1. A GYÓGYSZER NEVE
Zoledronsav Teva Generics 5 mg oldatos infúzió palackban
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
5 mg zoledronsav (monohidrát formájában) palackonként. 0,05 mg zoledronsav (monohidrát formájában) milliliter oldatonként.
t
A n
segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. ű
z
s
3. GYÓGYSZERFORMA g
e
Oldatos infúzió m
e
Tiszta, színtelen oldat. ly
4. KLINIKAI JELLEMZŐK e
g
4 n
.1 Terápiás javallatok e
Osteoporosis kezelése a
- olyan postmenopausában lévő nőknél t
• a
olyan felnőtt férfiaknál z akiknél fokozott a csonttörések kockázata. Ebbe beloetartoznak a közelmúltban kistraumás csípőtáji törést szenvedett betegek is. h
a
Hosszan tartó szisztémás glükokortikoid-kbezeléssel összefüggő osteoporosis kezelése
- olyan postmenopausában lévő nőmknél
- olyan felnőtt férfiaknál o
akiknél fokozott a csonttörések koclkázata.
a
csontok Paget-kórjának kezelése felnőtteknél.
4
.2 Adagolás és alkralmazás
e
Adagolás z zoledronsayv alkalmazása előtt a betegeket megfelelően kell hidrálni. Ez különösen fontos idős korban és ag vízhajtó kezelésben részesülő betegek esetében.
A zoleydronsav alkalmazása mellett megfelelő kalcium- és D-vitamin-bevitel javasolt.
g
AOsteoporosis Postmenopausalis osteoporosis, férfiak osteoporosisának és hosszan tartó szisztémás glükokortikoid-kezeléssel összefüggő osteoporosis kezelésére az ajánlott adag egyetlen zoledronsav 5 mg intravénás infúzió, évente egy alkalommal beadva. A biszfoszfonát-kezelés optimális időtartamát osteoporosis esetén nem állapították meg. A folyamatos kezelés szükségességét az egyes betegeknél a zoledronsav előnyeinek és potenciális kockázatainak alapján rendszeres időközönként újra kell értékelni, különösen 5 éve vagy hosszabb ideje tartó alkalmazás után.
A közelmúltban kistraumás csípőtáji törést szenvedett betegeknek a zoledronsav infúziót legalább két héttel a csípőtáji törés műtétét követően javasolt beadni (lásd 5.1 pont). A közelmúltban kistraumás csípőtáji törést szenvedett betegeknek az első zoledronsav infúzió előtt egy telítő, 50 000 – 125 000 NE D-vitamin dózis szájon át történő vagy intramuscularis adása javasolt. Paget-kór A Paget-kór kezelésére a zoledronsav kizárólag a csontok Paget-kórjának kezelésében jártas orvosok által írható fel. Az ajánlott adag egyetlen 5 mg intravénás zoledronsav infúzió. Paget-kóros betegek számára fokozottan ajánlatos adekvát – legalább napi kétszer 500 mg elemi kalciumnak megfelelő – kalciumpótlást biztosítani a zoledronsav alkalmazását követően legalább 10 napig (lásd 4.4 pont).
t
A n
Paget-kór ismételt kezelése: a Paget-kórban a zoledronsavval végzett kezdeti kezelést követően a ű reagáló betegeknél hosszan tartó remissziós periódust figyeltek meg. Az ismételt kezelés egy továbzbi 5 mg-os zoledronsav intravénás infúzió adásából áll, a kezdeti kezelés után 1 évvel vagy később,s a relapszusba került betegeknél. Korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre a Paget-kgór ismételt kezelésével kapcsolatban (lásd 5.1 pont). e
m
Speciális populációk e Károsodott veseműködésű betegek ly A zoledronsav ellenjavallt azoknál a betegeknél, akiknek a kreatinin-clearanceé-e < 35 ml/perc (lásd 4.3 és 4.4 pont). d
e
Nincs szükség dózismódosításra azoknál a betegeknél, akiknek a kreatignin-clearence-e ≥ 35 ml/perc.
n
K e
árosodott májműködésű betegek li Nincs szükség dózismódosításra (lásd 5.2 pont). a
t
I a
dősek (≥ 65 éves) z Nincs szükség dózismódosításra, mivel a biohasznoosulás, az eloszlás és a kiürülés idősek és fiatalok esetében hasonló volt. h
a
Gyermekek b A zoledronsav biztonságosságát és hatámsosságát gyermekek és 18 évesnél fiatalabb serdülők esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezéosre álló adatok.
A a
z alkalmazás módja g Intravénás alkalmazásra. r A zoledronsav (100 ml, bfeoadásra kész infúziós oldatban 5 mg) levegőztetős infúziós szereléken
k
eresztül, állandó sebersséggel kerül beadásra. Az infúzió beadásának ideje nem lehet rövidebb 15 percnél. A zoledreonsav infúzióval kapcsolatos információt illetően lásd a 6.6 pontot.
z
4 s
.3 Ellenjayvallatok
g
- Aó készítmény hatóanyagával, bármilyen biszfoszfonáttal, vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely
ysegédanyagával szembeni túlérzékenység.
- g
Hypocalcaemiás betegek esetében (lásd 4.4 pont). A- Súlyosan károsodott veseműködésű betegeknél, akiknek a kreatinin-clearance-e < 35 ml/perc (lásd 4.4 pont).
- Terhesség és szoptatás (lásd 4.6 pont).
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Veseműködés A zoledronsav alkalmazása súlyosan károsodott veseműködésű betegek esetén (kreatinin-clearance < 35 ml/perc) ellenjavallt, mivel a veseelégtelenség kockázata ebben a populációban fokozott.
A zoledronsav adását követően vesekárosodást észleltek (lásd 4.8 pont), különösen olyan betegeknél, akiknek korábban veseműködési zavaruk vagy egyéb kockázati tényezőjük volt, beleértve az előrehaladott életkort, a nephrotoxikus gyógyszerek egyidejű alkalmazását vagy az egyidejű diuretikus kezelést (lásd 4.5 pont), vagy a zoledronsav adása után kialakuló dehydratiót. Vesekárosodást figyeltek meg egyszeri alkalmazás után. Dialysist igénylő vagy halálos kimenetelű veseelégtelenség ritkán fordult elő olyan betegeknél, akiknek alapbetegségként vesekárosodásuk volt, vagy bármelyik, fent említett kockázati tényezővel rendelkeztek. A renalis mellékhatások kockázatának a lehető legkisebbre történő csökkentése érdekében a következő óvintézkedéseket kell megtenni:
- A kreatinin-clearance-t a zoledronsav minden egyes adagja előtt, az aktuális testtömeg alapján, t
a n
Cockcroft-Gault képlettel ki kell számítani. ű
- a szérum kreatininszint átmeneti emelkedése nagyobb lehet azoknál a betegeknél, akiknek z
alapbetegségként vesekárosodásuk van. s
- a veszélyeztetett betegeknél mérlegelni kell a szérum kreatininszint folyamatos ellenőrzgését.
- a zoledronsavat óvatosan kell alkalmazni, ha olyan, egyéb gyógyszerekkel alkalmazzeák
egyidejűleg, amelyek hatással lehetnek a veseműködésre (lásd 4.5 pont). m
- a betegeket, főként az idős betegeket és azokat, akik vízhajtó-kezelést kapnake, a zoledronsav
adása előtt megfelelően hidrálni kell. ly
- a zoledronsav egyszeri adagja nem lehet több, mint 5 mg, és az infúzió iédőtartamának legalább
15 percnek kell lennie (lásd 4.2 pont). d
e
Hypocalcaemia g
A n
z előzetesen fennálló hypocalcaemiát megfelelő kalcium és D-veitamin bevitellel kell kezelni a zoledronsav terápia megkezdése előtt (lásd 4.3 pont). Az ásvánlyii anyag-csere egyéb zavarait szintén hatékonyan kell kezelni (pl. csökkent mellékpajzsmirigy-rezaervkapacitás, intestinalis kalcium malabszorpció). A kezelőorvosoknak ezen betegek klinikait ellenőrzését mérlegelniük kell.
a
csontok Paget-kórjára jellemző a csontok fokozotot átépülése (turnovere). A zoledronsav csontok turnoverére gyakorolt hatásának gyors fellépése mhiatt átmeneti – néha tünetekkel járó – hypocalcaemia alakulhat ki, amely rendszerinat a zoledronsav infúziót követő első 10 napban a legnagyobb mértékű (lásd 4.8 pont). b
m
A zoledronsav alkalmazása mellett moegfelelő kalcium és D-vitamin bevitel javasolt. Ezenkívül, Paget-kóros betegek számára fokozlottan ajánlatos adekvát – legalább napi kétszer 500 mg elemi
k a
alciumnak megfelelő – kalciugmpótlást biztosítani a zoledronsav alkalmazását követően legalább 10 napig (lásd 4.2 pont). r
A
betegeket tájékoztatrni kell a hypocalcaemia tüneteiről, és a megfelelő klinikai ellenőrzésüket biztosítani kell a kocekázat időszakában. A zoledronsav infúzió beadása előtt javasolt a Paget-kóros betegek szérum kazlciumszintjét megmérni.
s
y
Ritkán súlygos, és esetenként a munkaképességet akadályozó csont-, ízületi és/vagy izomfájdalmakról számoltaók be a biszfoszfonátokat, köztük zoledronsavat kapó betegeknél (lásd 4.8 pont).
y
Ág
l lkapocs osteonecrosis Az állkapocs osteonecrosisáról számoltak be zoledronsavval kezelt betegek esetén. Sokan közülük kemoterápiát és kortikoszteroidot is kaptak. A jelentett esetek többsége fogászati beavatkozáshoz, pl. foghúzáshoz társult. Egyidejű kockázati tényezők (pl. daganat, kemoterápia, angiogenesis-gátló gyógyszerek, kortikoszteroidok, rossz szájhigiénia) fennállása esetén ezeknél a betegeknél a biszfoszfonát-kezelés előtt mérlegelni kell a fogászati vizsgálat és a megfelelő megelőző fogászati beavatkozás szükségességét. A kezelés alatt ezeknél a betegeknél lehetőség szerint kerülni kell az invazív fogászati beavatkozásokat. Azoknál a betegeknél, akiknél a biszfoszfonát-kezelés alatt az állkapocs osteonecrosisa alakul ki, a szájsebészeti beavatkozás ronthatja az állapotot. Nincs adat arra vonatkozóan, hogy amennyiben fogászati beavatkozásra van szükség, a biszfoszfonát-kezelés megszakítása csökkenti-e az állkapocs osteonecrosis kockázatát. A kezelési terv meghatározása
minden egyes beteg esetén a kezelőorvos által elvégzett egyéni kockázat/haszon értékelésen kell alapuljon. A femur atípusos törései A femur atípusos subtrochanter és diaphysis töréseiről számoltak be, elsősorban az olyan betegeknél, akik osteoporosis miatt hosszantartó biszfoszfonát-kezelést kaptak. Ezek a haránt vagy rövid ferde törések bárhol előfordulhatnak a femuron, közvetlenül a kistrochantertől lefelé, egészen a supracondylus kiöblösödés feletti részig. Ezek a törések minimális trauma után vagy anélkül következnek be, és néhány beteg hetekkel vagy hónapokkal a bekövetkezett combcsonttörés jelentkezése előtt comb- vagy lágyéktáji fájdalmat észlel, melyek gyakran párosulnak fáradásos törésre utaló képalkotó jellemzőkkel. A törések gyakran bilaterálisak, ezért azoknál a biszfoszfonáttal kezelt t
b n
etegeknél, akiknek igazolt femur diaphysis-törésük van, az ellenoldali combcsontot is meg kell ű vizsgálni. Ezeknél a töréseknél rossz gyógyulási hajlamról is beszámoltak. Azoknál a betegeknél, z akiknél felmerül az atípusos femur-törés gyanúja, az egyéni előny/kockázat arány értékelése alapsján, a beteg folyamatban lévő vizsgálatainak idejére mérlegelni kell a biszfoszfonát-kezelés felfüggegsztését.
e
A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy a biszfoszfonát-kezelés ideje alatt számol jamnak be bármilyen comb-, csípő- vagy lágyéktáji fájdalomról, és minden betegnél, aki ilyen etünetekkel jelentkezik, meg kell vizsgálni, hogy részleges femur-törés fennáll-e. ly
Általános d Rendelkezésre állnak más, onkológiai javallatokban alkalmazott zoledronesav hatóanyagot tartalmazó készítmények. A Zoledronsav Teva Generics-szel kezelt betegeket nemg szabad egyidejűleg ezekkel a
t n
ermékekkel, vagy bármely más biszfoszfonáttal kezelni, mert ezeen hatóanyagok kombinált alkalmazásának hatása ismeretlen. li
a
A Zoledronsav Teva Generics alkalmazását követő első hátrom napon belül kialakuló tünetek
i a
ncidenciája a Zoledronsav Teva Generics alkalmazászát követően röviddel adott paracetamollal vagy ibuprofennel csökkenthető. o
A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mga) per 100 ml nátriumot tartalmaz, azaz gyakorlatilag nátriummentes. b
m
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások éso egyéb interakciók
I a
nterakciós vizsgálatokat más ggyógyszerekkel nem végeztek. A zoledronsav nem szisztémásan metabolizálódik, és in vitro nrem befolyásolja a humán citokróm P450 enzimeket (lásd 5.2 pont). A zoledronsav nem kötődikf joelentős mértékben (kb. 43-55%-ban) a plazmafehérjékhez, ezért a ehérjékhez nagy fokbran kötődő gyógyszerek leszorításából adódó kölcsönhatások nem valószínűek.
e
A zoledronsav a vzesén keresztül kiválasztódva ürül ki. Óvatosságra van szükség, ha olyan
g s
yógyszerekkyel együtt alkalmazzák a zoledronsavat, amelyek jelentősen befolyásolhatják a veseműködgést (például aminoglikozidok vagy dehydratiót okozó vízhajtók) (lásd 4.4 pont).
A károysodott veseműködésű betegeknél az elsősorban a veséken keresztül kiválasztódó, egyidejűleg
a g
d ott gyógyszerek szisztémás expozíciója megnövekedhet.
A
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség A zoledronsav terhesség alatt ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Terhes nőkön történő alkalmazásra nincs megfelelő adat a zoledronsav tekintetében. Állatkísérletekben a zoledronsav reproduktív toxicitást mutatott, beleértve a fejlődési rendellenességeket (lásd 5.3 pont). Emberben a potenciális veszély nem ismert.
Szoptatás A zoledronsav szoptatás alatt ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Nem ismeretes, hogy a zoledronsav kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Fogamzóképes nők A zoledronsav fogamzóképes nők számára nem ajánlott. Termékenység A zoledronsav termékenységre gyakorolt potenciális mellékhatásait patkányoknál, a szülői és az F1 generációban vizsgálták. Ez túlzott farmakológiai hatásokat eredményezett, ami vélhetően azzal függ össze, hogy a vegyület gátolja a kalcium csontvázból történő mobilizálását, ami a szülés körüli t dőszakban kialakuló hypocalcaemiát, biszfoszfonát gyógyszercsoport-hatást, dystociát és a vizsgálatű idő előtti befejezését eredményezte. Ily módon ezek az eredmények eleve kizárják a zoledronsav z humán fertilitásra gyakorolt pontos hatásának meghatározását. s
g
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges kéepességekre
m
A Zoledronsav Teva Generics nem vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásoljea a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A mellékhaltyások, például a szédülés befolyásolhatják a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket, mindazonáltal a zoledronsavval ilyen hatásával kapcsolatos vizsgálatokat nedm végeztek.
e
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások g
n
A e
biztonságossági profil összefoglalása li A mellékhatásokat észlelő betegek teljes aránya az első infúazió után 44,7%, a második infúzió után 16,7% és a harmadik infúzió után 10,2% volt. Az első infútzió beadását követően kialakuló
m a
ellékhatások incidenciája: láz (17,1%), myalgia (7,8z%), influenza-szerű tünetek (6,7%), arthralgia (4,8%) és fejfájás (5,1%). Ezeknek a tüneteknek az oelőfordulási gyakorisága a zoledronsav következő, évente történő alkalmazásai esetén jelentősen cs öhkkent. Ezeknek a tüneteknek a többsége a zoledronsav alkalmazását követő első három anapban jelentkezett. Ezeknek a tüneteknek a többsége enyhe-, közepes fokú volt, és az esemény mbegjelenésétől számított három napon belül megszűnt. Az adagolást követően mellékhatásokat ésmzlelő betegek százalékaránya egy kisebb vizsgálatban alacsonyabb volt (az első infúzió utáon 19,5%, a második infúzió után 10,4%, a harmadik infúzió után 10,7%), amikor az adagolást követől mellékhatásokkal szemben profilaxist alkalmaztak.
a
HORIZON – „Pivotal Fracture Trial” [PFT] (lásd 5.1 pont) vizsgálatban a pitvarfibrilláció teljes incidenciája a zoledronsafvoat kapó betegeknél 2,5% (3862-ből 96), míg a placebo esetén 1,9% volt
(
3852-ből 75). A súlyors mellékhatásként fellépő pitvarfibrillációk aránya a zoledronsavat kapó betegeknél (1,3%) (e3862-ből 51) megnövekedett a placebót kapó betegekéhez (0,6%) (3852-ből 22) képest. A pitvarfibzrilláció megnövekedett incidenciájának hátterében álló mechanizmus nem ismert. z osteoporoysis vizsgálatokban (PFT, HORIZON – Recurrent Fracture Trial [RFT]) a pitvarfibrilláció teljes összegsített incidenciája hasonló volt a zoledronsav (2,6%) és a placebo (2,1%) esetén. A pitvarfibórilláció, mint súlyos nemkívánatos esemény, összesített incidenciája 1,3% volt a zoledronsav és 0,8y% a placebo esetén.
g
A mellékhatások táblázatos felsorolása Az 1. táblázatban a mellékhatások MedDRA szervrendszerenként és gyakorisági kategóriánként kerülnek megadásra. A gyakorisági kategóriák az alábbi megállapodás szerint kerülnek meghatározásra: a nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 – <1/100), ritka (≥1/10 000 – <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
1. táblázat
Fertőző betegségek és parazitafertőzések Nem gyakori Influenza, nasopharyngitis
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri Nem gyakori Anaemia
betegségek és tünetek
Immunrendszeri betegségek és tünetek Nem ismert** Túlérzékenységi reakciók, köztük bronchoconstrictio, urticaria és angiooedema ritka, valamint anaphylaxiás reakció/shock nagyon ritka esetei
A t
nyagcsere- és táplálkozási betegségek Gyakori Hypocalcaemia* n
és tünetek Nem gyakori Étvágytalanság, étvágycsökkenés ű
Pszichiátriai kórképek Nem gyakori Insomnia z
Idegrendszeri betegségek és tünetek Gyakori Fejfájás, szédülés s
g
Nem gyakori Lethargia, paraesthesia, somnoelencia, tremor, ájulás, ízérzészavar
Szembetegségek és szemészeti tünetek Gyakori Ocularis hyperaemia m
| Nem gyakori | Conjunctivitis, szemfáejdalom |
| Ritka | Uveitis, episcleritisl, yiritis |
| Nem ismert** | Scleritisről és az éorbita gyulladásáról |
számoltak be d
A e
fül és az egyensúly-érzékelő szerv Nem gyakori Vertigo g
betegségei és tünetei n
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos Gyakori Pitv aerfibrilláció
tünetek Nem gyakori Plailpitatio Érbetegségek és tünetek Nem gyakori taHypertonia, kipirulás Nem ismert*a* Hypotensio (bizonyos betegek mögöttes z kockázati tényezőkkel rendelkeztek) Légzőrendszeri, mellkasi és Nem gyoakori Köhögés, dyspnoe
mediastinalis betegségek és tünetek h
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Gayakori Nausea, hányás, diarrhoea
bNem gyakori Dyspepsia, hasi fájdalom, felhasi m fájdalom, gastrooesophagealis reflux lo betegség, székrekedés, szájszár#azság, a oesophagitis, fogfájás, gastritis A bőr és a bőr alatti szövet bretgegségei és Nem gyakori Bőrkiütés, hyperhydrosis, pruritus, tünetei fo erythema A csont- és izomrendsrze r, valamint a Gyakori Myalgia, arthralgia, csontfájdalom,
kötőszövet betegségeei és tünetei hátfájás, végtagfájdalom
z Nem gyakori Nyakfájás, a mozgásszervek merevsége, s ízületi duzzanat, izomspazmus, vállfájás, y mozgásszervi eredetű mellkasi fájdalom,
g m
ó ozgásszervi fájdalom, ízületi merevség, y arthritis, izomgyengeség g Ritka Atípusos subtrochanter és diaphysealis A femur-törések† (biszfoszfonát csoport-mellékhatás) Nem ismert** Az állkapocs osteonecrosisa (lásd 4.4 és 4.8 pont, A gyógyszercsoportra jellemző hatások) Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Nem gyakori A vér kreatininszint emelkedése, pollakisuria, proteinuria
Nem ismert** Vesekárosodás. Ritka esetben számoltak be dialysist igénylő vagy halálos kimenetelű veseelégtelenségről olyan betegeknél, akiknek korábban veseműködési zavaruk vagy egyéb kockázati tényezőjük volt, például előrehaladott életkor, nephrotoxicus gyógyszerek egyidejű alkalmazása vagy egyidejű diuretikus kezelés, vagy az infúzió adását követő időszakban kialakuló dehydratio (lásd 4.4 és t
4 n
.8 pont, A gyógyszercsoportra jellemzőű hatások) z
Általános tünetek, az alkalmazás helyén Nagyon Láz s
fellépő reakciók gyakori g
Gyakori Influenza-szerű tünetek, hidegerázás, fáradtság, gyengeség, fájd amlom, rossz közérzet, reakció az inefúzió beadása helyén ly Nem gyakori Perifériás oedeméa, szomjúság, akut fázis reakció, nem sdzív eredetű mellkasi fájdalom e Nem ismert** A beadásgt követő tünetek, például a láz, a
h n
ányeás és a hasmenés következtében kliia lakuló dehydratio Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok Gyakori aC-reaktív proteinszint emelkedése
eredményei t
a
Nem gyakzori Csökkent kalciumszint a vérben # Egyidejűleg glükokortikoidokat szedő betegeknél észleolték.
- Csak Paget-kórban gyakori. h
** A forgalomba hozatalt követő jelentések alapjáan. A rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem állapítható meg. † A forgalomba hozatalt követő tapasztalatok balapján.
m
Egyes kiválasztott mellékhatások lelíorása A gyógyszercsoportra jellemző haatások: Vesekárosodás g A zoledronsav vesekárosodásrsal járt, ami a vesefunkció romlásában (azaz a szérum kreatininszint
e o
melkedése) és ritka ese tefkben heveny veseelégtelenségben nyilvánult meg. A zoledronsav alkalmazását követőenr vesekárosodást figyeltek meg, különösen olyan betegekben, akiknek előzetesen fennálló veseműködeési zavara vagy további rizikófaktoraik (például előrehaladott életkor, emoterápiát kaspó onkológiai betegek, egyidejű nephrotoxikus gyógyszeres kezelés, egyidejű diuretikus kezyelés, súlyos dehydratio) voltak, emellett többségük 3-4 hetente 4 mg-os adagot kapott, de megfigygelték betegeknél ezt egyszeri alkalmazás után is.
O y
stgeoporosisban végzett klinikai vizsgálatokban a kreatinin-clearance változása (évente mérve az ad agolás előtt) és a veseelégtelenség és a veseműködés romlás incidenciája a három év alatt mind a Azoledronsavval mind a placebóval kezelt csoportban hasonló volt. A szérum kreatininszint átmeneti emelkedését figyelték meg 10 napon belül a zoledronsavval kezelt betegek 1,8%-ánál a placebóval kezelt betegek 0,8%-ával szemben. Hypocalcaemia Osteoporosisban végzett klinikai vizsgálatokban a betegek kb. 0,2%-ánál csökkent jelentősen a szérum kalciumszint (kevesebb mint 1,87 mmol/l) a zoledronsav alkalmazását követően. Tünetekkel járó hypocalcaemiás eseteket nem észleltek.
A Paget-kórban végzett vizsgálatokban a betegek kb. 1%-ánál figyeltek meg tünetekkel járó hypocalcaemiát, ami mindenkinél megszűnt. Egy nagy klinikai vizsgálatban a laboratóriumi vizsgálatok alapján átmeneti, tünetmentes, a normál referencia-tartománynál alacsonyabb (kevesebb mint 2,10 mmol/l) kalciumszint alakult ki a zoledronsavval kezelt betegek 2,3%-ánál, a Paget-kór miatt zoledronsavval kezelt betegek 21%-ával szemben. A hypocalcaemia gyakorisága a későbbi infúziókat követően sokkal kisebb volt. A postmenopausalis osteoporosis vizsgálatban, a csípőtáji törések utáni klinikai törések prevenciós vizsgálatában és a Paget-kórban végzett vizsgálatokban minden beteg megfelelő D-vitamin- és kalciumpótlásban részesült (lásd még 4.2 pont). A közelmúltban történt csípőtáji törés utáni klinikai t
t n
örések prevenciós vizsgálatában nem mérték rutinszerűen a D-vitamin-szintet, de a betegek többségeű a zoledronsav alkalmazása előtt egy telítő dózis D-vitamint kapott (lásd 4.2 pont). z
s
Lokális reakciók g Egy nagy klinikai vizsgálatban az infúzió helyén jelentkező lokális reakciókról, például e kivörösödésről, feldagadásról és/vagy fájdalomról számoltak be (0,7%) a zoledronsav admását követően. e
Az állkapocs osteonecrosisa é Túlnyomórészt a biszfoszfonáttal, köztük zoledronsavval kezelt daganatos bdetegekben nem gyakran (elsősorban az állkapocs) osteonecrosisáról számoltak be. Közülük sok betegnek helyi fertőzésre utaló tünetei voltak, beleértve az osteomyelitist, és a beszámolók legtöbbje fgoghúzáson vagy más
s n
zájsebészeti beavatkozáson átesett daganatos betegekre vonatkozeott. Az állkapocs osteonecrosisának számos jól dokumentált kockázati tényezője van, így a daganaltois betegség, az egyidejűleg alkalmazott más kezelés (pl. kemoterápia, angiogenesis-gátló gyógyszeraek, radioterápia, kortikoszteroid kezelés), valamint kísérőbetegségek (anaemia, véralvadási zavarok, tinfekció, már meglévő szájüregi betegség).
C a
élszerű kerülni a szájsebészeti beavatkozást, mivel az gyógyulás elhúzódhat (lásd 4.4 pont). Egy 7736 betegen végzett, nagy klinikai vizsgálatban egoy zoledronsavval és egy placebóval kezelt betegnél számoltak be az állkapocs osteonecrosisáról. Mi nhdkét eset gyógyult.
a
A femur atípusos törései b A forgalomba hozatalt követő tapasztalmatok során az alábbi reakciókat jelentették (ritka gyakorisággal): a femur atípusos subotrochanterikus és diaphysealis törései (biszfoszfonát csoportmellékhatás). l
a
F rg
eltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezéfsoét követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez ontos eszköze annak, rhogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségeügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részéres az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
y
4.9 Túlagdagolás
Az akyut túladagolással kapcsolatos klinikai tapasztalat korlátozott. Gondosan ellenőrizni kell azokat a
b g
e tegeket, akik az ajánlottnál nagyobb adagokat kaptak. Klinikailag jelentős hypocalcaemiához vezető Atúladagoláskor a kalciumszint szájon keresztül alkalmazott kalciumpótlással és/vagy kalcium-glükonát intravénás infúzióval normalizálható.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Mineralizációra és csontstruktúrára ható szerek, biszfoszfonátok, ATC kód: M05BA08
Hatásmechanizmus A zoledronsav a nitrogéntartalmú biszfoszfonátok csoportjába tartozik, és elsősorban a csontra hat. Az osteoclast-mediálta csontreszorpció egyik gátlószere. Farmakodinámiás hatások A biszfoszfonátok csontra gyakorolt szelektív hatása a mineralizált csonthoz való nagy affinitásukon alapul. Az osteoclastban a zoledronsav fő molekuláris célpontja a farnezil-pirofoszfát-szintetáz. A zoledronsav hosszú hatástartama a farnezil-pirofoszfát (FPP) -szintetáz aktív centrumához való nagy t
k n
ötődési affinitásának és a csont ásványianyagához való erős kötődési affinitásának tulajdonítható. ű
z
A zoledronsav-kezelés az emelkedett postmenopausalis szintről gyorsan csökkentette a csont-tursnover sebességét, a reszorpciós markerek mélypontját a 7. napon, míg a képződési markerekét a 12. ghéten figyelték meg. Ezt követően a csont-markerek a premenopausalis tartományban stabilizálódetak. Az ismételt éves adagolásnál a csont-turnover markerek nem csökkentek progresszíven. m
e
A postmenopausalis osteoporosis kezelésének klinikai hatékonysága (PFT) ly A 3 egymást követő évben, évenként egyszer adott 5 mg zoledronsav hatásosséágát és biztonságosságát postmenopausalis nőknél igazolták (7736, 65-89 éves), akiknek vagy: a comdbnyak csont ásványianyag sűrűség (BMD) T-score-ja ≤ –1,5 volt, és legalább két enyhe vagy egy köezepesen súlyos, meglévő csigolyatörése volt, vagy a combnyak BMD T-score-ja ≤ –2,5 volt, mneglévő csigolyatörésre utaló jel nélkül. A betegek 85%-a biszfoszfonát-naív volt. Azok a nők, akieknél értékelték a csigolyatörések incidenciáját, nem kaptak egyidejű osteoporosis kezelést, ami lviis zont megengedett volt azoknál a nőknél, akiknél értékelésre kerültek a csípőtáji törések és mianden klinikai törés. Az egyidejű osteoporosis kezelésbe tartozott: kalcitonin, raloxifen, tamotxifen, hormonpótló kezelés, tibolon, de az
e a
gyéb biszfoszfonátokat kizárták. Minden nő 1000-15z00 mg elemi kalciumot, plussz 400-1200 NE D-vitamin-pótlást kapott naponta. o
A morfometrikus csigolyatörésekre gyakorolta hatás A zoledronsav jelentősen csökkentette az ebgy vagy több új csigolyatörés incidenciáját a 3 év alatt, és már az első éves időpontban is (lásd 2. mtáblázat).
o
2. táblázat: A csigolyatörésekkel lszembeni hatásosság a 12., 24. és 36. hónapokban, összefoglalás
a
K rg
imenetel Zoledronsav Placebo A törések A törések fo (%) (%) incidenciájának incidenciájának relatív
a
r bszolút %-os %-os csökkenése (CI) e csökkenése (CI)
L z
egalább egy úsj 1,5 3,7 2,2 (1,4; 3,1) 60 (43, 72)** csigolyatörésy (0-1 év) Legalább egy új 2,2 7,7 5,5 (4,4; 6,6) 71 (62, 78)** csigolyaótörés (0-2 év)
L y
eggalább egy új 3,3 10,9 7,6 (6,3; 9,0) 70 (62, 76)** cs igolyatörés (0-3 év) A** p <0,0001 A zoledronsavval kezelt 75 éves és idősebb betegeknél 60%-kal csökkent a csigolyatörések kockázata, a placebót kapó betegekhez képest (p<0,0001). A csípőtáji törésekre gyakorolt hatás A zoledronsav a csípőtáji törések kockázatának hasonló, 41%-os csökkenését mutatta 3 év alatt (95%-os CI, 17%-58%). A csípőtáji törés események aránya 1,44% volt a zoledronsav-kezelést kapó betegeknél, a placebóval kezelt betegeknél észlelt 2,49%-kal szemben. A kockázatcsökkenés 51% volt
a biszfoszfonát-naív betegeknél és 42% azoknál a betegeknél, akiknek megengedték, hogy egyidejűleg osteoporosis elleni kezelést kapjanak. Az összes klinikai törésre gyakorolt hatás Minden klinikai törést radiológiai és/vagy klinikai bizonyítékok alapján igazoltak. Az eredmények összefoglalását a 3. táblázat mutatja.
3. táblázat: A kulcsfontosságú klinikai törés változók incidenciájának kezelésenkénti
összehasonlítása a 3 év alatt
Kimenetel Zoledronsav Placebo A törések A törések t
( n
N=3875) (N=3861) esemény-rátájának incidenciájának %űeseményráta esemény- abszolút %-os os relatív kockázzat- (%) ráta (%) csökkenése (CI) csökkenése (CIg)
B e
ármilyen klinikai törés (1) 8,4 12,8 4,4 (3,0; 5,8) 33 (23; 42)** Klinikai csigolyatörés (2) 0,5 2,6 2,1 (1,5; 2,7) 7m7 (63; 86)** Nem csigolyatörés (1) 8,0 10,7 2,7 (1,4; 4,0) e25 (13; 36)* *p-érték <0,001, **p-érték <0,0001 ly (1) Kivéve a kézujj-, a lábujj- és az arccsonttöréseket é (2) Beleértve a klinikai háti- és lumbalis csigolyatöréseket d
e
A g
csont ásványianyag sűrűségére (BMD) gyakorolt hatás n A zoledronsav a placebo-kezeléshez képest minden időpontban ( 6e, 12, 24 és 36 hónap) jelentősen növelte a lumbalis csigolya, a csípő és a radius distalis végénekli BMD-jét. A zoledronsav-kezelés 3 év alatt a placebóhoz viszonyítva a lumbalis gerincben a BMDt a6,7%-os, a teljes csípőben 6,0%-os, a combnyakban 5,1%-os és a radius distalis végében 3,2%a-os emelkedését idézi elő.
z
Csont hisztológia o A harmadik éves adag után egy évvel csontbiop shziát vettek a csípőlapátból 152 postmenopausában lévő, zoledronsavval (N=82) vagy placebóvala (N=70) kezelt osteoporosisos nőbetegtől. A hisztomorfometriás analízis a csont-turnovber 63%-os csökkenését mutatta. A zoledronsavval kezelt betegeknél nem mutattak ki osteomalacmiát, csontvelő-fibrosist vagy fonatos csontképződést. A zoledronsavval kezelt betegektől nyleort 82 biopszia mindegyikében volt kimutatható tetraciklinszint, egy kivételével. A mikrokompúteares tomográfiás (μCT) elemzés a csont-trabeculák térfogatának növekedését és a csont-trabekruglák struktúrájának megmaradását igazolta a zoledronsavval kezelt betegeknél, a palcebót kapoókhoz képest.
Csont-turnover markerek A csont-specifikus aelkalikus foszfatáz (BSAP), az 1-es típusú kollagén N-terminális propeptidjének
( z
P1NP) szérumsszintjét és a szérum béta-C-telopeptideket (b-CTx) a vizsgálat ideje alatt mindvégig, rendszeres idyőközönként értékelték egy 517-1246 betegből álló alcsoportban. A zoledronsav 5 mg-os adagjával vgégzett évenkénti kezelés a 12. hónapra jelentősen, a kiindulási szinthez képest 30%-kal csökkenótette a BSAP-t, ami a 36. hónapra 28%-kal a kiindulási szint alatt maradt. A P1NP a
1 y
- ghónapra jelentősen, a kiindulási szinthez képest 61%-kal csökkent, és a 36. hónapra 52%-kal a
kii ndulási szint alatt maradt. A B-CTx a 12. hónapra jelentősen, a kiindulási szinthez képest 61%-kal Acsökkent, és a 36. hónapra 55%-kal a kiindulási szint alatt maradt. Ezalatt a teljes időszak alatt a csont-turnover markerek minden év végén a premenopausalis tartományon belül voltak. Az ismételt adagolás nem idézte elő a csont-turnover markerek szintjének további csökkenését. A magasságra gyakorolt hatás A hároméves osteoporosis vizsgálatban álló testhelyzetben stadiométerrel évente mérték a testmagasságot. A zoledronsav-csoportban kb. 2,5 mm-rel kisebb testmagasság-csökkenést észleltek a placebo-csoporthoz képest (95%-os CI: 1,6 mm, 3,5 mm) [p<0,0001].
Az akadályoztatott napok száma A zoledronsav a placebóhoz képest szignifikánsan, 17,9-del, illetve 11,3-del csökkentette a hátfájás miatt korlátozott aktivitású, illetve ágyban töltött napok átlagszámát, és a placebóhoz képest szignifikánsan, sorrendben 2,9-del, illetve 0,5-del csökkentette a törések miatt korlátozott aktivitású, illetve ágyban töltött napok átlagszámát (az összes p<0,01). A közelmúltban elszenvedett csípőtáji törés után fokozott törési kockázatú betegek osteoporosisa kezelésének klinikai hatásossága (RFT) A klinikai törések, köztük a csigolya-, nem csigolya- és csípőtáji törések előfordulási gyakoriságát 2127 olyan, 50-95 éves (átlagéletkor 74,5 év) férfinél és nőnél értékelték, akik a közelmúltban (90 napon belül) kistraumás csípőtáji törést szenvedtek, és akiket átlagosan két évig követtek, t
m n
iközben a vizsgált gyógyszert kapták. A betegek kb. 42%-ának volt a combnyak BMD T-score-ja ű -2,5 alatt, és a betegek kb. 45%-ának volt a combnyak BMD T-score-ja -2,5 felett. A zoledronsavazt évente egyszer alkalmazták, amíg a vizsgált populáció legalább 211 betegénél nem igazoltak klinsikai törést. A D-vitamin-szintet nem mérték rutinszerűen, de a betegek többségének 2 héttel az infúgzió előtt egy telítő D-vitamin adagot adtak (50 000 – 125 000 NE per os vagy intramuscularisan). Aze összes résztvevő 1000-1500 mg elemi kalciumot plusz 800-1200 NE D-vitamin-pótlást kapot t mnaponta. A betegek kilencvenöt százaléka a csípőtáji törés műtétét követően két héttel vagy mége később kapta az infúziót. Az infúziót átlagosan hat héttel a csípőtáji törés műtétet követően adtákl bye. Az elsődleges hatékonysági változó a vizsgálat időtartama alatti klinikai törések incidenciájaé volt.
Az összes klinikai törésre gyakorolt hatás e A kulcsfontosságú klinikai törés változók incidenciájának aránya a 4. tgáblázatban látható.
n
4 e
. táblázat A kulcsfontosságú klinikai törés változók incidleinciájának kezelésenkénti
összehasonlítása a
t
K a
imenetel Zoledronsav Placzebo A törések A törések (N=1065) (No=1062) esemény-rátájának incidenciájának esemény- hesemény- abszolút %-os %-os relatív ráta (%) a ráta (%) csökkenése kockázatb (CI) csökkenése (CI) Bármilyen klinikai törés (1) 8,6m 13,9 5,3 (2,3; 8,3) 35 (16; 50)** Klinikai csigolyatörés (2) lo1,7 3,8 2,1 (0,5; 3,7) 46 (8; 68)* Nem csigolyatörés (1) a 7,6 10,7 3,1 (0,3; 5,9) 27 (2; 45)* *p-érték <0,05; **p-érték <0,0g1 (1) Kivéve a kézujj-, a lábujjr- és az arccsonttöréseket
( o
- Beleértve a klinikai h áfti- és lumbalis csigolyatöréseket
A vizsgálatot nem úegy tervezték, hogy felmérje a csípőtáji törésekben mutatkozó szignifikáns ülönbségeket, sde az új csípőtáji törések csökkenése irányába mutató tendencia volt észlelhető.
y
A zoledrongsavval kezelt csoportban az összmortalitás 10%-os volt (101 beteg), a placebo-csoportban észlelt 1ó3%-kal szemben (141 beteg). Ez 28%-os összmortalitás kockázatcsökkenésnek felel meg
( y
p =g 0,01). Az elhúzódó csípőtáji törésgyógyulás incidenciája hasonló volt a zoledronsav (34 [3,2%]) és a placebo (29 [2,7%]) esetén. A csont ásványianyag sűrűségére (BMD) gyakorolt hatás A HORIZON-RFT-vizsgálatban a zoledronsav-kezelés a placebóval végzett kezeléshez viszonyítva minden időpontban jelentősen emelte az teljes csípő és a combnyak BMD-t. A zoledronsav-kezelés a placebóhoz viszonyítva 24 hónap alatt a teljes csípő BMD 5,4%-os és a combnyak BMD 4,3%-os emelkedését eredményezte.
Klinikai hatásosság férfiak esetén A HORIZON-RFT-vizsgálatba 508 férfit randomizáltak, és 185 beteg BMD-jét mérték meg a
- hónapban. A 24. hónapban a teljes csípő BMD hasonlóan jelentős, 3,6%-os emelkedését figyelték
meg a zoledronsavval kezelt betegeknél, ahhoz a hatáshoz hasonlót, mint amilyet a HORIZON-PFT-vizsgálatban a postmenopausában lévő nőknél észleltek. A vizsgálat statisztikai erejét nem úgy tervezték, hogy a férfiaknál kimutassa a klinikai törések csökkenését. A klinikai törések incidenciája 7,5% volt a zoledronsavat kapó és 8,7% volt a placebót kapó férfiaknál. Egy másik, férfiakon végzett vizsgálatban (CZOL446M2308 vizsgálat) a lumbalis gerinc BMD-jének a 24. hónapban mért, kiindulási értékhez viszonyított százalékos változása a zoledronsav évenkénti infúziója esetén nem volt rosszabb, mint a hetente adott alendronát mellett. t
n
K ű
linikai hatásosság hosszan tartó szisztémás glükokortikoid-kezeléssel járó osteoporosisban z A zoledronsavnak a hosszan tartó szisztémás glükokortikoid-kezeléssel járó osteoporosis kezelése és megelőzése során nyújtott hatásosságát és biztonságosságát egy randomizált, multicentrikus g kettős vak, rétegzett (stratifikált), aktív kontrollos vizsgálat során 833, 18-85 éves férfi és neő esetén értékelték (a férfiak átlagéletkora 56,4 év, a nőké 53,5 év), akiket > 7,5 mg/nap per os pmrednizonnal (vagy azzal egyenértékű szerrel) kezeltek. A betegeket a randomizációt megelőzőene végzett glükokortikoid-kezelés időtartamának figyelembe vételével alcsoportokba soroltályk (≤ 3 hónap versus > 3 hónap). A vizsgálat időtartama 1 év volt. A betegeket vagy egyszeri 5 mg ézoledronsav infúzióra vagy egy éven át adott napi egyszeri, per os 5 mg rizedronátra randomizáltádk. Az összes résztvevő 1000 mg elemi kalciumot plussz 400 – 1000 NE D-vitamin-pótlást kapotte naponta. A hatásosság a terápiás és a prevenciós szubpopulációban bizonyított volt, ha a rizedrognáthoz viszonyítva a lumbalis
g n
erinc BMD-ben a kiindulási értékhez képest a 12. hónapban beköevetkezett százalékos változás tekintetében a non-inferioritást („nem rosszabb, mint”) sorozatlois an kimutatták. A betegek többsége a vizsgálat egy éves időtartama alatt is tovább kapta a glükokoartikoidokat.
t
A a
csont ásványianyag sűrűségére (BMD) gyakorolt haztás A lumbalis gerinc és a combnyak területén a BMD onövekedése a rizedronáthoz képest a 12. hónapban szignifikánsan magasabb volt a zoledronsavval khezelt csoportban (az összes p<0,03). Azon betegek alcsoportjában, akik a randomizáció előtt többa mint 3 hónapig kaptak glükokortikoidot, a zoledronsav a lumbalis gerinc BMD-t 4,06%-kal, míg ab rizedronát 2,71%-kal emelte (átlagos különbség: 1,36%; p<0,001). Azoknak a betegeknek a szumbpopulációjában, akik a randomizáció előtt 3 hónapig vagy rövidebb ideig kaptak glükokortikoidoot, a zoledronsav a lumbalis gerinc BMD-t 2,60%-kal, míg a rizedronát 0,64%-kal emelte (átlagols különbség: 1,96%; p<0,001). A vizsgálat statisztikai erejét nem
ú a
gy tervezték, hogy kimutassag a klinikai törések rizedronáthoz viszonyított csökkenését. A törések incidenciája a zoledronsavvarl kezelt betegeknél 8, míg a rizedronáttal kezelt betegeknél 7 volt (p = 0,8055). fo
Klinikai hatásosság ea csontok Paget-kórjának kezelésében A zoledronsavat ozlyan 30 évnél idősebb nő és férfi betegek esetében tanulmányozták, akiknek
r s
adiológiailagy igazolt főként enyhe-, közepes fokú Paget-kórjuk volt (szérum alkalikus-fgoszfatázszintjük mediánértéke a vizsgálatba lépésük idején 2,6–3,0-szorosa volt az életkoruóknak megfelelő normális referenciatartomány felső határának).
y
Kg
é t, 6 hónapon át tartó összehasonlító vizsgálat szerint, az egyszeri 5 mg zoledronsav infúzió Ahatásosabb, mint a két hónapon át adott 30 mg/nap rizedronát. Hat hónap után a zoledronsav esetében a terápiás válasz aránya 96% (169/176), a szérum alkalikus-foszfatázszint (SAP) normalizálódási arány pedig 89% (156/176) volt a rizedronát esetében tapasztalt 74%-hoz (127/171) és 58%-hoz (99/171) képest (valamennyi p < 0,001). Az összesített adatok szerint hat hónap elteltével a fájdalom erősségének és zavaró hatásának értékeiben a kiinduláshoz képest hasonló csökkenést figyeltek meg a zoledronsav és a rizedronát esetében.
Azok a betegek, akiket a 6 hónapos alapvizsgálat végén a válaszreakciókat adók csoportjába soroltak, beléphettek egy kiterjesztett utánkövetési fázisba. A kiterjesztett megfigyelési vizsgálatba bevont 153 zoledronsavval kezelt és 115 rizedronáttal kezelt betegből az adagolás időpontjától számított átlagosan 3,8 éves utánkövetéses időszak után a kiterjesztett obszervációs időszakot az ismételt kezelés szükségessége miatt (klinikai megítélés alapján) befejező betegek aránya magasabb volt a rizedronát (48 beteg vagy 41,7%), mint a zoledronsav esetén (11 beteg vagy 7,2%). A kiterjesztett obszervációs időszaknak a Paget-kór ismételt kezelése szükségessége miatti befejezésének a kezdő adagtól számított átlagos időtartama hosszabb volt a zoledronsav (7,7 év), mint a rizedronát esetén (5,1 év). A zoledronsav kezelés után 6 hónappal terápiás választ elérő, majd később, a kiterjesztett követési t dőszakban, a betegség relapszusát mutató hat beteget átlagosan 6,5 évvel az első kezelés után kezeltéűk újra zoledronsavval. A 6. hónapban a 6 beteg közül 5-nek a szérum alkalikus-foszfatázszintje a norzmál tartományba esett (az utolsó észlelt adat alapján végzett elemzés, LOCF). s
g
A csont szövettani képét hét Paget-kóros beteg esetében értékelték 6 hónappal az 5 mg zoleedronsavval végzett kezelés után. A csontbiopsziák eredménye normális csontminőséget mutatott, n em volt bizonyíték csontátépülési zavarra, sem mineralizációs defektusra. Ezen eredményeke összhangban voltak a csont-turnover normalizálódását jelző biokémiai bizonyítékokkal. ly
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén minden korosztálynádl eltekint a zoledronsavat tartalmazó referencia készítmény vizsgálati eredményeinek benyújtási köetelezettségétől a csont Pagetkórjában, a csonttörés fokozott kockázatának kitett nők postmenopausaglis osteoporosisában, a
c n
sonttörés fokozott kockázatának kitett férfiak osteoporosisában ées férfiaknál és nőknél a csípőtáji törés után a klinikai törés prevenciójában (lásd 4.2 pont, gyermleik gyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk). a
t
5 a
.2 Farmakokinetikai tulajdonságok z
o
Az alábbi farmakokinetikai adatokat (melyeket nhem találtak dózisfüggőnek) 64 beteg 2, 4, 8 és 16 mg zoledronsav egyszeri és többszöri, 5 és 15 peraces infúziós kezelése szolgáltatta.
Eloszlás m A zoledronsav infúzió megkezdését okövetően a hatóanyag plazmakoncentrációja gyorsan emelkedett, és az infúzió végére elérte a csúcskolncentrációt. Ezt gyors csökkenés követte, a plazmakoncentráció
e a
lőször a csúcskoncentráció < g10%-ára (4 óra múlva), majd < 1%-ára (24 óra múlva) esett vissza, majd a csúcskoncentráció 0,1r%-át meg nem haladó igen kis koncentrációjú, hosszú időszak következett. fo
Elimináció e Az intravénásan bzeadott zoledronsav három fázisban eliminálódik: a szisztémás keringésből gyors
s 0
bifázisos jelleyggel tűnik el, a féléletidő t½α ,24 és t½β 1,87 óra, melyet hosszú eliminációs fázis követ, ahol a termginális féléletidő, t½γ 146 óra. A hatóanyag a plazmában nem akkumulálódik a 28 naponta adott ismóételt adagok után sem. A korai diszpozíciós fázisokban (α és β, t½-értékkel, fent) feltéteylezhetően a csontokba történő gyors felvételt és a veséken keresztüli gyors kiürülést jelent.
g
A zoledronsav nem metabolizálódik, változatlanul ürül ki a vesén keresztül. Az első 24 órában a bevitt adag 39 ± 16%-a ürül ki a vizelettel, míg a többi elsősorban a csontszövethez kötődik. Ez, a csontba történő felvétel minden biszfoszfonát esetén általános, és feltehetőleg a pirofoszfáttal való szerkezeti analógia következménye. Más biszfoszfonátokhoz hasonlóan a zoledronsav csontokban töltött retenciós ideje nagyon hosszú. A csontszövetből nagyon lassan szabadul fel, és kerül ismételten a szisztémás keringésbe, és a vesén keresztül ürül ki. A teljestest-clearance 5,04 ± 2,5 l/óra, függetlenül az alkalmazott adagtól, nemtől, kortól, rassztól és testtömegtől. A zoledronsav plazma-clearance interés intraindividuális változása 36%, illetve 34%. Az infúziós idő 5-ről 15 percre történő növelése a zoledronsav koncentráció 30%-os csökkenését okozta az infúzió végére, de a plazmakoncentráció-idő görbe alatti terület (AUC) értékre nem volt hatása.
Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggések Interakciós vizsgálatokat más gyógyszerekkel nem végeztek. Mivel a zoledronsav emberekben nem metabolizálódik, és mivel úgy találták, hogy a vegyület nem, vagy csak kismértékben képes hatást kifejteni a P450 enzimrendszerre, annak közvetlen és/vagy irreverzibilis metabolizmusfüggő gátlójaként, ezért valószínűtlen, hogy a zoledronsav csökkentené a citokróm P450 enzimrendszerek által metabolizálódó anyagok metabolikus clearance-ét. A zoledronsav nem kötődik jelentős mértékben (kb. 43-55%-ban) a plazmafehérjékhez, és a kötődése koncentrációtól független. Ezért valószínűtlenek a fehérjékhez nagyfokban kötődő gyógyszerek leszorításából adódó kölcsönhatások. Különleges betegcsoportok (lásd 4.2 pont) t
V n
esekárosodás ű A zoledronsav vese clearance-e korrelációt mutatott a kreatinin-clearance-szel, a vese clearance a z kreatinin-clearance értékének 75±33%-a. 64 betegben vizsgálva, ez átlagosan 84 ± 29 ml/percnesk (szélső értékek: 22–143 ml/perc) felelt meg. Az AUC( megfigyelt csekély, körülbelül 30–g40%-os 0-24ó) e növekedése enyhe-, közepes fokú vesekárosodás esetén normális veseműködésű betegekhez képest, valamint a gyógyszer akkumulációjának hiánya többszöri adagolás mellett, tekintet nél kmül a vesefunkcióra, egyaránt arra utal, hogy enyhe (kreatinin-clearance 50–80 ml/perc) ées közepes fokú vesekárosodás esetén, egészen 35 ml/perces kreatinin-clearance-ig nincs szükségl ay zoledronsav adagjának módosítására. A zoledronsav alkalmazása súlyosan károsodott veseéműködésű betegek esetén (kreatinin-clearance < 35 ml/perc) ellenjavallt, mivel a veseelégtelendség kockázata ebben a populációban fokozott. e
g
5 n
.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei e
Akut toxicitás a A legnagyobb nem letális egyszeri intravénás adag 10 mg/ttkg volt egérben és 0,6 mg/ttkg patkányban.
E a
gyszeri adagolású infúziós vizsgálatokban az 1,0 mgz/ttkg adagot (az AUC alapján a javasolt humán terápiás expozíció hatszorosa) 15 percen keresztül boeadva a kutyák jól tolerálták, és a veseműködést sem befolyásolta. h
a
Szubkrónikus és krónikus toxicitás b Az intravénás infúziós vizsgálatokban am zoledronsav renalis tolerálhatóságát igazolták: a patkányok a három naponként, összesen hat alkaloommal adott 0,6 mg/ttkg adagú 15 perces infúziókat (az a kumulatív dózis, amely a körülbelüll hatszoros humán terápiás expozícióhoz tartozó AUC-szinteknek
f a
elelt meg), míg a kutyák a 2–3g hetes időközönként, összesen öt alkalommal adott 0,25 mg/ttkg adagú 15 perces infúziókat (az a kurmulatív dózis, amely a humán terápiás expozíció hétszeresének felelt meg) jól tolerálták. Intravféonás bolus vizsgálatokban a jól tolerált adagok csökkentek a vizsgálat
i
dőtartamának növekedrésével: a patkányok illetve a kutyák 4 héten keresztül jól tolerálták a napi 0,2 mg/ttkg, illetve 0e,02 mg/ttkg adagokat, de 52 hétig adva csak 0,01 mg/ttkg, illetve 0,005 mg/ttkg adagokat viseltek zel.
s
y
A maximálgisan javasolt humán terápiás adagot elégséges mértékben meghaladó kumulatív expozíciókkal végzett hosszabbtávú ismételt adagolás toxikus hatásokat idézett elő egyéb szervekben, beleérytve a gyomor-bélrendszert, a májat, valamint az intravénás beadás helyét. Ezek klinikai
r g
el evanciája nem ismert. Ismételt adagolási vizsgálatok során a leggyakrabban észlelt jelenség A- csaknem minden adag mellett - a primer spongiosa állomány megszaporodása volt a növekedésben lévő állatok hosszú csöves csontjainak metaphysisében, ami a vegyület farmakológiai (antireszorptív) hatását tükrözi. Reprodukciós toxicitás Teratológiai vizsgálatokat két fajjal végeztek, mindkettő esetében subcutan adagolással. Teratogén hatást figyeltek meg patkányokban ≥ 0,2 mg/ttkg adagok mellett, amelyek külső, zsigeri és csontvázat érintő fejlődési rendellenességekben nyilvánultak meg. Dystociát figyeltek meg a patkányok esetében vizsgált legkisebb adag (0,01 mg/ttkg) mellett. Nyulak esetében nem észleltek teratogén vagy
embrionális/magzati hatásokat, bár 0,1 mg/ttkg mellett maternalis toxicitás volt megfigyelhető a csökkent szérum kalciumszint következtében. Mutagenitás és karcinogenitás A zoledronsav a mutagenitási tesztekben nem bizonyult mutagénnek, és a karcinogenitási tesztekben sem mutatta annak jelét, hogy bárminemű karcinogén hatással bírna.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása t
n
M ű
annit z Nátrium-citrát s Injekcióhoz való víz g
e
A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz 100 ml-es injekciós müvegenként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”. e
6.2 Inkompatibilitások é
Ez a gyógyszer nem kerülhet érintkezésbe kalciumot tartalmazó oldatokkeal. Ez a gyógyszer semmilyen más gyógyszerrel nem keverhető össze, illetve nem adható gbe együtt intravénásan.
n
6 e
.3 Felhasználhatósági időtartam li
a
18 hónap. t
a
felnyitás utáni kémiai és fizikai stabilitást 24 óráno át 2°C–8°C-on és 25°C-on igazolták.
Mikrobiológiai szempontból a készítmény azaonnal felhasználandó. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználás előtti tárolás idejéébrt és körülményeiért – ami rendszerint nem lehet hosszabb 2°C–8°C-on 24 óránál – a felhasználó am felelős.
o
6.4 Különleges tárolási előírásolk
a
E rg
z a gyógyszer nem igényel különleges tárolást. Csak a szilikonos üvegekre: nem fagyasztható. A gyógyszer első felbontás fuotáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.
6.5 Csomagolás etípusa és kiszerelése
z
C s
iklikus olefiyn polimer (COP) műanyag palack klórbutil/butilgumi dugóval és lila színű, műanyag lepattinthagtó fedeles alumínium kupakkal. 100 ml oóldatot tartalmaz palackonként. A Zolyedronsav Teva Generics 1, 5 vagy 10 palackot tartalmazó csomagolásban kerül forgalomba. Az
5 g
é s 10 palackot tartalmazó csomagolás kizárólag gyűjtőcsomagolásban kerül forgalomba.
A
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések
Csak egyszeri felhasználásra. Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Csak tiszta, részecskéktől és elszíneződéstől mentes oldatot szabad felhasználni.
Hűtőszekrényben való tárolás esetén felhasználás előtt hagyja állni az oldatot mindaddig, amíg szobahőmérsékletűre nem melegszik. Az infúzió előkészítésekor az aszeptikus technikákat kell követni.
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Teva B.V. Swensweg 5, 2031GA Haarlem Hollandia
t
n
8 ű
. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA z
s
EU/1/14/912/001 g EU/1/14/912/002 e EU/1/14/912/003 m
e
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAéK/
MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA d
e
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2014. április g1.
n
e
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA a
t
a
gyógyszerről részletes információ az Európai Gyoógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu) található. h
a
m
lo
a
rg
e
z
s
y
g
y
g
A
1. A GYÓGYSZER NEVE
Zoledronsav Teva Generics 5 mg oldatos infúzió zsákban
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
5 mg zoledronsav (monohidrát formájában) infúziós zsákonként. 0,05 mg zoledronsav (monohidrát formájában) milliliter oldatonként.
t
A n
segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. ű
z
s
3. GYÓGYSZERFORMA g
e
Oldatos infúzió m
e
Tiszta, színtelen oldat. ly
4. KLINIKAI JELLEMZŐK e
g
4 n
.1 Terápiás javallatok e
Osteoporosis kezelése a
- olyan postmenopausában lévő nőknél t
• a
olyan felnőtt férfiaknál z akiknél fokozott a csonttörések kockázata. Ebbe beloetartoznak a közelmúltban kistraumás csípőtáji törést szenvedett betegek is. h
a
Hosszan tartó szisztémás glükokortikoid-kbezeléssel összefüggő osteoporosis kezelése
- olyan postmenopausában lévő nőmknél
- olyan felnőtt férfiaknál o
akiknél fokozott a csonttörések koclkázata.
a
csontok Paget-kórjának kezelése felnőtteknél.
4
.2 Adagolás és alkralmazás
e
Adagolás z zoledronsayv alkalmazása előtt a betegeket megfelelően kell hidrálni. Ez különösen fontos idős korban és ag vízhajtó kezelésben részesülő betegek esetében.
A zoleydronsav alkalmazása mellett megfelelő kalcium- és D-vitamin-bevitel javasolt.
g
AOsteoporosis Postmenopausalis osteoporosis, férfiak osteoporosisának és hosszan tartó szisztémás glükokortikoid-kezeléssel összefüggő osteoporosis kezelésére az ajánlott adag egyetlen zoledronsav 5 mg intravénás infúzió, évente egy alkalommal beadva. A biszfoszfonát-kezelés optimális időtartamát osteoporosis esetén nem állapították meg. A folyamatos kezelés szükségességét az egyes betegeknél a zoledronsav előnyeinek és potenciális kockázatainak alapján rendszeres időközönként újra kell értékelni, különösen 5 éve vagy hosszabb ideje tartó alkalmazás után.
A közelmúltban kistraumás csípőtáji törést szenvedett betegeknek a zoledronsav infúziót legalább két héttel a csípőtáji törés műtétét követően javasolt beadni (lásd 5.1 pont). A közelmúltban kistraumás csípőtáji törést szenvedett betegeknek az első zoledronsav infúzió előtt egy telítő, 50 000 – 125 000 NE D-vitamin dózis szájon át történő vagy intramuscularis adása javasolt. Paget-kór A Paget-kór kezelésére a zoledronsav kizárólag a csontok Paget-kórjának kezelésében jártas orvosok által írható fel. Az ajánlott adag egyetlen 5 mg intravénás zoledronsav infúzió. Paget-kóros betegek számára fokozottan ajánlatos adekvát – legalább napi kétszer 500 mg elemi kalciumnak megfelelő – kalciumpótlást biztosítani a zoledronsav alkalmazását követően legalább 10 napig (lásd 4.4 pont).
t
A n
Paget-kór ismételt kezelése: a Paget-kórban a zoledronsavval végzett kezdeti kezelést követően a ű reagáló betegeknél hosszan tartó remissziós periódust figyeltek meg. Az ismételt kezelés egy továbzbi 5 mg-os zoledronsav intravénás infúzió adásából áll, a kezdeti kezelés után 1 évvel vagy később,s a relapszusba került betegeknél. Korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre a Paget-kgór ismételt kezelésével kapcsolatban (lásd 5.1 pont). e
m
Speciális populációk e Károsodott veseműködésű betegek ly A zoledronsav ellenjavallt azoknál a betegeknél, akiknek a kreatinin-clearanceé-e < 35 ml/perc (lásd 4.3 és 4.4 pont). d
e
Nincs szükség dózismódosításra azoknál a betegeknél, akiknek a kreatignin-clearence-e ≥ 35 ml/perc.
n
K e
árosodott májműködésű betegek li Nincs szükség dózismódosításra (lásd 5.2 pont). a
t
I a
dősek (≥ 65 éves) z Nincs szükség dózismódosításra, mivel a biohasznoosulás, az eloszlás és a kiürülés idősek és fiatalok esetében hasonló volt. h
a
Gyermekek b A zoledronsav biztonságosságát és hatámsosságát gyermekek és 18 évesnél fiatalabb serdülők esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezéosre álló adatok.
A a
z alkalmazás módja g Intravénás alkalmazásra. r A zoledronsav (100 ml, bfeoadásra kész infúziós oldatban 5 mg) levegőztetős infúziós szereléken
k
eresztül, állandó sebersséggel kerül beadásra. Az infúzió beadásának ideje nem lehet rövidebb 15 percnél. A Zolederonsav Teva Generics infúzióval kapcsolatos információt illetően lásd a 6.6 pontot.
z
4 s
.3 Ellenjayvallatok
g
- Aó készítmény hatóanyagával, bármilyen biszfoszfonáttal, vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely
ysegédanyagával szembeni túlérzékenység.
- g
Hypocalcaemiás betegek esetében (lásd 4.4 pont). A- Súlyosan károsodott veseműködésű betegeknél, akiknek a kreatinin-clearance-e < 35 ml/perc (lásd 4.4 pont).
- Terhesség és szoptatás (lásd 4.6 pont).
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Veseműködés A zoledronsav alkalmazása súlyosan károsodott veseműködésű betegek esetén (kreatinin-clearance < 35 ml/perc) ellenjavallt, mivel a veseelégtelenség kockázata ebben a populációban fokozott.
A zoledronsav adását követően vesekárosodást észleltek (lásd 4.8 pont), különösen olyan betegeknél, akiknek korábban veseműködési zavaruk vagy egyéb kockázati tényezőjük volt, beleértve az előrehaladott életkort, a nephrotoxikus gyógyszerek egyidejű alkalmazását vagy az egyidejű diuretikus kezelést (lásd 4.5 pont), vagy a zoledronsav adása után kialakuló dehydratiót. Vesekárosodást figyeltek meg egyszeri alkalmazás után. Dialysist igénylő vagy halálos kimenetelű veseelégtelenség ritkán fordult elő olyan betegeknél, akiknek alapbetegségként vesekárosodásuk volt, vagy bármelyik, fent említett kockázati tényezővel rendelkeztek. A renalis mellékhatások kockázatának a lehető legkisebbre történő csökkentése érdekében a következő óvintézkedéseket kell megtenni:
- A kreatinin-clearance-t a zoledronsav minden egyes adagja előtt, az aktuális testtömeg alapján, t
a n
Cockcroft-Gault képlettel ki kell számítani. ű
- a szérum kreatininszint átmeneti emelkedése nagyobb lehet azoknál a betegeknél, akiknek z
alapbetegségként vesekárosodásuk van. s
- a veszélyeztetett betegeknél mérlegelni kell a szérum kreatininszint folyamatos ellenőrzgését.
- a Zoledronsav Teva Generics-et óvatosan kell alkalmazni, ha olyan, egyéb gyógyszerekkel
alkalmazzák egyidejűleg, amelyek hatással lehetnek a veseműködésre (lásd 4.5 p omnt).
- a betegeket, főként az idős betegeket és azokat, akik vízhajtó-kezelést kapnake, a Zoledronsav
Teva Generics adása előtt megfelelően hidrálni kell. ly
- a Zoledronsav Teva Generics egyszeri adagja nem lehet több, mint 5 mgé, és az infúzió
időtartamának legalább 15 percnek kell lennie (lásd 4.2 pont). d
e
Hypocalcaemia g
A n
z előzetesen fennálló hypocalcaemiát megfelelő kalcium és D-veitamin bevitellel kell kezelni a zoledronsav terápia megkezdése előtt (lásd 4.3 pont). Az ásvánlyii anyag-csere egyéb zavarait szintén hatékonyan kell kezelni (pl. csökkent mellékpajzsmirigy-rezaervkapacitás, intestinalis kalcium malabszorpció). A kezelőorvosoknak ezen betegek klinikait ellenőrzését mérlegelniük kell.
a
csontok Paget-kórjára jellemző a csontok fokozotot átépülése (turnovere). A zoledronsav csontok turnoverére gyakorolt hatásának gyors fellépése mhiatt átmeneti – néha tünetekkel járó – hypocalcaemia alakulhat ki, amely rendszerinat a zoledronsav infúziót követő első 10 napban a legnagyobb mértékű (lásd 4.8 pont). b
m
A zoledronsav alkalmazása mellett moegfelelő kalcium és D-vitamin bevitel javasolt. Ezenkívül, Paget-kóros betegek számára fokozlottan ajánlatos adekvát – legalább napi kétszer 500 mg elemi
k a
alciumnak megfelelő – kalciugmpótlást biztosítani a zoledronsav alkalmazását követően legalább 10 napig (lásd 4.2 pont). r
A
betegeket tájékoztatrni kell a hypocalcaemia tüneteiről, és a megfelelő klinikai ellenőrzésüket biztosítani kell a kocekázat időszakában. A zoledronsav infúzió beadása előtt javasolt a Paget-kóros betegek szérum kazlciumszintjét megmérni.
s
y
Ritkán súlygos, és esetenként a munkaképességet akadályozó csont-, ízületi és/vagy izomfájdalmakról számoltaók be a biszfoszfonátokat, köztük zoledronsavat kapó betegeknél (lásd 4.8 pont).
y
Ág
l lkapocs osteonecrosis Az állkapocs osteonecrosisáról számoltak be zoledronsavval kezelt betegek esetén. Sokan közülük kemoterápiát és kortikoszteroidot is kaptak. A jelentett esetek többsége fogászati beavatkozáshoz, pl. foghúzáshoz társult. Egyidejű kockázati tényezők (pl. daganat, kemoterápia, angiogenesis-gátló gyógyszerek, kortikoszteroidok, rossz szájhigiénia) fennállása esetén ezeknél a betegeknél a biszfoszfonát-kezelés előtt mérlegelni kell a fogászati vizsgálat és a megfelelő megelőző fogászati beavatkozás szükségességét. A kezelés alatt ezeknél a betegeknél lehetőség szerint kerülni kell az invazív fogászati beavatkozásokat. Azoknál a betegeknél, akiknél a biszfoszfonát-kezelés alatt az állkapocs osteonecrosisa alakul ki, a szájsebészeti beavatkozás ronthatja az állapotot. Nincs adat arra vonatkozóan, hogy amennyiben fogászati beavatkozásra van szükség, a biszfoszfonát-kezelés megszakítása csökkenti-e az állkapocs osteonecrosis kockázatát. A kezelési terv meghatározása
minden egyes beteg esetén a kezelőorvos által elvégzett egyéni kockázat/haszon értékelésen kell alapuljon. A femur atípusos törései A femur atípusos subtrochanter és diaphysis töréseiről számoltak be, elsősorban az olyan betegeknél, akik osteoporosis miatt hosszantartó biszfoszfonát-kezelést kaptak. Ezek a haránt vagy rövid ferde törések bárhol előfordulhatnak a femuron, közvetlenül a kistrochantertől lefelé, egészen a supracondylus kiöblösödés feletti részig. Ezek a törések minimális trauma után vagy anélkül következnek be, és néhány beteg hetekkel vagy hónapokkal a bekövetkezett combcsonttörés jelentkezése előtt comb- vagy lágyéktáji fájdalmat észlel, melyek gyakran párosulnak fáradásos törésre utaló képalkotó jellemzőkkel. A törések gyakran bilaterálisak, ezért azoknál a biszfoszfonáttal kezelt t
b n
etegeknél, akiknek igazolt femur diaphysis-törésük van, az ellenoldali combcsontot is meg kell ű vizsgálni. Ezeknél a töréseknél rossz gyógyulási hajlamról is beszámoltak. Azoknál a betegeknél, z akiknél felmerül az atípusos femur-törés gyanúja, az egyéni előny/kockázat arány értékelése alapsján, a beteg folyamatban lévő vizsgálatainak idejére mérlegelni kell a biszfoszfonát-kezelés felfüggegsztését.
e
A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy a biszfoszfonát-kezelés ideje alatt számol jamnak be bármilyen comb-, csípő- vagy lágyéktáji fájdalomról, és minden betegnél, aki ilyen etünetekkel jelentkezik, meg kell vizsgálni, hogy részleges femur-törés fennáll-e. ly
Általános d Rendelkezésre állnak más, onkológiai javallatokban alkalmazott zoledronesav hatóanyagot tartalmazó készítmények. A zoledronsavval kezelt betegeket nem szabad egyidejűgleg ezekkel a termékekkel,
v n
agy bármely más biszfoszfonáttal kezelni, mert ezen hatóanyagoek kombinált alkalmazásának hatása ismeretlen. li
a
A zoledronsav alkalmazását követő első három napon belütl kialakuló tünetek incidenciája a
z a
oledronsav alkalmazását követően röviddel adott parzacetamollal vagy ibuprofennel csökkenthető.
o
A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) p ehr 100 ml nátriumot tartalmaz, azaz gyakorlatilag nátriummentes. a
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egmyéb interakciók
o
Interakciós vizsgálatokat más gyógylszerekkel nem végeztek. A zoledronsav nem szisztémásan
m a
etabolizálódik, és in vitro negm befolyásolja a humán citokróm P450 enzimeket (lásd 5.2 pont). A zoledronsav nem kötődik jelerntős mértékben (kb. 43-55%-ban) a plazmafehérjékhez, ezért a fehérjékhez nagy fokban fkoötődő gyógyszerek leszorításából adódó kölcsönhatások nem valószínűek.
A zoledronsav a veseén keresztül kiválasztódva ürül ki. Óvatosságra van szükség, ha olyan gyógyszerekkel egzyütt alkalmazzák a zoledronsavat, amelyek jelentősen befolyásolhatják a
v s
eseműködésyt (például aminoglikozidok vagy dehydratiót okozó vízhajtók) (lásd 4.4 pont).
g
A károsoódott veseműködésű betegeknél az elsősorban a veséken keresztül kiválasztódó, egyidejűleg adott gyyógyszerek szisztémás expozíciója megnövekedhet.
g
A4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség A zoledronsav terhesség alatt ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Terhes nőkön történő alkalmazásra nincs megfelelő adat a zoledronsav tekintetében. Állatkísérletekben a zoledronsav reproduktív toxicitást mutatott, beleértve a fejlődési rendellenességeket (lásd 5.3 pont). Emberben a potenciális veszély nem ismert.
Szoptatás A zoledronsav szoptatás alatt ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Nem ismeretes, hogy a zoledronsav kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Fogamzóképes nők A zoledronsav fogamzóképes nők számára nem ajánlott. Termékenység A zoledronsav termékenységre gyakorolt potenciális mellékhatásait patkányoknál, a szülői és az F1 generációban vizsgálták. Ez túlzott farmakológiai hatásokat eredményezett, ami vélhetően azzal függ össze, hogy a vegyület gátolja a kalcium csontvázból történő mobilizálását, ami a szülés körüli t dőszakban kialakuló hypocalcaemiát, biszfoszfonát gyógyszercsoport-hatást, dystociát és a vizsgálatű idő előtti befejezését eredményezte. Ily módon ezek az eredmények eleve kizárják a zoledronsav z humán fertilitásra gyakorolt pontos hatásának meghatározását. s
g
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges kéepességekre
m
A Zoledronsav Teva Generics nem vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásoljea a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A mellékhaltyások, például a szédülés befolyásolhatják a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket, mindazonáltal a zoledronsavval ilyen hatásával kapcsolatos vizsgálatokat nedm végeztek.
e
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások g
n
A e
biztonságossági profil összefoglalása li A mellékhatásokat észlelő betegek teljes aránya az első infúazió után 44,7%, a második infúzió után 16,7% és a harmadik infúzió után 10,2% volt. Az első infútzió beadását követően kialakuló
m a
ellékhatások incidenciája: láz (17,1%), myalgia (7,8z%), influenza-szerű tünetek (6,7%), arthralgia (4,8%) és fejfájás (5,1%). Ezeknek a tüneteknek az oelőfordulási gyakorisága a zoledronsav következő, évente történő alkalmazásai esetén jelentősen cs öhkkent. Ezeknek a tüneteknek a többsége a zoledronsav alkalmazását követő első három anapban jelentkezett. Ezeknek a tüneteknek a többsége enyhe-, közepes fokú volt, és az esemény mbegjelenésétől számított három napon belül megszűnt. Az adagolást követően mellékhatásokat ésmzlelő betegek százalékaránya egy kisebb vizsgálatban alacsonyabb volt (az első infúzió utáon 19,5%, a második infúzió után 10,4%, a harmadik infúzió után 10,7%), amikor az adagolást követől mellékhatásokkal szemben profilaxist alkalmaztak.
a
HORIZON – „Pivotal Fracture Trial” [PFT] (lásd 5.1 pont) vizsgálatban a pitvarfibrilláció teljes incidenciája a zoledronsafvoat kapó betegeknél 2,5% (3862-ből 96), míg a placebo esetén 1,9% volt
(
3852-ből 75). A súlyors mellékhatásként fellépő pitvarfibrillációk aránya a zoledronsavat kapó betegeknél (1,3%) (e3862-ből 51) megnövekedett a placebót kapó betegekéhez (0,6%) (3852-ből 22) képest. A pitvarfibzrilláció megnövekedett incidenciájának hátterében álló mechanizmus nem ismert. z osteoporoysis vizsgálatokban (PFT, HORIZON – Recurrent Fracture Trial [RFT]) a pitvarfibrilláció teljes összegsített incidenciája hasonló volt a zoledronsav (2,6%) és a placebo (2,1%) esetén. A pitvarfibórilláció, mint súlyos nemkívánatos esemény, összesített incidenciája 1,3% volt a zoledronsav és 0,8y% a placebo esetén.
g
A mellékhatások táblázatos felsorolása Az 1. táblázatban a mellékhatások MedDRA szervrendszerenként és gyakorisági kategóriánként kerülnek megadásra. A gyakorisági kategóriák az alábbi megállapodás szerint kerülnek meghatározásra: a nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 – <1/100), ritka (≥1/10 000 – <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
1. táblázat
Fertőző betegségek és parazitafertőzések Nem gyakori Influenza, nasopharyngitis
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri Nem gyakori Anaemia
betegségek és tünetek
Immunrendszeri betegségek és tünetek Nem ismert** Túlérzékenységi reakciók, köztük bronchoconstrictio, urticaria és angiooedema ritka, valamint anaphylaxiás reakció/shock nagyon ritka esetei
A t
nyagcsere- és táplálkozási betegségek Gyakori Hypocalcaemia* n
és tünetek Nem gyakori Étvágytalanság, étvágycsökkenés ű
Pszichiátriai kórképek Nem gyakori Insomnia z
Idegrendszeri betegségek és tünetek Gyakori Fejfájás, szédülés s
g
Nem gyakori Lethargia, paraesthesia, somnoelencia, tremor, ájulás, ízérzészavar
Szembetegségek és szemészeti tünetek Gyakori Ocularis hyperaemia m
| Nem gyakori | Conjunctivitis, szemfáejdalom |
| Ritka | Uveitis, episcleritisl, yiritis |
| Nem ismert** | Scleritisről és az éorbita gyulladásáról |
számoltak be d
A e
fül és az egyensúly-érzékelő szerv Nem gyakori Vertigo g
betegségei és tünetei n
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos Gyakori Pitv aerfibrilláció
tünetek Nem gyakori Plailpitatio Érbetegségek és tünetek Nem gyakori taHypertonia, kipirulás Nem ismert*a* Hypotensio (bizonyos betegek mögöttes z kockázati tényezőkkel rendelkeztek) Légzőrendszeri, mellkasi és Nem gyoakori Köhögés, dyspnoe
mediastinalis betegségek és tünetek h
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Gayakori Nausea, hányás, diarrhoea
bNem gyakori Dyspepsia, hasi fájdalom, felhasi m fájdalom, gastrooesophagealis reflux lo betegség, székrekedés, szájszár#azság, a oesophagitis, fogfájás, gastritis A bőr és a bőr alatti szövet bretgegségei és Nem gyakori Bőrkiütés, hyperhydrosis, pruritus, tünetei fo erythema A csont- és izomrendsrze r, valamint a Gyakori Myalgia, arthralgia, csontfájdalom,
kötőszövet betegségeei és tünetei hátfájás, végtagfájdalom
z Nem gyakori Nyakfájás, a mozgásszervek merevsége, s ízületi duzzanat, izomspazmus, vállfájás, y mozgásszervi eredetű mellkasi fájdalom,
g m
ó ozgásszervi fájdalom, ízületi merevség, y arthritis, izomgyengeség g Ritka Atípusos subtrochanter és diaphysealis A femur-törések† (biszfoszfonát csoport-mellékhatás) Nem ismert** Az állkapocs osteonecrosisa (lásd 4.4 és 4.8 pont, A gyógyszercsoportra jellemző hatások) Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Nem gyakori A vér kreatininszint emelkedése, pollakisuria, proteinuria
Nem ismert** Vesekárosodás. Ritka esetben számoltak be dialysist igénylő vagy halálos kimenetelű veseelégtelenségről olyan betegeknél, akiknek korábban veseműködési zavaruk vagy egyéb kockázati tényezőjük volt, például előrehaladott életkor, nephrotoxicus gyógyszerek egyidejű alkalmazása vagy egyidejű diuretikus kezelés, vagy az infúzió adását követő időszakban kialakuló dehydratio (lásd 4.4 és t
4 n
.8 pont, A gyógyszercsoportra jellemzőű hatások) z
Általános tünetek, az alkalmazás helyén Nagyon Láz s
fellépő reakciók gyakori g
Gyakori Influenza-szerű tünetek, hidegerázás, fáradtság, gyengeség, fájd amlom, rossz közérzet, reakció az inefúzió beadása helyén ly Nem gyakori Perifériás oedeméa, szomjúság, akut fázis reakció, nem sdzív eredetű mellkasi fájdalom e Nem ismert** A beadásgt követő tünetek, például a láz, a
h n
ányeás és a hasmenés következtében kliia lakuló dehydratio Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok Gyakori aC-reaktív proteinszint emelkedése
eredményei t
a
Nem gyakzori Csökkent kalciumszint a vérben # Egyidejűleg glükokortikoidokat szedő betegeknél észleolték.
- Csak Paget-kórban gyakori. h
** A forgalomba hozatalt követő jelentések alapjáan. A rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem állapítható meg. † A forgalomba hozatalt követő tapasztalatok balapján.
m
Egyes kiválasztott mellékhatások lelíorása A gyógyszercsoportra jellemző haatások: Vesekárosodás g A zoledronsav vesekárosodásrsal járt, ami a vesefunkció romlásában (azaz a szérum kreatininszint
e o
melkedése) és ritka ese tefkben heveny veseelégtelenségben nyilvánult meg. A zoledronsav alkalmazását követőenr vesekárosodást figyeltek meg, különösen olyan betegekben, akiknek előzetesen fennálló veseműködeési zavara vagy további rizikófaktoraik (például előrehaladott életkor, emoterápiát kaspó onkológiai betegek, egyidejű nephrotoxikus gyógyszeres kezelés, egyidejű diuretikus kezyelés, súlyos dehydratio) voltak, emellett többségük 3-4 hetente 4 mg-os adagot kapott, de megfigygelték betegeknél ezt egyszeri alkalmazás után is.
O y
stgeoporosisban végzett klinikai vizsgálatokban a kreatinin-clearance változása (évente mérve az ad agolás előtt) és a veseelégtelenség és a veseműködés romlás incidenciája a három év alatt mind a Azoledronsavval mind a placebóval kezelt csoportban hasonló volt. A szérum kreatininszint átmeneti emelkedését figyelték meg 10 napon belül a zoledronsavval kezelt betegek 1,8%-ánál a placebóval kezelt betegek 0,8%-ával szemben. Hypocalcaemia Osteoporosisban végzett klinikai vizsgálatokban a betegek kb. 0,2%-ánál csökkent jelentősen a szérum kalciumszint (kevesebb mint 1,87 mmol/l) a zoledronsav alkalmazását követően. Tünetekkel járó hypocalcaemiás eseteket nem észleltek.
A Paget-kórban végzett vizsgálatokban a betegek kb. 1%-ánál figyeltek meg tünetekkel járó hypocalcaemiát, ami mindenkinél megszűnt. Egy nagy klinikai vizsgálatban a laboratóriumi vizsgálatok alapján átmeneti, tünetmentes, a normál referencia-tartománynál alacsonyabb (kevesebb mint 2,10 mmol/l) kalciumszint alakult ki a zoledronsavval kezelt betegek 2,3%-ánál, a Paget-kór miatt zoledronsavval kezelt betegek 21%-ával szemben. A hypocalcaemia gyakorisága a későbbi infúziókat követően sokkal kisebb volt. A postmenopausalis osteoporosis vizsgálatban, a csípőtáji törések utáni klinikai törések prevenciós vizsgálatában és a Paget-kórban végzett vizsgálatokban minden beteg megfelelő D-vitamin- és kalciumpótlásban részesült (lásd még 4.2 pont). A közelmúltban történt csípőtáji törés utáni klinikai t
t n
örések prevenciós vizsgálatában nem mérték rutinszerűen a D-vitamin-szintet, de a betegek többségeű a zoledronsav alkalmazása előtt egy telítő dózis D-vitamint kapott (lásd 4.2 pont). z
s
Lokális reakciók g Egy nagy klinikai vizsgálatban az infúzió helyén jelentkező lokális reakciókról, például e kivörösödésről, feldagadásról és/vagy fájdalomról számoltak be (0,7%) a zoledronsav admását követően. e
Az állkapocs osteonecrosisa é Túlnyomórészt a biszfoszfonáttal, köztük zoledronsavval kezelt daganatos bdetegekben nem gyakran (elsősorban az állkapocs) osteonecrosisáról számoltak be. Közülük sok betegnek helyi fertőzésre utaló tünetei voltak, beleértve az osteomyelitist, és a beszámolók legtöbbje fgoghúzáson vagy más
s n
zájsebészeti beavatkozáson átesett daganatos betegekre vonatkozeott. Az állkapocs osteonecrosisának számos jól dokumentált kockázati tényezője van, így a daganaltois betegség, az egyidejűleg alkalmazott más kezelés (pl. kemoterápia, angiogenesis-gátló gyógyszeraek, radioterápia, kortikoszteroid kezelés), valamint kísérőbetegségek (anaemia, véralvadási zavarok, tinfekció, már meglévő szájüregi betegség).
C a
élszerű kerülni a szájsebészeti beavatkozást, mivel az gyógyulás elhúzódhat (lásd 4.4 pont). Egy 7736 betegen végzett, nagy klinikai vizsgálatban egoy zoledronsavval és egy placebóval kezelt betegnél számoltak be az állkapocs osteonecrosisáról. Mi nhdkét eset gyógyult.
a
A femur atípusos törései b A forgalomba hozatalt követő tapasztalmatok során az alábbi reakciókat jelentették (ritka gyakorisággal): a femur atípusos subotrochanterikus és diaphysealis törései (biszfoszfonát csoportmellékhatás). l
a
F rg
eltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezéfsoét követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez ontos eszköze annak, rhogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségeügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részéres az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
y
4.9 Túlagdagolás
Az akyut túladagolással kapcsolatos klinikai tapasztalat korlátozott. Gondosan ellenőrizni kell azokat a
b g
e tegeket, akik az ajánlottnál nagyobb adagokat kaptak. Klinikailag jelentős hypocalcaemiához vezető Atúladagoláskor a kalciumszint szájon keresztül alkalmazott kalciumpótlással és/vagy kalcium-glükonát intravénás infúzióval normalizálható.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Mineralizációra és csontstruktúrára ható szerek, biszfoszfonátok, ATC kód: M05BA08
Hatásmechanizmus A zoledronsav a nitrogéntartalmú biszfoszfonátok csoportjába tartozik, és elsősorban a csontra hat. Az osteoclast-mediálta csontreszorpció egyik gátlószere. Farmakodinámiás hatások A biszfoszfonátok csontra gyakorolt szelektív hatása a mineralizált csonthoz való nagy affinitásukon alapul. Az osteoclastban a zoledronsav fő molekuláris célpontja a farnezil-pirofoszfát-szintetáz. A zoledronsav hosszú hatástartama a farnezil-pirofoszfát (FPP) -szintetáz aktív centrumához való nagy t
k n
ötődési affinitásának és a csont ásványianyagához való erős kötődési affinitásának tulajdonítható. ű
z
A zoledronsav-kezelés az emelkedett postmenopausalis szintről gyorsan csökkentette a csont-tursnover sebességét, a reszorpciós markerek mélypontját a 7. napon, míg a képződési markerekét a 12. ghéten figyelték meg. Ezt követően a csont-markerek a premenopausalis tartományban stabilizálódetak. Az ismételt éves adagolásnál a csont-turnover markerek nem csökkentek progresszíven. m
e
A postmenopausalis osteoporosis kezelésének klinikai hatékonysága (PFT) ly A 3 egymást követő évben, évenként egyszer adott 5 mg zoledronsav hatásosséágát és biztonságosságát postmenopausalis nőknél igazolták (7736, 65-89 éves), akiknek vagy: a comdbnyak csont ásványianyag sűrűség (BMD) T-score-ja ≤ –1,5 volt, és legalább két enyhe vagy egy köezepesen súlyos, meglévő csigolyatörése volt, vagy a combnyak BMD T-score-ja ≤ –2,5 volt, mneglévő csigolyatörésre utaló jel nélkül. A betegek 85%-a biszfoszfonát-naív volt. Azok a nők, akieknél értékelték a csigolyatörések incidenciáját, nem kaptak egyidejű osteoporosis kezelést, ami vliis zont megengedett volt azoknál a nőknél, akiknél értékelésre kerültek a csípőtáji törések és mianden klinikai törés. Az egyidejű osteoporosis kezelésbe tartozott: kalcitonin, raloxifen, tamotxifen, hormonpótló kezelés, tibolon, de az
e a
gyéb biszfoszfonátokat kizárták. Minden nő 1000-15z00 mg elemi kalciumot, plussz 400-1200 NE D-vitamin-pótlást kapott naponta. o
A morfometrikus csigolyatörésekre gyakorolta hatás A zoledronsav jelentősen csökkentette az ebgy vagy több új csigolyatörés incidenciáját a 3 év alatt, és már az első éves időpontban is (lásd 2. mtáblázat).
o
2. táblázat: A csigolyatörésekkel lszembeni hatásosság a 12., 24. és 36. hónapokban, összefoglalás
a
K rg
imenetel Zoledronsav Placebo A törések A törések fo (%) (%) incidenciájának incidenciájának relatív
a
r bszolút %-os %-os csökkenése (CI) e csökkenése (CI)
L z
egalább egy úsj 1,5 3,7 2,2 (1,4; 3,1) 60 (43, 72)** csigolyatörésy (0-1 év) Legalább egy új 2,2 7,7 5,5 (4,4; 6,6) 71 (62, 78)** csigolyaótörés (0-2 év)
L y
eggalább egy új 3,3 10,9 7,6 (6,3; 9,0) 70 (62, 76)** cs igolyatörés (0-3 év) A** p <0,0001 A zoledronsavval kezelt 75 éves és idősebb betegeknél 60%-kal csökkent a csigolyatörések kockázata, a placebót kapó betegekhez képest (p<0,0001). A csípőtáji törésekre gyakorolt hatás A zoledronsav a csípőtáji törések kockázatának hasonló, 41%-os csökkenését mutatta 3 év alatt (95%-os CI, 17%-58%). A csípőtáji törés események aránya 1,44% volt a zoledronsav-kezelést kapó betegeknél, a placebóval kezelt betegeknél észlelt 2,49%-kal szemben. A kockázatcsökkenés 51% volt
a biszfoszfonát-naív betegeknél és 42% azoknál a betegeknél, akiknek megengedték, hogy egyidejűleg osteoporosis elleni kezelést kapjanak. Az összes klinikai törésre gyakorolt hatás Minden klinikai törést radiológiai és/vagy klinikai bizonyítékok alapján igazoltak. Az eredmények összefoglalását a 3. táblázat mutatja.
3. táblázat: A kulcsfontosságú klinikai törés változók incidenciájának kezelésenkénti
összehasonlítása a 3 év alatt
Kimenetel Zoledronsav Placebo A törések A törések t
( n
N=3875) (N=3861) esemény-rátájának incidenciájának %űeseményráta esemény- abszolút %-os os relatív kockázzat- (%) ráta (%) csökkenése (CI) csökkenése (CIg)
B e
ármilyen klinikai törés (1) 8,4 12,8 4,4 (3,0; 5,8) 33 (23; 42)** Klinikai csigolyatörés (2) 0,5 2,6 2,1 (1,5; 2,7) 7m7 (63; 86)** Nem csigolyatörés (1) 8,0 10,7 2,7 (1,4; 4,0) e25 (13; 36)* *p-érték <0,001, **p-érték <0,0001 ly (1) Kivéve a kézujj-, a lábujj- és az arccsonttöréseket é (2) Beleértve a klinikai háti- és lumbalis csigolyatöréseket d
e
A g
csont ásványianyag sűrűségére (BMD) gyakorolt hatás n A zoledronsav a placebo-kezeléshez képest minden időpontban ( 6e, 12, 24 és 36 hónap) jelentősen növelte a lumbalis csigolya, a csípő és a radius distalis végénekli BMD-jét. A zoledronsav-kezelés 3 év alatt a placebóhoz viszonyítva a lumbalis gerincben a BMDt a6,7%-os, a teljes csípőben 6,0%-os, a combnyakban 5,1%-os és a radius distalis végében 3,2%a-os emelkedését idézi elő.
z
Csont hisztológia o A harmadik éves adag után egy évvel csontbiop shziát vettek a csípőlapátból 152 postmenopausában lévő, zoledronsavval (N=82) vagy placebóvala (N=70) kezelt osteoporosisos nőbetegtől. A hisztomorfometriás analízis a csont-turnovber 63%-os csökkenését mutatta. A zoledronsavval kezelt betegeknél nem mutattak ki osteomalacmiát, csontvelő-fibrosist vagy fonatos csontképződést. A zoledronsavval kezelt betegektől nyleort 82 biopszia mindegyikében volt kimutatható tetraciklinszint, egy kivételével. A mikrokompúteares tomográfiás (μCT) elemzés a csont-trabeculák térfogatának növekedését és a csont-trabekruglák struktúrájának megmaradását igazolta a zoledronsavval kezelt betegeknél, a palcebót kapoókhoz képest.
Csont-turnover markerek A csont-specifikus aelkalikus foszfatáz (BSAP), az 1-es típusú kollagén N-terminális propeptidjének
( z
P1NP) szérumsszintjét és a szérum béta-C-telopeptideket (b-CTx) a vizsgálat ideje alatt mindvégig, rendszeres idyőközönként értékelték egy 517-1246 betegből álló alcsoportban. A zoledronsav 5 mg-os adagjával vgégzett évenkénti kezelés a 12. hónapra jelentősen, a kiindulási szinthez képest 30%-kal csökkenótette a BSAP-t, ami a 36. hónapra 28%-kal a kiindulási szint alatt maradt. A P1NP a
1 y
- ghónapra jelentősen, a kiindulási szinthez képest 61%-kal csökkent, és a 36. hónapra 52%-kal a
kii ndulási szint alatt maradt. A B-CTx a 12. hónapra jelentősen, a kiindulási szinthez képest 61%-kal Acsökkent, és a 36. hónapra 55%-kal a kiindulási szint alatt maradt. Ezalatt a teljes időszak alatt a csont-turnover markerek minden év végén a premenopausalis tartományon belül voltak. Az ismételt adagolás nem idézte elő a csont-turnover markerek szintjének további csökkenését. A magasságra gyakorolt hatás A hároméves osteoporosis vizsgálatban álló testhelyzetben stadiométerrel évente mérték a testmagasságot. A zoledronsav-csoportban kb. 2,5 mm-rel kisebb testmagasság-csökkenést észleltek a placebo-csoporthoz képest (95%-os CI: 1,6 mm, 3,5 mm) [p<0,0001].
Az akadályoztatott napok száma A zoledronsav a placebóhoz képest szignifikánsan, 17,9-del, illetve 11,3-del csökkentette a hátfájás miatt korlátozott aktivitású, illetve ágyban töltött napok átlagszámát, és a placebóhoz képest szignifikánsan, sorrendben 2,9-del, illetve 0,5-del csökkentette a törések miatt korlátozott aktivitású, illetve ágyban töltött napok átlagszámát (az összes p<0,01). A közelmúltban elszenvedett csípőtáji törés után fokozott törési kockázatú betegek osteoporosisa kezelésének klinikai hatásossága (RFT) A klinikai törések, köztük a csigolya-, nem csigolya- és csípőtáji törések előfordulási gyakoriságát 2127 olyan, 50-95 éves (átlagéletkor 74,5 év) férfinél és nőnél értékelték, akik a közelmúltban (90 napon belül) kistraumás csípőtáji törést szenvedtek, és akiket átlagosan két évig követtek, t
m n
iközben a vizsgált gyógyszert kapták. A betegek kb. 42%-ának volt a combnyak BMD T-score-ja ű -2,5 alatt, és a betegek kb. 45%-ának volt a combnyak BMD T-score-ja -2,5 felett. A zoledronsavazt évente egyszer alkalmazták, amíg a vizsgált populáció legalább 211 betegénél nem igazoltak klinsikai törést. A D-vitamin-szintet nem mérték rutinszerűen, de a betegek többségének 2 héttel az infúgzió előtt egy telítő D-vitamin adagot adtak (50 000 – 125 000 NE per os vagy intramuscularisan). Aze összes résztvevő 1000-1500 mg elemi kalciumot plusz 800-1200 NE D-vitamin-pótlást kapot t mnaponta. A betegek kilencvenöt százaléka a csípőtáji törés műtétét követően két héttel vagy mége később kapta az infúziót. Az infúziót átlagosan hat héttel a csípőtáji törés műtétet követően adtákl bye. Az elsődleges hatékonysági változó a vizsgálat időtartama alatti klinikai törések incidenciájaé volt.
Az összes klinikai törésre gyakorolt hatás e A kulcsfontosságú klinikai törés változók incidenciájának aránya a 4. tgáblázatban látható.
n
4 e
. táblázat A kulcsfontosságú klinikai törés változók incidleinciájának kezelésenkénti
összehasonlítása a
t
K a
imenetel Zoledronsav Placzebo A törések A törések (N=1065) (No=1062) esemény-rátájának incidenciájának esemény- hesemény- abszolút %-os %-os relatív ráta (%) a ráta (%) csökkenése kockázatb (CI) csökkenése (CI) Bármilyen klinikai törés (1) 8,6m 13,9 5,3 (2,3; 8,3) 35 (16; 50)** Klinikai csigolyatörés (2) lo1,7 3,8 2,1 (0,5; 3,7) 46 (8; 68)* Nem csigolyatörés (1) a 7,6 10,7 3,1 (0,3; 5,9) 27 (2; 45)* *p-érték <0,05; **p-érték <0,0g1 (1) Kivéve a kézujj-, a lábujjr- és az arccsonttöréseket
( o
- Beleértve a klinikai h áfti- és lumbalis csigolyatöréseket
A vizsgálatot nem úegy tervezték, hogy felmérje a csípőtáji törésekben mutatkozó szignifikáns ülönbségeket, sde az új csípőtáji törések csökkenése irányába mutató tendencia volt észlelhető.
y
A zoledrongsavval kezelt csoportban az összmortalitás 10%-os volt (101 beteg), a placebo-csoportban észlelt 1ó3%-kal szemben (141 beteg). Ez 28%-os összmortalitás kockázatcsökkenésnek felel meg
( y
p =g 0,01). Az elhúzódó csípőtáji törésgyógyulás incidenciája hasonló volt a zoledronsav (34 [3,2%]) és a placebo (29 [2,7%]) esetén. A csont ásványianyag sűrűségére (BMD) gyakorolt hatás A HORIZON-RFT-vizsgálatban a zoledronsav-kezelés a placebóval végzett kezeléshez viszonyítva minden időpontban jelentősen emelte az teljes csípő és a combnyak BMD-t. A zoledronsav-kezelés a placebóhoz viszonyítva 24 hónap alatt a teljes csípő BMD 5,4%-os és a combnyak BMD 4,3%-os emelkedését eredményezte.
Klinikai hatásosság férfiak esetén A HORIZON-RFT-vizsgálatba 508 férfit randomizáltak, és 185 beteg BMD-jét mérték meg a
- hónapban. A 24. hónapban a teljes csípő BMD hasonlóan jelentős, 3,6%-os emelkedését figyelték
meg a zoledronsavval kezelt betegeknél, ahhoz a hatáshoz hasonlót, mint amilyet a HORIZON-PFT-vizsgálatban a postmenopausában lévő nőknél észleltek. A vizsgálat statisztikai erejét nem úgy tervezték, hogy a férfiaknál kimutassa a klinikai törések csökkenését. A klinikai törések incidenciája 7,5% volt a zoledronsavat kapó és 8,7% volt a placebót kapó férfiaknál. Egy másik, férfiakon végzett vizsgálatban (CZOL446M2308 vizsgálat) a lumbalis gerinc BMD-jének a 24. hónapban mért, kiindulási értékhez viszonyított százalékos változása a zoledronsav évenkénti infúziója esetén nem volt rosszabb, mint a hetente adott alendronát mellett. t
n
K ű
linikai hatásosság hosszan tartó szisztémás glükokortikoid-kezeléssel járó osteoporosisban z A zoledronsavnak a hosszan tartó szisztémás glükokortikoid-kezeléssel járó osteoporosis kezelése és megelőzése során nyújtott hatásosságát és biztonságosságát egy randomizált, multicentrikus g kettősvak, rétegzett (stratifikált), aktív kontrollos vizsgálat során 833, 18-85 éves férfi és neő esetén értékelték (a férfiak átlagéletkora 56,4 év, a nőké 53,5 év), akiket > 7,5 mg/nap per os pmrednizonnal (vagy azzal egyenértékű szerrel) kezeltek. A betegeket a randomizációt megelőzőene végzett glükokortikoid-kezelés időtartamának figyelembe vételével alcsoportokba soroltályk (≤ 3 hónap versus > 3 hónap). A vizsgálat időtartama 1 év volt. A betegeket vagy egyszeri 5 mg ézoledronsav infúzióra vagy egy éven át adott napi egyszeri, per os 5 mg rizedronátra randomizáltádk. Az összes résztvevő 1000 mg elemi kalciumot plussz 400 – 1000 NE D-vitamin-pótlást kapotte naponta. A hatásosság a terápiás és a prevenciós szubpopulációban bizonyított volt, ha a rizedrognáthoz viszonyítva a lumbalis
g n
erinc BMD-ben a kiindulási értékhez képest a 12. hónapban beköevetkezett százalékos változás tekintetében a non-inferioritást („nem rosszabb, mint”) sorozatlois an kimutatták. A betegek többsége a vizsgálat egy éves időtartama alatt is tovább kapta a glükokoartikoidokat.
t
A a
csont ásványianyag sűrűségére (BMD) gyakorolt haztás A lumbalis gerinc és a combnyak területén a BMD onövekedése a rizedronáthoz képest a 12. hónapban szignifikánsan magasabb volt a zoledronsavval khezelt csoportban (az összes p<0,03). Azon betegek alcsoportjában, akik a randomizáció előtt töbab mint 3 hónapig kaptak glükokortikoidot, a zoledronsav a lumbalis gerinc BMD-t 4,06%-kal, míg ab rizedronát 2,71%-kal emelte (átlagos különbség: 1,36%; p<0,001). Azoknak a betegeknek a szumbpopulációjában, akik a randomizáció előtt 3 hónapig vagy rövidebb ideig kaptak glükokortikoidoot, a zoledronsav a lumbalis gerinc BMD-t 2,60%-kal, míg a rizedronát 0,64%-kal emelte (átlagols különbség: 1,96%; p<0,001). A vizsgálat statisztikai erejét nem
ú a
gy tervezték, hogy kimutassag a klinikai törések rizedronáthoz viszonyított csökkenését. A törések incidenciája a zoledronsavvarl kezelt betegeknél 8, míg a rizedronáttal kezelt betegeknél 7 volt (p = 0,8055). fo
Klinikai hatásosság ea csontok Paget-kórjának kezelésében A zoledronsavat ozlyan 30 évnél idősebb nő és férfi betegek esetében tanulmányozták, akiknek
r s
adiológiailagy igazolt főként enyhe-, közepes fokú Paget-kórjuk volt (szérum alkalikus-fgoszfatázszintjük mediánértéke a vizsgálatba lépésük idején 2,6–3,0-szorosa volt az életkoruóknak megfelelő normális referenciatartomány felső határának).
y
Kg
é t, 6 hónapon át tartó összehasonlító vizsgálat szerint, az egyszeri 5 mg zoledronsav infúzió Ahatásosabb, mint a két hónapon át adott 30 mg/nap rizedronát. Hat hónap után a zoledronsav esetében a terápiás válasz aránya 96% (169/176), a szérum alkalikus-foszfatázszint (SAP) normalizálódási arány pedig 89% (156/176) volt a rizedronát esetében tapasztalt 74%-hoz (127/171) és 58%-hoz (99/171) képest (valamennyi p < 0,001). Az összesített adatok szerint hat hónap elteltével a fájdalom erősségének és zavaró hatásának értékeiben a kiinduláshoz képest hasonló csökkenést figyeltek meg a zoledronsav és a rizedronát esetében.
Azok a betegek, akiket a 6 hónapos alapvizsgálat végén a válaszreakciókat adók csoportjába soroltak, beléphettek egy kiterjesztett utánkövetési fázisba. A kiterjesztett megfigyelési vizsgálatba bevont 153 zoledronsavval kezelt és 115 rizedronáttal kezelt betegből az adagolás időpontjától számított átlagosan 3,8 éves utánkövetéses időszak után a kiterjesztett obszervációs időszakot az ismételt kezelés szükségessége miatt (klinikai megítélés alapján) befejező betegek aránya magasabb volt a rizedronát (48 beteg vagy 41,7%), mint a zoledronsav esetén (11 beteg vagy 7,2%). A kiterjesztett obszervációs időszaknak a Paget-kór ismételt kezelése szükségessége miatti befejezésének a kezdő adagtól számított átlagos időtartama hosszabb volt a zoledronsav (7,7 év), mint a rizedronát esetén (5,1 év). A zoledronsav kezelés után 6 hónappal terápiás választ elérő, majd később, a kiterjesztett követési t dőszakban, a betegség relapszusát mutató hat beteget átlagosan 6,5 évvel az első kezelés után kezeltéűk újra zoledronsavval. A 6. hónapban a 6 beteg közül 5-nek a szérum alkalikus-foszfatázszintje a norzmál tartományba esett (az utolsó észlelt adat alapján végzett elemzés, LOCF). s
g
A csont szövettani képét hét Paget-kóros beteg esetében értékelték 6 hónappal az 5 mg zoleedronsavval végzett kezelés után. A csontbiopsziák eredménye normális csontminőséget mutatott, n em volt bizonyíték csontátépülési zavarra, sem mineralizációs defektusra. Ezen eredményeke összhangban voltak a csont-turnover normalizálódását jelző biokémiai bizonyítékokkal. ly
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén minden korosztálynádl eltekint a zoledronsavat tartalmazó referencia készítmény vizsgálati eredményeinek benyújtási köetelezettségétől a csont Pagetkórjában, a csonttörés fokozott kockázatának kitett nők postmenopausaglis osteoporosisában, a
c n
sonttörés fokozott kockázatának kitett férfiak osteoporosisában ées férfiaknál és nőknél a csípőtáji törés után a klinikai törés prevenciójában (lásd 4.2 pont, gyermleik gyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk). a
t
5 a
.2 Farmakokinetikai tulajdonságok z
o
Az alábbi farmakokinetikai adatokat (melyeket nhem találtak dózisfüggőnek) 64 beteg 2, 4, 8 és 16 mg zoledronsav egyszeri és többszöri, 5 és 15 peraces infúziós kezelése szolgáltatta.
Eloszlás m A zoledronsav infúzió megkezdését okövetően a hatóanyag plazmakoncentrációja gyorsan emelkedett, és az infúzió végére elérte a csúcskolncentrációt. Ezt gyors csökkenés követte, a plazmakoncentráció
e a
lőször a csúcskoncentráció < g10%-ára (4 óra múlva), majd < 1%-ára (24 óra múlva) esett vissza, majd a csúcskoncentráció 0,1r%-át meg nem haladó igen kis koncentrációjú, hosszú időszak következett. fo
Elimináció e Az intravénásan bzeadott zoledronsav három fázisban eliminálódik: a szisztémás keringésből gyors
s 0
bifázisos jelleyggel tűnik el, a féléletidő t½α ,24 és t½β 1,87 óra, melyet hosszú eliminációs fázis követ, ahol a termginális féléletidő, t½γ 146 óra. A hatóanyag a plazmában nem akkumulálódik a 28 naponta adott ismóételt adagok után sem. A korai diszpozíciós fázisokban (α és β, t½-értékkel, fent) feltéteylezhetően a csontokba történő gyors felvételt és a veséken keresztüli gyors kiürülést jelent.
g
A zoledronsav nem metabolizálódik, változatlanul ürül ki a vesén keresztül. Az első 24 órában a bevitt adag 39 ± 16%-a ürül ki a vizelettel, míg a többi elsősorban a csontszövethez kötődik. Ez, a csontba történő felvétel minden biszfoszfonát esetén általános, és feltehetőleg a pirofoszfáttal való szerkezeti analógia következménye. Más biszfoszfonátokhoz hasonlóan a zoledronsav csontokban töltött retenciós ideje nagyon hosszú. A csontszövetből nagyon lassan szabadul fel, és kerül ismételten a szisztémás keringésbe, és a vesén keresztül ürül ki. A teljestest-clearance 5,04 ± 2,5 l/óra, függetlenül az alkalmazott adagtól, nemtől, kortól, rassztól és testtömegtől. A zoledronsav plazma-clearance interés intraindividuális változása 36%, illetve 34%. Az infúziós idő 5-ről 15 percre történő növelése a zoledronsav koncentráció 30%-os csökkenését okozta az infúzió végére, de a plazmakoncentráció-idő görbe alatti terület (AUC) értékre nem volt hatása.
Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggések Interakciós vizsgálatokat más gyógyszerekkel nem végeztek. Mivel a zoledronsav emberekben nem metabolizálódik, és mivel úgy találták, hogy a vegyület nem, vagy csak kismértékben képes hatást kifejteni a P450 enzimrendszerre, annak közvetlen és/vagy irreverzibilis metabolizmusfüggő gátlójaként, ezért valószínűtlen, hogy a zoledronsav csökkentené a citokróm P450 enzimrendszerek által metabolizálódó anyagok metabolikus clearance-ét. A zoledronsav nem kötődik jelentős mértékben (kb. 43-55%-ban) a plazmafehérjékhez, és a kötődése koncentrációtól független. Ezért valószínűtlenek a fehérjékhez nagyfokban kötődő gyógyszerek leszorításából adódó kölcsönhatások. Különleges betegcsoportok (lásd 4.2 pont) t
V n
esekárosodás ű A zoledronsav vese clearance-e korrelációt mutatott a kreatinin-clearance-szel, a vese clearance a z kreatinin-clearance értékének 75±33%-a. 64 betegben vizsgálva, ez átlagosan 84 ± 29 ml/percnesk (szélső értékek: 22–143 ml/perc) felelt meg. Az AUC( megfigyelt csekély, körülbelül 30–g40%-os 0-24ó) e növekedése enyhe-, közepes fokú vesekárosodás esetén normális veseműködésű betegekhez képest, valamint a gyógyszer akkumulációjának hiánya többszöri adagolás mellett, tekintet nél kmül a vesefunkcióra, egyaránt arra utal, hogy enyhe (kreatinin-clearance 50–80 ml/perc) ées közepes fokú vesekárosodás esetén, egészen 35 ml/perces kreatinin-clearance-ig nincs szükségl ay zoledronsav adagjának módosítására. A Zoledronsav Teva Generics alkalmazása súlyosan ékárosodott veseműködésű betegek esetén (kreatinin-clearance < 35 ml/perc) ellenjavalldt, mivel a veseelégtelenség kockázata ebben a populációban fokozott. e
g
5 n
.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei e
Akut toxicitás a A legnagyobb nem letális egyszeri intravénás adag 10 mg/ttkg volt egérben és 0,6 mg/ttkg patkányban.
E a
gyszeri adagolású infúziós vizsgálatokban az 1,0 mgz/ttkg adagot (az AUC alapján a javasolt humán terápiás expozíció hatszorosa) 15 percen keresztül boeadva a kutyák jól tolerálták, és a veseműködést sem befolyásolta. h
a
Szubkrónikus és krónikus toxicitás b Az intravénás infúziós vizsgálatokban am zoledronsav renalis tolerálhatóságát igazolták: a patkányok a három naponként, összesen hat alkaloommal adott 0,6 mg/ttkg adagú 15 perces infúziókat (az a kumulatív dózis, amely a körülbelüll hatszoros humán terápiás expozícióhoz tartozó AUC-szinteknek
f a
elelt meg), míg a kutyák a 2–3g hetes időközönként, összesen öt alkalommal adott 0,25 mg/ttkg adagú 15 perces infúziókat (az a kurmulatív dózis, amely a humán terápiás expozíció hétszeresének felelt meg) jól tolerálták. Intravféonás bolus vizsgálatokban a jól tolerált adagok csökkentek a vizsgálat
i
dőtartamának növekedrésével: a patkányok illetve a kutyák 4 héten keresztül jól tolerálták a napi 0,2 mg/ttkg, illetve 0e,02 mg/ttkg adagokat, de 52 hétig adva csak 0,01 mg/ttkg, illetve 0,005 mg/ttkg adagokat viseltek zel.
s
y
A maximálgisan javasolt humán terápiás adagot elégséges mértékben meghaladó kumulatív expozíciókkal végzett hosszabbtávú ismételt adagolás toxikus hatásokat idézett elő egyéb szervekben, beleérytve a gyomor-bélrendszert, a májat, valamint az intravénás beadás helyét. Ezek klinikai
r g
el evanciája nem ismert. Ismételt adagolási vizsgálatok során a leggyakrabban észlelt jelenség A- csaknem minden adag mellett - a primer spongiosa állomány megszaporodása volt a növekedésben lévő állatok hosszú csöves csontjainak metaphysisében, ami a vegyület farmakológiai (antireszorptív) hatását tükrözi. Reprodukciós toxicitás Teratológiai vizsgálatokat két fajjal végeztek, mindkettő esetében subcutan adagolással. Teratogén hatást figyeltek meg patkányokban ≥ 0,2 mg/ttkg adagok mellett, amelyek külső, zsigeri és csontvázat érintő fejlődési rendellenességekben nyilvánultak meg. Dystociát figyeltek meg a patkányok esetében vizsgált legkisebb adag (0,01 mg/ttkg) mellett. Nyulak esetében nem észleltek teratogén vagy
embrionális/magzati hatásokat, bár 0,1 mg/ttkg mellett maternalis toxicitás volt megfigyelhető a csökkent szérum kalciumszint következtében. Mutagenitás és karcinogenitás A zoledronsav a mutagenitási tesztekben nem bizonyult mutagénnek, és a karcinogenitási tesztekben sem mutatta annak jelét, hogy bárminemű karcinogén hatással bírna.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása t
n
M ű
annit z Nátrium-citrát s Injekcióhoz való víz g
e
A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz 100 ml-es injekciós müvegenként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”. e
6.2 Inkompatibilitások é
Ez a gyógyszer nem kerülhet érintkezésbe kalciumot tartalmazó oldatokkeal. Ez a gyógyszer semmilyen más gyógyszerrel nem keverhető össze, illetve nem adható gbe együtt intravénásan.
n
6 e
.3 Felhasználhatósági időtartam li
a
18 hónap. t
a
felnyitás utáni kémiai és fizikai stabilitást 24 óráno át 2°C–8°C-on és 25°C-on igazolták.
Mikrobiológiai szempontból a készítmény azaonnal felhasználandó. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználás előtti tárolás idejéébrt és körülményeiért – ami rendszerint nem lehet hosszabb 2°C–8°C-on 24 óránál – a felhasználó am felelős.
o
6.4 Különleges tárolási előírásolk
a
L rg
egfeljebb 30°C-on tárolandó. A gyógyszer első felbontás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban. fo
6.5 Csomagolás etípusa és kiszerelése
z
T s
öbbrétegű pyoliolefin/sztirol-etilén-butilén (SEB) infúziós zsák, gumidugóval és lepattintható kupakkal legzárt SFC polipropilén infúziós csatlakozóval. 100 ml oóldatot tartalmaz infúziós zsákonként. A Zolyedronsav Teva Generics 5, illetve 10 db infúziós zsákot tartalmazó gyűjtőcsomagolásban kerül
f g
o rgalomba.
A
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések
Csak egyszeri felhasználásra. Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Csak tiszta, részecskéktől és elszíneződéstől mentes oldatot szabad felhasználni.
Hűtőszekrényben való tárolás esetén felhasználás előtt hagyja állni az oldatot mindaddig, amíg szobahőmérsékletűre nem melegszik. Az infúzió előkészítésekor az aszeptikus technikákat kell követni.
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Teva B.V. Swensweg 5, 2031GA Haarlem Hollandia
t
n
8 ű
. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA z
s
EU/1/14/912/004 g EU/1/14/912/005 e
m
e
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAKl/y
MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA é
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2014. április 1. e
g
n
1 e
0. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA li
a
t
A a
gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógzyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu) található. o