Ventavis 10 mikrogramm/ml inhalációs oldat alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER NEVE

Ventavis 10 mikrogramm/ml inhalációs oldat. Ventavis 20 mikrogramm/ml inhalációs oldat

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Ventavis 10 mikrogramm/ml inhalációs oldat 10 mikrogramm iloproszt (iloproszt-trometamol formájában) 1 ml oldatban. 10 mikrogramm iloproszt 1 ml oldatban ampullánként. 20 mikrogramm iloproszt 2 ml oldatban ampullánként. Ventavis 20 mikrogramm/ml inhalációs oldat 20 mikrogramm iloproszt (iloproszt-trometamol formájában) 1 ml oldatban. 20 mikrogramm iloproszt 1 ml oldatban ampullánként Ismert hatású segédanyag:

• Ventavis 10 mikrogramm/ml:

0,81 mg 96%-os etanol milliliterenként (ami 0,75 mg etanolnak felel meg).

• Ventavis 20 mikrogramm/ml:

1,62 mg 96%-os etanol milliliterenként (ami 1,50 mg etanolnak felel meg). A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Inhalációs oldat. Ventavis 10 mikrogramm/ml inhalációs oldat Tiszta, színtelen oldat. Ventavis 20 mikrogramm/ml inhalációs oldat Tiszta, színtelen vagy enyhén sárgás oldat.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A NYHA funkcionális III. osztályába sorolt primer pulmonalis hypertoniában szenvedő felnőtt betegek kezelése a terheléses kapacitás javítására és a tünetek enyhítésére.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Gyógyszer Megfelelő inhalációs eszköz (porlasztó) használata

Ventavis 10 mikrogramm/ml Breelib I-Neb AAD Venta-Neb Ventavis 20 mikrogramm/ml Breelib I-Neb AAD A Ventavis alkalmazását csak a pulmonalis hypertonia kezelésében jártas orvos kezdeményezheti és felügyelheti.

Adagolás Egy inhalációs kezelésre jutó dózis A Ventavis-kezelés megkezdésekor az első inhalációt 2,5 mikrogramm iloproszttal kell végezni, ahogyan az a porlasztó szájfeltéten áthalad. Ha ezt a dózist jól tolerálja a beteg, akkor azt 5 mikrogramm iloprosztra kell növelni, és ezt az adagot kell fenntartani. Amennyiben a beteg az 5 mikrogrammos dózist rosszul tolerálja, a dózist 2,5 mikrogramm iloprosztra kell csökkenteni. Napi dózis A beteg egyéni szükségleteinek és tűrőképességének megfelelően az egy inhalációs kezelésre jutó dózist naponta 6-9 alkalommal kell alkalmazni. A kezelés időtartama A kezelés időtartama a klinikai állapottól függ és az orvos belátására van bízva. Amennyiben erre a kezelésre a beteg állapota romlana, intravénás prosztaciklin kezelést kell fontolóra venni. Speciális betegcsoportok Májkárosodás Májkárosodásban szenvedő betegekben az iloproszt eliminációja csökkent (lásd 5.2 pont). A nap folyamán történő nemkívánatos akkumuláció elkerülése érdekében a kezdeti dózistitrálás során különleges elővigyázatosságot kell tanúsítani ezeknél a betegeknél. Kezdetben 2,5 mikrogramm iloprosztot kell alkalmazni a Ventavis 10 mikrogramm/ml használatával, 3-4 órás adagolási időközökkel (ez legfeljebb napi 6 alkalommal történő beadásnak felel meg). Ezt követően az egyéni tűrőképesség alapján az adagolási időközök óvatosan csökkenthetőek. Amennyiben a javallott dózis legfeljebb 5 mikrogramm iloproszt, úgy kezdetben szintén 3-4 órás adagolási időközöket kell választani és azt az egyéni tűrőképesség szerint csökkenteni. Az iloproszt felhalmozódása több napig tartó kezelés során nem valószínű a gyógyszer adagolásának éjszakai szüneteltetése következtében. Vesekárosodás Vesekárosodásban szenvedő betegek esetében amennyiben a kreatinin clearance >30 ml/perc (a szérum kreatininből a Cockroft és Gaul-féle képlettel meghatározva), nincsen szükség a dózis módosítására. A klinikai vizsgálatok során nem vizsgáltak olyan betegeket, akiknek kreatinin clearance ≤30 ml/perc volt. Az intravénásan adagolt iloproszttal nyert adatok csökkent eliminációt mutattak a dialízist igénylő, vesekárosodásban szenvedő betegek esetében. Ennek megfelelően ugyanazok az adagolási ajánlások alkalmazandók, mint a májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd fent). Gyermekek és serdülők A Ventavis biztonságosságát és hatásosságát 18 éves és annál fiatalabb gyermekek esetében nem igazolták. Ellenőrzött klinikai vizsgálatokból nem áll rendelkezésre adat. Az alkalmazás módja A Ventavis porlasztóval történő inhalációs használatra szolgál. A véletlen expozíció minimalizálása érdekében ajánlatos biztosítani a helyiség jó szellőzését. A használatra kész Ventavis inhalációs oldatot megfelelő inhalációs eszközzel (porlasztóval) kell beadni (lásd 6.6 pont) Az egy adott porlasztóra beállított betegek a kezelőorvos felügyelete nélkül ne váltsanak másik porlasztóra, mivel a különböző porlasztók által alkotott permetek kismértékben eltérő fizikai paraméterekkel rendelkeznek, így az oldat bevitele gyorsabb lehet (lásd 5.2 pont).

• Breelib

A Breelib egy kézi, elemmel működő, légzésre aktiválódó, rezgőhálós technológiával működő rendszer.

Ventavis 10 mikrogramm/ml (1 ml-es ampulla) és Ventavis 20 mikrogramm/ml inhalációs oldat A Ventavis 10 mikrogramm/ml inhalációs oldatból (1 ml-es ampulla) 2,5 mikrogrammot, illetve a Ventavis 20 mikrogramm/ml inhalációs oldatból 5 mikrogrammot a Breelib porlasztó a szájfeltétén keresztül adagol. A Ventavis kezelés megkezdésekor, vagy alternatív inhalációs eszközről való váltásánál, az első inhalációt 1 ml-es Ventavis 10 mikrogramm/ml ampullával kell végezni (lásd 4.4 pont). Abban az esetben, ha a Ventavis 10 mikrogramm/ml-el történt inhaláció jól tolerálható, a dózis emelését Ventavis 20 mikrogramm/ml-rel kell végezni. Ezt a dózist fenn kell tartani. Abban az esetben, ha a Ventavis 20 mikrogramm/ml rosszul tolerálható, akkor a dózist az 1 ml-es Ventavis 10 mikrogramm/ml ampullával kell csökkenteni (lásd 4.4 pont). Az inhalációs kezelés időtartama Breelib porlasztóval körülbelül 3 perc, mely összehasonlítva más porlasztókkal gyorsabb adagolási sebesség. A Ventavis kezelést megkezdő, vagy más inhalációs eszközről Breelib használatára váltó betegek esetében kezelőorvosi felügyelet szükséges, hogy biztosítani lehessen, hogy a beteg jól tolerálja a dózist és az inhalációs sebességet. A Breelib porlasztó használatakor kövesse a készülék a használati utasítását. A porlasztókamrát közvetlenül a használatot megelőzően töltse fel Ventavis-szal.

• I-Neb AAD

Az I-Neb AAD System hordozható, kézi, rezgőhálós technológiával működő porlasztórendszer. A készülék ultrahanggal képez cseppeket, amely az oldatot hálón préseli keresztül. Az I-Neb AAD porlasztó a Ventavis 10 mikrogramm/ml (1 ml-es ampulla) és Ventavis 20 mikrogramm/ml inhalációs oldat adagolására alkalmasnak bizonyult. A 10-es erejű szabályozólemezzel ellátott I-Neb porlasztórendszerrel mért aeroszol tömegmediánnak megfelelő aerodinamikai átmérője (MMAD – Mass Median Aerodynamic Diameter) hasonló volt a Ventavis 20 mikrogramm/ml (arany program) inhalációs oldat esetében, mint a Ventavis 10 mikorgramm/ml (bíbor program) inhalációs oldatnál (azaz körülbelül 2 mikrométer), de a Venatvis 20 mikrogramm/ml esetében gyorsabb volt az adagolás. Az I-Neb AAD készülékben a dózis bevitelét a porlasztókamra és egy szabályozólemez együttesen biztosítja. A porlasztókamrák színkóddal vannak ellátva, melyhez a színben hozzáillő szabályozólemez tartozik. Ventavis 10 mikrogramm/ml inhalációs oldat (1 ml-es ampulla) A Ventavis-kezelés I-Neb rendszerrel történő megkezdésekor az első inhalált dózisnak 2,5 mikrogramm, szájfeltéten át adagolt iloprosztnak kell lennie, 1 ml-es Ventavis 10 mikrogramm/ml ampullát használva. Ha ezt a dózist a beteg jól tolerálja, akkor azt 5 mikrogramm iloprosztra kell emelni 1 ml-es Ventavis 10 mikrogramm/ml ampullát alkalmazva, és ezt a dózist tartani kell. Az 5 mikrogrammos dózis rossz tolerálása esetén a dózist 2,5 mikrogramm iloprosztra kell csökkenteni. Ez a porlasztó a légzési jellegzetességeket is monitorozza, és így határozza meg a pulzáló aeroszol leadás azon időtartamát, mely az előre beállított dózis, 2,5 vagy 5 mikrogramm iloproszt adagolásához szükséges. A 2,5 mikrogrammos dózishoz a piros retesszel ellátott porlasztókamrát és a piros szabályozólemezt kell használni. Az 5 mikrogrammos dózishoz a bíborszínű retesszel ellátott porlasztókamrát és a bíborszínű szabályozólemezt kell használni. Az I-Neb AAD-vel végzett minden egyes inhalációs kezeléshez egy darab 1 ml-es, két színes kódgyűrűvel (fehér-sárga) megjelölt Ventavis 10 mikrogramm/ml ampulla tartalmát kell bejuttatni a készülék megfelelő gyógyszer kamrájába, közvetlenül az alkalmazás előtt.

Ampulla I-Neb AAD Becsült

Gyógyszer színes Dózis Porlasztókamra Szabályozólemez inhalációs

gyűrű retesz idő

1 ml-es 2,5 mikrogramm piros piros 3,2 perc ampulla Ventavis fehér - 10 mikrogramm/ml 5 mikrogramm bíborszín bíborszín 6,5 perc sárga gyűrű Ventavis 20 mikrogramm/ml inhalációs oldat Csak azoknál a betegeknél fontolható meg a Ventavis 20 mikrogramm/ml-re való váltás, akiket 5 mikrogramm dózissal kezelnek, és akik a Ventavis 10 mikrogramm/ml-rel való kezelés alatt ismétlődően hosszabb inhalációs időket tapasztaltak, mely inkomplett inhalációhoz vezethet. Szoros kezelőorvosi felügyelet szükséges, amikor Ventavis 10 mikorgramm/ml-ről Ventavis 20 mikorgramm/ml-re váltanak, hogy kontrollálni lehessen a kétszeres koncentráció melletti gyorsabb iloproszt adagolásból származó akut toleranciát. Ez a porlasztó a légzési mintázatot is monitorozza, és így határozza meg a pulzáló aeroszol leadás azon időtartamát, mely az előre beállított 5 mikrogramm iloproszt dózis adagolásához szükséges. A Ventavis 20 mikrogramm/ml 5 mikrogrammos dózisához az arany színű retesszel ellátott porlasztókamrát és az arany színű szabályozólemezt kell használni. Az I-Neb AAD-vel végzett minden egyes inhalációs kezeléshez egy darab 1 ml-es, két színes gyűrűvel (sárga - piros) megjelölt Ventavis 20 mikrogramm/ml ampulla tartalmát kell bejuttatni a készülék megfelelő gyógyszer kamrájába, közvetlenül az alkalmazás előtt.

I-Neb AAD

Ampulla

Gyógyszer Dózis Porlasztókamra

színes gyűrű Szabályozólemez

retesz

Ventavis 1 ml ampulla 5 mikrogramm arany arany 20 mikrogramm/ml sárga - piros gyűrű

• Venta-Neb

A Venta-Neb egy hordozható, ultrahangos, elemmel működő porlasztó, mely alkalmasnak bizonyult a Ventavis 10 mikrogramm/ml inhalációs oldat (2 ml-es ampulla) adagolására. Az aeroszol cseppek mért tömegmediáns aerodinamikai átmérője (MMAD) 2,6 mikrométer volt. A Ventavis kezelés Venta-Neb-bel történő elkezdésekor az első inhalált dózis 2,5 mikrogramm iloproszt kell legyen, ahogy az a szájfeltéten keresztül halad, 2 ml-es Ventavis 10 mikrogramm/ml ampullát használva. Abban az esetben, ha a dózis jól tolerálható, az adagot 5 mikrogramm iloprosztra kell emelni 2 ml-es Ventavis 10 mikrogramm/ml ampullát alkalmazva, és ezt a dózist tartani kell. Az 5 mikrogrammos dózis rossz tolerálhatósága esetén csökkenteni kell a dózist 2,5 mikrogramm iloprosztra. A Venta-Neb inhalációs készülékkel történő minden egyes inhalációs kezelésnél egy darab, két színes gyűrűvel (fehér – rózsaszín) megjelölt, 2 ml-es ampulla Ventavis 10 mikorogram/ml tartalmát közvetlenül az alkalmazás előtt bele kell juttatni a porlasztó gyógyszerkamrájába. Két program használható: P1 program 1: 5 mikrogramm hatóanyag a szájfeltétben, 25 inhalációs ciklus. P2 program 2: 2,5 mikrogramm hatóanyag a szájfeltétben, 10 inhalációs ciklus. Az előre beállított programot a kezelőorvos választja ki. A Venta-Neb fény- és hangjelzéssel figyelmezteti a beteget az inhalálásra. Az előre meghatározott dózis beadását követően automatikusan leáll.

A Ventavis 10 mikrogramm/ml inhalációs oldat alkalmazásához legmegfelelőbb cseppméret eléréséhez használja a zöld terelőlapot. A további tudnivalókat lásd a Venta-Neb porlasztó használati utasításában.

Gyógyszer Színes gyűrűs Az iloproszt dózisa a Becsült inhalációs idő

ampulla szájfeltétben

Ventavis 2 ml ampulla 2,5 mikrogramm 4 perc 10 mikrogramm/ml fehér - rózsaszín gyűrű 5 mikrogramm 8 perc Egyéb porlasztórendszerek Az inhalált iloproszt hatásosságát és tolerálhatóságát olyan más porlasztórendszerekkel adagolva, amelyek az iloproszt-oldat eltérő porlasztási jellemzőit hozzák létre, nem határozták meg.

4.3 Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni

túlérzékenység.

• Olyan állapotok, amelyekben a Ventavis thrombocytákra gyakorolt hatása fokozott vérzési kockázattal

jár (pl. aktív peptikus fekély, trauma, koponyaűri vérzés).

• Súlyos koszorúérbetegség vagy instabil angina.
• A megelőző hat hónap folyamán lezajlott myocardialis infarctus.
• Dekompenzált szívelégtelenség, ha nincs szigorú orvosi felügyelet alatt.
• Súlyos ritmuszavarok.
• Cerebrovascularis történések (pl. átmeneti agyi ischaemiás attak, stroke) a megelőző 3 hónapon belül.
• Pulmonalis hypertonia vénás elzáródásos betegség következtében.
• A szívbillentyűk veleszületett vagy szerzett rendellenességei olyan klinikailag jelentős szívizom

működési zavarokkal, amelyek nem pulmonalis hypertoniával kapcsolatosak.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A Ventavis alkalmazása nem javasolt olyan betegek esetében, akik előrehaladott jobbszívfélelégtelenséggel járó instabil pulmonalis hypertoniában szenvednek. A jobbszívfél-elégtelenség romlása vagy rosszabbodása esetén más gyógyszerre történő átállást kell fontolóra venni. Hypotonia A vérnyomást a Ventavis-kezelés elkezdésekor ellenőrizni kell. Az alacsony szisztémás vérnyomású és az orthostaticus hypotoniában szenvedő vagy a vérnyomást ismerten csökkentő gyógyszert szedő betegeknél a további hypotonia elkerülése érdekében óvatosan kell eljárni. A Ventavist nem szabad 85 Hgmm-nél alacsonyabb szisztolés vérnyomású betegek esetén elkezdeni. A kezelőorvos figyelmét fel kell hívni olyan, egyidejűleg fennálló állapotokra vagy egyidejűleg alkalmazott gyógyszerekre, melyek növelhetik a hypotonia és a syncope kockázatát (lásd 4.5 pont). Syncope Az inhalált iloproszt pulmonalis értágító hatása rövid időtartamú (egy–két óra). A syncope magának a betegségnek is gyakori tünete és a kezelés alatt is előfordulhat. A pulmonalis hypertoniával összefüggésben kialakult syncopét tapasztaló betegeknek kerülniük kell minden különleges megterhelést, például fizikai erőkifejtést. A fizikai erőkifejtést megelőzően hasznos lehet inhalálni. A syncope gyakoribb előfordulása terápiás hiányosságokat, elégtelen hatásosságot és/vagy a betegség romlását is jelezheti. Megfontolandó a kezelés kiigazítása és/vagy megváltoztatása (lásd 4.8 pont). Légúti megbetegedésekben szenvedő betegek A Ventavis inhalációja a bronchospasmus kialakulásának kockázatát idézheti elő, különösen olyan betegeknél, akiknél bronchialis hiperreaktivitás áll fenn. (lásd 4.8 pont) Ezenkívül a Ventavis előnyeit eddig még nem állapították meg egyidejűleg krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) és súlyos

asthmában szenvedő betegek esetében. Azokat a betegeket, akiknél egyidejűleg akut pulmonalis infekció, COPD és súlyos asthma áll fenn, gondosan monitorozni kell. Pulmonalis vénás elzáródás A pulmonalis vasodilatátorok jelentősen ronthatják a pulmonalis vénás elzáródásban szenvedők cardiovascularis állapotát. Amennyiben tüdőödéma jelei mutatkoznának, mérlegelni kell egy társuló pulmonalis vénás elzáródásos betegség lehetőségét, és a Ventavis-kezelést fel kell függeszteni. A kezelés megszakítása A Ventavis-kezelés megszakítása esetén nem kizárt a rebound hatás kockázata. Az inhalációs iloprosztkezelés leállításakor a beteget gondosan monitorozni kell, és kritikus állapotú betegek esetén alternatív kezelési mód alkalmazását kell mérlegelni. Vese- vagy májkárosodás Az intravénásan adagolt iloproszttal nyert adatok azt jelezték, hogy májfunkciós zavarokban szenvedő betegekben, és dialízist igénylő vesekárosodásban szenvedő betegekben (lásd 5.2 pont) az iloproszt eliminációja csökkent. Ezért óvatos kezdeti dózistitrálás javasolt 3-4 órás adagolási időközök használatával (lásd 4.2 pont). Szérum glükózszint Tartós, egy évig tartó orális iloproszt-klatrát kezelés kutyákban enyhén megnövekedett éhomi szérum glükózszintekkel járt együtt. Nem lehet kizárni, hogy ennek emberben is jelentősége lehet tartós Ventavis-kezelés esetén. Nemkívánatos Ventavis-expozíció A véletlen expozíció minimalizálása érdekében ajánlatos a Ventavist az inhaláció által vezérelt rendszerekkel (pl. Breelib vagy I-Neb) alkalmazni, és a helyiséget jól szellőztetni. Újszülöttek, csecsemők és terhes nők nem tehetők ki a szoba levegőjében lévő Ventavis-nak. Bőrrel és szemmel való érintkezés, lenyelés A Ventavis inhalációs oldat nem kerülhet érintkezésbe a bőrrel és a szemmel; a Ventavis oldat lenyelését kerülni kell. Az inhalációs kezelések alatt arcmaszk viselését kerülendő, és csak a szájfeltétet szabad használni. A Ventavis etanolt tartalmaz A Ventavis 10 mikrogram/ml 0,81 mg alkoholt (etanolt) tartalmaz minden ml-ben, amely egyenértékű 0,081 % (tömeg/térfogat) alkohollal. A készítmény 1 ml-ben található 0,81 mg alkohol kevesebb, mint 1 ml sörnek vagy bornak felel meg. A Ventavis 20 mikrogram/ml 1,62 mg alkoholt (etanolt) tartalmaz minden ml-ben, amely egyenértékű 0,162 % (tömeg/térfogat) alkohollal. A készítmény 1 ml-ben található 1,62 mg alkohol kevesebb, mint 1 ml sörnek vagy bornak felel meg. A készítményben található kis mennyiségű alkohol semmilyen észlelhető hatást nem okoz. A Breelib porlasztóra való váltás Korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésére a Breelib porlasztó használatáról. Azoknál a betegeknél, akik alternatív inhalációs eszközről a Breelib porlasztóra váltanak, az első inhalációs kezelést a szájfeltéten keresztül 2,5 mikrogramm iloprosztot adagoló, Ventavis 10 mikorgramm/ml (1 ml-es ampulla) alkalmazásával kezelőorvosi felügyelet mellett kell elvégezni, hogy biztosítani lehessen, hogy a Breelib

általi gyorsabb inhalációs sebességet a beteg jól tolerálja. A kezdő dózisnak 2,5 mikrogrammnak kell lenni, még azoknál a betegeknél is, akik már 5 mikrogrammra voltak beállítva egy másik inhalációs eszközt alkalmazva (lásd 4.2 pont).

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Az iloproszt fokozhatja a vasodilatátor és vérnyomáscsökkentő szerek hatásait, így fokozhatja a hypotonia kockázatát (lásd 4.4 pont). A Ventavis más vérnyomáscsökkentő vagy értágító szerekkel történő egyidejű alkalmazása esetén óvatosság javasolt, mivel szükség lehet a dózis módosítására. Mivel az iloproszt gátolja a thrombocytafunkciót, a következő hatóanyagokkal történő együttes alkalmazása elősegítheti az iloproszt mediálta thrombocyta-gátlást, így megnövelheti a vérzés kockázatát:

• antikoagulánsok, mint például:
• heparin
• orális antikoagulánsok (akár kumarin-típusú vagy direkt hatású)
• vagy egyéb thrombocyta-aggregációt gátló szerek, mint például:

-	acetilszalicilsav,
-	nem szteroid gyulladásgátló gyógyszerek,
-	nem szelektív foszfodieszteráz gátlók, mint a pentoxifillin,
-	szelektív foszfodieszteráz-3 (PDE3) gátlók, mint a cilosztazol vagy az anagrelid,
-	tiklopidin,
-	klopidogrél,
-	IIb/IIIa glikoprotein antagonisták, mint

o abciximab, o eptifibatid, o tirofiban.

• defibrotid

Ajánlatos az antikoagulánsokat vagy egyéb thrombocya-aggregáció gátlókat szedő betegeket gondosan monitorozni, az általánosan elfogadott orvosi gyakorlatnak megfelelően. Betegekben az iloproszt intravénás infúziójának nincsen hatása sem a digoxin többszöri orális adagolásának farmakokinetikájára, sem az együttesen alkalmazott szöveti plazminogén aktivátor (t-PA) farmakokinetikájára. Jóllehet ilyen irányú klinikai vizsgálatokat nem végeztek, az iloproszt citokróm P450 enzimek aktivitására gyakorolt inihibítoros potenciáljának tanulmányozására végzett in vitro vizsgálatok kimutatták, hogy az iloproszt esetében nem várható az ezen enzimeken keresztül történő gyógyszer metabolizmus releváns gátlása.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Fogamzóképes nők A fogamzóképes nőknek a Ventavis-kezelés alatt hatákony fogamzásgátló módszert kell alkalmazniuk. Terhesség A pulmonalis hypertoniában (PH) szenvdő nőknek kerülniük kell a terhebeesést, mivel ez a betegség életveszélyes súlyosbodásához vezethet. Állatkísérletek reprodukcióra kifejtett hatásokat igazoltak (lásd 5.3 pont). Korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre az iloproszt terhes nőknél történő alkalmazásával kapcsolatban. Amennyiben teherhesség következik be, az anyával kapcsolatos lehetséges előnyök figyelembe vételével a Ventavis terhesség alatti alkalmazása – kizárólag az előny-kockázat körültekintő értékelés után – mérlegelhető azoknál a nőknél, akik a pulmonalis hypertonia terhesség alatti ismert kockázatai ellenére a terhességük kihordása mellett döntenek.

Szoptatás Nem ismert, hogy az iloproszt/metabolitjai kiválasztódnak-e a humán anyatejbe. Patkányoknál az iloprosztot nagyon kis mennyiségben észlelték a tejben (lásd 5.3 pont). A szoptatott csecsemővel kapcsolatos kockázatot nem lehet kizárni, ezért a Ventavis-kezelés alatt a szoptatás lehetőleg kerülendő. Termékenység Az állatkísérletek nem mutattak termékenységre kifejtett káros hatását az iloproszt esetében.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Ventavis nagymértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket azoknál a betegeknél, akiknél hypotonia tünetei, például szédülés jelentkezik. A terápia kezdetén körültekintően kell eljárni mindaddig, amíg az egyénre gyakorolt hatásokat meg nem határozzák.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása Az iloproszt inhalációs alkalmazásából származó olyan helyi hatásokon túlmenően, mint például a köhögés, az iloprosztra adott mellékhatások a prosztaciklinek farmakológiai tulajdonságaival állnak összefüggésben. A klinikai vizsgálatok során a leggyakrabban észlelt mellékhatások (20%) közé tartozott a vazodilatáció (beleértve a hypotoniát), a fejfájás és a köhögés. A legsúlyosabb mellékhatások a hypotonia, a vérzéses események és a bronchospasmus voltak. A mellékhatások táblázatos felsorolása Az alább jelentett mellékhatások 131, a gyógyszert alkalmazó betegen végzett II. és III. fázisú klinikai vizsgálatok összesített adatain, továbbá a forgalomba hozatal utáni megfigyelésből származó adatokon alapulnak. A jelentett mellékhatások gyakoriságai a következők: nagyon gyakori ( ≥ 1/10); gyakori ( ≥1/100 - 1/10). A csak a forgalomba hozatal után azonosított , illetve a klinikai vizsgálati adatok alapján a nem meghatározható gyakoriságú mellékhatások az „A gyakoriság nem ismert” alatt szerepelnek. Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Szervrendszer Nagyon gyakori Gyakori Nem ismert (a

(MedDRA) (1/10) (1/100 - <1/10) rendelkezésre

álló adatokból

nem állapítható

meg)

§ Vérképzőszervi és Vérzéses események* Thrombocytopenia

nyirokrendszeri

betegségek és tünetek

Immunrendszeri Túlérzékenység

betegségek és tünetek

Idegrendszeri Fejfájás Szédülés

betegségek és tünetek

Szívbetegségek és a Tachycardia,

szívvel kapcsolatos Palpitatio

tünetek

§ Érbetegségek és Vasodilatatio Syncope (lásd 4.4 pont) tünetek Kipirulás Hypotonia*

Légzőrendszeri,	Mellkasi diszkomfort/	Dyspnoe	Bronchospasmus*
mellkasi és	mellkasi fájdalom	Pharyngolaryngealis	(lásd 4.4 pont)/
mediastinalis	Köhögés	fájdalom	Sípoló légzés

betegségek és tünetek Torokirritáció

Emésztőrendszeri Nausea Hasmenés Dysgeusia

betegségek és tünetek Hányás

Száj- és nyelvirritáció, beleértve a fájdalmat is

A bőr és a bőr alatti Bőrkiütés

szövet betegségei és

tünetei

A csont- és Állkapocsfájdalom/trismus

izomrendszer,

valamint a kötőszövet

betegségei és tünetei

§

Általános tünetek, az Peripheriás oedema

alkalmazás helyén

fellépő reakciók

• Életveszélyes és/vagy fatális eseteket is jelentettek.

§ Lásd az „Kiválasztott mellékhatások leírása” részt. Kiválasztott mellékhatások leírása A vérzéses események (főleg epistaxis és haemoptysis) a várakozásoknak megfelelően nagyon gyakoriak voltak ebben a betegpopulációban, amelyben a betegek nagy arányban szedtek egyidejűleg antikoaguláns gyógyszereket. Potenciális thrombocyta-aggregáció gátlókat, illetve antikoagulánsokat egyidejűleg alkalmazó betegeknél fokozott lehet a vérzés kockázata (lásd 4.5 pont). A halálos kimenetelű esetek között az agy- és koponyaűri vérzés fordult elő. A syncope gyakori tünete magának a betegségnek is, de ugyancsak előfordulhat a kezelés alatt. A syncopék fokozott előfordulása kapcsolatban állhat a betegség súlyosbodásával vagy a gyógyszer nem kielégítő hatékonyságával (lásd 4.4 pont). A klinikai vizsgálatok során peripheriás oedemát jelentettek az iloproszttal kezelt betegek 12,2%-ánál, és a placebóval kezelt betegek 16,2%-ánál. A peripheriás oedema nagyon gyakori tünete magának a betegségnek is, de ugyancsak előfordulhat a kezelés alatt. A peripheriás oedema előfordulása kapcsolatban állhat a betegség súlyosbodásával vagy a gyógyszer nem kielégítő hatékonyságával.

Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek Túladagolásos eseteket jelentettek. A túladagolás tünetei főleg az iloproszt vasodilatátor hatásával állnak összefüggésben. A túladagolást követően gyakran megfigyelt tünetek a szédülés, fejfájás, kipirulás, hányinger, állkapocsfájdalom vagy hátfájás. Hypotonia, vérnyomás-emelkedés, bradycardia vagy tachycardia, hányás, hasmenés és végtagfájdalom is előfordulhat. Kezelés Specifikus ellenanyaga nem ismeretes. Az inhalációs kezelés megszakítása, monitorozás és tüneti kezelés javasolt.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Antithrombotikus szerek, thrombocyta-aggregációt gátlók, kivéve heparin, ATC kód: B01AC11 A Ventavis hatóanyaga, az iloproszt, egy szintetikus prosztaciklin analóg. In vitro a következő farmakológiai hatásokat figyelték meg:

•	Thrombocyta-aggregáció, thrombocyta-adhézió és felszabadulási reakció gátlása
•	Arteriolák és venulák kitágulása
•	A kapilláris sűrűség fokozódása és a megnövekedett érpermeabilitás csökkenése, amit a

mikrocirkulációba bekerülő mediátorok, mint például a szerotonin vagy a hisztamin okoznak

• Az endogén fibrinolitikus potenciál serkentése.

A Ventavis inhalációja után bekövetkező farmakológiai hatások a következők: A pulmonalis artéria kapillárisok direkt vasodilatatiója a pulmonalis artériás nyomás, a pulmonalis vasculáris rezisztencia és a szív perctérfogatának, valamint a kevert vénás oxigénszaturáció következményes, jelentős javulásával jár. Egy kisméretű, randomizált, 12 hetes, kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálatban (a STEP-vizsgálat) 34 olyan beteget kezeltek naponta kétszer 125 mg boszentánnal legalább 16 héten keresztül, akik haemodinamikai szempontból stabil állapotúak voltak a beválogatást megelőzően. A kezelés 10 mikrogramm/ml-es koncentrációjú inhalált iloproszttal történő kiegészítését tolerálták (legfeljebb 5 mikrogrammig napi 6-9 alkalommal az ébren töltött órák alatt). Az átlagos napi inhalált dózis 27 mikrogramm volt, a napi átlagos inhalálások száma pedig 5,6. Az egyidejűleg boszentánt és iloprosztot kapó betegeknél jelentkező akut mellékhatások konzisztensek voltak azokkal, amelyeket a csak iloprosztot kapó betegekkel végzett III. fázisú vizsgálatban nyert nagyobb tapasztalat során figyeltek meg. A kombináció hatásosságát illetően nem lehetett megbízható következtetést levonni, mivel a minta mérete korlátozott volt, és a vizsgálat rövid ideig tartott. Nem állnak rendelkezésre klinikai vizsgálatokból származó olyan adatok, amelyek közvetlenül összehasonlítják betegen végzett megfigyeléssel az intravénás iloproszt-alkalmazásra adott akut hemodinamikai választ az inhalációs alkalmazásra adottal. A megfigyelt hemodinamikai jellemzők olyan

akut válaszra utalnak, ahol az inhalációs kezelés preferenciális hatást fejt ki a tüdőerekre. A pulmonalis értágító hatás az egyes inhalációk után egy-két órán belül múlik el. Mindazonáltal ezeknek az akut hemodinamikai adatoknak a prediktív értéke korlátozottnak tekinthető, mivel az akut válasz nem minden esetben korrelál az inhalációs iloproszt-kezelés hosszú távú kedvező hatásaival. Hatékonyság pulmonalis hypertonias felnőtt betegekben Stabil pulmonalis hypertoniában szenvedő 203 felnőtt betegben (inhalációs iloproszt, 10 mikrogramm/ml-es koncentrációban: n = 101; placebo: n = 102) végeztek egy randomizált, kettős-vak, multicentikus, placebo-kontrollos III. fázisú klinikai vizsgálatot (RRA02997 vizsgálat). Az iloproszt (vagy placebo) inhalációval a betegek addigi terápiáját egészítették ki, ami antikoagulánsok, értágítók (pl. kalciumcsatorna-blokkolók), diuretikumok, oxigén és digitálisz kombinációját foglalhatta magában, de PGI2 (prosztaciklin vagy analógjai) nem szerepelhetett benne. A résztvevő betegek közül 108 esetében diagnosztizáltak primer pulmonalis hipertoniát, 95 esetében pedig szekunder pulmonalis hypertoniát, mely utóbbi közül 56 állt kapcsolatban krónikus thromboemboliával, 34 eset kötőszöveti betegséggel (ideértve a CREST-et és a sclerodermát is) és 4 esetet minősítettek étvágycsökkentő gyógyszerrel kapcsolatosnak. A kiinduláskori 6 perces járási tesztértékek mérsékelt terhelési korlátozást tükröztek: az iloproszt-csoportban az átlag 332 méter (medián érték: 340 méter) volt, míg a placebo-csoportban az átlag 315 méter (medián érték: 321 méter). Az iloproszt csoportban a napi inhalált dózis mediánja 30 mikrogramm volt (értéktartomány: 12,5 - 45 mikrogramm/nap) volt. A vizsgálat által definiált primer hatásossági végpont egy olyan kombinált válasz kritérium volt, amely 12 hét elteltével a terheléses kapacitás (6 perces járás) legalább a kiindulási értékhez képest 10%-os javulását és 12 hét elteltével a kiinduláshoz képest legalább egy NYHA osztálynyi javulást és a 12 hét letelte előtt bármikor bekövetkezett pulmonalis hypertonia romlás vagy haláleset hiányát jelentette. Az iloprosztra reagálók aránya 16,8% (17/101) volt, míg a választ mutatók aránya a placebo-csoportban 4,9%-nak (5/102) adódott (p = 0,007). Az iloproszt-csoportban 12 hetes kezelést követően a 6 perces járótávolság változása a kiindulási értékhez képest 22 méter általános növekedést tett ki (-3,3 méter a placebo-csoportban, nem volt adatvesztés haláleset vagy hiányzó értékek miatt). Az iloproszt-csoportban a NYHA-osztály a betegek 26%-ában javult (placebo: 15%) (p = 0,032), változatlan maradt a betegek 67,7%-ában (placebo: 76%) és romlott a betegek 6,3%-ában (9%). Az invazív hemodinamikai paramétereket a kiinduláskor és 12 heti kezelés után értékelték. Egy alcsoport-elemzés során kimutatták, hogy a 6 perces járási tesztben nem tapasztalható kezelésre bekövetkezett hatás a placebóval összehasonlításban azoknak a betegeknek az alcsoportjában, akiknek szekunder pulmonalis hypertoniájuk volt. A 6 perces járási tesztben a kiinduláskori 329 méter átlagos távolsághoz képest 44,7 méter átlagos növekedést tapasztaltak a 12 héten át inhalációs iloproszttal kezelt, primer pulmonalis hypertoniában szenvedő betegek 49 fős alcsoportjában, szemben a 46 tagú placébócsoportban megfigyelt –7,4 méteres változással a kiinduláskori 324 méteres átlagértékhez képest (nem volt adatvesztés haláleset vagy hiányzó értékek miatt). Gyermekek A Ventavis-szal nem végeztek klinikai vizsgálatot pulmonalis hypertoniában szenvedő gyermekekben.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás Amikor pulmonalis hypertoniában szenvedő betegeknek vagy egészséges önkénteseknek inhaláció útján adagoltak iloprosztot 10 mikrogramm/ml-es koncentrációban (iloproszt dózis a szájfeltétben: 5 mikrogramm: 4,6-10,6 perces inhalációs idő), az inhalációs kezelés végén kb. 100 és 200 pikogramm/ml közötti átlagos maximális szérumkoncentrációkat figyeltek meg. Ezek a koncentrációk mintegy 5 - 25 perces felezési idővel csökkennek. Az inhaláció befejezésétől számított 30 perc és 2 óra közötti

időtartamon belül az iloproszt már nem mutatható ki a centrális kompartmentben (kvantifikációs limit: 25 pikogramm/ml). Eloszlás Inhalációt követően nem végeztek vizsgálatokat. Intravénás infúzió után az állandósult állapot látszólagos megoszlási térfogata egészséges vizsgálati alanyokban 0,6 - 0,8 l/kg volt. Az iloproszt teljes plazmafehérje kötődése a 30 és 3000 pikogramm/ml tartományban koncentráció-független volt, és mintegy 60%-ot tett ki, amelynek 75%-a volt albuminkötésnek tulajdonítható. Biotranszformáció Az iloproszt Ventavis inhalációja utáni metabolizmusát nem vizsgálták. Intravénás beadást követően az iloproszt nagymértékben metabolizálódik, a karboxil oldallánc -oxidációja útján. A vegyület változatlan formában nem ürül. A fő metabolit a tetranor-iloproszt, amely a vizeletben szabad és konjugált formában található meg. A tetranor-iloprosztról állatkísérletekben kimutatták, hogy farmakológiailag inaktív. In vitro vizsgálatok eredményei szerint a CYP 450-függő metabolizmus csak alárendelt szerepet játszik az iloproszt biotranszformációjában. További in vitro vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy az iloproszt metabolizmusa a tüdőben hasonló az intravénás adagolás és az inhaláció után. Elimináció Inhaláció után nem végeztek vizsgálatokat. Normális vese- és májfunkcióval rendelkező betegekben az iloproszt diszpozícióját a legtöbb esetben kétfázisú profil jellemzi 3 - 5 perces, illetve 15 - 30 perces átlagos felezési időkkel. Az iloproszt teljes clearance-e körülbelül 20 ml/kg/perc, ami az iloproszt metabolizmusában extrahepaticus közreműködést jelez. 3 Egészséges személyeken tömeg egyensúly vizsgálatot végeztek H-iloproszt alkalmazásával. Intravénás infúziót követően a teljes radioaktivitás 81%-a volt visszanyerhető, és a vizeletből és a székletből a visszanyerhető radioaktivitás aránya rendre 68% és 12% volt. A plazmából és a vizeletből a metabolitok 2 fázisban eliminálódtak, amelyekre a számított felezési idők körülbelül 2 és 5 órának (plazma), illetve 2 és 18 órának (vizelet) adódtak. Farmakokinetika különböző porlasztók használatát követően Breelib porlasztó: Az iloproszt farmakokinetikai tulajdonságait I-Neb segítségével, 10 mikrogramm/ml Ventavis-szal stabilan kezelt, 27 beteggel végzett randomizált, keresztezett elrendezésű vizsgálatban tanulmányozták, egyszeri, 2,5 vagy 5 mikrogramm iloproszt adagjának Breelib vagy I-Neb AAD porlasztóval történő inhalációját követően. Ezen dózisok Breelib-bel történő inhalációját követően a maximális plazmakoncentráció (Cmax) és a szisztémás expozíció (AUC (0-tmax)) a dózissal arányosan emelkedtek. 5 mikrogramm iloproszt inhalációját követően a Ventavis 20 mikorgramm/ml-t Breelib-bel alkalmazva, a Cmax és AUC (0-tmax) értékek sorrendben 77%-kal és 42%-kal voltak magasabbak, mint ugyanaz a dózis csak Ventavis 10 mikrogramm/ml-t és I-Neb AAD rendszert alkalmazva. A Cmax és AUC (0-tmax) iloproszt értékek Breelib-bel történő inhalációt követően azonban a kölönböző vizsgálatok során a Ventavis 10 mikrogramm/ml egyéb inhalátorokkal történő alkalmazását követően kapott értékek közé esik. I-Neb AAD porlasztó: Az elnyújtott inhaláció farmakokinetikájának speciális esetét egy 19 egészséges férfin végzett randomizált, keresztezett elrendezésű vizsgálatban tanulmányozták egyszeri, I-Neb-bel beadott Ventavis 10 mikorgramm/ml és Ventavis 20 mikrogramm/ml (5 mikrogramm szájfeltétnél mért iloproszt dózis)

beadása után. Hasonló szisztémás expozíció (AUC (0-tmax)) értéket és kb. 30%-kal magasabb maximum plazmakoncentrációt (Cmax) mértek összehasonlítva a Ventavis 20 mikrogramm/ml-t a Ventavis 10 mikorgramm/ml-rel, amely összhangban van a Ventavis 20 mikrogramm/ml rövid inhalációs idejével. Egyéb különleges betegcsoportok Vesekárosodás Intravénás iloproszttal végzett vizsgálatban intermittens dialízis kezelésben részesülő végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegekben szignifikánsan alacsonyabb clearance értéket (átlagos CL = 5  2 ml/perc/kg) mutattak ki, mint amelyet veseelégtelenségben szenvedő, de intermittens dialízis kezelésben nem részesülő betegek esetében figyeltek meg (átlagos CL = 18  2 ml/perc/kg). Májkárosodás Mivel az iloproszt jelentős mértékben metabolizálódik a májban, a hatóanyag plazmakoncentrációját befolyásolják a májfunkció változásai. Egy intravénás vizsgálatban 8 májcirrózisban szenvedő betegre vonatkozó eredményeket ismertettek. Az iloproszt átlagos clearance 10 ml/perc/ttkg értékre becsülték. Nem A nem klinikai jelentőséggel nem rendelkezik az iloproszt farmakokinetikáját illetően. Idősek Nem vizsgáltak farmakokinetikát idős betegeken.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Szisztémás toxicitás Akut toxicitási vizsgálatokban intravénás és orális úton, egyszeri adagolást követően beadott iloproszt olyan adagokban okozott súlyos mérgezéses tüneteket és elhullást (intravénás), amelyek mintegy két nagyságrenddel haladták meg az intravénás terápiás dózist. Tekintetbe véve az iloproszt magas farmakológiai potenciálját és a terápiás célokhoz igényelt abszolút dózisokat, az akut toxicitási vizsgálatokban nyert eredmények emberben nem utalnak akut nemkívánatos hatások kockázatára. Ahogyan az egy prosztaciklin esetében várható, az iloproszt hemodinamikai hatásokat (vasodilatatio, a bőr kivörösödése, hypotonia, a thrombocytafunkció gátlása, respirációs distressz) idézett elő, valamint az intoxikáció olyan általános tüneteit, mint például az apátia, járási zavarok és a testtartás elváltozásai. Az iloproszt legfeljebb 26 hétig tartó folyamatos intravénás/subcutan infúziója rágcsálókban és nem rágcsálókban nem okozott semmilyen célszervi toxicitást olyan dózisokban, amelyek mintegy 14 - 47-szeresen meghaladták (a plazmaszintek alapján) a humán terápiás szisztémás expozíciót. Csak olyan várt farmakológiai hatásokat figyeltek meg, mint vérnyomáscsökkenés, dyspnoe, a bőr kivörösödése, vagy a bélmozgások fokozódása. Egy patkányokon végzett 26 hetes krónikus inhalációs vizsgálatban a legmagasabb elérhető dózis 48,7 mikrogramm/kg/nap volt, amelynél nemkívánatos hatás még nem figyelhető meg („no observed adverse effect level”, NOAEL). A szisztémás expozíció több mint tízszeresen meghaladta a humán terápiás belégzés utáni expozíciót (Cmax, kumulatív AUC). Genotoxikus potenciál, tumorképződés A genotoxikus hatások in vitro (bakteriális, emlős sejteken, humán lymphoctákon végzett) és in vivo (micronucleus) vizsgálatai nem bizonyítottak mutagén potenciált. Egereken és patkányokon végzett karcinogenitási vizsgálatokban az iloproszt tumorképződést okozó hatását nem figyelték meg.

Reprodukciós toxikológia Embrió és magzati toxikus vizsgálatokban patkányban az iloproszt folyamatos intravénás adagolása a magzatok/újszülött állatok mellső végtagja egyes ujjperceinek rendellenességeihez vezetett, dózisfüggés nélkül. Ezek az elváltozások nem tekinthetők teratogén hatásnak, hanem a legnagyobb valószínűséggel a foetoplacentalis egység iloproszt által indukált hemodinamikai elváltozásai következtében a késői organogenezisben fellépő növekedési retardációval állnak összefüggésben. A felnevelt utódoknál nem észlelték a posztnatális fejlődés vagy a reprodukciós képesség zavarát, amely arra utal, hogy a patkányoknál megfigyelt növekedési retardáció kompenzálódik a posztnatális fejlődés során. Nyulakon és majmokon végzett hasonló embriotoxicitási vizsgálatokban nem tapasztaltak ilyen ujj-fejlődési rendellenességet, sem más makroszkóposan megfigyelhető strukturális rendellenességet, még igen magas, a humán dózist többszörösen meghaladó adagok alkalmazása után sem. Patkányban az iloproszt és/vagy metabolitjai alacsony szintjeinek az anyatejbe jutását észlelték (intravénás beadást követően kevesebb, mint 1%). A gyógyszernek szoptatás során kitett állatok esetében nem észlelték a posztnatális fejlődés és a reprodukciós képesség zavarát. Helyi tolerancia, kontakt szenzitizálás és antigén potenciál Patkányokon végzett inhalációs vizsgálatokban egy 20 mikrogramm/ml koncentrációjú iloproszt készítmény egészen 26 hétig tartó adagolása nem okozott semmilyen helyi irritációt a felső és az alsó légutakban. Tengerimalacokon végzett bőrérzékenységi (maximizációs teszt) és egy antigenicitási teszt nem mutatott szenzitizáló potenciált.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Trometamol 96%-os etanol Nátrium-klorid Sósav (a pH beállításához) Injekcióhoz való víz

6.2 Inkompatibilitások

Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

Ventavis 10 mikrogramm/ml inhalációs oldat 4 év. Ventavis 20 mikrogramm/ml inhalációs oldat 5 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Ventavis 10 mikrogramm/ml inhalációs oldat

• 1 ml inhalációs oldatot tartalmazó 1 ml-es ampullák színtelen, I. típusú üvegből, két színes gyűrűvel

ellátva (fehér - sárga).

• 2 ml inhalációs oldatot tartalmazó 3 ml-es ampullák színtelen, I. típusú üvegből, két színes gyűrűvel

ellátva (fehér – rózsaszín). 1 ml inhalációs oldatot tartalmazó ampullák (Breelib vagy I-Neb AAD készülékhez): Dobozok, melyek tartalma:

• 30 ampulla
• 42 ampulla

Gyűjtőcsomagolás, melynek tartalma:

• 168 (4 × 42) ampulla
• 168 (4 × 42) ampulla Breelib fogyóeszköz készlet részeivel összecsomagolva (1 szájfeltétet és

1 porlasztókamrát tartalmaz) 2 ml inhalációs oldatot tartalmazó ampullák (Venta-Neb készülékhez): Dobozok, melyek tartalma:

•	30 ampulla
•	90 ampulla
•	100 ampulla
•	300 ampulla.

Gyűjtőcsomagolás, melynek tartalma:

• 90 (3 × 30) ampulla
• 300 (10 × 30) ampulla.

Ventavis 20 mikrogramm/ml inhalációs oldat

• 1 ml inhalációs oldatot tartalmazó 1 ml-es ampullák színtelen, I. típusú üvegből, két színes gyűrűvel

ellátva (sárga - piros). 1 ml inhalációs oldatot tartalmazó ampullák (Breelib vagy I-Neb AAD készülékhez): Dobozok, melyek tartalma:

• 30 ampulla
• 42 ampulla.

Gyűjtőcsomagolás, melynek tartalma:

• 168 (4 × 42) ampulla
• 168 (4 × 42) ampulla tartalmaz, Breelib fogyóeszköz készlet részeivel összecsomagolva

(1 szájfeltétet és 1 porlasztókamrát tartalmaz) Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével

kapcsolatos információk

Minden inhalációs kezelés során egy felnyitott Ventavis-ampulla teljes tartalmát, közvetlenül a felhasználást megelőzően be kell juttatni a készülék porlasztókamrájába.

Minden inhalációs kezelés után a fel nem használt oldatot meg kell semmisíteni. Továbbá gondosan be kell tartani a porlasztók gyártói által mellékelt, az eszközökkel kapcsolatos higiéniára és azoknak tisztítására vonatkozó utasításokat. Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Bayer AG 51368 Leverkusen Németország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

Ventavis 10 mikrogramm/ml inhalációs oldat

EU/1/03/255/001 EU/1/03/255/002 EU/1/03/255/003 EU/1/03/255/004 EU/1/03/255/005 EU/1/03/255/006 EU/1/03/255/007 EU/1/03/255/008 EU/1/03/255/011 EU/1/03/255/013

Ventavis 20 mikrogramm/ml inhalációs oldat

EU/1/03/255/009 EU/1/03/255/010 EU/1/03/255/012 EU/1/03/255/014

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK

DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2003. szeptember 16. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2013. augusztus 26.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu) található.