1. A GYÓGYSZER NEVE
Tolura 40mg tabletta Tolura 80mg tabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Tolura 40mg tabletta 40mg telmizartánt tartalmaz tablettánként.
Tolura 80mg tabletta 80mg telmizartánt tartalmaz tablettánként.
Ismert hatású segédanyagok:
Tolura 40mg tabletta 149,8mg szorbitot (E420) és 57 mg laktózt tartalmaz tablettánként. Tolura 80mg tabletta 299,7mg szorbitot (E420) és 114 mg laktózt tartalmaz tablettánként.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Tabletta.
Tolura 40mg tabletta Fehér vagy csaknem fehér színű, mindkét oldalán domború, ovális tabletta. Tolura 80mg tabletta Fehér vagy csaknem fehér színű, mindkét oldalán domború, kapszula formájú tabletta.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Hypertonia Esszenciális hypertonia kezelése felnőtteknél.
Cardiovascularis prevenció A cardiovascularis morbiditás csökkentése felnőtteknél a következő esetekben:
- manifeszt atherothrombotikus cardiovascularis betegség (az anamnézisben szereplő koszorúér
betegség, stroke vagy perifériás artériás betegség) vagy
- 2-es típusú diabetes mellitus dokumentált célszerv károsodással.
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás
Esszenciális hypertonia kezelése
A szokásos, hatékony dózis naponta egyszer 40mg. A betegek egy részében azonban már napi 20mg adása is hatásos lehet. Ha a vérnyomás nem csökken a kívánt értékre, a telmizartán dózisát maximum naponta egyszer 80mg-ra lehet növelni. A dózis emelésének mérlegelésekor szem előtt kell tartani, hogy a maximális vérnyomáscsökkentő hatás általában a terápia kezdete után 4–8héttel alakul ki (lásd
5.1pont). A telmizartán kombinálható tiazid-típusú diuretikumokkal (pl. hidroklorotiazid), ami növeli a telmizartán vérnyomáscsökkentő hatását.
Cardiovascularis prevenció
A készítmény ajánlott dózisa naponta egyszer 80mg. Nem ismert, hogy a 80mg-nál kisebb dózisok hatékonyak-e a cardiovascularis morbiditás csökkentésében. Abban az esetben, ha a telmizartán kezelés elindítása a cardiovascularis morbiditás csökkentésére történik, javasolt a vérnyomás szoros monitorozása, valamint a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek dózisának módosítása is szükségessé válhat.
Idősek
Az adagoláson nem szükséges módosítani időseknél.
Vesekárosodás
Súlyos veseműködési zavarral vagy hemodialízissel kapcsolatban csak korlátozott tapasztalatok állnak rendelkezésre. Ezeknél a betegeknél egy kisebb 20 mg-os kezdő dózis ajánlott (lásd 4.4 pont). Enyhe és közepes mértékű veseműködési zavar nem indokol dózisváltoztatást. A telmizartán nem távolítható el a vérből hemofiltrációval, és nem dializálható.
Májkárosodás
A Tolura súlyos májkárosodásban szenvedőbetegek számára ellenjavallt (lásd 4.3pont). Enyhe és közepesen súlyos májkárosodás esetén a dózis nem haladhatja meg a napi egyszeri 40mg-ot (lásd 4.4pont).
Gyermekek és serdülők
A Tolura hatásosságát és biztonságosságát gyermekek és 18évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása az 5.1 és 5.2 pontban található, de az adagolásra vonatkozóan nem adható ajánlás.
Az alkalmazás módja
A telmizartán tabletta naponta egyszeri, szájon át történő alkalmazásra szánt készítmény, amit étkezés közben vagy attól függetlenül, egészben, folyadékkal kell lenyelni.
Óvintézkedések a gyógyszer felhasználása vagy alkalmazása előtt
A telmizartán-készítményt a tabletta higroszkópos tulajdonsága miatt azárt buborékcsomagolásban kell tárolni. A tablettát csak röviddel a bevétel előtt szabad kivenni a buborékcsomagolásból (lásd 6.6pont).
A Tolura tabletták nem oszthatók egyenlő részekre, ezért nem alkalmasak olyan betegek számára, akiknél a hipertónia kezelésére 20 mg telmizartánra lenne szükség, továbbá súlyos vesekárosodásban szenvedő, vagy hemodializált betegek számára. Ezeknek a betegeknek a kezelésére azonos hatóanyagot tartalmazó, megfelelő készítmény érhető el.
4.3 Ellenjavallatok
- A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni
túlérzékenység.
- A terhesség második és harmadik trimesztere (lásd 4.4 és 4.6pont).
- Az epeutak obstruktív rendellenességei.
- Súlyos májműködési zavar.
A Tolura egyidejű alkalmazása aliszkirén tartalmú készítményekkel ellenjavallt diabetes mellitusban 2 szenvedő vagy károsodott veseműködésű betegeknél (GFR < 60ml/perc/1,73m) (lásd 4.5 és 5.1pont).
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Terhesség
Angiotenzin II (ATII)-receptor-blokkolókkal történő kezelést terhesség alatt nem szabad elkezdeni. Hacsak az ATII-receptor-blokkolóval történő kezelés folytatása nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket olyan más antihipertenzív kezelésrekell átállítani, melynek a terhesség alatti alkalmazásra vonatkozó biztonságossági profilja megalapozott. Terhesség megállapítását követően az ATII-receptor-blokkolók szedését azonnal abba kell hagyni és amennyiben szükséges, egy másik kezelést el kell kezdeni (lásd 4.3 és 4.6pont).
Májkárosodás
Miután a telmizartán elsősorban az epén keresztül eliminálódik, cholestasisban, epeútszűkületben vagy súlyos májműködési zavarban szenvedő betegeknek a Tolura nem adható (lásd 4.3pont). Ezekben a betegekben a telmizartán hepaticus clearance-ének csökkenése várható. A Tolura-t csak nagy elővigyázatossággal szabad adni enyhe, ill. közepes mértékű májműködési zavarokban.
Renovascularis hypertonia
Olyan betegekben, akikben kétoldali arteria renalis szűkület, vagy az egyetlen funkcionáló vese artériájának szűkülete áll fenn, a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszerre ható szerekkel történő kezelés fokozza a súlyos hypotonia és a veseelégtelenség rizikóját.
Vesekárosodás és vesetranszplantáció
Vesekárosodás esetén a Tolura kezelés mellett a szérum kálium-és kreatininszintjének időszakos monitorozása indokolt. Nincs tapasztalat azon betegek Tolura kezelésével kapcsolatban, akiknél a közelmúltban vesetranszplantációt végeztek. A telmizartán nem távolítható el a vérből hemofiltrációval, és nem dializálható.
Volumen-és/vagy nátriumhiányos betegek
Symptomaticus hypotonia léphet fel, különösen a Tolura első dózisa után azon betegeknél, akiknél kifejezett volumen- és/vagy nátriumhiány alakult ki pl. nagy dózisú diuretikus kezelés, sószegény diéta, ill. hasmenés vagy hányás következtében. A Tolura adagolásának elkezdése előtt ezeket az állapotokat normalizálni kell. A Tolura adása előtt normalizálni kell a volumen- és/vagy nátriumhiányt.
A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer kettős blokádja (RAAS)
Bizonyíték van rá, hogy az ACE-gátlók, angiotenzin II receptor blokkolók vagy aliszkirén egyidejű alkalmazása fokozza a hipotónia, hiperkalémia és csökkent veseműködés (beleértve az akut veseelégtelenség) kockázatát. A RAAS ACE-gátlók, angiotenzin II receptor blokkolók vagy aliszkirén kombinált alkalmazásával történő kettős blokádja ezért nem javasolt (lásd 4.5 és 5.1pont). Ha a kettős-blokád kezelést abszolút szükségesnek ítélik, ez csak szakorvos felügyeletével, a vesefunkció, elektrolit szintek és a vérnyomás gyakori és szoros ellenőrzése mellett történhet. Az ACE-gátlók és angiotenzin II receptor blokkolók egyidejű alkalmazása diabeteses nephropathiaban szenvedő betegeknél nem javasolt.
Egyéb, a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer stimulációjával járó állapotok
Olyan betegeknél, akiknek a vascularis tónusa és a vesefunkciója elsősorban a renin-angiotenzinaldoszteron rendszer aktivitásától függ (pl. súlyos congestiv szívelégtelenség vagy vesebetegség, ideértve az arteria renalis stenosisát), az e rendszerre ható gyógyszerekkel való kezelés, pl. telmizartán kezelés során, akut hypotoniát, hyperazotaemiát, oliguriát és ritkán akut veseelégtelenséget észleltek (lásd 4.8pont).
Primer aldosteronismus
A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer gátlása útján ható gyógyszerek primer aldosteronismusban rendszerint hatástalanok, ezért a telmizartán alkalmazása nem javasolt.
Aortastenosis, mitralis stenosis, hypertrophiás obstructiv cardiomyopathia
Más vasodilatatorokhoz hasonlóan fokozott óvatosság ajánlott aortastenosis vagy mitralis stenosis és hypertrophiás obstructiv cardiomyopathia esetén.
Inzulin-vagy antidiabetikus kezelés alatt álló diabeteses betegek
Ezeknél a betegeknél telmizartán-kezelés során hypoglykaemia fordulhat elő. Ezért ezeknél a betegeknél a vércukorszint megfelelő ellenőrzése szükséges. Az inzulin vagy az antidiabetikum dózisának módosítása is szükségessé válhat, ha az indokolt.
Hyperkalaemia
A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszerre ható gyógyszerek alkalmazása hyperkalaemiát okozhat. Időseknél, veseelégtelenségben szenvedő betegeknél, cukorbetegeknél, egyidejűleg más, a szérum káliumszintjét esetleg emelő gyógyszert szedő betegeknél és/vagy más egyidejű események esetén a hyperkalaemia halálos islehet.
Renin-angiotenzin-aldoszteron rendszert befolyásoló gyógyszer egyidejű alkalmazásának mérlegelése előtt fel kell mérni az előny/kockázat arányt.
A hyperkalaemia főbb rizikófaktorai:
- Cukorbetegség, vesekárosodás, életkor (>70év).
- A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszert befolyásoló és/vagy káliumpótló egy vagy több
gyógyszer egyidejű alkalmazása. A következő gyógyszerek, illetve gyógyszercsoportok okozhatnak hyperkalaemiát: káliumtartalmú sópótló készítmények, káliumspóroló vízhajtók, ACE-gátlók, angiotenzin II receptor-blokkolók, nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek (beleértve a szelektív COX-2gátlókat) heparin, immunszuppresszív szerek (ciklosporin, vagy takrolimusz), valamint a trimetoprim.
- Egyidejű események, különösképpen dehidráció, akut kardiális dekompenzáció, metabolikus
acidózis, vesefunkció-romlás, a vese állapotának hirtelen romlása (pl.: fertőző megbetegedések), sejtszétesés (pl.: akut alsó végtagi ischaemia, rhabdomyolisis, kiterjedt trauma).
A fokozott kockázatú betegeknél a káliumszint szoros ellenőrzése javasolt (lásd 4.5pont).
Szorbit
Tolura 40mg tabletta Ez a gyógyszer 149,8mg szorbitot tartalmaz tablettánként. Tolura 80mg tabletta Ez a gyógyszer 299,7mg szorbitot tartalmaz tablettánként.
Az egyidejűleg alkalmazott szorbit (vagy fruktóz) tartalmú készítmények vagy a szorbit (vagy fruktóz) táplálékkal történő bevitelének additív hatását figyelembe kell venni. A szájon át alkalmazott gyógyszerek szorbittartalma befolyásolhatja az egyidejűleg alkalmazottegyéb, szájon át alkalmazandó
gyógyszerek biohasznosulását. Örökletes fruktózintoleranciában szenvedő betegeknél ez a gyógyszer nem alkalmazható, kivéve, ha feltétlenül szükséges.
Laktóz
A Tolura laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz intoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a Tolura nem szedhető.
Nátrium
A készítmény kevesebb mint 1mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
Etnikai különbségek
Az angiotenzin konvertáló enzim gátlókhoz hasonlóan úgy tűnik, a telmizartán és más angiotenzin II receptor-blokkolók kevésbé csökkentik a vérnyomást a fekete populációban, mint a nem feketékben, ennek az lehet az oka, hogy a fekete hypertoniás betegekben gyakoribb az alacsony reninszint.
Ischaemiás szívbetegség
Miként más vérnyomáscsökkentő szerek esetében is, ischaemiás szívbetegségben vagy ischaemiás cardiovascularis betegekben a vérnyomás túlzott csökkentése myocardialis infarctus vagy stroke kialakulásához vezethet.
Intestinalis angiooedema Intestinalis angiooedemáról számoltak be angiotenzin II-receptor-blokkolóval kezelt betegeknél (lásd 4.8pont). Ezeknél a betegeknél abdominalis fájdalom, hányinger, hányás és hasmenés jelentkezett. A tünetek az angiotenzin II-receptor-blokkolóval végzett kezelés leállítása után megszűntek. Amennyiben intestinalis angiooedemát diagnosztizálnak, a telmizartán kezelést le kell állítani, és a beteget megfelelően monitorozni kell mindaddig, amíg a tünetek teljes mértékbenmeg nem szűnnek.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Digoxin
Ha a telmizartánt digoxinnal adták együtt, a digoxin csúcs plazmakoncentrációjának (49%) és a mélyponti koncentrációjának (20%) közepes mértékű emelkedését figyelték meg. A telmizartán kezelés elkezdésekor, módosításakor és leállításakor a digoxin szintjét monitorozni kell, hogy az a terápiás tartományban maradjon.
A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszerre ható más gyógyszerekhez hasonlóan a telmizartán is okozhat hyperkalaemiát(lásd 4.4pont). Ennek kockázatát fokozza olyan gyógyszerrel történő kombinálás, ami szintén okozhat hyperkalaemiát (káliumtartalmú sópótló készítmények, káliumspóroló vízhajtók, ACE-gátlók, angiotenzin II receptor-blokkolók, nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek (beleértve a szelektiv COX-2gátlókat) heparin, immunszuppresszív szerek (ciklosporin vagy takrolimusz), valamint a trimetoprim).
A hyperkalaemia kialakulása az egyidejűleg fennálló rizikótényezőktől függ. Fokozott a kockázat a fent említett terápiás gyógyszer-kombinációk esetén. A kockázat különösen magas káliummegtakarító diuretikummal vagy káliumot tartalmazó sópótló készítménnyel történő kombináció kapcsán. Ugyanakkor például az ACE-gátlókkal vagy nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel valóegyidejű alkalmazás kisebb kockázatot jelent, feltéve, hogy az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedéseket szigorúan betartják.
Egyidejű alkalmazás nem javasolt
Káliummegtakarító diuretikumok vagy káliumpótló készítmények
Az angiotenzin II receptor-blokkolók, így a telmizartán is mérséklik a vízhajtók okozta káliumvesztést. A káliummegtakarító diuretikumok, mint például a spironolakton, eplerenon, triamteren vagy az amilorid, a káliumpótló vagy káliumot tartalmazó sópótló készítmények jelentősen megemelhetik a szérum káliumszintjét. Ha egyidejű alkalmazásuk dokumentált hypokalaemia miatt indokolt, csak óvatosan és a szérum káliumszintjének gyakori ellenőrzése mellett alkalmazhatók.
Lítium
A szérum lítiumszintjének reverzíbilis emelkedésérőlés toxicitásról számoltak be a lítium angiotenzin konvertáló enzim-gátlókkal, és angiotenzin II receptor-blokkolókkal–köztük a telmizartánnal–történő egyidejű alkalmazása kapcsán. Amennyiben ilyen kombináció alkalmazása szükséges, a szérum lítiumszintjének gondos ellenőrzése javasolt.
Óvatosságot igénylő egyidejű alkalmazás
Nem-szteroid gyulladáscsökkentők
A nem-szteroid gyulladáscsökkentők (úgymint a gyulladáscsökkentő dózisban alkalmazott acetilszalicilsav, COX-2gátlók és nem szelektív nem-szteroidgyulladáscsökkentők) csökkenthetik az angiotenzin II receptor-blokkolók antihipertenzív hatását. Néhány vesekárosodásban szenvedő betegnél (pl.: dehidrált betegek, vesekárosodásban szenvedő idős betegek) az angiotenzin II receptorblokkolók és ciklooxigenáz-gátlók egyidejű alkalmazása a vesefunkció további rosszabbodását, esetleg akut veseelégtelenséget okozhat, mely általában reverzíbilis. Emiatt a kombináció csak óvatosan alkalmazható, különösen időseknél. A betegeket megfelelően hidrálni kell, illetve megfontolandó a vesefunkciónak az egyidejű kezelés megkezdését követően, illetve azután bizonyos időközönként történő ellenőrzése.
Egy vizsgálatban a telmizartán és a ramipril együttadása a ramipril és a ramiprilát AUC0-24-és Cmaxértékének 2,5-szeres növekedéséhez vezetett. Ennek a megfigyelésnek a klinikai jelentősége nem ismert.
Diuretikumok (tiazidok és kacsdiuretikumok)
A korábbi nagydózisú diuretikus kezelés, mint például furoszemid (kacsdiuretikum) és hidroklorotiazid (tiazid diuretikum) kezelés volumenvesztést, illetve hypotonia kialakulását okozhatja a telmizartán-kezelés megkezdésekor.
Egyidejű alkalmazások, amelyeket figyelembe kell venni
Egyéb vérnyomáscsökkentő szerek
A telmizartán vérnyomáscsökkentő hatását más vérnyomáscsökkentő készítmények egyidejű alkalmazása fokozhatja.
A klinikai vizsgálati adatok azt mutatták, hogy a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszernek (RAAS) ACE-gátlók, angiotenzin II receptor blokkolók vagy aliszkirén kombinációjával történő kettős blokádja nagyobb gyakorisággal okoz mellékhatásokat, például hipotóniát, hiperkalémiát vagy beszűkült veseműködést (többek között akut veseelégtelenséget), mint csak egyféle RAAS-ra ható szer alkalmazása (lásd 4.3, 4.4 és 5.1pont).
Farmakológiai tulajdonságaik alapján várható, hogy a következő gyógyszerek fokozhatják valamennyi típusú vérnyomáscsökkentő szer, így köztük a telmizartán antihipertenzív hatását: baklofén, amifosztin. Ezenkívül az orthostaticus hypotoniát az alkohol, barbiturátok, kábító fájdalomcsillapítók, illetve az antidepresszánsok súlyosbíthatják.
Kortikoszteroidok (szisztémás adagolás)
A vérnyomáscsökkentő hatás csökkenése.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség
Az angiotenzin II-receptor-blokkolók alkalmazása nem javasolt a terhesség első trimeszterében (lásd 4.4.pont). Az angiotenzin II-receptor-blokkolók alkalmazása ellenjavallt a terhesség második és harmadik trimeszterében (lásd 4.3 és 4.4pont).
A Tolura terhes nőknél történő alkalmazásáról nincs megfelelő adat. Az állatokon végzett kísérletek reprodukciós toxicitást mutattak (lásd 5.3pont).
A terhesség első harmada alatti ACE-gátló-expozíciót követő teratogenitási kockázatra vonatkozó epidemiológiai bizonyíték nem volt meggyőző, a kockázat kis mértékű növekedése azonban nem zárható ki. Mivel az angiotenzin II (ATII)-receptor-blokkolók alkalmazásával járó kockázatra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre kontrollált epidemiológiai adatok, hasonló kockázattal lehet számolni ezen gyógyszercsoport esetén is. Hacsak az angiotenzin-receptor blokkolóval történő kezelés folytatása nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket olyan más antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek a terhesség alatti alkalmazásra vonatkozó biztonságossági profilja megalapozott. Terhesség megállapítását követően az ATII-receptor-blokkolók szedését azonnal abba kell hagyni és amennyiben szükséges, a másik kezelést el kell kezdeni.
Az angiotenzin II-receptor-blokkolóval való kezelés a terhesség második és harmadik harmadában ismerten magzati toxicitást (csökkent vesefunkció, oligohydramnion, a koponya-csontosodás retardációja) és újszülöttkori toxicitást (veseelégtelenség, hypotonia, hyperkalaemia) okoz. (lásd 5.3pont „A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei”). Amennyiben az ATII-receptor-blokkolók expozíció a terhesség második trimeszterétől kezdve történt, a vesefunkció és a koponya ultrahangvizsgálata javasolt. Azokat a csecsemőket, akiknek édesanyja angiotenzin II-receptor-blokkolókat szedett, hypotonia kialakulása szempontjából szoros megfigyelés alatt kell tartani (lásd 4.3 és 4.4pont).
Szoptatás Mivel nem áll rendelkezésre információ a Tolura szoptatás alatt történő alkalmazására vonatkozóan, a Tolura alkalmazása nem javasolt, és másik, a szoptatásra vonatkozóan jobbanalátámasztott biztonságossági profillal rendelkező kezelés választandó, különösen újszülött vagy koraszülött szoptatása esetén.
Termékenység A preklinikai vizsgálatok során nem figyeltek meg a Tolura által a női és a férfi termékenységre kifejtett hatást.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
Gépjárművezetéskor vagy gépek kezelésekor figyelembe kell venni, hogy a vérnyomáscsökkentőkkel (mint például a Tolura) történő kezelés mellékhatásaként olykor syncope vagy szédülés léphet fel.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A biztonságossági profil összefoglalása:
A súlyos mellékhatások között szerepel a ritkán (≥1/10000 -<1/1000) előforduló anaphylaxiás reakció és az angiooedema, valamint az akut veseelégtelenség.
A hypertonia miatt kezelt betegeknél a kontrollos vizsgálatokban a mellékhatások összesített előfordulási gyakorisága legtöbbször hasonló volt a telmizartánnal (41,4%) és a placebóval (43,9%) kezelt csoportban. A mellékhatások gyakorisága nem függött az alkalmazott gyógyszer dózisától vagy a betegek nemétől, életkorától és rasszbeli sajátosságaitól. A cardiovascularis morbiditás csökkentése esetén a telmizartán biztonságossági profilja megegyezett a hypertoniás betegek esetében észlelttel.
A következőkben felsorolt mellékhatások a hypertonia miatt kezelt betegek kontrollos klinikai vizsgálataiból és a forgalomba hozatalt követő jelentésekből származnak. A felsorolás figyelembe veszi azokat a súlyos mellékhatásokat és a kezelés megszakításához vezető mellékhatásokat is, amelyek három hosszútávú klinikai vizsgálatból származnak, amelyekben összesen 21642beteget kezeltek telmizartánnal akár 6éven át a cardiovascularis morbiditás csökkentése érdekében.
A mellékhatások táblázatos összefoglalása
A mellékhatásokat gyakoriság szerint, a következő egyezmény alapján csoportosítottuk: nagyon gyakori (1/10); gyakori (1/100–<1/10); nem gyakori (1/1000–<1/100); ritka (1/10000 –<1/1000); nagyon ritka (<1/10000).
Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
Fertőző betegségek és parazitafertőzések Nem gyakori: Húgyúti fertőzések, cystitis, felső légúti fertőzések, köztük pharyngitis és sinusitis 1 Ritka: Sepsis, a halálos kimenetelű eseteket is beleértve
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Nem gyakori: Anaemia Ritka: Eosinophilia, thrombocytopenia
Immunrendszeri betegségek és tünetek Ritka: Anaphylaxiás reakciók, túlérzékenység
Anyagcsere-és táplálkozási betegségek és tünetek Nem gyakori: Hyperkalaemia Ritka: Hypoglykaemia (cukorbetegeknél), hyponatraemia
Pszichiátriai kórképek Nem gyakori: Álmatlanság, depresszió Ritka: Szorongás
Idegrendszeri betegségek és tünetek Nem gyakori: Syncope Ritka: Aluszékonyság
Szembetegségek és szemészeti és tünetek Ritka: Látáskárosodás
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünete Nem gyakori: Szédülés
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Nem gyakori: Bradycardia Ritka: Tachycardia
Érbetegségek és tünetek 2 Nem gyakori: Hypotonia , orthostaticus hypotonia
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Nem gyakori: Dyspnoe, köhögés 4 Nagyon ritka: Interstitialis tüdőbetegség
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Nem gyakori: Hasi fájdalom, hasmenés, emésztési zavar, puffadás, hányás Ritka: Szájszárazság, hasi diszkomfortérzés, dysgeusia
Máj-és epebetegségek, illetve tünetek 3 Ritka: Kóros májfunkciós értékek/májbetegség
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Nem gyakori: Pruritus, hyperhidrosis, bőrkiütés Ritka: Angiooedema (beleértve a halálos kimenetellt is), ekzema, erythema, urticaria, gyógyszerkiütés, toxikus bőrkiütés
A csont-és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei Nem gyakori: Hátfájás (pl. ischias), izomgörcs, izomfájdalom Ritka: Ízületi fájdalom, végtagfájdalom, ínfájdalom (íngyulladás-szerű tünetek)
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Nem gyakori: Vesekárosodás, az akut vesekárosodást is beleértve
Általános tünetek és az alkalmazás helyén fellépő reakciók Nem gyakori: Mellkasi fájdalom, gyengeség Ritka: Influenza-szerű megbetegedés
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei Nem gyakori: Emelkedett kreatininszint a vérben, Ritka: Csökkent hemoglobin, emelkedett húgysavszint, emelkedett májenzim értékek, emelkedett kreatin foszfokináz szint.
A további információkat lásd az „Akiválasztott mellékhatások leírása”alpontban.
A kiválasztottmellékhatások leírása
Sepsis A PRoFESS vizsgálatban a telmizartán esetén a placebóhoz képest a sepsis incidenciájának növekedését figyelték meg. A jelenség véletlen felfedezés vagy egy ez idáig ismeretlen mechanizmus következménye lehet (lásd 5.1 pont).
Hypotonia Ezt a mellékhatást gyakran jelentették azoknál a kontrollált vérnyomású betegeknél, akiknek a telmizartánt a cardiovascularis morbiditás csökkentése céljából adták a standard kezelésen felül.
Kóros májfunkciós értékek / májbetegség A posztmarketing esetekben tapasztalt kóros májfunkciós érték / májbetegség legtöbbször japán betegeknél fordult elő. Valószínűsíthető, hogy ezek a mellékhatások a japán betegeknél gyakrabban jelentkeznek.
Interstitialis tüdőbetegség
A gyógyszer forgalomba hozatalát követően a telmizartán szedésével időbeli összefüggésben interstitialis tüdőbetegség eseteit jelentették, de ok-okozati kapcsolatot nem igazoltak.
Intestinalis angiooedema Egyes esetekben intestinalis angiooedemáról számoltak be angiotenzin II-receptor-blokkoló alkalmazását követően (lásd 4.4pont).
Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontoseszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékbentalálható elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
A telmizartán túladagolásáról korlátozott mennyiségű humán adat áll rendelkezésre.
Tünetek:
A telmizartán túladagolása után leginkább jellemző tünet a hypotonia és tachycardia, azonban bradycardia is előfordult.
Kezelés:
A telmizartán hemofiltrációval nem távolítható el, és nem dializálható. A beteg állapotát gondosan monitorozni kell, tüneti és szupportív kezelés szükséges. A kezelés függ a gyógyszer bevétele után eltelt időtől és a tünetek súlyosságától. Ajánlott a hánytatás és/vagy a gyomormosás. Kedvező hatásúnak bizonyulhat túladagoláskor az aktív szén is. A szérum elektrolitok és a kreatininszintjét gyakran szükséges ellenőrizni. Hypotonia kialakulása esetén hanyatt kell fektetni a beteget, és gyorsan elektrolit-és folyadékpótlást kell alkalmazni.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Angiotenzin II-receptor-blokkolók (ARB-k), önmagukban, ATC kód: C09CA07
Hatásmechanizmus
A telmizartán per osadva hatékony és szelektív angiotenzin II, 1-es típusú (AT1) receptor-blokkoló. A receptorhoz nagy affinitással kötődő telmizartán leszorítja az angiotenzinII-t az annak ismert farmakológiai hatásait közvetítő AT1-receptor altípusról. Nem fejt ki semmilyen parciális agonista hatást az AT1-receptoron. Szelektíven kötődik az AT1-receptorokhoz, és a kötődés hosszú tartamú. Nem mutat affinitást más receptorokhoz(pl. AT2vagy egyéb, kevésbé ismert AT receptorok). E receptorok funkcionális szerepe nem ismert, miként az sem, hogy az angiotenzin II, melynek szintjét a telmizartán emeli, előidézheti-e hyperstimulációjukat. Csökkenti a plazma aldoszteronszintjét; nem gátolja a plazma renin aktivitását, és nem blokkolja az ioncsatornákat. Nem gátolja a bradykinin lebontását is végző angiotenzin-konvertáló-enzimet (kinináz II). Ezért nem várható, hogy a bradykinin-közvetítette mellékhatásokat potencírozza.
Emberben, 80mg telmizartán adásával szinte teljes mértékben kiküszöbölhető az angiotenzin II által kiváltott vérnyomás-emelkedés; ez a gátló hatás 24órán keresztül érvényesül és még 48óra múlva is kimutatható.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Az esszenciális hypertonia kezelése A telmizartán első adagjának hatása fokozatosan, 3óra alatt fejlődik ki. A vérnyomáscsökkentő hatás rendszerint 4-8heti kezelés után tetőzik, és hosszú távú kezelés esetén is fennmarad.
Ambuláns vérnyomás-monitorozás eredményei alapján a vérnyomáscsökkentő hatás erőssége 24órán keresztül állandó, beleértve a következő dózis bevétele előtti utolsó 4órát is. Ezt megerősítette, hogy a placebo-kontrollos vizsgálatokban a 40 és 80mg-os telmizartán adagok után a maradék-csúcshatás egységesen 80% felett maradt. Dózisfüggőnek tűnik, hogy mennyi idő alatt tér vissza a kiindulási szintre a szisztolés vérnyomás. Ebben a tekintetben a diasztolés vérnyomásra vonatkozó adatok nem egyértelműek.
A telmizartán hypertoniás betegekben a szisztolés ésdiasztolés vérnyomást egyaránt csökkenti, a szívfrekvenciát azonban nem módosítja. Nincs még magyarázat arra, hogyan járul hozzá a vérnyomáscsökkentő hatáshoz a gyógyszer diuretikus, nátriuretikus hatása. A telmizartán vérnyomáscsökkentő hatásának erőssége nem marad el más vegyületcsoportokba tartozó antihypertensivumokétól (ezt igazolják a telmizartán és az amlodipin, az atenolol, az enalapril, a hidroklorotiazid és a lizinopril hatékonyságát összehasonlító klinikai vizsgálatok eredményei).
A telmizartánadagolásának hirtelen beszüntetése után a vérnyomás fokozatosan, néhány nap alatt tér vissza a kezelés előtti értékre, nem lép fel “rebound” vérnyomás-emelkedés.
A száraz köhögés szignifikánsan ritkábban jelentkezett telmizartánnal kezelt betegekben, mint azokban, akiknek ACE-gátlót adtak, azon klinikai vizsgálatokban, melyekben a két vérnyomáscsökkentő kezelést hasonlították össze.
Cardiovascularis prevenció Az ONTARGET(ONgoing Telmisartan Alone and in Combination with Ramipril Global Endpoint Trial) vizsgálatban a telmizartán, a ramipril és a telmizartán és ramipril kombinációjának 25620, olyan 55évnél idősebb beteg cardiovascularis kimenetélére kifejtett hatását hasonlították össze, akiknek az anamnézisében koszorúér betegség, stroke, TIA perifériásérbetegség vagy szervkárosodással (pl. retinopathiával, balkamra hipertrófiával, makro- vagy mikroalbuminuriával) járó 2-es típusú diabetes mellitus szerepelt; amely betegpopuláció a cardiovascularis események szempontjából rizikópopulációt jelent.
A betegek véletlen besorolás alapján kerültek a következő három csoport valamelyikébe: 80 mg telmizartán (n=8542), 10mg ramipril (n=8576), vagy 80mg telmizartán és 10mg ramipril kombinácáiója (n=8502), és a betegeket átlagosan 4,5éven át követték.
A telmizartán a ramiprilhez hasonló hatást mutatott a cardiovascularis halálozás, nem fatális miokardiális infarktus, nem fatális stroke, és pangásos szívelégtelenség miatti kórházi kezelés elsődleges összetett végpontjának csökkentésében. Az elsődleges végpont incidenciája hasonló volt a telmizartán (16,7%) és a ramipril (16,5%) csoportokban. A kockázati hányados a telmizartán esetén a ramiprilhez képest 1,01 volt (97,5%-os CI 0,93-1,10, p (non-inferioritás) =0,0019 1,13-as határnál). A bármely okból bekövetkezett halálozás a telmizartánnal kezelt betegeknél 11,6%, a ramiprillal kezelteknél 11,8% volt.
A telmizartán a ramiprilhez hasonlóan hatékony volt a következő, előre meghatározott másodlagos végpontok esetében: cardiovascularis halálozás, nem fatális miokardiális infarktus, és nem fatális stroke [0,99 (97,5 %-os CI 0,90-1,08, p (non-inferioritás) =0,0004)], ezek voltak a ramipril hatását a placebóval szemben vizsgáló HOPE (Heart Outcomes Prevention Evaluation Study) referencia vizsgálat elsődleges végpontjai.
A TRANSCEND vizsgálatban ACE-inhibitorral szemben intoleráns, egyébként az ONTARGET vizsgálat beválasztási kritériumainak megfelelő betegeket randomizáltak, akik a standard kezelésen felül 80mg telmizartánt (n=2954) vagy placebót (n=2972) kaptak. Az utánkövetés átlagos
időtartama 4év és 8hónap volt. Nem találtak statisztikailag szignifikáns különbséget az elsődleges összetett végpont (cardiovascularis halálozás, nem fatális miokardiális infarktus, nem fatális stroke, vagy kórházi kezelést igénylő pangásos szívelégtelenség) incidenciájában (15,7% a telmizartán, és 17,0% a placebo csoportban, kockázati arány 0,92 (95%-os CI 0,81-1,05, p=0,22). A telmizartán a placebóhoz képest előnyösebbnek bizonyult a cardiovascularis halálozás, nem fatális miokardiális infarktus és nem fatális stroke előre meghatározott másodlagos összetett végpontja szempontjából [0,87 (95%-os CI 0,76-1,00, p=0,048)]. A cardiovascularis mortalitásra kifejtett előnyös hatásra vonatkozó bizonyítékot nem találtak (kockázati arány 1,03, 95%-os CI 0,85-1,24).
A köhögés és az angioödéma ritkábban jelentkezett a telmizartánnal kezelt, mint a ramiprillel kezelt betegek esetében, míg hipotonia a telmizartán esetében jelentkezett gyakrabban.
A telmizartán és a ramipril kombinációja nem volt előnyösebb az önmagában alkalmazott ramiprilnél vagy telmizartánnál. A cardiovascularis mortalitás és a bármely okból bekövetkező mortalitás számszerűleg gyakoribb volt a kombináció esetén. Ezen kívül szignifikánsan nagyobb gyakorisággal fordult elő hyperkalaemia, veseelégtelenség, hipotonia és syncope a kombinációs ágon. Ezért a telmizartán és ramipril kombinációja nem javasolt ebben a populációban.
A PRoFESS („Prevention Regimen For Effectively avoiding Second Strokes") vizsgálatban a közelmúltban stroke-on átesett, 50éves vagy annál idősebb betegeknél a telmizartán esetén a sepsis incidenciájának növekedését figyelték meg a placebóhoz képest (0,70% vs. 0,49%) [RR 1,43 (95%-os konfidencia intervallum, 1,00-2,06)]; a fatális kimenetellel járósepsis eseteinek incidenciája a placebót szedőkhöz képest (0,16%) a telmizartánt szedő betegeknél növekedett (0,33%) [RR 2,07 (95%-os konfidencia intervallum, 1,14-3,76)]. A telmizartán alkalmazása során a sepsis incidenciájának megfigyelt növekedése véletlen felfedezés vagy egy ez idáig ismeretlen mechanizmus következménye lehet.
Két nagy, randomizált, kontrollos vizsgálatban (ONTARGET (ONgoing Telmisartan Alone and in combination with Ramipril Global Endpoint Trial) és VANEPHRON-D (The Veterans Affairs Nephropathy in Diabetes)) vizsgálták az ACE-gátló és angiotenzin II receptor blokkoló kombinált alkalmazását. Az ONTARGET vizsgálatot olyan betegeken végezték, akiknek a kórtörténetében kardiovaszkuláris vagy cerebrovaszkuláris betegség, vagy szervkárosodással járó II típusú diabetes mellitus szerepelt. További információért lásd még a „Cardiovascularis prevenció” pontban szereplő információkat. A VANEPHRON-D vizsgálatot II típusú diabetesben és diabeteses nephropathiában szenvedő betegeken végezték. Ezek a vizsgálatok nem mutattak ki szignifikánsan előnyös hatásokat a renális és/vagy kardiovaszkuláris kimenetel és a mortalitás vonatkozásában, miközben a monoterápia esetén megfigyelthez képest nőtt a hiperkalémia, akut veseelégtelenség és/vagy hipotónia kockázata. A hasonló farmakodinámiás tulajdonságok alapján ezek az eredmények más ACE-gátlók és angiotenzinII receptor blokkolók esetében is relevánsak. Az ACE-gátlók és angiotenzin II receptor blokkolók nem alkalmazhatók egyidejűleg diabeteses nephropathiaban szenvedő betegeknél. Az ALTITUDE (Aliskiren Trial in Type2 Diabetes Using Cardiovascular and Renal Disease Endpoints) vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsák, előnyös-e a standard ACE-gátló vagy angiotenzin II receptor blokkoló kezelés kiegészítése aliszkirénnel IItípusú diabetesben és krónikus vesebetegségben, illetve kardiovaszkuláris betegségben vagy mindkettőben szenvedő betegeknél. A vizsgálatot idő előtt leállították, mert nőtt a mellékhatások kockázata. A kardiovaszkuláris eredetű halál és a stroke szám szerint gyakoribb volt az aliszkirén csoportban, mint a placebo csoportban, és a jelentős mellékhatások illetve súlyos mellékhatások (hiperkalémia, hipotónia és veseműködési zavar) is gyakoribbak voltak az aliszkirén csoportban, mint a placebo csoportban.
Gyermekek és serdülők A Tolura hatásosságát és biztonságosságát gyermekek és 18 évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetében nem igazolták.
A telmizartán két dózisának vérnyomáscsökkentő hatását vizsgálták 76 hypertoniás, 6-<18éves,
jelentősen túlsúlyos (>20kg-<120kg testtömegű, átlagosan 74,6kg-os)betegnél, akiket 4 héten át 1mg/ttkg (n=29) vagy 2mg/ttkg (n=31) telmizartánnal kezeltek. A beválasztásnál a másodlagos hypertonia jelenlétét nem vizsgálták. Néhány, a vizsgálatban résztvevő betegnél az alkalmazott dózisok magasabbak voltak a hypertonia kezelésére a felnőtt populációban javasoltnál, ami elérte a felnőtteknél vizsgált, napi 160mg-os dózishoz hasonló szintet. Az életkori hatásokat figyelembe vevő korrekció után a kiindulási értékhez viszonyított átlagos szisztolés vérnyomáscsökkenés (elsődleges cél) 14,5(1,7)Hgmm volt a 2mg/ttkg telmizartánt kapó, 9,7(1,7)Hgmm az 1mg telmizartánt kapó és 6,0(2,4)Hgmm volt a placebo-csoportban. A korrigált diasztolés vérnyomáscsökkenés értékei a kiindulási értékekhez képest 8,4(1,5)Hgmm, 4,5(1,6)Hgmm és 3,5(2,1)Hgmm voltak. A változás dózisfüggőnek bizonyult. A vizsgálat 6-<18éves betegekre vonatkozó biztonságossági adatai alapvetően a felnőtteknél megfigyeltekhez hasonlóak voltak. A hosszú távú telmizartán-kezelés biztonságosságát gyermekeknél és serdülőknél nem értékelték. Az ezen betegpopulációban észlelt eosinophil-szám emelkedést felnőtteknél nem figyelték meg. Ennek klinikai jelentősége és relevanciája nem ismert. Hypertoniás gyermekeknél a telmizartan hatásosságára és biztonságosságára vonatkozó következtetéseket ezen klinikai adatok alapján nem lehet levonni.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Felszívódás A telmizartán rövid idő alatt, azonban változó mértékben szívódik fel. Abszolút biohasznosulása átlagosan 50%-os. A telmizartánt étkezés közben bevéve 40 mg-os dózis adásakor kb. 6%-kal, 160mg-os dózis adásakor kb. 19%-kal csökken a plazmakoncentráció-idő görbe alatti terület (AUC0-∞). Három órával a bevétel után azonban már nem különbözik az éhgyomorra, ill. étkezés közben adott telmizartán plazmaszintje.
Linearitás/nonlinearitás Az AUC csekély mértékű csökkenése feltehetően nem csökkenti a telmizartán hatékonyságát. Nincs egyenes arányosság a beadott dózis és plazmakoncentrációk között. A Cmax és kisebb mértékben az AUC 40mgfeletti dózisok esetén nem a dózissal arányosan nő.
Eloszlás A telmizartán nagymértékben (>99,5%) kötődik a plazmafehérjékhez, elsősorban az albuminhoz és az α1-savanyú glikoproteinhez. A dinamikus egyensúlyi állapot (steady state)kialakulása után mérhető átlagos látszólagos eloszlási térfogat (Vdss) hozzávetőleg 500liter.
Biotranszformáció A telmizartán az anyavegyület glükoroniddá történő konjugációjával metabolizálódik. A konjugált metabolit nem rendelkezik farmakológiai aktivitással.
Elimináció A telmizartán eliminációja biexponenciális görbével jellemezhető, terminális felezési ideje >20óra. A maximális plazmakoncentráció (Cmax), és kisebb mértékben a plazmakoncentráció-idő görbe alatti terület (AUC) az alkalmazott dózissal nem arányosan nő. A javasolt dózisok alkalmazásakor nem észlelték a telmizartán klinikai szempontból számottevő akkumulációját. Nőknél magasabb plazmaszinteket mértek, mint férfiaknál, ez azonban nem befolyásolta a hatékonyságot.
A szájon át (vagy intravénásan) adott telmizartán szinte teljes mértékben a széklettel, javarészt változatlan formában ürül ki a szervezetből. Az alkalmazott dózisnak kevesebb, mint 1%-a választódik ki a vizeletben. A máj vérátáramlásához (kb. 1500ml/perc) viszonyítva a teljes plazma-clearance (Cltot)értéke magas (kb. 1000ml/perc).
Gyermekek és serdülők A telmizartán két dózisának farmakokinetikai jellemzőit vizsgálták másodlagos célként 6-<18év közötti hypertoniás betegeknél (n=57), négyhetes, 1mg/ttkg vagy 2 mg/ttkg dózisban alkalmazott telmizartán szedést követően. A farmakokinetikai célok közé tartozott a telmizartán dinamikus
egyensúlyi állapotú értékének meghatározása gyermekeknél és serdülőknél, valamint az életkorral összefüggő különbségek vizsgálata. Bár a vizsgálat túl kicsi volt ahhoz, hogy a 12év alatti gyermekekre vonatkozóan messzemenő következtetést lehessen levonni, az eredmények általánosságban megegyeztek a felnőtteknél találtakkal, és megerősítették, hogy a telmizartán hatása nem lineáris, különösen a Cmaxvonatkozásában.
Nem Különbséget figyeltek meg a plazmakoncentrációkban, a Cmaxkörülbelül 3-szor, az AUC pedig 2-szer nagyobb nőknél, mint férfiaknál.
Idősek A telmizartán farmakokinetikai jellemzői nem különböznek az idős, ill. a 65évesnél fiatalabb betegeknél.
Vesekárosodás Enyhe, közepesen súlyos és súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél a plazmakoncentrációk megduplázódását figyelték meg, mindazonáltal veseelégtelenségben szenvedő, hemodialízissel kezelt betegeknél alacsonyabb plazmaszinteket mértek. A telmizartán veseelégtelenségben is nagymértékben kötődik a plazmafehérjékhez, ezért hemodialízissel nem távolítható el a keringésből. A telmizartán eliminációs felezési ideje nem változik vesekárosodás esetén.
Májkárosodás Májkárosodásban végzett farmakokinetikaivizsgálatok eredményei alapján közel 100 %-ig fokozódhat a telmizartán abszolút biohasznosulása. Az eliminációs felezési idő nem változik májkárosodásban.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
A klinikai alkalmazásra javasolt terápiástartománynak megfelelő dózisokkal, normotenziós kísérleti állatoknál végzett preklinikai vizsgálatok során a vörösvértest-jellemzők (vvt-szám, haemoglobinszint és haematokritérték) csökkenését, a vese hemodinamikai paramétereinek változásait (emelkedett karbamid-nitrogén és kreatininszint), valamint a szérum káliumszintjének emelkedését észlelték. Kutyánál a vesetubulusok kitágulását és atrophiáját figyelték meg. A gyomornyálkahártya károsodását (erosiók, fekélyképződés vagy gyulladás) kutyánál és patkánynál is megfigyelték. Ezeknek az ACEgátlókkal illetve angiotenzin II receptor-blokkolókkal végzett preklinikai vizsgálatokból már ismert gyógyszerfüggő mellékhatásoknak a kialakulása sóoldat per osadásával megelőzhető volt.
Mind a két állatfajban észlelték a plazma renin aktivitás fokozódását, továbbá a juxtaglomerularis sejtek hypertrophiáját és/vagy hyperplasiáját. Ezek úgyszintén az ACE-gátlók és más angiotenzin II receptor-blokkolók gyógyszercsaládjára jellemző hatásoknak tekinthetők, klinikai szempontból azonban valószínűleg nincs jelentőségük.
Teratogén hatása egyértelműen nem bizonyított, azonban a telmizartán toxikus dózistartományában megfigyeltek az utódok postnatalis fejlődésére kifejtett olyan hatást, mint pl. alacsonyabb testsúly és késleltetett szemnyitás.
Nem igazoltak mutagenitást és jelentős clastogén aktivitást az in vitro vizsgálatokban és nem volt kimutatható a karcinogenitás patkánynál és egérnél.
A telmizartán esetében nem figyeltek meg a férfi vagy női termékenységre gyakorolt hatást.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
Povidon (K30),
meglumin, mátrium-hidroxid, laktóz-monohidrát, szorbit (E420), magnézium-sztearát.
6.2 Inkompatibilitások
Nem értelmezhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
3év.
6.4 Különleges tárolási előírások
Legfeljebb 30°C-on tárolandó. A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
OPA/Al/PVC Al buborékcsomagolás. Egy buborékcsomagolás 7 vagy 10tablettát tartalmaz.
Kiszerelés: 14, 28, 30, 56, 84, 90, 98 vagy 100tabletta dobozban. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozóelőírások szerint kell végrehajtani.
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
KRKA, d.d., Novo mesto, Šmarješka cesta 6, 8501 Novo mesto, Szlovénia
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)
Tolura 40mg tabletta: 14 tabletta: EU/1/10/632/008 28 tabletta: EU/1/10/632/009 30 tabletta: EU/1/10/632/010 56 tabletta: EU/1/10/632/011 84 tabletta: EU/1/10/632/012 90 tabletta: EU/1/10/632/013 98 tabletta: EU/1/10/632/014 100 tabletta: EU/1/10/632/023
Tolura 80mg tabletta: 14 tabletta: EU/1/10/632/015 28 tabletta: EU/1/10/632/016 30 tabletta: EU/1/10/632/017 56 tabletta: EU/1/10/632/018 84 tabletta: EU/1/10/632/019 90 tabletta: EU/1/10/632/020 98 tabletta: EU/1/10/632/021
100 tabletta: EU/1/10/632/024
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/
MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 04/06/2010 A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 19/03/2015
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
Agyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (https://www.ema.europa.eu/) található.