1. A GYÓGYSZER NEVE
Tygacil 50mg por oldatos infúzióhoz
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Minden 5ml-es Tygacil injekciós üveg 50mg tigeciklint tartalmaz. A feloldást követően 1ml 10mg tigeciklint tartalmaz.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Por oldatos infúzióhoz(por infúzióhoz).
Narancssárga pogácsa vagy por.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A Tygacil felnőtteknél, serdülőknélés 8évesnél idősebb gyermekeknél az alábbi fertőzések kezelésére javallott (lásd 4.4 és 5.1 pont):
szövődményes bőr-és lágyrészfertőzések(cSSTI), kivéve a diabeteseslábfertőzéseket (lásd 4.4pont); szövődményes intraabdominalis infekciók(cIAI).
A Tygacil csak azokban azesetekben alkalmazható, amikor egyéb antibiotikum-kezeléseknem megfelelőek (lásd 4.4,4.8 és 5.1pont).
Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos ajánlást.
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás
Felnőttek Az ajánlott kezdő dózis 100mg, amit5–14napon keresztül 12óránként 50mg dózis követ.
Gyermekek ésserdülők(8–17 évesek) 8–12évesgyermekek: 1,2mg/ttkg tigeciklin12óránkéntintravénásan,a maximálisan adhatódózis: 50mg 12óránként, 5–14napon át.
12–<18évesgyermekek ésserdülők: 50mg tigeciklin12óránként, 5–14napon át.
A kezelés időtartamát afertőzéssúlyosságától, helyétől és a beteg klinikai válaszreakciójától függően kell meghatározni.
Idősek Idős betegeknél nincs szükség dózismódosításra (lásd5.2pont).
Májkárosodás
Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban (Child-PughA és Child-Pugh Bstádium) szenvedő betegeknél nincs szükség dózismódosításra.
Súlyos májkárosodásban (Child-PughC stádium) szenvedő betegeknél (beleértve a gyermekeketés serdülőket is) a tigeciklin dózisát 50%-kal csökkenteni kell. A felnőttek dózisát 12óránként 25mg-ra kell csökkenteni, a 100mg-os telítődózis beadását követően. A súlyos májkárosodásban (Child-PughC stádium) szenvedő betegek kezelését kellő körültekintésselkell végezni, és a terápiás választ monitorozni kell (lásd 4.4 és 5.2 pont).
Vesekárosodás Vesekárosodásban szenvedő vagy hemodialízisben részesülő betegeknél nincs szükség dózismódosításra (lásd 5.2 pont).
Gyermekek A Tygacil biztonságosságát és hatásosságát 8évesnél fiatalabb gyermekekesetén nem igazolták.Erre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok.A Tygacil 8évesnél fiatalabb gyermekeknél nem alkalmazható, mert fogelszíneződést okozhat (lásd4.4 és 5.1pont).
Az alkalmazás módja
A tigeciklinkizárólag 30-60percen keresztül beadott intravénás infúzióként alkalmazható (HlásdH4.4 és 6.6 pont).Gyermekek és serdülőkesetében a tigeciklint lehetőleg 60percen keresztül beadott infúzióként kell alkalmazni(lásd 4.4pont).
A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására és hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6pontban.
4.3 Ellenjavallatok
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
A tetraciklinek osztályába tartozó antibiotikumokkal szemben túlérzékenybetegek a tigeciklinreis túlérzékenyek lehetnek.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Szövődményes bőr-és lágyrészfertőzésekben(cSSTI–complicated skin and soft tissue infections), szövődményesintraabdominalis fertőzésekben(cIAI–complicated intra-abdominal infections), diabeteses lábfertőzésekben, nosocomialis pneumoniában végzett klinikai vizsgálatokban és rezisztens pathogénekkel végzett vizsgálatokban a tigeciklinnelkezelt betegek között számszerűen magasabb halálozási arányt figyeltek meg a komparátor-kezeléshez viszonyítva. Ezenmegfigyeléseknek az oka nem ismert, de a vizsgálati komparátorokhoz képest gyengébbhatásosság és biztonságosság nem zárható ki.
Felülfertőződés
Szövődményesintraabdominalis fertőzésekben szenvedő betegekkel végzett klinikai vizsgálatokban a műtéti seb gyógyulásának zavaraifelülfertőződésselálltak összefüggésben. Azokata betegeket, akiknél sebgyógyulási zavar lép fel, a felülfertőződés észleléseérdekébenmonitorozni kell (lásd 4.8pont).
Úgy tűnik, hogy azoknál a betegeknél, akiknél felülfertőződés,különösen nosocomialis pneunomia alakul ki,akezelés kimenetele rosszabb. A betegeketszorosan monitorozni kell a felülfertőződés kialakulásának észlelése érdekében. Ha a tigeciklin-kezelés megkezdése után a szövődményesbőr-és lágyrészfertőzésektőlvagy a szövődményes intraabdominalis fertőzésektőleltérőfertőzési gócot igazolnak, olyan másikantibakteriális kezelés megkezdésétkell mérlegelni, melynek hatásossága az adott típusú infekció kezelésében bizonyított.
Anaphylaxia
Esetenként életveszélyes anaphylaxiás/anaphylactoid reakciókat jelentettek tigeciklinnel kapcsolatban (lásd4.3 és 4.8pont).
Májelégtelenség
Elsősorban cholestaticus jellegű májkárosodást, köztük néhány esetben halálos kimenetelű májelégtelenséget jelentettek tigeciklin-kezelésben részesülőbetegeknél.Bár a tigeciklinnel kezelt betegeknél alapbetegség vagy egyidejűleg alkalmazott egyéb gyógyszeres kezelésmiattelőfordulhat májelégtelenség, a tigeciklin lehetséges szerepét figyelembe kell venni(lásd4.8pont).
Tetraciklinek osztályába tartozó antibiotikumok
A glicilciklinek osztályába tartozó antibiotikumok szerkezetileg hasonlóak a tetraciklinek osztályába tartozó antibiotikumokhoz. A tigeciklinnek a tetraciklinek osztályába tartozó antibiotikumokéhoz hasonló mellékhatásai lehetnek. Ilyen reakciólehet többek között a fényérzékenység, a pseudotumor cerebri, a pancreatitis és az antianabolikus hatás, ami emelkedett vér-karbamidnitrogén-(BUN-) értékhez, azotaemiához, acidosishoz és hyperphosphataemiához vezet (lásd4.8pont).
Pancreatitis
Esetenként súlyos akut pancreatitis következett be(gyakoriság: nem gyakori) a tigeciklin–kezeléssel összefüggésben (lásd4.8pont). Az akut pancreatitis diagnózisáragondolni kell azoknál a betegeknél, akiknél a tigeciklin-kezelés során az akut pancreatitisre utaló klinikai tünetek, panaszokvagy laboratóriumi eltérések jelentkeznek. A legtöbb jelentett eset legalább egy hetes kezelés utánalakult ki. Jelentettek eseteket olyan betegeknél is, akiknél nem voltak jelen a pancreatitis ismert kockázati tényezői.A betegek állapota általában javul a tigeciklin-kezelés felfüggesztése után. Meg kell fontolni a tigeciklin-kezelés felfüggesztését azokban az esetekben, ahol fennáll a gyanú, hogy pancreatitis alakult ki.
Coagulopathia
A tigeciklin megnyújthatja a protrombinidőt(PI) és az aktivált parciális tromboplasztinidőt(aPTI). A tigeciklin alkalmazásával kapcsolatban emellett hypofibrinogenaemiáról is beszámoltak. Emiatt a tigeciklin-kezelés megkezdése előtt, illetve a kezelés ideje alatt monitorozni kella véralvadási paramétereket (pl. PI-t) vagyegyéb megfelelő koagulációs teszteket kell végezni (pl. a vér fibrinogénszintjének mérése). Súlyos állapotú betegek, illetve antikoagulánsokat is alkalmazó betegek esetén különleges óvatosság javasolt (lásd 4.5pont).
Alapbetegségek
A súlyos alapbetegségekben szenvedőbetegekfertőzéseinek tigeciklin-kezelésével kapcsolatban csak korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre.
A cSSTI-benvégzett klinikai vizsgálatokban a tigeciklinnel kezelt betegeknéla leggyakoribb fertőzés a cellulitis volt(58,6%), a második leggyakoribb pedig a nagyobb tályogok kialakulása(24,9%). Súlyosalapbetegségben, mint pl. immunszuppresszióban, decubitus-fekélyben vagy 14napnál hosszabb kezelést igénylő infekciókban (pl. fasciitisnecrotisans) nem vontak be a vizsgálatokba. Olyan betegeket, akiknél a betegség komorbid tényezővel társult, mint a diabetes(25,8%), perifériás érbetegség(10,4%), intravénás szerabúzus(4,0%) és HIV-pozitivitás(1,2%),korlátozott számban vontak be a vizsgálatokba. Ugyancsak korlátozott mennyiségűtapasztalat áll rendelkezésre az olyan betegek(3,4%) kezelését illetően, akiknél egyidejűleg bacteraemia is fellépett. Ezért ilyen betegek kezelésekor óvatosan kell eljárni.Egy diabeteses lábfertőzésben szenvedő betegek bevonásával készült kiterjedt klinikai vizsgálat azt mutatta, hogy a tigeciklin kevésbé volt hatásos, mint a komparátor készítmény, ezért ezeknél abetegeknél a tigeciklin alkalmazása nem ajánlott(lásd 4.1pont).
A cIAI-velvégzett klinikai vizsgálatokban a tigeciklinnel kezelt betegeknéla leggyakoribb fertőzés az appendicitis volt(50,3%), melyet sorrendben olyan, ritkábban észlelt diagnózisok követtek, mint a szövődményes cholecystitis(9,6%), bélperforáció (9,6%), azintraabdominalis tályog(8,7%), gyomorvagy nyombélfekély (8,3%),peritonitis (6,2%) és a szövődménnyel járó diverticulitis (6%). Ezen betegek 77,8%-ának volt sebészetileg nyilvánvaló peritonitise. Kis számú,súlyos alapbetegségben szenvedő, azaz immunszupprimált, > 15 APACHE II-pontszámmal(3,34%) jellemezhető vagy sebészetileg nyilvánvaló többszörös intraabdominalis tályoggal(11,40%) érintett beteg vett részt a vizsgálatban. Ugyancsak korlátozott számú tapasztalat áll rendelkezésre az olyan betegek kezelését illetően, akiknél egyidejűleg bacteriaemia is kialakult(5,6%). Ezért ezen betegek kezelésekor óvatosan kell eljárni.
Mindig mérlegelni kell a kombinált antibakteriális terápia alkalmazását, ha a tigeciklint olyan súlyos betegeknél alkalmazzák, akiknél a szövődményes intraabdominalis fertőzés klinikailag nyilvánvaló bélperforáció következménye, valamint a kezdődő sepsisben vagy septicus shockbanlévő betegeknél (TTlásdHH4.8 pont).
A cholestasisnak a tigeciklin farmakokinetikájára gyakorolt hatását még nem vizsgálták kellőképpen. Az epén keresztüli kiválasztódás a teljes tigeciklin-kiválasztódás 50%-át teszi ki. Ezért a cholestasisos betegek gondos monitorozása szükséges.
Szinte az összes antibakteriális szerrel kapcsolatosan beszámoltak pseudomembranosus colitisről, melynek súlyossága az enyhétől az életveszélyesig terjedhet. Ezért fontos ediagnózislehetőségét figyelembe venniolyan betegeknél, akiknél diarrhoea lép fel bármely antibakteriális szer alkalmazása közben vagy azt követően (lásd4.8pont).
A tigeciklin alkalmazása a gyógyszerre nem érzékeny mikroorganizmusok elszaporodását okozhatja, a gombákat is beleértve. A betegeket gondosan monitoroznikella kezelés alatt(lásd 4.8pont).
A patkányokon tigeciklinnel végzett vizsgálatok csontelszíneződést mutattak ki. A tigeciklin embereknélmaradandó fogelszíneződést okozhat, ha a gyógyszert a fogak fejlődése alatt alkalmazzák (lásd4.8pont).
Gyermekekés serdülők
A 8éves és annál idősebb gyermekek és serdülőkfertőzéseinek kezelésére alkalmazott tigeciklinnel kapcsolatos klinikai tapasztalatok nagyon korlátozottak (lásd4.8 és 5.1pont). Ezért a tigeciklin gyermekeknél csak olyan klinikai helyzetekben alkalmazható, amikornem áll rendelkezésre másik antibakteriális terápia.
Gyermekek és serdülők esetében nagyon gyakori mellékhatás a hányinger és a hányás (lásd 4.8pont). Figyelmet kell fordítaniaz esetleges dehidratációra. Gyermekek és serdülőkesetében a tigeciklint lehetőleg 60percen keresztül beadott infúzióként kell alkalmazni.
A felnőttekhez hasonlóan gyermekek esetében is gyakran számolnak be hasi fájdalomról. A hasi fájdalom pancreatitisre utalhat. Ha pancreatitis alakul ki, a tigeciklin-kezeléstle kell állítani.
A tigeciklin-kezelés megkezdése előtt, valamint a kezelés alatt rendszeresen ellenőrizni kell a májfunkciós értékeket, a véralvadási paramétereket, a haematológiai paramétereket, továbbá az amiláz-és lipázszintet.
A Tygacil-t nem szabad alkalmazni 8év alatti gyermekeknél az erre a korcsoportra vonatkozó biztonságossági és hatásossági adatok hiánya miatt, és mert a tigeciklin alkalmazása a fogak tartós elszíneződésével járhat(lásd4.8pont).
Segédanyagokkal kapcsolatos információk
A Tygacil kevesebb mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz 5milliliterenként. Az alacsony nátriumtartalmú diétán lévőbetegeket tájékoztatni kell arról, hogy ez a készítmény gyakorlatilag „nátriummentes”.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.
A tigeciklin és a warfarin (25mg egyszeri dózis) együttes alkalmazása egészséges alanyoknál az R-warfarin és az S-warfarin clearance-ének sorrendben 40%-os illetve 23%-os csökkenését, valamint az AUC-érték sorrendben 68%-os illetve 29%-os emelkedését eredményezte. Ennek az interakciónak a mechanizmusa még nem világos. A rendelkezésre álló adatok nem utalnak arra, hogy ez a kölcsönhatás lényegesen megváltoztatná az INR-értékeket. Azonban, mivel a tigeciklin megnyújthatja mind a protrombinidőt(PI), mind az aktivált parciális tromboplasztinidőt(aPTI), a releváns véralvadási tesztek eredményét gondosan monitoroznikell, amennyiben a tigeciklint antikoaguláns gyógyszerekkel együtt alkalmazzák (lásd 4.4 pont). A warfarin nem volt hatással a tigeciklin farmakokinetikai profiljára.
A tigeciklin nem metabolizálódik nagymértékben. Ezért nemvárható, hogy a tigeciklin clearance-ét befolyásolják a CYP450 izoenzimek aktivitását gátló vagy fokozó hatóanyagok. In vitroa tigeciklin a CYP450 enzimeket sem kompetitív módon, sem irreverzibilisen nem gátolja (lásd 5.2 pont).
A tigeciklin a javasolt adagolás mellett egészséges felnőtteknélnem volt hatással sem a digoxinabszorpció sebességére vagy mértékére, sem clearance-ére (0,5mg, melyet napi 0,25mg követett). A digoxin nem volt hatással a tigeciklin farmakokinetikai profiljára. Ezért a tigeciklin és a digoxin együttes alkalmazásakor nem szükséges dózismódosítás.
Az antibiotikumok és az orális fogamzásgátlók együttes alkalmazása csökkentheti az orális fogamzásgátlók hatásosságát.
A tigeciklin és kalcineurin-inhibitorok, például a takrolimusz és a ciklosporin egyidejű alkalmazása a kalcineurin-inhibitorok mélyponti szérumkoncentrációjának emelkedéséhez vezethet. Ezért a kalcineurin-inhibitor szérumkoncentrációját monitorozni kell a tigeciklinnel végzett kezelés során a gyógyszertoxicitás elkerülése érdekében.
In vitrovizsgálatok alapján a tigeciklin P-glikoprotein-(P-gp-)szubsztrát. P-gp-inhibitorokkal (például ketokonazol vagy ciklosporin) vagy P-gp-induktorokkal (például rifampicin) történő együttes alkalmazás befolyásolhatja a tigeciklin farmakokinetikáját (lásd 5.2 pont).
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség
A tigeciklin terhes nőknél történő alkalmazásáról nincsenek adatok, vagy korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. Az állatokkal végzett vizsgálatok reprodukciós toxicitást igazoltak(lásd 5.3pont). Humán vonatkozásban a lehetséges kockázat mértéke nem ismert. Amint az a tetraciklinek osztályába tartozó antibiotikumokról ismeretes, a tigeciklin tartós fogkárosodást (fogelszíneződést és fogzománckárosodást), valamint a csontosodási folyamatkésleltetésétokozhatjaa magzatnál a terhesség második felében, valamint nyolc év alatti gyermekeknél, a nagy kalciumforgalmú szövetekben történő felhalmozódása és a kalcium-kelát komplexek képződése miatt (lásd 4.4 pont). A tigeciklin alkalmazása nem javasolt terhesség alatt, kivéve, ha a nő klinikai állapota szükségessé teszi a tigeciklinnel történő kezelést.
Szoptatás
Nem ismert, hogy a tigeciklin/a tigeciklin metabolitjaikiválasztódik/kiválasztódnak-e a humán anyatejbe. A rendelkezésre álló, állatokkal végzett vizsgálatok során nyert adatok a tigeciklin/a tigeciklin metabolitjainak kiválasztódását igazolták a laktáló állatok tejébe (lásd 5.3 pont). Az újszülött/csecsemő vonatkozásában a kockázatot nem lehet kizárni. A tigeciklinalkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy a kezelést szakítják meg/halasztják el –figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, illetve a kezelés előnyét az anyaszempontjából.
Termékenység
A tigeciklin termékenységre gyakorolt hatásait embereknél nem vizsgálták. A tigeciklin patkányokon végzett nemklinikai vizsgálatai nem utaltak káros hatásra a termékenységet és a reprodukciós teljesítményt illetően.Nőstény patkányoknál az AUC alapján mért, a humán napi dózis melletti expozíciót legfeljebb 4,7-szeresével meghaladó expozícióbanaz ováriumra és az oestrusciklusra kifejtett, hatóanyaggal összefüggő hatásokat nem figyeltek meg(lásd 5.3pont).
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
Szédülés felléphet, és ez hatással lehet a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre (lásd 4.8pont).
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A biztonságossági profil összefoglalása
A III. és IV. fázisú klinikai vizsgálatokban összesen 2393, szövődményes bőr-és lágyrészfertőzésben, valamint szövődményes intraabdominális infekcióban szenvedő beteget kezeltek tigeciklinnel.
A klinikai vizsgálatokban a gyógyszeres kezeléssel összefüggésbe hozható leggyakoribb mellékhatás a reverzibilis hányinger (21%) és hányás (13%) volt, amelyek általában korán (a kezelés 1-2. napján) jelentkeztek, és többnyire enyhék vagy közepesen súlyosak voltak.
A tigeciklinnel kapcsolatos, többek között klinikai vizsgálatokból, valamint a forgalomba hozatalt követő tapasztalatok alapján jelentett mellékhatások az alábbiakban kerülnek felsorolásra táblázatos formában.
A mellékhatások táblázatosfelsorolása
Szervrendszer Nagyon Gyakori Nem gyakori Ritka Nem ismert
ek gyakori ≥1/100–<1/10 ≥1/1000–< ≥1/10 (a gyakoriság a
≥1/10 1/100 000–< rendelkezésre
1/1000 álló adatokból
nem állapítható
meg)
| Fertőző | sepsis/septicus |
| betegségek és | shock, pneumonia, |
| parazitafertőzé | tályog, infekció |
sek Vérképzőszerv az aktivált parciális thrombocytope hypofibrinoi és tromboplasztinidő(a nia, genaemia
| nyirokrendszer | PTI) megnyúlása, a | a nemzetközi |
| i betegségek és | protrombinidő(PI) | normalizált |
| tünetek | megnyúlása | arány(INR) |
emelkedése
Szervrendszer Nagyon Gyakori Nem gyakori Ritka Nem ismert
ek gyakori ≥1/100–<1/10 ≥1/1000–< ≥1/10 (a gyakoriság a
≥1/10 1/100 000–< rendelkezésre
1/1000 álló adatokból
nem állapítható
meg)
| Immunrendsze | anaphylaxiás/ |
| ri betegségek | anaphylactoid reakciók* |
| és tünetek | (lásd4.3 és 4.4pont) |
Anyagcsere-és hypoglykaemia, táplálkozási hypoproteinaemia betegségek és tünetek Idegrendszeri szédülés betegségek és tünetek Érbetegségek phlebitis thrombophlebiés tünetek tis
| Emésztőrendsz | hányin- | hasi fájdalom, | akut |
| eri betegségek | ger, | dyspepsia, | pancreatitis |
| és tünetek | hányás, | étvágytalanság | (lásd 4.4 pont) |
diarrhoea Máj-és emelkedett szérum- icterus, májelégtelenség*(lásd epebetegségek, glutamát-oxálacetát- májkárosodás, 4.4 pont) illetve tünetek transzamináz-(GOT) főként és emelkedett cholestaticus szérum-glutamátpiruváttranszamináz-(GPT) szint, hyperbilirubinaemia A bőr és a bőr pruritus, bőrkiütés súlyos bőrreakciók, alatti szövet beleértve a Stevens– betegségei és Johnson-szindrómát is* tünetei
| Általános | sebgyógyulási zavar, | gyulladás, |
| tünetek, az | az infúzióbeadási | fájdalom, |
| alkalmazás | helyén jelentkező | oedema és |
| helyén fellépő | reakció, fejfájás | phlebitis az |
reakciók infúzió beadási helyén
| Laboratóriumi | emelkedett szérum |
| és egyéb | amilázszint, |
| vizsgálatok | emelkedett vér- |
| eredményei | karbamidnitrogén- |
(BUN-) szint * A forgalomba hozatal után azonosított mellékhatás
Kiválasztott mellékhatások leírása
Az antibiotikumok osztályára jellemző hatások Pseudomembranosus colitis, melynek súlyossága az enyhétől az életveszélyesig terjedhet (lásd4.4pont).
A gyógyszerre nem érzékeny mikroorganizmusok elszaporodása, a gombákat is beleértve (lásd4.4pont).
A tetraciklinek osztályára jellemző hatások
A glicilciklinek osztályába tartozó antibiotikumok szerkezetileg hasonlóak a tetraciklinek osztályába tartozó antibiotikumokhoz. A tetraciklin gyógyszerosztályra jellemzőmellékhatásoklehetnek a fényérzékenység, a pseudotumor cerebri, a pancreatitis és az antianabolikus hatás, mely emelkedett vér-karbamidnitrogén-(BUN-)szinthez, azotaemiához, acidosishoz és hyperphosphataemiához vezet (lásd4.4pont), illetve a fix gyógyszerkiütés.
A tigeciklin maradandó fogelszíneződést okozhat, ha a fogak fejlődése alatt alkalmazzák (lásd4.4pont).
A szövődményesbőr-és lágyrészfertőzéseket és aszövődményesintraabdominalis infekciókat vizsgáló III.és IV.fázisú klinikai vizsgálatokban a tigeciklinnel kezelt betegeknélgyakrabban(7,1%) számoltak be az infekcióhoz kapcsolódó súlyos mellékhatásokról,mint a komparátor gyógyszerek esetén(5,3%). A sepsist/septicus shockot illetően lényegeskülönbségetfigyeltek meg a tigeciklin(2,2%) és a komparátorok(1,1%) között.
Kóros GOT-és GPT-értékekről a tigeciklinnel kezelt betegeknél gyakrabban számoltak be a terápia utáni időszakban, míg a komparátor gyógyszerrel kezelt betegeknél a kóros GOT-és GPT-értékeka terápia alatt jelentkeztek gyakrabban.
A szövődményesintraabdominalis infekciókban és a szövődményesbőr-és lágyrészfertőzésekben végzett összes III.és IV.fázisú klinikai vizsgálatban a tigeciklinnel kezelt betegek körében a halálozás 2,4%(54/2216), azaktív komparátorokkalkezeltek körében pedig 1,7%volt (37/2006).
Gyermekekés serdülők
Két farmakokinetikaivizsgálatbólnagyon kevés biztonságossági adat áll rendelkezésre(lásd 5.2pont). Ezekben a tigeciklinnel végzettvizsgálatokban a biztonságossággal kapcsolatbannem merültek fel új vagy nem várt aggályok.
A tigeciklin biztonságosságát egy nyílt elrendezésű, egyszeri dózisú, dózis-eszkalációs farmakokinetikai vizsgálatban vizsgálták 25 olyan,8–16éves gyermek és serdülő bevonásával, akik nem sokkal azelőtt gyógyultakmeg valamilyen fertőzésből. A tigeciklin mellékhatásprofilja ezen 25alany esetében általában megfelelt a felnőtteknél tapasztaltnak.
A tigeciklin biztonságosságát egy nyílt elrendezésű, többszöri dózisokkal végzett, dózis-eszkalációs farmakokinetikai vizsgálatban is vizsgálták, mégpedig 58olyan8–11évesgyermek esetében, akik cSSTI-ben (n=15), cIAI-ben (n=24) vagy közösségben szerzett tüdőgyulladásban (n=19) szenvedtek. A tigeciklin mellékhatásprofilja ezen 58alany esetében általában megfelelt a felnőtteknél tapasztaltnak, kivéve a következőket: a hányinger (48,3%), a hányás (46,6%) és az emelkedett szérum-lipáz (6,9%) nagyobb gyakorisággal jelentkezett a gyermekek esetében, mint felnőtteknél.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékbentalálható elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
A túladagolást követő kezelésről nem állnak rendelkezésre specifikus információk. A 60percalatt intravénásan beadott 300mg-os egyszeri tigeciklin-dózis egészséges önkénteseknél megnövelte a hányinger és a hányás incidenciáját. A tigeciklin hemodialízissel nem távolítható el jelentős mennyiségben.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Szisztémás antibakteriális szerek, tetraciklinek, ATC kód: J01AA12
Hatásmechanizmus
A tigeciklin egy glicilciklin antibiotikum, amia 30S riboszóma-alegységhez kötődve és az amino-acil tRNS molekuláknak a riboszóma „A-részébe” való bejutásának megakadályozásával gátolja a baktériumban a fehérjeszintézist. A hatás lehetetlenné teszi areziduálisaminosavak növekedő peptidláncokba történő beépülését.
Általánosságban a tigeciklint bakteriosztatikus hatásúnak tartják. A tigeciklin minimális gátló koncentrációjának(MIC) négyszeresét alkalmazva az Enterococcusspp., a Staphylococcus aureusés az Escherichia colikolóniák száma századrészére csökkent.
Rezisztenciamechanizmus
A tigeciklinesetében nem érvényesüla két legfontosabb,tetraciklinekrejellemző rezisztenciamechanizmus, a riboszomális protekcióés az efflux-pumpa. AzEnterobacteralesesetében a tigecliklin és a minociklin-rezisztens izolátumokközött keresztrezisztencia volt megfigyelhető a multidrug-rezisztencia(MDR) efflux-pumpa miatt.A tigeciklin és az antibiotikumok legtöbb osztálya között nem áll fenn az ún.célpont-alapú keresztrezisztencia.
A tigeciklin sebezhetőa Proteeaeés a Pseudomonas aeruginosa kromoszomálisan kódolt multidrug efflux-pumpájával szemben.A Proteeaecsalád patogénjei (Proteusspp, Providencia spp. és Morganellaspp.) általában kevésbe érzékenyek a tigeciklinre, mint az Enterobacteralescsalád többi tagja. A csökkent érzékenységet mindkét csoportbana nem-specifikus AcrAB multidrugefflux-pumpa túlzott expressziójának tulajdonítják. Az Acinetobacter baumanniiesetén csökkent érzékenységet tulajdonítanak az AdeABC efflux-pumpa túlzott expressziójának.
Antibakteriális aktivitásegyéb antibakteriális szerrelkombinálva
Az in vitrovizsgálatok során ritkánfigyeltek meg antagonizmust a tigeciklin és más, gyakran alkalmazott antibiotikumok között.
Határértékek
Az EUCAST (European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing) által meghatározott minimális gátló koncentráció(MIC) határértékei a következők:
EUCAST-határértékek
Patogén Minimális gátló koncentráció (MIC) határértékei (mg/l)
≤S (érzékenység) >R (rezisztencia)
Enterobacterales: 0,5 0,5 Escherichia coli és (†) Citrobacter koseri:
Staphylococcusspp. 0,5 0,5 Enterococcusspp. 0,25 0,25 StreptococcusA, B, C és G 0,125 0,125 szerocsoportok
(†) Egyéb Enterobacterales fajok esetében atigeciklin aktivitása elégtelenaProteusspp., Morganella morganii ésProvidencia spp.fajoknál, míg más fajoknálváltozó is lehet.
Polimikrobiális eredetű intraabdominalis infekciók esetén klinikailag bizonyított a készítmény hatékonysága az anaerob baktériumokkal szemben, de nincs igazolt korreláció a MIC-értékek, a farmakokinetikai/farmakodinámiás adatok és a klinikai kimenetel között, így nincs megadva az érzékenységre vonatkozó határérték. Említést érdemel, hogy a MIC-eloszlás a Bacteroides és Clostridium nemzetség képviselői vonatkozásában széles, és akár 2mg/l tigeciklint meghaladó értékeket is jelenthet.
A tigeciklin Enterococcusokkal szembeni klinikai hatékonyságáról csupán korlátozott bizonyíték áll rendelkezésre, habár a klinikai vizsgálatokban a polimikrobiális intraabdominalis infekciók reagáltak a tigeciklinnel történő kezelésre.
Érzékenység
A szerzett rezisztencia prevalenciája adott baktériumfaj esetében földrajzilag és időben eltérő lehet. A rezisztenciára vonatkozó helyi információkat be kell szerezni, különösen súlyos infekciók kezelése esetén. Szükség esetén szakértő tanácsát kell kikérni, ha olyan a rezisztencia helyi prevalenciája, hogy néhány infekciótípust illetően kérdéses a gyógyszer hatékonysága.
Kórokozó
Általában érzékeny fajok
Gram pozitív aerobok Enterococcus spp.† Staphylococcus aureus* Staphylococcus epidermidis Staphylococcus haemolyticus Streptococcus agalactiae* Streptococcus anginosus csoport*(ide értve a S. anginosust, aS.intermediust ésa S. constellatust is) Streptococcus pyogenes* Streptococcusviridans csoport
Gram negatív aerobok Citrobacter freundii* Citrobacter koseri Escherichia coli*
Anaerobok Clostridium perfringens† Peptostreptococcus spp.† Prevotellaspp.
Fajok, melyeknél a szerzett rezisztencia probléma lehet
Gram negatív aerob baktériumok Acinetobacter baumannii Burkholderia cepacia Enterobacter cloacae* Klebsiella aerogenes Klebsiella oxytoca* Klebsiella pneumoniae* Stenotrophomonas maltophilia
Anaerobok Bacteroides fragilis csoport†
Eredendően rezisztens mikroorganizmusok
Gram negatív aerob baktériumok
Kórokozó
Morganella morganii Proteus spp. Providencia spp. Serratia marcescens Pseudomonas aeruginosa
- olyan fajokat jelöl, melyekkel szemben a klinikai vizsgálatokban az aktivitás kielégítően
demonstrálható volt. † lásd fent az 5.1 pontban a Határértékek c. részt.
A szív elektrofiziológiája
Egy randomizált, placebo-és aktív kontrollos, négy karos, keresztezett, 46egészséges alany körében végzett QTc-vizsgálatban nem észlelték, hogy 50mg vagy 200mg tigeciklin egyszeri intravénás dózisa szignifikáns hatást fejtett volnaki a QTc-intervallumra.
Gyermekek
Egy nyíltelrendezésű, többszörösdózisokkal végzett, dózis-eszkalációs vizsgálatban 39, 8–11éves, cIAI-ben vagy cSSTI-ben szenvedőgyermek kapott tigeciklint (0,75 1;vagy 1,25mg/ttkg dózisban). Minden beteg intravénás tigeciklint kapott minimum 3egymást követő, maximum 14egymást követő napon át, miközben a 4.napon, vagy az után lehetőség volt áttérniper osantibiotikumra.
A klinikai gyógyulást a kezelés utolsó dózisától számítva 10–21nappal később mérték fel. A módosított beválasztás szerinti(mITT) populációban elért klinikai válaszok összefoglalását a következő táblázat tartalmazza.
Klinikai gyógyulás, mITT populáció
0,75mg/ttkg 1mg/ttkg 1,25mg/ttkg Javallat n/N (%) n/N (%) n/N (%) cIAI 6/6 (100,0) 3/6 (50,0) 10/12 (83,3) cSSTI 3/4 (75,0) 5/7 (71,4) 2/4 (50,0) Összesen 9/10 (90,0) 8/13 (62,0) 12/16 (75,0)
A fenti hatásossági adatokat fenntartással kell kezelni, mert a vizsgálatban egyidejű antibiotikus kezelés is engedélyezett volt. Továbbá figyelembe kell venni az alacsonybetegszámot is.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Felszívódás A tigeciklint intravénásan kell alkalmazni, így a biohasznosulása 100%.
Eloszlás A klinikai vizsgálatokban megfigyelt koncentrációk mellett (0,1-1,0mikrogramm/ml) a tigeciklin invitroplazmafehérje-kötődése körülbelül 71% és 89% között van. Állatokkalés emberekkelvégzett farmakokinetikai vizsgálatok tanúsága szerint a tigeciklin könnyen eloszlik a szövetekben. 14 Egyszeri vagy többszöri C-tigeciklin-dózisokat kapó patkányokban a radioaktivitás a legtöbb szövetben jó eloszlást mutatott. A legmagasabb felvett összmennyiséget a csontvelőben, a nyálmirigyekben, a pajzsmirigyben, a lépben és a vesében figyelték meg. A tigeciklin egyensúlyi eloszlási térfogata embereknélátlagosan 500-700liter (7-9l/ttkg), ami arra utal, hogy a tigeciklin nagymértékben oszlik ela plazmatérfogaton túl,és a szövetekben koncentrálódik.
Nem állnakrendelkezésre arról adatok, hogy a tigeciklin az embernélátjut-ea vér-agy gáton. A 100mg-os kezdő dózist, majd azt követően 12óránként 50mg-ot alkalmazó terápiás adagolási sémát alkalmazó klinikai farmakológiai vizsgálatokban a szérum tigeciklin egyensúlyi Cmax-értéke 30perces infúziók esetén 866±233ng/ml, 60perces infúziók esetén 634±97ng/ml volt. Az egyensúlyi AUC0-12h-érték 2349±850ng·óra/ml volt.
Biotranszformáció A becslések szerint az excretiót megelőzően a tigeciklin átlagosan kevesebb,mint 20%-a 14 metabolizálódik. Egészséges férfi önkénteseknéla C-tigeciklin alkalmazását követően elsődlegesen a 14 változatlan formájú tigeciklin volt a vizeletből és a székletből visszanyert C-vel jelzett anyag, azonban jelen volt egy glükuronid, egy N-acetil metabolit és egy tigeciklin-epimer is. A humán májmikroszómákonvégzettinvitrovizsgálatok szerint a tigeciklin az alábbi 6 citokróm P450(CYP) izoforma által mediált metabolizmus egyikét sem gátolja kompetitív módon: 1A2, 2C8, 2C9, 2C19, 2D6 és 3A4. Ezen felül a tigeciklin a CYP2C9, CYP2C19, CYP2D6 és a CYP3A gátlásakor nem mutatott NADPH-dependenciát, ami ezen CYP enzimek mechanizmus-alapú gátlásának hiányára utal.
Elimináció
14 A C-tigeciklin alkalmazása után a teljes radioaktivitás székletből és vizeletből történő visszanyerése arra utal, hogy a dózis 59%-a az epén,illetve a székleten keresztül, 33%-a pedig a vizelettel választódik ki. Általában elmondható, hogy a tigeciklin elsődlegesen az epén keresztül, változatlan formában eliminálódik. A tigeciklin glükuronidációja és a vesén keresztül, változatlan formában történő ürülése a másodlagos eliminációs út.
A tigeciklin teljes clearance-e az intravénás infúzió beadását követően 24l/óra. A vese-clearance a teljes clearance megközelítőleg 13%-át teszi ki. A tigeciklin a szérumból poliexponenciálisan jellemezhető eliminációt mutat, a terminális felezési idő középértéke többszörös dózis alkalmazását követően 42óra, bár ez jelentős egyének köztieltéréseket mutat.
Caco-2 sejtekkel végzett in vitrovizsgálatok azt mutatták, hogy a tigeciklin nem gátolja a digoxin áramlását, ami arra utal,hogy a tigeciklin nem P-glikoprotein(P-gp)inhibitor. Ez az in vitro információ megfelel annak, hogy a tigeciklinnek a fentiekben leírt in vivogyógyszerkölcsönhatási vizsgálatban nem volt hatása a digoxin clearence-ére (lásd 4.5pont).
Egy P-glikoproteintfokozottan expresszáló sejtvonallal végzett in vitrovizsgálatalapján a tigeciklin P-gp-szubsztrát. A P-gp-mediált transzport esetlegeshozzájárulásaa tigeciklin in vivoeloszlásáranem ismert. P-gp-inhibitorokkal (például ketokonazol vagy ciklosporin) vagy P-gp-induktorokkal (például rifampicin) történő együttes alkalmazás befolyásolhatja a tigeciklin farmakokinetikáját.
Különleges betegcsoportok
Májkárosodás A tigeciklin egyszeri dózisánakfarmakokinetikai jellege nem változott meg enyhe májkárosodásban szenvedő betegeknél. Azonban a tigeciklin szisztémás clearance-e közepesen súlyos vagy súlyos májkárosodásban (Child-PughB és C) szenvedő betegeknélsorrendben 25%-kal,illetve 55%-kal csökkent, felezési ideje pedig sorrendben 23%-kal,illetve 43%-kal megnyúlt (lásd 4.2 pont).
Vesekárosodás A tigeciklin egyszeri dózisánakfarmakokinetikai jellege nem változott meg vesekárosodásban szenvedő betegeknél(kreatinin-clearance <30ml/perc, n=6). Súlyos vesekárosodás esetén az AUC-érték 30%-kal magasabb volt, mint a normál vesefunkciójú betegeknél (lásd 4.2 pont).
Idősek Egészséges idősebb és fiatal alanyok között nem figyeltek meg különbségeket a farmakokinetikát illetően (lásd 4.2 pont).
Gyermekekés serdülők A tigeciklin farmakokinetikáját két vizsgálatban értékelték. Az első vizsgálatba 8-16éves gyermekeket és serdülőket vontak be (n=24), akik 30perces intravénás infúzióban,egyszeridózisban kaptaktigeciklint (0,5, 1 vagy 2mg/ttkg, legfeljebb 50mg, 100mg, illetve 150mg maximális dózisig). A második vizsgálatot 8-11éves gyermekek bevonásával végezték, akik 30perces intravénás
infúzióban, többszöridózisokbankaptak tigeciklint (0,75 vagy 1,25mg/ttkg, legfeljebb 50mg) 12óránként. Ezekben a vizsgálatokban nem alkalmaztak telítődózist. A farmakokinetikai paramétereket az alábbi táblázat foglalja össze.
1mg/ttkg-os dózisra standardizált átlag ± SD tigeciklin Cmax-és AUC-érték gyermekeknél
Kor (év) N Cmax(ng/ml) AUC (ng×h/ml)* Egyszeri dózis 8 –11 8 3881 ± 6637 4034 ± 2874 12 -16 16 8508 ± 11433 7026 ± 4088 Többszöri dózis 8 -11 42 1911± 3032 2404 ± 1000
- AUC0-∞-érték egyszeri dózisnál, AUC0-12h-érték többszöri dózisoknál
A cél AUC0-12h-érték felnőtteknél a javasolt 100mg-os telítődózist, valamint a 12óránként adott 50mg dózist követően körülbelül 2500ng•óra/ml volt.
Mindkét vizsgálat populációs farmakokinetikai elemzése megállapította, hogy 8éves és idősebb gyermekek esetében a testtömeg a tigeciklin-clearance kovariánsa. A 8–12éves gyermekek számára 12óránként adott 1,2mg/ttkg tigeciklin adagolási séma (maximális dózis: 50mg 12óránként), valamint a 12–18éves gyermekek és serdülők számára 12óránként adott 50mg tigeciklin adagolási séma valószínűleg azzal összehasonlítható expozíciót eredményez, mint ami felnőtteknél figyelhető meg a jóváhagyott adagolási séma alkalmazása esetén.
Ezekben a vizsgálatokban több gyermek esetében is a felnőttekhez képest magasabb Cmaxértékeket észleltek, ezért gyermekek és serdülők esetébenügyelni kell a tigeciklin-infúzió beadásának sebességére.
A beteg neme A tigeciklin clearance-ét illetően nem volt klinikailag releváns különbség a férfi és női betegek között. Nőknél 20%-kal magasabb AUC-értéket állapítottak meg, mint férfiaknál.
Rassz A tigeciklin clearance-ét illetően nem volt különbség a rasszok között.
Testtömeg A különböző testtömegű betegeknél a clearance, a testtömegre normalizált clearance és az AUC-érték nem különbözött szembetűnő mértékben, még a 125 kg testtömeget elérő vagy meghaladó betegek eseteiben sem. A 125 kg testtömeget elérő vagy meghaladó testtömegű betegeknél az AUC-érték 24%kal alacsonyabb volt. A 140 kg-os vagy azt meghaladó testtömegű betegekről nem állnak rendelkezésre adatok.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
A patkányok és kutyákbevonásávalvégzett ismételt dózistoxicitási vizsgálatokban az AUC-értéken alapuló humán napi tigeciklin-dózis 8-szorosának,illetve 10-szeresének alkalmazása mellett lymphocyta depletiót/a nyirokcsomók, a lép és a thymus sorvadását, a csontvelő sejtszegénységével összefüggő csökkent erythrocyta-, reticulocyta-, leukocyta-és thrombocytaszámot, valamint a vesét és a gastrointestinalistraktust érintő nemkívánatos hatásokat figyeltek meg. Két héten keresztül történő alkalmazás után ezek az elváltozások reverzibilisnek mutatkoztak.
Patkányoknála gyógyszer két hetes alkalmazását követően a csont irreverzibilis elszíneződését figyelték meg.
Az állatkísérletek eredményei arra utalnak, hogy a tigeciklin átjut a placentán, és a hatóanyag megtalálható a magzati szövetekben is. A reprodukciós toxicitási vizsgálatokban a tigeciklin alkalmazásakor patkányoknálés nyulaknála foetus tömegénekcsökkenését figyelték meg (ami megkésett csontosodással járt). A tigeciklin patkányoknálvagy nyulaknálnem volt teratogén.A
tigeciklin az AUC alapján mért, a humán napi dózis melletti expozíciót legfeljebb 4,7-szeresével meghaladó expozícióban patkányoknál nem befolyásolta a párzást vagy a termékenységet. Nőstény patkányoknál az AUC alapján mért, a humán napi dózis melletti expozíciót legfeljebb 4,7-szeresével meghaladó expozícióban az ováriumra és az oestrus ciklusra kifejtett, hatóanyaggal összefüggő hatásokat nem figyeltek meg.
14 14 A C-vel C-vel jelzett tigeciklinnel végzett állatkísérletek arra utalnak, hogy a tigeciklin könnyen kiválasztódik a laktáló patkányok tejébe. A tigeciklin korlátozott orális biohasznosulásával összhangban a szoptatott kölykökben nem áll fenn, vagy csak csekély mértékű az anyatejen keresztüli szisztémás tigeciklin-expozíció.
A tigeciklin karcinogén hatását értékelő életidő vizsgálatokat állatokkalnem végeztek, azonban a tigeciklin rövid távú genotoxicitási vizsgálatok eredményei negatívak voltak.
A tigeciklin intravénás bolus alkalmazása állatkísérletekben hisztamin-válaszreakcióval párosult. Ezeket a hatásokat az AUC-értéken alapuló humán napi tigeciklin-dózis 14-szeresének(patkány) és 3-szorosának(kutya) alkalmazása mellett figyelték meg.
Patkányoknála tigeciklin alkalmazását követően nem volt fotoszenzitivitásra utaló bizonyíték.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
Laktóz-monohidrát Sósav Nátrium-hidroxid (a pH beállítására)
6.2 Inkompatibilitások
Az alábbi hatóanyagokat nem szabad a tigeciklinnelegyüttesen alkalmazni ugyanazon az Y-összekötőn keresztül: amfotericinB, amfotericinB lipid komplex,diazepám, ezomeprazol, omeprazolés olyan intravénás oldatok, melyek a pH értéket 7 fölé emelhetik.
Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
2év.
A tigeciklint az infúziós zsákban vagy más, megfelelő tartályban (pl. üvegpalackban) való feloldását és hígítását követően azonnal fel kell használni.
6.4 Különleges tárolási előírások
Legfeljebb 25C-ontárolandó.
A gyógyszer feloldás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
Szürke butil gumidugóval és lepattintható alumíniumkupakkal lezárt 5ml-es, I-es típusú, átlátszó injekciós üveg. A Tygacil tíz darab injekciós üveget tartalmazó tartódobozban kerül forgalomba.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény
kezelésével kapcsolatos információk
A port 5,3ml 9mg/ml-es(0,9%-os) nátrium-klorid oldatos injekcióval,50mg/ml-es (5%-os) glükóz oldatos injekcióvalvagy Ringer-laktát oldatos injekcióvalkell feloldani; az elkészített oldat tigeciklinkoncentrációjának 10 mg/ml-nek kell lennie.. Az injekciós üveget addig kell óvatosan forgatni, amíg fel nem oldódik a gyógyszer. Ezután az elkészített oldat 5ml-ét haladéktalanul fel kell szívni az injekciós üvegből, és be kell fecskendezni egy 100ml-es infúziós zsákba vagy egyéb megfelelő tartályba (pl. üvegtartályba).
100mg-os dózis elkészítéséhez két injekciós üveg tartalmát kell befecskendezni egy 100ml-es infúziós zsákba vagy egyéb megfelelő tartályba (pl. üvegtartályba). Megjegyzés: Az injekciós üveg 6% túltöltésttartalmaz. Ezért az elkészített oldat 5ml-e 50mg a hatóanyagnak felel meg. A kész oldat színéneksárgás-narancssárgásnakkelllennie, ha ez nem így van, az oldatot meg kell semmisíteni. A parenterális készítményeket alkalmazásuk előtt vizuálisan ellenőrizni kell, hogy nem tartalmaznak-e részecskéket,és hogy nincsenek-e elszíneződve (pl. zöld vagy fekete színűre).
A tigeciklintegy megfelelő szerelékenvagy az Y-összekötőn keresztül kellintravénásan alkalmazni. Ha ugyanazt az infúziós szereléket alkalmazzák különböző hatóanyagok egymást követő beadásakor, akkor azt a tigeciklinbeadása előtt és után vagy 9mg/ml-es(0,9%-os) nátrium-klorid oldatos injekcióvalvagy 50mg/ml-es(5%-os) glükóz oldatos injekcióvalki kell öblíteni. A beadást a tigeciklinnel vagy a közös szerelékenkeresztül adott gyógyszerrel/gyógyszerekkel kompatibilis infúziós oldattal kell végezni (lásd 6.2 pont).
Ez a gyógyszer kizárólag egyszeri alkalmazásra való. Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
A kompatibilis infúziós oldatok a következők: 9mg/ml-es(0,9%-os) nátrium-klorid oldatos injekció, 50mg/ml-es (5%-os) glükóz oldatos injekcióés Ringer-laktát oldatos injekció.
Az Y-összekötőn keresztüli alkalmazáskor a 0,9%-os nátrium-klorid oldatos injekcióvalelkészített tigeciklin-oldat kompatibilitásaa következő gyógyszerekkel vagy oldószerekkel igazolt: amikacin, dobutamin, dopamin-hidroklorid, gentamicin, haloperidol, Ringer-laktát-oldat, lidokain-hidroklorid, metoklopramid, morfin, noradrenalin, piperacillin/tazobaktám (EDTA-t tartalmazó összetétel), káliumklorid, propofol, ranitidin-hidroklorid, teofillin és tobramicin.
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Pfizer Europe MA EEIG Boulevard de la Plaine 17 1050 Bruxelles Belgium
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)
EU/1/06/336/001
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/
MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2006. április 24.
A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma:2016.február 22.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu//) található.