebo 7,2%), a hátfájás (rozuvasztatin 7,6%, placebo 6,9%) és a myalgia (rozuvasztatin 7,6%, placebo 6,6%) voltak.

Gyermekek és serdülők

Egy kettős vak, randomizált, multicentrikus, placebokontrollos, 12 hetes vizsgálatban (n = 176, 97 fiú, 79 lány), melyet egy nyílt elrendezésű, 40 hetes rozuvasztatin dózistitrálásos szakasz követett (n = 173, 96 fiú, 77 lány), heterozygota familiaris hypercholesterinaemiában szenvedő 10–17 éves betegek (a Tanner‑skála szerint II–V. stádiumban, a lányok legalább egy évvel az első menstruáció után) kaptak napi 5, 10 vagy 20 mg rozuvasztatint vagy placebót 12 héten keresztül, majd mindannyian rozuvasztatint kaptak naponta, 40 héten keresztül. A vizsgálatba történő bevonáskor a betegek megközelítőleg 30%‑a 10–13 éves volt, és körülbelül 17%‑a a Tanner-skála szerinti II., 18%‑a III., 40%‑a IV. és 25%‑a V. stádiumban volt.

Az LDL‑C‑szint 38,3%‑kal, 44,6%‑kal, ill. 50,0%‑kal csökkent az 5 mg, 10 mg és 20 mg rozuvasztatin hatására a placebo 0,7%‑os értékéhez képest.

A nyílt elrendezésű vizsgálatban, a 40. hét végére, a céldózisig feltitrált, napi egyszeri 20 mg maximális dózis mellett, a 173 betegből 70 betegnél (40,5%) sikerült a 2,8 mmol/l alatti LDL‑C-célértéket elérni.

A vizsgálat ideje alatt, a kezelés 52. hetét követően nem észleltek hatást a növekedésre, a testtömegre, a testtömegindexre és a nemi érésre vonatkozóan (lásd 4.4 pont). Ez a vizsgálat (n = 176) nem volt alkalmas a ritka gyógyszermellékhatások összehasonlítására.

A rozuvasztatint egy 2 éves, nyílt elrendezésű, a célérték eléréséig titrált dózisú vizsgálatban is értékelték, 198, heterozygota familiaris hypercholesterinaemiában szenvedő, 6–17 éves gyermeknél (88 fiú, 110 lány, Tanner-skála szerint <II–V. stádium). A kezdő adag minden betegnél naponta egyszer 5 mg rozuvasztatin volt. A 6–9 éves (n = 64) betegek adagját napi egyszeri 10 mg‑os maximális dózisig, míg a 10–17 éves (n = 134) betegek adagját napi egyszeri 20 mg‑os maximális dózisig titrálhatták.

24 hónapos rozuvasztatin‑kezelés után az LDL‑koleszterin esetében a legkisebb négyzetes becslés átlagának a kiindulási értékhez viszonyított százalékos csökkenése ‑43% volt (kiindulási érték: 236 mg/dl, 24. hónap: 133 mg/dl). Az egyes korcsoportokban az LDL‑koleszterin esetében a legkisebb négyzetes becslés átlagának a kiindulási értékhez viszonyított százalékos csökkenése sorrendben ‑43% volt a 6–10 éves (kiindulási érték: 234 mg/dl, 24. hónap: 124 mg/dl), ‑45% volt a 10–14 éves (kiindulási érték: 234 mg/dl, 24. hónap: 124 mg/dl), és ‑35% volt a 14–18 éves (kiindulási érték: 241 mg/dl, 24. hónap: 153 mg/dl) korcsoportban.

Az 5 mg, 10 mg és 20 mg rozuvasztatin szintén statisztikailag szignifikáns átlagos változást ért el a kezelés megkezdésétől számítva, az alábbi másodlagos lipid‑ és lipoprotein‑változók esetén: HDL‑koleszterin, összkoleszterin, nem HDL‑koleszterin, LDL‑koleszterin/HDL‑koleszterin, összkoleszterin/HDL‑koleszterin, triglicerid/HDL‑koleszterin, nem HDL‑koleszterin/HDL‑koleszterin, ApoB, ApoB/ApoA‑1. Ezek a változások mind a javuló lipid-válaszreakciók irányába mutattak, és a 2 év alatt fennmaradtak.

A 24 hónapos kezelés után nem mutattak ki a növekedésre, a testtömegre, a testtömegindexre vagy a nemi érésre gyakorolt hatást (lásd 4.4 pont).

Egy randomizált, kettős vak, placebokontrollos, multicentrikus, keresztezett elrendezésű vizsgálatban a naponta egyszer adott 20 mg rozuvasztatint értékelték a placebóhoz képest, 14, homozygota familiaris hypercholesterinaemiában szenvedő (6–17 éves) gyermek és serdülő bevonásával. A vizsgálat magában foglalt egy aktív, 4 hetes diétás bevezető szakaszt, amely során a betegeket 10 mg rozuvasztatinnal kezelték, egy keresztezett elrendezésű szakaszt, amely egy 6 hetes napi 20 mg rozuvasztatin-kezelésből állt, megelőzve vagy követve egy 6 hetes placebokezelési időszakot, valamint egy 12 hetes fenntartó fázist, ami alatt minden beteget 20 mg rozuvasztatinnal kezeltek. A vizsgálatba bevont, ezetimib- vagy aferezis-kezelés alatt álló betegek, a kezelést a vizsgálat teljes időtartama alatt folytatták.

A 6 hetes, 20 mg-os rozuvasztatin‑kezelést követően a placebóhoz viszonyítva statisztikailag szignifikáns (p = 0,005) LDL‑C-szint-csökkenést (22,3%, 85,4 mg/dl vagy 2,2 mmol/l) figyeltek meg.

Statisztikailag szignifikáns csökkenést észleltek az összkoleszterinszint (20,1%, p = 0,003), a nem HDL-C-szint (22,9%, p = 0,003) és az ApoB-szint (17,1%, p = 0,024) értékeiben. A 6 hetes, 20 mg-os rozuvasztatin‑kezelést követően a placebóhoz viszonyítva szintén csökkenést figyeltek meg a trigliceridszint, az LDL‑C/HDL‑C-szint, az összkoleszterin/HDL‑C-szint, a nem HDL‑C/HDL‑C‑szint és az ApoB/ApoA-1 értékeiben. A 6 hetes, 20 mg-os rozuvasztatin‑kezelést, majd a 6 hetes placebokezelést követően az LDL‑C-szint-csökkenés a 12 hetes folyamatos kezelés során is fennmaradt. Egy betegnél további csökkenést állapítottak meg az LDL-C-szint (8,0%), az összkoleszterinszint (6,7%) és a nem HDL-C-szint (7,4%) esetében, a 6 hetes, 40 mg-ra emelt adaggal végzett kezelést követően.

E betegek kiterjesztett, nyílt, 90 hetes kezelése során, amelyet 20 mg rozuvasztatinnal végeztek, 9 résztvevőnél, az LDL-C-szint csökkent értéke a –12,1%-tól –21,3%-ig terjedő tartományban maradt.

A nyílt elrendezésű, forszírozott dózistitrálásos vizsgálatban 7 értékelhető homozygota familiaris hypercholesterinaemiában szenvedő (8–17 éves) gyermek és serdülő betegnél (lásd fent) az LDL-koleszterin (21,0%), az összkoleszterin (21,0%), és a nem HDL-koleszterin (21,0%) kiindulási értékhez viszonyított százalékos csökkenése a 6 hétig tartó, napi 20 mg rozuvasztatin-kezelést követően megegyezett a fent említett, homozygota familiaris hypercholesterinaemiában szenvedő gyermekek és serdülők bevonásával végzett vizsgálatban megfigyeltekkel.

Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén minden korosztálynál eltekint a rozuvasztatin vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől a homozygota familiaris hypercholesterinaemia, a primer kombinált (kevert) dyslipidaemia kezelése, és a cardiovascularis események megelőzése vonatkozásában (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).

5.2​ Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Per os adagolást követően megközelítőleg 5 óra múlva alakul ki a rozuvasztatin maximális plazmakoncentrációja. A teljes biohasznosulás megközelítőleg 20%.

Eloszlás

A rozuvasztatint nagymértékben a máj veszi fel, ami a koleszterinszintézis és az LDL‑koleszterin‑ürülés elsődleges színtere. A rozuvasztatin eloszlási térfogata megközelítőleg 134 l. A rozuvasztatin körülbelül 90%‑a kötődik a plazmafehérjékhez, főleg az albuminhoz.

Biotranszformáció

A rozuvasztatin kismértékű metabolizmuson megy keresztül (körülbelül 10%). Emberi májsejteken végzett in vitro metabolitvizsgálatok szerint a rozuvasztatin a citokróm P450‑en alapuló metabolizmus gyenge szubsztrátja. A folyamatban főleg a CYP2C9 izoenzim játszott szerepet, míg a 2C19, 3A4 és 2D6 kevésbé. Fő metabolitként az N‑dezmetil- és a lakton-metabolitokat azonosították. Az N‑dezmetil-metabolit megközelítőleg 50%‑kal kevésbé aktív, mint a rozuvasztatin, a lakton-metabolit pedig klinikai szempontból inaktív. A keringésben lévő HMG‑CoA‑reduktáz‑inhibitor‑aktivitás több mint 90%‑ban a rozuvasztatinnak tulajdonítható.

Elimináció

A rozuvasztatin körülbelül 90%‑a választódik ki változatlan formában a székletben (felszívódott és fel nem szívódott aktív hatóanyag), a fennmaradó rész pedig a vizelettel távozik.

A vizeletben megközelítőleg 5% választódik ki változatlan formában. Plazmaeliminációs felezési ideje megközelítőleg 19 óra. Az eliminációs felezési idő nagyobb dózis esetén sem növekszik. A plazma‑clearance mértani átlaga megközelítőleg 50 l/óra (variációs koefficiens 21,7%). Hasonlóan egyéb HMG‑CoA‑reduktáz-gátlókhoz, az OATP‑C membrántranszporter részt vesz a rozuvasztatin májba történő felvételében. Ez a transzporter fontos szerepet játszik a rozuvasztatin eliminációjában.

Linearitás

A rozuvasztatin szisztémás expozíciója a dózis nagyságával arányosan nő. A farmakokinetikai paraméterekben nincs változás napi többszöri dózis alkalmazása után.

Különleges betegcsoportok

Kor és nem

Felnőttek esetében a kornak és a nemnek a rozuvasztatin farmakokinetikájára nem volt klinikai szempontból jelentős hatása. Heterozygota familiaris hypercholesterinaemiában szenvedő gyermekeknél és serdülőknél a rozuvasztatin-expozíció hasonlónak tűnt vagy alacsonyabb volt, mint a felnőtt önkénteseknél (lásd a „Gyermekek és serdülők” bekezdést alább).

Népcsoportok

Farmakokinetikai vizsgálatok során, ázsiai (japán, kínai, filippíno, vietnámi és koreai) személyeknél kb. kétszeres medián AUC- és Cmax-emelkedést tapasztaltak fehér bőrűekkel összehasonlítva. Ázsiai‑indiaiaknál kb. 1,3‑szeres medián AUC- és Cmax-emelkedést tapasztaltak. Egy népességi farmakokinetikai analízis nem mutatott ki klinikai szempontból jelentős farmakokinetikai különbségeket a fehér bőrű és fekete bőrű népcsoportok között.

Vesekárosodás

Különböző súlyosságú vesekárosodásban szenvedő betegeknél végzett vizsgálatokban, az enyhe és közepesen súlyos vesebetegség nem befolyásolta a rozuvasztatin vagy az N-dezmetil-metabolit plazmakoncentrációjának értékét. Súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance <30 ml/perc) szenvedő betegeknél a rozuvasztatin plazmakoncentrációja háromszor, az N‑dezmetil-metabolit plazmakoncentrációja kilencszer volt magasabb, mint az egészséges önkénteseknél.

Hemodialízis alatt álló betegeknél a rozuvasztatin steady‑state plazmakoncentrációja az egészséges önkéntesekhez viszonyítva 50%‑kal volt magasabb.

Májkárosodás

Különböző súlyosságú májkárosodásban szenvedő betegeknél végzett vizsgálatokban, Child–Pugh 7 érték mellett, vagy ez alatt nem mértek emelkedett rozuvasztatin-expozíciót. Azonban két betegnél, akiknek Child–Pugh értéke 8 és 9 volt, a szisztémás expozíció emelkedése legalább kétszeres volt az alacsonyabb Child–Pugh-pontszámú betegekéhez képest. Nincs tapasztalat olyan betegekkel, akik Child–Pugh értéke 9 felett van.

Genetikai polimorfizmus

A HMG‑CoA‑reduktáz-inhibitorok, beleértve a rozuvasztatint is, eltávolításában szerepet játszanak az OATP1B1 és a BCRP transzportfehérjék. Az SLCO1B1 (OATP1B1) és/vagy ABCG2 (BCRP) genetikai polimorfizmussal rendelkező betegeknél fennáll a fokozott rozuvasztatin-expozíció kockázata. Az SLCO1B1 c.521C és az ABCG2 c.421AA egyedi polimorfizmus magasabb rozuvasztatin-expozícióval (AUC) jár együtt, mint az SLCO1B1 c.521TT vagy az ABCG2 c.421CC genotípus. Ez a specifikus genotipizálás a klinikai gyakorlatban nem megalapozott, de azoknál a betegeknél, akiknél ismert, hogy ilyen polimorfizmusuk van, kisebb napi rozuvasztatin-dózis javasolt.

Gyermekek és serdülők

Két, 10–17 vagy 6–17 éves, heterozygota familiaris hypercholesterinaemiában szenvedő, gyermekek és serdülők (összesen 214 beteg) körében, rozuvasztatinnal (tablettában adott) végzett farmakokinetikai vizsgálat igazolta, hogy a gyermekeknél és serdülőknél az expozíció összehasonlíthatónak vagy alacsonyabbnak tűnik, mint a felnőtt betegeknél. A rozuvasztatin‑expozíció a dózis és az idő tekintetében egy 2 éves időszak alatt megbecsülhető volt.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, genotoxicitási és karcinogenitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. A hERG‑re (human Ether‑à‑go‑go Related Gene) kifejtett hatást vizsgáló specifikus teszteket nem értékelték. A következő mellékhatásokat klinikai vizsgálatokban nem tapasztalták, állatkísértekben viszont igen, a klinikai expozíciós szintekhez hasonló expozíciós szintek mellett: egereknél és patkányoknál, ismételt adagolású dózistoxicitási vizsgálatokban – valószínűleg a rozuvasztatin farmakológiai hatásának tulajdonítható – patológiás szöveti elváltozásokat figyeltek meg a májban, kutyáknál emellett kisebb mértékben az epehólyag érintettségét is észlelték, majmoknál azonban hasonlót nem tapasztaltak. Továbbá nagyobb dózisok mellett, majmoknál és kutyáknál a herékre kifejtett toxikus hatást tapasztaltak. Patkányoknál a reprodukciós toxicitás egyértelműen megmutatkozott az egy alomban született kölykök csökkent számában, a kisebb születési súlyokban, valamint az életképesség csökkenésében. Ezt a hatást az anyaállatra nézve toxikus dózisok mellett figyelték meg, amikor is a szisztémás expozíciók a terápiás expozíciós szintet többszörösen meghaladták.

6.​ GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tablettamag

laktóz‑monohidrát

mikrokristályos cellulóz

kroszkarmellóz-nátrium

vízmentes kolloid szilícium-dioxid

magnézium‑sztearát

Filmbevonat

hipromellóz 2910/5

makrogol 6000

titán‑dioxid (E171)

talkum

vörös vas‑oxid (E172)

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

2 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25 °C‑on tárolandó. A fénytől és nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Filmtabletták OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban vagy PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.

Kiszerelés:

14, 28, 30, 84, 90 db filmtabletta

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések, és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Zentiva, k.s.

U kabelovny 130 Dolní Mĕcholupy 10237 Prága 10,

Csehország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

Rosucard 20 mg filmtabletta

OGYI-T-22803/09 28× OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-22803/10 30× OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-22803/11 84× OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-22803/12 90× OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-22803/17 28× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-22803/18 30× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-22803/19 84× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-22803/20 90× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban

Rosucard 40 mg filmtabletta

OGYI-T-22803/13 28× OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-22803/14 30× OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-22803/15 84× OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-22803/16 90× OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-22803/21 28× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-22803/22 30× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-22803/23 84× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-22803/24 90× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2015. február 24.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. augusztus 24.