Tenkasi 400 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz alkalmazási előírás

Utolsó frissítés: 2026. 04. 06.

1. A GYÓGYSZER NEVE

Tenkasi 400 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

400 mg oritavancinnak megfelelő oritavancin-difoszfátot tartalmaz injekciós üvegenként. Feloldás után 1 ml oldat 10 mg oritavancint tartalmaz. Hígítás után 1 ml oldatos infúzió 1,2 mg oritavancint tartalmaz. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz (por koncentrátumhoz). Fehér vagy törtfehér por.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Tenkasi akut bakteriális bőr- és lágyrészfertőzések (acute bacterial skin and skin structure infections

ABSSSI) kezelésére javallott felnőtteknél, valamint 3 hónapos és idősebb gyermekeknél és

serdülőknél (lásd 4.2, 4.4 és 5.1 pont). Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás Felnőttek 1200 mg egyszeri dózisban, intravénás infúzió formájában, 3 óra alatt beadva. 3 hónap és betöltött 18. életév közötti életkorú gyermekek és serdülők Egyetlen 15 mg/ttkg-os dózisban, 3 órán keresztül beadott intravénás infúzió (legfeljebb 1200 mg). Lásd az 1. táblázatot releváns példáért, illetve a 6.6 pontot további részletekért.

1. táblázat: 15 mg/testtömegkilogramm oritavancin-dózis: 3 órás időtartamú (1,2 mg/ml

koncentrációjú) infúzió

Számított Teljes infúziós Az elkészített Az 5%-os

A beteg oritavancin-dózis térfogat oritavancin- glükózoldat

testtömege (kg) (mg) (ml) oldat térfogata térfogata az

(ml) infúziós zsákba

történő

hozzáadáshoz

(ml)

5 75 62,5 7,5 55

10 150 125 15 110

15	225	187,5	22,5	165
20	300	250	30	220
25	375	312,5	37,5	275
30	450	375	45	330
35	525	437,5	52,5	385
40	600	500	60	440

Különleges betegcsoportok Idősek (65 éves és idősebb betegek) A 65 éves és idősebb betegek esetében dózismódosítás nem szükséges (lásd 5.2 pont). Vesekárosodás Enyhe vagy közepes fokú vesekárosodásban szenvedő betegek esetében dózismódosítás nem szükséges. Nagyon korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél. A vesekárosodásnak nem volt klinikailag releváns hatása az oritavancinexpozícióra (lásd 5.2 pont), azonban óvatosan kell eljárni az oritavancin súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknek történő rendelésekor. Az oritavancin haemodialysissel nem távolítható el a vérből. Májkárosodás Enyhe-közepes fokú májkárosodásban (Child–Pugh B stádium) szenvedő betegek esetében dózismódosítás nem szükséges (lásd 5.2 pont). Az oritavancin farmakokinetikáját súlyos májkárosodásban (Child–Pugh C stádium) szenvedő betegek esetében nem vizsgálták, a farmakokinetikai paraméterek alapján azonban a súlyos májkárosodás várhatóan nem befolyásolja az oritavancin expozíciót. Ezért nincs szükség dózismódosításra, még akkor sem, ha óvatosan kell eljárni az oritavancin felírásakor súlyos hepatikus károsodásban szenvedő betegek esetén (Child–Pugh C stádium). Gyermekek és serdülők Az oritavancin biztonságosságát és hatásosságát 3 hónaposnál fiatalabb csecsemők esetében még nem igazolták. Az alkalmazás módja Intravénás alkalmazásra. Két oritavancin-tartalmú gyógyszerkészítmény áll rendelkezésre (Tenkasi 400 mg és Tenkasi 1200 mg), amelyek:

•	különböző hatáserősségben tartalmazzák az oritavancint,
•	eltérnek az infúzió ajánlott időtartamában,
•	eltérnek az előkészítési utasítások tekintetében, beleértve a feloldás, a hígítás és a kompatibilis

hígítószerek különbségeit. Gondosan kövesse az ajánlott adagolást (lásd 4.2 pont), valamint a Tenkasi 400 mg feloldására és hígítására vonatkozó utasításokat a beadás előtt (lásd 6.6 pont). Mindhárom 400 mg-os injekciós üveg tartalmát először 40 ml steril injekcióhoz való vízben kell feloldani. Az elkészített oldatokat fel kell szívni, és egy 1000 ml-es, 5%-os glükózoldatot tartalmazó intravénás infúziós zsákhoz kell hozzáadni 3 órán át tartó intravénás infúzió céljára (lásd 6.6 pont).

A hígításhoz kizárólag 5%-os glükózoldatot tartalmazó infúziós zsák használható. A hígításhoz nátrium-klorid-oldatot nem szabad használni (lásd 6.2 pont). A másik oritavancin-tartalmú gyógyszerkészítményre vonatkozó releváns információkért lásd a Tenkasi 1200 mg kísérőiratait.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Az oritavancin beadását követő 120 órán át (5 napon át) ellenjavallt intravénás nem frakcionált nátrium-heparin alkalmazása, mivel az aktivált parciális tromboplasztin idő (aPTT) vizsgálati eredmények tévesen magas értékeket mutathatnak az oritavancin beadása után legfeljebb 120 órán át (lásd 4.4 és 4.5 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Túlérzékenységi reakciók Az oritavancin alkalmazása kapcsán súlyos túlérzékenységi reakciókról számoltak be, beleértve az anafilaxiás reakciókat és az anafilaxiás sokkot is. Amennyiben akut túlérzékenységi reakció lép fel az oritavancin-infúzió beadása alatt, azonnal le kell állítani az oritavancint, és megfelelő szupportív kezelést kell alkalmazni. Az oritavancin és egyéb glikopeptidek, köztük a vankomicin közötti keresztreakciók tekintetében nem állnak rendelkezésre adatok. Az oritavancin alkalmazása előtt fontos körültekintően rákérdezni a glikopeptidekkel (pl. vankomicin, telavancin) szembeni túlérzékenységi reakciók korábbi előfordulására. A kereszt-túlérzékenység lehetősége miatt azokat a betegeket, akiknek a kórelőzményében glikopeptidekkel szembeni túlérzékenység szerepel, az infúzió beadása alatt és után gondosan ellenőrizni kell. Infúziós reakciók Az oritavancint intravénás infúzióban, 3 óra alatt kell beadni az infúziós reakciók kockázatának minimalizálása érdekében. Az intravénás oritavancin-infúziók olyan reakciókat okozhatnak, mint a felsőtest kipirulása, urticaria, pruritus és/vagy kiütés. Az infúziós kezeléssel összefüggő alábbi reakciókat figyelték meg oritavancin alkalmazásakor (beleértve az oritavancin több dózisának beadását is egyetlen kezelési sorozat során): mellkasi fájdalom, mellkasi diszkomfortérzés, hidegrázás, remegés, hátfájás, nyaki fájdalom, dyspnoe, hypoxia, hasi fájdalom és láz. Amennyiben fellépnek ilyen reakciók, az infúzió leállítása vagy beadási sebességének csökkentése megszüntetheti ezeket a tüneteket (lásd 4.8 pont). További antibiotikumok alkalmazásának szükségessége Az oritavancin kizárólag Gram-pozitív baktériumok ellen hatásos (lásd 5.1 pont). Kevert fertőzésekben, amikor Gram-negatív és/vagy bizonyos típusú anaerob baktériumok feltételezhetők, az oritavancint megfelelő antibiotikum(ok)kal együtt kell alkalmazni. Warfarin egyidejű alkalmazása Az oritavancinról igazolták, hogy legfeljebb 12 órán át mesterségesen megnyújtja a protrombin időt (prothrombin time – PT) és növeli a nemzetközi normalizált arányt (international normalised ratio – INR), ennek következtében a warfarin antikoaguláns hatásának ellenőrzése az oritavancin-dózis beadása után legfeljebb 12 órán át nem lesz megbízható. Kölcsönhatás alvadási tesztekkel Az oritavancinról igazolták, hogy megzavar bizonyos laboratóriumi alvadási teszteket (lásd 4.3 és 4.5 pont). Egyetlen dózis alkalmazása után a betegek vérében kialakuló oritavancin-koncentrációkról

kimutatták, hogy mesterségesen megnyújtják:

•	az aPTT-t legfeljebb 120 órára;
•	a PT-t és az INR-t legfeljebb 12 órára;
•	az aktivált alvadási időt (ACT-t) legfeljebb 24 órára;
•	a szilícium aktivátoros alvadási időt (SCT-t) legfeljebb 18 órára; és
•	a hígított Russell vipera méreg időt (DRVVT-t) legfeljebb 72 órára.

Ezek a hatások abból származnak, hogy az oritavancin a gyakran alkalmazott laboratóriumi koagulációs tesztekben kötődik az alvadást aktiváló foszfolipid reagensekhez, és megakadályozza, hogy kifejtsék hatásukat. Azon betegek esetében, akiknél az oritavancin beadásától számított 120 órán belül szükséges az aPTT ellenőrzése, megfontolható nem foszfolipid-dependens alvadási teszt, például Xa faktor (kromogén) teszt használata, vagy az aPTT ellenőrzését nem igénylő más antikoaguláns alkalmazása. Az oritavancin nem befolyásolja a Xa faktor kromogén tesztet, a thrombin időt (TI-t), illetve a heparin indukálta thrombocytopenia (HIT) diagnosztizálásához használt tesztet. In vitro körülmények között a 46,6 µg/ml koncentrációjú oritavancin nem befolyásolta az aktivált protein C rezisztencia (APCR) meghatározására szolgáló tesztet, ami arra utal, hogy csekély annak a valószínűsége, hogy az oritavancin zavaróan hatna erre a tesztre. Az APCR azonban foszfolipid alapú teszt, és nem zárható ki, hogy a klinikai alkalmazás során esetlegesen előforduló magasabb oritavancinkoncentrációk megzavarhatják ezt a tesztet. Nem klinikai és klinikai vizsgálatokban nem tapasztalták, hogy az oritavancin hatással lenne az in vivo koagulációs rendszerre. Clostridioides difficile-asszociált hasmenés Az oritavancin esetében beszámoltak antibiotikum-asszociált colitisről és pseudomembranosus colitisről, melyek súlyossága az enyhétől az életveszélyes hasmenésig terjedhet. Ezért azoknál a betegeknél, akiknél az oritavancin beadását követően hasmenés jelentkezik, fontos gondolni erre a diagnózisra (lásd 4.8 pont). Ilyen esetben megfontolandó támogató kezelés alkalmazása a Clostridioides difficile elleni specifikus kezelés mellett. Felülfertőződés Az antibakteriális gyógyszerek alkalmazása fokozhatja az antibiotikumra nem érzékeny mikroorganizmusok elszaporodásának kockázatát. Amennyiben felülfertőződés jelentkezik, meg kell tenni a megfelelő intézkedéseket. Osteomyelitis III. fázisú ABSSSI klinikai vizsgálatokban több osteomyelitises esetről számoltak be az oritavancinnal kezelt karon, mint a vankomicinnel kezelt karon (lásd 4.8 pont). Az oritavancin alkalmazása után a betegeknél rendszeresen ellenőrizni kell az osteomyelitisre jellemző panaszok és tünetek esetleges fennállását. Amennyiben osteomyelitis gyanúja áll fenn vagy osteomyelitist diagnosztizáltak, megfelelő egyéb antibiotikus kezelést kell kezdeni. Abscessus A III. fázisú klinikai vizsgálatokban valamivel több újonnan kialakult abscessusról számoltak be az oritavancin-karon, mint a vankomicin-karon (4,6% az oritavancin- vs. 3,4% a vankomicin-karon) (lásd 4.8 pont). Amennyiben újonnan kialakuló abscessus fordul elő, gondoskodni kell a megfelelő intézkedésekről. A klinikai adatokra vonatkozó korlátozások Az ABSSSI-ben végzett két fő klinikai vizsgálatban a kezelt fertőzéstípusok csak a cellultisre, az abscessusokra, valamint a sebfertőzésekre korlátozódtak. A fertőzések egyéb típusait nem vizsgálták. Klinikai vizsgálatokból korlátozott tapasztalatok állnak rendelkezésre a bacteraemiás, perifériás érbetegségben szenvedő vagy neutropeniás, legyengült immunrendszerű, a 65 év feletti, súlyos fokú vesekárosodásban, illetve Streptococcus pyogenes okozta fertőzésben szenvedő betegekkel

kapcsolatban.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A citokróm P450 által metabolizált szerek Egészséges önkéntesek (n=16) bevonásával végeztek egy szűrő jellegű gyógyszerinterakciós vizsgálatot, melynek során az oritavancin 1200 mg-os egyszeri dózisának, valamint többféle CYP450 izoenzim tesztszubsztrátjának egyidejű alkalmazását vizsgálták. Megállapították, hogy az oritavancin számos CYP izoenzim nem specifikus, gyenge inhibitora (CYP2C9 és CYP2C19), illetve gyenge induktora (CYP3A4 és CYP2D6). Óvatosság szükséges, amennyiben az oritavancint túlnyomórészt az érintett CYP450 enzimek egyike által metabolizált, szűk terápiás indexű gyógyszerekkel (például warfarinnal) együtt alkalmazzák, mivel az együttes alkalmazás fokozhatja (pl. CYP2C9-szubsztrátok esetében) vagy csökkentheti (pl. CYP2D6-szubsztrátok esetében) a szűk terápiás indexű gyógyszer koncentrációját. Amennyiben a beteg oritavancint kap egy potenciálisan érintett szerrel végzett kezelés alatt, szorosan ellenőrizni kell a toxicitás jeleit, illetve a hatásosság esetleges hiányát (pl. ellenőrizni kell a betegnél vérzés előfordulását, amennyiben oritavancint és warfarint kapnak egyidejűleg) (lásd 4.4 pont). Harminchat egészséges alany bevonásával végeztek egy gyógyszerinterakciós vizsgálatot egyetlen, 1200 mg-os oritavancin dózis egyetlen S-warfarin dózis farmakokinetikájára kifejtett hatásának felmérésére. Az S-warfarin farmakokinetikáját egyetlen, önmagában alkalmazott, 25 mg-os warfarin dózis után vizsgálták, továbbá, amikor az említett egyszeri warfarin dózist egyetlen 1200 mg-os oritavancin dózis után közvetlenül, 24 órával és 72 órával alkalmazták. Az eredmények alapján az oritavancin nem befolyásolja az S-warfarin AUC- és Cmax értékét. Kölcsönhatások a gyógyszer és laboratóriumi tesztek között (lásd 4.3 és 4.4 pont) A gyakran alkalmazott laboratóriumi koagulációs tesztekben az oritavancin kötődik az alvadást aktiváló foszfolipid reagensekhez, és megakadályozza, hogy kifejtsék hatásukat. Az 1200 mg-os dózis alkalmazása után elért oritavancin-koncentrációk bizonyos laboratóriumi koagulációs tesztek esetében tévesen megemelkedett értékekhez vezethetnek (lásd a 2. táblázatot).

2. táblázat: Az oritavancin által befolyásolt koagulációs tesztek

Teszt	A gátló hatás időtartama
Prothrombin idő (PI)	Legfeljebb 12 óra
Nemzetközi normalizált arány (INR)	Legfeljebb 12 óra
Aktivált parciális tromboplasztin idő (aPTT)	Legfeljebb 120 óra
Aktivált alvadási idő (ACT)	Legfeljebb 24 óra
Szilícium aktivátoros alvadási idő (SCT)	Legfeljebb 18 óra
Hígított Russell vipera méreg idő (DRVVT)	Legfeljebb 72 óra

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Szoptatás A rendelkezésre álló, állatkísérletek során nyert farmakodinámiás/toxikológiai adatok az oritavancin anyatejbe történő kiválasztódását igazolták (részletekért lásd 5.3 pont). Nem ismert, hogy az oritavancin/metabolitjai kiválasztódnak-e a humán anyatejbe. Az anyatejjel táplált csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni. A Tenkasi alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést/tartózkodnak a kezeléstől – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermekre nézve, valamint a terápia előnyét a nőre nézve. Termékenység Állatkísérletek során a legmagasabb alkalmazott koncentrációk mellett nem mutatkozott az oritavancin okozta csökkent termékenységre utaló jel, ugyanakkor az oritavancin humán termékenységre kifejtett hatásairól nincsenek adatok.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Tenkasi kis mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Szédülés léphet fel, és ez befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket (lásd 4.8 pont).

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása A leggyakrabban jelentett mellékhatások (≥5%) a következők voltak: hányinger, túlérzékenységi reakciók, az infúzió beadási helyén jelentkező reakciók és fejfájás. A leggyakrabban jelentett súlyos mellékhatás a cellulitis volt (1,1%,). A kezelés abbahagyásának leggyakrabban jelentett okai a cellulitis (0,4%) és az osteomyelitis (0,3%) voltak. Nőbetegek nagyobb gyakorisággal számoltak be mellékhatásokról, mint férfibetegek. A mellékhatások táblázatos felsorolása A következő táblázat mutatja be az oritavancin egyszeri dózisával végzett III. fázisú ABSSSI klinikai vizsgálatok összevont adatai alapján az oritavancin alkalmazása mellett bekövetkezett mellékhatásokat, szervrendszerek szerint felsorolva. A gyakoriságok meghatározása: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 – <1/10); nem gyakori (≥1/1000 – <1/100); ritka (≥1/10 000 – <1/1000); nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

3. táblázat: A mellékhatások szervrendszerek szerinti gyakorisága

Szervrendszer Gyakoriság Mellékhatások

Fertőző betegségek és parazitafertőzések

Gyakori Celullitis, tályog (végtagi és subcutan) Nem gyakori Osteomyelitis

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori Anaemia Nem gyakori Eosinophilia, thrombocytopenia

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Nem gyakori Túlérzékenység (lásd 4.3 és 4.4 pont) Anafilaxiás reakció Nem ismert Anafilaxiás sokk

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Nem gyakori Hypoglykaemia, hyperuricaemia

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori Fejfájás, szédülés Ritka Remegés*

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Gyakori Tachycardia

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Nem gyakori Bronchospasmus, sípoló, ziháló légzés, dyspnoe* Ritka Hypoxia*

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori Hányinger, hányás, diarrhoea, obstipatio Nem gyakori Hasi fájdalom*

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Gyakori Kóros májfunkciós teszt (emelkedett glutamátpiruvát-transzamináz-szint, emelkedett glutamát-oxálacetát-transzamináz-szint) Nem gyakori Emelkedett bilirubinszint a vérben

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Gyakori Urticaria, bőrkiütés, pruritus Nem gyakori Leukocytoclasticus vasculitis, angiooedema, erythema multiforme, bőrpír

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

Gyakori	Myalgia
Nem gyakori	Tenosynovitis
Ritka	Hátfájás, nyaki fájdalom

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Gyakori	Az infúzió beadási helyén fellépő reakciók**
Nem gyakori	Mellkasi fájdalom, láz
Ritka	Mellkasi diszkomfortérzés, hidegrázás

*Ezek a reakciók az infúziós kezeléssel lehetnek összefüggésben (lásd 4.4 pont). **Az infúzió beadási helyén fellépő reakciók a következők lehetnek: phlebitis az infúzió beadási helyén, bőrpír az infúzió beadási helyén, extravasatio, induratio, viszketés, bőrkiütés, perifériás oedema. Gyermekek és serdülők A gyermekekkel és serdülőkkel végzett biztonságossági értékelés egy vizsgálat adatain alapul, amelyben 38 fő, 3 hónap és 18 év közötti életkorú, gyanított vagy igazolt Gram-pozitív bakteriális fertőzésben szenvedő beteg részesült Tenkasi-kezelésben. Összességében ezen 38 beteg biztonságossági profilja hasonló volt a felnőtt populációban megfigyeltekéhez. Az alábbi olyan mellékhatásokat figyelték meg legfeljebb 1 gyermeknél vagy serdülőnél, amelyeket nem jelentettek felnőtt betegeknél (lásd 3. táblázat): ingerlékenység, a QT-szakasz megnyúlása az elektrokardiogramon (átmeneti, tünetmentes és nem szövődött más EKG-rendellenességekkel), Clostridioides difficile által okozott colitis (lásd 4.4 pont). Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A 3017 oritavancinnal kezelt vizsgálati alany bevonásával végzett klinikai programban nem fordult elő az oritavancin véletlen túladagolása. Az oritavancin haemodialysissel nem távolítható el a vérből. Túladagolás esetén támogató kezelést kell alkalmazni.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Antibiotikumok szisztémás alkalmazásra, glikopeptid antibiotikumok, ATC-kód: J01XA05 Hatásmechanizmus Az oritavancinnak háromféle hatásmechanizmusa van: (i) a peptidoglikán prekurzor lánc peptidjéhez kötődve gátolja a sejtfal bioszintézise során a transzglikozilációs (polimerizációs) lépést; (ii) a sejtfal áthidaló peptidszakaszaihoz kötődve gátolja a sejtfal bioszintézisének transzpeptidációs lépését (keresztkötések kialakítása); és (iii) megbontja a baktérium sejthártyájának integritását, ami depolarizációhoz, fokozott permeabilitáshoz és gyors sejthalálhoz vezet. Rezisztencia A Gram-negatív mikroorganizmusok természetes rezisztenciával rendelkeznek minden glikopeptiddel, köztük az oritavancinnal szemben. In vitro oritavancinnal szembeni rezisztenciát figyeltek meg a Staphylococcus aureus vankomicin-rezisztens izolátumai esetében. Az oritavancin és a nem glikopeptid típusú antibiotikumok között nincs ismert keresztrezisztencia. Az oritavancin csökkent in vitro hatást mutat a Lactobacillus, Leuconostoc és Pediococcus nemzetségekbe tartozó bizonyos Gram-pozitív mikroorganizmusokkal szemben, amelyek természetes rezisztenciával rendelkeznek glikopeptidekkel szemben. Érzékenységi vizsgálatok határértékei Az antibiotikumok érzékenységi vizsgálataival foglalkozó európai bizottság (European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing – EUCAST) által megállapított minimális gátló koncentrációk (MIC) határértékei a következők:

4. táblázat: Az oritavancinra vonatkozó érzékenységi eredmények kiértékelési kritériumai

MIC határértékek

(mg/l)

Mikroorganizmus csoport

É ≤ R >

Staphylococcus aureus 0,125 0,125 Streptococcusok (A, B, C, G csoportúak) 0,25 0,25 A viridans csoportba tartozó Streptococcusok 0,25 0,25 (csak a S. anginosus csoport) É=érzékeny, R=rezisztens Farmakokinetika/farmakodinámia (PK/PD) kapcsolata Az oritavancin koncentráció-idő görbe alatti területének (AUC) és a fertőzést okozó mikroorganizmusra vonatkozó minimális gátló koncentrációjának (MIC) aránya az a paraméter, ami legjobban korrelál a hatásossággal. Klinikai hatásosság bizonyos kórokozókkal szemben

Klinikai vizsgálatokban a következő, oritavancinnal szemben in vitro érzékenynek bizonyult kórokozókkal szemben igazoltak hatásosságot. Gram-pozitív mikroorganizmusok:

•	Staphylococcus aureus
•	Streptococcus pyogenes
•	Streptococcus agalactiae
•	Streptococcus dysgalactiae
•	Streptococcus anginosus csoport (beleértve S. anginosus, S. intermedius és S. constellatus)

Egyéb releváns kórokozókkal szembeni antibakteriális hatás A következő kórokozók ellen nem igazoltak klinikai hatásosságot, ugyanakkor in vitro vizsgálatok arra utalnak, hogy szerzett rezisztencia-mechanizmusok hiányában érzékenynek kell lenniük az oritavancinnal szemben:

•	Α G-csoportú béta-hemolizáló streptococcusok
•	Clostridium perfringens
•	Peptostreptococcus spp.

Gyermekek és serdülők A Tenkasi-t ABSSSI-ben szenvedő gyermekeknél és serdülőknél vizsgálták egy I. fázisú, nyílt elrendezésű, multicentrikus vizsgálatban, amelyben 38 oritavancin-kezelésben részesülő, 3 hónap és betöltött 18. életév közötti életkorú beteg vett részt. A vizsgálat célja az intravénás (IV) oritavancininfúzió farmakokinetikai, biztonságossági és tolerálhatósági értékelése olyan gyanított vagy igazolt Gram-pozitív bakteriális fertőzésben szenvedő betegeknél, akik szokásos antibiotikum-terápiában részesülnek, vagy olyan betegeknél, akik perioperatív antibiotikum-profilaxist kapnak. Az elsődleges végpont a plazmakoncentráció-idő görbe alatti terület (AUC) volt; a másodlagos végpontok pedig a biztonságosság értékelése és az egyéb farmakokinetikai paraméterek voltak. Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek 0 – <3 hónapos korosztályánál halasztást engedélyez a Tenkasi vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségét illetően akut bakteriális bőr- és lágyrészfertőzés kezelése tekintetében (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Az oritavancin 1200 mg-ig terjedő dózisok mellett lineáris farmakokinetikát mutat. ABSSSI-ben szenvedő, 1200 mg-os egyszeri dózissal kezelt betegek esetében az átlagos (±SD) maximális oritavancin-koncentráció (Cmax) 112 (±34,5) μg/ml, az AUC0-72 pedig 1470 (±582) μg×h/ml. Eloszlás Az oritavancin körülbelül 85%-ban kötődik humán plazmafehérjékhez. Populációs farmakokinetikai elemzés alapján az átlagos populációs eloszlási össztérfogat körülbelül 87,6 l-re tehető, ami azt jelzi, hogy az oritavancin nagymértékben eloszlik a szövetekbe. Egészséges vizsgálati alanyoknál 800 mg-os egyszeri dózis alkalmazása után a bőrön található hólyagok bennékében az oritavancin-expozíció (AUC0-24) a plazmában mérhető érték 20%-a volt. Biotranszformáció Oritavacinnal kezelt kutyák plazmájában, illetve oritavancinnal kezelt patkányok epéjében nem figyeltek meg metabolitokat. Ezenkívül in vitro humán máj mikroszóma vizsgálatok azt mutatták, hogy az oritavancin nem metabolizálódik. Elimináció Tömegegyensúly vizsgálatot emberben nem végeztek. Emberben 2 hetes gyűjtést követően a kiindulási hatóanyag formájában a dózis kevesebb mint 1-5%-a volt visszanyerhető a székletből,

illetve a vizeletből, ami azt jelzi, hogy az oritavancin változatlan formában lassan választódik ki. 1200 mg-os egyszeri dózissal kezelt, ABSSSI-ben szenvedő betegek esetében végzett populációs farmakokinetikai elemzés alapján az oritavancin átlagos terminális eliminációs felezési ideje a plazmában 245 óra volt (14,9% CV). A populációs átlagos teljes clearance 0,445 l/órára (27,2% CV) tehető. Populációs farmakokinetikai elemzésben a testmagasság és a clearance között összefüggést észleltek, a clearance ugyanis a magassággal nőtt. A testmagasság alapján nem szükséges dózismódosítás. Különleges betegcsoportok Vesekárosodás Az oritavancin farmakokinetikáját az egyszeri dózis alkalmazásával végzett III. fázisú ABSSSI-vizsgálatok során értékelték normális veseműködésű (CrCL≥90 ml/perc, n=213), enyhe fokú (CrCL 60-89 ml/perc, n=59), közepes fokú (CrCL 30-59 ml/perc, n=22) és súlyos fokú (CrCL <30 ml/perc, n=3) vesekárosodásban szenvedő betegek bevonásával. A populációs farmakokinetikai elemzés azt mutatta, hogy a vesekárosodásnak nincs klinikailag számottevő hatása az oritavancin expozíciójára. Dializált betegek esetében specifikus vizsgálatokat nem végeztek. Enyhe vagy közepes fokú vesekárosodásban szenvedő betegek esetében az oritavancin adagolásának módosítása nem szükséges, azonban a súlyos vesekárosodásra vonatkozó adatok túl korlátozottak ahhoz, hogy dózismódosítási javaslatot lehessen tenni. Májkárosodás Az oritavancin farmakokinetikáját közepes fokú májkárosodásban (Child–Pugh B stádium, n=20) szenvedő vizsgálati alanyok bevonásával végzett vizsgálatban értékelték, és összehasonlították nemüket, korukat és testtömegüket tekintve azonos, egészséges kontroll párjaikéval (n=20). Az oritavancin farmakokinetikájában nem észleltek jelentős változásokat közepes fokú májkárosodásban szenvedő vizsgálati alanyok esetében. Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében az oritavancin adagolásának módosítása nem szükséges. Az oritavancin farmakokinetikáját súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében nem vizsgálták. Az életkor, a testtömeg, a nem és a rassz hatásai Egyszeri dózis alkalmazásával, ABSSSI-ben szenvedő betegek bevonásával végzett III. fázisú vizsgálatokból származó populációs farmakokinetikai elemzés azt jelezte, hogy a nem, az életkor, a testtömeg, illetve a rassz nem gyakorol klinikailag számottevő hatást az oritavancin expozíciójára. Ezekben az alpopulációkban nem indokolt az adagolás módosítása. Gyermekek és serdülők A kompartmentális populációs farmakokinetikai elemzés azt mutatta, hogy egy 15 mg/ttkg-os dózis olyan modellből származó átlagos AUC0-72 értéket eredményezett, amely a felnőttkori céltartományon belül (965-2095 μg×h/ml) volt a 3 hónap és betöltött 18. életév közötti gyermekek és serdülők összes szimulált csoportjánál (lásd az 5. táblázatot).

5. táblázat: Modellből származó oritavancin farmakokinetikai paraméterek [átlagérték (SD)]

gyermekeknél és serdülőknél, valamint felnőtt betegeknél populációs farmakokinetikai elemzés

alkalmazásával

Populáció AUC0-72 (μg×h/ml) Cmax (μg/ml)

átlagérték (SD) átlagérték (SD) Felnőttek 1530 (565) 138 (31,7) 12 és betöltött 18. életév 2065,5 (408,23) 117,0 (25,09) közötti életkor

6 és betöltött 12. életév 1766,9 (362,66) 107,4 (22,73) közötti életkor 2 és betöltött 6. életév 1556,6 (319,32) 102,5 (21,11) közötti életkor 3 hónapos és betöltött 1456,6 (309,24) 103,0 (21,19)

életév közötti életkor

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Patkányoknál és kutyáknál az oritavancin alkalmazásának elsődleges mellékhatása az eosinophil granulumok dózisfüggő akkumulációja volt a szöveti makrofágokban, beleértve a hepatocytákat, a vesekéreg epithelialis sejtjeit, a mellékvesesejteket és a reticuloendothelialis rendszer makrofágjait. Az eosinophil granulumok megjelenése egyszeri dózis beadását követően nem volt tapasztalható, és az 1200 mg-os egyszeri dózis esetében várható intracelluláris koncentrációk mellett in vitro nem befolyásolta a természetes makrofág funkciót. A májenzimszintekben (glutamát-piruvát-transzamináz és glutamát-oxálacetát-transzamináz) patkányoknál és kutyáknál észlelt közepes mértékű, dózisfüggő emelkedés a kezelés abbahagyásával reverzibilisnek bizonyult. A veseműködéssel kapcsolatos biokémiai változások, köztük a vizelet fajsúlyában és pH-jában bekövetkező csökkenés, valamint a vér karbamidszintjének enyhe emelkedése és a kreatininszint esetenkénti megemelkedése patkányoknál és kutyáknál egyaránt tapasztalható volt két hetes kezelést követően. Patkányoknál extramedulláris haemopoesist figyeltek meg a lépben. Ez a kórszövettani lelet összhangban van a lép megnagyobbodásával és tömegének megnövekedésével. Patkányoknál a mellékhatást nem okozó koncentráció (no observed adverse effect level – NOAEL) melletti expozíció kisebb volt, vagy csak kicsivel volt magasabb, mint az AUC alapján meghatározott humán expozíció. Az oritavancin beadása után azonnal, vagy röviddel utána jelentkező hisztaminszerű infúziós reakciók patkányoknál és kutyáknál egyaránt felléptek. Ezek a reakciók egyszeri dózissal végzett vizsgálatokban hím patkányoknál alacsonyabb dózisok mellett idéztek elő halálozást, mint nőstény patkányoknál, ugyanakkor ezeket a nemhez kötött különbségeket más fajok esetében nem figyelték meg. Újszülött patkányokkal és kutyákkal 30 napon át végzett vizsgálatok ugyanolyan szöveti hatásokat mutattak, mint amelyeket a kifejlett állatoknál figyeltek meg, beleértve az oritavancin által mediált hisztaminszerű infúziós reakciókkal szembeni érzékenységet. Újszülött patkányok esetében kissé alacsonyabb dózisszintek mellett figyeltek meg mortalitást a kifejlett állatokhoz képest. A genotoxikus potenciál szokásos in vitro és in vivo tesztjei során nem tapasztaltak klinikailag jelentős eredményeket. Az oritavancin karcinogén hatásának értékelésére élethosszig tartó vizsgálatokat állatoknál nem végeztek. Az oritavancin 30 mg/ttkg-ig terjedő dózisokban, intravénásan alkalmazva nem befolyásolta a hím és nőstény patkányok termékenységét, illetve reproduktív teljesítményét. Vemhes patkányokkal és nyulakkal végzett vizsgálatok nem jeleznek direkt vagy indirekt káros hatásokat a vemhesség, az embrionális/foetalis fejlődés, ellés, illetve posztnatális fejlődés tekintetében. Vemhes patkányoknál nem tapasztaltak az oritavancin transzplacentális átjutására utaló jelet. Patkányoknál a NOAEL melletti expozíció kisebb volt, vagy csak kicsivel volt magasabb, mint az AUC alapján meghatározott humán expozíció. [14C] Laktáló patkányoknál a radioaktívan jelölt oritavancin egyszeri intravénás infúziót követően kiválasztódott a tejbe, és felszívódott a szoptatott utódokban.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

mannit foszforsav (a pH beállításához)

6.2 Inkompatibilitások

A hígításhoz nátrium-klorid-oldat nem használható, mert inkompatibilis a 400 mg-os hatáserősségű oritavancin-tartalmú készítménnyel, és a gyógyszer kicsapódását idézheti elő. Ezért az oritavancin egyszer használatos injekciós üvegeibe nem szabad intravénás használatra szánt nátrium-kloridoldatba kevert egyéb anyagokat, additív szereket vagy egyéb gyógyszereket hozzáadni, vagy egyidejűleg ugyanazon intravénás szereléken vagy közös intravénás porton keresztül infundálni. Ezenkívül a bázikus vagy semleges pH-jú gyógyszerek inkompatibilisek lehetnek az oritavancinnal (lásd 6.6 pont).

6.3 Felhasználhatósági időtartam

4 év Feloldás után Az elkészített oldatot azonnal tovább kell hígítani 50 mg/ml-es (5%-os) glükózoldatot tartalmazó intravénás infúziós zsákban. Hígítás után A hígított oldatot azonnal fel kell használni. Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni. Amennyiben a felhasználás nem történik meg azonnal, a felhasználás előtti tárolási időért és körülményekért a felhasználó a felelős, és a tárolás 5%-os glükózoldatot tartalmazó intravénás infúziós zsákban történő hígítást követően 25 °C-on általában nem haladhatja meg a 12 órát, illetve 2 °C – 8 °C-on a 24 órát.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25 °C-on tárolandó. A gyógyszer feloldás és hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Gumidugóval és lepattintható alumínium kupakkal ellátott, egyszer használatos, 50 ml-es I. típusú injekciós üveg. 3 db különálló injekciós üveg van egy dobozba csomagolva.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény

kezelésével kapcsolatos információk

Kizárólag egyszeri használatra! A Tenkasi-t aszeptikus eljárásokat alkalmazva kell elkészíteni. Két oritavancin-tartalmú gyógyszerkészítmény áll rendelkezésre (Tenkasi 400 mg és Tenkasi 1200 mg), amelyek:

•	különböző hatáserősségben tartalmazzák az oritavancint,
•	eltérnek az infúzió ajánlott időtartamában,
•	eltérnek az előkészítési utasítások tekintetében, beleértve a feloldás, a hígítás és a kompatibilis

hígítószerek különbségeit. Gondosan kövesse az ajánlott utasításokat mindegyik gyógyszerkészítmény alkalmazása előtt.

Három darab Tenkasi 400 mg injekciós üveg tartalmát fel kell oldani és hígítani kell az egyszeri 1200 mg-os iv. dózis elkészítéséhez. A port steril injekcióhoz való vízzel kell feloldani, és a kapott koncentrátumot alkalmazás előtt hígítani kell 5%-os glükózoldatot tartalmazó intravénás infúziós zsákban. A készítménynek feloldás és hígítás után egyaránt tiszta, színtelen vagy halványsárga oldatnak kell lennie. Parenteralis gyógyszerek esetében a feloldás után szabad szemmel meg kell vizsgálni, hogy tartalmaznak-e látható részecskéket. Felnőttek Feloldás:

Az egyes injekciós üvegek tartalmának feloldásához steril fecskendő használatával 40 ml steril

injekcióhoz való vizet kell hozzáadni, hogy injekciós üvegenként 10 mg/ml koncentrációjú oldat keletkezzen.

A túlzott habképződés elkerülése érdekében a steril injekcióhoz való vizet óvatosan, az injekciós

üveg fala mentén lecsorgatva javasolt hozzáadni.

A habképződés elkerülése érdekében, és azért, hogy a por teljes mértékben feloldódjon,

mindegyik injekciós üveget óvatosan körbe kell forgatni. Hígítás: a három, elkészített oldatot tartalmazó injekciós üveg tartalmát hígítani kell az 1200 mg-os egyszeri dózis intravénás infúzióban történő beadásához. A hígításhoz kizárólag 5%-os glükózoldatot tartalmazó infúziós zsák használható. A hígításhoz nátrium-klorid-oldatot nem szabad használni (lásd 6.2 pont). Hígítás:

Szívjon fel 120 ml-t egy 1000 ml-es, 5%-os glükózoldatot tartalmazó infúziós zsákból, és dobja

ki a felszívott térfogatot.

Szívjon fel 40 ml-t mindhárom, elkészített oldatot tartalmazó injekciós üvegből, és adagolja az

5%-os glükózoldatot tartalmazó infúziós zsákhoz, hogy a zsákban lévő oldat térfogata 1000 ml legyen. Ez 1,2 mg/ml-es oritavancin-koncentrációt eredményez. A készítmény beadásához PP (polipropilén) vagy PVC (polivinil-klorid) zsákokat kell használni. Alkalmazás (3 hónap és betöltött 18. életév közötti életkorú) gyermekeknél és serdülőknél Számítsa ki a szükséges oritavancin-dózist a beteg testtömege alapján (egyetlen 15 mg/ttkg-os, 3 óra alatt intravénásan beadott infúzió). Határozza meg a beteg számára szükséges oritavancin injekciós üvegek számát (minden injekciós üveg 400 mg oritavancinnak megfelelő oritavancin-difoszfátot tartalmaz). Feloldás:

Az egyes injekciós üvegek tartalmának feloldásához steril fecskendő használatával 40 ml

injekcióhoz való vizet kell hozzáadni, hogy injekciós üvegenként 10 mg/ml koncentrációjú oldat keletkezzen.

A túlzott habképződés elkerülése érdekében az injekcióhoz való vizet óvatosan, az injekciós

üveg fala mentén lecsorgatva javasolt hozzáadni.

A habképződés elkerülése érdekében, és azért, hogy a por teljes mértékben feloldódjon,

mindegyik injekciós üveget óvatosan körbe kell forgatni. Hígítás: a hígításhoz kizárólag 5%-os glükózoldatot tartalmazó infúziós zsák használható. A hígításhoz nátrium-klorid-oldatot nem szabad használni (lásd 6.2 pont). Hígítás: Szívja fel steril fecskendővel a szükséges oritavancin-mennyiséget tartalmazó elkészített oldatot, és fecskendezze a steril 5%-os glükózoldatot tartalmazó infúziós zsákba (releváns példáért lásd a 6. táblázatot). Az infúziós zsák méretének a beadott teljes térfogaton kell alapulnia. Kis térfogatokhoz infúziós pumpát lehet használni.

6. táblázat: 15 mg/ttkg oritavancin-dózis: 3 órás időtartamú (1,2 mg/ml koncentrációjú) infúzió

Számított Teljes infúziós Az elkészített Az 5%-os

A beteg oritavancin-dózis térfogat oritavancin- glükózoldat

testtömege (kg) (mg) (ml) oldat térfogata térfogata az

(ml) infúziós zsákba

történő

hozzáadáshoz

(ml)

5 75 62,5 7,5 55

10 150 125 15 110

15 225 187,5 22,5 165

20 300 250 30 220

25 375 312,5 37,5 275

30 450 375 45 330

35 525 437,5 52,5 385

40 600 500 60 440

Számítások

Használja a beteg tényleges testtömegét – CSAK A LEGKÖZELEBBI EGÉSZ SZÁMRA

KEREKÍTSE

Dózis: Testtömeg (kg) × 15 mg/ttkg = ______ mg (a maximális dózis 1200 mg)
Teljes infúziós térfogat: Dózis (mg) ÷ 1,2 mg/ml = _______ ml
Az elkészített oritavancin-oldat térfogata: dózis (mg) ÷ 10 mg/ml = ______ ml
Az 5%-os glükózoldat térfogata az infúziós zsákba történő hozzáadásához: Teljes infúziós térfogat

(C) – Az elkészített oritavancin-oldat térfogata (D) = _______ ml Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. A másik oritavancin-tartalmú gyógyszerkészítményre vonatkozó releváns információkért lásd a Tenkasi 1200 mg kísérőiratait.

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Menarini International Operations Luxembourg S.A. 1, Avenue de la Gare L-1611, Luxembourg Luxemburg

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

EU/1/15/989/001

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/

MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2015. március 19. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2020. január 13.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu) található.

1. A GYÓGYSZER NEVE

Tenkasi 1200 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

1200 mg oritavancinnak megfelelő oritavancin-difoszfátot tartalmaz injekciós üvegenként. Feloldás után 1 ml oldat 30 mg oritavancint tartalmaz. Hígítás után 1 ml oldatos infúzió 4,8 mg oritavancint tartalmaz. Ismert hatású segédanyag 2400 mg hidroxipropilbetadexet tartalmaz injekciós üvegenként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz (por koncentrátumhoz). Fehér, törtfehér vagy rózsaszínű por.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Tenkasi akut bakteriális bőr- és lágyrészfertőzések (acute bacterial skin and skin structure infections

ABSSSI) kezelésére javallott felnőtteknél (lásd 4.4 és 5.1 pont).

Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás 1200 mg egyszeri dózisban, intravénás infúzió formájában, 1 óra alatt beadva. Különleges betegcsoportok Idősek (65 éves és idősebb betegek) A 65 éves és idősebb betegek esetében dózismódosítás nem szükséges (lásd 5.2 pont). Vesekárosodás Enyhe vagy közepes fokú vesekárosodásban szenvedő betegek esetében dózismódosítás nem szükséges. Nagyon korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél. A vesekárosodásnak nem volt klinikailag releváns hatása az oritavancin-expozícióra (lásd 5.2 pont), azonban óvatosan kell eljárni az oritavancin súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknek történő rendelésekor. Az oritavancin haemodialysissel nem távolítható el a vérből. A hidroxipropil-βciklodextrin (HPβCD) szinte kizárólag a vesén keresztül ürül glomeruláris filtrációval; farmakokinetikáját súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem értékelték. Májkárosodás

Enyhe-közepes fokú májkárosodásban (Child–Pugh B stádium) szenvedő betegek esetében dózismódosítás nem szükséges (lásd 5.2 pont). Az oritavancin farmakokinetikáját súlyos májkárosodásban (Child–Pugh C stádium) szenvedő betegek esetében nem vizsgálták, a farmakokinetikai paraméterek alapján azonban a súlyos májkárosodás várhatóan nem befolyásolja az oritavancin expozíciót. Ezért nincs szükség dózismódosításra, még akkor sem, ha óvatosan kell eljárni az oritavancin felírásakor súlyos hepatikus károsodásban szenvedő betegek esetén (Child–Pugh C stádium). Gyermekek és serdülők Az oritavancin biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők (18 év alatt) esetében még nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok. Az alkalmazás módja Intravénás alkalmazásra. Két oritavancin-tartalmú gyógyszerkészítmény áll rendelkezésre (Tenkasi 1200 mg és Tenkasi 400 mg), amelyek:

•	különböző hatáserősségben tartalmazzák az oritavancint,
•	eltérnek az infúzió ajánlott időtartamában,
•	eltérnek az előkészítési utasítások tekintetében, beleértve a feloldás, a hígítás és a kompatibilis

hígítószerek különbségeit. Gondosan kövesse az ajánlott adagolást (lásd 4.2 pont), valamint a Tenkasi 1200 mg feloldására és hígítására vonatkozó utasításokat a beadás előtt (lásd 6.6 pont). Az egyszeri 1200 mg-os injekciós üveg tartalmát először 40 ml steril injekcióhoz való vízben kell feloldani. Az elkészített oldatot fel kell szívni, és egy 250 ml-es, 5%-os glükóz- vagy 9 mg/ml-es (0,9%) nátrium-klorid oldatos injekciót tartalmazó intravénás infúziós zsákhoz kell hozzáadni 1 órán át tartó intravénás infúzió céljára (lásd 6.2 és 6.6 pont). A másik oritavancin-tartalmú gyógyszerkészítményre vonatkozó releváns információkért lásd a Tenkasi 400 mg kísérőiratait.

4.3 Ellenjavallatok

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Infúziós reakciók Az oritavancint intravénás infúzióban, 1 óra alatt kell beadni az infúziós reakciók kockázatának minimalizálása érdekében. Az intravénás oritavancin-infúziók olyan reakciókat okozhatnak, mint a felsőtest kipirulása, urticaria, pruritus és/vagy kiütés. Az infúziós kezeléssel összefüggő alábbi reakciókat figyelték meg oritavancin alkalmazásakor (beleértve az oritavancin több dózisának beadását is egyetlen kezelési sorozat során): mellkasi fájdalom, mellkasi diszkomfortérzés, hidegrázás, remegés, hátfájás, nyaki fájdalom, dyspnoe, hypoxia, hasi fájdalom és láz. Amennyiben fellépnek ilyen reakciók, az infúzió leállítása vagy beadási sebességének csökkentése megszüntetheti ezeket a tüneteket (lásd 4.8 pont). Vesekárosodás A HPβCD szolubilizálószer a vizelettel ürül. A HPβCD clearance-e csökkenhet vesekárosodásban szenvedő betegeknél. Ennek a megállapításnak a klinikai jelentősége nem ismert. További antibiotikumok alkalmazásának szükségessége Az oritavancin kizárólag Gram-pozitív baktériumok ellen hatásos (lásd 5.1 pont). Kevert fertőzésekben, amikor Gram-negatív és/vagy bizonyos típusú anaerob baktériumok feltételezhetők, az oritavancint megfelelő antibiotikum(ok)kal együtt kell alkalmazni. Warfarin egyidejű alkalmazása Az oritavancinról igazolták, hogy legfeljebb 12 órán át mesterségesen megnyújtja a protrombin időt (prothrombin time – PT) és növeli a nemzetközi normalizált arányt (international normalised ratio – INR), ennek következtében a warfarin antikoaguláns hatásának ellenőrzése az oritavancin-dózis beadása után legfeljebb 12 órán át nem lesz megbízható. Kölcsönhatás alvadási tesztekkel Az oritavancinról igazolták, hogy megzavar bizonyos laboratóriumi alvadási teszteket (lásd 4.3 és 4.5 pont). Egyetlen dózis alkalmazása után a betegek vérében kialakuló oritavancin-koncentrációkról kimutatták, hogy mesterségesen megnyújtják:

•	az aPTT-t legfeljebb 120 órára;
•	a PT-t és az INR-t legfeljebb 12 órára;
•	az aktivált alvadási időt (ACT-t) legfeljebb 24 órára;
•	a szilícium aktivátoros alvadási időt (SCT-t) legfeljebb 18 órára; és
•	a hígított Russell vipera méreg időt (DRVVT-t) legfeljebb 72 órára.

colitisről, melyek súlyossága az enyhétől az életveszélyes hasmenésig terjedhet. Ezért azoknál a betegeknél, akiknél az oritavancin beadását követően hasmenés jelentkezik, fontos gondolni erre a diagnózisra (lásd 4.8 pont). Ilyen esetben megfontolandó támogató kezelés alkalmazása a Clostridioides difficile elleni specifikus kezelés mellett. Felülfertőződés Az antibakteriális gyógyszerek alkalmazása fokozhatja az antibiotikumra nem érzékeny mikroorganizmusok elszaporodásának kockázatát. Amennyiben felülfertőződés jelentkezik, meg kell tenni a megfelelő intézkedéseket. Osteomyelitis III. fázisú ABSSSI klinikai vizsgálatokban több osteomyelitises esetről számoltak be az oritavancinnal kezelt karon, mint a vankomicinnel kezelt karon (lásd 4.8 pont). Az oritavancin alkalmazása után a betegeknél rendszeresen ellenőrizni kell az osteomyelitisre jellemző panaszok és tünetek esetleges fennállását. Amennyiben osteomyelitis gyanúja áll fenn vagy osteomyelitist diagnosztizáltak, megfelelő egyéb antibiotikus kezelést kell kezdeni. Abscessus A III. fázisú klinikai vizsgálatokban valamivel több újonnan kialakult abscessusról számoltak be az oritavancin-karon, mint a vankomicin-karon (4,6% az oritavancin- vs. 3,4% a vankomicin-karon) (lásd 4.8 pont). Amennyiben újonnan kialakuló abscessus fordul elő, gondoskodni kell a megfelelő intézkedésekről. A klinikai adatokra vonatkozó korlátozások Az ABSSSI-ben végzett két fő klinikai vizsgálatban a kezelt fertőzéstípusok csak a cellultisre, az abscessusokra, valamint a sebfertőzésekre korlátozódtak. A fertőzések egyéb típusait nem vizsgálták. Klinikai vizsgálatokból korlátozott tapasztalatok állnak rendelkezésre a bacteraemiás, perifériás érbetegségben szenvedő vagy neutropeniás, legyengült immunrendszerű, a 65 év feletti, súlyos fokú vesekárosodásban illetve Streptococcus pyogenes okozta fertőzésben szenvedő betegekkel kapcsolatban. Segédanyagok Ez a gyógyszer 2400 mg hidroxipropilbetadexet tartalmaz injekciós üvegenként, ami 9,6 mg/ml-nek felel meg.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

befolyásolja az S-warfarin AUC- és Cmax értékét. Kölcsönhatások a gyógyszer és laboratóriumi tesztek között (lásd 4.3 és 4.4 pont) A gyakran alkalmazott laboratóriumi koagulációs tesztekben az oritavancin kötődik az alvadást aktiváló foszfolipid reagensekhez, és megakadályozza, hogy kifejtsék hatásukat. Az 1200 mg-os dózis alkalmazása után elért oritavancin-koncentrációk bizonyos laboratóriumi koagulációs tesztek esetében tévesen megemelkedett értékekhez vezethetnek (lásd az 1. táblázatot).

1. táblázat: Az oritavancin által befolyásolt koagulációs tesztek

Teszt	A gátló hatás időtartama
Prothrombin idő (PI)	Legfeljebb 12 óra
Nemzetközi normalizált arány (INR)	Legfeljebb 12 óra
Aktivált parciális tromboplasztin idő (aPTT)	Legfeljebb 120 óra
Aktivált alvadási idő (ACT)	Legfeljebb 24 óra
Szilícium aktivátoros alvadási idő (SCT)	Legfeljebb 18 óra
Hígított Russell vipera méreg idő (DRVVT)	Legfeljebb 72 óra

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség Az oritavancin terhes nőknél történő alkalmazásáról nem áll rendelkezésre információ vagy korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre (kevesebb, mint 300 terhességi kimenetel). Állatkísérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat reproduktív toxicitás tekintetében (lásd 5.3 pont). Elővigyázatosságból célszerű kerülni a Tenkasi terhesség alatti alkalmazását, kivéve, ha az anya klinikai állapota oritavancin-kezelést igényel. Szoptatás A rendelkezésre álló, állatkísérletek során nyert farmakodinámiás/toxikológiai adatok az oritavancin anyatejbe történő kiválasztódását igazolták (részletekért lásd 5.3 pont). Nem ismert, hogy az oritavancin/metabolitjai kiválasztódnak-e a humán anyatejbe. Az anyatejjel táplált csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni. A Tenkasi alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést/tartózkodnak a kezeléstől – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermekre nézve, valamint a terápia előnyét a nőre nézve. Termékenység Állatkísérletek során a legmagasabb alkalmazott koncentrációk mellett nem mutatkozott az oritavancin okozta csökkent termékenységre utaló jel, ugyanakkor az oritavancin humán termékenységre kifejtett hatásairól nincsenek adatok.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

2. táblázat: A mellékhatások szervrendszerek szerinti gyakorisága

Szervrendszer Gyakoriság Mellékhatások

Fertőző betegségek és parazitafertőzések

Gyakori Celullitis, tályog (végtagi és subcutan) Nem gyakori Osteomyelitis

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori Anaemia Nem gyakori Eosinophilia, thrombocytopenia

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Nem gyakori Túlérzékenység (lásd 4.3 és 4.4 pont) Anafilaxiás reakció Nem ismert Anafilaxiás sokk

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Nem gyakori Hypoglykaemia, hyperuricaemia

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori Fejfájás, szédülés Ritka Remegés*

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Gyakori Tachycardia

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Nem gyakori Bronchospasmus, sípoló, ziháló légzés, dyspnoe* Ritka Hypoxia*

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori Hányinger, hányás, diarrhoea, obstipatio Nem gyakori Hasi fájdalom*

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Gyakori Kóros májfunkciós teszt (emelkedett glutamátpiruvát-transzamináz-szint, emelkedett glutamát-oxálacetát-transzamináz-szint) Nem gyakori Emelkedett bilirubinszint a vérben

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Gyakori Urticaria, bőrkiütés, pruritus Nem gyakori Leukocytoclasticus vasculitis, angiooedema,

erythema multiforme, bőrpír

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

Gyakori	Myalgia
Nem gyakori	Tenosynovitis
Ritka	Hátfájás, nyaki fájdalom

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Gyakori	Az infúzió beadási helyén fellépő reakciók**
Nem gyakori	Mellkasi fájdalom, láz
Ritka	Mellkasi diszkomfortérzés, hidegrázás

4.9 Túladagolás

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Érzékenységi vizsgálatok határértékei Az antibiotikumok érzékenységi vizsgálataival foglalkozó európai bizottság (European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing – EUCAST) által megállapított minimális gátló koncentrációk (MIC) határértékei a következők:

3. táblázat: Az oritavancinra vonatkozó érzékenységi eredmények kiértékelési kritériumai

MIC határértékek

(mg/l)

Mikroorganizmus csoport

É ≤ R >

•	Staphylococcus aureus
•	Streptococcus pyogenes
•	Streptococcus agalactiae
•	Streptococcus dysgalactiae
•	Streptococcus anginosus csoport (beleértve S. anginosus, S. intermedius és S. constellatus)

•	Α G-csoportú béta-hemolizáló streptococcusok
•	Clostridium perfringens
•	Peptostreptococcus spp.

Gyermekek és serdülők Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek és serdülők esetén egy vagy több korosztálynál halasztást engedélyez a Tenkasi vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségét illetően akut bakteriális bőr- és lágyrészfertőzés kezelése tekintetében (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Az oritavancin 1200 mg-ig terjedő dózisok mellett lineáris farmakokinetikát mutat. Az oritavancin-tartalmú gyógyszerek (Tenkasi 400 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz és Tenkasi 1200 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz) farmakokinetikai paramétereinek átlagértékét (±SD) ABSSSI-ben szenvedő betegeknél egyszeri 1200 mg-os dózis beadása után a

táblázat tartalmazza.

4. táblázat: A farmakokinetikai paraméterek átlagértékei (±SD) a Tenkasi 1200 mg por oldatos

infúzióhoz való koncentrátumhoz egyszeri 1200 mg-os dózisának 1 órán át tartó intravénás

infúzióban történő beadását követően (N=50) és a Tenkasi 400 mg por oldatos infúzióhoz való

koncentrátumhoz 3 órán át tartó intravénás infúzióban történő beadását követően (N=50)

ABSSSI-ben szenvedő betegeknél

Farmakokinetikai Tenkasi 1200 mg por Tenkasi 400 mg por oldatos infúzióhoz

paraméter oldatos infúzióhoz való való koncentrátumhoz (3 óra)

koncentrátumhoz (1 óra) átlagérték (±SD)

átlagérték (±SD)

Cmax (μg/ml) 148 (±43,0) 112 (±34,5) AUC0-72 (h×μg/ml) 1460 (±511) 1470 (±582)

Cmax: maximális plazmakoncentráció; AUC0-72: a plazmakoncentráció-idő görbe alatti terület nulla időponttól 72 óráig; SD: szórás. Megjegyzés: a Tenkasi 400 mg esetében az adatok 3×400 mg-os injekciós üveg beadására vonatkoznak. Eloszlás Az oritavancin körülbelül 85%-ban kötődik humán plazmafehérjékhez. Populációs farmakokinetikai elemzés alapján az átlagos populációs eloszlási össztérfogat körülbelül 87,6 l-re tehető, ami azt jelzi, hogy az oritavancin nagymértékben eloszlik a szövetekbe. Egészséges vizsgálati alanyoknál 800 mg-os egyszeri dózis alkalmazása után a bőrön található hólyagok bennékében az oritavancin-expozíció (AUC0-24) a plazmában mérhető érték 20%-a volt. Biotranszformáció Oritavacinnal kezelt kutyák plazmájában, illetve oritavancinnal kezelt patkányok epéjében nem figyeltek meg metabolitokat. Ezenkívül in vitro humán máj mikroszóma vizsgálatok azt mutatták, hogy az oritavancin nem metabolizálódik. Elimináció Tömegegyensúly vizsgálatot emberben nem végeztek. Emberben 2 hetes gyűjtést követően a kiindulási hatóanyag formájában a dózis kevesebb mint 1-5%-a volt visszanyerhető a székletből, illetve a vizeletből, ami azt jelzi, hogy az oritavancin változatlan formában lassan választódik ki. 1200 mg-os egyszeri dózissal kezelt, ABSSSI-ben szenvedő betegek esetében végzett populációs farmakokinetikai elemzés alapján az oritavancin átlagos terminális eliminációs felezési ideje a plazmában 245 óra volt (14,9% CV). A populációs átlagos teljes clearance 0,445 l/órára (27,2% CV) tehető. Populációs farmakokinetikai elemzésben a testmagasság és a clearance között összefüggést észleltek, a clearance ugyanis a magassággal nőtt. A testmagasság alapján nem szükséges dózismódosítás. Különleges betegcsoportok Vesekárosodás Az oritavancin farmakokinetikáját az egyszeri dózis alkalmazásával végzett III. fázisú ABSSSI-vizsgálatok során értékelték normális veseműködésű (CrCL≥90 ml/perc, n=213), enyhe fokú (CrCL 60-89 ml/perc, n=59), közepes fokú (CrCL 30-59 ml/perc, n=22) és súlyos fokú (CrCL <30 ml/perc, n=3) vesekárosodásban szenvedő betegek bevonásával. A populációs farmakokinetikai elemzés azt mutatta, hogy a vesekárosodásnak nincs klinikailag számottevő hatása az oritavancin expozíciójára. Dializált betegek esetében specifikus vizsgálatokat nem végeztek. Enyhe vagy közepes fokú vesekárosodásban szenvedő betegek esetében az oritavancin adagolásának módosítása nem szükséges, azonban a súlyos vesekárosodásra vonatkozó adatok túl korlátozottak ahhoz, hogy dózismódosítási javaslatot lehessen tenni. A hidroxipropilbetadex segédanyag a vizelettel ürül. A hidroxipropilbetadex clearance-e csökkenhet vesekárosodásban szenvedő betegeknél.

Májkárosodás Az oritavancin farmakokinetikáját közepes fokú májkárosodásban (Child–Pugh B stádium, n=20) szenvedő vizsgálati alanyok bevonásával végzett vizsgálatban értékelték, és összehasonlították nemüket, korukat és testtömegüket tekintve azonos, egészséges kontroll párjaikéval (n=20). Az oritavancin farmakokinetikájában nem észleltek jelentős változásokat közepes fokú májkárosodásban szenvedő vizsgálati alanyok esetében. Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében az oritavancin adagolásának módosítása nem szükséges. Az oritavancin farmakokinetikáját súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében nem vizsgálták. Az életkor, a testtömeg, a nem és a rassz hatásai Egyszeri dózis alkalmazásával, ABSSSI-ben szenvedő betegek bevonásával végzett III. fázisú vizsgálatokból származó populációs farmakokinetikai elemzés azt jelezte, hogy a nem, az életkor,a testtömeg, illetve a rassz nem gyakorol klinikailag számottevő hatást az oritavancin expozíciójára. Ezekben az alpopulációkban nem indokolt az adagolás módosítása.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Patkányoknál és kutyáknál az oritavancin alkalmazásának elsődleges mellékhatása az eosinophil granulumok dózisfüggő akkumulációja volt a szöveti makrofágokban, beleértve a hepatocytákat, a vesekéreg epithelialis sejtjeit, a mellékvesesejteket és a reticuloendothelialis rendszer makrofágjait. Az eosinophil granulumok megjelenése egyszeri dózis beadását követően nem volt tapasztalható, és az 1200 mg-os egyszeri dózis esetében várható intracelluláris koncentrációk mellett in vitro nem befolyásolta a természetes makrofág funkciót. A májenzimszintekben (glutamát-piruvát-transzamináz és glutamát-oxálacetát-transzamináz) patkányoknál és kutyáknál észlelt közepes mértékű, dózisfüggő emelkedés a kezelés abbahagyásával reverzibilisnek bizonyult. A veseműködéssel kapcsolatos biokémiai változások, köztük a vizelet fajsúlyában és pH-jában bekövetkező csökkenés, valamint a vér karbamidszintjének enyhe emelkedése és a kreatininszint esetenkénti megemelkedése patkányoknál és kutyáknál egyaránt tapasztalható volt két hetes kezelést követően. Reverzibilis, minimális tubularis vacuolaris degenerációt is megfigyeltek patkányok veséjében a készítményben lévő hidroxipropilbetadex jól ismert hatása miatt. Patkányoknál extramedulláris haemopoesist figyeltek meg a lépben. Ez a kórszövettani lelet összhangban van a lép megnagyobbodásával és tömegének megnövekedésével. Patkányoknál a mellékhatást nem okozó koncentráció (no observed adverse effect level – NOAEL) melletti expozíció kisebb volt, vagy csak kicsivel volt magasabb, mint az AUC alapján meghatározott humán expozíció. Az oritavancin beadása után azonnal, vagy röviddel utána jelentkező hisztaminszerű infúziós reakciók patkányoknál és kutyáknál egyaránt felléptek. Ezek a reakciók egyszeri dózissal végzett vizsgálatokban hím patkányoknál alacsonyabb dózisok mellett idéztek elő halálozást, mint nőstény patkányoknál, ugyanakkor ezeket a nemhez kötött különbségeket más fajok esetében nem figyelték meg. Újszülött patkányokkal és kutyákkal 30 napon át végzett vizsgálatok ugyanolyan szöveti hatásokat mutattak, mint amelyeket a kifejlett állatoknál figyeltek meg, beleértve az oritavancin által mediált hisztaminszerű infúziós reakciókkal szembeni érzékenységet. Újszülött patkányok esetében kissé alacsonyabb dózisszintek mellett figyeltek meg mortalitást a kifejlett állatokhoz képest. A genotoxikus potenciál szokásos in vitro és in vivo tesztjei során nem tapasztaltak klinikailag jelentős eredményeket. Az oritavancin karcinogén hatásának értékelésére élethosszig tartó vizsgálatokat állatoknál nem végeztek. Az oritavancin 30 mg/ttkg-ig terjedő dózisokban, intravénásan alkalmazva nem befolyásolta a hím és nőstény patkányok termékenységét, illetve reproduktív teljesítményét. Vemhes patkányokkal és nyulakkal végzett vizsgálatok nem jeleznek direkt vagy indirekt káros hatásokat a vemhesség, az

embrionális/foetalis fejlődés, ellés, illetve posztnatális fejlődés tekintetében. Vemhes patkányoknál nem tapasztaltak az oritavancin transzplacentális átjutására utaló jelet. Patkányoknál a NOAEL melletti expozíció kisebb volt, vagy csak kicsivel volt magasabb, mint az AUC alapján meghatározott humán expozíció. [14C] Laktáló patkányoknál a radioaktívan jelölt oritavancin egyszeri intravénás infúziót követően kiválasztódott a tejbe, és felszívódott a szoptatott utódokban.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

hidroxipropilbetadex mannit foszforsav (a pH beállításához) nátrium-hidroxid (a pH beállításához)

6.2 Inkompatibilitások

A bázikus vagy semleges pH-jú gyógyszerek inkompatibilisek lehetnek az oritavancinnal (lásd 6.6 pont). Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel vagy oldószerekkel keverhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

4 év Feloldás után Az elkészített oldatot azonnal tovább kell hígítani 50 mg/ml-es (5%-os) glükózoldatot vagy 9 mg/mles (0,9%-os) nátrium-klorid-oldatot tartalmazó intravénás infúziós zsákban. Hígítás után A hígított oldatot azonnal fel kell használni. Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni. Amennyiben a felhasználás nem történik meg azonnal, a felhasználás előtti tárolási időért és körülményekért a felhasználó a felelős, és a tárolás 5%-os glükózoldatot vagy 0,9%-os nátrium-klorid-oldatot tartalmazó intravénás infúziós zsákban történő hígítást követően 25 °C-on általában nem haladhatja meg a 4 órát, illetve 2 °C – 8 °C-on a 12 órát.

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást. A gyógyszer feloldás és hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Gumidugóval és lepattintható alumínium kupakkal ellátott, egyszer használatos, 50 ml-es I. típusú injekciós üveg. 1 db különálló injekciós üveg van egy dobozba csomagolva.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény

kezelésével kapcsolatos információk

•	különböző hatáserősségben tartalmazzák az oritavancint,
•	eltérnek az infúzió ajánlott időtartamában,
•	eltérnek az előkészítési utasítások tekintetében, beleértve a feloldás, a hígítás és a kompatibilis

hígítószerek különbségeit. Gondosan kövesse az ajánlott utasításokat mindegyik gyógyszerkészítmény alkalmazása előtt. A Tenkasi 1200 mg injekciós üveg tartalmát fel kell oldani és hígítani kell az egyszeri 1200 mg-os iv. dózis elkészítéséhez. A port steril injekcióhoz való vízzel kell feloldani, és a kapott koncentrátumot alkalmazás előtt hígítani kell 5%-os glükózoldatot vagy 0,9%-os nátrium-klorid-oldatot tartalmazó intravénás infúziós zsákban. A készítménynek feloldás és hígítás után egyaránt tiszta, színtelen vagy rózsaszínű oldatnak kell lennie. Parenteralis gyógyszerek esetében a feloldás után szabad szemmel meg kell vizsgálni, hogy tartalmaznak-e látható részecskéket. Feloldás:

Az injekciós üveg tartalmának feloldásához steril fecskendő használatával 40 ml steril

injekcióhoz való vizet kell hozzáadni, hogy 30 mg/ml koncentrációjú oldat keletkezzen.

A túlzott habképződés elkerülése érdekében a steril injekcióhoz való vizet óvatosan, az injekciós

üveg fala mentén lecsorgatva javasolt hozzáadni.

A habképződés elkerülése érdekében, és azért, hogy a por teljes mértékben feloldódjon, az

injekciós üveget óvatosan körbe kell forgatni. Hígítás: A hígításhoz 5%-os glükózoldatot vagy 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid-oldatot tartalmazó intravénás infúziós zsákot kell használni. Hígítás:

Szívjon fel 40 ml-t egy 250 ml-es, 5%-os glükózoldatot vagy 0,9%-os nátrium-klorid-oldatot

tartalmazó infúziós zsákból, és dobja ki a felszívott térfogatot.

Szívjon fel 40 ml-t az elkészített oldatot tartalmazó injekciós üvegből, és adagolja az 5%-os

glükózoldatot vagy a 0,9%-os nátrium-klorid-oldatot tartalmazó intravénás infúziós zsákhoz, hogy a zsákban lévő oldat térfogata 250 ml legyen. Ez 4,8 mg/ml-es oritavancin-koncentrációt eredményez. A készítmény beadásához PP (polipropilén) vagy PVC (polivinil-klorid) zsákokat kell használni. Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. A másik oritavancin-tartalmú gyógyszerkészítményre vonatkozó releváns információkért lásd a Tenkasi 400 mg kísérőiratait.

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Menarini International Operations Luxembourg S.A. 1, Avenue de la Gare L-1611, Luxembourg Luxemburg

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

EU/1/15/989/002

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/

MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2015. március 19. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2020. január 13.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu) található.

Ez a dokumentum a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) nyilvános adatbázisából származik. Tájékoztató jellegű, tartalma változhat, és nem helyettesíti az orvos vagy gyógyszerész személyre szabott tanácsát. Kérjük, mindig konzultáljon szakemberrel a gyógyszerek használata előtt.

Eredeti dokumentum megnyitása

Valami nem stimmel? Segíts nekünk azzal hogy megírod!

Oldalunk egy független árösszehasonlító szolgáltatás, amelynek célja a piaci átláthatóság biztosítása. A Patikaradar kizárólag a gyógyszertárakban és webshopokban elérhető, nyilvánosan közzétett ajánlatok bemutatására szolgál. Nem értékesítünk termékeket, és nem veszünk részt a vásárlási folyamatban.

A Patikaradar.hu független piaci szereplő. Az oldalon megjelenő gyógyszertárak és webáruházak (ideértve azok védjegyeit és logóit) megjelenítése kizárólag a vásárlók tájékoztatását és a termék forrásának beazonosítását szolgálja. A megjelenített védjegyek, logók és márkanevek az adott jogtulajdonosok kizárólagos tulajdonát képezik, és nem utalnak a Patikaradar és a védjegy tulajdonosa közötti hivatalos partnerségre, támogatásra vagy egyéb üzleti kapcsolatra, kivéve, ha ez kifejezetten jelölve van.

A megjelenített árakat az egyes gyógyszertárak és webshopok biztosítják, illetve azok nyilvános weboldalairól kerülnek összegyűjtésre. Az általunk közvetített árak pontosságáért, érvényességéért, valamint az egyes termékek elérhetőségéért sem gyógyszertárakban, sem webshopokban felelősséget nem vállalunk.

A webshopok árai dinamikusan változhatnak, ezért kérjük, ellenőrizze a pontos árat és elérhetőséget közvetlenül a webshopban. A feltüntetett összegek bruttó fogyasztói árak, készlet erejéig vagy visszavonásig érvényesek és forintban értendők.

A vényköteles (Rx) gyógyszerek esetében megjelenített bruttó fogyasztói árak (BFA) és a társadalombiztosítási (TB) támogatási adatok a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) publikus gyógyszeradatbázisából (PUPHA) származnak. Ezek az árak jogszabály által rögzítettek és minden gyógyszertárban azonosak.

Egyes vényköteles termékek oldalain megjelenített gyógyszertári elérhetőségi adatok a BENUVény.hu oldalról származnak. Ezen adatok kizárólag tájékoztató jellegűek, és nem garantálják a termék tényleges készleten lévő elérhetőségét. A „Foglalás" hivatkozás a BENUVény.hu oldalára irányít, ahol a felhasználó előzetesen lefoglalhatja a kívánt gyógyszert. A BENUVény.hu által közvetített elérhetőségi adatok pontosságáért és aktualitásáért felelősséget nem vállalunk.

A TB támogatás mértéke és a fizetendő térítési díj a felíró orvos által megjelölt jogcímtől (normatív, emelt vagy kiemelt támogatás) függ. Az oldalon megjelenített támogatási adatok tájékoztató jellegűek; a pontos térítési díjat a gyógyszertárban, a vény beváltásakor állapítják meg. A támogatási adatok változhatnak, kérjük, ellenőrizze a legfrissebb információkat a NEAK honlapján.

Gyógyszertári kedvezmények esetén: az ajánlatok a gyógyszertárak havi akciós újságaiból származnak, a százalékos kedvezmények a résztvevő patikák elmúlt 30 napra vetített legalacsonyabb bruttó fogyasztói árából kerülnek kiszámításra.

Webshop kedvezmények: a százalékos érték az adott termék elmúlt 30 napban mért átlagárából kerül kiszámításra, figyelembe véve az általunk listázott webshopok árait. Ez a kedvezmény százalék tájékoztató jellegű, és azt mutatja hogy mennyit takaríthat meg a vásárló ahhoz képest, ha az elmúlt 30 napban a terméket az átlagáron vásárolta volna meg.

A termékek képei és valódi megjelenésük eltérhetnek egymástól. Pontos részletekért, aktuális árakért és készletinformációért kérjük, érdeklődjön közvetlenül az adott gyógyszertárban vagy webshop oldalán!

A feltüntetett kedvezmények célja, hogy tájékoztatást nyújtson a felhasználóknak a különböző gyógyszertári és online ajánlatokról és megtakarítási lehetőségekről, nem az egyes termékek fogyasztására ösztönöznek.

Az oldalon található termékleírások és összefoglalók a hivatalos dokumentumok alapján kerültek összeállításra. Bár törekszünk a pontosságra, ezen tartalmak hibákat tartalmazhatnak. A leírások kizárólag a tájékozódást segítik, és nem tekinthetők hivatalos forrásnak vagy egészségügyi tanácsadásnak. Kérdés esetén mindig a hivatalos betegtájékoztató az irányadó, illetve kérje ki orvosa, gyógyszerésze véleményét.

A weboldalon megjelenő betegtájékoztatók, alkalmazási előírások és címkeszövegek a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) nyilvános adatbázisából származnak. Ezen dokumentumok tájékoztató jellegűek, tartalmuk változhat, és nem helyettesítik az orvos vagy gyógyszerész személyre szabott tanácsát. Kérjük, mindig konzultáljon szakemberrel a gyógyszerek használata előtt, és ellenőrizze a legfrissebb információkat közvetlenül a hivatalos forrásnál.