1. A GYÓGYSZER NEVE
Moventig 12,5 mg filmtabletta Moventig 25 mg filmtabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Moventig 12,5 mg filmtabletta 12,5 mg naloxegollal egyenértékű naloxegol-oxalát filmtablettánként. Moventig 25 mg filmtabletta 25 mg naloxegollal egyenértékű naloxegol-oxalát filmtablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Moventig 12,5 mg filmtabletta (tabletta). Ovális, 10,5×5,5 mm-es, mályvaszínű tabletta. Moventig 25 mg filmtabletta (tabletta). Ovális, 13×7 mm-es, mályvaszínű tabletta. A tabletta egyik oldalán „nGL”, a másik oldalán a tabletta hatáserősségének bevésésével.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A Moventig az ópioid-indukálta székrekedés (opioid-induced constipation - OIC) kezelésére javallott olyan felnőtt betegeknél, akiknél a laxatívum(ok)ra adott válaszreakció elégtelen volt. A laxatívum(ok)ra adott inadekvát válaszreakció definícióját lásd az 5.1 pontban.
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás A Moventig javasolt adagja naponta egyszer 25 mg. A Moventig hashajtókkal vagy azok nélkül is használható. A Moventig-kezelést le kell állítani, ha a szisztémás ópioid-terápiát leállítják. Különleges betegcsoportok Idősek Az életkor alapján történő dózismódosításra nincs javaslat (lásd 5.2 pont). Vesekárosodás A közepes vagy súlyos mértékben vesekárosodott betegeknél a kezdő dózis 12,5 mg. Ha a tolerabilitást befolyásoló mellékhatások jelentkeznek, a naloxegol adását abba kell hagyni. Ha a beteg a 12,5 mg-ot jól tolerálja, az adag 25 mg-ra emelhető (lásd 5.2 pont). Az enyhén vesekárosodott betegeknél a dózis módosítása nem szükséges.
Májkárosodás Az enyhén vagy közepes mértékben károsodott májműködésű betegeknél a dózis módosítása nem szükséges. A biztonságosságot és a hatásosságot a súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél nem igazolták (lásd 5.2 pont). Alkalmazása a súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél nem javasolt. CYP3A4-inhibitorok A közepesen erős CYP3A4-inhibitorokat (pl. diltiazem, verapamil) szedő betegeknél a kezdő adag naponta egyszer 12,5 mg. Ha a beteg a 12,5 mg-ot jól tolerálja, az adag 25 mg-ra emelhető (lásd 4.5 pont). A gyenge CYP3A4-inhibitorokat (pl. alprazolám, atorvasztatin) szedő betegeknél a dózis módosítása nem szükséges (lásd 4.5 pont). Daganatos fájdalomban szenvedő betegek A daganatos fájdalomban szenvedő betegek esetén a dózis módosítása nem szükséges (lásd 4.3 pont). Gyermekek és serdülők A naloxegol biztonságosságát és hatásosságát 18 évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok. Az alkalmazás módja Szájon át történő alkalmazásra. Azoknak a betegeknek, akik szeretnék elkerülni az éjszaka közepén jelentkező a székletürítést, a Moventig bevétele reggel javasolt. A Moventig-et éhgyomorra kell bevenni, legalább 30 perccel a napi első étkezés előtt, vagy 2 órával a napi első étkezés után. Azoknak a betegeknek, akik nem képesek a tablettát egészben lenyelni, a Moventig tabletta porrá törhető, és egy fél pohár (120 ml) vízzel elkeverhető, majd azonnal megiható. A poharat újabb fél pohár (120 ml) vízzel ki kell öblíteni, és a tartalmát meginni. Nasogastricus szondán keresztül történő alkalmazással kapcsolatos további információért lásd a 6.6 pontot.
4.3 Ellenjavallatok
Túlérzékenység A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával vagy bármilyen más ópioid-antagonistával szembeni túlérzékenység. Gastrointestinalis obstructio A gastrointestinalis (GI) perforatio lehetősége miatt az olyan betegeknél, akiknél ismert GI obstructio áll fent, vagy arra van gyanú, vagy azoknál a betegeknél, akiknél emelkedett a recidív obstructio kockázata (lásd 4.4 pont). Daganatos fájdalomban szenvedő betegeknél fennálló állapotok
- Az olyan tumoros alapbetegségben szenvedő betegek, akiknél emelkedett a tápcsatorna
perforatiójának kockázata, mint például az alábbi esetek:
| • | a GI traktus vagy a peritoneum rosszindulatú alapbetegsége, |
| • | recidív vagy előrehaladott ovarium carcinoma, |
| • | vascularis endothelialis növekedési faktor (vascular endothelial growth factor – VEGF) |
inhibitor kezelés.
Erős CYP3A4-inhibitorok Erős CYP3A4-inhibitorokkal (pl. klaritromicin, ketokonazol, itrakonazol vagy telitromicin; proteáz inhibitorok, mint például a ritonavir, indinavir vagy szakvinavir; grépfrútlé, ha nagyobb mennyiségben fogyasztják) történő egyidejű alkalmazás, lásd 4.5 pont.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A gastrointestinalis perforatio megnövekedett lehetőségével járó állapotok A forgalomba hozatalt követően gastrointestinalis perforatio eseteit jelentették, olyan végzetes kimenetelű eseteket is beleértve, amikor a naloxegolt a gastrointestinalis (GI) perforatio fokozott kockázatának kitett betegeknél alkalmazták. A naloxegolt tilos alkalmazni ismert vagy feltételezhető GI obstructióban szenvedő betegeknél, recidív obstructio fokozott kockázatának kitett betegeknél vagy olyan daganatos alapbetegségben szenvedő betegeknél, akiknél fokozott a GI perforatio kockázata (lásd 4.3 pont). Óvatosan kell a naloxegolt alkalmazni olyan betegeknél, akiknél bármilyen, a GI traktus fal integritásának károsodását eredményező állapot áll fent (pl. súlyos peptikus fekélybetegség, Crohn-betegség, aktív vagy recidív diverticulitis, a GI traktus infiltratív malignus megbetegedése vagy peritonealis metastasisok). Az általános haszon/kockázat arányt minden betegnél figyelembe kell venni. A betegek tanácsolni kell, hogy hagyják abba a naloxegol-kezelést, és azonnal értesítsék kezelőorvosukat, ha szokatlanul erős vagy tartós hasi fájdalmuk alakul ki. A vér-agy gát klinikailag jelentős károsodása A naloxegol egy perifériásan ható mű-ópiát-receptor antagonista, amely csak korlátozottan jut be a központi idegrendszerbe. A naloxegol központi idegrendszerbe történő felvételének minimalizálása érdekében fontos a vér-agy gát integritása. Olyan betegeket, akiknél a vér-agy gát klinikailag jelentős mértékben károsodott (pl. primer agydaganatok, központi idegrendszeri metastasisok vagy más, gyulladásos betegségek, aktív sclerosis multiplex, előrehaladott Alzheimer-kór, stb.), nem vontak be a klinikai vizsgálatokba, és esetükben fennáll annak a veszélye, hogy a naloxegol bejut a központi idegrendszerbe. Az ilyen betegeknél a naloxegol elrendelésekor óvatosság szükséges, és figyelembe kell venni az egyedi haszon/kockázat arányt, valamint figyelni kell a potenciális központi idegrendszeri hatásokat, mint például az ópioid-megvonási tüneteket és/vagy az ópioid-mediált analgesiával való interferencia tüneteit. Ha az ópioid-mediált analgesiával való interferenciára vagy ópioid-megvonási szindrómára utaló jelek jelentkeznek, arra kell utasítani a betegeket, hogy hagyják abba a Moventig szedését, és forduljanak kezelőorvosukhoz. Metadon egyidejű alkalmazása A fájdalommal járó betegségük elsődleges kezeléseként metadont szedő betegeknél a klinikai vizsgálatokban azt figyelték meg, hogy esetükben magasabb a GI mellékhatások (mint például a fájdalom és a hasmenés) gyakorisága, mint azoknál a betegeknél, akik nem kapnak metadont. Néhány esetben ópioid-megvonásra utaló tüneteket figyeltek meg a fájdalommal járó betegségükre metadont szedő betegeknél, amikor 25 mg naloxegolt szedtek. Ezt nagyobb arányban észlelték a metadont szedő betegeknél, mint a metadont nem szedőknél. Az ópioid addikció kezelésére metadont szedő betegeket nem válogatták be a klinikai fejlesztési programba, és a naloxegolt az ilyen betegeknél óvatosan kell alkalmazni.
Gastrointestinalis mellékhatások Erős hasi fájdalomról és hasmenésről szóló beszámolókat észleltek a 25 mg-os dózissal végzett klinikai vizsgálatokban, amelyek jellemző módon röviddel a kezelés megkezdése után alakultak ki. A hasmenés (0,7% a placebo esetén versus 3,1% a 25 mg naloxegol esetén) és a hasi fájdalom (sorrendben 0,2% versus 2,9%) miatt magasabb volt a kezelés abbahagyásának előfordulási gyakorisága a 25 mg-os dózist, mint a placebót szedő betegeknél. A betegeket tájékoztatni kell, hogy azonnal jelentsék orvosuknak a súlyos, tartós vagy súlyosbodó tüneteket. Az adott beteg válaszreakciójától és tolerabilitásától függően a súlyos GI nemkívánatos eseményeket észlelő betegeknél a dózis 12,5 mg-ra történő csökkentése mérlegelhető. Ópioid-megvonási szindróma A naloxegol klinikai programban (DSM-5) ópioid-megvonási szindróma eseteit jelentették. Az ópioid-megvonási szindrómát az alábbi panaszok vagy tünetek közül három vagy több alkotja: dysphoriás hangulat, hányinger, hányás, izomfájdalom, könnyezés, orrfolyás, pupillatágulat, lpiloerekció (libabőr), verejtékezés, hasmenés, ásítozás, láz vagy insomnia. Az ópioid-megvonási szindróma jellemzően percekkel vagy néhány nappal egy ópioid-antagonista alkalmazása után alakul ki. Ha ópioid-megvonási szindrómára van gyanú, a betegnek abba kell hagynia a Moventig szedését, és kezelőorvosához kell fordulnia. Cardiovascularis betegségekben szenvedő betegek A naloxegollal végzett, beavatkozással járó klinikai vizsgálatokban nem vizsgáltak olyan betegeket, akiknek nemrégiben, 6 hónapon belüli anamnézisében myocardialis infarctus, tünetekkel járó pangásos szívelégtelenség, nyilvánvaló cardiovascularis betegség vagy 500 ms vagy annál hosszabb QT-szakasz szerepel (lásd 5.1 pont). A Moventig-et ezeknél a betegeknél óvatosan kell alkalmazni. Egészséges önkéntesek körében naloxegollal végzett QTc vizsgálatban nem mutatkozott QT-szakasz megnyúlás (lásd 5.1 pont). CYP3A4-induktorok A naloxegol alkalmazása az erős CYP3A4-induktorokat (pl. karbamazepin, rifampin, közönséges orbáncfű) szedő betegeknél nem javasolt (lásd 4.5 pont). CYP3A4-inhibitorok A CYP3A4-inhibitorokkal történő egyidejű alkalmazásra vonatkozó információkat lásd a 4.2, 4.3 és 4.5 pontban. Vesekárosodás A közepes vagy súlyos mértékű vesekárosodásban szenvedő betegeknél a kezdő dózis 12,5 mg. Ha a tolerabilitást befolyásoló mellékhatások jelentkeznek, a naloxegol adását abba kell hagyni. Ha a beteg a 12,5 mg-ot jól tolerálja, az adag 25 mg-ra emelhető (lásd 4.2 és 5.2 pont). Súlyosan májkárosodás A naloxegolt súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél nem vizsgálták. A naloxegol alkalmazása az ilyen betegeknél nem javasolt. A Moventig nátriumot tartalmaz A gyógyszerkészítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz 12,5 mg / 25 mg tabletta, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Kölcsönhatás CYP3A4-inhibitorokkal és -induktorokkal Interakció erős CYP3A4-inhibitorokkal Egy nyílt elrendezésű, nem randomizált, meghatározott sorrendű, 3 periódusú, 3 kezeléses, keresztezett elrendezésű, a ketokonazol többszöri dózisainak az egyszeri dózisú naloxegol farmakokinetikájára gyakorolt, az egyidejűleg alkalmazott ketokonazol és naloxegol hatását értékelő vizsgálat a naloxegol AUC értékének 12,9-szeres emelkedését (90%-os CI: 11,3-14,6) és a Cmax értékének 9,6-szeres emelkedését (90% CI: 8,1-11,3) eredményezte, a naloxegol önmagában történő alkalmazásához képest. Ezért az erős CYP3A4-inhibitorokkal történő egyidejű alkalmazás ellenjavallt (lásd 4.3 pont). A nagy mennyiségben fogyasztott grépfrútlevet a potens CYP3A4-inhibitorok közé sorolták. A naloxegol és a grépfrútlé egyidejű alkalmazásával kapcsolatosan nem állnak rendelkezésre adatok. A naloxegol szedése alatt a grépfrútlé egyidejű fogyasztása általánosságban kerülendő, és csak egészségügyi szakemberrel történő konzultáció után mérlegelhető (lásd 4.3 pont). Interakció közepesen erős CYP3A4-inhibitorokkal Egy nyílt elrendezésű, nem randomizált, meghatározott sorrendű, 3 periódusú, 3 kezeléses, keresztezett elrendezésű, a diltiazem többszöri dózisainak az egyszeri dózisú naloxegol farmakokinetikájára gyakorolt, az egyidejűleg alkalmazott diltiazem és naloxegol hatását értékelő vizsgálat a naloxegol AUC értékének 3,4-szeres emelkedését (90%-os CI: 3,2-3,7) és Cmax értékének 2,9-szeres emelkedését (90% CI: 2,6-3,1) eredményezte, naloxegol önmagában történő alkalmazásához képest. Ezért diltiazemmel és egyéb közepesen erős CYP3A4-inhibitorral történő egyidejű alkalmazásakor a naloxegol dózisának módosítása javasolt (lásd 4.2 pont). A közepesen erős CYP3A4-inhibitorokat szedő betegeknél a kezdő adag naponta egyszer 12,5 mg, és ha a beteg a 12,5 mg-ot jól tolerálja, az adag 25 mg-ra emelhető (lásd 4.2 pont). A gyenge CYP3A4-inhibitorokat szedő betegeknél a dózis módosítása nem szükséges. Interakció erős CYP3A4-induktorokkal Egy nyílt elrendezésű, nem randomizált, meghatározott sorrendű, 3 periódusú, 3 kezeléses, egyszeri dózisú, keresztezett elrendezésű, a rifampin többszöri dózisainak az egyszeri dózisú naloxegol farmakokinetikájára gyakorolt, az egyidejűleg alkalmazott rifampin és naloxegol hatását értékelő vizsgálat a naloxegol AUC értékének 89%-os csökkenését (90%-os CI: 88%-90%) és Cmax értékének 76%-os csökkenését (90% CI: 69%-80%) eredményezte, a naloxegol önmagában történő alkalmazásához képest. Ezért a Moventig alkalmazása az erős CYP3A4-induktorokat szedő betegeknél nem javasolt (lásd 4.4 pont). Interakció P-gp-inhibitorokkal Egy kettős vak, randomizált, 2 részes, keresztezett elrendezésű, egyetlen központban végzett vizsgálatot folytattak le a kinidin naloxegol farmakokinetikájára és a naloxegol és kinidin egyidejű alkalmazásának a morfin-indukálta miosisra gyakorolt hatásának értékelésére, egészséges önkénteseknél. A P-gp-inhibitor kinidin egyidejű alkalmazása a naloxegol AUC értékének 1,4-szeres emelkedését (90%-os CI: 1,3-1,5) és Cmax értékének 2,4-szeres emelkedését eredményezte (90%-os CI: 2,2-2,8). A naloxegol és a kinidin egyidejű alkalmazása nem antagonizálta a morfin-indukálta miosis hatást, ami arra utal, hogy a P-gp-gátlás nem változtatja meg jelentősen a naloxegolnak azt a kapacitását, hogy terápiás dózisok mellett átjusson a vér-agy gáton. Mivel P-gp-inhibitoroknak a naloxegol farmakokinetikájára gyakorolt hatása a CYP3A4-inhibitorok hatásaihoz képest viszonylag kicsi volt, ezért a P-gp-t és a CYP3A4-et egyaránt gátló gyógyszerekkel történő egyidejű alkalmazásakor a Moventig adagolási javaslatának a CYP3A4 inhibitor státuszon (erős, közepesen erős vagy gyenge) kell alapulnia (lásd 4.2, 4.3 és 4.5 pont).
Kölcsönhatás más ópioid-antagonistákkal A naloxegol más ópioid-antagonistákkal (például naltrexon, naloxon) együtt történő alkalmazása az ópioid-receptor-gátlás tekintetében létrejövő additív hatás lehetősége és az ópioid-megvonás fokozott kockázata miatt kerülendő. Gyermekek és serdülők Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség A naloxegol terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében korlátozott információ áll rendelkezésre. Az állatokon végzett kísérletek reprodukciós toxicitást mutattak, amikor a szisztémás expozíció a terápiás expozíciós szint többszöröse volt (lásd 5.3 pont). A magzatnál fennáll az ópioid-megvonás kiváltásának elméleti kockázata, ha az egyidejűleg ópioiddal kezelt anyánál egy ópioid-receptor antagonistát alkalmaznak. Ezért a naloxegol alkalmazása terhesség alatt nem javasolt. Szoptatás Nem ismert, hogy a naloxegol kiválasztódik-e a humán anyatejbe. A patkányok esetén rendelkezésre álló toxikológiai adatok azt igazolták, hogy a naloxegol kiválasztódik az anyatejbe (lásd 5.3 pont). Terápiás dózisok mellett a legtöbb ópioid (pl. morfin, meperidin, metadon) minimális mennyiségben kiválasztódik az anyatejbe. Annál a szoptatott újszülöttnél, akinek az édesanyja ópioid-receptor agonistát szed, fennáll az ópioid-megvonás kiváltásának elméleti lehetősége. Ezért alkalmazása szoptató anyáknál nem javasolt. Termékenység A naloxegol emberi termékenységre gyakorolt hatását nem vizsgálták. Az eredmények szerint legfeljebb 1000 mg/kg/nap per os dózisokban (ami a javasolt 25 mg/nap humán dózis mellett elért terápiás expozíció (AUC) több mint 1000-szerese) a naloxegolnak hím és nőstény patkányoknál nem volt a fertilitásra gyakorolt hatása.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A Moventig nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A biztonságossági profil összefoglalása Klinikai vizsgálatokból származó összesített adatok szerint a naloxegollal leggyakrabban (≥ 5%) jelentett mellékhatások: a hasi fájdalom, hasmenés, hányinger, fejfájás és flatulencia. A legtöbb gastrointestinalis mellékhatást enyhének/közepesen súlyosnak minősítették, a kezelés korai időszakában jelentkeztek, és a kezelés folytatása során megszűntek. Gyakran számoltak be arról, hogy ezeknek egy görcsös discomfortot okozó komponense volt. A mellékhatások táblázatos felsorolása A mellékhatások gyakoriság és szervrendszeri kategória szerint kerültek osztályozásra. A gyakorisági kategóriák az alábbi megegyezés szerint kerülnek megadásra: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 - <1/10), nem gyakori (≥1/1000 - <1/100), ritka (≥1/10 000 - < 1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), és nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
1. táblázat A mellékhatások szervrendszeri és gyakorisági kategóriák szerint
Szervrendszeri
Nagyon gyakori Gyakori Nem gyakori Ritka Nem ismert
kategóriák
Fertőző betegségek Nasopharyngitis és parazitafertőzések Immunrendszeri betegségek és Túlérzékenység tünetek Idegrendszeri Fejfájás Ópioid-betegségek és megvonási tünetek szindróma a Emésztőrendszeri Hasi fájdalom , Flatulencia, Gastointestina-betegségek és diarrhoea hányinger, lis perforatio tünetek hányás, (lásd 4.4 pont). A bőr és a bőr alatti Hyperhidrosis szövet betegségei és tünetei Megjegyzés: A kiválasztott, gyógyszer okozta mellékhatások és azok gyakorisága a 25 mg-os dózisra vonatkozik. a A következő, MedDRA preferált szakkifejezéseket tartalmazza: „hasi fájdalom”, „felhasi fájdalom”, „alhasi fájdalom” és „gastrointestinalis fájdalom”. Kiválasztott mellékhatások leírása Ópioid-megvonási szindróma A terápiás dózisokban adott naloxegolnak csak minimális része jut át a vér-agy gáton. Ugyanakkor a betegek egy részénél a centrális ópioid-megvonási szindrómára emlékeztető tünetegyüttesről számoltak be. A legtöbb ilyen esetet röviddel a gyógyszer alkalmazásának megkezdése után figyelték meg, és ezek enyhe vagy közepesen súlyos intenzitásúak voltak. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
A klinikai vizsgálatokban egészséges önkénteseknek legfeljebb 1000 mg-os naloxegol dózisokat adtak. A 250 mg-os csoportban és az 1000 mg-os csoportban 1-1 önkéntesnél egy potenciálisan központi idegrendszeri hatást (az ópioid indukálta, pupillometriával mért miosis megszűnését) észleltek. Az ópioid-indukálta székrekedésben szenvedő betegeken végzett klinikai vizsgálatban a napi 50 mg-os adag az intolerábilis gastrointestinalis hatások (elsősorban hasi fájdalom) megnövekedett előfordulási gyakoriságával járt. A naloxegolnak nincs ismert antidotuma, és az eliminációt illetően a dialízis a veseelégtelenségben szenvedő betegekkel végzett klinikai vizsgálatban hatástalan volt. Ha egy ópioid-kezelést kapó betegnél túladagolják a naloxegolt, a betegnél gondosan monitorozni kell az ópioid-megvonási szindrómára utaló, potenciális tüneteket, vagy a centrális analgesiás hatás
megszűnését. A naloxegol ismert vagy gyanított túladagolása esetén tüneti kezelést kell végezni, és a vitális funkciókat monitorozni kell. Gyermekek és serdülők A naloxegol gyermekeknél történő alkalmazását nem vizsgálták.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Hashajtók, perifériás ópioid-receptor antagonisták, ATC kód: A06AH03 Hatásmechanizmus és farmakodinámiás hatások A naloxegol a mű-ópioid-receptor antagonista naloxon pegilált származéka. A pegilálás csökkenti a naloxegol passzív permeabilitását, és a vegyületet a P-glikoprotein-transzporter szubsztrátjává teszi. A P-gp-szubsztrát tulajdonságokkal összefüggő csekélyebb permeabilitás és a naloxegol vér-agy gáton keresztüli, fokozott effluxa miatt a naloxegol központi idegrendszeri penetrációja minimális. In vitro vizsgálatok igazolják, hogy a naloxegol a mű-ópiát-receptoron egy teljesen semleges antagonista. A naloxegol úgy hat, hogy kötődik a gasztrointesztinális (GI) traktusban lévő mű-ópiát-receptorokhoz, ezáltal véve célba az ópioid-indukálta székrekedés kiváltó okát (azaz a csökkent gastrointestinalis motilitást, fokozott tónust és megnövekedett folyadék-felszívódást, amit a hosszan tartó ópioid-kezelés okoz). A naloxegol perifériásan ható mű-ópiát-receptor antagonistaként hat a GI traktusban, ennek következtében anélkül csökkenti az ópioidok székrekedést előidéző hatását, hogy befolyással lenne a központi idegrendszerre gyakorolt, ópioid-mediálta fájdalomcsillapító hatásokra. Szív elektrofiziológia Egy részletes QT/QTc-vizsgálatban az ICH E14 irányelvben definiáltak szerint nem észleltek a szívverésszámban, az RR-, QT-, PR- vagy QRS-távolságokban vagy a T-hullám morfológiájában jelentkező, klinikailag fontos változásokat. Emellett ebben a vizsgálatban a legmagasabb alkalmazott dózisig (150 mg) nem azonosítottak biztonságossági és tolerabilitási aggályokat. Az ICH E14 irányelvnek megfelelően ezt határozottan negatív eredménnyel záródó, részletes QT/QTc-vizsgálatnak tartják. Klinikai hatásosság és biztonságosság Ópioid-indukálta székrekedés nem daganatos eredetű fájdalomban szenvedő betegeknél A naloxegol hatásosságát és biztonságosságát két ismételt, kettős vak, placebokontrollos klinikai vizsgálatban, ópioid-indukálta székrekedésben és nem daganatos eredetű fájdalomban szenvedő betegeknél igazolták (Kodiac 4 és Kodiac 5). A beválogatás előtt naponta minimum 30 morfin milligramm-ekvivalens (mme) dózisú per os ópioidot legalább 4 hétig szedő, és az ópioid-indukálta székrekedést saját maguk jelentő betegek voltak alkalmasak a részvételre. Az ópioid-indukálta székrekedést egy kéthetes beválogatási perióduson keresztül igazolták, ami a meghatározása szerint átlagosan <3 spontán székletürítés (spontaneous bowel movement – SBM) hetente, ami a székürítések legalább 25%-ánál székrekedéses tünetekkel társult. A betegeknek, ha 72 órán keresztül nem volt székletük, a biszakodilen, mint kiegészítő hashajtón kívül tilos volt más laxatívumot alkalmazniuk. A spontán székletürítés meghatározása szerint olyan székletürítés, amihez a megelőző 24 órában nem kellett bevenni kiegészítő hashajtót. Azokat a betegeket, akik a numerikus pontozóskálán (Numeric Rating Scale – NRS) 7-es vagy magasabb fájdalompontszámot adtak meg, a hatásosságot a nem csillapítható fájdalom zavaró
hatásának veszélye miatt nem vizsgálták. Azokat a betegeket, akiknél a szűréskor a QTcF >500 ms volt, akiknek a nem távoli anamnézisében, a randomizációt megelőző 6 hónapban myocardialis infarctus szerepelt, akiknek tünetekkel járó pangásos szívelégtelenségük volt, vagy akiknek bármilyen más, nyilvánvaló cardiovascularis betegségük volt, kizárták a klinikai vizsgálatokból. A közepes vagy súlyos mértékben károsodott májműködésű betegeket (Child-Pugh B vagy C stádium) kizárták a III. fázisú klinikai vizsgálatokból (Kodiac 4 és 5). Ezért a naloxegolt közepes vagy súlyos mértékben károsodott májműködésű, ópioid-indukálta székrekedésben szenvedő betegeknél nem vizsgálták. Mindkét klinikai vizsgálat statisztikai erejét úgy tervezték, és mindkettőt úgy stratifikálták, hogy az egyes terápiás karokra randomizált betegek legalább 50%-a teljesítse a kiindulási kritériumokat, amit a laxatívumra inadekvát módon reagálóként (laxative inadequate responder – LIR) kategorizáltak. A laxatívumra inadekvát módon reagálók definiálása Ahhoz, hogy a betegeket laxatívumra inadekvát módon reagálóként minősítsék, az első vizsgálati vizit előtti két hétben a betegeknek az ópioid-indukálta székrekedés legalább közepesen súlyos tüneteiről kellett beszámolniuk, miközben legalább egy laxatívum gyógyszercsoportba tartozó szert kellett szedniük a vizsgálatot megelőző időszakban, minimum 4 napig. Hatásosság A 12 hét alatt bekövetkező válaszreakció a laxatívumra inadekvát módon reagáló csoportban A hatásosságot és a hatás tartósságát az elsődleges végponttal mérték, ami egy 12 hetes kezelési időszak alatt a naloxegolra adott válaszreakció volt, ami a meghatározása szerint a hetenkénti > 3 spontán székletürítés és a vizsgálat megkezdésétől a hetenkénti > 1 spontán székletürítésben bekövetkezett változás a vizsgálat 12 hetéből legalább 9-ben, és a vizsgálat utolsó 4 hete közül legalább 3-ban. A három multiplicitással védett másodlagos végpont közül az első a kezelésre reagálók 12 hetes aránya volt a laxatívumra inadekvát módon reagálók alcsoportjában. A kezelésre reagálók aránya statisztikailag szignifikánsan különbözött a 25 mg-os dózis és a placebo között a laxatívumra inadekvát módon reagálók alcsoportjában a Kodiac 4 (p = 0,002) és a Kodiac 5 vizsgálatban (p = 0,014). A multiplicitást vizsgáló folyamat alatt a laxatívumra inadekvát módon reagálók alcsoportjában a 12,5 mg-os terápiás csoport placebóhoz viszonyított statisztikai szignifikanciáját figyelték meg a Kodiac 4 vizsgálatban (p = 0,028), de nem észlelték a Kodiac 5 vizsgálatban (p = 0,074). A Kodiac 4 vizsgálatban a válaszadási arány a placebo, a 12,5 mg-os és a 25 mg-os csoportokban a laxatívumra inadekvát módon reagáló alcsoportban sorrendben 28,8%, 42,6% és 48,7% volt, míg a Kodiac 5 vizsgálatban a megfelelő válaszadási arány sorrendben 31,4%, 42,4% és 46,8% volt. A Kodiac 4 és Kodiac 5 vizsgálatokból származó összesített adatokban a válaszadási arány a laxatívumra inadekvát módon reagálók alcsoportjában 30,1% volt a placebo, 42,5% volt a 12,5 mg-os dózis és 47,7% volt a 25 mg-os dózis esetén, és a terápiás hatásra vonatkozó relatív kockázat (95%-os CI) a placebóhoz viszonyítva 1,410 (1,106, 1,797) és 1,584 (1,253, 2,001) a 12,5 mg-os és a 25 mg-os csoportok esetén. A 12 hét alatt bekövetkező válaszreakció a legalább 2 gyógyszercsoportba tartozó laxatívumokra inadekvát válaszreakciót adó betegeknél A naloxegolra adott válaszreakciót vizsgálták 12 héten át azoknak a betegeknek egy alcsoportjában, akik inadekvát módon reagáltak legalább két laxatív gyógyszercsoportra, ez a randomizált betegeknek megközelítőleg 20%-ának felelt meg. A Kodiac 4 és Kodiac 5 vizsgálatok egy összesített analízisében (sorrendben 90, 88 és 99 beteg a placebo, a 12,5 mg-os és a 25 mg-os csoportokban) magasabb válaszadási arányokat észleltek ebben a populációban a 25 mg-os dózis esetén, a placebóhoz viszonyítva (p = 0,040). Ebben a populációban a kezelésre reagálók aránya 30,0% volt a placebo, 44,3% volt a 12,5 mg-os, és 44,4% volt a 25 mg-os dózis esetén. Az első spontán székletürítésig eltelt idő Az első spontán székletürítésig eltelt idő a Kodiac 4 (p < 0,001) és a Kodiac 5 (p = 0,002) vizsgálatban, a laxatívumra inadekvát módon reagáló alcsoportban az első dózis bevétele után
rövidebb volt a 25 mg-os dózis, mint a placebo esetén. A Kodiac 4 (p = 0,002) és a Kodiac 5 (p < 0,001) vizsgálatban a 12,5 mg-os dózis esetén a laxatívumra inadekvát módon reagáló alcsoportban, az első dózis bevétele és a spontán székletürítés között eltelt idő szintén rövidebb volt, mint a placebo esetén. A Kodiac 4 vizsgálatban az első dózis után a spontán székletürítésig eltelt medián időtartam a placebo esetén 43,4 óra, a 12,5 mg-os dózis esetén 20,6 óra, és a 25 mg-os dózis esetén 5,4 óra volt. A Kodiac 5 vizsgálatban az első dózis utáni spontán székletürítésig eltelt megfelelő időtartam sorrendben 38,2 óra, 12,8 óra és 18,1 óra volt. A legalább egy spontán székletürítéses napok átlagos száma hetenként Növekedett azoknak a hetenkénti napoknak az átlagszáma, amikor legalább egy spontán székletürítés volt a laxatívumra inadekvát módon reagáló alcsoportban a 25 mg-os dózis esetén a Kodiac 4 és Kodiac 5 vizsgálatban (p < 0,001 mindkét vizsgálatban), valamint a 12,5 mg-os dózis esetén (p = 0,006 mindkét vizsgálatban). Az ópioid-indukálta székrekedés tüneteinek javulása A 25 mg-os dózis a laxatívumra inadekvát módon reagáló alcsoportban a székelés közbeni erőlködést (Kodiac 4 p = 0,043, Kodiac 5 p < 0,001). A széklet Bristol széklet skálával mért konzisztenciája a laxatívumra inadekvát módon reagáló alcsoportban a placebóhoz képest javult a Kodiac 5 vizsgálatban (p < 0,001), de nem javult a Kodiac 4 vizsgálatban (p = 0,156). A 25 mg-os dózis a placebóhoz képest mindkét vizsgálatban növelte azoknak a napoknak a hetenkénti számát a laxatívumra inadekvát módon reagáló alcsoportban, amikor legalább 1 spontán székletürítés volt (Kodiac 4 p = 0,002, Kodiac 5 p < 0,001). Tüneti reagáló végpont A „tüneti reagálót” úgy definiálták, hogy egyaránt teljesíti a 12 hetes kezelésre reagáló kritériumait, és ugyanakkor javulást mutat az ópioid-indukálta székrekedés előre meghatározott tüneteiben is, és a tünetek nem romlanak. A laxatívumra inadekvát módon reagáló alcsoportban a 25 mg-os dózis a placebóhoz viszonyítva mindkét vizsgálatban növelte a tüneti reagálók arányát (Kodiac 4 p = 0,001, Kodiac 5 p = 0,005). A laxatívumra inadekvát módon reagáló alcsoportban a tüneti reagálók aránya a Kodiac 4 vizsgálatban 24,6% volt a placebo-, 36,5% volt a 12,5 mg-os és 45,3% volt a 25 mg-os karon, és a tüneti reagálók aránya sorrendben 25,6%, 33,6% és 42,7% volt a Kodiac 5 vizsgálatban. A betegeknek a székrekedés tüneti kérdőívvel történő értékelése (Patient assessment of constipation symptom (PAC-SYM) questionnaire) A 25 mg-os naloxegol dózis a laxatívumra inadekvát módon reagáló alcsoportban mindkét vizsgálatban nagyobb mértékű javulást eredményezett (a kiindulási értékhez képest) a 12. héten a betegeknek a székrekedés tüneti kérdőívvel történő értékelése (patient assessment of constipation symptoms – PAC-SYM) összpontszámában, mint a placebo (Kodiac 4 p = 0,023, Kodiac 5 p = 0,002). A 12,5 mg-os naloxegol dózis a laxatívumra inadekvát módon reagáló alcsoportban mindkét vizsgálatban nagyobb mértékű javulást eredményezett a 12. héten a betegeknek a székrekedés tüneti kérdőívvel történő értékelése összpontszámában, mint a placebo (sorrendben p = 0,020, és p = 0,001). A 25 mg-os naloxegol dózis a placebóhoz viszonyítva mindkét vizsgálatban nagyobb mértékben javította a (kiindulási értékhez képest) a PAC-SYM rectalis domén pontszámot (p = 0,004 a Kodiac 4 és p < 0,001 a Kodiac 5 vizsgálatban), valamint a széklet domén pontszámot a Kodiac 4 (p = 0,031) és a Kodiac 5 vizsgálatban (p < 0,001). Egyik vizsgálatban sem volt releváns hatása a hasi tünetekre (p = 0,256 a Kodiac 4 és p = 0,916 a Kodiac 5 vizsgálatban). Az ópioid-mediált analgesiával való interferencia lehetősége A 12 hetes vizsgálat alatt az átlagos fájdalomintenzitásban, a napi ópioid adagban, valamint az ópioid-megvonás pontszámban nem volt klinikailag releváns különbség a 12,5 mg-os és a 25 mg-os naloxegol, valamint a placebo között. A 12 hetes klinikai vizsgálatokban (Kodiac 4 és 5) a hátfájás nemkívánatos események gyakorisága 4,3% volt a 25 mg naloxegol, míg 2,0% a placebo esetén, és a végtagfájdalom nemkívánatos események gyakorisága 2,2% volt a 25 mg naloxegol, míg 0,7% a placebo esetén. Egy hosszú távú biztonságossági vizsgálatban (Kodiac 8) a hátfájás nemkívánatos eseményről szóló beszámolók
gyakorisága 8,9% volt a 25 mg naloxegol, míg 8,8% a szokásos kezelés esetén. A végtagfájdalmat illetően az arány a 25 mg naloxegol esetén 3,5%, a szokásos kezelés esetén pedig 3,3% volt. Biztonságosság és tolerabilitás egy kiterjesztett 12 hetes időszak alatt A Kodiac 7 egy 12 etes, biztonságossági kiterjesztés volt, ami lehetővé tette a Kodiac 4 vizsgálat betegeinek, hogy további 12 hétig folytassák a vak elrendezésben kapott kezelést (placebo, 12,5 mg vagy 25 mg naloxegol, naponta egyszer). Az elsődleges cél a három terápiás csoport biztonságosságának és tolerabilitásának összehasonlítása volt egy további 12 hetes kezelés során (a Kodiac 4 vizsgálatban megfigyelten túl), leíró statisztikai jellemzőket alkalmazva. Ebben a vizsgálatban az ópioid-indukálta székrekedésben és nem daganatos eredetű fájdalomban szenvedő betegeknél a 12,5 mg-os és 25 mg-os dózisokban adott naloxegol a placebóhoz képest általánosságban biztonságos és jól tolerálható volt. A PAC-SYM domének Kodiac 4 vizsgálatban megfigyelt javulása fennmaradt a Kodiac 7 vizsgálatot folytató betegek esetén az összes terápiás csoportban, beleértve a placebót is. Hosszú távú biztonságosság és tolerabilitás A Kodiac 8 egy III. fázisú, 52 hetes, multicentrikus, nyílt elrendezésű, randomizált, párhuzamos csoportú, a naloxegol biztonságosságát és tolerabilitását a szokásos kezeléssel összehasonlító vizsgálat volt az ópioid-indukálta székrekedésben és nem daganatos eredetű fájdalomban szenvedő betegeknél. Az elsődleges cél a 25 mg naloxegol esetén a hosszú távú biztonságosság és tolerabilitás értékelése, valamint a szokásos kezeléssel történő összehasonlítása volt, egzakt statisztikai jellemzőket alkalmazva. Az arra alkalmas betegeket 2:1 arányban randomizálták vagy napi egyszeri 25 mg naloxegolra vagy a szokásos kezelésre. A szokásos kezelésre sorolt betegek az ópioid-indukálta székrekedés esetén követett laxatív terápiás rezsimet kapták, amit a legjobb klinikai megítélése szerint a vizsgálatot végző határozott meg, kizárva belőle a perifériás mű-ópioid receptor antagonistákat. A randomizációra került 844 beteg közül 61,1% fejezte be a vizsgálatot (a meghatározása szerint az 52 hetes terápiás időszak utáni 2 hetes kontrollvizsgálati viziten való részvétel). Összességében ebben a vizsgálatban sorrendben 393 és 317 beteg kapott legalább 6, illetve 12 hónapon keresztül 25 mg naloxegolt, amely megfelelt a specifikált expozíciós igényeknek. A 25 mg naloxegollal legfeljebb 52 hétig folytatott hosszú távú expozíció általánosságban biztonságos és jól tolerálható volt az ópioid-indukálta székrekedésben és a nem daganatos eredetű fájdalomban szenvedő betegeknél. Az 52 hetes kezelési időszak alatt nem volt fontos és váratlan különbség a biztonságossági és tolerabilitási eredményekben a 25 mg-os naloxegol terápiás csoport és a szokásos kezelés terápiás csoport között. Gyermekek és serdülők Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek és serdülők esetén egy vagy több korosztálynál halasztást engedélyez a Moventig vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségét illetően az ópioid indukálta székrekedés indikációban (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Felszívódás Szájon át történő alkalmazást követően a naloxegol gyorsan felszívódik, és a csúcskoncentrációt (Cmax) kevesebb, mint 2 órán belül éri el. A legtöbb vizsgálati alanynál egy másodlagos naloxegol plazmakoncentráció csúcsot figyeltek meg, megközelítőleg 0,4–3 órával az első csúcs után. Az enterohepaticus körforgás magyarázat lehet erre, mivel patkányoknál kiterjedt biliaris excretiót észleltek.
A táplálék hatása: A nagy zsírtartalmú étel emelte a naloxegol abszorpció mértékét és sebességét. A Cmax és a plazmakoncentráció-idő görbe alatti terület (AUC) sorrendben megközelítőleg 30%-kal és 45%-kal növekedett. A naloxegol összetört és vízzel kevert tablettaként, szájon át vagy nasogastricus (NG) szondán keresztül a gyomorba juttatva, bioekvivalens az osztatlan tablettával, a szájon át adagolt összetört tabletta esetében 0,75 órás, a nasogastricus szondán keresztül adagolt összetört tabletta esetében 1,50 órás medián-tmax-mal (0,23 – 5,02 órás tartományban). Eloszlás Egészséges önkénteseknél az átlagos látszólagos eloszlási térfogat a terminális fázis (Vz/F) alatt 968 liter és 2140 liter közé esett az adagolási csoportokban és vizsgálatokban. Egy patkányokon végzett kvantitatív teljestest autoradiográfiás vizsgálat (Quantitative Whole Body Autoradiography - QWBA) eredményei és embereknél a 250 mg alatti naloxegol dózisok mellett a központi idegrendszeri ópiáthatás antagonizmusának hiánya azt mutatják, hogy a naloxegol központi idegrendszeri eloszlása minimális. A naloxegol plazmafehérje-kötődése embernél alacsony volt, és a nem kötött frakció a 80%-os - 100%-os tartományba esett. Biotranszformáció Egy humán tömegegyensúlyi vizsgálatban összesen 6 metabolitot azonosítottak a plazmában, a vizeletben és a székletben. Ezek a metabolitok az alkalmazott dózis több mint 32%-át adták, és N-dealkilálás, O-demetiláció, oxidáció és a PEG-lánc részleges elvesztése útján alakultak ki. A metabolitok egyike sem volt jelen az anyavegyület vagy összes anyavegyület és a metabolittal összefüggő vegyület plazmakoncentrációjának > 10%-ában. Elimináció Az izotóppal jelölt naloxegol szájon át történő alkalmazást követően a teljes alkalmazott dózis 68%-a volt visszanyerhető a székletből és 16%-a a vizeletből. A vizeletben kiválasztódott anyavegyület naloxegol a teljes alkalmazott dózis kevesebb, mint 6%-át tette ki. A renalis clearance a naloxegol esetén egy kisebb jelentőségű clearance útvonal. A klinikai farmakológiai vizsgálatokban a terápiás dózisban adott naloxegol felezési ideje a 6–11 órás tartományba esett. Linearitás/nem-linearitás Az értékelt dózistartományában a plazma csúcskoncentráció és az AUC a dózissal arányos módon vagy a dózissal megközelítőleg arányos módon növekedett. Különleges betegcsoportok Életkor és nemi hovatartozás Az életkornak kis hatása van a naloxegol farmakokinetikájára (az életkor évenkénti növekedésével az AUC megközelítőleg 0,7%-kal nő). Idős betegeknél a dózis módosítására nincs ajánlás. A 65 évesnél idősebb betegek részt vettek a III. fázisú klinikai vizsgálatokban. A naloxegollal végzett klinikai vizsgálatokban nem vett részt elegendő számú, 75 éves vagy idősebb beteg ahhoz, hogy meg lehessen határozni, eltérő módon reagáltak-e, mint a fiatalabb betegek, ugyanakkor a hatóanyag hatásmechanizmusa alapján nincs elméleti megfontolása annak, hogy ebben a korcsoportban bármilyen szükség lenne a dózis módosítására. A közepes vagy súlyos mértékben károsodott veseműködésű betegek esetén a dózisra vonatkozó javaslatokat lásd a 4.2 pontban. A nemi hovatartozásnak nincs a naloxegol farmakokinetikájára gyakorolt hatása.
Rassz A rassznak a naloxegol farmakokinetikájára gyakorolt hatása kicsi (a naloxegol AUC megközelítőleg 20%-os csökkenése, ha más csoportokat hasonlítanak a fehérbőrűekhez képest), és ezért a dózis módosítása nem szükséges. Testtömeg Kimutatták, hogy a naloxegol-expozíció a testtömeg növekedésével nő, ugyanakkor az expozícióban mutatkozó különbségeket nem tartották klinikailag jelentősnek. Vesekárosodás Mivel a renalis clearance a naloxegol esetében csak kisebb jelentőségű eliminációs útvonal, tekintet nélkül a súlyosságra (azaz közepesen súlyos, súlyos és végstádiumú vesebetegség), a vesekárosodásnak a naloxegol farmakokinetikájára gyakorolt hatása a legtöbb vizsgálati alanynál minimális volt. Ugyanakkor 8 beteg közül 2-nél (mindkettő a közepesen súlyos és súlyosan vesekárosodott csoportba tartozott, és egyik sem a végstádiumú vesebetegség csoportban volt) a naloxegol-expozíció legfeljebb 10-szeres emelkedését figyelték meg. Ezeknél a betegeknél a vesekárosodás kedvezőtlenül befolyásolhatja az egyéb clearance-útvonalakat (hepaticus/bélrendszeri gyógyszer-metabolizmus, stb.), ami magasabb expozíciót eredményezhet. A közepesen súlyos vagy súlyos mértékű vesekárosodásban szenvedő betegeknél a kezdő dózis 12,5 mg. Ha a tolerabilitást befolyásoló mellékhatások jelentkeznek, a naloxegol adását abba kell hagyni. Ha a beteg a 12,5 mg-ot jól tolerálja, az adag 25 mg-ra emelhető (lásd 4.2 pont.). A naloxegol-expozíció a hemodializált, végstádiumú vesebetegségben (end-stage renal disease – ESRD) szenvedő betegeknél hasonló volt a normális veseműködésű egészséges önkéntesekéhez. Májkárosodás Az AUC kevesebb, mint 20%-os és a Cmax kevesebb, mint 10%-os csökkenését figyelték meg az enyhe és közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (Child-Pugh A és B stádium). A súlyos májkárosodásnak (Child-Pugh C stádium) a naloxegol farmakokinetikájára gyakorolt hatását nem értékelték. Alkalmazása a súlyosan májkárosodott betegeknél nem javasolt. Gyermekek és serdülők A naloxegol farmakokinetikáját gyermekeknél és serdülőknél nem vizsgálták.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási, genotoxicitási és fertilitási – vizsgálatokból származó nem-klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor a klinikailag releváns expozíció mellett humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. Embrio-foetális fejlődési vizsgálatokat patkányokkal és nyulakkal végeztek. A patkányokkal végzett embrio-foetális fejlődési vizsgálatban a skeletalis variánsnak számító centrum vertebralis bipartiatának és egyetlen foetusnál az anorchiának a kezeléssel potenciálisan összefüggő, emelkedett előfordulási gyakoriságát észlelték a vizsgált legmagasabb dózis mellett. A nyulakkal végzett embrio-foetális fejlődési vizsgálatban a skeletalis fejlődési rendellenességnek számító, a szemüregek fúzionált arcusait észlelték a vizsgált legmagasabb dózis mellett, anyai toxicitás nélkül. Egy különálló, patkányokon végzett, a pre- és posztnatális fejlődést értékelő vizsgálatban a nagy dózisban történő anyai alkalmazás után a hím kölykök testtömege alacsonyabb volt. Mindezeket a hatásokat csak a maximális humán expozíciót jóval meghaladó expozíció mellett észlelték, melyeknek a klinikai alkalmazás szempontjából csekély a jelentősége. A naloxegollal karcinogenitási vizsgálatokat patkányokon és egereken végeztek. Hím patkányoknál a maximális humán expozíciót jóval meghaladó expozíció mellett a Leydig-sejtes adenomák számának növekedését és interstitialis sejtes hyperplasiát figyeltek meg. A megfigyelt daganatos elváltozások
patkányoknál jól ismert hormonális és centrálisan mediált hatások, amelyeknek embernél nincs jelentősége. A szoptatott patkányokkal végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a naloxegol kiválasztódik az anyatejbe.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
Tabletta mag mannit (E421) mikrokristályos cellulóz (E460) kroszkarmellóz-nátrium (E468) magnézium-sztearát (E470b) propil-gallát (E310) Tabletta bevonat hipromellóz (E464) titán-dioxid (E171) makrogol (E1521) vörös vas-oxid (E172) fekete vas-oxid (E172)
6.2 Inkompatibilitások
Nem értelmezhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
4 év.
6.4 Különleges tárolási előírások
Legfeljebb 25°C-on tárolandó.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
Alu/Alu buborékcsomagolás. 12,5 mg filmtabletta Kiszerelés: 30 és 90 db filmtabletta nem perforált buborékcsomagolásban. 30 × 1 és 90 × 1 db filmtablettát adagonként perforált buborékcsomagolásban tartalmazó kiszerelés. 25 mg filmtabletta Kiszerelés: 10, 30 és 90 db filmtabletta nem perforált buborékcsomagolásban. 10 × 1, 30 × 1, 90 × 1 és 100 × 1 db filmtablettát adagonként perforált buborékcsomagolásban tartalmazó kiszerelés. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény
kezelésével kapcsolatos információk
Nincsenek a készítmény megsemmisítésre vonatkozó különleges előírások. Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. A keveréket nasogastricus (NG) szondán (CH8 vagy nagyobb) keresztül is be lehet adni, ebben az esetben a tablettát porrá kell törni és vízzel (120 ml) összekeverni. A keverék beadása után a NG szondát vízzel át kell öblíteni.
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Grünenthal GmbH Zieglerstraße 6 52078 Aachen Németország
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)
EU/1/14/962/001 EU/1/14/962/002 EU/1/14/962/003 EU/1/14/962/004 EU/1/14/962/005 EU/1/14/962/006 EU/1/14/962/007 EU/1/14/962/008 EU/1/14/962/009 EU/1/14/962/010 EU/1/14/962/011
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/
MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2014. december 8. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2019. szeptember 23.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu) található.