Atropine sulphate Noridem 1 mg/ml oldatos injekció alkalmazási előírás

1. A GYÓGYSZER NEVE

Atropine sulphate Noridem 1 mg/ml oldatos injekció

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

1 mg atropin‑szulfátot tartalmaz 1 ml-es ampullánként.

Körülbelül 3,54 mg (0,154 mmol) nátriumot tartalmaz az Atropine sulphate Noridem milliliterenként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos injekció.

Tiszta, színtelen oldat.

pH: 3,00–4,50

Ozmolalitás: 270–310 mOsm/kg

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Az Atropine sulphate Noridem gyermekeknél és serdülőknél minden életkorban, valamint felnőtteknél a következők kezelésére javallott:

Érzéstelenítőszerek vagy más gyógyszerek által kiváltott bradycardia.

Neosztigminnel kombinációban nem depolarizáló izomrelaxánsok hatásának visszafordítása során.

Szerves foszfát peszticid és más antikolinészteráz hatóanyagok által okozott mérgezés.

Az Atropine sulphate Noridem preanesztetikumként is alkalmazható az általános érzéstelenítés indukciója előtt (csökkenti a vagusgátlás kockázatát, és csökkenti a nyálelválasztást és a bronchusok szekréciós tevékenységét).

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Felnőttek

Bradycardia kezelésére: alkalmazzon 0,5 mg-ot intravénásan, és ha szükséges, ismételje meg a dózist 3-5 percenként, legfeljebb összesen 3 mg-ig.

Neosztigminnel kombinációban nem depolarizáló izomrelaxánsok hatásának visszafordítása során: alkalmazzon intravénásan 0,6–1,2 mg-ot.

Premedikációként (a vagusgátlás kockázatának csökkentésére, illetve a nyálelválasztás és a bronchialis szekréció csökkentésére): alkalmazzon 0,3–0,6 mg-ot intravénásan, közvetlenül az anaesthesia indukciója előtt, vagy intramuscularisan/subcutan 30-60 perccel az anaesthesia indukciója előtt.

Antidotumként (antikolinészteráz‑mérgezés, például szerves foszfát peszticid által okozott mérgezés, illetve gombamérgezés kezelésére): alkalmazzon 0,5–2 mg atropin‑szulfátot intravénásan. A dózis megismételhető 5 perc elteltével, majd azt követően szükség esetén 10‑15 percenként, amíg a jelek és tünetek meg nem szűnnek (ez a dózis többször is túlléphető).

Gyermekek és serdülők

Bradycardia kezelésére: alkalmazzon 0,02 mg/ttkg-ot intravénásan, egy egyszeri dózisban, legfeljebb 0,6 mg-ot.

Neosztigminnel kombinációban nem depolarizáló izomrelaxánsok hatásának visszafordítása során: alkalmazzon intravénásan 0,02 mg/ttkg-ot.

Premedikációként (a vagusgátlás kockázatának csökkentésére, illetve a nyálelválasztás és a bronchialis szekréció csökkentésére): alkalmazzon 0,01–0,02 mg/ttkg-ot (dózisonként legfeljebb 0,6 mg-ot) intravénásan, közvetlenül az anaesthesia indukciója előtt, vagy intramuscularisan/subcutan 30-60 perccel az anaesthesia indukciója előtt.

Antidotumként (antikolinészteráz‑mérgezés, például szerves foszfát peszticid által okozott mérgezés, illetve gombamérgezés kezelésére): alkalmazzon 0,02 mg/ttkg-ot intravénásan, ismételje meg többször, amíg a muszkarinmérgezés jelei és tünetei meg nem szűnnek.

Dózismódosítás

Általánosságban a dózist a beteg terápiás válasza és toleranciája szerint kell beállítani.

A dózist általában növelik, amíg a mellékhatások tolerálhatók, felnőtteknél 3 mg-os, gyermekeknél 0,6 mg-os maximális dózisig; ezután a dózis kismértékű csökkentése adja a beteg által még tolerálható legnagyobb dózist.

Különleges betegcsoportok

Óvatosság szükséges időseknél és vese-vagy májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.4 pont).

Az alkalmazás módja

Az atropint intravénás, subcutan vagy intramuscularis injekcióban adják be.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Az atropin alkalmazása ellenjavallt a következő esetekben is:

prosztatamegnagyobbodás esetén, mivel serkenti a vizelet-visszatartást;

a gastrointestinalis rendszer elzáródása esetén (pl. pyloroduodenalis stenosis);

paralyticus ileus vagy intestinalis atonia esetén (különösen idős vagy legyengült betegnél);

colitis ulcerosában, mivel ileushoz vagy megacolonhoz vezethet;

myasthenia gravisban (kivéve, ha antikolinészteráz hatóanyagok által okozott nemkívánatos muszkarin hatások csökkentése céljából alkalmazzák);

az iris és a cornea közti zárt zugú vagy szűk zugú glaucomában, mivel növelheti a szembelnyomást;

amikor a környezeti hőmérséklet magas, különösen gyermekeknél, illetve hyperthermia esetén;

szívelégtelenségben, szívműtét esetén vagy tachycardiában, mert tovább növelheti a szívfrekvenciát;

akut vérzés esetén, instabil cardiovascularis funkció mellett;

thyreotoxicosisban.

Ezek az ellenjavallatok nem relevánsak életveszélyes sürgősségi helyzetben, például bradycardiában vagy szerves foszfát peszticid által okozott mérgezésben.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Az atropin óvatossággal alkalmazandó gyermekeknél és időseknél, mert ők fogékonyabbak a mellékhatásokra. Ugyanez az elővigyázatosság szükséges pseudomembranosus colitis, hasmenés, hyperthyreosis, gastrointestinalis fertőzés (pl. dysenteria), máj- vagy vesebetegség és hypertonia esetén.

Az antimuszkarin hatóanyagok szisztémás alkalmazása krónikus tüdőbetegségben szenvedő legyengült betegeknél bronchialis nyákdugó képződéséhez vezethet a csökkent légúti váladékképződés miatt.

Parkinsonismus kezelésében az alkalmazandó atropin-dózis növelésének, illetve a kezelés módosításának fokozatosnak kell lennie (az antimuszkarin-kezelés nem állítható le hirtelen).

Úgy tűnik, hogy a Down‑szindrómás betegek fokozottan fogékonyak az atropin hatására. Másrészről az albinizmusban szenvedő betegek bizonyos rezisztenciát mutatnak erre a gyógyszerre.

Kis dózisok alkalmazása paroxysmalis bradycardiához vezethet.

Mivel az antimuszkarin szerek késleltethetik a gyomor ürülését, gyomorfekélyben szenvedő betegeknél stasist okozhatnak. Elővigyázatossági intézkedések szükségesek az oesophagealis refluxproblémákkal küzdő betegeknél is, vagy azoknál, akik gastroesophagealis refluxbetegséghez társuló rekeszsérvben szenvednek, mivel az antimuszkarin szerek csökkentik a gyomor motilitását és az alsó oesophagealis záróizom által kifejtett nyomást.

Ami a laborvizsgálati eredményeket illeti, az antimuszkarin szerek zavaró hatást okoznak a gyomorsav-szekréciós vizsgálatok során. Antimuszkarin szerek alkalmazása a vizsgálat előtti 24 órában nem ajánlott, mivel ezek a gyógyszerek antagonizálják a pentagasztrin és a hisztamin hatását a gyomorsav-termelési funkció értékelésében. Az antimuszkarin szerek, és különösen az atropin, zavaró hatást gyakorolnak a fenolszulfonftalein (PSP) kiválasztására. Az atropin a szekréció ugyanazon tubularis mechanizmusát használja, mint a fenolszulfonftalein (PSP), így csökken a PSP vizeleten keresztüli kiválasztása. Azok a betegek, akik ezen a vizsgálaton esnek át, nem kaphatnak ugyanabban az időpontban atropint.

Mivel az antimuszkarin szerek növelhetik a szembelnyomást, bizonyos betegeknél és állapottól függően javasolt ennek a paraméternek az ellenőrzése.

Semmisítse meg a gyógyszert, ha az oldat homályos, vagy üledék van benne, vagy ha a tartály nem ép.

Kezelje a készítményt a befecskendezésre kerülő oldatoknál szokásos aszeptikus körülmények között.

Semmisítse meg az oldat maradékát.

Nátriumbevitel

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz milliliterenként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Antikolinerg tulajdonságú gyógyszerek

Azok a betegek, akik antimuszkarin hatóanyagot amantadinnel, antihisztaminokkal, Parkinson-kór elleni szerekkel, butirofenonokkal vagy fenotiazinokkal, triciklusos antidepresszánsokkal vagy antikolinerg tulajdonságokkal rendelkező antiarrhythmiás hatóanyagokkal (például prokainamiddal) együtt kapnak, nagyobb kockázatnak vannak kitéve a nemkívánatos antikolinerg hatások kialakulása szempontjából.

A gastrointestinalis gyógyszerfelszívódásra gyakorolt hatás

Az antimuszkarin hatóanyagok által okozott gyomormotilitás-csökkenés befolyásolhatja bizonyos gyógyszerek abszorpcióját. Például antimuszkarin szer és levodopa egyidejű alkalmazása csökkentheti a levodopa abszorpcióját a bélben, mivel növeli a gyógyszer metabolizmusát a gyomorban. Ha az antimuszkarin szer alkalmazását anélkül állítják le, hogy egyidejűleg csökkentenék a levodopa dózisát is, toxikus hatások jelenhetnek meg a levodopa fokozott abszorpciója miatt.

Az antimuszkarin szert és digoxint egyidejűleg szedő betegeket ellenőrizni kell, mivel digitálisztoxicitás alakulhat ki náluk.

Mivel az antimuszkarin hatóanyagok csökkenthetik a sósavtermelést a gyomorban, és/vagy növelhetik a gyomor pH-értékét, csökkenthetik a ketokonazol gastrointestinalis abszorpcióját. Ha egyidejű terápiára van szükség, az antimuszkarin hatóanyagot legalább két órával a ketokonazol alkalmazása után kell adni.

Az antimuszkarin hatóanyagok késleltethetik a paracetamol terápiás hatását (pl. fájdalomcsillapítás, lázcsillapítás).

Glükokortikoidok, kortikotropin (ACTH) vagy haloperidol

Az egyidejű, hosszú távú antimuszkarin-terápia fokozott szembelnyomást idézhet elő. Emellett a haloperidol antipszichotikus hatásossága csökkenhet skizofréniás betegeknél.

A vizeletet lúgosító hatóanyagok (kalciumot és/vagy magnéziumot tartalmazó savlekötők, karboanhidráz-gátlók, citrátok és nátrium-bikarbonát)

A vizelet lúgosítása késleltetheti az antimuszkarin szerek kiválasztását a vizelettel, az e típusú gyógyszerek terápiás és/vagy nemkívánatos hatásainak maximálásával.

Ciklopropán

Ventricularis arrhythmiát válthat ki az antimuszkarin szer egyidejű intravénás alkalmazása ciklopropán érzéstelenítővel.

Guanadrel, guanetidin

Az egyidejű alkalmazás antagonizálhatja az antimuszkarin szernek a gyomor sósavtermelésére kifejtett gátló hatását.

Monoaminoxidáz‑ (MAO‑) gátlók, többek között furazolidon, prokarbazin és pargilin

Az egyidejű alkalmazás felerősítheti az antikolinerg mellékhatásokat e gyógyszerek másodlagos antimuszkarin hatása miatt. Emellett a MAO‑gátlók gátolhatják az antimuszkarin szerek metabolizmusát, ezáltal fokozva hatásukat.

Opiát fájdalomcsillapítók

Az antimuszkarin szerekkel való egyidejű alkalmazás fokozhatja a súlyos székrekedés kockázatát, ami paralyticus ileushoz és/vagy vizelet-visszatartáshoz vezethet.

Kálium-klorid, különösen a viasz mátrix készítmények

Az antimuszkarin szerekkel való egyidejű alkalmazás fokozhatja a kálium-klorid által kiváltott gastrointestinalis rendellenesség súlyosságát.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Az atropin átjut a placentán.

Bár nem végeztek jól kontrollált vizsgálatokat embernél, állatkísérletek nem igazoltak közvetlen vagy közvetett káros hatásokat a reprodukciós toxicitás tekintetében (lásd 5.3 pont).

Az atropin intravénás alkalmazása terhesség alatt a magzatnál tachycardiához vezethet. Ezért az atropin csak akkor alkalmazható terhesség alatt, amikor az esetleges előnyök meghaladják a magzatot érintő lehetséges kockázatokat.

Szoptatás

Nem számoltak be problémáról embernél az atropin szoptatás alatti alkalmazásával kapcsolatban. Az előny–kockázat arányt azonban figyelembe kell venni, mivel az atropint nyomokban megtalálták az anyatejben, és a gyermekek különösen érzékenyek ezekre a gyógyszerekre.

Az antimuszkarin szerek csökkentik a tejelválasztást.

Termékenység

Az atropin‑szulfát csökkentette a termékenységet hím patkányoknál, feltehetően az ejakuláció folyamata során, a sperma és az ondó transzportját gátló hatás következtében.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Mivel az antimuszkarin szerek álmosságot és homályos látást okozhatnak, az ilyen típusú kezelés alatt álló betegek nem végezhetnek szellemi frissességet vagy megfelelő látásélességet igénylő tevékenységeket (például gépek kezelését).

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Az atropin nemkívánatos hatásai általában gyakoriak, a legtöbb esetben a hosszan tartó farmakológiai hatáshoz kapcsolódnak és dózisfüggőek.

A gyógyszerrel összefüggőnek tekintett mellékhatásokat táblázatos formában, szervrendszeri kategóriánként és gyakoriságonként soroljuk fel, a következő megegyezés szerint: nagyon gyakori (1/10), gyakori (1/100 – <1/10)>, nem gyakori (1/1000 – <1/100), ritka (1/10 000 – <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek

Atropinmérgezés akkor történik, amikor a beteg túl nagy dózist kap. Figyelembe kell venni, hogy az atropinra való érzékenység egyénenként változó.

E gyógyszer toxikus dózisának alkalmazása tachycardiát, szapora légzést, hyperpyrexiát és a központi idegrendszer stimulációját okozza. Ez szorongáshoz, zavartsághoz, izgatottsághoz, pszichotikus reakciókhoz, hallucinációkhoz és delíriumhoz vezet. Esetenként görcsrohamok fordulhatnak elő. Az arcon és a felsőtesten előfordulhat bőrkiütés is. Súlyos mérgezés esetén a központi stimuláció a központi idegrendszer depressziójához, kómához, légzési vagy keringési elégtelenséghez és halálhoz vezethet.

Kezelés

Az antikolinerg tünetek ellensúlyozása érdekében kolinerg gyógyszerek, mint például neosztigmin (1 mg neosztigmin intramuscularisan 2-3 óránként) alkalmazhatók. A legnagyobb veszélyt a gyógyszer központi hatásai jelentik, mivel ezeket nem ellensúlyozzák a paraszimpatomimetikus gyógyszerek, és csak a tüneteket képesek kezelni. Ezért ha a tünet izgatottság, depresszáns gyógyszereket alkalmazunk, például diazepámot; ha a beteg elérte a depresszív fázist, koffein is adható. Ha a vérnyomás túlságosan leesik, vazopresszor aminok adhatók. Ha a légzésdepresszió súlyos, oxigén adásával mesterséges lélegeztetést kell alkalmazni.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: belladonna és származékai, önmagukban, Belladonna alkaloidok, tercier aminok

ATC-kód: A03BA01

A Solanaceae alkaloidok – az atropin és a szkopolamin – két alapvető hatást mutatnak:

antikolinerg vagy paraszimpatolitikus hatás, blokkolva az acetilkolin muszkarin hatását;

stimuláns vagy depresszáns központi idegrendszeri hatás, esettől függően. E hatások közül az első a legfontosabb.

Az atropin (tercier amin) farmakológiai hatása lényegében az I-hioszciamin hatásából ered; a d-hioszciaminnak gyakorlatilag nincs antimuszkarin hatása. Általában az atropin hatásosabb a szkopolaminnál a szívre, valamint a belek és hörgők simaizomzatára gyakorolt antimuszkarin hatást tekintve, és kevésbé hatásosabb a szkopolaminnál az irisre, a sugártestre és bizonyos szekréciós mirigyekre (nyálmirigyek, a hörgők mirigyei és verejtékmirigyek) gyakorolt antimuszkarin hatást tekintve.

A szkopolamintól eltérően az atropin normál dózisban stimulálja a központi idegrendszert.

A szemre gyakorolt hatás

Az atropin szembe csepegtetve mydriasist (pupillatágulat) és cycloplegiát (a szem akkomodációs képességének elvesztése) okoz. A pupilla szélesre tágul, és a fénnyel szemben védtelen marad, ami fénykerülés és fejfájás kialakulását idézi elő.

A normál szemgolyóban a szembelnyomás hajlamos kissé emelkedni. Glaucoma esetén azonban ez az emelkedés intenzív lehet, ami akut glaucomához vezet. Ez többször előfordul zárt zugú glaucoma esetén, ami vaksághoz vezethet.

A cardiovascularis rendszerre gyakorolt hatás

A cardiovascularis rendszerre gyakorolt antimuszkarin hatás a dózistól függ. Az antimuszkarin szerek átlagos dózisának (pl. 0,4-0,6 mg atropin) alkalmazása a szívfrekvencia enyhe csökkenéséhez vezethet, ami a központi vagusstimulációnak tulajdonítható; ez az előtt fordul elő, hogy perifériás kolinerg blokád alakulna ki. Nagyobb dózis (pl. 1–2 mg atropin) alkalmazása progresszív módon tachycardiához vezet a sinuatrialis csomó normál vagusgátlásának blokkolásával. Az antimuszkarin szer szívre gyakorolt hatásai időnként kiszámíthatatlanok és paradoxok – a szív ingerületvezetési rendszerétől és a szív fiziológiás állapotától függően.

Az antimuszkarin szerek a bőrerek tágulását is okozhatják, különösen toxikus dózisban adva.

Az atropin a szívproblémák diagnosztizálásában, értékelésében és kezelésében alkalmazott fő antimuszkarin szer. Az atropin pozitív kronotróp hatással rendelkezik a sinusritmus – közvetlen paraszimpatikus blokád révén történő – felgyorsítása révén. Bár az atropin hatásos másodlagos, tehát a kardiológiai okokon kívüli okból fennálló sinus bradycardia esetén is, kismértékű vagy semmilyen hatása nincs a sinuatrialis csomó betegsége okozta sinus bradycardia esetén. Az atropin His–Purkinje-rendszerre gyakorolt hatása kiszámíthatatlan.

Antimuszkarin terápia során pitvari arrhythmiák, atrioventricularis dissociatio, ventricularis tachycardia és fibrillatio fordulhat elő. A fiatal, egészséges felnőttek más életkori csoportokkal összehasonlítva érzékenyebbnek tűnnek ezekre a hatásokra, valószínűleg azért, mert a cardialis vagustónusnak ebben az életkori csoportban nagyobb a jelentősége. Nem ismert, hogy ez az értágulás kompenzációs válasz-e az emelkedő testhőmérséklet eloszlatására, vagy a gyógyszer közvetlen hatása a bőr vérereiben.

A légzőrendszerre gyakorolt hatás

Az antimuszkarin szerek csökkentik az orr, a száj, a garat és a hörgők váladéktermelését. Ellazítják a hörgők és hörgőcskék simaizomzatát, csökkentve ezáltal a légúti áthaladással szembeni ellenállást. Az atropin erős hörgtágító, különösen hatékony paraszimpatikus ingerlés kiváltotta hörgőszűkület esetén. Bár néhány orvos elővigyázatos az antimuszkarin szerek asztmás betegeknél történő alkalmazásával szemben – mivel ezek a gyógyszerek csökkentik a fiziológiás szekréciót –, az atropin alkalmazása szájon keresztüli inhaláció révén hatékony, és antigén-eredetű, testmozgás vagy metakolin által kiváltott bronchospasmus megelőzésében ezt igazolták ezeknél a betegeknél.

Mind az atropin, mind a szkopolamin csökkenti a laryngospasmus előfordulását az általános érzéstelenítés során. Mindkettő közvetett módon hat a szekréció csökkentésével, amely a laryngospasmust mint reflexet serkentené. Úgy tűnik, a gége vázizomzata közvetlenül nem blokkolódik. Az antimuszkarin szer blokkolja az acetilkolin által kiváltott guanil-cikláz stimulációját, ezáltal csökkenti a ciklikus guanozin‑monofoszfát (cGMP, a hörgő-összehúzódás mediátora) szöveti koncentrációját.

A központi idegrendszerre gyakorolt hatás

Az atropin serkenti a gerincvelőt és a felső agyi központokat, és hatással van a központi idegrendszerre – annyira, hogy antimuszkarin szert (trihexifenidil) Parkinson‑kór kezelésére is alkalmaznak. A központi idegrendszeri kolinerg ingerületvezetés alapvetően érinti az agyban található nikotinreceptorokat is. Az atropin és hozzá hasonló gyógyszerek normál dózisának alkalmazása esetén a központi idegrendszerre gyakorolt hatások a szerek központi antimuszkarin hatásának eredményei. Ez a hatás általában közepes mértékű vagusstimulációra korlátozódik, ami a szívfrekvencia csökkenését váltja ki. Az atropin és hozzá hasonló gyógyszerek toxikus dózisban történő alkalmazása erőteljes központi stimulációt eredményez, ami szorongáshoz, ingerlékenységhez, tájékozódási zavarhoz, hallucinációhoz és delíriumhoz vezet. Ez a típusú hatás valószínűleg az antimuszkarin hatások eredménye, egyebek mellett. Ahogy az antimuszkarin szer dózisát progresszív módon növelik, a stimuláció végül depresszióhoz, kómához, gerincvelői paralysishez és halálhoz vezet.

Úgy tűnik, az antimuszkarin szerek fokozott acetilkolin-felszabadulást és turnovert okoznak a központi idegrendszerben, ami a nikotinreceptorokat is aktiválhatja az agyban.

A gastrointestinalis rendszerre gyakorolt hatás

Az antimuszkarin szereknek számos, szekréciót gátló hatása van a gastrointestinalis rendszerben. Csökkentik a nyál mennyiségét és szájszárazságot okoznak. A nyálmirigyek receptorai általában érzékenyebben reagálnak az antimuszkarin blokádra, mint bármely más muszkarinreceptor (pl. azok, amelyek gyomornedv-szekréciót mediálnak). Általánosságban az antimuszkarin szerek csökkentik a gyomornedv-szekréció mennyiségét is. Ennek ellenére a gyomorsav-szekréció nem csökken szükségszerűen. Az antimuszkarin szerek szemlátomást nem tudják hatékonyan kontrollálni a gyomorsav-szekréciót olyan alkalmazott dózisban, amely mellett nincsenek jelen mellékhatások.

A kolin-észterek (pl. metakolin, karbakol) vagy a pilokarpin által serkentett gyomorsav-szekréciót az atropin teljesen blokkolja. A gyomorsav-szekréciónak az alkohol, a hisztamin vagy a koffein általi serkentését az atropin csökkenti, de nem szünteti meg. Az antimuszkarin szerek csökkenthetik a mucin és az enzimek koncentrációját a gastrointestinalis váladékokban. Az atropin és más antimuszkarin szerek kismértékű, közvetlen hatást gyakorolnak a hasnyál, az epe vagy a bélszekrétum elválasztására, mivel ezeket a váladékokat lényegében hormonális és nem vagusmechanizmusok szabályozzák.

Az antimuszkarin szerek terápiás dózisának alkalmazása hosszan tartó gátló hatást fejt ki a nyelőcső, a gyomor, a duodenum, a jejunum, az ileum és a vastagbél motilitására. Erre a hatásra a tónus, valamint a perisztaltikus összehúzódások nagyságának és gyakoriságának csökkenése jellemző. Az antimuszkarin szerek megnövelik a gastrointestinalis tranzitidőt, és potenciálisan megváltoztathatják más gyógyszerek felszívódását.

Az antimuszkarin szerek általában gyorsan gátolják az inzulin által kiváltott hypoglykaemiából, érzelmi stimulációból vagy a morfin és a paraszimpatomimetikumok alkalmazásából eredő fokozott gastroentestinalis tónust és motilitást. Bizonyos esetekben azonban a fokozott gastrointestinalis tónus és motilitás rezisztens az antimuszkarin gátlásra (pl. vazopresszin vagy hisztamin hatásából eredő közvetlen gastrointestinalis stimuláció). Az antimuszkarin szerek ellazítják az alsó oesophagealis záróizmot, ami a záróizom nyomásának csökkenéséhez vezet. Az antimuszkarin szerek görcsoldó hatást fejtenek ki az epehólyagra és az epeutakra, ami általában nem elegendő a terápiás hatás eléréséhez.

A gyomorsav-szekréció csökkentéséhez általában viszonylag nagy dózisú antimuszkarin szer (pl. több mint 1 mg iv. atropin) alkalmazása szükséges. Ez a dózis általában körülbelül 50%-kal csökkenti a basalis vagy éjszakai gyomorsav-szekréciót, körülbelül 40%-kal a hisztamin vagy pentagasztrin által serkentett gyomorsav-szekréciót, és körülbelül 30%-kal csökkenti az étkezés kiváltotta gyomorsav-szekréciót. Az ekkora, viszonylag nagy dózisú antimuszkarin szer alkalmazása megszüntetheti a gyomorsav-szekréciót egészséges személyeknél. Ez a hatás azonban kevésbé kifejezett gyomorfekélyben szenvedő betegeknél.

Bár a hatásmechanizmus nem ismert, felmerült, hogy az antimuszkarin szerek a gastrointestinalis tranzit késleltetésekor késleltethetik a szekretinfelszabadulást is, mivel késleltetik a gyomorsav kiváltotta ingerület duodenumba jutását. Ez a hatás közvetetten csökkentheti a hasnyálmirigy-szekrétumok mennyiségét és aktivitását. Az atropin csökkenti az amiláztermelést néhány betegnél, akiknél a hasnyálmirigy-szekréciót a szekretin; a szekretin és az inzulin; vagy a szekretin és a pankreozimin serkenti; illetve néhány olyan betegnél, aki akut pancreatitisben szenved. Ennek ellenére kevés bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy az antimuszkarin szerek javítják az akut pancreatitis prognózisát.

Az antimuszkarin szer szekréció elleni hatása, úgy tűnik, nem marad meg hosszú ideig a kezelés befejezése után (általában kevesebb mint 48 óra).

Az urogenitalis rendszerre gyakorolt hatás

Az atropin és más antimuszkarin szerek csökkentik a húgyvezetékek és a húgyhólyag összehúzódásainak tónusát és nagyságát. A kolinerg beidegzést azonban nem blokkolják teljesen ezek a gyógyszerek. A hólyag simaizomzata más simaizmoknál (pl. gastrointestinalis rendszer) kevésbé érzékenynek tűnik e gyógyszerek antimuszkarin hatásaira. Obstruktív uropathiában szenvedő betegeknél az antimuszkarin szerek vizelet-visszatartást okozhatnak. Az antimuszkarin szerek kifejezettebb hatást gyakorolnak neurogén húgyhólyag esetén. Neurogén hólyag fennállásakor, ha a reflexes szabályozás vagy a gátlás sérült, az atropin (1–4 mg atropin szájon át alkalmazva, vagy 1,2 mg iv. alkalmazással) csökkenti a nem gátolt kontrakciók mértékét és gyakoriságát, és növeli a hólyag kapacitását. Így az inkontinencia és a nem gátolt kontrakciók csillapodnak, és a reziduális vizelettérfogat és a vizelés gyakorisága visszatér a normálisra ezeknél a betegeknél. Az antimuszkarin szerek hatástalanok a nem neurogén vagy funkcionális enuresis gátlásában.

Atropin alkalmazása (0,5 mg im.) egészséges személyeknél nincs hatással a hólyag kapacitására, a vizeletre vagy a húgycsőnyomásra.

1,2 mg atropin iv. alkalmazása a medence, a vesekelyhek és a húgyvezetékek kitágulásához vezet, és a húgyutak jobb megjeleníthetőségére szolgál urográfiás kiválasztásvizsgálatokban.

Úgy tűnik, hogy az atropin nem fejt ki farmakológiai hatást a méhre.

Mirigyekre gyakorolt hatás

Az antimuszkarin szerek csökkentik a verejték mennyiségét, mivel gátolják a verejtékmirigyek szekrécióját. Toxikus dózisban alkalmazva az antimuszkarin szerek csökkenthetik az izzadást, így a testhőmérséklet emelkedése tapasztalható.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Az atropin gyorsan felszívódik a gastrointestinalis rendszerben. Felszívódik a nyálkahártyákról, a szemből és bizonyos mértékben az ép bőrről is.

Eloszlás

Gyorsan eloszlik az egész szervezetben. Átjut a vér–agy gáton. Részben a májban metabolizálódik, közepes mértékben kötődik a plazmafehérjékhez, és a vizelettel választódik ki, változatlan formában, illetve metabolizálódva. Felezési ideje körülbelül 4 óra.

Az atropin átjut a placentán, az anyatejben nyomokban megtalálható.

Intramuscularis alkalmazást követően az atropin gyorsan felszívódik, maximális koncentrációját 15‑50 perc után, maximális muszkarin hatását 30–45 percen belül éri el.

Elimináció

Az im. alkalmazott atropin-dózis körülbelül 30-50%-a választódik ki a vizeletbe átalakulás nélkül. Atropin, tropinsav és más metabolitok szintén kiválasztódnak a vizeletbe. Kis mennyiségű atropin (a teljes alkalmazott dózis legfeljebb 3%-a) kiválasztódhat szén-dioxidként a kilélegzett levegőbe is.

Úgy tűnik, az atropin nem távolítható el hemodialízissel.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A nem klinikai vizsgálatok során csak a maximális humán expozíciót jóval meghaladó expozíciónak voltak következményei, melyeknek a klinikai alkalmazás szempontjából csekély a jelentősége. Az atropin‑szulfát csökkentette a termékenységet hím patkányoknál, feltehetően az ejakuláció folyamata során a sperma és ondó transzportját gátló hatás következtében.

A baktériumokkal végzett mutagenitási vizsgálatok eredményei negatívak vagy nem meggyőzőek voltak.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

nátrium-klorid

kénsav

injekcióhoz való víz

6.2 Inkompatibilitások

Az atropin‑szulfát kompatibilis a butorfanol-tartaráttal és a buprenorfin-hidrokloriddal.

Nem kompatibilis bromidokkal, jodidokkal, lúgokkal (pl. nátrium-bikarbonát, barbiturátok), noradrenalin-bitartaráttal és metaraminol-bitartaráttal.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

Az első felnyitást követően:

Ezt a gyógyszert azonnal fel kell használni. Ha nem használja fel azonnal, a felbontást követő tárolási idő és körülmények a felhasználó felelőssége.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 30 °C-on tárolandó. A fénytől való védelem érdekében az ampullát tartsa a dobozában.

A gyógyszer első felbontás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Az Atropine sulphate Noridem 1 mg/ml oldatos injekció 2 ml-es átlátszó, színtelen, I-es típusú üveg ampullában kerül forgalomba.

Kiszerelés: 5, 10, 20, 50 vagy 100 darab ampulla, dobozban.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Kizárólag egyszeri alkalmazásra. A fel nem használt tartalmat semmisítse meg.

Az oldatnak tisztának és színtelennek kell lennie.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés: (két keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Noridem Enterprises Limited

Evagorou & Makariou

Mitsi Building 3, Office 115

1065 Nicosia,

Ciprus

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-24701/01 5× átlátszó, színtelen, I-es típusú üveg ampullában

OGYI-T-24701/02 10× átlátszó, színtelen, I-es típusú üveg ampullában

OGYI-T-24701/03 20× átlátszó, színtelen, I-es típusú üveg ampullában

OGYI-T-24701/04 50× átlátszó, színtelen, I-es típusú üveg ampullában

OGYI-T-24701/05 100× átlátszó, színtelen, I-es típusú üveg ampullában

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2026. február 10.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2026. február 10.