Ez a gyógyszer fokozott felügyelet alatt áll, mely lehetővé teszi az új gyógyszerbiztonsági információk gyors azonosítását. Az egészségügyi szakembereket arra kérjük, hogy jelentsenek bármilyen feltételezett mellékhatást. A mellékhatások jelentésének módjairól a 4.8 pontban kaphatnak további tájékoztatást.
1. A GYÓGYSZER NEVE
t
Thorinane 2000 NE (20 mg)/0,2 ml oldatos injekció n
ű
z
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL s
g
10 000 NE/ml (100 mg/ml) oldatos injekció e
m
Minden egyes előretöltött fecskendő 2 000 NE anti-Xa aktivitású (amely megfelel 20 mg-na k) enoxaparin-nátriumot tartalmaz 0,2 ml vizes oldatban. e
ly
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. é
d
Az enoxaparin-nátrium biológiai eredetű anyag, sertés bélnyálkahártyábóle származó heparin-benzil-észter lúgos depolimerizációjával állítják elő. g
n
e
3. GYÓGYSZERFORMA li
a
Oldatos injekció előretöltött fecskendőben. t Tiszta, színtelen-halványsárga oldat. a
z
o
4. KLINIKAI JELLEMZŐK h
a
4.1 Terápiás javallatok b
Thorinane felnőttek számára javallt: m Vénás tromboembóliás szövőldomény megelőzésére közepes és magas kockázatú műtéti beavatkozás esetén, különaös tekintettel az ortopédiai és általános sebészetre, beleértve a daganatok műtéti eltávolítását is.r g Vénás tromboembóoliás szövődmény megelőzésére akut betegségben (mint pl. akut szívelégtelenség , flégzési elégtelenség, súlyos fertőzések vagy rheumás megbetegedések) szenvedő belgryógyászati betegeknél, valamint a mobilitás korlátozása esetén, ami a vénás tromboembeóliás szövődmény fokozott kockázatával jár. Mélyvénzás trombózis (DVT) valamint tüdőembólia (PE) kezelésére, kivéve a valószínűleg tromboslitikus kezelést vagy sebészeti beavatkozást igénylő tüdőembóliát. Hemyodialízis során a trombusképződés megelőzése az extrakorporális keringésben. Agkut koronária szindróma: ó - I y nstabil angina és ST-elevációval nem járó akut miokardiális infarktus kezelése (NSTEMI), g orális acetilszalicilsavval kombinálva.
- ST-elevációval járó akut miokardiális infarktus (STEMI) kezelésére, beleértve a
A gyógyszeres kezelésre szoruló vagy későbbi perkután koronária intervenciót (PCI) igénylő betegeket is.
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás
Vénás tromboembóliás szövődmény megelőzésére közepes és magas kockázatú műtéti beavatkozás esetén A tromboembóliás szövődmény kialakulásának kockázata egyénileg felbecsülhető validált, kockázatbesorolási modell alapján. A tromboembólia szempontjából közepes rizikójú betegeknek az enoxaparin-nátrium ajánlott adagja 2000 NE (20 mg) naponta egy alkalommal szubkután (sc.) injekció formájában. A sebészeti beavatkozás előtt (2 órával a műtétet megelőzően) beadott 2000 NE (20 mg) enoxaparin-nátrium hatásosnak és biztonságosnak bizonyult közepes kockázatú műtéti beavatkozás esetén. t A közepes kockázatú betegeknél az enoxaparin-nátrium kezelés időtartama minimum 7-10 nap, n függetlenült a klinikai állapot (pl. mobilitás) alakulásától. A profilaktikus kezelést mindaddig folytatni ű kell, amíg a beteg mobilitása jelentősen korlátozott. z A tromboembólia szempontjából nagy rizikójú betegeknek az enoxaparin-nátrium ajánlott adagja s 4000 NE (40 mg) naponta egy alkalommal szubkután (sc.) injekció formájában, amit lehetőleg ag műtét előtt 12 órával kell elkezdeni. Amennyiben a műtét előtti 12 óránál korábban van szükseég az enoxaparin-nátrium profilaktikus alkalmazására (pl. ortopéd sebészeti beavatkozásra vmáró magas rizikójú beteg esetében), az utolsó injekciót a műtét előtt legalább 12 órával kell beadni, és a kezelést a műtétet után 12 órával kell folytatni. e o Nagyobb ortopéd sebészeti beavatkozáson áteső betegeknél kliyterjesztett, legalább 5 hétig tartó tromboprofilaxis javasolt. é o Hasi vagy kismedencei daganat műtéti eltávolításán áteső, vénáds tromboembólia (VTE) szempontjából nagy rizikójú betegeknek meghosszeabbított, legalább 4 hétig tartó tromboprofilaxis javasolt. g
n
Vénás tromboembóliás szövődmény megelőzése belgyógyászati bet egeknél Az enoxaparin-nátrium ajánlott adagja 4000 NE (40 mg) napontlai egy alkalommal szubkután injekció formájában. ta Az enoxaparin-nátrium kezelést legalább 6-14 napig kella folytatni a klinikai állapot javulásától (pl. mobilitás) függetlenül. A 14 napnál tovább tartó kezelézs előnyét nem igazolták.
o
Mélyvénás trombózis (DVT) és tüdőembólia (PEh) kezelése Az enoxaparin-nátrium sc. injekcióban adható n aponta egyszer 150 NE/kg (1,5 mg/kg) adagban, vagy naponta kétszer 100 NE/kg (1 mg/kg) adagban. Az adagolást az orvosnak minden egyes beteg esetében egyénileg kell megállapítania, beleértve a tromboembólia és a vérzés kockázatámnak értékelését is. A naponta egyszer adandó 150 NE/kg (1,5 mg/kg) adagolási sémát szövődmléonymentes esetekben, a VTE kiújulásának szempontjából alacsony rizikójú betegnél kell alkalmazani. A naponta kétszer adandó 100 NE/kg (1 mg/kg) adagolási sémát kell alkalmazni minden más beteg esetében, például túlsúlyosaknál, a tünetekkel járó tüdőembóliában szenvedőknél, tumoros bertegeknél, a visszatérő VTE-ben vagy proximális (vena iliaca) trombózisban szenvedő betegeknél.f o Az enoxaparin-enátrium kezelés időtartama átlagosan 10 nap. Orális antikoaguláns kezelést a megfelelő időpontban kzell elkezdeni (lásd a “ Váltás enoxaparin-kezelésről orális antikoagulánsra” alcímet a 4.2 pont végéns).
y
Hemgodialízis során trombusképződés megelőzésére Azó enoxaparin-nátrium javasolt adagja 100 NE/kg (1 mg/kg). yVérzés szempontjából nagy rizikójú betegeknél az adagot 50 NE/kg (0,5 mg/kg)-ra kell csökkenteni g kettős vaszkuláris bemenet esetén, vagy 75 NE/kg (0,75 mg/kg)-ra egyszeres vaszkuláris bemenet esetén.
A
Hemodialízis során az enoxaparin-nátriumot a dializáló kör artériás szárába kell adagolni a dialízis kezdetén. A fenti dózis általában 4 órás kezeléshez elegendő; amennyiben fibringyűrűk képződnének – például az átlagosnál hosszabb kezelés után, további 50–100 NE/kg (0,5–1 mg/kg) adagot lehet beadni.
Nem állnak rendelkezésre adatok olyan betegekről, akiknél az enoxaparin-nátriumot megelőzésre vagy kezelésre alkalmazták, vagy azt hemodialízis közben adták be. Akut koronária szindróma: instabil angina és NSTEMI kezelése és akut STEMI kezelése Instabil angina és NSTEMI kezelésére az enoxaparin-nátrium javasolt adagja 100 NE/kg (1 mg/kg) 12 óránként sc. injekció formájában, egyidejű thrombocytaaggregáció-gátló kezeléssel. A kezelést a klinikai állapot stabilizálódásáig, de minimum 2 napig kell folytatni. A kezelés átlagos időtartama 2–8 nap. t Amennyiben nem ellenjavallt, acetilszalicilsav alkalmazása javasolt valamennyi betegnél, per os n adott 150–300 mg telítő adaggal (acetilszalicilsavval még nem kezelt betegeknél), majd a kezelési ű stratégiától függetlenül hosszú távon 75–325 mg/nap fenntartó adaggal. z
s
Akut STEMI kezelésére az enoxaparin-nátrium javasolt adagja egyszeri intravénás (iv.) bolus g 3000 NE (30 mg) adagban plusz sc. egyetlen 100 NE/kg-os adag, amelyet további 100 NE/kge (1 mg/kg) sc. adagok követnek 12 óránként (az első két sc. adag egyenként nem haladhatmja meg a 10 000 NE [100 mg-ot]). Ezzel párhuzamosan megfelelő thrombocytaaggregáció keze lést, pl. per os acetilszalicilsav adását kell elkezdeni (75-325 mg napi egyszeri adaggal), hacsak neem
e y
llenjavallt. Az enoxaparin-kezelést 8 napig, vagy (ha az ennél korábban bekövetlkezik) a kórházi elbocsátás időpontjáig kell fenntartani. Amikor trombolitikummal együtt alkalémazzák (fibrinspecifikus vagy nem fibrinspecifikus), az enoxaparint a fibrinolitikusd terápia megkezdése előtti 15. perc és a megkezdése utáni 30. perc közötti intervallumban kelel beadni. o 75 éves és idősebb betegekre vonatkozó adagolást lásd azg „ Idősek” bekezdésben. o Perkután koronária intervencióban (PCI) részesülő betnegek esetén, amennyiben az utolsó enoxaparin-nátrium sc. injekció beadása a b aellon felfújását megelőző 8 órán belül történt, nem szükséges újabb adag alkalmalziása. Amennyiben az utolsó szubkután injekciót a ballon felfújását megelaőző 8 órán túl adták be, egyszeri iv. bólusban 30 NE/kg (0,3 mg/kg) enoxaparint-nátrium alkalmazandó.
a
G z
yermekek és serdülők o Az enoxaparin-nátrium biztonságosságát és hatáshosságát gyermekek és serdülők esetében nem igazolták.
a
Idősek b A STEMI kivételével egyetlen javallamt esetében sem szükséges az adag módosítása az időseknél, kivéve a vesekárosodásban szenveodő betegeket (lásd később, a „Vesekárosodás” alcím alatt és a 4.4 pontban). l
A a
kut STEMI esetén a 75 évges és idősebb betegek kezelése esetén tilos kezdeti intravénás bólus injekciót alkalmazni. A kerzelést 12 óránként alkalmazott 75 NE/kg (0,75 mg/kg) sc. adaggal kell kezdeni (az első két sfc.o adag egyenként nem haladhatja meg a 7500 NE-t (75 mg-ot). A további sc. injekciók adagja 75 NE/kg (0,75 mg/kg). A vesekárosodásbran szenvedő idős betegekre vonatkozó adagolást lásd később a „Vesekárosodás” cím alatt és a 4.4 poentban.
z
M s
ájkároysodás Májkgárosodásban szenvedő betegek esetében korlátozott számban állnak rendelkezésre adatok (lásd 5.ó1 és 5.2 pontok), ezért ilyen betegek esetében óvatosság ajánlott (lásd 4.4 pont).
y
g Vesekárosodás (lásd 4.4 és 5.2 pontok) Súlyos vesekárosodás A Az enoxaparin-nátrium alkalmazása nem javasolt végstádiumú vesebetegségben (kreatinin-clearance < 15 ml/perc), mivel erre a betegcsoportra vonatkozóan csak olyan betegektől állnak rendelkezésre adatok, akiknél az enoxaparin-nátriumot hemodialízis során az extrakorporális keringésben trombusképződés megelőzésére alkalmazzák. Adagolási táblázat súlyos vesekárosodás (kreatinin-clearance [15-30] ml/perc) esetén:
Indikáció Adagolás Vénás tromboembóliás szövődmény 2000 NE (20 mg) sc. naponta egyszer megelőzése Mélyvénás trombózis (DVT) és tüdőembólia 100 NE/ttkg (1 mg/kg) sc. naponta egyszer (PE) kezelése Instabil angina és NSTEMI kezelése 100 NE/ttkg (1 mg/kg) sc. naponta egyszer
Akut STEMI kezelése (75 év alatti betegek) 1 x 3000 NE (30 mg) iv. bólus, plusz 100 NE/ttkg t
n
(1 mg/kg) sc., majd 100 NE/ttkg (1 mg/kg) sc. ű 24 óránként z s Akut STEMI kezelése (75 év feletti betegek) Nincs kezdeti iv. bólus, 100 NE/ttkg (1 mg/kg) sc., g majd 100 NE/ttkg (1 mg/kg) sc. 24 óránként e
A javasolt adagmódosítások nem vonatkoznak a hemodialízis során történő alkalmazásra. m
e
Közepes és enyhe vesekárosodás y Közepes (kreatinin-clearance 30-50 ml/perc), illetve enyhe (kreatinin-clearance 50-80l ml/perc) vesekárosodásban szenvedő betegeknél alkalmazva nem szükséges az adag módoséítása, azonban gondos klinikai ellenőrzés ajánlott. d
e
Az alkalmazás módja g A Thorinane intramuszkulárisan nem adható. n
e
M i
űtéti beavatkozást követő vénás tromboembóliás szövődményl profilaxisa, DVT és PE kezelése, instabil angina és NSTEMI kezelése esetén az enoxaparin-ntáatrium kizárólag sc. injekció formájában adható. a Akut STEMI indikációban a kezelést egyszeri intrzavénás bólus injekcióval kell kezdeni, amelyet azonnal szubkután injekció követ. o Hemodialízis során az extrakorporális kerin ghésben trombusképződés megelőzésére a dializáló kör artériás szárába adandó. a
b
Az előretöltött, egyszer használatos fecskendő azonnali felhasználásra kész.
m
Az ampullák vagy a többadagos ilnojekciós üveg használatához tuberkulin fecskendő vagy ezzel egyenértékű mérőfecskendő alakalmazása javasolt a megfelelő mennyiségű adag felszívásához.
g
A sc. injekció beadásárnak módja: Az injekciót lehetőlegf ofekvő betegnek kell beadni. Az enoxaparin-nátrri umot mély szubkután injekcióként kell alkalmazni.
e
A hatóanyagvzesztés elkerülése érdekében az előretöltött fecskendőből nem kell a levegőbuborékot eltávolítansi a beadás előtt. Ha a beadandó dózist a beteg testtömege alapján kell meghatározni, a kívánt myennyiség eléréséhez a beosztással ellátott, előretöltött fecskendőket kell használni. A fölösgleges mennyiséget az injekció beadása előtt el kell távolítani. Kérjük vegye figyelembe, hogy biózonyos esetekben az adagot az előretöltött fecskendő beosztásával nem lehet pontosan beállítani, yilyenkor a beadandó térfogatot a hozzá közelebb eső beosztáshoz kell igazítani.
g
A Az adagokat felváltva a hasfal bal, illetve a jobb anterolaterális vagy poszterolaterális régiójába adjuk. Az injekciós tűt annak teljes hosszában kell beszúrni a hüvelyk- és mutatóujj között képzett bőrredőre merőlegesen; a bőrredőt a beadás során végig tartani kell. A beadás után az injekció helyét nem szabad dörzsölni.
Megjegyzés az automata biztonsági rendszerrel ellátott, előretöltött fecskendőkhöz: A biztonsági rendszer az injekció beadása végén aktiválódik (lásd a kezelési útmutatót a 6.6 pontban). Ha az injekciót a beteg magának adja be, a betegek figyelmét fel kell hívni, hogy a gyógyszer mellé adott betegtájékoztatóban leírt utasításokat kövesse. Intravénás (bólus) injekció (kizárólag akut STEMI indikáció esetén): Akut STEMI esetén a kezelést egyszeri intravénás bólus injekcióval kell kezdeni, melyet azonnal t szubkután injekció követ. n Az intravénás injekcióhoz a többadagos injekciós üveg, és az előretöltött fecskendő egyaránt ű felhsználható. z Az enoxaparin-nátrium injekciót intravénásan kell alkalmazni. Nem szabad egyéb készítményekkel s keverni vagy együttadni. Annak érdekében, hogy az enoxaparin-nátrium egyéb készítményekkel a g beadás során ne keveredjen, a biztosított vénát az enoxaparin-nátrium intravénás bólusának beadáesa előtt és után megfelelő mennyiségű só- vagy dextróz oldattal át kell mosni. Az enoxaparin-námtrium biztonságosan beadható fiziológiás (0,9%) sóoldattal vagy 5%-os dextróz oldattal.
e
y
o Kezdő3000 NE (30 mg) bólus l A kezdő 3000 NE (30 mg) bólus beadásához az enoxaparin-nátrium mennyiségéneék méréséhez beosztással ellátott előretöltött fecskendőt kell alkalmazni oly módon, hogy a fedlesleges mennyiség eltávolítása után a fecskendőben kizárólag a 3000 NE (30 mg) beadandó adaeg maradjon. Ezt követően a 3000 NE (30 mg) adag közvetlenül injektálható a vénába. g
n
o Kiegészítő bólus PCI esetén, amennyiben az utolsó sc. a lkealmazás több mint 8 órával a ballon felfújása előtt történt. li Perkután koronária intervencióval (PCI) kezelt betegeknél ttovaábbi egyszeri 30 NE/kg-os (0,3 mg/kg) adagot kell alkalmazni, ha az utolsó sc. alkalmazás a ballaon felfújását megelőző 8 órán túl történt.
z
A beadandó kis mennyiségű adag pontos kiméréséhoez a készítményt javasolt 300 NE/ml (3 mg/ml)-re hígítani. h A 300 NE/ml (3 mg/ml) oldat eléréséhez egy 60 00 NE (60 mg) enoxaparin-nátriuomot tartalmazó előretöltött fecskendőt, és egy 50 ml-es infúzaiós tasakot (azaz vagy fiziológiás sóoldatot (0,9% NaCl-oldat), vagy 5%-os dextróz oldatot) kell fbelhasználni a következők szerint: Az infúziós tasakból egy fecskendő smegítségével távolítsunk el 30 ml folyadékot, és ezt semmisítsük meg. A 6000 NE (60 mg) enoxaplaorin-nátriumot tartalmazó előretöltött fecskendő teljes hatóanyagmennyiségét fecskenadezzük be az infúziós tasakban maradt 20 ml folyadékba. Óvatosan rázzuk össze a tasak tartalmgát. A hígított oldatból egy fecskendő segítségével szívjuk fel a vénásan alkalmazni kívánt adagot.r
fo
A hígított oldatbólr b eadandó mennyiség kiszámításához a következő képletet kell alkalmazni: [hígitott oldat mennyiségee (ml) = beteg testtömege (kg) x 0,1], vagy az alábbi táblázat szerint kell eljárni. A hígított oldatz elkészítése közvetlenül a felhasználás előtt javasolt.
s
y
g
ó
y
g
A
Iv. infúzióban beadandó mennyiség a 300 NE/ml (3 mg/ml) koncentrációra történt hígítást követően
Testtömeg Szükséges adag A végső 300 NE (3 mg/ml)
30 NE/kg (0,3 mg/kg) koncentrációjú hígításból
beadandó mennyiség
[Kg] NE [mg] [mL]
45 1350 13.5 4.5 t 50 1500 15 5 n
55 1650 16.5 5.5 ű 60 1800 18 6 z
6 s
5 1950 19.5 6.5 g
70 2100 21 7 e
75 2250 22.5 7.5 m 80 2400 24 8
85 2550 25.5 8.5 e
9 y
0 2700 27 9 l
95 2850 28.5 9.5 é
1 d
00 3000 30 10 e 105 3150 31.5 10.g5
110 3300 33 n11
115 3450 34.5 e11.5 120 3600 36 li 12
125 3750 37.5 ta 12.5
130 3900 39 a 13 135 4050 40.5 z 13.5
140 4200 42 o 14
145 4350 43 .5h 14.5
150 4500 a45 15
b
m
Artériás szárba adagolt injekclioó: Az enoxaparin-nátrium injekciaót a dializáló kör artériás szárába kell adagolni a trombusképződés megelőzésére az extracorpogralis rendszerben.
r
Váltás enoxaparin-náftroiumról orális antikoagulánsra Váltás az enro xaparin-nátrium és K-vitamin antagonisták (Vitamin K antagonist-VKA) között Fokozott klinikeai monitorozás és laboratóriumi vizsgálatok végzése [prothrombin idő meghatározása Nemzetközi zNormalizált Ráta (International Normalized Ratio =INR) alapján] szükséges a VKA hatásának skövetése érdekében. Mivel ay VKA maximális hatását bizonyos idő eltelte után fejti ki, az enoxaparin-nátrium kezelést váltogzatlan dózisban addig kell folytatni, amíg az INR érték az indikációnak megfelelő terápiás taórtományban marad két egymást követő vizsgálatban során. yA VKA kezelésben részesülő betegeknél, a VKA szedését abba kell hagyni, és az enoxaparin-nátrium g első adagját akkor kell beadni, amikor az INR érték a terápiás tartomány alá esik.
A
Váltás enoxaparin-nátrium és közvetlenül szájon át alkalmazandó antikoaguláns (direct oral anticoagulant-DOAC) között Az enoxaparin-nátriummal kezelt betegeknél az enoxaparin-nátrium leállítása után a DOAC adagolását 0–2 órával előbb kezdjük meg, mint esedékes lenne a következő enoxaparin-nátrium adag. Ez megfelel a DOAC alkalmazási előírásának. DOAC-vel kezelt betegenél az enoxaparin-nátrium első adagját akkor kell beadni, amikor a DOAC soron következő adagját venné be a beteg.
Epidurális/spinális anesztézia vagy lumbálpunkció során történő alkalmazás Ha az orvos úgy dönt, hogy epidurális/spinális anesztézia vagy lumbálpunkció mellett végzi az antikoaguláns-kezelést, akkor a neurológiai státusz körültekintő ellenőrzése szükséges az esetleges neuraxiális haematomák kialakulásának kockázatát illetően. (lásd 4.4 pont).
- Megelőzés esetén alkalmazott dózisok
A spinális tű vagy katéter behelyezése és az enoxaparin-nátrium megelőzésre alkalmazott dózisának legutóbbi beadása között legalább 12 órának kell eltelnie. t Folyamatos alkalmazás esetén, az enoxaparin-nátrium beadása előtt hasonlóképpen legalább n 12 órának kell eltelnie a katéter eltávolításáig. ű Azoknál a betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance [15-30] ml/perc, megfontolandó a z punkcióig/katéter behelyezéséig vagy eltávolításáig eltelő idő megduplázása, azaz legalább s 24 óra kihagyása. g Neuraxiális anesztéziával a 2 órás preoperatív enoxaparin-nátrium 2,000 IU (20 mg) adaegolás megkezdése nem komptabilis. m
- Kezelésre alkalmazott dózisok e
A spinális tű vagy katéter behelyezése és az enoxaparin-nátrium kezelésre alklaylmazott dózisának legutóbbi beadása között legalább 24 órának kell eltelnie (lásd téovábbá a 4.3 pontot). d Folyamatos alkalmazás esetén, az enoxaparin-nátrium beadása előtt ehasonlóképpen legalább 24 órának kell eltelnie a katéter eltávolításáig. g Azoknál a betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance [15-30] mnl/perc, megfontolandó a punkcióig/katéter behelyezéséig vagy eltávolításáig eltelő iedő megduplázása, azaz legalább 48 óra kihagyása. li Azoknál a betegeknél, akik az enoxaparin-nátriumott anaponta két részletben kapják (tehát 75 NE/kg [0,75 mg/kg] napi 2-szer vagy 100 NEa/kg [1 mg/kg] napi 2-szer, a második enoxaparin-nátrium adagot ki kell hagyni annazk érdekében, hogy a katéter behelyezéséig vagy eltávolításáig elegendő idő teljen el. o Az anti-Xa-szintek ezekben az időpontokban méhg mindig mérhetők, és a neuraxiális hematóma elkerülése késleltetett behelyezés/eltávolítás ese tén sem garantált. Hasonlóképpen, legalább 4 órának kell eltelnaie az enoxaparin-nátrium következő dózisának beadása előtt a spinális/epidurális lumbálpunkció vbagy a katéter eltávolítását követően az előny-kockázat mérlegelése alapján, figyelembe véve mind a trombózis, mind a vérzés kialakulásának kockázatát az adott beavatkozással, és a betegnlélo fennálló kockázati tényezőkkel összefüggésében.
a
4.3 Ellenjavallatok g
r
Az enoxaparin-nátriufmo ellenjavallt az alábbi kórképekben: Enoxaparin-rn átriummal, heparinnal vagy származékaival – ideértve a többi kis molekulatömegű heparinokat (LMWH) – vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szemzben fennálló túlérzékenység; Immsun-mediált heparin indukálta trombocitopénia (HIT) az anamnézisben az elmúlt 100 nap foylyamán; vagy keringő antitestek jelenléte (lásd 4.4 pont); g Aktív, klinikailag jelentős vérzés és haemorrhagia nagyfokú kockázatával járó állapotok, ó ideértve a közelmúltban lezajlott haemorrhagiás stroke-ot, gasztrointesztinális fekélyt, vérzés y nagyfokú kockázatával járó rosszindulatú daganatok jelenlétét, közelmúltban végzett agy-, g gerinc vagy szemészeti műtétet, ismert vagy feltételezett nyelőcsövarixokat, arteriovenosus malformációkat, éraneurizmákat, illetve a nagyobb intraspinális vagy intracerebrális vaszkuláris A deformitásokat; Spinális vagy epidurális anesztézia vagy helyi-regionális érzéstelenítés, amennyiben az enoxaparin-nátriumot az előző 24 óra folyamán alkalmazták (lásd 4.4 pont).
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Általános megjegyzések
Az enoxaparin-nátrium nem váltható fel (egységre azonos mennyiségben) más kis molekulatömegű heparinokkal (LMWH). Ezek a termékek eltérnek a gyártási folyamatuk, molekulasúlyuk, specifikus anti-Xa- és anti-IIa-aktivitásuk, egységeik, adagolásuk, továbbá klinikai hatékonyságuk és bizotnságosságuk szempontjából. Ez farmakokinetikai és ezzel összefüggő biológiai aktivitásbeli különbségeket eredményez (pl. antitrombin-hatás és trombocita-interakciók). Ezért alkalmazásukkor különös figyelem szükséges és minden egyes készítmény esetében elengedhetetlen a saját alkalmazási előírásuk utasításainak betartása.
t
HIT az anamnézisben (>100 nap) n Az enoxaparin-nátrium alkalmazása ellenjavallt az anamnézisben az elmúlt 100 nap folyamán szereplő ű immunmediált HIT vagy a vérben kimutatható antitestek jelenléte esetén (lásd 4.3 pont). Keringő z antitestek még néhány év elteltével is jelen lehetnek a szervezetben. s Különös óvatossággal kell eljárni az enoxaparin-nátrium alkalmazásakor olyan betegek esetén, akikngél a kórtörténetben 100 napon túli HIT szerepel keringő antitestek jelenléte nélkül. Az enoxaparin- e nátrium ilyen esetekben történő alkalmazásáról kizárólag az előny/kockázat gondos mérlegelmése, és egyéb alternatív nem heparin terápiák (pl. danaparoid-nátrium vagy lepirudin) megfontolásá t követően
l e
ehet dönteni. y
l
A trombocitaszám monitorozása é Az antitestmediált heparin indukálta trombocitopénia (HIT) kockázata szintén fdenáll a kis molekulatömegű heparinoknál. Ha trombocitopénia lép fel, akkor az általábaen az enoxaparin-nátrium
k g
ezelés megkezdését követő 5. és 21. nap között jelentkezik. A HIT kockázata nagyobb a posztoperatív betegek esetében, különöesen szívműtétet követően, illetve daganatos betegeknél. i Ezért szükséges a trombocitaszám ellenőrzése az enoxaparin-kelzelés elkezdése előtt, majd rendszeresen a kezelés időtartama alatt. ta Amennyiben a klinikai tünetek HIT-re utalnak (arteriás éas/vagy vénás tromboembólia bármilyen új epizódja, az injekció beadásának helyén fellépő bármilzyen fájdalmas bőrelváltozás, a kezelés során fellépő bármilyen allergiás vagy anafilaktoid reakcioó), a trombocitaszámot ellenőrizni kell. A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy ilyen tün ethek előfordulhatnak, és észlelésük esetén értesítsék háziorvosukat. a A gyakorlatban, amennyiben megerősítésbt nyer a trombocitaszám jelentős csökkenése (a kezdeti érték 30-50%-a), az enoxaparin-nátrium kezelést azonnal abba kell hagyni és a beteget egyéb alternatív, nem heparin típusú antikoaguláns kezelésrme kell átállítani.
lo
Vérzések a A többi véralvadásgátlóhozg hasonlóan, az enoxaparin-kezelés során is bárhol a szervezetben kialakulhat vérzés. Kialakrulásakor fel kell deríteni a vérzés helyét és megfelelő kezelést kell alkalmazni. fo
r
Az enoxaparin-enátriumot – a többi antikoaguláns kezeléssel megegyezően–óvatosan kell alkalmazni a fokozott vérzési veszéllyel járó állapotokban, mint pl.
| – | a haemsostasis zavara, |
| – | pepytikus fekély az anamnézisben, |
| – | ag közelmúltban zajlott ischaemiás stroke, |
- ósúlyos artériás hipertónia,
y–
g a közelmúltban keletkezett diabéteszes retinopátia,
- idegsebészeti beavatkozás vagy szemműtét a közelmúltban,
A – a hemosztázisra ható gyógyszerek párhuzamos alkalmazása (ld. 4.5 pont), Laboratóriumi vizsgálatok A vénás tromboembólia megelőzésére alkalmazott enoxaparin dózis nem befolyásolja szignifikánsan a vérzési időt, az alvadási paramétereket, és nem hat a trombocitaaggregációra, illetve a fibrinogén-trombocita kötődésre sem.
Magasabb dózisok esetén előfordulhat az aktivált parciális tromboplasztinidő (aPTI) és az aktivált alvadási idő (aCT) növekedése. Az aPTI és az aCT növekedése nem mutat lineáris összefüggést az enoxaparin antitrombotikus hatásának fokozódásával és ezért nem alkalmas az enoxaparin hatásának követésére. Spinális/epidurális anaesthesia vagy lumbálpunkció Spinális/epidurális érzéstelenítés vagy lumbálpunkció nem hajtható végre az enoxaparin-nátrium terápiás adagjainak alkalmazását követő 24 órán belül (lásd még 4.3 pont). t Enoxaparin injekció és spinális/epidurális érzéstelenítés vagy lumbálpunkció együttes alkalmazása n esetén neuraxiális hematóma eseteit jelentették, amelyek tartós vagy maradandó bénuláshoz ű vezethetnek. Ezen esetek ritkák az enoxaparin-nátrium napi egyszeri 4000 NE (40 mg) vagy ennél z kisebb dózisának alkalmazásakor. s A hematóma kialakulásának nagyobb a kockázata operációt követően bennmaradó epidurális katétergek vagy a hemosztázist befolyásoló egyéb gyógyszerek (pl. nem-szteroid gyulladásgátlók) egyidejű e alkalmazásakor, illetve traumás vagy ismételt epidurális vagy spinális punkciók esetén, vagy maz anamnézisben szereplő gerincműtét, illetve gerincdeformitás esetén.
e
A y
z epidurális vagy spinális altatás/érzéstelenítés, illetve lumbálpunkció és az elnoxaparin-kezelés együttes alkalmazásából fakadó vérzési kockázat csökkentése érdekébéen az enoxaparin farmakokinetikai profilját minden esetben figyelembe kell venni (lásd d5.2 pont). A katéter behelyezését vagy eltávolítását, illetve a lumbálpunkciót legjobb akkeor elvégezni, amikor az enoxaparin-nátrium antikuaguláns hatása még gyenge. Azonban a pontosg időzítés – amikor kialakul az adott betegnél a kellően alacsony antikoaguláns hatás – nem ismert. Knülön figyelmet igényelnek azok a betegek, akiknél a kreatinin-clearance 15–30 ml/perc, mivel az e neoxaparin eliminációs ideje ezeknél
a i
betegeknél jóval hosszabb (lásd 4.2 pont). l Ha az orvos úgy dönt, hogy epidurális/spinális anesztézia vatgay lumbálpunkció mellett végzi az antikoaguláns-kezelést, akkor a beteg gyakori ellenőrzésea szükséges az esetleges neurológiai károsodás bármilyen jelének vagy tüneteinek észlelésez érdekében, amilyen például a középvonalbeli hátfájás, a szenzoros és motoros kiesések (zsibbadáos és gyengeség az alsó végtagokban), bél- és/vagy hólyagműködési zavarok. A betegeket figyelmezhtetni kell, hogy a fenti jelek vagy tünetek bármelyikének észlelését azonnal jelezzék. Spin ális hematóma tüneteinek gyanúja esetén sürgősen
m a
eg kell állapítani a diagnózist és a gerinbcvelői dekompressziót is magában foglaló kezelésre van szükség, bár előfordulhat, hogy a kezelés nem előzi meg vagy fordítja vissza a neurológiai következményeket. m
lo
Bőrnekrózis / cutan vaasculitis Bőrnekrózist és cutan vascuglitist jelentettek LMWH-k alkalmazásával kapcsolatban. Ezen tünetek jelentkezése esetén a kezerlést azonnal abba kell hagyni.
fo
P erkután kroronária revaszkularizáció Instabil angina,e NSTEMI és STEMI kezelése miatt végzett koronária intervenció után – a vérzés kockázatánakz minimalizálása érdekében – az enoxaparin adagok beadásánál pontosan be kell tartani az adagolási isdőközöket. A PCI-t követően fontos a megfelelő vérzéscsillapítás biztosítása a beadás helyén iys. Amennyiben záró eszközt alkalmaznak a vezetőkanül azonnal eltávolítható. Amennyiben manugális kompressziós módszert alkalmaznak, a vezetőkanül 6 órával az utolsó iv./sc. enoxaparin-náótrium adag beadását követően távolítható el. Amennyiben az enoxaparin-nátrium kezelés tovább
yf
g olytatódik, a soron következő adagot a vezetőkanül eltávolítását követően 6-8 órával lehet beadni. Figyelni kell a vérzés vagy hematóma kialakulásának jeleit a beavatkozás helyén.
A
Akut infektív endocarditis A heparin alkalmazása általában nem ajánlott akut infektív endocarditisben szenvedő betegek esetében a cerebrális vérzés kockázata miatt. Amennyiben az enoxaparin használata feltétlenül szükséges, arról kizárólag az egyéni előny–kockázat arány gondos mérlegelését követően lehet dönteni. Mechanikus műbillentyű
Mechanikus műbillentyűvel rendelkező betegeknél nem vizsgálták megfelelően az enoxaparin-nátriummal végzett tromboprofilaxist. A műbillentyű-trombózis izolált eseteiről beszámoltak mechanikus műbillyentyűvel élő betegeknél, akik tromboprofilaxis céljából enoxaparin-nátriumot kaptak. Az adatok értékelését számos zavaró tényező (többek között az alapbetegség, illetve a klinikai adatok hiányosságai) korlátozza. Az esetek egy részében terhes anyáról volt szó, akiknél a trombózis az anya és a magzat halálát okozta. Mechanikus műbillenytyűvel rendelkező terhes nők t Az enoxaparin-nátrium mechanikus műbillenytyűvel rendelkező terhes nők tromboprofilaxisát nem n vizsgálták még megfelelően. Egy klinikai vizsgálatban, ahol a tromboembólia kockázatának ű csökkentésére mechanikus műbillenytyűvel rendelkező terhes nőknél alkalmaztak enoxaparin- z nátriumot 100 NE/kg (1 mg/kg) dózisban naponta kétszer, 8 nő közül 2-nél alakult ki vérrögösödés, s ami a szívbillentyű elzáródásához, továbbá az anya és a magzat halálozáshoz vezetett. Forgalomba g hozatal utáni időszakban szívbillenytyű trombózis izolált eseteiről számoltak be enoxaparin-nátrieumot kapó terhes nők esetében. Mechanikus műbillenytyűvel rendelkező terhes nőknél magasabb lmehet a tromboembólia kialakulásának kockázata.
e
Idősek ly Nem kell fokozott vérzésveszéllyel számolni profilaktikus dózisok alkalmazása eséetén. Időseknél, különösen a ≥ 80 éveseknél, a terápiás dózistartományban adott heparin növeli da vérzéses komplikációk kockázatát. A 75 évnél idősebb, STEMI-vel kezelt betegeknél eszoros klinikai megfigyelés javasolt és megfontolandó a dózis csökkentése (lásd 4.2 és 5.g2 pont).
n
Vesekárosodás e Vesekárosodásban szenvedő betegeknél növekszik az enoxaparinli-nátrium expozíciója, ami fokozza a vérzés kockázatát. Ezeknél a betegeknél fokozott klinikai eltleanőrzés ajánlott, és az anti-Xa aktivitás biológiai monitorozása megfontolandó (lásd 4.2 és 5.2 poant). Az enoxaparin-nátrium alkalmazása nem javasolt végsztádiumú vesebetegségben (kreatinin-clearance <15 ml/perc), mivel erre a betegcsoportra vonatkozoóan csak olyan betegektől állnak rendelkezésre adatok, akiknél az enoxaparin-nátriumot hemodihalízis során az extrakorporális keringésben trombusképződés megelőzésére alkalmazzák. Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknaél (kreatinin-clearance 15-30 ml/perc), az enoxaparin-nátrium jelentősen megnövekvő expozícióbja miatt, terápiás és profilaktikus dózisban egyaránt az adag módosítása javasolt (lásd 4.2 pont). m Közepes (kreatinin-clearance 30-l5o0 ml/perc), illetve enyhe (kreatinin-clearance 50-80 ml/perc) vesekárosodás esetén nem szüakséges az adag módosítása.
g
Májkárosodás r Az enoxaparin-nátriufmot óvatosan kell alkalmazni májkárosodásban szenvedő betegeknél a vérzés fokozott kockázatárn ak lehetősége miatt. Az anti-Xa szintek monitorozásán alapuló dózismódosítás májcirrózisban eszenvedő betegek esetében megtévesztő, ezért nem javasolt (lásd 5.2 pont). Kis tzesttömeg Kis testtömsegű nőknél (< 45 kg), illetve férfiaknál (<57 kg) a profilaktikus (nem a testtömeg alapján kiszámoylt) dózisok alkalmazásakor fokozott az enoxaparin-nátrium expozíció, ezért fokozott a vérzés kockgázata. Ezért az ilyen betegeknél szoros klinikai megfigyelés javasolt. (lásd 5.2 pont).
ó
y Túlsúlyos betegek
gT
úlsúlyos betegek esetében nagyobb a tromboembólia kialakulásának kockázata. A 2profilaktikus A dózisok hatásosságát és biztonságosságát túlsúlyos betegek esetében (BMI > 30 kg/m ) még nem határozták meg teljes mértékben, így a dózismódosításra vonatkozóan nincs megállapodás. Ezeket a betegeket gondos megfigyelés alatt kell tartani a tromboembólia jeleinek és tüneteinek kialakulása tekintetében.
Hyperkalaemia A heparinok elnyomhatják az aldoszteron mellékvesebeli termelődését, ami hyperkalaemia kialakulásához vezet (lásd 4.8 pont), különösen diabetes mellitus, krónikus veseelégtelenség, már fennálló metabolikus acidózis, esetén, illetve olyan gyógyszer szedésekor, amelyek ismerten növelik a káliumszintet (lásd 4.5 pont). A vér káliumszintjét rendszeresen ellenőrizni kell, különösen a kockázatnak kitett betegek esetében. A készítmények követhetősége t Az LMWH-k biológiai gyógyszerek, ezért javasolt, hogy a minél pontosabb követhetőség érdekében n az egészségügyi szakszemélyzet az alkalmazott heparinkészítmény kereskedelmi nevét és sarzsszámát ű feljegyezze a beteglapra. z
s
Nátriumtartalom g A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilaeg nátriummentes. m
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók e
ly
Együttes alkalmazása nem javasolt: é Hemosztázist befolyásoló gyógyszerek (lásd 4.4 pont) d Egyes szerek alaklamazását, amelyek hatással vannak a hemosztázisra – hacesak alkalmazásuk nem nélkülözhetetlen – az enoxaparinnátrium-kezelés előtt abba kell hagyni. Hga a kombináció indokolt, az enoxaparin-nátriumot gondos klinikai és laboratóriumi monitorozás menllett kell alkalmazni. Ilyen gyógyszerek lehetnek: e
- Szisztémásan alkalmazott szalicilátok, gyulladáscsölkikentő adagban alkalmazott
acetilszalicilsav, továbbá NSAID-k beleértve a kaetorolakot is,
- t
Egyéb trombolitikumok (pl. altepláz, retepláaz, sztreptokináz, tenektepláz, urokináz) és antikoagulánsok (lásd 4.2 pont). z
o
Együttes alkalmazása óvatosságot igényel: h Az alábbi gyógyszerek óvatossággal adhatóka együtt az enoxaparin-nátriummal: Hemosztázisra ható egyéb gyógyszebrek, például:
- Trombocitaaggregáció-gátló szerek, ideértve az acetilszalicilsavat trombocitaaggregáció-
gátló adagban (kardiopromtekció), klopidogrél, tiklopidin, és akut koronária szindróma javallatban alkalmazolott glükoprotein IIb/IIIa antagonisták (a vérzés kockázata miatt),
- Dextran 40, a
- szisztémásan algkalmazott glükokortikoidok.
r
Káliumszintet nföovelő gyógyszerek: A káliumszintet nörv elő gyógyszerek óvatosan alkalmazhatók enoxaparin-nátriummal párhuzamosan gondos klinikaie és kaboratóriumi monitorozás mellett (lásd 4.4 és 4.8 pontok).
z
4.6 Termsékenység, terhesség és szoptatás
y
Terhegsség Emóberben nem bizonyított, hogy az enoxaparin átjut a placentán a terhesség második és a harmadik ytrimeszterében. Az első trimeszterre vonatkozóan nincsenek adatok. Az állatokkal végzett vizsgálatok g nem mutattak semmiféle fötotoxicitásra vagy teratogenitásra utaló bizonyítékot (lásd 5.3 pont). A Állatkísérletek adatai szerint az enoxaparin csekély mértékben jut át a placentán. Az enoxaparin-nátrium terhességben kizárólag akkor alkalmazható, ha azt az orvos elengedhetetlenül szükségesnek ítéli. Az enoxaparin-nátrium kezelésben részesülő terhes nők gondos monitorozása szükséges a vérzés kialakulása vagy a fokozott antikoaguláció szempontjából, és figyelmeztetni kell a vérzések kialakulásának kockázatára. Általánosságban, a rendelkezésre álló adatok nem utalnak a vérzések,
trombocitopénia vagy oszteoporózis kialakulásának fokozott kockázatára a mechanikus műbillentyűvel rendelkező terhes nők esetében a nem terhes nők csoportjához képest (lásd 4.4 pont). Tervezett epidurális anesztézia esetén a beavatkozást megelőzően az enoxaparin-nátrium kezelés abbahagyása javasolt (lásd 4.4 pont). Szoptatás Nem ismert, hogy az enoxaparin változatlan formában kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Laktáló t patkányokban azenoxaparin és metabolitjainak koncentrációja az anyatejben igen alacsony. n Az enoxaparin-nátrium per os felszívódása valószínűtlen. A Thorinane szoptatás alatt alkalmazható. ű
z
Termékenység s A termékenységre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre klinikai adatok. Az állatkísérletek nem g mutattak semmilyen termékenységre gyakorolt hatást(lásd 5.3 pont). e
m
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges ké pességekre
e
Az enoxaparin-nátrium nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépljyárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre. é
d
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások e
g
A biztonságossági profil összefoglalása n
e
Az enoxaparin-nátrium hatásait klinikai vizsgálataiba több mint l1i5 000 beteget vontak be, köztük 1776 beteget mélyvénás trombózis profilaxisa céljából kezeltaek ortopédiai vagy hasi műtétet követően tromboembóliás szövődmény kockázata miatt; 1169 beteget mélyvénás trombózis profilaxisa céljából akut belgyógyászati betegség kapcsán nagymértékben koarlátozott mobilitás miatt; 559 beteget
t z
üdőembóliával kísért vagy nem kísért mélyvénás troombózis kezelése cáljából; 1578 beteget instabil angina vagy Q-hullámmal nem járó miokardiálish infarktus kezelése céljából; 10 176 beteget akut STEMI kezelése céljából. Az enoxaparin-nátrium adagolási módja az iandikációktól függően eltérő volt ezekben a klinikai vizsgálatokban. Az enoxaparin-nátrium dóbzisa a mélyvénás trombózis (DVT) megelőzésére műtétet követően vagy akut betegségben szenmvedő, nagymértékben immobilizált páciensek esetében 4,000 NE (40 mg) volt naponta egyszer, sc. ionjekció formájában alkalmazva. Pulmonális embóliával (PE) vagy anélkül jelentkező DVT esetén a lpáciensek 12 óránként 100 NE/kg (1 mg/kg) dózisú, vagy napi egyszeri alkalommal 150 NE/kag (1,5 mg/kg) dózisú enoxaparin-nátrium-kezelésben részesültek sc. injekció formájában. A klirngikai vizsgálatokban instabil angina és Q-hullámmal nem járó miokardiális infarktus kezelése esetéon az alkalmazott dózis 12 óránként 100 NE/kg (1 mg/kg) volt sc. injekció formájában, továbbá afkut STEMI- esetében az enoxaparin-nátrium adagja 3000 NE (30 mg) iv. bólust követően 100 NE/rkg (1 mg/kg) volt sc. alkalmazva, 12 óránként.
e
A klinikai svizsgálatok során a vérzések, a trombocitopenia, és a trombocitózis volt a leggyakrabban jelentetty reakció (lásd 4.4 pont és alább “A kiválasztott mellékhatások leírása” részt).
g
A ómellékhatások táblázatos összefoglalása yAzokat a nemkívánatos hatásokat, amelyekről a forgalomba hozatal utáni időszakban számoltak be, a g *jel jezi. Ezek a következő gyakoriságok szerint fordultak elő: nagyon gyakori (>1/10); gyakori (>1/100– A <1/10); nem gyakori (>1/1000–<1/100); ritka (>1/10 000–<1/1000); nagyon ritka (<1/10 000), vagy nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem állapítható meg). A szervrendszereken belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. Vérképző-szervi és nyirokrend-szeri betegségek Gyakori: Vérzés, vérzés okozta anémia*, trombocitopénia, trombocitózis. Ritka: Eozinofilia*
Ritka: Trombózissal járó immunoallergiás trombocitopénia néhány esetben a trombózis szövődményeként szervi infarktus vagy végtagi ischaemia jelentkezett (lásd 4.4 pont). Immunrendszeri betegségek Gyakori: Allergiás reakció Ritka: Anafilaxiás/anafilaktoid reakciók, beleértve a sokkot is * Idegrendszeri betegségek és tünetek t Gyakori: Fejfájás* n
ű
Érbetegségek és tünetek z Ritka: Spinális hematóma* (vagy neuraxiális hematóma). Ezek az események változó mértékű s neurológiai károsodást eredményeztek, beleértve a tartós vagy maradandó bénulást (lásd 4.4 pongt).
e
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek m Nagyon gyakori: Májenzimszint-emelkedés (főleg transzaminázok , a normál értékek f első határának >3-szorosa) e
* y
Nem gyakori: Hepatocelluláris májkárosodás , l Ritka: Kolesztatikus májkárosodás * é
d
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei e Gyakori: Urtikária, pruritusz, eritéma g Nem gyakori: Bullózus dermatitisz n Ritka: Alopécia* e Ritka: Cutan vasculitis*, bőrnekrózis* általában az injekció lhielyén fordul elő (ezeket a bőrjelenségeket általában purpura vagy infiltrálódó és fátjadalmas eritemotózus plakkok megjelenése előzi meg). a Csomók az injekció beadásának helyén * (gyulladzásos csomók, melyek nem enoxaparin-tartalmú cisztikus képződmények). Ezek néhány nap alaott felszívódnak és nem teszik szükségessé a kezelés felfüggesztését. h A csont- és izomrendszer valamint a kötőszöavet betegségei és tünetei Ritka: Oszteoporózis* hosszú távú (3b hónapnál tovább tartó) kezelést követően
m
Általános tünetek, és az alkalmazláos helyén fellépő reakciók Gyakori: Az injekció beadaásának helyén jelentkező hematóma, fájdalom és egyéb reakciók (például ödéma, vérzés,g hiperszenzitivitás, gyulladás, csomó, fájdalom vagy reakció) Nem gyakori: Lokálisr irritáció; bőrnekrózis az injekció beadásának helyén
fo
Laboratóriumi és erg yéb vizsgálatok eredményei Ritka : Hypeerkalaemia*(lásd 4.4 és 4.5 pontok)
z
A kiválaszstott mellékhatások leírása Vérzéseyk Ezekg közé tartoztak a súlyos vérzések, amelyeket a betegek mintegy 4,2%-ánál jelentettek (sebészeti beóavatkozáson átesett betegek). Ezek közül némelyik halálos kimenetelű volt. A sebészeti ybeavatkozáson átesett betegeknél a vérzéses szövődményeket akkor sorolták a súlyos kategóriába, (1) g ha a vérzés jelentős klinikai következménnyel járt, vagy ha (2) > 2 g/dl hemoglobinszint-csökkenés A következett be, illetve 2 vagy több egység vérkészítmény transzfúziója vált szükségessé. A retroperitoneális és intrakraniális vérzéseket mindig a súlyos kategóriába sorolták. A többi antikoaguláns szerhez hasonlóan, bizonyos kockázati tényezők egyidejű fennállása esetén vérzés jelentkezhet. Ezek közé sorolhatók: vérzésre hajlamosító organikus léziók, invazív beavatkozások vagy egyéb hemosztázisra ható gyógyszerek egyidejű alkalmazása (lásd a 4.4 és 4.5 pont alatt).
MedDRA Profilaxis Profilaxis Mélyvénás Instabil Akut STEMI
szervrend- sebészeti belgyógyászati trombózis angina vagy kezelése
szerek szerinti beavatkozáson betegeknél kezelése non-Q
osztályozás átesett tüdőembólia miokardiális
betegeknél fennállása esetén infarktus
vagy anélkül kezelése
Vérképző- Nagyon gyakori: Gyakori: Nagyon gyakori: Gyakori: Gyakori:
s α α α α α t
zervi és Vérzés Vérzés Vérzés Vérzés Vérzés
nyirokrend- n
szeri Ritka: Nem gyakori: Ritka: Nem gyakori: ű
b z
etegségek Retro- Intrakraniális Retro- Intrakraniáliss peritoneális vérzés, Retro- peritoneális vérzés, Regtro-vérzés peritoneális vérzés peritoneeális vérzés vérzés
m
α e például hematóma, nem a beadás helyén jelentkező véraláfutás, sebhematóma, hyematúria, orrvérzés és emésztőrendszeri vérzés. l
é
Trombocitopénia és trombocitózis d
e
MedDRA Profilaxis Profilaxis Mélyvénás Ignstabil angina Akut STEMI
szerv- sebészeti belgyógyászati trombózis nvagy non-Q kezelése
rendszerek beavatkozáson betegeknél kezelése e miokardiális
s i
zerinti átesett tüdőembóllia infarktus
osztályozás betegeknél fennáltláasa esetén kezelése
vagay anélkül
Vérképző- Nagyon gyakor i: Nem gyakori: Nzagyon gyakori: Nem gyakori: Gyakori:
ß ß ß
szervi és Trombocitózis Trombocito- oTrombocitózis Trombocito- Trombocitózis nyirokrend- pénia h pénia Trombocito-szeri pénia
betegségek a
Gyakori: b Gyakori: Nagyon ritka: Trombocitopénia Trombocitopénia Immun-m allergiás lo trombocitopénia
a
rg
ß
emelkedett vérlemefzkoeszám: > 400 G/l
r
Gyermekek és seerdülők Az enoxaparzin-nátrium biztonságosságát és hatásosságát gyermekek esetében nem igazolták (lásd 4.2 pont). s
y
Feltégtelezett mellékhatások bejelentése A ógyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez yfontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen g kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A
4.9 Túladagolás
Jelek és tünetek Az enoxaparin-nátrium esetleges túladagolása intravénás, extrakorporális vagy szubkután alkalmazást követően vérzéses szövődményekhez vezethet. Per os alkalmazva még nagy adag esetén sem valószínű, hogy az enoxaparin-nátrium felszívódik.
Kezelés Az antikoaguláns hatás nagymértékben közömbösíthető intravénasan alkalmazott, lassú protamin injekcióval. A protamin adagja a beadott enoxaparin-nátrium mennyiségétől függ, 1 mg protamin 100 NE (1 mg) enoxaparin-nátrium antikoaguláns hatását közömbösíti, amennyiben az enoxaparin alkalmazása 8 órán belül történt. Amennyiben több, mint 8 óra telt el az enoxaparin alkalmazása óta, vagy ha úgy határoznak, hogy egy második adag protamin adása szükséges, akkor infúzió formájában 0,5 mg protamin adható minden 100 NE (1 mg) enoxaparin-nátrium közömbösítésére. 12 órával az t enoxaparin-nátrium injekciót követően nem szükséges a protamint alkalmazni. Azonban még nagy n dózisú protaminnal sem közömbösíthető teljesen az enoxaparin anti-Xa aktivitása (legfeljebb 60%- ű ban) (lásd a protamin sók alkalmazására vonatkozó utasításokat). z
s
g
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK e
m
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
e
Farmakoterápiás csoport: Antitrombotikus gyógyszerek, heparin csoport. ATC kód: Bl0y1A B05
é
A Thorinane hasonló biológiai gyógyszer. Részletes információ az Európai Gyódgyszerügynökség honlapján (http://www.ema.europa.eu) érhető el. e
g
Farmakodinámiás hatások n Az enoxaparin alacsony, hozzávetőlegesen 4500 dalton molekulatö meegű heparin, amelyben szétválik a standard heparin antitrombotikus és antikoaguláns hatása. A hatólainyag egy nátriumsó.
a
In vitro tisztított rendszerben az enoxaparin-nátriumnak erőst anti-Xa aktivitása (körülbelül 100 NE/mg) és gyenge anti-IIa- vagy antitrombin-aktiviatása (körülbelül 28 NE/mg) van; ezek aránya
3 z
,6. Ezek az antikoaguláns hatások antitrombin- III o(ATIII) által mediáltak és emberben antitrombotikus aktivitást eredményeznek. h Az anti-Xa/IIa aktivitáson túl az enoxaparin-anátrium további antitrombotikus és gyulladásgátló tulajdonságait azonosították egészséges vbizsgálati alanyokban és betegekben, valamint nem klinikai modellekben. Ezek közé a tulajdonsámgok közé sorolható egyéb véralvadási faktorok, mint pl. a VIIa faktor ATIII függő gátlása, az endoogén Szöveti Faktor Útvonal Inhibitor (TFPI) felszabadulásának serkentése, valamint a von Willeblrand faktor (vWF) vaszkuláris endotélből a vérkeringésbe történő felszabadulásának csökkentésea. Ezek a faktorok ismerten hozzájárulnak az enoxaparin-nátrium teljes antitrombotikus hatásáhozr. g Megelőző terápiaként aolkalmazva az enoxaparin-nátrium nem módosítja szignifikáns mértékben az aPTI-t. Kuratív teráp ifaként alkalmazva a maximális hatás elérésekor aPTI a kontroll idő 1,5–2,2-szeresére növekedrhet.
e
Klinikai hatázsosság és biztonságosság
s
V y
énágs tromboembóliás esemény (VTE) megelőzése műtét kapcsán óA VTE kiterjesztett profilaxisa ortopédiai műtétet követően: yVTE kiterjesztett profilaxisában végzett kettős vak vizsgálatban, amelyben 179, VTE-vel előzőleg g nem kezelt, csípőprotézis-műtéten átesett beteg vett részt, és a kórházi tartózkodás során kezdeti kezelésként 4000 NE (40 mg) sc. enoxaparin-nátriumot alkalmaztak, a betegeket úgy randomizálták, A hogy a kórházból való elbocsátást követően 3 hétig vagy napi egyszer 4000 NE (40 mg) sc. enoxaparin-nátriumot (n=90), vagy placebót (n=89) kaptak. A mélyvénás trombózis (DVT) incidenciája a kiterjesztett profilaxis során szignifikánsan alacsonyabb volt az enoxaparin-nátrium esetében a placebohoz képest. Nem számoltak be tüdőembólia előfordulásáról, és nem jelentkezett jelentős vérzés. A hatásosságra vonatkozó adatokat az alábbi táblázatban tüntettük fel:
Enoxaparin-nátrium
4000 NE (40 mg) Placebo
naponta egyszer, sc. naponta egyszer, sc.
n (%) n (%)
Kiterjesztett profilaxisban
90 (100) 89 (100)
részesült összes beteg
Összes VTE 6 (6,6) 18 (20,2) Összes DVT (%) 6 (6,6)* 18 (20,2) t # n Proximális DVT (%) 5 (5,6) 7 (8,8) ű *p-érték vs placebo=0,008 z #p-érték vs placebo=0,537 s
g
Egy másik kettős vak vizsgálatban, amelyet 262, VTE-vel nem érintett, csípőprotézis műtéten áteesett beteg részvételével végeztek, és ahol a kórházi tartózkodás során kezdeti kezelésként 4000 NE (40 mg) sc. enoxaparin-nátriumot alkalmaztak, a betegeket úgy randomizálták, hogy a kórh ázmból való elbocsátást követően 3 hétig vagy napi egyszer 4000 NE (40 mg) sc. enoxaparin-nátriumeot (n=131), vagy placebót (n=131) kaptak. A VTE indidenciája az első vizsgálathoz hasonlóan szligynifikánsan alacsonyabb volt a kiterjesztett profilaxis során az enoxaparin-nátrium csoportbané, mint a placebocsoportban mind az összesített VTE (enoxaparin-nátrium: 21 [16%], illedtve placebo: 45 [34,4%]; p=0,001), mind a proximális DVT (enoxaparin-nátrium: 8 [6,1%], eilletve placebo: 28 [21,4%]; p=<0,001) tekintetében. A jelentős vérzések tekintetében nem mgutatkozott eltérés az enoxaparin-nátriumot és a placebót kapó csoport között. n
e
A mélyvénás trombózis (DVT) kiterjesztett profilaxisa onkolólig iai műtét kapcsán Egy kettős vak, multicentrikus vizsgálatban az enoxaparin-náatrium négy hétig, illetve egy hétig alkalmazott profilaktikus adagjának hatásosságát és biztonsátgosságát hasonlították össze 332 olyan betegnél, akiknél hasi vagy medenceűri daganat eltávolítaására elektív műtétet hajtottak végre. A betegek 6–10 napig naponta kaptak enoxaparin-nátriumzot (4000 NE (40 mg)sc.), majd véletlen besorolás alapján újabb 21 napig kaptak enoxaparino-nátriumot, vagy placebót. Kétoldali venográfiát végeztek a 25. és a 31. nap között, illetve koráb bhan, ha a vénás tromboembólia tüneteit észlelték. A betegeket három hónapig követték. A hasi vagy medencei daganat műtétjét követően az négyhetes enoxaparin-nátrium profilaxis szignifikánbsan csökkentette a venográfiával kimutatott trombózis incidenciáját az egyhetes enoxaparin-mnátrium profilaxishoz képest. A kettős vak fázis végén a vénás tromboembólia előfordulási arányao 12,0% (n=20) volt a placebocsoportban, illetve 4,8% (n=8) az enoxaparin-nátriumot csoportbanl; p=0,02. Ez a különbség három hónap elteltével is fennállt (13,8% szemben az 5,5%-kal[n=23 vearsus 9], p=0,01). A vérzés vagy egyéb szövődmények tekintetében nem jelentkeztek különbségek rsegm a kettős vak, sem a követéses fázisban.
o
Vénás tromboemból iaf megelőzése akut belgyógyászati betegség miatt várhatóan csökkent mobilizású betegeknél r Egy kettős vak,e multicentrikus, párhuzamos csoportos vizsgálatban naponta egyszer, sc. alkalmazott enoxaparin-nzátrium 2000 NE (20 mg) és 4000 NE (40 mg) adagját hasonlították össze a placebóval
D s
VT myegelőzésében akut betegség miatt korlátozott mobilitású belgyógyászati betegeknél (definíció: a meggtett távolság <10 méter ≤3 nap alatt). A vizsgálatban szívelégtelenségben (NYHA III. vagy IVó. stádium); akut légzési elégtelenségben, szövődményekkel járó krónikus légzési elégtelenségben, yvalamint akut fertőzésben vagy akut reumás betegségben szenvedő betegeket vonták be, ha a VTE-nek g legalább egy kockázati tényezője is fennállt (≥75 éves életkor, daganat, korábbi VTE, obezitás, visszértágulat, hormonkezelés, valamint krónikus szív- vagy légzési elégtelenség). A Összesen 1102 beteget vontak be a vizsgálatba, és 1073 beteg részesült 6–14 napig tartó kezelésben (az átlagos időtartam 7 nap volt). Az enoxaparin-nátrium naponta egyszer 4000 NE (40 mg) sc. adagja szignifikánsan csökkentette a VTE incidenciáját a placebóhoz képest. A hatásossági adatokat az alábbi táblázatban tüntettük fel:
Enoxaparin- Enoxaparin- Placebo
nátrium nátrium
2000 NE (20 mg) 4000 NE (40 mg) n (%)
naponta egyszer, naponta egyszer,
sc. sc.
n (%) n (%)
Az összes, akut 287 (100) 291 (100) 288 (100)
betegséggel kezelt
belgyógyászati beteg
4 t
Összes VTE (%) 3 (15,0) 16 (5,5)* 43 (14,9) n Összes DVT (%) 43 (15,0) 16 (5,5) 40 (13,9) ű
z
Proximális DVT (%) 13 (4,5) 5 (1,7) 14 (4,9) s VTE = vénás tromboembóliás események, beleértve a DVT-t, PE-t, valamint a g tromboembóliás eredetűnek ítélt halálozást is e
- p-érték vs placebo =0,0002 m
A beválasztást követően körülbelül 3 hónappal a VTE incidenciája szignifikánsan alacsoenyabb maradt
a y
4000 NE (40 mg) enoxaparin-nátriummal kezelt csoportban, mint a placebocsoportlban. Az összes vérzés előfordulása 8,6%, a jelentős vérzéseké 1,1% volt a placebocsopéortban, 11,7% és 0,3% a az enoxaparin-nátrium 2000 NE (20 mg) adagjával, valamint 12,6% és 1d,7% az enoxaparin-nátrium 4000 NE (40 mg) adagjával. e
g
Tüdőembóliával kísért vagy a nélküli mélyvénás trombózis kezelése n Egy multicentrikus, párhuzamos csoportos vizsgálatban 900, tüdőe mebóliával (PE) kísért vagy a
n i
élküli, akut alsó végtagi mélyvénás trombózissal érintett betegelt randomizáltak kórházi kezelésre a következők szerint: (i) naponta egyszer 150 NE/kg (1,5 mg/tkag) sc. enoxaparin-nátrium, (ii) 12 óránként 100 NE/kg (1 mg/kg) sc. enoxaparin-nátriuma vagy (iii) iv. bolus heparin (5000 NE), amelyet folyamatos infúzió követett (a cél az 55–85 mzásodperces aPTI elérése volt). Összesen 900 beteget randomizáltak, és valamennyi beteg kapoott kezelést. Minden beteg warfarin-nátriumot is kapott (a dózist a protrombin idő alapján módosíhtották, hogy az INR értéke 2,0–3,0 közötti legyen), amelyet az enoxaparin-nátrium vagy a hagyomá nyos heparinterápia megkezdése után 72 órán belül kezdtek meg és 90 napig folytattak. Enoxbaparin-nátriumot vagy hagyományos heparinterápiát alkalmaztak legalább 5 napig, illetve mindaddig, amíg a megcélzott warfarin-nátrium INR értéket el nem érték. Mindkét enoxaparin-nátrium kezelési protokoll egyenértékű volt a hagyományos heparinterápiával a kiújuló vénásl toromboembolizáció (DVT és/vagy PE) kockázatának csökkentése tekintetében. a A hatásossági adatokat az aglábbi táblázatban tüntettük fel:
r
o Enoxaparin- Enoxaparin- Heparin
f n
r átrium nátrium aPTI-hez igazított
e 150 NE/kg 100 NE/kg iv. terápia
z (1,5 mg/kg) (1 mg/kg) naponta n (%)
s naponta egyszer, kétszer, sc.
y sc. n (%)
g n (%)
ó 2
y Az összes PE-vel 98 (100) 312 (100) 290 (100)
g kísért vagy a nélküli
DVT-vel kezelt
A beteg
Összes VTE (%) 13 (4,4)* 9 (2,9)* 12 (4,1)
Csak DVT (%) 11 (3,7) 7 (2,2) 8 (2,8) Proximális DVT 9 (3,0) 6 (1,9) 7 (2,4) (%)
PE (%) 2 (0,7) 2 (0,6) 4 (1,4) VTE = vénás tromboembóliás esemény (mély vénás trombózis és/vagy tüdőembólia) Az összes VTE kezelési különbsége: CI (95%):
- napi egyszeri enoxaparin-nátrium vs heparin (-3,0–3,5)
- 12 óránként alkalmazott enoxaparin-nátrium vs heparin (-4,2–1,7).
Jelentős vérzés 1,7%-ban jelentkezett a napi egyszer 150 NE/kg (1,5 mg/kg) enoxaparin-nátriumot, t 1,3%-ban a napi kétszer 100 NE/kg (1 mg/kg) enoxaparin-nátriumot, valamint 2,1%-ban a heparint n alkalmazó csoportban. ű
z
Instabil angina és nem ST-elevációval járó miokardiális infarktus kezelése s Egy nagy volumenű, multicentrikus vizsgálatba 3171 beteget választottak be, instabil angina vagy g non-Q miokardiális infarktus akut fázisában. A betegeket úgy randomizálták, hogy napi egyszer 1e00– 325 mg acetilszalicilsav alkalmazása mellett 12 óránként 100 NE/kg (1 mg/kg) sc. enoxaparimn-nátriumot, vagy nem frakcionált iv. heparint kaptak az aPTI-hez igazítva. A betegeket minim um 2 napig, maximum 8 napig kellett kórházi kezelésben részesíteni, amíg vagy az állapotuke klinikailag
s y
tabilizálódott, vagy revaszkularizációs beavatkozás történt, vagy elbocsátották őket.l A betegeket 30 napig követték. A heparinhoz képest az enoxaparin-nátrium szignifikánsan csökékentette az angina pectoris, a miokardiális infarktus és a halál kombinált incidenciáját, amely a 14d. napra 19,8%-ról 16,6%-ra csökkent (a relatív kockázat csökkenése 16,2%). A kombinált incidencia csökkenése 30 nap után is fennmaradt (23,3%-ról 19,8%-ra; a relatív kockázat 15%-os csökkgenése). Nem volt szignifikáns különbség a jelentős vérzések tekintetében, nohan gyakrabban alakult ki vérzés a sc. injekció beadási helyén. e
li
ST-elevációval járó akut miokardiális infarktus kezelése (STtEaMI) Egy nagy volumenű multicentrikus vizsgálatban 20 479 faibrinolitikus terápiára alkalmas STEMI beteget randomizáltak vagy enoxaparin-nátrium kezelézsre egyszeri 3000 NE (30 mg) iv. bólusban és azzal egyidőben további 100 NE/kg (1 mg/kg) sc. inojekció formájában, amelyet 100 NE/kg (1 mg/kg) sc. adagok követtek 12 óránként; vagy intravénáshan alkalmazott, az aktivált tromboplasztinidőhöz (aPTI) igazított nem-frakcionált heparin kezelé sre 48 órán át. Valamennyi beteg legalább 30 napon keresztül acetilszalicilsav-kezelésben is részaesült. Az enoxaparin-nátrium adagolási stratégiáját a súlyos vesekárosodásban szenvedő és a 7b5 éves vagy idősebb betegek esetén módosították. Az sc. enoxaparin-nátrium injekciókat a kórmházi elbocsátás idejéig, vagy maximum 8 napig (amelyik előbb bekövetkezett) alkalmazták. lo 4716 perkután koronária intervaencióval kezelt beteg kapott vak elrendezés szerinti adjuváns, antitrombotikus vizsgálati kgészítményt. Ebből következően az enoxaparin-nátrium kezelésben részesülő beteg esetén a PrCI enoxaparin-nátrium kezelés mellett zajlott (átállás nélkül) a korábbi klinikai vizsgálatokbafno meghatározott adagolás szerint, pl. nem adtak újabb adagot abban az esetben, ha az utolsó sc. adrag ot a ballon felfújását megelőző 8 órán belül adták be, illetve 30 NE/kg (0,3 mg/kg) enoexaparin-nátrium iv. bólust alkalmaztak, amennyiben az utolsó sc. adagot a ballon felfújását mezgelőző 8 órán túl adták be. Az enoxapsarin-nátrium a nem-frakcionált heparinhoz képest 17%-os relatív rizikócsökkenéssel, szignifikyánsan csökkentette (p<0,001) az elsődleges végpont, a bármely okból bekövetkezett halál vagyg az ismételt miokardiális infarktus (összesített végpont) incidenciáját a randomizálást követő első 30ó napon belül (9,9% az enoxaparin-nátrium csoportban; 12,0% a nem-frakcionált heparin ycsoportban). g Az enoxaparin-nátrium kezelés előnyei, melyek számos hatásossági végpontban megnyilvánultak, a A 48. órában jelentkeztek, amikor az ismételt miokardiális infarktus relatív kockázatának 35%-os csökkenését észlelték a nem-frakcionált heparint alkalmazó csoporthoz képest (p<0,001). Az enoxaparin-nátrium kedvező hatása az elsődleges végpont tekintetében egységesen megmutatkozott valamennyi kulcsfontosságú alcsoportban, így az életkor, a nem, az infarktus lokalizációja, az anamnézisben szereplő cukorbetegség, az anamnézisben szereplő miokardiális infarktus, az alkalmazott fibrinolitikum típusa és a vizsgálati készítmény alkalmazásáig eltelt idő vonatkozásában.
Az enoxaparin-nátrium kezelés hatása szignifikánsan kedvezőbb volt a nem-frakcionált heparinhoz viszonyítva a randomizációt követő 30 napon belül a PCI-vel kezelt (23%-os relatív rizikócsökkenés) vagy a csak gyógyszeres kezelésben részesült betegek esetén (15%-os relatív rizikócsökkenés, p=0,27 az interakcióra). Az összetett végpont (halál, újabb miokardiális infarktus vagy koponyaűri vérzés a 30. napig) aránya (a nettó klinikai előny mérőszáma) szignifikánsan ritkábban következett be (p<0,0001) az enoxaparin-nátrium csoportban (10,1%) a heparincsoporttal összehasonlítva (12,2%), ami a relatív kockázat 17%-os csökkenését jelenti az enoxaparin-nátrium kezelésben részesülők javára. t A jelentős vérzés incidenciája a 30 napon szignifikánsan magasabb volt (p<0,0001) az enoxaparin- n nátrium csoportban (2,1%), mint a heparincsoportban (1,4%). A gyomor-bélrendszeri vérzés ű incidenciája magasabb volt az enoxaparin-nátriummal kezelt csoportban (0,5%), mint a z heparincsoportban (0,1%), míg a koponyaűri vérzés incidenciája hasonló volt mindkét csoportban s (enoxaparin-nátriummal 0,8%, heparinnal 0,7%). g Az enoxaparin-nátrium kezelés első 30 napja során megfigyelt elsődleges végpontra gyakorolt e kedvező hatása fennmaradt a 12 hónapos követési periódus alatt. m Májkárosodás e
I y
rodalmi adatok alapján a májcirrózisban szenvedő betegeknél (Child-Pugh B-C stádlium) az enoxaparin-nátrium 4000 NE (40 mg) dózisban alkalmazva biztonságosnak és hatáésosnak tűnik a véna portae-trombózis megelőzésében, azonban figyelembe kell venni, hogy a közöldt vizsgálatoknak korlátai lehetnek. Májkárosodásban szenvedő betegek esetében óvatosan kelel eljárni a vérzés fokozott kockázatának lehetősége miatt (lásd 4.4 pont). Májcirrózisban szenvedő bgetegek esetében (Child-Pugh A, B vagy C stádium) nem végeztek formális dóziskereső klinikai vizsngálatokat.
e
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok li
ta
Általános jellemzők a Az enoxaparin-nátrium farmakokinetikai paramétereit zelsősorban a plazma anti-Xa, valamint az anti- IIa aktivitásának időbeli változása alapján tanulmánoyozták a javasolt adagolási tartományokban, egyszeri és ismételt sc. alkalmazást, illetve az eghyszeri iv. beadást követően. Az anti-Xa és az anti-IIa farmakokinetikai aktivitások mennyiségi megha tározására validált amidolítikus módszerekkel került sor. a
b
Felszívódás m Az enoxaparin-nátrium abszolút bliohasznosulása sc. injekció után az anti-Xa aktivitás szerint közel 100%. a
g
Különféle adagokat, gyógryszerformákat és adagolási rendeket lehet alkalmazni: Az átlagos maximálisf polazma anti-Xa aktivitás a sc. injekció után 3–5 órával figyelhető meg és 2000 NE, 4000 NEr, 100 NE/kg és 150 NE/kg (20 mg, 40 mg, 1 mg/kg és 1,5 mg/kg) adagban történő egyszeri sc. adaegolás után az anti Xa aktivitás körülbelül eléri a 0,2, 0,4, 1,0 illetve 1,3 anti-Xa NE/ml-
- t. z
s
3000 NEy (30 mg) iv. bolus, majd közvetlenül utána 12 óránként 100 NE/kg (1 mg/kg) sc. adagolás hatásgára a kiindulási maximális anti-Xa szint 1,16 NE/ml-nek adódott (n=16), az átlagos expozíció peódig a dinamikus egyensúlyi szint 88%-ának felelt meg. A dinamikus egyensúlyi állapot a kezelés ymásodik napján áll be.
g
A Ismételt sc. alkalmazással, napi egyszeri 4000 NE (40 mg) és napi egyszeri 150 NE/kg (1,5 mg/kg) protokollok mellett egészséges önkénteseknél a dinamikus egyensúlyi állapot a 2. napon állt be, az átlagos expozíciós arány hozzávetőlegesen 15%-kal magasabb volt, mint egy egyszeri adagolást követően. A napi kétszer 100 NE/kg (1 mg/kg) sc. protokollal a dinamikus egyensúlyi állapot a 3–
- 4. napon áll be; az átlag expozíció körülbelül 65%-kal magasabb, mint egyszeri adagolást követően, az
anti-Xa aktivitási szint középértékének maximuma és mélypontja körülbelül 1,2 illetve 0,52 NE/ml.
Az injekció térfogata és dóziskoncentrációja a 100–200 mg/ml tartományban nem befolyásolja a farmakokinetikai paramétereket egészséges önkénteseknél. Az enoxaparin-nátrium farmakokinetikája a javasolt adagolási tartományokban lineárisnak mutatkozik. Az egyéni betegeken belüli és betegek közti variabilitás kismértékű. Ismételt sc. alkalmazást követően nem jelentkezik akkumuláció. A plazma anti-IIa aktivitása sc. alkalmazást követően hozzávetőlegesen tízszer alacsonyabb, mint az t anti-Xa aktivitás. Az anti-IIa aktivitási szint átlagának maximuma hozzávetőlegesen 3–4 órával az sc. n injekciót követően figyeltek meg, ami naponta kétszer 100 NE/kg (1 mg/kg) és naponta egyszer ű 150 NE/kg (1,5 mg/kg) ismételt alkalmazása után 0,13 NE/ml illetve 0,19 NE/ml értékeket ér el. z
s
Eloszlás g Az enoxaparin-nátrium anti-Xa aktivitás tényleges megoszlási térfogata körülbelül 4,3 liter, és e megközelíti a vértérfogatot. m Biotranszformáció e
A y
z enoxaparin-nátrium elsősorban a májban metabolizálódik deszulfatációval és/vagly depolimerizációval, kisebb molekulasúlyú részekre, és ezzel együtt a biológiai hatékonyság nagyban csökken. d
e
Elimináció g Az enoxaparin-nátrium clearance-e alacsony, 150 NE/kg (1,5 mg/kg) 6n órás iv. infúziót követően az átlagos anti-Xa plazmaclearance 0,74 l/h . e Az elimináció monofázisosnak tűnik, a felezési idő körülbelül azl iegyszeri sc. dózis utáni 5 órától az ismételt adagolást követő 7 óráig terjed. ta Az aktív fragmentumok veseclearance-e a beadott adag haozzávetőlegesen 10%-ának felel meg, az aktív és nem aktív fragmentumok vesén keresztüli teljezs kiürülése pedig a dózis 40%-át teszi ki.
o
Speciális populációk h Idősek Egy populációs szintű farmakokinetikai elemazés eredményei alapján az enoxaparin-nátrium kinetikai profilja időseknél normál vesefunkció esebtén nem tér el a fiatalabbakétól Mivel azonban a vesefunkció az életkor előrehaladtával beszűkül, imdős betegeknél csökkenhet az enoxaparin-nátrium eliminációja (lásd 4.2 és 4.4 pont). lo
a
Májkárosodás g Egy vizsgálatban, amelybren előrehaladott cirrózisban szenvedő betegeket kezeltek napi egyszeri 4000 NE (40 mg) enofxoaparin-nátriummal, a maximális anti-Xa aktivitás csökkenése a májkárosodás súlyosságának mérrté kével függött össze (Child–Pugh stádiumok szerint), amit elsősorban annak tulajdonitottak, ehogy a májkárosodásban szenvedő betegeknél az ATIII-szint a csökkent ATIII szintézis következtébezn alacsonyabb.
s
Vesekáryosodás Az angti-Xa plazmaclearance és a kreatinin clearance között lineáris kapcsolat figyelhető meg diónamikus egyensúlyi állapotban, ami arra utal, hogy vesekárosodás esetén a betegekben csökken az yenoxaparin-nátrium clearance-e. Közepes (kreatinin clearance 30–50 ml/perc), illetve enyhe (kreatinin g clearance 50–80 ml/perc) vesekárosodásban szenvedő betegek esetében napi egyszeri 4000 NE A (40 mg) ismételt sc. adagolása mellett kis mértékben növekszik az anti-XA expozíció, amelyet az AUC értéke jellemez dinamikus egyensúlyi állapotban. Súlyos vesekárosodásban (kreatinin clearance <30 ml/perc) napi egyszeri 4000 NE (40 mg) ismételt sc. adagolása mellett az AUC-érték szignifikánsan, átlagosan 65%-kal emelkedik dinamikus egyensúlyi állapotban (lásd 4.2 és 4.4 pont).
Hemodialízis Az enoxaparin-nátrium farmakokinetikája hasonlónak tűnt a kontrollcsoportban tapasztalthoz egyszeri 25 NE, 50 NE, vagy 100 NE/kg (0,25, 0,50 vagy 1,0 mg/kg) iv. dózis alkalmazását követően, ugyanakkor a kontrollcsoporthoz képest kétszer magasabb AUC-értéket mértek. Testtömeg Napi egyszeri 150 NE/kg (1,5 mg/kg) ismételt sc. adását követően az anti-Xa aktivitás átlagos AUC értéke alig 2volt magasabb dinamikus egyensúlyi állapotban elhízott egészséges önkénteseknél (BMI t 30-48 kg/m ), mint a nem obez kontrollok körében, míg a maximális plazma anti-Xa aktivitás nem n emelkedett. Az obez, sc. adagolásban részesülő betegeknél a testtömeghez viszonyított clearance ű alacsonyabb volt. z
s
Amikor az adagolást nem a testtömeghez igazították, egyszeri 4000 NE (40 mg) sc. dózist követően gaz anti-Xa expozíció 52%-kal volt magasabb a kis testtömegű (<45 kg-os) nők és 27%-kal volt magaesabb kis testtömegű (<57 kg-os) férfiak esetében, mint a normál testtömegű alanyoknál (lásd 4.4 pmont). Farmakokinetikai interakciók: e
N y
em észleltek farmakokinetikai interakciót az enoxaparin és az azzal párhozamosan lalkalmazott trombolitikumok között. é
d
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei e
g
A toxicitási vizsgálatokban az enoxaparin-nátrium antikoaguláns hatásnán kívül nem tapasztaltak nemkívánatos hatásokat patkányokon és kutyákon sc. adott 15 mg/ keg/nap adaggal 13 héten át, illetve patkányokon és majmokon sc. és iv. adott 10 mg/kg/nap adaggall i26 héten át. Az enoxaparin nem bizonyult mutagénnek in vitro vizsgálattoakban, beleértve az Ames-tesztet, egér limfóma-mutációs tesztet, humán limfocita-aberráció vizasgálatot, és in vitro patkány csontvelőkromoszóma-aberrációs tesztet. z
o
Vemhes patkányokon és nyulakon végzett vizsgáhlatokban a sc. alkalmazott enoxaparin-nátrium 30 mg/kg/nap adagig nem mutatott semmilyen teratogén vagy fötotoxikus hatást. Az enoxaparin nem befolyásolta a fertilitást és a reproduktív képaességet a hím és nőstény patkányokon, szubkután alkalmazott 20 mg/kg/nap adagokig. b
m
lo
6. GYÓGYSZERÉSZETaI JELLEMZŐK
g
6.1 Segédanyagok felsrorolása
fo
Injekcióhoz való víz
r
6.2 Inkompaetibilitások
z
S s
- c. injekyció
Ez a ggyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel.
ó
yIv. (bólus) injekció (kizárólag akut STEMI indikáció esetén): g Az enoxaparin-nátrium biztonságosan alkalmazható fiziológiás sóoldattal (0,9%-os NaCl) vagy 5%-os dextróz oldattal (lásd 4.2 pont). A
6.3 Felhasználhatósági időtartam
Előretöltött fecskendő 2 év 9 mg/ml koncentrációjú (0,9%-os) nátrium-klorid oldatos injekcióval vagy 5%-os glükózzal hígított
gyógyszer 8 óra
6.4 Különleges tárolási előírások
Legfeljebb 25°C-on tárolandó. Nem fagyasztható!
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése t
n
0,2 ml oldat rögzített tűvel és tűvédővel ellátott, klórbutil gumidugóval és kék polipropilén ű dugattyúrúddal lezárt átlátszó, színtelen, I-es típusú semleges üvegből készült fecskendőben. z
s
2 db vagy 10 db előretöltött fecskendő dobozban. g
e
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
m
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítméeny
kezelésével kapcsolatos információk ly
é
HASZNÁLATI UTASÍTÁS AZ ELŐRETÖLTÖTT FECSKENDŐKHÖZ d
e
Hogyan kell beadni magának a Thorinane injekciót? g Ha Ön képes rá, hogy magának adja be az injekciót, kezelőorvosa vagyn a gondozását végző egészségügyi szakember megmutatja Önnek, hogyan kell beadni az einjekciót. Ne próbálja meg beadni magának az injekciót, ha nem tanították meg rá, hogyan kell. Ha in em biztos benne, hogyan kell csinálni, azonnal beszéljen kezelőorvosával vagy a gondozását vlégző egészségügyi szakemberrel.
ta
Mielőtt beadná magának a Thorinane injekciót a
- Ellenőrizze a gyógyszeren a lejárati dátumot. A zlejárati dátum után ne használja fel.
- Ellenőrizze, hogy a fecskendő nem sérült, és oa benne található gyógyszer átlátszó oldat. Ha nem,
használjon másik fecskendőt. h
| - | Ne alkalmazza ezt a gyógyszert, ha báarmilyen elváltozást észlel a készítmény küllemében. |
| - | Gondoskodjon róla, hogy tudja, mebnnyit kell befecskendezni. |
| - | Vizsgálja meg a hasát, és ellenőrizze, hogy az utolsó injekció okozott-e bőrpírt, elszíneződést, |
duzzanatot, váladékozást, illetvme fájdalmas-e még, és ha igen, akkor beszéljen kezelőorvosával vagy a gondozását végző elgoészségügyi szakemberrel.
- Döntse el, hová fogja beafecskendezni a gyógyszert. Az injekció beadásának helyét minden
alkalommal váltogassga a has jobb és bal oldala között. Ezt a gyógyszert a has bőre alá kell befecskendezni, de rnem túl közel a köldökhöz vagy esetleges hegszövethez (ezektől legalább 5 cm-es távolsáfgot kell tartani).
- Az előretöltröt t fecskendő kizárólag egyszeri használatra szolgál.
e
A Thorinanez öninjekciózására vonatkozó utasítások
- 1) Szapspannal és vízzel mosson kezet, valamint mossa meg azt a területet, ahová az injekciót be
foygja adni. Szárítsa meg a bőrfelületet.
- 2) gKényelmes helyzetben üljön le vagy feküdjön le, hogy ellazuljon. Ügyeljen rá, hogy lássa azt a
ó helyet, ahová az injekciót adni fogja. Ideális helyszín az injekciózáshoz egy fotel, támlás heverő y vagy párnákkal megemelt fejrészű ágy. g 3) Válasszon ki egy területet hasa jobb vagy bal oldalán. Ennek legalább 5 cm-re kell lennie a köldökétől az oldala felé.
A
Ne feledje: Ne adja be magának az injekciót a köldökéhez 5 cm-nél közelebbi helyre, illetve már meglévő hegek vagy véraláfutások környékére. Váltogassa az injekció helyén a hasa bal és jobb oldala között, attól függően, hogy legutóbb hová adta az injekciót.
- 4) Óvatosan húzza le a tű kupakját a fecskendőről. Dobja el a kupakot. A fecskendő előretöltött, és
készen áll a használatra.
Mielőtt beadná magának az injekciót, ne nyomja a dugattyút a légbuborékok eltávolítása érdekében. t Ez veszteséghez vezethet a gyógyszer mennyiségéből. Miután levette a kupakot, ügyeljen rá, hogy a tű n ne érjen hozzá semmihez. Ez azért fontos, hogy a tű tiszta (steril) maradjon. ű
z
- 5) Tartsa a fecskendőt abban a kezében, amelyikkel írni szokott (mint egy ceruzát), másik kezével s
pedig a hasán óvatosan csípje össze a megtisztított területet a mutatóujja és a hüvelykujja g között, hogy egy bőrredő keletkezzen. e
m
Ügyeljen rá, hogy a bőrredőt az injekció beadása alatt mindvégig tartsa.
e
- 6) A fecskendőt úgy tartsa, hogy a tű lefelé mutasson (függőlegesen, 90º-os szögbleyn). Szúrja be a
tű teljes hosszát a bőrredőbe. é
d
e
g
n
e
li
ta
a
7 z
) Ujjával nyomja le a dugattyút. Ennek hatásároa a gyógyszer beáramlik a hasfal zsírszövetébe. Ügyeljen rá, hogy a bőrredőt az injekció bheadása alatt mindvégig tartsa.
a
- 8) Egyenes vonalban kihúzva távolítsba el a tűt.
m
lo
a
rg
fo
r
e
M z
iután besadta magának az injekciót, a véraláfutás elkerülése érdekében ne dörzsölje az injekció
beadásiy helyét.
g
9)ó A használt fecskendőt dobja ki a védőtokjával együtt az éles hulladékok kidobásához biztosított y tartályba. Szorosan zárja le a tartály fedelét, és a tartályt tartsa gyermekektől elzárva!
g
Amikor a tartály megtelt, adja át kezelőorvosának vagy az otthoni gondozását végző
A egészségügyi szakembernek megsemmisítésre. Ne dobja a háztartási hulladékba!
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Techdow Pharma Netherlands B.V. Strawinskylaan 1143, Toren C-11 1077XX Amszterdam Hollandia
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) t
n
EU/1/16/1131/001 ű EU/1/16/1131/002 z
s
g
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/MEGÚJÍTÁSÁeNAK
DÁTUMA m
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 15/09/2016 e
ly
é
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA d
e
g
A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség innternetes honlapján (http://www.ema.europa.eu) található. e
li
ta
a
z
o
h
a
b
m
lo
a
rg
fo
r
e
z
s
y
g
ó
y
g
A
Ez a gyógyszer fokozott felügyelet alatt áll, mely lehetővé teszi az új gyógyszerbiztonsági információk gyors azonosítását. Az egészségügyi szakembereket arra kérjük, hogy jelentsenek bármilyen feltételezett mellékhatást. A mellékhatások jelentésének módjairól a 4.8 pontban kaphatnak további tájékoztatást.
1. A GYÓGYSZER NEVE
t
Thorinane 4000 NE (40 mg)/0,4 ml oldatos injekció n
ű
z
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL s
g
10 000 NE/ml (100 mg/ml) oldatos injekció e
m
Minden egyes előretöltött fecskendő 10 000 NE anti-Xa aktivitású (amely megfelel 100 mg -nak) enoxaparin-nátriumot tartalmaz 1,0 ml vizes oldatban. e
ly
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. é
d
Az enoxaparin-nátrium biológiai eredetű anyag, sertés bélnyálkahártyábóle származó heparin-benzil-észter lúgos depolimerizációjával állítják elő. g
n
e
3. GYÓGYSZERFORMA li
a
Oldatos injekció előretöltött fecskendőben. t Tiszta, színtelen-halványsárga oldat. a
z
o
4. KLINIKAI JELLEMZŐK h
a
4.1 Terápiás javallatok b
Thorinane felnőttek számára javallt: m Vénás tromboembóliás szövőldomény megelőzésére közepes és magas kockázatú műtéti beavatkozás esetén, különaös tekintettel az ortopédiai és általános sebészetre, beleértve a daganatok műtéti eltávolítását is.r g Vénás tromboembóoliás szövődmény megelőzésére akut betegségben (mint pl. akut szívelégtelenség , flégzési elégtelenség, súlyos fertőzések vagy rheumás megbetegedések) szenvedő belgryógyászati betegeknél, valamint a mobilitás korlátozása esetén, ami a vénás tromboembeóliás szövődmény fokozott kockázatával jár. Mélyvénzás trombózis (DVT) valamint tüdőembólia (PE) kezelésére, kivéve a valószínűleg tromboslitikus kezelést vagy sebészeti beavatkozást igénylő tüdőembóliát. Hemyodialízis során a trombusképződés megelőzése az extrakorporális keringésben. Agkut koronária szindróma: ó - I y nstabil angina és ST-elevációval nem járó akut miokardiális infarktus kezelése (NSTEMI), g orális acetilszalicilsavval kombinálva.
- ST-elevációval járó akut miokardiális infarktus (STEMI) kezelésére, beleértve a
A gyógyszeres kezelésre szoruló vagy későbbi perkután koronária intervenciót (PCI) igénylő betegeket is.
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás
Vénás tromboembóliás szövődmény megelőzésére közepes és magas kockázatú műtéti beavatkozás esetén A tromboembóliás szövődmény kialakulásának kockázata egyénileg felbecsülhető validált, kockázatbesorolási modell alapján. A tromboembólia szempontjából közepes rizikójú betegeknek az enoxaparin-nátrium ajánlott adagja 2000 NE (20 mg) naponta egy alkalommal szubkután (sc.) injekció formájában. A sebészeti beavatkozás előtt (2 órával a műtétet megelőzően) beadott 2000 NE (20 mg) enoxaparin-nátrium hatásosnak és biztonságosnak bizonyult közepes kockázatú műtéti beavatkozás esetén. t A közepes kockázatú betegeknél az enoxaparin-nátrium kezelés időtartama minimum 7-10 nap, n függetlenült a klinikai állapot (pl. mobilitás) alakulásától. A profilaktikus kezelést mindaddig folytatni ű kell, amíg a beteg mobilitása jelentősen korlátozott. z A tromboembólia szempontjából nagy rizikójú betegeknek az enoxaparin-nátrium ajánlott adagja s 4000 NE (40 mg) naponta egy alkalommal szubkután (sc.) injekció formájában, amit lehetőleg ag műtét előtt 12 órával kell elkezdeni. Amennyiben a műtét előtti 12 óránál korábban van szükseég az enoxaparin-nátrium profilaktikus alkalmazására (pl. ortopéd sebészeti beavatkozásra vmáró magas rizikójú beteg esetében), az utolsó injekciót a műtét előtt legalább 12 órával kell beadni, és a kezelést a műtétet után 12 órával kell folytatni. e o Nagyobb ortopéd sebészeti beavatkozáson áteső betegeknél kliyterjesztett, legalább 5 hétig tartó tromboprofilaxis javasolt. é o Hasi vagy kismedencei daganat műtéti eltávolításán áteső, vénáds tromboembólia (VTE) szempontjából nagy rizikójú betegeknek meghosszeabbított, legalább 4 hétig tartó tromboprofilaxis javasolt. g
n
Vénás tromboembóliás szövődmény megelőzése belgyógyászati bet egeknél Az enoxaparin-nátrium ajánlott adagja 4000 NE (40 mg) napontlai egy alkalommal szubkután injekció formájában. ta Az enoxaparin-nátrium kezelést legalább 6-14 napig kella folytatni a klinikai állapot javulásától (pl. mobilitás) függetlenül. A 14 napnál tovább tartó kezelézs előnyét nem igazolták.
o
Mélyvénás trombózis (DVT) és tüdőembólia (PEh) kezelése Az enoxaparin-nátrium sc. injekcióban adható n aponta egyszer 150 NE/kg (1,5 mg/kg) adagban, vagy naponta kétszer 100 NE/kg (1 mg/kg) adagban. Az adagolást az orvosnak minden egyes beteg esetében egyénileg kell megállapítania, beleértve a tromboembólia és a vérzés kockázatámnak értékelését is. A naponta egyszer adandó 150 NE/kg (1,5 mg/kg) adagolási sémát szövődmléonymentes esetekben, a VTE kiújulásának szempontjából alacsony rizikójú betegnél kell alkalmazani. A naponta kétszer adandó 100 NE/kg (1 mg/kg) adagolási sémát kell alkalmazni minden más beteg esetében, például túlsúlyosaknál, a tünetekkel járó tüdőembóliában szenvedőknél, tumoros bertegeknél, a visszatérő VTE-ben vagy proximális (vena iliaca) trombózisban szenvedő betegeknél.f o Az enoxaparin-enátrium kezelés időtartama átlagosan 10 nap. Orális antikoaguláns kezelést a megfelelő időpontban kzell elkezdeni (lásd a “ Váltás enoxaparin-kezelésről orális antikoagulánsra” alcímet a 4.2 pont végéns).
y
Hemgodialízis során trombusképződés megelőzésére Azó enoxaparin-nátrium javasolt adagja 100 NE/kg (1 mg/kg). yVérzés szempontjából nagy rizikójú betegeknél az adagot 50 NE/kg (0,5 mg/kg)-ra kell csökkenteni g kettős vaszkuláris bemenet esetén, vagy 75 NE/kg (0,75 mg/kg)-ra egyszeres vaszkuláris bemenet esetén.
A
Hemodialízis során az enoxaparin-nátriumot a dializáló kör artériás szárába kell adagolni a dialízis kezdetén. A fenti dózis általában 4 órás kezeléshez elegendő; amennyiben fibringyűrűk képződnének – például az átlagosnál hosszabb kezelés után, további 50–100 NE/kg (0,5–1 mg/kg) adagot lehet beadni.
Nem állnak rendelkezésre adatok olyan betegekről, akiknél az enoxaparin-nátriumot megelőzésre vagy kezelésre alkalmazták, vagy azt hemodialízis közben adták be. Akut koronária szindróma: instabil angina és NSTEMI kezelése és akut STEMI kezelése Instabil angina és NSTEMI kezelésére az enoxaparin-nátrium javasolt adagja 100 NE/kg (1 mg/kg) 12 óránként sc. injekció formájában, egyidejű thrombocytaaggregáció-gátló kezeléssel. A kezelést a klinikai állapot stabilizálódásáig, de minimum 2 napig kell folytatni. A kezelés átlagos időtartama 2–8 nap. t Amennyiben nem ellenjavallt, acetilszalicilsav alkalmazása javasolt valamennyi betegnél, per os n adott 150–300 mg telítő adaggal (acetilszalicilsavval még nem kezelt betegeknél), majd a kezelési ű stratégiától függetlenül hosszú távon 75–325 mg/nap fenntartó adaggal. z
s
Akut STEMI kezelésére az enoxaparin-nátrium javasolt adagja egyszeri intravénás (iv.) bolus g 3000 NE (30 mg) adagban plusz sc. egyetlen 100 NE/kg-os adag, amelyet további 100 NE/kge (1 mg/kg) sc. adagok követnek 12 óránként (az első két sc. adag egyenként nem haladhatmja meg a 10 000 NE [100 mg-ot]). Ezzel párhuzamosan megfelelő thrombocytaaggregáció keze lést, pl. per os acetilszalicilsav adását kell elkezdeni (75-325 mg napi egyszeri adaggal), hacsak neem
e y
llenjavallt. Az enoxaparin-kezelést 8 napig, vagy (ha az ennél korábban bekövetlkezik) a kórházi elbocsátás időpontjáig kell fenntartani. Amikor trombolitikummal együtt alkalémazzák (fibrinspecifikus vagy nem fibrinspecifikus), az enoxaparint a fibrinolitikusd terápia megkezdése előtti 15. perc és a megkezdése utáni 30. perc közötti intervallumban kelel beadni. o 75 éves és idősebb betegekre vonatkozó adagolást lásd azg „ Idősek” bekezdésben. o Perkután koronária intervencióban (PCI) részesülő betnegek esetén, amennyiben az utolsó enoxaparin-nátrium sc. injekció beadása a b aellon felfújását megelőző 8 órán belül történt, nem szükséges újabb adag alkalmalziása. Amennyiben az utolsó szubkután injekciót a ballon felfújását megelaőző 8 órán túl adták be, egyszeri iv. bólusban 30 NE/kg (0,3 mg/kg) enoxaparint-nátrium alkalmazandó.
a
G z
yermekek és serdülők o Az enoxaparin-nátrium biztonságosságát és hatáshosságát gyermekek és serdülők esetében nem igazolták.
a
Idősek b A STEMI kivételével egyetlen javallamt esetében sem szükséges az adag módosítása az időseknél, kivéve a vesekárosodásban szenvleodő betegeket (lásd később, a „Vesekárosodás” alcím alatt és a 4.4 pontban). a Akut STEMI esetén a 75 évges és idősebb betegek kezelése esetén tilos kezdeti intravénás bólus injekciót alkalmazni. A kerzelést 12 óránként alkalmazott 75 NE/kg (0,75 mg/kg) sc. adaggal kell kezdeni (az első két sfc.o adag egyenként nem haladhatja meg a 7500 NE-t (75 mg-ot). A további sc. injekciók adagja 7r5 NE/kg (0,75 mg/kg). A vesekárosodáesban szenvedő idős betegekre vonatkozó adagolást lásd később a „Vesekárosodás” cím alatt és a 4.4 zpontban.
s
Májkároysodás Májkgárosodásban szenvedő betegek esetében korlátozott számban állnak rendelkezésre adatok (lásd 5.ó1 és 5.2 pontok), ezért ilyen betegek esetében óvatosság ajánlott (lásd 4.4 pont).
y
g Vesekárosodás (lásd 4.4 és 5.2 pontok) A Súlyos vesekárosodás Az enoxaparin-nátrium alkalmazása nem javasolt végstádiumú vesebetegségben (kreatinin-clearance < 15 ml/perc), mivel erre a betegcsoportra vonatkozóan csak olyan betegektől állnak rendelkezésre adatok, akiknél az enoxaparin-nátriumot hemodialízis során az extrakorporális keringésben trombusképződés megelőzésére alkalmazzák. Adagolási táblázat súlyos vesekárosodás (kreatinin-clearance [15-30] ml/perc) esetén:
Indikáció Adagolás Vénás tromboembóliás szövődmény 2000 NE (20 mg) sc. naponta egyszer megelőzése Mélyvénás trombózis (DVT) és tüdőembólia 100 NE/ttkg (1 mg/kg) sc. naponta egyszer (PE) kezelése Instabil angina és NSTEMI kezelése 100 NE/ttkg (1 mg/kg) sc. naponta egyszer
Akut STEMI kezelése (75 év alatti betegek) 1 x 3000 NE (30 mg) iv. bólus, plusz 100 NE/ttkg t
n
(1 mg/kg) sc., majd 100 NE/ttkg (1 mg/kg) sc. ű 24 óránként z s Akut STEMI kezelése (75 év feletti betegek) Nincs kezdeti iv. bólus, 100 NE/ttkg (1 mg/kg) sc., g majd 100 NE/ttkg (1 mg/kg) sc. 24 óránként e
A javasolt adagmódosítások nem vonatkoznak a hemodialízis során történő alkalmazásra. m
e
Közepes és enyhe vesekárosodás y Közepes (kreatinin-clearance 30-50 ml/perc), illetve enyhe (kreatinin-clearance 50-80l ml/perc) vesekárosodásban szenvedő betegeknél alkalmazva nem szükséges az adag módoséítása, azonban gondos klinikai ellenőrzés ajánlott. d
e
Az alkalmazás módja g A Thorinane intramuszkulárisan nem adható. n
e
M i
űtéti beavatkozást követő vénás tromboembóliás szövődményl profilaxisa, DVT és PE kezelése, instabil angina és NSTEMI kezelése esetén az enoxaparin-ntáatrium kizárólag sc. injekció formájában adható. a Akut STEMI indikációban a kezelést egyszeri intrzavénás bólus injekcióval kell kezdeni, amelyet azonnal szubkután injekció követ. o Hemodialízis során az extrakorporális kerin ghésben trombusképződés megelőzésére a dializáló kör artériás szárába adandó. a
b
Az előretöltött, egyszer használatos fecskendő azonnali felhasználásra kész.
m
Az ampullák vagy a többadagos ilnojekciós üveg használatához tuberkulin fecskendő vagy ezzel egyenértékű mérőfecskendő alakalmazása javasolt a megfelelő mennyiségű adag felszívásához.
g
A sc. injekció beadásárnak módja: Az injekciót lehetőlegf ofekvő betegnek kell beadni. Az enoxaparin-nátrri umot mély szubkután injekcióként kell alkalmazni.
e
A hatóanyagvzesztés elkerülése érdekében az előretöltött fecskendőből nem kell a levegőbuborékot eltávolítansi a beadás előtt. Ha a beadandó dózist a beteg testtömege alapján kell meghatározni, a kívánt myennyiség eléréséhez a beosztással ellátott, előretöltött fecskendőket kell használni. A fölösgleges mennyiséget az injekció beadása előtt el kell távolítani. Kérjük vegye figyelembe, hogy biózonyos esetekben az adagot az előretöltött fecskendő beosztásával nem lehet pontosan beállítani, yilyenkor a beadandó térfogatot a hozzá közelebb eső beosztáshoz kell igazítani.
g
A Az adagokat felváltva a hasfal bal, illetve a jobb anterolaterális vagy poszterolaterális régiójába adjuk. Az injekciós tűt annak teljes hosszában kell beszúrni a hüvelyk- és mutatóujj között képzett bőrredőre merőlegesen; a bőrredőt a beadás során végig tartani kell. A beadás után az injekció helyét nem szabad dörzsölni.
Megjegyzés az automata biztonsági rendszerrel ellátott, előretöltött fecskendőkhöz: A biztonsági rendszer az injekció beadása végén aktiválódik (lásd a kezelési útmutatót a 6.6 pontban). Ha az injekciót a beteg magának adja be, a betegek figyelmét fel kell hívni, hogy a gyógyszer mellé adott betegtájékoztatóban leírt utasításokat kövesse. Intravénás (bólus) injekció (kizárólag akut STEMI indikáció esetén): Akut STEMI esetén a kezelést egyszeri intravénás bólus injekcióval kell kezdeni, melyet azonnal t szubkután injekció követ. n Az intravénás injekcióhoz a többadagos injekciós üveg, és az előretöltött fecskendő egyaránt ű felhsználható. z Az enoxaparin-nátrium injekciót intravénásan kell alkalmazni. Nem szabad egyéb készítményekkel s keverni vagy együttadni. Annak érdekében, hogy az enoxaparin-nátrium egyéb készítményekkel a g beadás során ne keveredjen, a biztosított vénát az enoxaparin-nátrium intravénás bólusának beadáesa előtt és után megfelelő mennyiségű só- vagy dextróz oldattal át kell mosni. Az enoxaparin-námtrium biztonságosan beadható fiziológiás (0,9%) sóoldattal vagy 5%-os dextróz oldattal.
e
y
o Kezdő3000 NE (30 mg) bólus l A kezdő 3000 NE (30 mg) bólus beadásához az enoxaparin-nátrium mennyiségéneék méréséhez beosztással ellátott előretöltött fecskendőt kell alkalmazni oly módon, hogy a fedlesleges mennyiség eltávolítása után a fecskendőben kizárólag a 3000 NE (30 mg) beadandó adaeg maradjon. Ezt követően a 3000 NE (30 mg) adag közvetlenül injektálható a vénába. g
n
o Kiegészítő bólus PCI esetén, amennyiben az utolsó sc. a lkealmazás több mint 8 órával a ballon felfújása előtt történt. li Perkután koronária intervencióval (PCI) kezelt betegeknél ttovaábbi egyszeri 30 NE/kg-os (0,3 mg/kg) adagot kell alkalmazni, ha az utolsó sc. alkalmazás a ballaon felfújását megelőző 8 órán túl történt.
z
A beadandó kis mennyiségű adag pontos kiméréséhoez a készítményt javasolt 300 NE/ml (3 mg/ml)-re hígítani. h A 300 NE/ml (3 mg/ml) oldat eléréséhez egy 60 00 NE (60 mg) enoxaparin-nátriuomot tartalmazó előretöltött fecskendőt, és egy 50 ml-es infúzaiós tasakot (azaz vagy fiziológiás sóoldatot (0,9% NaCl-oldat), vagy 5%-os dextróz oldatot) kell fbelhasználni a következők szerint: Az infúziós tasakból egy fecskendő smegítségével távolítsunk el 30 ml folyadékot, és ezt semmisítsük meg. A 6000 NE (60 mg) enoxaplaorin-nátriumot tartalmazó előretöltött fecskendő teljes hatóanyagmennyiségét fecskenadezzük be az infúziós tasakban maradt 20 ml folyadékba. Óvatosan rázzuk össze a tasak tartalmgát. A hígított oldatból egy fecskendő segítségével szívjuk fel a vénásan alkalmazni kívánt adagot.r
fo
A hígított oldatbólr b eadandó mennyiség kiszámításához a következő képletet kell alkalmazni: [hígitott oldat mennyiségee (ml) = beteg testtömege (kg) x 0,1], vagy az alábbi táblázat szerint kell eljárni. A hígított oldatz elkészítése közvetlenül a felhasználás előtt javasolt.
s
y
g
ó
y
g
A
Iv. infúzióban beadandó mennyiség a 300 NE/ml (3 mg/ml) koncentrációra történt hígítást követően
Testtömeg Szükséges adag A végső 300 NE (3 mg/ml)
30 NE/kg (0,3 mg/kg) koncentrációjú hígításból
beadandó mennyiség
[Kg] NE [mg] [mL]
45 1350 13.5 4.5 t 50 1500 15 5 n
55 1650 16.5 5.5 ű 60 1800 18 6 z
6 s
5 1950 19.5 6.5 g
70 2100 21 7 e
75 2250 22.5 7.5 m 80 2400 24 8
85 2550 25.5 8.5 e
9 y
0 2700 27 9 l
95 2850 28.5 9.5 é
1 d
00 3000 30 10 e 105 3150 31.5 10.g5
110 3300 33 n11
115 3450 34.5 e11.5 120 3600 36 li 12
125 3750 37.5 ta 12.5
130 3900 39 a 13 135 4050 40.5 z 13.5
140 4200 42 o 14
145 4350 43 .5h 14.5
150 4500 a45 15
b
m
Artériás szárba adagolt injekclioó: Az enoxaparin-nátrium injekciaót a dializáló kör artériás szárába kell adagolni a trombusképződés megelőzésére az extracorpogralis rendszerben.
r
Váltás enoxaparin-náftroiumról orális antikoagulánsra Váltás az enro xaparin-nátrium és K-vitamin antagonisták (Vitamin K antagonist-VKA) között Fokozott klinikeai monitorozás és laboratóriumi vizsgálatok végzése [prothrombin idő meghatározása Nemzetközi zNormalizált Ráta (International Normalized Ratio =INR) alapján] szükséges a VKA hatásának skövetése érdekében. Mivel ay VKA maximális hatását bizonyos idő eltelte után fejti ki, az enoxaparin-nátrium kezelést váltogzatlan dózisban addig kell folytatni, amíg az INR érték az indikációnak megfelelő terápiás taórtományban marad két egymást követő vizsgálatban során. yA VKA kezelésben részesülő betegeknél, a VKA szedését abba kell hagyni, és az enoxaparin-nátrium g első adagját akkor kell beadni, amikor az INR érték a terápiás tartomány alá esik.
A
Váltás enoxaparin-nátrium és közvetlenül szájon át alkalmazandó antikoaguláns (direct oral anticoagulant-DOAC) között Az enoxaparin-nátriummal kezelt betegeknél az enoxaparin-nátrium leállítása után a DOAC adagolását 0–2 órával előbb kezdjük meg, mint esedékes lenne a következő enoxaparin-nátrium adag. Ez megfelel a DOAC alkalmazási előírásának. DOAC-vel kezelt betegenél az enoxaparin-nátrium első adagját akkor kell beadni, amikor a DOAC soron következő adagját venné be a beteg.
Epidurális/spinális anesztézia vagy lumbálpunkció során történő alkalmazás Ha az orvos úgy dönt, hogy epidurális/spinális anesztézia vagy lumbálpunkció mellett végzi az antikoaguláns-kezelést, akkor a neurológiai státusz körültekintő ellenőrzése szükséges az esetleges neuraxiális haematomák kialakulásának kockázatát illetően. (lásd 4.4 pont).
- Megelőzés esetén alkalmazott dózisok
A spinális tű vagy katéter behelyezése és az enoxaparin-nátrium megelőzésre alkalmazott dózisának legutóbbi beadása között legalább 12 órának kell eltelnie. t Folyamatos alkalmazás esetén, az enoxaparin-nátrium beadása előtt hasonlóképpen legalább n 12 órának kell eltelnie a katéter eltávolításáig. ű Azoknál a betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance [15-30] ml/perc, megfontolandó a z punkcióig/katéter behelyezéséig vagy eltávolításáig eltelő idő megduplázása, azaz legalább s 24 óra kihagyása. g Neuraxiális anesztéziával a 2 órás preoperatív enoxaparin-nátrium 2,000 IU (20 mg) adaegolás megkezdése nem komptabilis. m
- Kezelésre alkalmazott dózisok e
A spinális tű vagy katéter behelyezése és az enoxaparin-nátrium kezelésre alklaylmazott dózisának legutóbbi beadása között legalább 24 órának kell eltelnie (lásd téovábbá a 4.3 pontot). d Folyamatos alkalmazás esetén, az enoxaparin-nátrium beadása előtt ehasonlóképpen legalább 24 órának kell eltelnie a katéter eltávolításáig. g Azoknál a betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance [15-30] mnl/perc, megfontolandó a punkcióig/katéter behelyezéséig vagy eltávolításáig eltelő iedő megduplázása, azaz legalább 48 óra kihagyása. li Azoknál a betegeknél, akik az enoxaparin-nátriumott anaponta két részletben kapják (tehát 75 NE/kg [0,75 mg/kg] napi 2-szer vagy 100 NEa/kg [1 mg/kg] napi 2-szer, a második enoxaparin-nátrium adagot ki kell hagyni annazk érdekében, hogy a katéter behelyezéséig vagy eltávolításáig elegendő idő teljen el. o Az anti-Xa-szintek ezekben az időpontokban méhg mindig mérhetők, és a neuraxiális hematóma elkerülése késleltetett behelyezés/eltávolítás ese tén sem garantált. Hasonlóképpen, legalább 4 órának kell eltelnaie az enoxaparin-nátrium következő dózisának beadása előtt a spinális/epidurális lumbálpunkció vbagy a katéter eltávolítását követően az előny-kockázat mérlegelése alapján, figyelembe véve mind a trombózis, mind a vérzés kialakulásának kockázatát az adott beavatkozással, és a betegnlélo fennálló kockázati tényezőkkel összefüggésében. a
4.3 Ellenjavallatok g
r
Az enoxaparin-nátriufmo ellenjavallt az alábbi kórképekben: Enoxaparin-n átriummal, heparinnal vagy származékaival – ideértve a többi kis molekulatömegű heparinokrat (LMWH) – vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szemzben fennálló túlérzékenység; Immsun-mediált heparin indukálta trombocitopénia (HIT) az anamnézisben az elmúlt 100 nap foylyamán; vagy keringő antitestek jelenléte (lásd 4.4 pont); g Aktív, klinikailag jelentős vérzés és haemorrhagia nagyfokú kockázatával járó állapotok, ó ideértve a közelmúltban lezajlott haemorrhagiás stroke-ot, gasztrointesztinális fekélyt, vérzés y nagyfokú kockázatával járó rosszindulatú daganatok jelenlétét, közelmúltban végzett agy-, g gerinc vagy szemészeti műtétet, ismert vagy feltételezett nyelőcsövarixokat, arteriovenosus malformációkat, éraneurizmákat, illetve a nagyobb intraspinális vagy intracerebrális vaszkuláris A deformitásokat; Spinális vagy epidurális anesztézia vagy helyi-regionális érzéstelenítés, amennyiben az enoxaparin-nátriumot az előző 24 óra folyamán alkalmazták (lásd 4.4 pont).
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Általános megjegyzések
Az enoxaparin-nátrium nem váltható fel (egységre azonos mennyiségben) más kis molekulatömegű heparinokkal (LMWH). Ezek a termékek eltérnek a gyártási folyamatuk, molekulasúlyuk, specifikus anti-Xa- és anti-IIa-aktivitásuk, egységeik, adagolásuk, továbbá klinikai hatékonyságuk és bizotnságosságuk szempontjából. Ez farmakokinetikai és ezzel összefüggő biológiai aktivitásbeli különbségeket eredményez (pl. antitrombin-hatás és trombocita-interakciók). Ezért alkalmazásukkor különös figyelem szükséges és minden egyes készítmény esetében elengedhetetlen a saját alkalmazási előírásuk utasításainak betartása.
t
HIT az anamnézisben (>100 nap) n Az enoxaparin-nátrium alkalmazása ellenjavallt az anamnézisben az elmúlt 100 nap folyamán szereplő ű immunmediált HIT vagy a vérben kimutatható antitestek jelenléte esetén (lásd 4.3 pont). Keringő z antitestek még néhány év elteltével is jelen lehetnek a szervezetben. s Különös óvatossággal kell eljárni az enoxaparin-nátrium alkalmazásakor olyan betegek esetén, akikngél a kórtörténetben 100 napon túli HIT szerepel keringő antitestek jelenléte nélkül. Az enoxaparin- e nátrium ilyen esetekben történő alkalmazásáról kizárólag az előny/kockázat gondos mérlegelmése, és egyéb alternatív nem heparin terápiák (pl. danaparoid-nátrium vagy lepirudin) megfontolásá t követően
l e
ehet dönteni. y
l
A trombocitaszám monitorozása é Az antitestmediált heparin indukálta trombocitopénia (HIT) kockázata szintén fdenáll a kis molekulatömegű heparinoknál. Ha trombocitopénia lép fel, akkor az általábaen az enoxaparin-nátrium
k g
ezelés megkezdését követő 5. és 21. nap között jelentkezik. A HIT kockázata nagyobb a posztoperatív betegek esetében, különöesen szívműtétet követően, illetve daganatos betegeknél. i Ezért szükséges a trombocitaszám ellenőrzése az enoxaparin-kelzelés elkezdése előtt, majd rendszeresen a kezelés időtartama alatt. ta Amennyiben a klinikai tünetek HIT-re utalnak (arteriás éas/vagy vénás tromboembólia bármilyen új epizódja, az injekció beadásának helyén fellépő bármilzyen fájdalmas bőrelváltozás, a kezelés során fellépő bármilyen allergiás vagy anafilaktoid reakcioó), a trombocitaszámot ellenőrizni kell. A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy ilyen tün ethek előfordulhatnak, és észlelésük esetén értesítsék háziorvosukat. a A gyakorlatban, amennyiben megerősítésbt nyer a trombocitaszám jelentős csökkenése (a kezdeti érték 30-50%-a), az enoxaparin-nátrium kezelést azonnal abba kell hagyni és a beteget egyéb alternatív, nem heparin típusú antikoaguláns kezelésrme kell átállítani.
lo
Vérzések a A többi véralvadásgátlóhozg hasonlóan, az enoxaparin-kezelés során is bárhol a szervezetben kialakulhat vérzés. Kialakrulásakor fel kell deríteni a vérzés helyét és megfelelő kezelést kell alkalmazni. fo
r
Az enoxaparin-enátriumot – a többi antikoaguláns kezeléssel megegyezően–óvatosan kell alkalmazni a fokozott vérzési veszéllyel járó állapotokban, mint pl.
| – | a haemsostasis zavara, |
| – | pepytikus fekély az anamnézisben, |
| – | ag közelmúltban zajlott ischaemiás stroke, |
- ósúlyos artériás hipertónia,
y–
g a közelmúltban keletkezett diabéteszes retinopátia,
- idegsebészeti beavatkozás vagy szemműtét a közelmúltban,
A – a hemosztázisra ható gyógyszerek párhuzamos alkalmazása (ld. 4.5 pont), Laboratóriumi vizsgálatok A vénás tromboembólia megelőzésére alkalmazott enoxaparin dózis nem befolyásolja szignifikánsan a vérzési időt, az alvadási paramétereket, és nem hat a trombocitaaggregációra, illetve a fibrinogén-trombocita kötődésre sem.
Magasabb dózisok esetén előfordulhat az aktivált parciális tromboplasztinidő (aPTI) és az aktivált alvadási idő (aCT) növekedése. Az aPTI és az aCT növekedése nem mutat lineáris összefüggést az enoxaparin antitrombotikus hatásának fokozódásával és ezért nem alkalmas az enoxaparin hatásának követésére. Spinális/epidurális anaesthesia vagy lumbálpunkció Spinális/epidurális érzéstelenítés vagy lumbálpunkció nem hajtható végre az enoxaparin-nátrium terápiás adagjainak alkalmazását követő 24 órán belül (lásd még 4.3 pont). t Enoxaparin injekció és spinális/epidurális érzéstelenítés vagy lumbálpunkció együttes alkalmazása n esetén neuraxiális hematóma eseteit jelentették, amelyek tartós vagy maradandó bénuláshoz ű vezethetnek. Ezen esetek ritkák az enoxaparin-nátrium napi egyszeri 4000 NE (40 mg) vagy ennél z kisebb dózisának alkalmazásakor. s A hematóma kialakulásának nagyobb a kockázata operációt követően bennmaradó epidurális katétergek vagy a hemosztázist befolyásoló egyéb gyógyszerek (pl. nem-szteroid gyulladásgátlók) egyidejű e alkalmazásakor, illetve traumás vagy ismételt epidurális vagy spinális punkciók esetén, vagy maz anamnézisben szereplő gerincműtét, illetve gerincdeformitás esetén.
e
A y
z epidurális vagy spinális altatás/érzéstelenítés, illetve lumbálpunkció és az elnoxaparin-kezelés együttes alkalmazásából fakadó vérzési kockázat csökkentése érdekébéen az enoxaparin farmakokinetikai profilját minden esetben figyelembe kell venni (lásd d5.2 pont). A katéter behelyezését vagy eltávolítását, illetve a lumbálpunkciót legjobb akkeor elvégezni, amikor az enoxaparin-nátrium antikuaguláns hatása még gyenge. Azonban a pontosg időzítés – amikor kialakul az adott betegnél a kellően alacsony antikoaguláns hatás – nem ismert. Knülön figyelmet igényelnek azok a betegek, akiknél a kreatinin-clearance 15–30 ml/perc, mivel az e neoxaparin eliminációs ideje ezeknél
a i
betegeknél jóval hosszabb (lásd 4.2 pont). l Ha az orvos úgy dönt, hogy epidurális/spinális anesztézia vatgay lumbálpunkció mellett végzi az antikoaguláns-kezelést, akkor a beteg gyakori ellenőrzésea szükséges az esetleges neurológiai károsodás bármilyen jelének vagy tüneteinek észlelésez érdekében, amilyen például a középvonalbeli hátfájás, a szenzoros és motoros kiesések (zsibbadáos és gyengeség az alsó végtagokban), bél- és/vagy hólyagműködési zavarok. A betegeket figyelmezhtetni kell, hogy a fenti jelek vagy tünetek bármelyikének észlelését azonnal jelezzék. Spin ális hematóma tüneteinek gyanúja esetén sürgősen
m a
eg kell állapítani a diagnózist és a gerinbcvelői dekompressziót is magában foglaló kezelésre van szükség, bár előfordulhat, hogy a kezelés nem előzi meg vagy fordítja vissza a neurológiai következményeket. m
lo
Bőrnekrózis / cutan vaasculitis Bőrnekrózist és cutan vascuglitist jelentettek LMWH-k alkalmazásával kapcsolatban. Ezen tünetek jelentkezése esetén a kezerlést azonnal abba kell hagyni.
fo
P erkután kroronária revaszkularizáció Instabil angina,e NSTEMI és STEMI kezelése miatt végzett koronária intervenció után – a vérzés kockázatánakz minimalizálása érdekében – az enoxaparin adagok beadásánál pontosan be kell tartani az adagolási isdőközöket. A PCI-t követően fontos a megfelelő vérzéscsillapítás biztosítása a beadás helyén iys. Amennyiben záró eszközt alkalmaznak a vezetőkanül azonnal eltávolítható. Amennyiben manugális kompressziós módszert alkalmaznak, a vezetőkanül 6 órával az utolsó iv./sc. enoxaparin-náótrium adag beadását követően távolítható el. Amennyiben az enoxaparin-nátrium kezelés tovább
yf
g olytatódik, a soron következő adagot a vezetőkanül eltávolítását követően 6-8 órával lehet beadni. Figyelni kell a vérzés vagy hematóma kialakulásának jeleit a beavatkozás helyén.
A
Akut infektív endocarditis A heparin alkalmazása általában nem ajánlott akut infektív endocarditisben szenvedő betegek esetében a cerebrális vérzés kockázata miatt. Amennyiben az enoxaparin használata feltétlenül szükséges, arról kizárólag az egyéni előny–kockázat arány gondos mérlegelését követően lehet dönteni. Mechanikus műbillentyű
Mechanikus műbillentyűvel rendelkező betegeknél nem vizsgálták megfelelően az enoxaparin-nátriummal végzett tromboprofilaxist. A műbillentyű-trombózis izolált eseteiről beszámoltak mechanikus műbillyentyűvel élő betegeknél, akik tromboprofilaxis céljából enoxaparin-nátriumot kaptak. Az adatok értékelését számos zavaró tényező (többek között az alapbetegség, illetve a klinikai adatok hiányosságai) korlátozza. Az esetek egy részében terhes anyáról volt szó, akiknél a trombózis az anya és a magzat halálát okozta. Mechanikus műbillenytyűvel rendelkező terhes nők t Az enoxaparin-nátrium mechanikus műbillenytyűvel rendelkező terhes nők tromboprofilaxisát nem n vizsgálták még megfelelően. Egy klinikai vizsgálatban, ahol a tromboembólia kockázatának ű csökkentésére mechanikus műbillenytyűvel rendelkező terhes nőknél alkalmaztak enoxaparin- z nátriumot 100 NE/kg (1 mg/kg) dózisban naponta kétszer, 8 nő közül 2-nél alakult ki vérrögösödés, s ami a szívbillentyű elzáródásához, továbbá az anya és a magzat halálozáshoz vezetett. Forgalomba g hozatal utáni időszakban szívbillenytyű trombózis izolált eseteiről számoltak be enoxaparin-nátrieumot kapó terhes nők esetében. Mechanikus műbillenytyűvel rendelkező terhes nőknél magasabb lmehet a tromboembólia kialakulásának kockázata.
e
Idősek ly Nem kell fokozott vérzésveszéllyel számolni profilaktikus dózisok alkalmazása eséetén. Időseknél, különösen a ≥ 80 éveseknél, a terápiás dózistartományban adott heparin növeli da vérzéses komplikációk kockázatát. A 75 évnél idősebb, STEMI-vel kezelt betegeknél eszoros klinikai megfigyelés javasolt és megfontolandó a dózis csökkentése (lásd 4.2 és 5.g2 pont).
n
Vesekárosodás e Vesekárosodásban szenvedő betegeknél növekszik az enoxaparinli-nátrium expozíciója, ami fokozza a vérzés kockázatát. Ezeknél a betegeknél fokozott klinikai eltleanőrzés ajánlott, és az anti-Xa aktivitás biológiai monitorozása megfontolandó (lásd 4.2 és 5.2 poant). Az enoxaparin-nátrium alkalmazása nem javasolt végsztádiumú vesebetegségben (kreatinin-clearance <15 ml/perc), mivel erre a betegcsoportra vonatkozoóan csak olyan betegektől állnak rendelkezésre adatok, akiknél az enoxaparin-nátriumot hemodihalízis során az extrakorporális keringésben trombusképződés megelőzésére alkalmazzák. Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknaél (kreatinin-clearance 15-30 ml/perc), az enoxaparin-nátrium jelentősen megnövekvő expozícióbja miatt, terápiás és profilaktikus dózisban egyaránt az adag módosítása javasolt (lásd 4.2 pont). m Közepes (kreatinin-clearance 30-l5o0 ml/perc), illetve enyhe (kreatinin-clearance 50-80 ml/perc) vesekárosodás esetén nem szüakséges az adag módosítása.
g
Májkárosodás r Az enoxaparin-nátriufmot óvatosan kell alkalmazni májkárosodásban szenvedő betegeknél a vérzés fokozott kockázatárn ak lehetősége miatt. Az anti-Xa szintek monitorozásán alapuló dózismódosítás májcirrózisban eszenvedő betegek esetében megtévesztő, ezért nem javasolt (lásd 5.2 pont). Kis tzesttömeg Kis testtömsegű nőknél (< 45 kg), illetve férfiaknál (<57 kg) a profilaktikus (nem a testtömeg alapján kiszámoylt) dózisok alkalmazásakor fokozott az enoxaparin-nátrium expozíció, ezért fokozott a vérzés kockgázata. Ezért az ilyen betegeknél szoros klinikai megfigyelés javasolt. (lásd 5.2 pont).
ó
y Túlsúlyos betegek
gT
úlsúlyos betegek esetében nagyobb a tromboembólia kialakulásának kockázata. A 2profilaktikus A dózisok hatásosságát és biztonságosságát túlsúlyos betegek esetében (BMI > 30 kg/m ) még nem határozták meg teljes mértékben, így a dózismódosításra vonatkozóan nincs megállapodás. Ezeket a betegeket gondos megfigyelés alatt kell tartani a tromboembólia jeleinek és tüneteinek kialakulása tekintetében.
Hyperkalaemia A heparinok elnyomhatják az aldoszteron mellékvesebeli termelődését, ami hyperkalaemia kialakulásához vezet (lásd 4.8 pont), különösen diabetes mellitus, krónikus veseelégtelenség, már fennálló metabolikus acidózis, esetén, illetve olyan gyógyszer szedésekor, amelyek ismerten növelik a káliumszintet (lásd 4.5 pont). A vér káliumszintjét rendszeresen ellenőrizni kell, különösen a kockázatnak kitett betegek esetében. A készítmények követhetősége t Az LMWH-k biológiai gyógyszerek, ezért javasolt, hogy a minél pontosabb követhetőség érdekében n az egészségügyi szakszemélyzet az alkalmazott heparinkészítmény kereskedelmi nevét és sarzsszámát ű feljegyezze a beteglapra. z
s
Nátrium-tartalom g A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilaeg nátriummentes. m
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók e
ly
Együttes alkalmazása nem javasolt: é Hemosztázist befolyásoló gyógyszerek (lásd 4.4 pont) d Egyes szerek alaklamazását, amelyek hatással vannak a hemosztázisra – hacesak alkalmazásuk nem nélkülözhetetlen – az enoxaparinnátrium-kezelés előtt abba kell hagyni. Hga a kombináció indokolt, az enoxaparin-nátriumot gondos klinikai és laboratóriumi monitorozás menllett kell alkalmazni. Ilyen gyógyszerek lehetnek: e
- Szisztémásan alkalmazott szalicilátok, gyulladáscsölkikentő adagban alkalmazott
acetilszalicilsav, továbbá NSAID-k beleértve a kaetorolakot is,
- t
Egyéb trombolitikumok (pl. altepláz, retepláaz, sztreptokináz, tenektepláz, urokináz) és antikoagulánsok (lásd 4.2 pont). z
o
Együttes alkalmazása óvatosságot igényel: h Az alábbi gyógyszerek óvatossággal adhatóka együtt az enoxaparin-nátriummal: Hemosztázisra ható egyéb gyógyszebrek, például:
- Trombocitaaggregáció-gátló szerek, ideértve az acetilszalicilsavat trombocitaaggregáció-
gátló adagban (kardiopromtekció), klopidogrél, tiklopidin, és akut koronária szindróma javallatban alkalmazolott glükoprotein IIb/IIIa antagonisták (a vérzés kockázata miatt),
- Dextran 40, a
- szisztémásan algkalmazott glükokortikoidok.
r
Káliumszintet nföovelő gyógyszerek: A káliumszintet nörv elő gyógyszerek óvatosan alkalmazhatók enoxaparin-nátriummal párhuzamosan gondos klinikaie és kaboratóriumi monitorozás mellett (lásd 4.4 és 4.8 pontok).
z
4.6 Termsékenység, terhesség és szoptatás
y
Terhegsség Emóberben nem bizonyított, hogy az enoxaparin átjut a placentán a terhesség második és a harmadik ytrimeszterében. Az első trimeszterre vonatkozóan nincsenek adatok. Az állatokkal végzett vizsgálatok g nem mutattak semmiféle fötotoxicitásra vagy teratogenitásra utaló bizonyítékot (lásd 5.3 pont). A Állatkísérletek adatai szerint az enoxaparin csekély mértékben jut át a placentán. Az enoxaparin-nátrium terhességben kizárólag akkor alkalmazható, ha azt az orvos elengedhetetlenül szükségesnek ítéli. Az enoxaparin-nátrium kezelésben részesülő terhes nők gondos monitorozása szükséges a vérzés kialakulása vagy a fokozott antikoaguláció szempontjából, és figyelmeztetni kell a vérzések kialakulásának kockázatára. Általánosságban, a rendelkezésre álló adatok nem utalnak a vérzések,
trombocitopénia vagy oszteoporózis kialakulásának fokozott kockázatára a mechanikus műbillentyűvel rendelkező terhes nők esetében a nem terhes nők csoportjához képest (lásd 4.4 pont). Tervezett epidurális anesztézia esetén a beavatkozást megelőzően az enoxaparin-nátrium kezelés abbahagyása javasolt (lásd 4.4 pont). Szoptatás Nem ismert, hogy az enoxaparin változatlan formában kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Laktáló t patkányokban azenoxaparin és metabolitjainak koncentrációja az anyatejben igen alacsony. n Az enoxaparin-nátrium per os felszívódása valószínűtlen. A Thorinane szoptatás alatt alkalmazható. ű
z
Termékenység s A termékenységre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre klinikai adatok. Az állatkísérletek nem g mutattak semmilyen termékenységre gyakorolt hatást(lásd 5.3 pont). e
m
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges ké pességekre
e
Az enoxaparin-nátrium nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépljyárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre. é
d
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások e
g
A biztonságossági profil összefoglalása n
e
Az enoxaparin-nátrium hatásait klinikai vizsgálataiba több mint l1i5 000 beteget vontak be, köztük 1776 beteget mélyvénás trombózis profilaxisa céljából kezeltaek ortopédiai vagy hasi műtétet követően tromboembóliás szövődmény kockázata miatt; 1169 beteget mélyvénás trombózis profilaxisa céljából akut belgyógyászati betegség kapcsán nagymértékben koarlátozott mobilitás miatt; 559 beteget
t z
üdőembóliával kísért vagy nem kísért mélyvénás troombózis kezelése cáljából; 1578 beteget instabil angina vagy Q-hullámmal nem járó miokardiálish infarktus kezelése céljából; 10 176 beteget akut STEMI kezelése céljából. Az enoxaparin-nátrium adagolási módja az iandikációktól függően eltérő volt ezekben a klinikai vizsgálatokban. Az enoxaparin-nátrium dóbzisa a mélyvénás trombózis (DVT) megelőzésére műtétet követően vagy akut betegségben szenmvedő, nagymértékben immobilizált páciensek esetében 4,000 NE (40 mg) volt naponta egyszer, sc. ionjekció formájában alkalmazva. Pulmonális embóliával (PE) vagy anélkül jelentkező DVT esetén a lpáciensek 12 óránként 100 NE/kg (1 mg/kg) dózisú, vagy napi egyszeri alkalommal 150 NE/kag (1,5 mg/kg) dózisú enoxaparin-nátrium-kezelésben részesültek sc. injekció formájában. A klirngikai vizsgálatokban instabil angina és Q-hullámmal nem járó miokardiális infarktus kezelése esetéon az alkalmazott dózis 12 óránként 100 NE/kg (1 mg/kg) volt sc. injekció formájában, továbbá afkut STEMI- esetében az enoxaparin-nátrium adagja 3000 NE (30 mg) iv. bólust követően 100 NE/rkg (1 mg/kg) volt sc. alkalmazva, 12 óránként.
e
A klinikai svizsgálatok során a vérzések, a trombocitopenia, és a trombocitózis volt a leggyakrabban jelentetty reakció (lásd 4.4 pont és alább “A kiválasztott mellékhatások leírása” részt).
g
A ómellékhatások táblázatos összefoglalása yAzokat a nemkívánatos hatásokat, amelyekről a forgalomba hozatal utáni időszakban számoltak be, a g *jel jezi. Ezek a következő gyakoriságok szerint fordultak elő: nagyon gyakori (>1/10); gyakori (>1/100– A <1/10); nem gyakori (>1/1000–<1/100); ritka (>1/10 000–<1/1000); nagyon ritka (<1/10 000), vagy nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem állapítható meg). A szervrendszereken belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. Vérképző-szervi és nyirokrend-szeri betegségek Gyakori: Vérzés, vérzés okozta anémia*, trombocitopénia, trombocitózis. Ritka: Eozinofilia*
Ritka: Trombózissal járó immunoallergiás trombocitopénia néhány esetben a trombózis szövődményeként szervi infarktus vagy végtagi ischaemia jelentkezett (lásd 4.4 pont). Immunrendszeri betegségek Gyakori: Allergiás reakció Ritka: Anafilaxiás/anafilaktoid reakciók, beleértve a sokkot is * Idegrendszeri betegségek és tünetek t Gyakori: Fejfájás* n
ű
Érbetegségek és tünetek z Ritka: Spinális hematóma* (vagy neuraxiális hematóma). Ezek az események változó mértékű s neurológiai károsodást eredményeztek, beleértve a tartós vagy maradandó bénulást (lásd 4.4 pongt).
e
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek m Nagyon gyakori: Májenzimszint-emelkedés (főleg transzaminázok , a normál értékek f első határának >3-szorosa) e
* y
Nem gyakori: Hepatocelluláris májkárosodás , l Ritka: Kolesztatikus májkárosodás * é
d
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei e Gyakori: Urtikária, pruritusz, eritéma g Nem gyakori: Bullózus dermatitisz n Ritka: Alopécia* e Ritka: Cutan vasculitis*, bőrnekrózis* általában az injekció lhielyén fordul elő (ezeket a bőrjelenségeket általában purpura vagy infiltrálódó és fátjadalmas eritemotózus plakkok megjelenése előzi meg). a Csomók az injekció beadásának helyén * (gyulladzásos csomók, melyek nem enoxaparin-tartalmú cisztikus képződmények). Ezek néhány nap alaott felszívódnak és nem teszik szükségessé a kezelés felfüggesztését. h A csont- és izomrendszer valamint a kötőszöavet betegségei és tünetei Ritka: Oszteoporózis* hosszú távú (3b hónapnál tovább tartó) kezelést követően
m
Általános tünetek, és az alkalmazláos helyén fellépő reakciók Gyakori: Az injekció beadaásának helyén jelentkező hematóma, fájdalom és egyéb reakciók (például ödéma, vérzés,g hiperszenzitivitás, gyulladás, csomó, fájdalom vagy reakció) Nem gyakori: Lokálisr irritáció; bőrnekrózis az injekció beadásának helyén
fo
Laboratóriumi és erg yéb vizsgálatok eredményei Ritka : Hypeerkalaemia*(lásd 4.4 és 4.5 pontok)
z
A kiválaszstott mellékhatások leírása Vérzéseyk Ezekg közé tartoztak a súlyos vérzések, amelyeket a betegek mintegy 4,2%-ánál jelentettek (sebészeti beóavatkozáson átesett betegek). Ezek közül némelyik halálos kimenetelű volt. A sebészeti ybeavatkozáson átesett betegeknél a vérzéses szövődményeket akkor sorolták a súlyos kategóriába, (1) g ha a vérzés jelentős klinikai következménnyel járt, vagy ha (2) > 2 g/dl hemoglobinszint-csökkenés A következett be, illetve 2 vagy több egység vérkészítmény transzfúziója vált szükségessé. A retroperitoneális és intrakraniális vérzéseket mindig a súlyos kategóriába sorolták. A többi antikoaguláns szerhez hasonlóan, bizonyos kockázati tényezők egyidejű fennállása esetén vérzés jelentkezhet. Ezek közé sorolhatók: vérzésre hajlamosító organikus léziók, invazív beavatkozások vagy egyéb hemosztázisra ható gyógyszerek egyidejű alkalmazása (lásd a 4.4 és 4.5 pont alatt).
MedDRA Profilaxis Profilaxis Mélyvénás Instabil Akut STEMI
szervrend- sebészeti belgyógyászati trombózis angina vagy kezelése
szerek szerinti beavatkozáson betegeknél kezelése non-Q
osztályozás átesett tüdőembólia miokardiális
betegeknél fennállása esetén infarktus
vagy anélkül kezelése
Vérképző- Nagyon gyakori: Gyakori: Nagyon gyakori: Gyakori: Gyakori:
s α α α α α t
zervi és Vérzés Vérzés Vérzés Vérzés Vérzés
nyirokrend- n
szeri Ritka: Nem gyakori: Ritka: Nem gyakori: ű
b z
etegségek Retro- Intrakraniális Retro- Intrakraniáliss peritoneális vérzés, Retro- peritoneális vérzés, Regtro-vérzés peritoneális vérzés peritoneeális vérzés vérzés
m
α e például hematóma, nem a beadás helyén jelentkező véraláfutás, sebhematóma, hyematúria, orrvérzés és emésztőrendszeri vérzés. l
é
Trombocitopénia és trombocitózis d
e
MedDRA Profilaxis Profilaxis Mélyvénás Ignstabil angina Akut STEMI
szerv- sebészeti belgyógyászati trombózis nvagy non-Q kezelése
rendszerek beavatkozáson betegeknél kezelése e miokardiális
s i
zerinti átesett tüdőembóllia infarktus
osztályozás betegeknél fennáltláasa esetén kezelése
vagay anélkül
Vérképző- Nagyon gyakor i: Nem gyakori: Nzagyon gyakori: Nem gyakori: Gyakori:
ß ß ß
szervi és Trombocitózis Trombocito- oTrombocitózis Trombocito- Trombocitózis nyirokrend- pénia h pénia Trombocito-szeri pénia
betegségek a
Gyakori: b Gyakori: Nagyon ritka: Trombocitopénia Trombocitopénia Immun-m allergiás lo trombocitopénia
a
rg
ß
emelkedett vérlemefzkoeszám: > 400 G/l
r
Gyermekek és seerdülők Az enoxaparzin-nátrium biztonságosságát és hatásosságát gyermekek esetében nem igazolták (lásd 4.2 pont). s
y
Feltégtelezett mellékhatások bejelentése A ógyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez yfontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen g kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A
4.9 Túladagolás
Jelek és tünetek Az enoxaparin-nátrium esetleges túladagolása intravénás, extrakorporális vagy szubkután alkalmazást követően vérzéses szövődményekhez vezethet. Per os alkalmazva még nagy adag esetén sem valószínű, hogy az enoxaparin-nátrium felszívódik.
Kezelés Az antikoaguláns hatás nagymértékben közömbösíthető intravénasan alkalmazott, lassú protamin injekcióval. A protamin adagja a beadott enoxaparin-nátrium mennyiségétől függ, 1 mg protamin 100 NE (1 mg) enoxaparin-nátrium antikoaguláns hatását közömbösíti, amennyiben az enoxaparin alkalmazása 8 órán belül történt. Amennyiben több, mint 8 óra telt el az enoxaparin alkalmazása óta, vagy ha úgy határoznak, hogy egy második adag protamin adása szükséges, akkor infúzió formájában 0,5 mg protamin adható minden 100 NE (1 mg) enoxaparin-nátrium közömbösítésére. 12 órával az t enoxaparin-nátrium injekciót követően nem szükséges a protamint alkalmazni. Azonban még nagy n dózisú protaminnal sem közömbösíthető teljesen az enoxaparin anti-Xa aktivitása (legfeljebb 60%- ű ban) (lásd a protamin sók alkalmazására vonatkozó utasításokat). z
s
g
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK e
m
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
e
Farmakoterápiás csoport: Antitrombotikus gyógyszerek, heparin csoport. ATC kód: Bl0y1A B05
é
A Thorinane hasonló biológiai gyógyszer. Részletes információ az Európai Gyódgyszerügynökség honlapján (http://www.ema.europa.eu) érhető el. e
g
Farmakodinámiás hatások n Az enoxaparin alacsony, hozzávetőlegesen 4500 dalton molekulatö meegű heparin, amelyben szétválik a standard heparin antitrombotikus és antikoaguláns hatása. A hatólainyag egy nátriumsó.
a
In vitro tisztított rendszerben az enoxaparin-nátriumnak erőst anti-Xa aktivitása (körülbelül 100 NE/mg) és gyenge anti-IIa- vagy antitrombin-aktiviatása (körülbelül 28 NE/mg) van; ezek aránya 3,6. Ezek az antikoaguláns hatások antitrombin- III (AzTIII) által mediáltak és emberben
a o
ntitrombotikus aktivitást eredményeznek. h Az anti-Xa/IIa aktivitáson túl az enoxaparin-anátrium további antitrombotikus és gyulladásgátló tulajdonságait azonosították egészséges vbizsgálati alanyokban és betegekben, valamint nem klinikai modellekben. Ezek közé a tulajdonsámgok közé sorolható egyéb véralvadási faktorok, mint pl. a VIIa faktor ATIII függő gátlása, az endoogén Szöveti Faktor Útvonal Inhibitor (TFPI) felszabadulásának serkentése, valamint a von Willeblrand faktor (vWF) vaszkuláris endotélből a vérkeringésbe történő felszabadulásának csökkentésea. Ezek a faktorok ismerten hozzájárulnak az enoxaparin-nátrium teljes antitrombotikus hatásáhozr. g Megelőző terápiaként aolkalmazva az enoxaparin-nátrium nem módosítja szignifikáns mértékben az aPTI-t. Kuratív teráp ifaként alkalmazva a maximális hatás elérésekor aPTI a kontroll idő 1,5–2,2-szeresére növekedrhet.
e
Klinikai hatázsosság és biztonságosság
s
V y
énágs tromboembóliás esemény (VTE) megelőzése műtét kapcsán óA VTE kiterjesztett profilaxisa ortopédiai műtétet követően: yVTE kiterjesztett profilaxisában végzett kettős vak vizsgálatban, amelyben 179, VTE-vel előzőleg g nem kezelt, csípőprotézis-műtéten átesett beteg vett részt, és a kórházi tartózkodás során kezdeti kezelésként 4000 NE (40 mg) sc. enoxaparin-nátriumot alkalmaztak, a betegeket úgy randomizálták, A hogy a kórházból való elbocsátást követően 3 hétig vagy napi egyszer 4000 NE (40 mg) sc. enoxaparin-nátriumot (n=90), vagy placebót (n=89) kaptak. A mélyvénás trombózis (DVT) incidenciája a kiterjesztett profilaxis során szignifikánsan alacsonyabb volt az enoxaparin-nátrium esetében a placebohoz képest. Nem számoltak be tüdőembólia előfordulásáról, és nem jelentkezett jelentős vérzés. A hatásosságra vonatkozó adatokat az alábbi táblázatban tüntettük fel:
Enoxaparin-nátrium
4000 NE (40 mg) Placebo
naponta egyszer, sc. naponta egyszer, sc.
n (%) n (%)
Kiterjesztett profilaxisban
90 (100) 89 (100)
részesült összes beteg
Összes VTE 6 (6,6) 18 (20,2) Összes DVT (%) 6 (6,6)* 18 (20,2) t # n Proximális DVT (%) 5 (5,6) 7 (8,8) ű *p-érték vs placebo=0,008 z #p-érték vs placebo=0,537 s
g
Egy másik kettős vak vizsgálatban, amelyet 262, VTE-vel nem érintett, csípőprotézis műtéten áteesett beteg részvételével végeztek, és ahol a kórházi tartózkodás során kezdeti kezelésként 4000 NE (40 mg) sc. enoxaparin-nátriumot alkalmaztak, a betegeket úgy randomizálták, hogy a kórh ázmból való elbocsátást követően 3 hétig vagy napi egyszer 4000 NE (40 mg) sc. enoxaparin-nátriumeot (n=131), vagy placebót (n=131) kaptak. A VTE indidenciája az első vizsgálathoz hasonlóan szligynifikánsan alacsonyabb volt a kiterjesztett profilaxis során az enoxaparin-nátrium csoportbané, mint a placebocsoportban mind az összesített VTE (enoxaparin-nátrium: 21 [16%], illedtve placebo: 45 [34,4%]; p=0,001), mind a proximális DVT (enoxaparin-nátrium: 8 [6,1%], eilletve placebo: 28 [21,4%]; p=<0,001) tekintetében. A jelentős vérzések tekintetében nem mgutatkozott eltérés az enoxaparin-nátriumot és a placebót kapó csoport között. n
e
A mélyvénás trombózis (DVT) kiterjesztett profilaxisa onkolólig iai műtét kapcsán Egy kettős vak, multicentrikus vizsgálatban az enoxaparin-náatrium négy hétig, illetve egy hétig alkalmazott profilaktikus adagjának hatásosságát és biztonsátgosságát hasonlították össze 332 olyan betegnél, akiknél hasi vagy medenceűri daganat eltávolítaására elektív műtétet hajtottak végre. A betegek 6–10 napig naponta kaptak enoxaparin-nátriumzot (4000 NE (40 mg)sc.), majd véletlen besorolás alapján újabb 21 napig kaptak enoxaparino-nátriumot, vagy placebót. Kétoldali venográfiát végeztek a 25. és a 31. nap között, illetve koráb bhan, ha a vénás tromboembólia tüneteit észlelték. A betegeket három hónapig követték. A hasi vagy medencei daganat műtétjét követően az négyhetes enoxaparin-nátrium profilaxis szignifikánbsan csökkentette a venográfiával kimutatott trombózis incidenciáját az egyhetes enoxaparin-mnátrium profilaxishoz képest. A kettős vak fázis végén a vénás tromboembólia előfordulási arányao 12,0% (n=20) volt a placebocsoportban, illetve 4,8% (n=8) az enoxaparin-nátriumot csoportbanl; p=0,02. Ez a különbség három hónap elteltével is fennállt (13,8% szemben az 5,5%-kal[n=23 vearsus 9], p=0,01). A vérzés vagy egyéb szövődmények tekintetében nem jelentkeztek különbségek rsegm a kettős vak, sem a követéses fázisban.
o
Vénás tromboemból iaf megelőzése akut belgyógyászati betegség miatt várhatóan csökkent mobilizású betegeknél r Egy kettős vak,e multicentrikus, párhuzamos csoportos vizsgálatban naponta egyszer, sc. alkalmazott enoxaparin-nzátrium 2000 NE (20 mg) és 4000 NE (40 mg) adagját hasonlították össze a placebóval
D s
VT myegelőzésében akut betegség miatt korlátozott mobilitású belgyógyászati betegeknél (definíció: a meggtett távolság <10 méter ≤3 nap alatt). A vizsgálatban szívelégtelenségben (NYHA III. vagy IVó. stádium); akut légzési elégtelenségben, szövődményekkel járó krónikus légzési elégtelenségben, yvalamint akut fertőzésben vagy akut reumás betegségben szenvedő betegeket vonták be, ha a VTE-nek g legalább egy kockázati tényezője is fennállt (≥75 éves életkor, daganat, korábbi VTE, obezitás, visszértágulat, hormonkezelés, valamint krónikus szív- vagy légzési elégtelenség). A Összesen 1102 beteget vontak be a vizsgálatba, és 1073 beteg részesült 6–14 napig tartó kezelésben (az átlagos időtartam 7 nap volt). Az enoxaparin-nátrium naponta egyszer 4000 NE (40 mg) sc. adagja szignifikánsan csökkentette a VTE incidenciáját a placebóhoz képest. A hatásossági adatokat az alábbi táblázatban tüntettük fel:
Enoxaparin- Enoxaparin- Placebo
nátrium nátrium
2000 NE (20 mg) 4000 NE (40 mg) n (%)
naponta egyszer, naponta egyszer,
sc. sc.
n (%) n (%)
Az összes, akut 287 (100) 291 (100) 288 (100)
betegséggel kezelt
belgyógyászati beteg
4 t
Összes VTE (%) 3 (15,0) 16 (5,5)* 43 (14,9) n Összes DVT (%) 43 (15,0) 16 (5,5) 40 (13,9) ű
z
Proximális DVT (%) 13 (4,5) 5 (1,7) 14 (4,9) s VTE = vénás tromboembóliás események, beleértve a DVT-t, PE-t, valamint a g tromboembóliás eredetűnek ítélt halálozást is e
- p-érték vs placebo =0,0002 m
A beválasztást követően körülbelül 3 hónappal a VTE incidenciája szignifikánsan alacsoenyabb maradt
a y
4000 NE (40 mg) enoxaparin-nátriummal kezelt csoportban, mint a placebocsoportlban. Az összes vérzés előfordulása 8,6%, a jelentős vérzéseké 1,1% volt a placebocsopéortban, 11,7% és 0,3% a az enoxaparin-nátrium 2000 NE (20 mg) adagjával, valamint 12,6% és 1d,7% az enoxaparin-nátrium 4000 NE (40 mg) adagjával. e
g
Tüdőembóliával kísért vagy a nélküli mélyvénás trombózis kezelése n Egy multicentrikus, párhuzamos csoportos vizsgálatban 900, tüdőe mebóliával (PE) kísért vagy a
n i
élküli, akut alsó végtagi mélyvénás trombózissal érintett betegelt randomizáltak kórházi kezelésre a következők szerint: (i) naponta egyszer 150 NE/kg (1,5 mg/tkag) sc. enoxaparin-nátrium, (ii) 12 óránként 100 NE/kg (1 mg/kg) sc. enoxaparin-nátriuma vagy (iii) iv. bolus heparin (5000 NE), amelyet folyamatos infúzió követett (a cél az 55–85 mzásodperces aPTI elérése volt). Összesen 900 beteget randomizáltak, és valamennyi beteg kapoott kezelést. Minden beteg warfarin-nátriumot is kapott (a dózist a protrombin idő alapján módosíhtották, hogy az INR értéke 2,0–3,0 közötti legyen), amelyet az enoxaparin-nátrium vagy a hagyomá nyos heparinterápia megkezdése után 72 órán belül kezdtek meg és 90 napig folytattak. Enoxbaparin-nátriumot vagy hagyományos heparinterápiát alkalmaztak legalább 5 napig, illetve mindaddig, amíg a megcélzott warfarin-nátrium INR értéket el nem érték. Mindkét enoxaparin-nátrium kezelési protokoll egyenértékű volt a hagyományos heparinterápiával a kiújuló vénásl toromboembolizáció (DVT és/vagy PE) kockázatának csökkentése tekintetében. a A hatásossági adatokat az aglábbi táblázatban tüntettük fel:
r
o Enoxaparin- Enoxaparin- Heparin
f n
r átrium nátrium aPTI-hez igazított
e 150 NE/kg 100 NE/kg iv. terápia
z (1,5 mg/kg) (1 mg/kg) naponta n (%)
s naponta egyszer, kétszer, sc.
y sc. n (%)
g n (%)
ó 2
y Az összes PE-vel 98 (100) 312 (100) 290 (100)
g kísért vagy a nélküli
DVT-vel kezelt
A beteg
Összes VTE (%) 13 (4,4)* 9 (2,9)* 12 (4,1)
Csak DVT (%) 11 (3,7) 7 (2,2) 8 (2,8) Proximális DVT 9 (3,0) 6 (1,9) 7 (2,4) (%)
PE (%) 2 (0,7) 2 (0,6) 4 (1,4) VTE = vénás tromboembóliás esemény (mély vénás trombózis és/vagy tüdőembólia) Az összes VTE kezelési különbsége: CI (95%):
- napi egyszeri enoxaparin-nátrium vs heparin (-3,0–3,5)
- 12 óránként alkalmazott enoxaparin-nátrium vs heparin (-4,2–1,7).
Jelentős vérzés 1,7%-ban jelentkezett a napi egyszer 150 NE/kg (1,5 mg/kg) enoxaparin-nátriumot, t 1,3%-ban a napi kétszer 100 NE/kg (1 mg/kg) enoxaparin-nátriumot, valamint 2,1%-ban a heparint n alkalmazó csoportban. ű
z
Instabil angina és nem ST-elevációval járó miokardiális infarktus kezelése s Egy nagy volumenű, multicentrikus vizsgálatba 3171 beteget választottak be, instabil angina vagy g non-Q miokardiális infarktus akut fázisában. A betegeket úgy randomizálták, hogy napi egyszer 1e00– 325 mg acetilszalicilsav alkalmazása mellett 12 óránként 100 NE/kg (1 mg/kg) sc. enoxaparimn-nátriumot, vagy nem frakcionált iv. heparint kaptak az aPTI-hez igazítva. A betegeket minim um 2 napig, maximum 8 napig kellett kórházi kezelésben részesíteni, amíg vagy az állapotuke klinikailag
s y
tabilizálódott, vagy revaszkularizációs beavatkozás történt, vagy elbocsátották őket.l A betegeket 30 napig követték. A heparinhoz képest az enoxaparin-nátrium szignifikánsan csökékentette az angina pectoris, a miokardiális infarktus és a halál kombinált incidenciáját, amely a 14d. napra 19,8%-ról 16,6%-ra csökkent (a relatív kockázat csökkenése 16,2%). A kombinált incidencia csökkenése 30 nap után is fennmaradt (23,3%-ról 19,8%-ra; a relatív kockázat 15%-os csökkgenése). Nem volt szignifikáns különbség a jelentős vérzések tekintetében, nohan gyakrabban alakult ki vérzés a sc. injekció beadási helyén. e
li
ST-elevációval járó akut miokardiális infarktus kezelése (STtEaMI) Egy nagy volumenű multicentrikus vizsgálatban 20 479 faibrinolitikus terápiára alkalmas STEMI beteget randomizáltak vagy enoxaparin-nátrium kezelézsre egyszeri 3000 NE (30 mg) iv. bólusban és azzal egyidőben további 100 NE/kg (1 mg/kg) sc. inojekció formájában, amelyet 100 NE/kg (1 mg/kg) sc. adagok követtek 12 óránként; vagy intravénáshan alkalmazott, az aktivált tromboplasztinidőhöz (aPTI) igazított nem-frakcionált heparin kezelé sre 48 órán át. Valamennyi beteg legalább 30 napon keresztül acetilszalicilsav-kezelésben is részaesült. Az enoxaparin-nátrium adagolási stratégiáját a súlyos vesekárosodásban szenvedő és a 7b5 éves vagy idősebb betegek esetén módosították. Az sc. enoxaparin-nátrium injekciókat a kórmházi elbocsátás idejéig, vagy maximum 8 napig (amelyik előbb bekövetkezett) alkalmazták. lo 4716 perkután koronária intervaencióval kezelt beteg kapott vak elrendezés szerinti adjuváns, antitrombotikus vizsgálati kgészítményt. Ebből következően az enoxaparin-nátrium kezelésben részesülő beteg esetén a PrCI enoxaparin-nátrium kezelés mellett zajlott (átállás nélkül) a korábbi klinikai vizsgálatokbafno meghatározott adagolás szerint, pl. nem adtak újabb adagot abban az esetben, ha az utolsó sc. adrag ot a ballon felfújását megelőző 8 órán belül adták be, illetve 30 NE/kg (0,3 mg/kg) enoexaparin-nátrium iv. bólust alkalmaztak, amennyiben az utolsó sc. adagot a ballon felfújását mezgelőző 8 órán túl adták be. Az enoxapsarin-nátrium a nem-frakcionált heparinhoz képest 17%-os relatív rizikócsökkenéssel, szignifikyánsan csökkentette (p<0,001) az elsődleges végpont, a bármely okból bekövetkezett halál vagyg az ismételt miokardiális infarktus (összesített végpont) incidenciáját a randomizálást követő első 30ó napon belül (9,9% az enoxaparin-nátrium csoportban; 12,0% a nem-frakcionált heparin ycsoportban). g Az enoxaparin-nátrium kezelés előnyei, melyek számos hatásossági végpontban megnyilvánultak, a A 48. órában jelentkeztek, amikor az ismételt miokardiális infarktus relatív kockázatának 35%-os csökkenését észlelték a nem-frakcionált heparint alkalmazó csoporthoz képest (p<0,001). Az enoxaparin-nátrium kedvező hatása az elsődleges végpont tekintetében egységesen megmutatkozott valamennyi kulcsfontosságú alcsoportban, így az életkor, a nem, az infarktus lokalizációja, az anamnézisben szereplő cukorbetegség, az anamnézisben szereplő miokardiális infarktus, az alkalmazott fibrinolitikum típusa és a vizsgálati készítmény alkalmazásáig eltelt idő vonatkozásában.
Az enoxaparin-nátrium kezelés hatása szignifikánsan kedvezőbb volt a nem-frakcionált heparinhoz viszonyítva a randomizációt követő 30 napon belül a PCI-vel kezelt (23%-os relatív rizikócsökkenés) vagy a csak gyógyszeres kezelésben részesült betegek esetén (15%-os relatív rizikócsökkenés, p=0,27 az interakcióra). Az összetett végpont (halál, újabb miokardiális infarktus vagy koponyaűri vérzés a 30. napig) aránya (a nettó klinikai előny mérőszáma) szignifikánsan ritkábban következett be (p<0,0001) az enoxaparin-nátrium csoportban (10,1%) a heparincsoporttal összehasonlítva (12,2%), ami a relatív kockázat 17%-os csökkenését jelenti az enoxaparin-nátrium kezelésben részesülők javára. t A jelentős vérzés incidenciája a 30 napon szignifikánsan magasabb volt (p<0,0001) az enoxaparin- n nátrium csoportban (2,1%), mint a heparincsoportban (1,4%). A gyomor-bélrendszeri vérzés ű incidenciája magasabb volt az enoxaparin-nátriummal kezelt csoportban (0,5%), mint a z heparincsoportban (0,1%), míg a koponyaűri vérzés incidenciája hasonló volt mindkét csoportban s (enoxaparin-nátriummal 0,8%, heparinnal 0,7%). g Az enoxaparin-nátrium kezelés első 30 napja során megfigyelt elsődleges végpontra gyakorolt e kedvező hatása fennmaradt a 12 hónapos követési periódus alatt. m Májkárosodás e
I y
rodalmi adatok alapján a májcirrózisban szenvedő betegeknél (Child-Pugh B-C stádlium) az enoxaparin-nátrium 4000 NE (40 mg) dózisban alkalmazva biztonságosnak és hatáésosnak tűnik a véna portae-trombózis megelőzésében, azonban figyelembe kell venni, hogy a közöldt vizsgálatoknak korlátai lehetnek. Májkárosodásban szenvedő betegek esetében óvatosan kelel eljárni a vérzés fokozott kockázatának lehetősége miatt (lásd 4.4 pont). Májcirrózisban szenvedő bgetegek esetében (Child-Pugh A, B vagy C stádium) nem végeztek formális dóziskereső klinikai vizsngálatokat.
e
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok li
ta
Általános jellemzők a Az enoxaparin-nátrium farmakokinetikai paramétereit zelsősorban a plazma anti-Xa, valamint az anti- IIa aktivitásának időbeli változása alapján tanulmánoyozták a javasolt adagolási tartományokban, egyszeri és ismételt sc. alkalmazást, illetve az eghyszeri iv. beadást követően. Az anti-Xa és az anti-IIa farmakokinetikai aktivitások mennyiségi megha tározására validált amidolítikus módszerekkel került sor. a
b
Felszívódás m Az enoxaparin-nátrium abszolút bliohasznosulása sc. injekció után az anti-Xa aktivitás szerint közel 100%. a
g
Különféle adagokat, gyógryszerformákat és adagolási rendeket lehet alkalmazni: Az átlagos maximálisf polazma anti-Xa aktivitás a sc. injekció után 3–5 órával figyelhető meg és 2000 NE, 4000 NEr, 100 NE/kg és 150 NE/kg (20 mg, 40 mg, 1 mg/kg és 1,5 mg/kg) adagban történő egyszeri sc. adaegolás után az anti Xa aktivitás körülbelül eléri a 0,2, 0,4, 1,0 illetve 1,3 anti-Xa NE/ml-
- t. z
s
3000 NEy (30 mg) iv. bolus, majd közvetlenül utána 12 óránként 100 NE/kg (1 mg/kg) sc. adagolás hatásgára a kiindulási maximális anti-Xa szint 1,16 NE/ml-nek adódott (n=16), az átlagos expozíció peódig a dinamikus egyensúlyi szint 88%-ának felelt meg. A dinamikus egyensúlyi állapot a kezelés ymásodik napján áll be.
g
A Ismételt sc. alkalmazással, napi egyszeri 4000 NE (40 mg) és napi egyszeri 150 NE/kg (1,5 mg/kg) protokollok mellett egészséges önkénteseknél a dinamikus egyensúlyi állapot a 2. napon állt be, az átlagos expozíciós arány hozzávetőlegesen 15%-kal magasabb volt, mint egy egyszeri adagolást követően. A napi kétszer 100 NE/kg (1 mg/kg) sc. protokollal a dinamikus egyensúlyi állapot a 3–
- 4. napon áll be; az átlag expozíció körülbelül 65%-kal magasabb, mint egyszeri adagolást követően, az
anti-Xa aktivitási szint középértékének maximuma és mélypontja körülbelül 1,2 illetve 0,52 NE/ml.
Az injekció térfogata és dóziskoncentrációja a 100–200 mg/ml tartományban nem befolyásolja a farmakokinetikai paramétereket egészséges önkénteseknél. Az enoxaparin-nátrium farmakokinetikája a javasolt adagolási tartományokban lineárisnak mutatkozik. Az egyéni betegeken belüli és betegek közti variabilitás kismértékű. Ismételt sc. alkalmazást követően nem jelentkezik akkumuláció. A plazma anti-IIa aktivitása sc. alkalmazást követően hozzávetőlegesen tízszer alacsonyabb, mint az t anti-Xa aktivitás. Az anti-IIa aktivitási szint átlagának maximuma hozzávetőlegesen 3–4 órával az sc. n injekciót követően figyeltek meg, ami naponta kétszer 100 NE/kg (1 mg/kg) és naponta egyszer ű 150 NE/kg (1,5 mg/kg) ismételt alkalmazása után 0,13 NE/ml illetve 0,19 NE/ml értékeket ér el. z
s
Eloszlás g Az enoxaparin-nátrium anti-Xa aktivitás tényleges megoszlási térfogata körülbelül 4,3 liter, és e megközelíti a vértérfogatot. m Biotranszformáció e
A y
z enoxaparin-nátrium elsősorban a májban metabolizálódik deszulfatációval és/vagly depolimerizációval, kisebb molekulasúlyú részekre, és ezzel együtt a biológiai hatékonyság nagyban csökken. d
e
Elimináció g Az enoxaparin-nátrium clearance-e alacsony, 150 NE/kg (1,5 mg/kg) 6n órás iv. infúziót követően az átlagos anti-Xa plazmaclearance 0,74 l/h . e Az elimináció monofázisosnak tűnik, a felezési idő körülbelül azl iegyszeri sc. dózis utáni 5 órától az ismételt adagolást követő 7 óráig terjed. ta Az aktív fragmentumok veseclearance-e a beadott adag haozzávetőlegesen 10%-ának felel meg, az aktív és nem aktív fragmentumok vesén keresztüli teljezs kiürülése pedig a dózis 40%-át teszi ki.
o
Speciális populációk h Idősek Egy populációs szintű farmakokinetikai elemazés eredményei alapján az enoxaparin-nátrium kinetikai profilja időseknél normál vesefunkció esebtén nem tér el a fiatalabbakétól Mivel azonban a vesefunkció az életkor előrehaladtával beszűkül, imdős betegeknél csökkenhet az enoxaparin-nátrium eliminációja (lásd 4.2 és 4.4 pont). lo
a
Májkárosodás g Egy vizsgálatban, amelybren előrehaladott cirrózisban szenvedő betegeket kezeltek napi egyszeri 4000 NE (40 mg) enofxoaparin-nátriummal, a maximális anti-Xa aktivitás csökkenése a májkárosodás súlyosságának mérrté kével függött össze (Child–Pugh stádiumok szerint), amit elsősorban annak tulajdonitottak, ehogy a májkárosodásban szenvedő betegeknél az ATIII-szint a csökkent ATIII szintézis következtébezn alacsonyabb.
s
Vesekáryosodás Az angti-Xa plazmaclearance és a kreatinin clearance között lineáris kapcsolat figyelhető meg diónamikus egyensúlyi állapotban, ami arra utal, hogy vesekárosodás esetén a betegekben csökken az yenoxaparin-nátrium clearance-e. Közepes (kreatinin clearance 30–50 ml/perc), illetve enyhe (kreatinin g clearance 50–80 ml/perc) vesekárosodásban szenvedő betegek esetében napi egyszeri 4000 NE A (40 mg) ismételt sc. adagolása mellett kis mértékben növekszik az anti-XA expozíció, amelyet az AUC értéke jellemez dinamikus egyensúlyi állapotban. Súlyos vesekárosodásban (kreatinin clearance <30 ml/perc) napi egyszeri 4000 NE (40 mg) ismételt sc. adagolása mellett az AUC-érték szignifikánsan, átlagosan 65%-kal emelkedik dinamikus egyensúlyi állapotban (lásd 4.2 és 4.4 pont).
Hemodialízis Az enoxaparin-nátrium farmakokinetikája hasonlónak tűnt a kontrollcsoportban tapasztalthoz egyszeri 25 NE, 50 NE, vagy 100 NE/kg (0,25, 0,50 vagy 1,0 mg/kg) iv. dózis alkalmazását követően, ugyanakkor a kontrollcsoporthoz képest kétszer magasabb AUC-értéket mértek. Testtömeg Napi egyszeri 150 NE/kg (1,5 mg/kg) ismételt sc. adását követően az anti-Xa aktivitás átlagos AUC értéke alig 2volt magasabb dinamikus egyensúlyi állapotban elhízott egészséges önkénteseknél (BMI t 30-48 kg/m ), mint a nem obez kontrollok körében, míg a maximális plazma anti-Xa aktivitás nem n emelkedett. Az obez, sc. adagolásban részesülő betegeknél a testtömeghez viszonyított clearance ű alacsonyabb volt. z
s
Amikor az adagolást nem a testtömeghez igazították, egyszeri 4000 NE (40 mg) sc. dózist követően gaz anti-Xa expozíció 52%-kal volt magasabb a kis testtömegű (<45 kg-os) nők és 27%-kal volt magaesabb kis testtömegű (<57 kg-os) férfiak esetében, mint a normál testtömegű alanyoknál (lásd 4.4 pmont). Farmakokinetikai interakciók: e
N y
em észleltek farmakokinetikai interakciót az enoxaparin és az azzal párhozamosan lalkalmazott trombolitikumok között. é
d
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei e
g
A toxicitási vizsgálatokban az enoxaparin-nátrium antikoaguláns hatásnán kívül nem tapasztaltak nemkívánatos hatásokat patkányokon és kutyákon sc. adott 15 mg/ keg/nap adaggal 13 héten át, illetve patkányokon és majmokon sc. és iv. adott 10 mg/kg/nap adaggall i26 héten át. Az enoxaparin nem bizonyult mutagénnek in vitro vizsgálattoakban, beleértve az Ames-tesztet, egér limfóma-mutációs tesztet, humán limfocita-aberráció vizasgálatot, és in vitro patkány csontvelőkromoszóma-aberrációs tesztet. z
o
Vemhes patkányokon és nyulakon végzett vizsgáhlatokban a sc. alkalmazott enoxaparin-nátrium 30 mg/kg/nap adagig nem mutatott semmilyen teratogén vagy fötotoxikus hatást. Az enoxaparin nem befolyásolta a fertilitást és a reproduktív képaességet a hím és nőstény patkányokon, szubkután alkalmazott 20 mg/kg/nap adagokig. b
m
lo
6. GYÓGYSZERÉSZETaI JELLEMZŐK
g
6.1 Segédanyagok felsrorolása
fo
Injekcióhoz való víz
r
6.2 Inkompaetibilitások
z
S s
- c. injekyció
Ez a ggyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel.
ó
yIv. (bólus) injekció (kizárólag akut STEMI indikáció esetén): g Az enoxaparin-nátrium biztonságosan alkalmazható fiziológiás sóoldattal (0,9%-os NaCl) vagy 5%-os dextróz oldattal (lásd 4.2 pont). A
6.3 Felhasználhatósági időtartam
Előretöltött fecskendő 2 év 9 mg/ml koncentrációjú (0,9%-os) nátrium-klorid oldatos injekcióval vagy 5%-os glükózzal hígított
gyógyszer 8 óra
6.4 Különleges tárolási előírások
Legfeljebb 25°C-on tárolandó. Nem fagyasztható!
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése t
n
0,4 ml oldat rögzített tűvel és tűvédővel ellátott, klórbutil gumidugóval és sárga polipropilén ű dugattyúrúddal lezárt átlátszó, színtelen, I-es típusú semleges üvegből készült fecskendőben. z
s
2 db vagy 10 db előretöltött fecskendő dobozban. g
e
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
m
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítméeny
kezelésével kapcsolatos információk ly
é
HASZNÁLATI UTASÍTÁS AZ ELŐRETÖLTÖTT FECSKENDŐKHÖZ d
e
Hogyan kell beadni magának a Thorinane injekciót? g Ha Ön képes rá, hogy magának adja be az injekciót, kezelőorvosa vagyn a gondozását végző egészségügyi szakember megmutatja Önnek, hogyan kell beadni az einjekciót. Ne próbálja meg beadni magának az injekciót, ha nem tanították meg rá, hogyan kell. Ha in em biztos benne, hogyan kell csinálni, azonnal beszéljen kezelőorvosával vagy a gondozását vlégző egészségügyi szakemberrel.
ta
Mielőtt beadná magának a Thorinane injekciót a
- Ellenőrizze a gyógyszeren a lejárati dátumot. A zlejárati dátum után ne használja fel.
- Ellenőrizze, hogy a fecskendő nem sérült, és oa benne található gyógyszer átlátszó oldat. Ha nem,
használjon másik fecskendőt. h
| - | Ne alkalmazza ezt a gyógyszert, ha báarmilyen elváltozást észlel a készítmény küllemében. |
| - | Gondoskodjon róla, hogy tudja, mebnnyit kell befecskendezni. |
| - | Vizsgálja meg a hasát, és ellenőrizze, hogy az utolsó injekció okozott-e bőrpírt, elszíneződést, |
duzzanatot, váladékozást, illetvme fájdalmas-e még, és ha igen, akkor beszéljen kezelőorvosával vagy a gondozását végző elgoészségügyi szakemberrel.
- Döntse el, hová fogja beafecskendezni a gyógyszert. Az injekció beadásának helyét minden
alkalommal váltogassga a has jobb és bal oldala között. Ezt a gyógyszert a has bőre alá kell befecskendezni, de rnem túl közel a köldökhöz vagy esetleges hegszövethez (ezektől legalább 5 cm-es távolsáfgot kell tartani).
- Az előretöltröt t fecskendő kizárólag egyszeri használatra szolgál.
e
A Thorinanez öninjekciózására vonatkozó utasítások
- 1) Szapspannal és vízzel mosson kezet, valamint mossa meg azt a területet, ahová az injekciót be
foygja adni. Szárítsa meg a bőrfelületet.
- 2) gKényelmes helyzetben üljön le vagy feküdjön le, hogy ellazuljon. Ügyeljen rá, hogy lássa azt a
ó helyet, ahová az injekciót adni fogja. Ideális helyszín az injekciózáshoz egy fotel, támlás heverő y vagy párnákkal megemelt fejrészű ágy. g 3) Válasszon ki egy területet hasa jobb vagy bal oldalán. Ennek legalább 5 cm-re kell lennie a köldökétől az oldala felé.
A
Ne feledje: Ne adja be magának az injekciót a köldökéhez 5 cm-nél közelebbi helyre, illetve már meglévő hegek vagy véraláfutások környékére. Váltogassa az injekció helyén a hasa bal és jobb oldala között, attól függően, hogy legutóbb hová adta az injekciót.
- 4) Óvatosan húzza le a tű kupakját a fecskendőről. Dobja el a kupakot. A fecskendő előretöltött, és
készen áll a használatra.
Mielőtt beadná magának az injekciót, ne nyomja a dugattyút a légbuborékok eltávolítása érdekében. t Ez veszteséghez vezethet a gyógyszer mennyiségéből. Miután levette a kupakot, ügyeljen rá, hogy a tű n ne érjen hozzá semmihez. Ez azért fontos, hogy a tű tiszta (steril) maradjon. ű
z
- 5) Tartsa a fecskendőt abban a kezében, amelyikkel írni szokott (mint egy ceruzát), másik kezével s
pedig a hasán óvatosan csípje össze a megtisztított területet a mutatóujja és a hüvelykujja g között, hogy egy bőrredő keletkezzen. e
m
Ügyeljen rá, hogy a bőrredőt az injekció beadása alatt mindvégig tartsa.
e
- 6) A fecskendőt úgy tartsa, hogy a tű lefelé mutasson (függőlegesen, 90º-os szögbleyn). Szúrja be a
tű teljes hosszát a bőrredőbe. é
d
e
g
n
e
li
ta
a
7 z
) Ujjával nyomja le a dugattyút. Ennek hatásároa a gyógyszer beáramlik a hasfal zsírszövetébe. Ügyeljen rá, hogy a bőrredőt az injekció bheadása alatt mindvégig tartsa.
a
- 8) Egyenes vonalban kihúzva távolítsba el a tűt.
m
lo
a
rg
fo
r
e
M z
iután besadta magának az injekciót, a véraláfutás elkerülése érdekében ne dörzsölje az injekció
beadásiy helyét.
g
9)ó A használt fecskendőt dobja ki a védőtokjával együtt az éles hulladékok kidobásához biztosított y tartályba. Szorosan zárja le a tartály fedelét, és a tartályt tartsa gyermekektől elzárva!
g
Amikor a tartály megtelt, adja át kezelőorvosának vagy az otthoni gondozását végző
A egészségügyi szakembernek megsemmisítésre. Ne dobja a háztartási hulladékba!
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Techdow Pharma Netherlands B.V. Strawinskylaan 1143, Toren C-11 1077XX Amszterdam Hollandia
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) t
n
EU/1/16/1131/003 ű EU/1/16/1131/004 z
s
g
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/MEGÚJÍTÁSÁeNAK
DÁTUMA m
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 15/09/2016 e
ly
é
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA d
e
g
A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség innternetes honlapján (http://www.ema.europa.eu) található. e
li
ta
a
z
o
h
a
b
m
lo
a
rg
fo
r
e
z
s
y
g
ó
y
g
A
Ez a gyógyszer fokozott felügyelet alatt áll, mely lehetővé teszi az új gyógyszerbiztonsági információk gyors azonosítását. Az egészségügyi szakembereket arra kérjük, hogy jelentsenek bármilyen feltételezett mellékhatást. A mellékhatások jelentésének módjairól a 4.8 pontban kaphatnak további tájékoztatást.
1. A GYÓGYSZER NEVE
t
Thorinane 6000 NE (60 mg)/0,6 ml oldatos injekció n
ű
z
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL s
g
10 000 NE/ml (100 mg/ml) oldatos injekció e
m
Minden egyes előretöltött fecskendő 6000 NE anti-Xa aktivitású (amely megfelel 60 mg-na k) enoxaparin-nátriumot tartalmaz 0,6 ml vizes oldatban. e
ly
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. é
d
Az enoxaparin-nátrium biológiai eredetű anyag, sertés bélnyálkahártyábóle származó heparin-benzil-észter lúgos depolimerizációjával állítják elő. g
n
e
3. GYÓGYSZERFORMA li
a
Oldatos injekció előretöltött fecskendőben. t Tiszta, színtelen-halványsárga oldat. a
z
o
4. KLINIKAI JELLEMZŐK h
a
4.1 Terápiás javallatok b
Thorinane felnőttek számára javallt: m Vénás tromboembóliás szövőldomény megelőzésére közepes és magas kockázatú műtéti beavatkozás esetén, különaös tekintettel az ortopédiai és általános sebészetre, beleértve a daganatok műtéti eltávolítását is.r g Vénás tromboembóoliás szövődmény megelőzésére akut betegségben (mint pl. akut szívelégtelenség , flégzési elégtelenség, súlyos fertőzések vagy rheumás megbetegedések) szenvedő belgryógyászati betegeknél, valamint a mobilitás korlátozása esetén, ami a vénás tromboembeóliás szövődmény fokozott kockázatával jár. Mélyvénzás trombózis (DVT) valamint tüdőembólia (PE) kezelésére, kivéve a valószínűleg tromboslitikus kezelést vagy sebészeti beavatkozást igénylő tüdőembóliát. Hemyodialízis során a trombusképződés megelőzése az extrakorporális keringésben. Agkut koronária szindróma: ó - I y nstabil angina és ST-elevációval nem járó akut miokardiális infarktus kezelése (NSTEMI), g orális acetilszalicilsavval kombinálva.
- ST-elevációval járó akut miokardiális infarktus (STEMI) kezelésére, beleértve a
A gyógyszeres kezelésre szoruló vagy későbbi perkután koronária intervenciót (PCI) igénylő betegeket is.
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás
Vénás tromboembóliás szövődmény megelőzésére közepes és magas kockázatú műtéti beavatkozás esetén A tromboembóliás szövődmény kialakulásának kockázata egyénileg felbecsülhető validált, kockázatbesorolási modell alapján. A tromboembólia szempontjából közepes rizikójú betegeknek az enoxaparin-nátrium ajánlott adagja 2000 NE (20 mg) naponta egy alkalommal szubkután (sc.) injekció formájában. A sebészeti beavatkozás előtt (2 órával a műtétet megelőzően) beadott 2000 NE (20 mg) enoxaparin-nátrium hatásosnak és biztonságosnak bizonyult közepes kockázatú műtéti beavatkozás esetén. t A közepes kockázatú betegeknél az enoxaparin-nátrium kezelés időtartama minimum 7-10 nap, n függetlenült a klinikai állapot (pl. mobilitás) alakulásától. A profilaktikus kezelést mindaddig folytatni ű kell, amíg a beteg mobilitása jelentősen korlátozott. z A tromboembólia szempontjából nagy rizikójú betegeknek az enoxaparin-nátrium ajánlott adagja s 4000 NE (40 mg) naponta egy alkalommal szubkután (sc.) injekció formájában, amit lehetőleg ag műtét előtt 12 órával kell elkezdeni. Amennyiben a műtét előtti 12 óránál korábban van szükseég az enoxaparin-nátrium profilaktikus alkalmazására (pl. ortopéd sebészeti beavatkozásra vmáró magas rizikójú beteg esetében), az utolsó injekciót a műtét előtt legalább 12 órával kell beadni, és a kezelést a műtétet után 12 órával kell folytatni. e o Nagyobb ortopéd sebészeti beavatkozáson áteső betegeknél kliyterjesztett, legalább 5 hétig tartó tromboprofilaxis javasolt. é o Hasi vagy kismedencei daganat műtéti eltávolításán áteső, vénáds tromboembólia (VTE) szempontjából nagy rizikójú betegeknek meghosszeabbított, legalább 4 hétig tartó tromboprofilaxis javasolt. g
n
Vénás tromboembóliás szövődmény megelőzése belgyógyászati bet egeknél Az enoxaparin-nátrium ajánlott adagja 4000 NE (40 mg) napontlai egy alkalommal szubkután injekció formájában. ta Az enoxaparin-nátrium kezelést legalább 6-14 napig kella folytatni a klinikai állapot javulásától (pl. mobilitás) függetlenül. A 14 napnál tovább tartó kezelézs előnyét nem igazolták.
o
Mélyvénás trombózis (DVT) és tüdőembólia (PEh) kezelése Az enoxaparin-nátrium sc. injekcióban adható n aponta egyszer 150 NE/kg (1,5 mg/kg) adagban, vagy naponta kétszer 100 NE/kg (1 mg/kg) adagban. Az adagolást az orvosnak minden egyes beteg esetében egyénileg kell megállapítania, beleértve a tromboembólia és a vérzés kockázatámnak értékelését is. A naponta egyszer adandó 150 NE/kg (1,5 mg/kg) adagolási sémát szövődmléonymentes esetekben, a VTE kiújulásának szempontjából alacsony rizikójú betegnél kell alkalmazani. A naponta kétszer adandó 100 NE/kg (1 mg/kg) adagolási sémát kell alkalmazni minden más beteg esetében, például túlsúlyosaknál, a tünetekkel járó tüdőembóliában szenvedőknél, tumoros bertegeknél, a visszatérő VTE-ben vagy proximális (vena iliaca) trombózisban szenvedő betegeknél.f o Az enoxaparin-enátrium kezelés időtartama átlagosan 10 nap. Orális antikoaguláns kezelést a megfelelő időpontban kzell elkezdeni (lásd a “ Váltás enoxaparin-kezelésről orális antikoagulánsra” alcímet a 4.2 pont végéns).
y
Hemgodialízis során trombusképződés megelőzésére Azó enoxaparin-nátrium javasolt adagja 100 NE/kg (1 mg/kg). yVérzés szempontjából nagy rizikójú betegeknél az adagot 50 NE/kg (0,5 mg/kg)-ra kell csökkenteni g kettős vaszkuláris bemenet esetén, vagy 75 NE/kg (0,75 mg/kg)-ra egyszeres vaszkuláris bemenet esetén.
A
Hemodialízis során az enoxaparin-nátriumot a dializáló kör artériás szárába kell adagolni a dialízis kezdetén. A fenti dózis általában 4 órás kezeléshez elegendő; amennyiben fibringyűrűk képződnének – például az átlagosnál hosszabb kezelés után, további 50–100 NE/kg (0,5–1 mg/kg) adagot lehet beadni.
Nem állnak rendelkezésre adatok olyan betegekről, akiknél az enoxaparin-nátriumot megelőzésre vagy kezelésre alkalmazták, vagy azt hemodialízis közben adták be. Akut koronária szindróma: instabil angina és NSTEMI kezelése és akut STEMI kezelése Instabil angina és NSTEMI kezelésére az enoxaparin-nátrium javasolt adagja 100 NE/kg (1 mg/kg) 12 óránként sc. injekció formájában, egyidejű thrombocytaaggregáció-gátló kezeléssel. A kezelést a klinikai állapot stabilizálódásáig, de minimum 2 napig kell folytatni. A kezelés átlagos időtartama 2–8 nap. t Amennyiben nem ellenjavallt, acetilszalicilsav alkalmazása javasolt valamennyi betegnél, per os n adott 150–300 mg telítő adaggal (acetilszalicilsavval még nem kezelt betegeknél), majd a kezelési ű stratégiától függetlenül hosszú távon 75–325 mg/nap fenntartó adaggal. z
s
Akut STEMI kezelésére az enoxaparin-nátrium javasolt adagja egyszeri intravénás (iv.) bolus g 3000 NE (30 mg) adagban plusz sc. egyetlen 100 NE/kg-os adag, amelyet további 100 NE/kge (1 mg/kg) sc. adagok követnek 12 óránként (az első két sc. adag egyenként nem haladhatmja meg a 10 000 NE [100 mg-ot]). Ezzel párhuzamosan megfelelő thrombocytaaggregáció keze lést, pl. per os acetilszalicilsav adását kell elkezdeni (75-325 mg napi egyszeri adaggal), hacsak neem
e y
llenjavallt. Az enoxaparin-kezelést 8 napig, vagy (ha az ennél korábban bekövetlkezik) a kórházi elbocsátás időpontjáig kell fenntartani. Amikor trombolitikummal együtt alkalémazzák (fibrinspecifikus vagy nem fibrinspecifikus), az enoxaparint a fibrinolitikusd terápia megkezdése előtti 15. perc és a megkezdése utáni 30. perc közötti intervallumban kelel beadni. o 75 éves és idősebb betegekre vonatkozó adagolást lásd azg „ Idősek” bekezdésben. o Perkután koronária intervencióban (PCI) részesülő betnegek esetén, amennyiben az utolsó enoxaparin-nátrium sc. injekció beadása a b aellon felfújását megelőző 8 órán belül történt, nem szükséges újabb adag alkalmalziása. Amennyiben az utolsó szubkután injekciót a ballon felfújását megelaőző 8 órán túl adták be, egyszeri iv. bólusban 30 NE/kg (0,3 mg/kg) enoxaparint-nátrium alkalmazandó.
a
G z
yermekek és serdülők o Az enoxaparin-nátrium biztonságosságát és hatáshosságát gyermekek és serdülők esetében nem igazolták.
a
Idősek b A STEMI kivételével egyetlen javallamt esetében sem szükséges az adag módosítása az időseknél, kivéve a vesekárosodásban szenvleodő betegeket (lásd később, a „Vesekárosodás” alcím alatt és a 4.4 pontban). a Akut STEMI esetén a 75 évges és idősebb betegek kezelése esetén tilos kezdeti intravénás bólus injekciót alkalmazni. A kerzelést 12 óránként alkalmazott 75 NE/kg (0,75 mg/kg) sc. adaggal kell kezdeni (az első két sfc.o adag egyenként nem haladhatja meg a 7500 NE-t (75 mg-ot). A további sc. injekciók adagja 7r5 NE/kg (0,75 mg/kg). A vesekárosodáesban szenvedő idős betegekre vonatkozó adagolást lásd később a „Vesekárosodás” cím alatt és a 4.4 zpontban.
s
Májkároysodás Májkgárosodásban szenvedő betegek esetében korlátozott számban állnak rendelkezésre adatok (lásd 5.ó1 és 5.2 pontok), ezért ilyen betegek esetében óvatosság ajánlott (lásd 4.4 pont).
y
g Vesekárosodás (lásd 4.4 és 5.2 pontok) A Súlyos vesekárosodás Az enoxaparin-nátrium alkalmazása nem javasolt végstádiumú vesebetegségben (kreatinin-clearance < 15 ml/perc), mivel erre a betegcsoportra vonatkozóan csak olyan betegektől állnak rendelkezésre adatok, akiknél az enoxaparin-nátriumot hemodialízis során az extrakorporális keringésben trombusképződés megelőzésére alkalmazzák. Adagolási táblázat súlyos vesekárosodás (kreatinin-clearance [15-30] ml/perc) esetén:
Indikáció Adagolás Vénás tromboembóliás szövődmény 2000 NE (20 mg) sc. naponta egyszer megelőzése Mélyvénás trombózis (DVT) és tüdőembólia 100 NE/ttkg (1 mg/kg) sc. naponta egyszer (PE) kezelése Instabil angina és NSTEMI kezelése 100 NE/ttkg (1 mg/kg) sc. naponta egyszer
Akut STEMI kezelése (75 év alatti betegek) 1 x 3000 NE (30 mg) iv. bólus, plusz 100 NE/ttkg t
n
(1 mg/kg) sc., majd 100 NE/ttkg (1 mg/kg) sc. ű 24 óránként z s Akut STEMI kezelése (75 év feletti betegek) Nincs kezdeti iv. bólus, 100 NE/ttkg (1 mg/kg) sc., g majd 100 NE/ttkg (1 mg/kg) sc. 24 óránként e
A javasolt adagmódosítások nem vonatkoznak a hemodialízis során történő alkalmazásra. m
e
Közepes és enyhe vesekárosodás y Közepes (kreatinin-clearance 30-50 ml/perc), illetve enyhe (kreatinin-clearance 50-80l ml/perc) vesekárosodásban szenvedő betegeknél alkalmazva nem szükséges az adag módoséítása, azonban gondos klinikai ellenőrzés ajánlott. d
e
Az alkalmazás módja g A Thorinane intramuszkulárisan nem adható. n
e
M i
űtéti beavatkozást követő vénás tromboembóliás szövődményl profilaxisa, DVT és PE kezelése, instabil angina és NSTEMI kezelése esetén az enoxaparin-ntáatrium kizárólag sc. injekció formájában adható. a Akut STEMI indikációban a kezelést egyszeri intrzavénás bólus injekcióval kell kezdeni, amelyet azonnal szubkután injekció követ. o Hemodialízis során az extrakorporális kerin ghésben trombusképződés megelőzésére a dializáló kör artériás szárába adandó. a
b
Az előretöltött, egyszer használatos fecskendő azonnali felhasználásra kész.
m
Az ampullák vagy a többadagos ilnojekciós üveg használatához tuberkulin fecskendő vagy ezzel egyenértékű mérőfecskendő alakalmazása javasolt a megfelelő mennyiségű adag felszívásához.
g
A sc. injekció beadásárnak módja: Az injekciót lehetőlegf ofekvő betegnek kell beadni. Az enoxaparin-nátrri umot mély szubkután injekcióként kell alkalmazni.
e
A hatóanyagvzesztés elkerülése érdekében az előretöltött fecskendőből nem kell a levegőbuborékot eltávolítansi a beadás előtt. Ha a beadandó dózist a beteg testtömege alapján kell meghatározni, a kívánt myennyiség eléréséhez a beosztással ellátott, előretöltött fecskendőket kell használni. A fölösgleges mennyiséget az injekció beadása előtt el kell távolítani. Kérjük vegye figyelembe, hogy biózonyos esetekben az adagot az előretöltött fecskendő beosztásával nem lehet pontosan beállítani, yilyenkor a beadandó térfogatot a hozzá közelebb eső beosztáshoz kell igazítani.
g
A Az adagokat felváltva a hasfal bal, illetve a jobb anterolaterális vagy poszterolaterális régiójába adjuk. Az injekciós tűt annak teljes hosszában kell beszúrni a hüvelyk- és mutatóujj között képzett bőrredőre merőlegesen; a bőrredőt a beadás során végig tartani kell. A beadás után az injekció helyét nem szabad dörzsölni.
Megjegyzés az automata biztonsági rendszerrel ellátott, előretöltött fecskendőkhöz: A biztonsági rendszer az injekció beadása végén aktiválódik (lásd a kezelési útmutatót a 6.6 pontban). Ha az injekciót a beteg magának adja be, a betegek figyelmét fel kell hívni, hogy a gyógyszer mellé adott betegtájékoztatóban leírt utasításokat kövesse. Intravénás (bólus) injekció (kizárólag akut STEMI indikáció esetén): Akut STEMI esetén a kezelést egyszeri intravénás bólus injekcióval kell kezdeni, melyet azonnal t szubkután injekció követ. n Az intravénás injekcióhoz a többadagos injekciós üveg, és az előretöltött fecskendő egyaránt ű felhsználható. z Az enoxaparin-nátrium injekciót intravénásan kell alkalmazni. Nem szabad egyéb készítményekkel s keverni vagy együttadni. Annak érdekében, hogy az enoxaparin-nátrium egyéb készítményekkel a g beadás során ne keveredjen, a biztosított vénát az enoxaparin-nátrium intravénás bólusának beadáesa előtt és után megfelelő mennyiségű só- vagy dextróz oldattal át kell mosni. Az enoxaparin-námtrium biztonságosan beadható fiziológiás (0,9%) sóoldattal vagy 5%-os dextróz oldattal.
e
y
o Kezdő3000 NE (30 mg) bólus l A kezdő 3000 NE (30 mg) bólus beadásához az enoxaparin-nátrium mennyiségéneék méréséhez beosztással ellátott előretöltött fecskendőt kell alkalmazni oly módon, hogy a fedlesleges mennyiség eltávolítása után a fecskendőben kizárólag a 3000 NE (30 mg) beadandó adaeg maradjon. Ezt követően a 3000 NE (30 mg) adag közvetlenül injektálható a vénába. g
n
o Kiegészítő bólus PCI esetén, amennyiben az utolsó sc. a lkealmazás több mint 8 órával a ballon felfújása előtt történt. li Perkután koronária intervencióval (PCI) kezelt betegeknél ttovaábbi egyszeri 30 NE/kg-os (0,3 mg/kg) adagot kell alkalmazni, ha az utolsó sc. alkalmazás a ballaon felfújását megelőző 8 órán túl történt.
z
A beadandó kis mennyiségű adag pontos kiméréséhoez a készítményt javasolt 300 NE/ml (3 mg/ml)-re hígítani. h A 300 NE/ml (3 mg/ml) oldat eléréséhez egy 60 00 NE (60 mg) enoxaparin-nátriuomot tartalmazó előretöltött fecskendőt, és egy 50 ml-es infúzaiós tasakot (azaz vagy fiziológiás sóoldatot (0,9% NaCl-oldat), vagy 5%-os dextróz oldatot) kell fbelhasználni a következők szerint: Az infúziós tasakból egy fecskendő smegítségével távolítsunk el 30 ml folyadékot, és ezt semmisítsük meg. A 6000 NE (60 mg) enoxaplaorin-nátriumot tartalmazó előretöltött fecskendő teljes hatóanyagmennyiségét fecskenadezzük be az infúziós tasakban maradt 20 ml folyadékba. Óvatosan rázzuk össze a tasak tartalmgát. A hígított oldatból egy fecskendő segítségével szívjuk fel a vénásan alkalmazni kívánt adagot.r
fo
A hígított oldatbólr b eadandó mennyiség kiszámításához a következő képletet kell alkalmazni: [hígitott oldat mennyiségee (ml) = beteg testtömege (kg) x 0,1], vagy az alábbi táblázat szerint kell eljárni. A hígított oldatz elkészítése közvetlenül a felhasználás előtt javasolt.
s
y
g
ó
y
g
A
Iv. infúzióban beadandó mennyiség a 300 NE/ml (3 mg/ml) koncentrációra történt hígítást követően
Testtömeg Szükséges adag A végső 300 NE (3 mg/ml)
30 NE/kg (0,3 mg/kg) koncentrációjú hígításból
beadandó mennyiség
[Kg] NE [mg] [mL]
45 1350 13.5 4.5 t 50 1500 15 5 n
55 1650 16.5 5.5 ű 60 1800 18 6 z
6 s
5 1950 19.5 6.5 g
70 2100 21 7 e
75 2250 22.5 7.5 m 80 2400 24 8
85 2550 25.5 8.5 e
9 y
0 2700 27 9 l
95 2850 28.5 9.5 é
1 d
00 3000 30 10 e 105 3150 31.5 10.g5
110 3300 33 n11
115 3450 34.5 e11.5 120 3600 36 li 12
125 3750 37.5 ta 12.5
130 3900 39 a 13 135 4050 40.5 z 13.5
140 4200 42 o 14
145 4350 43 .5h 14.5
150 4500 a45 15
b
m
Artériás szárba adagolt injekclioó: Az enoxaparin-nátrium injekciaót a dializáló kör artériás szárába kell adagolni a trombusképződés megelőzésére az extracorpogralis rendszerben.
r
Váltás enoxaparin-náftroiumról orális antikoagulánsra Váltás az enro xaparin-nátrium és K-vitamin antagonisták (Vitamin K antagonist-VKA) között Fokozott klinikeai monitorozás és laboratóriumi vizsgálatok végzése [prothrombin idő meghatározása Nemzetközi zNormalizált Ráta (International Normalized Ratio =INR) alapján] szükséges a VKA hatásának skövetése érdekében. Mivel ay VKA maximális hatását bizonyos idő eltelte után fejti ki, az enoxaparin-nátrium kezelést váltogzatlan dózisban addig kell folytatni, amíg az INR érték az indikációnak megfelelő terápiás taórtományban marad két egymást követő vizsgálatban során. yA VKA kezelésben részesülő betegeknél, a VKA szedését abba kell hagyni, és az enoxaparin-nátrium g első adagját akkor kell beadni, amikor az INR érték a terápiás tartomány alá esik.
A
Váltás enoxaparin-nátrium és közvetlenül szájon át alkalmazandó antikoaguláns (direct oral anticoagulant-DOAC) között Az enoxaparin-nátriummal kezelt betegeknél az enoxaparin-nátrium leállítása után a DOAC adagolását 0–2 órával előbb kezdjük meg, mint esedékes lenne a következő enoxaparin-nátrium adag. Ez megfelel a DOAC alkalmazási előírásának. DOAC-vel kezelt betegenél az enoxaparin-nátrium első adagját akkor kell beadni, amikor a DOAC soron következő adagját venné be a beteg.
Epidurális/spinális anesztézia vagy lumbálpunkció során történő alkalmazás Ha az orvos úgy dönt, hogy epidurális/spinális anesztézia vagy lumbálpunkció mellett végzi az antikoaguláns-kezelést, akkor a neurológiai státusz körültekintő ellenőrzése szükséges az esetleges neuraxiális haematomák kialakulásának kockázatát illetően. (lásd 4.4 pont).
- Megelőzés esetén alkalmazott dózisok
A spinális tű vagy katéter behelyezése és az enoxaparin-nátrium megelőzésre alkalmazott dózisának legutóbbi beadása között legalább 12 órának kell eltelnie. t Folyamatos alkalmazás esetén, az enoxaparin-nátrium beadása előtt hasonlóképpen legalább n 12 órának kell eltelnie a katéter eltávolításáig. ű Azoknál a betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance [15-30] ml/perc, megfontolandó a z punkcióig/katéter behelyezéséig vagy eltávolításáig eltelő idő megduplázása, azaz legalább s 24 óra kihagyása. g Neuraxiális anesztéziával a 2 órás preoperatív enoxaparin-nátrium 2,000 IU (20 mg) adaegolás megkezdése nem komptabilis. m
- Kezelésre alkalmazott dózisok e
A spinális tű vagy katéter behelyezése és az enoxaparin-nátrium kezelésre alklaylmazott dózisának legutóbbi beadása között legalább 24 órának kell eltelnie (lásd téovábbá a 4.3 pontot). d Folyamatos alkalmazás esetén, az enoxaparin-nátrium beadása előtt ehasonlóképpen legalább 24 órának kell eltelnie a katéter eltávolításáig. g Azoknál a betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance [15-30] mnl/perc, megfontolandó a punkcióig/katéter behelyezéséig vagy eltávolításáig eltelő iedő megduplázása, azaz legalább 48 óra kihagyása. li Azoknál a betegeknél, akik az enoxaparin-nátriumott anaponta két részletben kapják (tehát 75 NE/kg [0,75 mg/kg] napi 2-szer vagy 100 NEa/kg [1 mg/kg] napi 2-szer, a második enoxaparin-nátrium adagot ki kell hagyni annazk érdekében, hogy a katéter behelyezéséig vagy eltávolításáig elegendő idő teljen el. o Az anti-Xa-szintek ezekben az időpontokban méhg mindig mérhetők, és a neuraxiális hematóma elkerülése késleltetett behelyezés/eltávolítás ese tén sem garantált. Hasonlóképpen, legalább 4 órának kell eltelnaie az enoxaparin-nátrium következő dózisának beadása előtt a spinális/epidurális lumbálpunkció vbagy a katéter eltávolítását követően az előny-kockázat mérlegelése alapján, figyelembe véve mind a trombózis, mind a vérzés kialakulásának kockázatát az adott beavatkozással, és a betegnlélo fennálló kockázati tényezőkkel összefüggésében. a
4.3 Ellenjavallatok g
r
Az enoxaparin-nátriufmo ellenjavallt az alábbi kórképekben: Enoxaparin-n átriummal, heparinnal vagy származékaival – ideértve a többi kis molekulatömegű heparinokrat (LMWH) – vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szemzben fennálló túlérzékenység; Immsun-mediált heparin indukálta trombocitopénia (HIT) az anamnézisben az elmúlt 100 nap foylyamán; vagy keringő antitestek jelenléte (lásd 4.4 pont); g Aktív, klinikailag jelentős vérzés és haemorrhagia nagyfokú kockázatával járó állapotok, ó ideértve a közelmúltban lezajlott haemorrhagiás stroke-ot, gasztrointesztinális fekélyt, vérzés y nagyfokú kockázatával járó rosszindulatú daganatok jelenlétét, közelmúltban végzett agy-, g gerinc vagy szemészeti műtétet, ismert vagy feltételezett nyelőcsövarixokat, arteriovenosus malformációkat, éraneurizmákat, illetve a nagyobb intraspinális vagy intracerebrális vaszkuláris A deformitásokat; Spinális vagy epidurális anesztézia vagy helyi-regionális érzéstelenítés, amennyiben az enoxaparin-nátriumot az előző 24 óra folyamán alkalmazták (lásd 4.4 pont).
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Általános megjegyzések
Az enoxaparin-nátrium nem váltható fel (egységre azonos mennyiségben) más kis molekulatömegű heparinokkal (LMWH). Ezek a termékek eltérnek a gyártási folyamatuk, molekulasúlyuk, specifikus anti-Xa- és anti-IIa-aktivitásuk, egységeik, adagolásuk, továbbá klinikai hatékonyságuk és bizotnságosságuk szempontjából. Ez farmakokinetikai és ezzel összefüggő biológiai aktivitásbeli különbségeket eredményez (pl. antitrombin-hatás és trombocita-interakciók). Ezért alkalmazásukkor különös figyelem szükséges és minden egyes készítmény esetében elengedhetetlen a saját alkalmazási előírásuk utasításainak betartása.
t
HIT az anamnézisben (>100 nap) n Az enoxaparin-nátrium alkalmazása ellenjavallt az anamnézisben az elmúlt 100 nap folyamán szereplő ű immunmediált HIT vagy a vérben kimutatható antitestek jelenléte esetén (lásd 4.3 pont). Keringő z antitestek még néhány év elteltével is jelen lehetnek a szervezetben. s Különös óvatossággal kell eljárni az enoxaparin-nátrium alkalmazásakor olyan betegek esetén, akikngél a kórtörténetben 100 napon túli HIT szerepel keringő antitestek jelenléte nélkül. Az enoxaparin- e nátrium ilyen esetekben történő alkalmazásáról kizárólag az előny/kockázat gondos mérlegelmése, és egyéb alternatív nem heparin terápiák (pl. danaparoid-nátrium vagy lepirudin) megfontolásá t követően
l e
ehet dönteni. y
l
A trombocitaszám monitorozása é Az antitestmediált heparin indukálta trombocitopénia (HIT) kockázata szintén fdenáll a kis molekulatömegű heparinoknál. Ha trombocitopénia lép fel, akkor az általábaen az enoxaparin-nátrium
k g
ezelés megkezdését követő 5. és 21. nap között jelentkezik. A HIT kockázata nagyobb a posztoperatív betegek esetében, különöesen szívműtétet követően, illetve daganatos betegeknél. i Ezért szükséges a trombocitaszám ellenőrzése az enoxaparin-kelzelés elkezdése előtt, majd rendszeresen a kezelés időtartama alatt. ta Amennyiben a klinikai tünetek HIT-re utalnak (arteriás éas/vagy vénás tromboembólia bármilyen új epizódja, az injekció beadásának helyén fellépő bármilzyen fájdalmas bőrelváltozás, a kezelés során fellépő bármilyen allergiás vagy anafilaktoid reakcioó), a trombocitaszámot ellenőrizni kell. A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy ilyen tün ethek előfordulhatnak, és észlelésük esetén értesítsék háziorvosukat. a A gyakorlatban, amennyiben megerősítésbt nyer a trombocitaszám jelentős csökkenése (a kezdeti érték 30-50%-a), az enoxaparin-nátrium kezelést azonnal abba kell hagyni és a beteget egyéb alternatív, nem heparin típusú antikoaguláns kezelésrme kell átállítani.
lo
Vérzések a A többi véralvadásgátlóhozg hasonlóan, az enoxaparin-kezelés során is bárhol a szervezetben kialakulhat vérzés. Kialakrulásakor fel kell deríteni a vérzés helyét és megfelelő kezelést kell alkalmazni. fo
r
Az enoxaparin-enátriumot – a többi antikoaguláns kezeléssel megegyezően–óvatosan kell alkalmazni a fokozott vérzési veszéllyel járó állapotokban, mint pl.
| – | a haemsostasis zavara, |
| – | pepytikus fekély az anamnézisben, |
| – | ag közelmúltban zajlott ischaemiás stroke, |
- ósúlyos artériás hipertónia,
y–
g a közelmúltban keletkezett diabéteszes retinopátia,
- idegsebészeti beavatkozás vagy szemműtét a közelmúltban,
A – a hemosztázisra ható gyógyszerek párhuzamos alkalmazása (ld. 4.5 pont), Laboratóriumi vizsgálatok A vénás tromboembólia megelőzésére alkalmazott enoxaparin dózis nem befolyásolja szignifikánsan a vérzési időt, az alvadási paramétereket, és nem hat a trombocitaaggregációra, illetve a fibrinogén-trombocita kötődésre sem.
Magasabb dózisok esetén előfordulhat az aktivált parciális tromboplasztinidő (aPTI) és az aktivált alvadási idő (aCT) növekedése. Az aPTI és az aCT növekedése nem mutat lineáris összefüggést az enoxaparin antitrombotikus hatásának fokozódásával és ezért nem alkalmas az enoxaparin hatásának követésére. Spinális/epidurális anaesthesia vagy lumbálpunkció Spinális/epidurális érzéstelenítés vagy lumbálpunkció nem hajtható végre az enoxaparin-nátrium terápiás adagjainak alkalmazását követő 24 órán belül (lásd még 4.3 pont). t Enoxaparin injekció és spinális/epidurális érzéstelenítés vagy lumbálpunkció együttes alkalmazása n esetén neuraxiális hematóma eseteit jelentették, amelyek tartós vagy maradandó bénuláshoz ű vezethetnek. Ezen esetek ritkák az enoxaparin-nátrium napi egyszeri 4000 NE (40 mg) vagy ennél z kisebb dózisának alkalmazásakor. s A hematóma kialakulásának nagyobb a kockázata operációt követően bennmaradó epidurális katétergek vagy a hemosztázist befolyásoló egyéb gyógyszerek (pl. nem-szteroid gyulladásgátlók) egyidejű e alkalmazásakor, illetve traumás vagy ismételt epidurális vagy spinális punkciók esetén, vagy maz anamnézisben szereplő gerincműtét, illetve gerincdeformitás esetén.
e
A y
z epidurális vagy spinális altatás/érzéstelenítés, illetve lumbálpunkció és az elnoxaparin-kezelés együttes alkalmazásából fakadó vérzési kockázat csökkentése érdekébéen az enoxaparin farmakokinetikai profilját minden esetben figyelembe kell venni (lásd d5.2 pont). A katéter behelyezését vagy eltávolítását, illetve a lumbálpunkciót legjobb akkeor elvégezni, amikor az enoxaparin-nátrium antikuaguláns hatása még gyenge. Azonban a pontosg időzítés – amikor kialakul az adott betegnél a kellően alacsony antikoaguláns hatás – nem ismert. Knülön figyelmet igényelnek azok a betegek, akiknél a kreatinin-clearance 15–30 ml/perc, mivel az e neoxaparin eliminációs ideje ezeknél
a i
betegeknél jóval hosszabb (lásd 4.2 pont). l Ha az orvos úgy dönt, hogy epidurális/spinális anesztézia vatgay lumbálpunkció mellett végzi az antikoaguláns-kezelést, akkor a beteg gyakori ellenőrzésea szükséges az esetleges neurológiai károsodás bármilyen jelének vagy tüneteinek észlelésez érdekében, amilyen például a középvonalbeli hátfájás, a szenzoros és motoros kiesések (zsibbadáos és gyengeség az alsó végtagokban), bél- és/vagy hólyagműködési zavarok. A betegeket figyelmezhtetni kell, hogy a fenti jelek vagy tünetek bármelyikének észlelését azonnal jelezzék. Spin ális hematóma tüneteinek gyanúja esetén sürgősen
m a
eg kell állapítani a diagnózist és a gerinbcvelői dekompressziót is magában foglaló kezelésre van szükség, bár előfordulhat, hogy a kezelés nem előzi meg vagy fordítja vissza a neurológiai következményeket. m
lo
Bőrnekrózis / cutan vaasculitis Bőrnekrózist és cutan vascuglitist jelentettek LMWH-k alkalmazásával kapcsolatban. Ezen tünetek jelentkezése esetén a kezerlést azonnal abba kell hagyni.
fo
P erkután kroronária revaszkularizáció Instabil angina,e NSTEMI és STEMI kezelése miatt végzett koronária intervenció után – a vérzés kockázatánakz minimalizálása érdekében – az enoxaparin adagok beadásánál pontosan be kell tartani az adagolási isdőközöket. A PCI-t követően fontos a megfelelő vérzéscsillapítás biztosítása a beadás helyén iys. Amennyiben záró eszközt alkalmaznak a vezetőkanül azonnal eltávolítható. Amennyiben manugális kompressziós módszert alkalmaznak, a vezetőkanül 6 órával az utolsó iv./sc. enoxaparin-náótrium adag beadását követően távolítható el. Amennyiben az enoxaparin-nátrium kezelés tovább
yf
g olytatódik, a soron következő adagot a vezetőkanül eltávolítását követően 6-8 órával lehet beadni. Figyelni kell a vérzés vagy hematóma kialakulásának jeleit a beavatkozás helyén.
A
Akut infektív endocarditis A heparin alkalmazása általában nem ajánlott akut infektív endocarditisben szenvedő betegek esetében a cerebrális vérzés kockázata miatt. Amennyiben az enoxaparin használata feltétlenül szükséges, arról kizárólag az egyéni előny–kockázat arány gondos mérlegelését követően lehet dönteni. Mechanikus műbillentyű
Mechanikus műbillentyűvel rendelkező betegeknél nem vizsgálták megfelelően az enoxaparin-nátriummal végzett tromboprofilaxist. A műbillentyű-trombózis izolált eseteiről beszámoltak mechanikus műbillyentyűvel élő betegeknél, akik tromboprofilaxis céljából enoxaparin-nátriumot kaptak. Az adatok értékelését számos zavaró tényező (többek között az alapbetegség, illetve a klinikai adatok hiányosságai) korlátozza. Az esetek egy részében terhes anyáról volt szó, akiknél a trombózis az anya és a magzat halálát okozta. Mechanikus műbillenytyűvel rendelkező terhes nők t Az enoxaparin-nátrium mechanikus műbillenytyűvel rendelkező terhes nők tromboprofilaxisát nem n vizsgálták még megfelelően. Egy klinikai vizsgálatban, ahol a tromboembólia kockázatának ű csökkentésére mechanikus műbillenytyűvel rendelkező terhes nőknél alkalmaztak enoxaparin- z nátriumot 100 NE/kg (1 mg/kg) dózisban naponta kétszer, 8 nő közül 2-nél alakult ki vérrögösödés, s ami a szívbillentyű elzáródásához, továbbá az anya és a magzat halálozáshoz vezetett. Forgalomba g hozatal utáni időszakban szívbillenytyű trombózis izolált eseteiről számoltak be enoxaparin-nátrieumot kapó terhes nők esetében. Mechanikus műbillenytyűvel rendelkező terhes nőknél magasabb lmehet a tromboembólia kialakulásának kockázata.
e
Idősek ly Nem kell fokozott vérzésveszéllyel számolni profilaktikus dózisok alkalmazása eséetén. Időseknél, különösen a ≥ 80 éveseknél, a terápiás dózistartományban adott heparin növeli da vérzéses komplikációk kockázatát. A 75 évnél idősebb, STEMI-vel kezelt betegeknél eszoros klinikai megfigyelés javasolt és megfontolandó a dózis csökkentése (lásd 4.2 és 5.g2 pont).
n
Vesekárosodás e Vesekárosodásban szenvedő betegeknél növekszik az enoxaparinli-nátrium expozíciója, ami fokozza a vérzés kockázatát. Ezeknél a betegeknél fokozott klinikai eltleanőrzés ajánlott, és az anti-Xa aktivitás biológiai monitorozása megfontolandó (lásd 4.2 és 5.2 poant). Az enoxaparin-nátrium alkalmazása nem javasolt végsztádiumú vesebetegségben (kreatinin-clearance <15 ml/perc), mivel erre a betegcsoportra vonatkozoóan csak olyan betegektől állnak rendelkezésre adatok, akiknél az enoxaparin-nátriumot hemodihalízis során az extrakorporális keringésben trombusképződés megelőzésére alkalmazzák. Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknaél (kreatinin-clearance 15-30 ml/perc), az enoxaparin-nátrium jelentősen megnövekvő expozícióbja miatt, terápiás és profilaktikus dózisban egyaránt az adag módosítása javasolt (lásd 4.2 pont). m Közepes (kreatinin-clearance 30-l5o0 ml/perc), illetve enyhe (kreatinin-clearance 50-80 ml/perc) vesekárosodás esetén nem szüakséges az adag módosítása.
g
Májkárosodás r Az enoxaparin-nátriufmot óvatosan kell alkalmazni májkárosodásban szenvedő betegeknél a vérzés fokozott kockázatárn ak lehetősége miatt. Az anti-Xa szintek monitorozásán alapuló dózismódosítás májcirrózisban eszenvedő betegek esetében megtévesztő, ezért nem javasolt (lásd 5.2 pont). Kis tzesttömeg Kis testtömsegű nőknél (< 45 kg), illetve férfiaknál (<57 kg) a profilaktikus (nem a testtömeg alapján kiszámoylt) dózisok alkalmazásakor fokozott az enoxaparin-nátrium expozíció, ezért fokozott a vérzés kockgázata. Ezért az ilyen betegeknél szoros klinikai megfigyelés javasolt. (lásd 5.2 pont).
ó
y Túlsúlyos betegek
gT
úlsúlyos betegek esetében nagyobb a tromboembólia kialakulásának kockázata. A 2profilaktikus A dózisok hatásosságát és biztonságosságát túlsúlyos betegek esetében (BMI > 30 kg/m ) még nem határozták meg teljes mértékben, így a dózismódosításra vonatkozóan nincs megállapodás. Ezeket a betegeket gondos megfigyelés alatt kell tartani a tromboembólia jeleinek és tüneteinek kialakulása tekintetében.
Hyperkalaemia A heparinok elnyomhatják az aldoszteron mellékvesebeli termelődését, ami hyperkalaemia kialakulásához vezet (lásd 4.8 pont), különösen diabetes mellitus, krónikus veseelégtelenség, már fennálló metabolikus acidózis, esetén, illetve olyan gyógyszer szedésekor, amelyek ismerten növelik a káliumszintet (lásd 4.5 pont). A vér káliumszintjét rendszeresen ellenőrizni kell, különösen a kockázatnak kitett betegek esetében. A készítmények követhetősége t Az LMWH-k biológiai gyógyszerek, ezért javasolt, hogy a minél pontosabb követhetőség érdekében n az egészségügyi szakszemélyzet az alkalmazott heparinkészítmény kereskedelmi nevét és sarzsszámát ű feljegyezze a beteglapra. z
s
Nátrium-tartalom g A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilaeg nátriummentes. m
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók e
ly
Együttes alkalmazása nem javasolt: é Hemosztázist befolyásoló gyógyszerek (lásd 4.4 pont) d Egyes szerek alaklamazását, amelyek hatással vannak a hemosztázisra – hacesak alkalmazásuk nem nélkülözhetetlen – az enoxaparinnátrium-kezelés előtt abba kell hagyni. Hga a kombináció indokolt, az enoxaparin-nátriumot gondos klinikai és laboratóriumi monitorozás menllett kell alkalmazni. Ilyen gyógyszerek lehetnek: e
- Szisztémásan alkalmazott szalicilátok, gyulladáscsölkikentő adagban alkalmazott
acetilszalicilsav, továbbá NSAID-k beleértve a kaetorolakot is,
- t
Egyéb trombolitikumok (pl. altepláz, retepláaz, sztreptokináz, tenektepláz, urokináz) és antikoagulánsok (lásd 4.2 pont). z
o
Együttes alkalmazása óvatosságot igényel: h Az alábbi gyógyszerek óvatossággal adhatóka együtt az enoxaparin-nátriummal: Hemosztázisra ható egyéb gyógyszebrek, például:
- Trombocitaaggregáció-gátló szerek, ideértve az acetilszalicilsavat trombocitaaggregáció-
gátló adagban (kardiopromtekció), klopidogrél, tiklopidin, és akut koronária szindróma javallatban alkalmazolott glükoprotein IIb/IIIa antagonisták (a vérzés kockázata miatt),
- Dextran 40, a
- szisztémásan algkalmazott glükokortikoidok.
r
Káliumszintet nföovelő gyógyszerek: A káliumszintet nörv elő gyógyszerek óvatosan alkalmazhatók enoxaparin-nátriummal párhuzamosan gondos klinikaie és kaboratóriumi monitorozás mellett (lásd 4.4 és 4.8 pontok).
z
4.6 Termsékenység, terhesség és szoptatás
y
Terhegsség Emóberben nem bizonyított, hogy az enoxaparin átjut a placentán a terhesség második és a harmadik ytrimeszterében. Az első trimeszterre vonatkozóan nincsenek adatok. Az állatokkal végzett vizsgálatok g nem mutattak semmiféle fötotoxicitásra vagy teratogenitásra utaló bizonyítékot (lásd 5.3 pont). A Állatkísérletek adatai szerint az enoxaparin csekély mértékben jut át a placentán. Az enoxaparin-nátrium terhességben kizárólag akkor alkalmazható, ha azt az orvos elengedhetetlenül szükségesnek ítéli. Az enoxaparin-nátrium kezelésben részesülő terhes nők gondos monitorozása szükséges a vérzés kialakulása vagy a fokozott antikoaguláció szempontjából, és figyelmeztetni kell a vérzések kialakulásának kockázatára. Általánosságban, a rendelkezésre álló adatok nem utalnak a vérzések,
trombocitopénia vagy oszteoporózis kialakulásának fokozott kockázatára a mechanikus műbillentyűvel rendelkező terhes nők esetében a nem terhes nők csoportjához képest (lásd 4.4 pont). Tervezett epidurális anesztézia esetén a beavatkozást megelőzően az enoxaparin-nátrium kezelés abbahagyása javasolt (lásd 4.4 pont). Szoptatás Nem ismert, hogy az enoxaparin változatlan formában kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Laktáló t patkányokban azenoxaparin és metabolitjainak koncentrációja az anyatejben igen alacsony. n Az enoxaparin-nátrium per os felszívódása valószínűtlen. A Thorinane szoptatás alatt alkalmazható. ű
z
Termékenység s A termékenységre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre klinikai adatok. Az állatkísérletek nem g mutattak semmilyen termékenységre gyakorolt hatást(lásd 5.3 pont). e
m
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges ké pességekre
e
Az enoxaparin-nátrium nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépljyárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre. é
d
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások e
g
A biztonságossági profil összefoglalása n
e
Az enoxaparin-nátrium hatásait klinikai vizsgálataiba több mint l1i5 000 beteget vontak be, köztük 1776 beteget mélyvénás trombózis profilaxisa céljából kezeltaek ortopédiai vagy hasi műtétet követően tromboembóliás szövődmény kockázata miatt; 1169 beteget mélyvénás trombózis profilaxisa céljából akut belgyógyászati betegség kapcsán nagymértékben koarlátozott mobilitás miatt; 559 beteget
t z
üdőembóliával kísért vagy nem kísért mélyvénás troombózis kezelése cáljából; 1578 beteget instabil angina vagy Q-hullámmal nem járó miokardiálish infarktus kezelése céljából; 10 176 beteget akut STEMI kezelése céljából. Az enoxaparin-nátrium adagolási módja az iandikációktól függően eltérő volt ezekben a klinikai vizsgálatokban. Az enoxaparin-nátrium dóbzisa a mélyvénás trombózis (DVT) megelőzésére műtétet követően vagy akut betegségben szenmvedő, nagymértékben immobilizált páciensek esetében 4,000 NE (40 mg) volt naponta egyszer, sc. ionjekció formájában alkalmazva. Pulmonális embóliával (PE) vagy anélkül jelentkező DVT esetén a lpáciensek 12 óránként 100 NE/kg (1 mg/kg) dózisú, vagy napi egyszeri alkalommal 150 NE/kag (1,5 mg/kg) dózisú enoxaparin-nátrium-kezelésben részesültek sc. injekció formájában. A klirngikai vizsgálatokban instabil angina és Q-hullámmal nem járó miokardiális infarktus kezelése esetéon az alkalmazott dózis 12 óránként 100 NE/kg (1 mg/kg) volt sc. injekció formájában, továbbá afkut STEMI- esetében az enoxaparin-nátrium adagja 3000 NE (30 mg) iv. bólust követően 100 NE/rkg (1 mg/kg) volt sc. alkalmazva, 12 óránként.
e
A klinikai svizsgálatok során a vérzések, a trombocitopenia, és a trombocitózis volt a leggyakrabban jelentetty reakció (lásd 4.4 pont és alább “A kiválasztott mellékhatások leírása” részt).
g
A ómellékhatások táblázatos összefoglalása yAzokat a nemkívánatos hatásokat, amelyekről a forgalomba hozatal utáni időszakban számoltak be, a g *jel jezi. Ezek a következő gyakoriságok szerint fordultak elő: nagyon gyakori (>1/10); gyakori (>1/100– A <1/10); nem gyakori (>1/1000–<1/100); ritka (>1/10 000–<1/1000); nagyon ritka (<1/10 000), vagy nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem állapítható meg). A szervrendszereken belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. Vérképző-szervi és nyirokrend-szeri betegségek Gyakori: Vérzés, vérzés okozta anémia*, trombocitopénia, trombocitózis. Ritka: Eozinofilia*
Ritka: Trombózissal járó immunoallergiás trombocitopénia néhány esetben a trombózis szövődményeként szervi infarktus vagy végtagi ischaemia jelentkezett (lásd 4.4 pont). Immunrendszeri betegségek Gyakori: Allergiás reakció Ritka: Anafilaxiás/anafilaktoid reakciók, beleértve a sokkot is * Idegrendszeri betegségek és tünetek t Gyakori: Fejfájás* n
ű
Érbetegségek és tünetek z Ritka: Spinális hematóma* (vagy neuraxiális hematóma). Ezek az események változó mértékű s neurológiai károsodást eredményeztek, beleértve a tartós vagy maradandó bénulást (lásd 4.4 pongt).
e
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek m Nagyon gyakori: Májenzimszint-emelkedés (főleg transzaminázok , a normál értékek f első határának >3-szorosa) e
* y
Nem gyakori: Hepatocelluláris májkárosodás , l Ritka: Kolesztatikus májkárosodás * é
d
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei e Gyakori: Urtikária, pruritusz, eritéma g Nem gyakori: Bullózus dermatitisz n Ritka: Alopécia* e Ritka: Cutan vasculitis*, bőrnekrózis* általában az injekció lhielyén fordul elő (ezeket a bőrjelenségeket általában purpura vagy infiltrálódó és fátjadalmas eritemotózus plakkok megjelenése előzi meg). a Csomók az injekció beadásának helyén * (gyulladzásos csomók, melyek nem enoxaparin-tartalmú cisztikus képződmények). Ezek néhány nap alaott felszívódnak és nem teszik szükségessé a kezelés felfüggesztését. h A csont- és izomrendszer valamint a kötőszöavet betegségei és tünetei Ritka: Oszteoporózis* hosszú távú (3b hónapnál tovább tartó) kezelést követően
m
Általános tünetek, és az alkalmazláos helyén fellépő reakciók Gyakori: Az injekció beadaásának helyén jelentkező hematóma, fájdalom és egyéb reakciók (például ödéma, vérzés,g hiperszenzitivitás, gyulladás, csomó, fájdalom vagy reakció) Nem gyakori: Lokálisr irritáció; bőrnekrózis az injekció beadásának helyén
fo
Laboratóriumi és erg yéb vizsgálatok eredményei Ritka : Hypeerkalaemia*(lásd 4.4 és 4.5 pontok)
z
A kiválaszstott mellékhatások leírása Vérzéseyk Ezekg közé tartoztak a súlyos vérzések, amelyeket a betegek mintegy 4,2%-ánál jelentettek (sebészeti beóavatkozáson átesett betegek). Ezek közül némelyik halálos kimenetelű volt. A sebészeti ybeavatkozáson átesett betegeknél a vérzéses szövődményeket akkor sorolták a súlyos kategóriába, (1) g ha a vérzés jelentős klinikai következménnyel járt, vagy ha (2) > 2 g/dl hemoglobinszint-csökkenés A következett be, illetve 2 vagy több egység vérkészítmény transzfúziója vált szükségessé. A retroperitoneális és intrakraniális vérzéseket mindig a súlyos kategóriába sorolták. A többi antikoaguláns szerhez hasonlóan, bizonyos kockázati tényezők egyidejű fennállása esetén vérzés jelentkezhet. Ezek közé sorolhatók: vérzésre hajlamosító organikus léziók, invazív beavatkozások vagy egyéb hemosztázisra ható gyógyszerek egyidejű alkalmazása (lásd a 4.4 és 4.5 pont alatt).
MedDRA Profilaxis Profilaxis Mélyvénás Instabil Akut STEMI
szervrend- sebészeti belgyógyászati trombózis angina vagy kezelése
szerek szerinti beavatkozáson betegeknél kezelése non-Q
osztályozás átesett tüdőembólia miokardiális
betegeknél fennállása esetén infarktus
vagy anélkül kezelése
Vérképző- Nagyon gyakori: Gyakori: Nagyon gyakori: Gyakori: Gyakori:
s α α α α α t
zervi és Vérzés Vérzés Vérzés Vérzés Vérzés
nyirokrend- n
szeri Ritka: Nem gyakori: Ritka: Nem gyakori: ű
b z
etegségek Retro- Intrakraniális Retro- Intrakraniáliss peritoneális vérzés, Retro- peritoneális vérzés, Regtro-vérzés peritoneális vérzés peritoneeális vérzés vérzés
m
α e például hematóma, nem a beadás helyén jelentkező véraláfutás, sebhematóma, hyematúria, orrvérzés és emésztőrendszeri vérzés. l
é
Trombocitopénia és trombocitózis d
e
MedDRA Profilaxis Profilaxis Mélyvénás Ignstabil angina Akut STEMI
szerv- sebészeti belgyógyászati trombózis nvagy non-Q kezelése
rendszerek beavatkozáson betegeknél kezelése e miokardiális
s i
zerinti átesett tüdőembóllia infarktus
osztályozás betegeknél fennáltláasa esetén kezelése
vagay anélkül
Vérképző- Nagyon gyakor i: Nem gyakori: Nzagyon gyakori: Nem gyakori: Gyakori:
ß ß ß
szervi és Trombocitózis Trombocito- oTrombocitózis Trombocito- Trombocitózis nyirokrend- pénia h pénia Trombocito-szeri pénia
betegségek a
Gyakori: b Gyakori: Nagyon ritka: Trombocitopénia Trombocitopénia Immun-m allergiás lo trombocitopénia
a
rg
ß
emelkedett vérlemefzkoeszám: > 400 G/l
r
Gyermekek és seerdülők Az enoxaparzin-nátrium biztonságosságát és hatásosságát gyermekek esetében nem igazolták (lásd 4.2 pont). s
y
Feltégtelezett mellékhatások bejelentése A ógyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez yfontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen g kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A
4.9 Túladagolás
Jelek és tünetek Az enoxaparin-nátrium esetleges túladagolása intravénás, extrakorporális vagy szubkután alkalmazást követően vérzéses szövődményekhez vezethet. Per os alkalmazva még nagy adag esetén sem valószínű, hogy az enoxaparin-nátrium felszívódik.
Kezelés Az antikoaguláns hatás nagymértékben közömbösíthető intravénasan alkalmazott, lassú protamin injekcióval. A protamin adagja a beadott enoxaparin-nátrium mennyiségétől függ, 1 mg protamin 100 NE (1 mg) enoxaparin-nátrium antikoaguláns hatását közömbösíti, amennyiben az enoxaparin alkalmazása 8 órán belül történt. Amennyiben több, mint 8 óra telt el az enoxaparin alkalmazása óta, vagy ha úgy határoznak, hogy egy második adag protamin adása szükséges, akkor infúzió formájában 0,5 mg protamin adható minden 100 NE (1 mg) enoxaparin-nátrium közömbösítésére. 12 órával az t enoxaparin-nátrium injekciót követően nem szükséges a protamint alkalmazni. Azonban még nagy n dózisú protaminnal sem közömbösíthető teljesen az enoxaparin anti-Xa aktivitása (legfeljebb 60%- ű ban) (lásd a protamin sók alkalmazására vonatkozó utasításokat). z
s
g
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK e
m
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
e
Farmakoterápiás csoport: Antitrombotikus gyógyszerek, heparin csoport. ATC kód: Bl0y1A B05
é
A Thorinane hasonló biológiai gyógyszer. Részletes információ az Európai Gyódgyszerügynökség honlapján (http://www.ema.europa.eu) érhető el. e
g
Farmakodinámiás hatások n Az enoxaparin alacsony, hozzávetőlegesen 4500 dalton molekulatö meegű heparin, amelyben szétválik a standard heparin antitrombotikus és antikoaguláns hatása. A hatólainyag egy nátriumsó.
a
In vitro tisztított rendszerben az enoxaparin-nátriumnak erőst anti-Xa aktivitása (körülbelül 100 NE/mg) és gyenge anti-IIa- vagy antitrombin-aktiviatása (körülbelül 28 NE/mg) van; ezek aránya
3 z
,6. Ezek az antikoaguláns hatások antitrombin- III o(ATIII) által mediáltak és emberben antitrombotikus aktivitást eredményeznek. h Az anti-Xa/IIa aktivitáson túl az enoxaparin-anátrium további antitrombotikus és gyulladásgátló tulajdonságait azonosították egészséges vbizsgálati alanyokban és betegekben, valamint nem klinikai modellekben. Ezek közé a tulajdonsámgok közé sorolható egyéb véralvadási faktorok, mint pl. a VIIa faktor ATIII függő gátlása, az endoogén Szöveti Faktor Útvonal Inhibitor (TFPI) felszabadulásának serkentése, valamint a von Willeblrand faktor (vWF) vaszkuláris endotélből a vérkeringésbe történő felszabadulásának csökkentésea. Ezek a faktorok ismerten hozzájárulnak az enoxaparin-nátrium teljes antitrombotikus hatásáhozr. g Megelőző terápiaként aolkalmazva az enoxaparin-nátrium nem módosítja szignifikáns mértékben az aPTI-t. Kuratív teráp ifaként alkalmazva a maximális hatás elérésekor aPTI a kontroll idő 1,5–2,2-szeresére növekedrhet.
e
Klinikai hatázsosság és biztonságosság
s
V y
énágs tromboembóliás esemény (VTE) megelőzése műtét kapcsán óA VTE kiterjesztett profilaxisa ortopédiai műtétet követően: yVTE kiterjesztett profilaxisában végzett kettős vak vizsgálatban, amelyben 179, VTE-vel előzőleg g nem kezelt, csípőprotézis-műtéten átesett beteg vett részt, és a kórházi tartózkodás során kezdeti kezelésként 4000 NE (40 mg) sc. enoxaparin-nátriumot alkalmaztak, a betegeket úgy randomizálták, A hogy a kórházból való elbocsátást követően 3 hétig vagy napi egyszer 4000 NE (40 mg) sc. enoxaparin-nátriumot (n=90), vagy placebót (n=89) kaptak. A mélyvénás trombózis (DVT) incidenciája a kiterjesztett profilaxis során szignifikánsan alacsonyabb volt az enoxaparin-nátrium esetében a placebohoz képest. Nem számoltak be tüdőembólia előfordulásáról, és nem jelentkezett jelentős vérzés. A hatásosságra vonatkozó adatokat az alábbi táblázatban tüntettük fel:
Enoxaparin-nátrium
4000 NE (40 mg) Placebo
naponta egyszer, sc. naponta egyszer, sc.
n (%) n (%)
Kiterjesztett profilaxisban
90 (100) 89 (100)
részesült összes beteg
Összes VTE 6 (6,6) 18 (20,2) Összes DVT (%) 6 (6,6)* 18 (20,2) t # n Proximális DVT (%) 5 (5,6) 7 (8,8) ű *p-érték vs placebo=0,008 z #p-érték vs placebo=0,537 s
g
Egy másik kettős vak vizsgálatban, amelyet 262, VTE-vel nem érintett, csípőprotézis műtéten áteesett beteg részvételével végeztek, és ahol a kórházi tartózkodás során kezdeti kezelésként 4000 NE (40 mg) sc. enoxaparin-nátriumot alkalmaztak, a betegeket úgy randomizálták, hogy a kórh ázmból való elbocsátást követően 3 hétig vagy napi egyszer 4000 NE (40 mg) sc. enoxaparin-nátriumeot (n=131), vagy placebót (n=131) kaptak. A VTE indidenciája az első vizsgálathoz hasonlóan szligynifikánsan alacsonyabb volt a kiterjesztett profilaxis során az enoxaparin-nátrium csoportbané, mint a placebocsoportban mind az összesített VTE (enoxaparin-nátrium: 21 [16%], illedtve placebo: 45 [34,4%]; p=0,001), mind a proximális DVT (enoxaparin-nátrium: 8 [6,1%], eilletve placebo: 28 [21,4%]; p=<0,001) tekintetében. A jelentős vérzések tekintetében nem mgutatkozott eltérés az enoxaparin-nátriumot és a placebót kapó csoport között. n
e
A mélyvénás trombózis (DVT) kiterjesztett profilaxisa onkolólig iai műtét kapcsán Egy kettős vak, multicentrikus vizsgálatban az enoxaparin-náatrium négy hétig, illetve egy hétig alkalmazott profilaktikus adagjának hatásosságát és biztonsátgosságát hasonlították össze 332 olyan betegnél, akiknél hasi vagy medenceűri daganat eltávolítaására elektív műtétet hajtottak végre. A betegek 6–10 napig naponta kaptak enoxaparin-nátriumzot (4000 NE (40 mg)sc.), majd véletlen besorolás alapján újabb 21 napig kaptak enoxaparino-nátriumot, vagy placebót. Kétoldali venográfiát végeztek a 25. és a 31. nap között, illetve koráb bhan, ha a vénás tromboembólia tüneteit észlelték. A betegeket három hónapig követték. A hasi vagy medencei daganat műtétjét követően az négyhetes enoxaparin-nátrium profilaxis szignifikánbsan csökkentette a venográfiával kimutatott trombózis incidenciáját az egyhetes enoxaparin-mnátrium profilaxishoz képest. A kettős vak fázis végén a vénás tromboembólia előfordulási arányao 12,0% (n=20) volt a placebocsoportban, illetve 4,8% (n=8) az enoxaparin-nátriumot csoportbanl; p=0,02. Ez a különbség három hónap elteltével is fennállt (13,8% szemben az 5,5%-kal[n=23 vearsus 9], p=0,01). A vérzés vagy egyéb szövődmények tekintetében nem jelentkeztek különbségek rsegm a kettős vak, sem a követéses fázisban.
o
Vénás tromboemból iaf megelőzése akut belgyógyászati betegség miatt várhatóan csökkent mobilizású betegeknél r Egy kettős vak,e multicentrikus, párhuzamos csoportos vizsgálatban naponta egyszer, sc. alkalmazott enoxaparin-nzátrium 2000 NE (20 mg) és 4000 NE (40 mg) adagját hasonlították össze a placebóval
D s
VT myegelőzésében akut betegség miatt korlátozott mobilitású belgyógyászati betegeknél (definíció: a meggtett távolság <10 méter ≤3 nap alatt). A vizsgálatban szívelégtelenségben (NYHA III. vagy IVó. stádium); akut légzési elégtelenségben, szövődményekkel járó krónikus légzési elégtelenségben, yvalamint akut fertőzésben vagy akut reumás betegségben szenvedő betegeket vonták be, ha a VTE-nek g legalább egy kockázati tényezője is fennállt (≥75 éves életkor, daganat, korábbi VTE, obezitás, visszértágulat, hormonkezelés, valamint krónikus szív- vagy légzési elégtelenség). A Összesen 1102 beteget vontak be a vizsgálatba, és 1073 beteg részesült 6–14 napig tartó kezelésben (az átlagos időtartam 7 nap volt). Az enoxaparin-nátrium naponta egyszer 4000 NE (40 mg) sc. adagja szignifikánsan csökkentette a VTE incidenciáját a placebóhoz képest. A hatásossági adatokat az alábbi táblázatban tüntettük fel:
Enoxaparin- Enoxaparin- Placebo
nátrium nátrium
2000 NE (20 mg) 4000 NE (40 mg) n (%)
naponta egyszer, naponta egyszer,
sc. sc.
n (%) n (%)
Az összes, akut 287 (100) 291 (100) 288 (100)
betegséggel kezelt
belgyógyászati beteg
4 t
Összes VTE (%) 3 (15,0) 16 (5,5)* 43 (14,9) n Összes DVT (%) 43 (15,0) 16 (5,5) 40 (13,9) ű
z
Proximális DVT (%) 13 (4,5) 5 (1,7) 14 (4,9) s VTE = vénás tromboembóliás események, beleértve a DVT-t, PE-t, valamint a g tromboembóliás eredetűnek ítélt halálozást is e
- p-érték vs placebo =0,0002 m
A beválasztást követően körülbelül 3 hónappal a VTE incidenciája szignifikánsan alacsoenyabb maradt
a y
4000 NE (40 mg) enoxaparin-nátriummal kezelt csoportban, mint a placebocsoportlban. Az összes vérzés előfordulása 8,6%, a jelentős vérzéseké 1,1% volt a placebocsopéortban, 11,7% és 0,3% a az enoxaparin-nátrium 2000 NE (20 mg) adagjával, valamint 12,6% és 1d,7% az enoxaparin-nátrium 4000 NE (40 mg) adagjával. e
g
Tüdőembóliával kísért vagy a nélküli mélyvénás trombózis kezelése n Egy multicentrikus, párhuzamos csoportos vizsgálatban 900, tüdőe mebóliával (PE) kísért vagy a
n i
élküli, akut alsó végtagi mélyvénás trombózissal érintett betegelt randomizáltak kórházi kezelésre a következők szerint: (i) naponta egyszer 150 NE/kg (1,5 mg/tkag) sc. enoxaparin-nátrium, (ii) 12 óránként 100 NE/kg (1 mg/kg) sc. enoxaparin-nátriuma vagy (iii) iv. bolus heparin (5000 NE), amelyet folyamatos infúzió követett (a cél az 55–85 mzásodperces aPTI elérése volt). Összesen 900 beteget randomizáltak, és valamennyi beteg kapoott kezelést. Minden beteg warfarin-nátriumot is kapott (a dózist a protrombin idő alapján módosíhtották, hogy az INR értéke 2,0–3,0 közötti legyen), amelyet az enoxaparin-nátrium vagy a hagyomá nyos heparinterápia megkezdése után 72 órán belül kezdtek meg és 90 napig folytattak. Enoxbaparin-nátriumot vagy hagyományos heparinterápiát alkalmaztak legalább 5 napig, illetve mindaddig, amíg a megcélzott warfarin-nátrium INR értéket el nem érték. Mindkét enoxaparin-nátrium kezelési protokoll egyenértékű volt a hagyományos heparinterápiával a kiújuló vénásl toromboembolizáció (DVT és/vagy PE) kockázatának csökkentése tekintetében. a A hatásossági adatokat az aglábbi táblázatban tüntettük fel:
r
o Enoxaparin- Enoxaparin- Heparin
f n
r átrium nátrium aPTI-hez igazított
e 150 NE/kg 100 NE/kg iv. terápia
z (1,5 mg/kg) (1 mg/kg) naponta n (%)
s naponta egyszer, kétszer, sc.
y sc. n (%)
g n (%)
ó 2
y Az összes PE-vel 98 (100) 312 (100) 290 (100)
g kísért vagy a nélküli
DVT-vel kezelt
A beteg
Összes VTE (%) 13 (4,4)* 9 (2,9)* 12 (4,1)
Csak DVT (%) 11 (3,7) 7 (2,2) 8 (2,8) Proximális DVT 9 (3,0) 6 (1,9) 7 (2,4) (%)
PE (%) 2 (0,7) 2 (0,6) 4 (1,4) VTE = vénás tromboembóliás esemény (mély vénás trombózis és/vagy tüdőembólia) Az összes VTE kezelési különbsége: CI (95%):
- napi egyszeri enoxaparin-nátrium vs heparin (-3,0–3,5)
- 12 óránként alkalmazott enoxaparin-nátrium vs heparin (-4,2–1,7).
Jelentős vérzés 1,7%-ban jelentkezett a napi egyszer 150 NE/kg (1,5 mg/kg) enoxaparin-nátriumot, t 1,3%-ban a napi kétszer 100 NE/kg (1 mg/kg) enoxaparin-nátriumot, valamint 2,1%-ban a heparint n alkalmazó csoportban. ű
z
Instabil angina és nem ST-elevációval járó miokardiális infarktus kezelése s Egy nagy volumenű, multicentrikus vizsgálatba 3171 beteget választottak be, instabil angina vagy g non-Q miokardiális infarktus akut fázisában. A betegeket úgy randomizálták, hogy napi egyszer 1e00– 325 mg acetilszalicilsav alkalmazása mellett 12 óránként 100 NE/kg (1 mg/kg) sc. enoxaparimn-nátriumot, vagy nem frakcionált iv. heparint kaptak az aPTI-hez igazítva. A betegeket minim um 2 napig, maximum 8 napig kellett kórházi kezelésben részesíteni, amíg vagy az állapotuke klinikailag
s y
tabilizálódott, vagy revaszkularizációs beavatkozás történt, vagy elbocsátották őket.l A betegeket 30 napig követték. A heparinhoz képest az enoxaparin-nátrium szignifikánsan csökékentette az angina pectoris, a miokardiális infarktus és a halál kombinált incidenciáját, amely a 14d. napra 19,8%-ról 16,6%-ra csökkent (a relatív kockázat csökkenése 16,2%). A kombinált incidencia csökkenése 30 nap után is fennmaradt (23,3%-ról 19,8%-ra; a relatív kockázat 15%-os csökkgenése). Nem volt szignifikáns különbség a jelentős vérzések tekintetében, nohan gyakrabban alakult ki vérzés a sc. injekció beadási helyén. e
li
ST-elevációval járó akut miokardiális infarktus kezelése (STtEaMI) Egy nagy volumenű multicentrikus vizsgálatban 20 479 faibrinolitikus terápiára alkalmas STEMI beteget randomizáltak vagy enoxaparin-nátrium kezelézsre egyszeri 3000 NE (30 mg) iv. bólusban és azzal egyidőben további 100 NE/kg (1 mg/kg) sc. inojekció formájában, amelyet 100 NE/kg (1 mg/kg) sc. adagok követtek 12 óránként; vagy intravénáshan alkalmazott, az aktivált tromboplasztinidőhöz (aPTI) igazított nem-frakcionált heparin kezelé sre 48 órán át. Valamennyi beteg legalább 30 napon keresztül acetilszalicilsav-kezelésben is részaesült. Az enoxaparin-nátrium adagolási stratégiáját a súlyos vesekárosodásban szenvedő és a 7b5 éves vagy idősebb betegek esetén módosították. Az sc. enoxaparin-nátrium injekciókat a kórmházi elbocsátás idejéig, vagy maximum 8 napig (amelyik előbb bekövetkezett) alkalmazták. lo 4716 perkután koronária intervaencióval kezelt beteg kapott vak elrendezés szerinti adjuváns, antitrombotikus vizsgálati kgészítményt. Ebből következően az enoxaparin-nátrium kezelésben részesülő beteg esetén a PrCI enoxaparin-nátrium kezelés mellett zajlott (átállás nélkül) a korábbi klinikai vizsgálatokbafno meghatározott adagolás szerint, pl. nem adtak újabb adagot abban az esetben, ha az utolsó sc. adrag ot a ballon felfújását megelőző 8 órán belül adták be, illetve 30 NE/kg (0,3 mg/kg) enoexaparin-nátrium iv. bólust alkalmaztak, amennyiben az utolsó sc. adagot a ballon felfújását mezgelőző 8 órán túl adták be. Az enoxapsarin-nátrium a nem-frakcionált heparinhoz képest 17%-os relatív rizikócsökkenéssel, szignifikyánsan csökkentette (p<0,001) az elsődleges végpont, a bármely okból bekövetkezett halál vagyg az ismételt miokardiális infarktus (összesített végpont) incidenciáját a randomizálást követő első 30ó napon belül (9,9% az enoxaparin-nátrium csoportban; 12,0% a nem-frakcionált heparin ycsoportban). g Az enoxaparin-nátrium kezelés előnyei, melyek számos hatásossági végpontban megnyilvánultak, a A 48. órában jelentkeztek, amikor az ismételt miokardiális infarktus relatív kockázatának 35%-os csökkenését észlelték a nem-frakcionált heparint alkalmazó csoporthoz képest (p<0,001). Az enoxaparin-nátrium kedvező hatása az elsődleges végpont tekintetében egységesen megmutatkozott valamennyi kulcsfontosságú alcsoportban, így az életkor, a nem, az infarktus lokalizációja, az anamnézisben szereplő cukorbetegség, az anamnézisben szereplő miokardiális infarktus, az alkalmazott fibrinolitikum típusa és a vizsgálati készítmény alkalmazásáig eltelt idő vonatkozásában.
Az enoxaparin-nátrium kezelés hatása szignifikánsan kedvezőbb volt a nem-frakcionált heparinhoz viszonyítva a randomizációt követő 30 napon belül a PCI-vel kezelt (23%-os relatív rizikócsökkenés) vagy a csak gyógyszeres kezelésben részesült betegek esetén (15%-os relatív rizikócsökkenés, p=0,27 az interakcióra). Az összetett végpont (halál, újabb miokardiális infarktus vagy koponyaűri vérzés a 30. napig) aránya (a nettó klinikai előny mérőszáma) szignifikánsan ritkábban következett be (p<0,0001) az enoxaparin-nátrium csoportban (10,1%) a heparincsoporttal összehasonlítva (12,2%), ami a relatív kockázat 17%-os csökkenését jelenti az enoxaparin-nátrium kezelésben részesülők javára. t A jelentős vérzés incidenciája a 30 napon szignifikánsan magasabb volt (p<0,0001) az enoxaparin- n nátrium csoportban (2,1%), mint a heparincsoportban (1,4%). A gyomor-bélrendszeri vérzés ű incidenciája magasabb volt az enoxaparin-nátriummal kezelt csoportban (0,5%), mint a z heparincsoportban (0,1%), míg a koponyaűri vérzés incidenciája hasonló volt mindkét csoportban s (enoxaparin-nátriummal 0,8%, heparinnal 0,7%). g Az enoxaparin-nátrium kezelés első 30 napja során megfigyelt elsődleges végpontra gyakorolt e kedvező hatása fennmaradt a 12 hónapos követési periódus alatt. m Májkárosodás e
I y
rodalmi adatok alapján a májcirrózisban szenvedő betegeknél (Child-Pugh B-C stádlium) az enoxaparin-nátrium 4000 NE (40 mg) dózisban alkalmazva biztonságosnak és hatáésosnak tűnik a véna portae-trombózis megelőzésében, azonban figyelembe kell venni, hogy a közöldt vizsgálatoknak korlátai lehetnek. Májkárosodásban szenvedő betegek esetében óvatosan kelel eljárni a vérzés fokozott kockázatának lehetősége miatt (lásd 4.4 pont). Májcirrózisban szenvedő bgetegek esetében (Child-Pugh A, B vagy C stádium) nem végeztek formális dóziskereső klinikai vizsngálatokat.
e
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok li
ta
Általános jellemzők a Az enoxaparin-nátrium farmakokinetikai paramétereit zelsősorban a plazma anti-Xa, valamint az anti- IIa aktivitásának időbeli változása alapján tanulmánoyozták a javasolt adagolási tartományokban, egyszeri és ismételt sc. alkalmazást, illetve az eghyszeri iv. beadást követően. Az anti-Xa és az anti-IIa farmakokinetikai aktivitások mennyiségi megha tározására validált amidolítikus módszerekkel került sor. a
b
Felszívódás m Az enoxaparin-nátrium abszolút bliohasznosulása sc. injekció után az anti-Xa aktivitás szerint közel 100%. a
g
Különféle adagokat, gyógryszerformákat és adagolási rendeket lehet alkalmazni: Az átlagos maximálisf polazma anti-Xa aktivitás a sc. injekció után 3–5 órával figyelhető meg és 2000 NE, 4000 NEr, 100 NE/kg és 150 NE/kg (20 mg, 40 mg, 1 mg/kg és 1,5 mg/kg) adagban történő egyszeri sc. adaegolás után az anti Xa aktivitás körülbelül eléri a 0,2, 0,4, 1,0 illetve 1,3 anti-Xa NE/ml-
- t. z
s
3000 NEy (30 mg) iv. bolus, majd közvetlenül utána 12 óránként 100 NE/kg (1 mg/kg) sc. adagolás hatásgára a kiindulási maximális anti-Xa szint 1,16 NE/ml-nek adódott (n=16), az átlagos expozíció peódig a dinamikus egyensúlyi szint 88%-ának felelt meg. A dinamikus egyensúlyi állapot a kezelés ymásodik napján áll be.
g
A Ismételt sc. alkalmazással, napi egyszeri 4000 NE (40 mg) és napi egyszeri 150 NE/kg (1,5 mg/kg) protokollok mellett egészséges önkénteseknél a dinamikus egyensúlyi állapot a 2. napon állt be, az átlagos expozíciós arány hozzávetőlegesen 15%-kal magasabb volt, mint egy egyszeri adagolást követően. A napi kétszer 100 NE/kg (1 mg/kg) sc. protokollal a dinamikus egyensúlyi állapot a 3–
- 4. napon áll be; az átlag expozíció körülbelül 65%-kal magasabb, mint egyszeri adagolást követően, az
anti-Xa aktivitási szint középértékének maximuma és mélypontja körülbelül 1,2 illetve 0,52 NE/ml.
Az injekció térfogata és dóziskoncentrációja a 100–200 mg/ml tartományban nem befolyásolja a farmakokinetikai paramétereket egészséges önkénteseknél. Az enoxaparin-nátrium farmakokinetikája a javasolt adagolási tartományokban lineárisnak mutatkozik. Az egyéni betegeken belüli és betegek közti variabilitás kismértékű. Ismételt sc. alkalmazást követően nem jelentkezik akkumuláció. A plazma anti-IIa aktivitása sc. alkalmazást követően hozzávetőlegesen tízszer alacsonyabb, mint az t anti-Xa aktivitás. Az anti-IIa aktivitási szint átlagának maximuma hozzávetőlegesen 3–4 órával az sc. n injekciót követően figyeltek meg, ami naponta kétszer 100 NE/kg (1 mg/kg) és naponta egyszer ű 150 NE/kg (1,5 mg/kg) ismételt alkalmazása után 0,13 NE/ml illetve 0,19 NE/ml értékeket ér el. z
s
Eloszlás g Az enoxaparin-nátrium anti-Xa aktivitás tényleges megoszlási térfogata körülbelül 4,3 liter, és e megközelíti a vértérfogatot. m Biotranszformáció e
A y
z enoxaparin-nátrium elsősorban a májban metabolizálódik deszulfatációval és/vagly depolimerizációval, kisebb molekulasúlyú részekre, és ezzel együtt a biológiai hatékonyság nagyban csökken. d
e
Elimináció g Az enoxaparin-nátrium clearance-e alacsony, 150 NE/kg (1,5 mg/kg) 6n órás iv. infúziót követően az átlagos anti-Xa plazmaclearance 0,74 l/h . e Az elimináció monofázisosnak tűnik, a felezési idő körülbelül azl iegyszeri sc. dózis utáni 5 órától az ismételt adagolást követő 7 óráig terjed. ta Az aktív fragmentumok veseclearance-e a beadott adag haozzávetőlegesen 10%-ának felel meg, az aktív és nem aktív fragmentumok vesén keresztüli teljezs kiürülése pedig a dózis 40%-át teszi ki.
o
Speciális populációk h Idősek Egy populációs szintű farmakokinetikai elemazés eredményei alapján az enoxaparin-nátrium kinetikai profilja időseknél normál vesefunkció esebtén nem tér el a fiatalabbakétól Mivel azonban a vesefunkció az életkor előrehaladtával beszűkül, imdős betegeknél csökkenhet az enoxaparin-nátrium eliminációja (lásd 4.2 és 4.4 pont). lo
a
Májkárosodás g Egy vizsgálatban, amelybren előrehaladott cirrózisban szenvedő betegeket kezeltek napi egyszeri 4000 NE (40 mg) enofxoaparin-nátriummal, a maximális anti-Xa aktivitás csökkenése a májkárosodás súlyosságának mérrté kével függött össze (Child–Pugh stádiumok szerint), amit elsősorban annak tulajdonitottak, ehogy a májkárosodásban szenvedő betegeknél az ATIII-szint a csökkent ATIII szintézis következtébezn alacsonyabb.
s
Vesekáryosodás Az angti-Xa plazmaclearance és a kreatinin clearance között lineáris kapcsolat figyelhető meg diónamikus egyensúlyi állapotban, ami arra utal, hogy vesekárosodás esetén a betegekben csökken az yenoxaparin-nátrium clearance-e. Közepes (kreatinin clearance 30–50 ml/perc), illetve enyhe (kreatinin g clearance 50–80 ml/perc) vesekárosodásban szenvedő betegek esetében napi egyszeri 4000 NE A (40 mg) ismételt sc. adagolása mellett kis mértékben növekszik az anti-XA expozíció, amelyet az AUC értéke jellemez dinamikus egyensúlyi állapotban. Súlyos vesekárosodásban (kreatinin clearance <30 ml/perc) napi egyszeri 4000 NE (40 mg) ismételt sc. adagolása mellett az AUC-érték szignifikánsan, átlagosan 65%-kal emelkedik dinamikus egyensúlyi állapotban (lásd 4.2 és 4.4 pont).
Hemodialízis Az enoxaparin-nátrium farmakokinetikája hasonlónak tűnt a kontrollcsoportban tapasztalthoz egyszeri 25 NE, 50 NE, vagy 100 NE/kg (0,25, 0,50 vagy 1,0 mg/kg) iv. dózis alkalmazását követően, ugyanakkor a kontrollcsoporthoz képest kétszer magasabb AUC-értéket mértek. Testtömeg Napi egyszeri 150 NE/kg (1,5 mg/kg) ismételt sc. adását követően az anti-Xa aktivitás átlagos AUC értéke alig 2volt magasabb dinamikus egyensúlyi állapotban elhízott egészséges önkénteseknél (BMI t 30-48 kg/m ), mint a nem obez kontrollok körében, míg a maximális plazma anti-Xa aktivitás nem n emelkedett. Az obez, sc. adagolásban részesülő betegeknél a testtömeghez viszonyított clearance ű alacsonyabb volt. z
s
Amikor az adagolást nem a testtömeghez igazították, egyszeri 4000 NE (40 mg) sc. dózist követően gaz anti-Xa expozíció 52%-kal volt magasabb a kis testtömegű (<45 kg-os) nők és 27%-kal volt magaesabb kis testtömegű (<57 kg-os) férfiak esetében, mint a normál testtömegű alanyoknál (lásd 4.4 pmont). Farmakokinetikai interakciók: e
N y
em észleltek farmakokinetikai interakciót az enoxaparin és az azzal párhozamosan lalkalmazott trombolitikumok között. é
d
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei e
g
A toxicitási vizsgálatokban az enoxaparin-nátrium antikoaguláns hatásnán kívül nem tapasztaltak nemkívánatos hatásokat patkányokon és kutyákon sc. adott 15 mg/ keg/nap adaggal 13 héten át, illetve patkányokon és majmokon sc. és iv. adott 10 mg/kg/nap adaggall i26 héten át. Az enoxaparin nem bizonyult mutagénnek in vitro vizsgálattoakban, beleértve az Ames-tesztet, egér limfóma-mutációs tesztet, humán limfocita-aberráció vizasgálatot, és in vitro patkány csontvelőkromoszóma-aberrációs tesztet. z
o
Vemhes patkányokon és nyulakon végzett vizsgáhlatokban a sc. alkalmazott enoxaparin-nátrium 30 mg/kg/nap adagig nem mutatott semmilyen teratogén vagy fötotoxikus hatást. Az enoxaparin nem befolyásolta a fertilitást és a reproduktív képaességet a hím és nőstény patkányokon, szubkután alkalmazott 20 mg/kg/nap adagokig. b
m
lo
6. GYÓGYSZERÉSZETaI JELLEMZŐK
g
6.1 Segédanyagok felsrorolása
fo
Injekcióhoz való víz
r
6.2 Inkompaetibilitások
z
S s
- c. injekyció
Ez a ggyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel.
ó
yIv. (bólus) injekció (kizárólag akut STEMI indikáció esetén): g Az enoxaparin-nátrium biztonságosan alkalmazható fiziológiás sóoldattal (0,9%-os NaCl) vagy 5%-os dextróz oldattal (lásd 4.2 pont). A
6.3 Felhasználhatósági időtartam
Előretöltött fecskendő 2 év 9 mg/ml koncentrációjú (0,9%-os) nátrium-klorid oldatos injekcióval vagy 5%-os glükózzal hígított
gyógyszer 8 óra
6.4 Különleges tárolási előírások
Legfeljebb 25°C-on tárolandó. Nem fagyasztható!
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése t
n
0,6 ml oldat rögzített tűvel és tűvédővel ellátott, klórbutil gumidugóval és narancssárga polipropilén ű dugattyúrúddal lezárt átlátszó, színtelen, I-es típusú semleges üvegből készült, beosztással ellátott z fecskendőben. s
g
2 db vagy 10 db előretöltött fecskendő dobozban. e Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. m
e
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készíltmyény
kezelésével kapcsolatos információk é
d
HASZNÁLATI UTASÍTÁS AZ ELŐRETÖLTÖTT FECSKENDŐKHÖeZ
g
Hogyan kell beadni magának a Thorinane injekciót? n Ha Ön képes rá, hogy magának adja be az injekciót, kezelőorvosa veagy a gondozását végző egészségügyi szakember megmutatja Önnek, hogyan kell beadni ia z injekciót. Ne próbálja meg beadni magának az injekciót, ha nem tanították meg rá, hogyan kell. Hal nem biztos benne, hogyan kell csinálni, azonnal beszéljen kezelőorvosával vagy a gondozátsáat végző egészségügyi szakemberrel.
a
Mielőtt beadná magának a Thorinane injekciót z
- Ellenőrizze a gyógyszeren a lejárati dátumot.o A lejárati dátum után ne használja fel.
- Ellenőrizze, hogy a fecskendő nem sérül t, hés a benne található gyógyszer átlátszó oldat. Ha nem,
használjon másik fecskendőt. a
| - | Ne alkalmazza ezt a gyógyszert, hab bármilyen elváltozást észlel a készítmény küllemében. |
| - | Gondoskodjon róla, hogy tudja, mennyit kell befecskendezni. |
| - | Vizsgálja meg a hasát, és ellenmőrizze, hogy az utolsó injekció okozott-e bőrpírt, elszíneződést, |
duzzanatot, váladékozást, illloetve fájdalmas-e még, és ha igen, akkor beszéljen kezelőorvosával vagy a gondozását végzaő egészségügyi szakemberrel.
- Döntse el, hová fogjag befecskendezni a gyógyszert. Az injekció beadásának helyét minden
alkalommal váltogarssa a has jobb és bal oldala között. Ezt a gyógyszert a has bőre alá kell befecskendeznif, ode nem túl közel a köldökhöz vagy esetleges hegszövethez (ezektől legalább 5 cm-es távorl ságot kell tartani).
- Az előreteöltött fecskendő kizárólag egyszeri használatra szolgál.
z
A Thorinasne öninjekciózására vonatkozó utasítások
- 1) Syzappannal és vízzel mosson kezet, valamint mossa meg azt a területet, ahová az injekciót be
gfogja adni. Szárítsa meg a bőrfelületet. 2)ó Kényelmes helyzetben üljön le vagy feküdjön le, hogy ellazuljon. Ügyeljen rá, hogy lássa azt a y helyet, ahová az injekciót adni fogja. Ideális helyszín az injekciózáshoz egy fotel, támlás heverő g vagy párnákkal megemelt fejrészű ágy.
- 3) Válasszon ki egy területet hasa jobb vagy bal oldalán. Ennek legalább 5 cm-re kell lennie a
A köldökétől az oldala felé. Ne feledje: Ne adja be magának az injekciót a köldökéhez 5 cm-nél közelebbi helyre, illetve már meglévő hegek vagy véraláfutások környékére. Váltogassa az injekció helyén a hasa bal és jobb oldala között, attól függően, hogy legutóbb hová adta az injekciót.
- 4) Óvatosan húzza le a tű kupakját a fecskendőről. Dobja el a kupakot. A fecskendő előretöltött, és
készen áll a használatra.
M t ielőtt beadná magának az injekciót, ne nyomja a dugattyút a légbuborékok eltávolítása érdekében. n Ez veszteséghez vezethet a gyógyszer mennyiségéből. Miután levette a kupakot, ügyeljen rá, hogy a tű ű ne érjen hozzá semmihez. Ez azért fontos, hogy a tű tiszta (steril) maradjon. z
s
- 5) Tartsa a fecskendőt abban a kezében, amelyikkel írni szokott (mint egy ceruzát), másik kezévegl
pedig a hasán óvatosan csípje össze a megtisztított területet a mutatóujja és a hüvelykujja e között, hogy egy bőrredő keletkezzen. m
Ügyeljen rá, hogy a bőrredőt az injekció beadása alatt mindvégig tartsa. e
ly
- 6) A fecskendőt úgy tartsa, hogy a tű lefelé mutasson (függőlegesen, 90º-os széögben). Szúrja be a
tű teljes hosszát a bőrredőbe. d
e
g
n
e
li
ta
a
z
7 o
) Ujjával nyomja le a dugattyút. Ennek hat áhsára a gyógyszer beáramlik a hasfal zsírszövetébe. Ügyeljen rá, hogy a bőrredőt az injekcaió beadása alatt mindvégig tartsa.
b
- 8) Egyenes vonalban kihúzva távolítsa el a tűt.
m
lo
a
rg
fo
r
e
z
M s
iutány beadta magának az injekciót, a véraláfutás elkerülése érdekében ne dörzsölje az injekció
beadgási helyét.
ó
y9) A használt fecskendőt dobja ki a védőtokjával együtt az éles hulladékok kidobásához biztosított g tartályba. Szorosan zárja le a tartály fedelét, és a tartályt tartsa gyermekektől elzárva!
A Amikor a tartály megtelt, adja át kezelőorvosának vagy az otthoni gondozását végző
egészségügyi szakembernek megsemmisítésre. Ne dobja a háztartási hulladékba!
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Techdow Pharma Netherlands B.V. Strawinskylaan 1143, Toren C-11 1077XX Amszterdam Hollandia
t
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) n
ű
EU/1/16/1131/005 z EU/1/16/1131/006 s
g
e
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/MEGÚJÍTÁmSÁNAK
DÁTUMA
e
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 15/09/2016 ly
é
d
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA e
g
n
A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökséeg internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu) található. li
a
t
a
z
o
h
a
b
m
lo
a
rg
fo
r
e
z
s
y
g
ó
y
g
A
Ez a gyógyszer fokozott felügyelet alatt áll, mely lehetővé teszi az új gyógyszerbiztonsági információk gyors azonosítását. Az egészségügyi szakembereket arra kérjük, hogy jelentsenek bármilyen feltételezett mellékhatást. A mellékhatások jelentésének módjairól a 4.8 pontban kaphatnak további tájékoztatást.
1. A GYÓGYSZER NEVE
t
Thorinane 8000 NE (80 mg)/0,8 ml oldatos injekció n
ű
z
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL s
g
10 000 NE/ml (100 mg/ml) oldatos injekció e
m
Minden egyes előretöltött fecskendő 8000 NE anti-Xa aktivitású (amely megfelel 80 mg-na k) enoxaparin-nátriumot tartalmaz 0,8 ml vizes oldatban. e
ly
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. é
d
Az enoxaparin-nátrium biológiai eredetű anyag, sertés bélnyálkahártyábóle származó heparin-benzil-észter lúgos depolimerizációjával állítják elő. g
n
e
3. GYÓGYSZERFORMA li
a
Oldatos injekció előretöltött fecskendőben. t Tiszta, színtelen-halványsárga oldat. a
z
o
4. KLINIKAI JELLEMZŐK h
a
4.1 Terápiás javallatok b
Thorinane felnőttek számára javallt: m Vénás tromboembóliás szövőldomény megelőzésére közepes és magas kockázatú műtéti beavatkozás esetén, különaös tekintettel az ortopédiai és általános sebészetre, beleértve a daganatok műtéti eltávolítását is.r g Vénás tromboembóoliás szövődmény megelőzésére akut betegségben (mint pl. akut szívelégtelenség , flégzési elégtelenség, súlyos fertőzések vagy rheumás megbetegedések) szenvedő belgryógyászati betegeknél, valamint a mobilitás korlátozása esetén, ami a vénás tromboembeóliás szövődmény fokozott kockázatával jár. Mélyvénzás trombózis (DVT) valamint tüdőembólia (PE) kezelésére, kivéve a valószínűleg tromboslitikus kezelést vagy sebészeti beavatkozást igénylő tüdőembóliát. Hemyodialízis során a trombusképződés megelőzése az extrakorporális keringésben. Agkut koronária szindróma:
ó -
y Instabil angina és ST-elevációval nem járó akut miokardiális infarktus kezelése (NSTEMI), g orális acetilszalicilsavval kombinálva.
- ST-elevációval járó akut miokardiális infarktus (STEMI) kezelésére, beleértve a
A gyógyszeres kezelésre szoruló vagy későbbi perkután koronária intervenciót (PCI) igénylő betegeket is.
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás
Vénás tromboembóliás szövődmény megelőzésére közepes és magas kockázatú műtéti beavatkozás esetén A tromboembóliás szövődmény kialakulásának kockázata egyénileg felbecsülhető validált, kockázatbesorolási modell alapján. A tromboembólia szempontjából közepes rizikójú betegeknek az enoxaparin-nátrium ajánlott adagja 2000 NE (20 mg) naponta egy alkalommal szubkután (sc.) injekció formájában. A sebészeti beavatkozás előtt (2 órával a műtétet megelőzően) beadott 2000 NE (20 mg) enoxaparin-nátrium hatásosnak és biztonságosnak bizonyult közepes kockázatú műtéti beavatkozás esetén. t A közepes kockázatú betegeknél az enoxaparin-nátrium kezelés időtartama minimum 7-10 nap, n függetlenült a klinikai állapot (pl. mobilitás) alakulásától. A profilaktikus kezelést mindaddig folytatni ű kell, amíg a beteg mobilitása jelentősen korlátozott. z A tromboembólia szempontjából nagy rizikójú betegeknek az enoxaparin-nátrium ajánlott adagja s 4000 NE (40 mg) naponta egy alkalommal szubkután (sc.) injekció formájában, amit lehetőleg ag műtét előtt 12 órával kell elkezdeni. Amennyiben a műtét előtti 12 óránál korábban van szükseég az enoxaparin-nátrium profilaktikus alkalmazására (pl. ortopéd sebészeti beavatkozásra vmáró magas rizikójú beteg esetében), az utolsó injekciót a műtét előtt legalább 12 órával kell beadni, és a kezelést a műtétet után 12 órával kell folytatni. e o Nagyobb ortopéd sebészeti beavatkozáson áteső betegeknél kliyterjesztett, legalább 5 hétig tartó tromboprofilaxis javasolt. é o Hasi vagy kismedencei daganat műtéti eltávolításán áteső, vénáds tromboembólia (VTE) szempontjából nagy rizikójú betegeknek meghosszeabbított, legalább 4 hétig tartó tromboprofilaxis javasolt. g
n
Vénás tromboembóliás szövődmény megelőzése belgyógyászati bet egeknél Az enoxaparin-nátrium ajánlott adagja 4000 NE (40 mg) napontlai egy alkalommal szubkután injekció formájában. ta Az enoxaparin-nátrium kezelést legalább 6-14 napig kella folytatni a klinikai állapot javulásától (pl. mobilitás) függetlenül. A 14 napnál tovább tartó kezelézs előnyét nem igazolták.
o
Mélyvénás trombózis (DVT) és tüdőembólia (PEh) kezelése Az enoxaparin-nátrium sc. injekcióban adható n aponta egyszer 150 NE/kg (1,5 mg/kg) adagban, vagy naponta kétszer 100 NE/kg (1 mg/kg) adagban. Az adagolást az orvosnak minden egyes beteg esetében egyénileg kell megállapítania, beleértve a tromboembólia és a vérzés kockázatámnak értékelését is. A naponta egyszer adandó 150 NE/kg (1,5 mg/kg) adagolási sémát szövődmléonymentes esetekben, a VTE kiújulásának szempontjából alacsony rizikójú betegnél kell alkalmazani. A naponta kétszer adandó 100 NE/kg (1 mg/kg) adagolási sémát kell alkalmazni minden más beteg esetében, például túlsúlyosaknál, a tünetekkel járó tüdőembóliában szenvedőknél, tumoros bertegeknél, a visszatérő VTE-ben vagy proximális (vena iliaca) trombózisban szenvedő betegeknél.f o Az enoxaparin-enátrium kezelés időtartama átlagosan 10 nap. Orális antikoaguláns kezelést a megfelelő időpontban kzell elkezdeni (lásd a “ Váltás enoxaparin-kezelésről orális antikoagulánsra” alcímet a 4.2 pont végéns).
y
Hemgodialízis során trombusképződés megelőzésére Azó enoxaparin-nátrium javasolt adagja 100 NE/kg (1 mg/kg). yVérzés szempontjából nagy rizikójú betegeknél az adagot 50 NE/kg (0,5 mg/kg)-ra kell csökkenteni g kettős vaszkuláris bemenet esetén, vagy 75 NE/kg (0,75 mg/kg)-ra egyszeres vaszkuláris bemenet esetén.
A
Hemodialízis során az enoxaparin-nátriumot a dializáló kör artériás szárába kell adagolni a dialízis kezdetén. A fenti dózis általában 4 órás kezeléshez elegendő; amennyiben fibringyűrűk képződnének – például az átlagosnál hosszabb kezelés után, további 50–100 NE/kg (0,5–1 mg/kg) adagot lehet beadni.
Nem állnak rendelkezésre adatok olyan betegekről, akiknél az enoxaparin-nátriumot megelőzésre vagy kezelésre alkalmazták, vagy azt hemodialízis közben adták be. Akut koronária szindróma: instabil angina és NSTEMI kezelése és akut STEMI kezelése Instabil angina és NSTEMI kezelésére az enoxaparin-nátrium javasolt adagja 100 NE/kg (1 mg/kg) 12 óránként sc. injekció formájában, egyidejű thrombocytaaggregáció-gátló kezeléssel. A kezelést a klinikai állapot stabilizálódásáig, de minimum 2 napig kell folytatni. A kezelés átlagos időtartama 2–8 nap. t Amennyiben nem ellenjavallt, acetilszalicilsav alkalmazása javasolt valamennyi betegnél, per os n adott 150–300 mg telítő adaggal (acetilszalicilsavval még nem kezelt betegeknél), majd a kezelési ű stratégiától függetlenül hosszú távon 75–325 mg/nap fenntartó adaggal. z
s
Akut STEMI kezelésére az enoxaparin-nátrium javasolt adagja egyszeri intravénás (iv.) bolus g 3000 NE (30 mg) adagban plusz sc. egyetlen 100 NE/kg-os adag, amelyet további 100 NE/kge (1 mg/kg) sc. adagok követnek 12 óránként (az első két sc. adag egyenként nem haladhatmja meg a 10 000 NE [100 mg-ot]). Ezzel párhuzamosan megfelelő thrombocytaaggregáció keze lést, pl. per os acetilszalicilsav adását kell elkezdeni (75-325 mg napi egyszeri adaggal), hacsak neem
e y
llenjavallt. Az enoxaparin-kezelést 8 napig, vagy (ha az ennél korábban bekövetlkezik) a kórházi elbocsátás időpontjáig kell fenntartani. Amikor trombolitikummal együtt alkalémazzák (fibrinspecifikus vagy nem fibrinspecifikus), az enoxaparint a fibrinolitikusd terápia megkezdése előtti 15. perc és a megkezdése utáni 30. perc közötti intervallumban kelel beadni. o 75 éves és idősebb betegekre vonatkozó adagolást lásd azg „ Idősek” bekezdésben. o Perkután koronária intervencióban (PCI) részesülő betnegek esetén, amennyiben az utolsó enoxaparin-nátrium sc. injekció beadása a b aellon felfújását megelőző 8 órán belül történt, nem szükséges újabb adag alkalmalziása. Amennyiben az utolsó szubkután injekciót a ballon felfújását megelaőző 8 órán túl adták be, egyszeri iv. bólusban 30 NE/kg (0,3 mg/kg) enoxaparint-nátrium alkalmazandó.
a
G z
yermekek és serdülők o Az enoxaparin-nátrium biztonságosságát és hatáshosságát gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Idősek a A STEMI kivételével egyetlen javallat esebtében sem szükséges az adag módosítása az időseknél, kivéve a vesekárosodásban szenvedőm betegeket (lásd később, a „Vesekárosodás” alcím alatt és a 4.4 pontban). o Akut STEMI esetén a 75 éves és lidősebb betegek kezelése esetén tilos kezdeti intravénás bólus
i a
njekciót alkalmazni. A kezelést 12 óránként alkalmazott 75 NE/kg (0,75 mg/kg) sc. adaggal kell kezdeni (az első két sc. adrag egyenként nem haladhatja meg a 7500 NE-t (75 mg-ot). A további sc. injekciók adagja 75 NfEo/kg (0,75 mg/kg). A vesekárosodásban szenvedő idős betegekre vonatkozó adagolást lásd később a „Vesekárosodás” cím alatt és a 4.4 pontbran.
e
M z
ájkárososdás Májkároysodásban szenvedő betegek esetében korlátozott számban állnak rendelkezésre adatok (lásd 5.1 égs 5.2 pontok), ezért ilyen betegek esetében óvatosság ajánlott (lásd 4.4 pont).
ó
yVesekárosodás (lásd 4.4 és 5.2 pontok) g Súlyos vesekárosodás Az enoxaparin-nátrium alkalmazása nem javasolt végstádiumú vesebetegségben (kreatinin-clearance A < 15 ml/perc), mivel erre a betegcsoportra vonatkozóan csak olyan betegektől állnak rendelkezésre adatok, akiknél az enoxaparin-nátriumot hemodialízis során az extrakorporális keringésben trombusképződés megelőzésére alkalmazzák. Adagolási táblázat súlyos vesekárosodás (kreatinin-clearance [15-30] ml/perc) esetén:
Indikáció Adagolás Vénás tromboembóliás szövődmény 2000 NE (20 mg) sc. naponta egyszer megelőzése Mélyvénás trombózis (DVT) és tüdőembólia 100 NE/ttkg (1 mg/kg) sc. naponta egyszer (PE) kezelése Instabil angina és NSTEMI kezelése 100 NE/ttkg (1 mg/kg) sc. naponta egyszer
Akut STEMI kezelése (75 év alatti betegek) 1 x 3000 NE (30 mg) iv. bólus, plusz 100 NE/ttkg t
n
(1 mg/kg) sc., majd 100 NE/ttkg (1 mg/kg) sc. ű 24 óránként z s Akut STEMI kezelése (75 év feletti betegek) Nincs kezdeti iv. bólus, 100 NE/ttkg (1 mg/kg) sc., g majd 100 NE/ttkg (1 mg/kg) sc. 24 óránként e
A javasolt adagmódosítások nem vonatkoznak a hemodialízis során történő alkalmazásra. m
e
Közepes és enyhe vesekárosodás y Közepes (kreatinin-clearance 30-50 ml/perc), illetve enyhe (kreatinin-clearance 50-80l ml/perc) vesekárosodásban szenvedő betegeknél alkalmazva nem szükséges az adag módoséítása, azonban gondos klinikai ellenőrzés ajánlott. d
e
Az alkalmazás módja g A Thorinane intramuszkulárisan nem adható. n
e
M i
űtéti beavatkozást követő vénás tromboembóliás szövődményl profilaxisa, DVT és PE kezelése, instabil angina és NSTEMI kezelése esetén az enoxaparin-ntáatrium kizárólag sc. injekció formájában adható. a Akut STEMI indikációban a kezelést egyszeri intrzavénás bólus injekcióval kell kezdeni, amelyet azonnal szubkután injekció követ. o Hemodialízis során az extrakorporális kerin ghésben trombusképződés megelőzésére a dializáló kör artériás szárába adandó. a
b
Az előretöltött, egyszer használatos fecskendő azonnali felhasználásra kész.
m
Az ampullák vagy a többadagos ilnojekciós üveg használatához tuberkulin fecskendő vagy ezzel egyenértékű mérőfecskendő alakalmazása javasolt a megfelelő mennyiségű adag felszívásához.
g
A sc. injekció beadásárnak módja: Az injekciót lehetőlegf ofekvő betegnek kell beadni. Az enoxaparin-nátrri umot mély szubkután injekcióként kell alkalmazni.
e
A hatóanyagvzesztés elkerülése érdekében az előretöltött fecskendőből nem kell a levegőbuborékot eltávolítansi a beadás előtt. Ha a beadandó dózist a beteg testtömege alapján kell meghatározni, a kívánt myennyiség eléréséhez a beosztással ellátott, előretöltött fecskendőket kell használni. A fölösgleges mennyiséget az injekció beadása előtt el kell távolítani. Kérjük vegye figyelembe, hogy biózonyos esetekben az adagot az előretöltött fecskendő beosztásával nem lehet pontosan beállítani, yilyenkor a beadandó térfogatot a hozzá közelebb eső beosztáshoz kell igazítani.
g
A Az adagokat felváltva a hasfal bal, illetve a jobb anterolaterális vagy poszterolaterális régiójába adjuk. Az injekciós tűt annak teljes hosszában kell beszúrni a hüvelyk- és mutatóujj között képzett bőrredőre merőlegesen; a bőrredőt a beadás során végig tartani kell. A beadás után az injekció helyét nem szabad dörzsölni.
Megjegyzés az automata biztonsági rendszerrel ellátott, előretöltött fecskendőkhöz: A biztonsági rendszer az injekció beadása végén aktiválódik (lásd a kezelési útmutatót a 6.6 pontban). Ha az injekciót a beteg magának adja be, a betegek figyelmét fel kell hívni, hogy a gyógyszer mellé adott betegtájékoztatóban leírt utasításokat kövesse. Intravénás (bólus) injekció (kizárólag akut STEMI indikáció esetén): Akut STEMI esetén a kezelést egyszeri intravénás bólus injekcióval kell kezdeni, melyet azonnal t szubkután injekció követ. n Az intravénás injekcióhoz a többadagos injekciós üveg, és az előretöltött fecskendő egyaránt ű felhsználható. z Az enoxaparin-nátrium injekciót intravénásan kell alkalmazni. Nem szabad egyéb készítményekkel s keverni vagy együttadni. Annak érdekében, hogy az enoxaparin-nátrium egyéb készítményekkel a g beadás során ne keveredjen, a biztosított vénát az enoxaparin-nátrium intravénás bólusának beadáesa előtt és után megfelelő mennyiségű só- vagy dextróz oldattal át kell mosni. Az enoxaparin-námtrium biztonságosan beadható fiziológiás (0,9%) sóoldattal vagy 5%-os dextróz oldattal.
e
y
o Kezdő3000 NE (30 mg) bólus l A kezdő 3000 NE (30 mg) bólus beadásához az enoxaparin-nátrium mennyiségéneék méréséhez beosztással ellátott előretöltött fecskendőt kell alkalmazni oly módon, hogy a fedlesleges mennyiség eltávolítása után a fecskendőben kizárólag a 3000 NE (30 mg) beadandó adaeg maradjon. Ezt követően a 3000 NE (30 mg) adag közvetlenül injektálható a vénába. g
n
o Kiegészítő bólus PCI esetén, amennyiben az utolsó sc. a lkealmazás több mint 8 órával a ballon felfújása előtt történt. li Perkután koronária intervencióval (PCI) kezelt betegeknél ttovaábbi egyszeri 30 NE/kg-os (0,3 mg/kg) adagot kell alkalmazni, ha az utolsó sc. alkalmazás a ballaon felfújását megelőző 8 órán túl történt.
z
A beadandó kis mennyiségű adag pontos kiméréséhoez a készítményt javasolt 300 NE/ml (3 mg/ml)-re hígítani. h A 300 NE/ml (3 mg/ml) oldat eléréséhez egy 60 00 NE (60 mg) enoxaparin-nátriuomot tartalmazó előretöltött fecskendőt, és egy 50 ml-es infúzaiós tasakot (azaz vagy fiziológiás sóoldatot (0,9% NaCl-oldat), vagy 5%-os dextróz oldatot) kell fbelhasználni a következők szerint: Az infúziós tasakból egy fecskendő smegítségével távolítsunk el 30 ml folyadékot, és ezt semmisítsük meg. A 6000 NE (60 mg) enoxaplaorin-nátriumot tartalmazó előretöltött fecskendő teljes hatóanyagmennyiségét fecskenadezzük be az infúziós tasakban maradt 20 ml folyadékba. Óvatosan rázzuk össze a tasak tartalmgát. A hígított oldatból egy fecskendő segítségével szívjuk fel a vénásan alkalmazni kívánt adagot.r
fo
A hígított oldatbólr b eadandó mennyiség kiszámításához a következő képletet kell alkalmazni: [hígitott oldat mennyiségee (ml) = beteg testtömege (kg) x 0,1], vagy az alábbi táblázat szerint kell eljárni. A hígított oldatz elkészítése közvetlenül a felhasználás előtt javasolt.
s
y
g
ó
y
g
A
Iv. infúzióban beadandó mennyiség a 300 NE/ml (3 mg/ml) koncentrációra történt hígítást követően
Testtömeg Szükséges adag A végső 300 NE (3 mg/ml)
30 NE/kg (0,3 mg/kg) koncentrációjú hígításból
beadandó mennyiség
[Kg] NE [mg] [mL]
45 1350 13.5 4.5 t 50 1500 15 5 n
55 1650 16.5 5.5 ű 60 1800 18 6 z
6 s
5 1950 19.5 6.5 g
70 2100 21 7 e
75 2250 22.5 7.5 m 80 2400 24 8
85 2550 25.5 8.5 e
9 y
0 2700 27 9 l
95 2850 28.5 9.5 é
1 d
00 3000 30 10 e 105 3150 31.5 10.g5
110 3300 33 n11
115 3450 34.5 e11.5 120 3600 36 li 12
125 3750 37.5 ta 12.5
130 3900 39 a 13 135 4050 40.5 z 13.5
140 4200 42 o 14
145 4350 43 .5h 14.5
150 4500 a45 15
b
m
Artériás szárba adagolt injekclioó: Az enoxaparin-nátrium injekciaót a dializáló kör artériás szárába kell adagolni a trombusképződés megelőzésére az extracorpogralis rendszerben.
r
Váltás enoxaparin-náftroiumról orális antikoagulánsra Váltás az enro xaparin-nátrium és K-vitamin antagonisták (Vitamin K antagonist-VKA) között Fokozott klinikeai monitorozás és laboratóriumi vizsgálatok végzése [prothrombin idő meghatározása Nemzetközi zNormalizált Ráta (International Normalized Ratio =INR) alapján] szükséges a VKA hatásának skövetése érdekében. Mivel ay VKA maximális hatását bizonyos idő eltelte után fejti ki, az enoxaparin-nátrium kezelést váltogzatlan dózisban addig kell folytatni, amíg az INR érték az indikációnak megfelelő terápiás taórtományban marad két egymást követő vizsgálatban során. yA VKA kezelésben részesülő betegeknél, a VKA szedését abba kell hagyni, és az enoxaparin-nátrium g első adagját akkor kell beadni, amikor az INR érték a terápiás tartomány alá esik.
A
Váltás enoxaparin-nátrium és közvetlenül szájon át alkalmazandó antikoaguláns (direct oral anticoagulant-DOAC) között Az enoxaparin-nátriummal kezelt betegeknél az enoxaparin-nátrium leállítása után a DOAC adagolását 0–2 órával előbb kezdjük meg, mint esedékes lenne a következő enoxaparin-nátrium adag. Ez megfelel a DOAC alkalmazási előírásának. DOAC-vel kezelt betegenél az enoxaparin-nátrium első adagját akkor kell beadni, amikor a DOAC soron következő adagját venné be a beteg.
Epidurális/spinális anesztézia vagy lumbálpunkció során történő alkalmazás Ha az orvos úgy dönt, hogy epidurális/spinális anesztézia vagy lumbálpunkció mellett végzi az antikoaguláns-kezelést, akkor a neurológiai státusz körültekintő ellenőrzése szükséges az esetleges neuraxiális haematomák kialakulásának kockázatát illetően. (lásd 4.4 pont).
- Megelőzés esetén alkalmazott dózisok
A spinális tű vagy katéter behelyezése és az enoxaparin-nátrium megelőzésre alkalmazott dózisának legutóbbi beadása között legalább 12 órának kell eltelnie. t Folyamatos alkalmazás esetén, az enoxaparin-nátrium beadása előtt hasonlóképpen legalább n 12 órának kell eltelnie a katéter eltávolításáig. ű Azoknál a betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance [15-30] ml/perc, megfontolandó a z punkcióig/katéter behelyezéséig vagy eltávolításáig eltelő idő megduplázása, azaz legalább s 24 óra kihagyása. g Neuraxiális anesztéziával a 2 órás preoperatív enoxaparin-nátrium 2,000 IU (20 mg) adaegolás megkezdése nem komptabilis. m
- Kezelésre alkalmazott dózisok e
A spinális tű vagy katéter behelyezése és az enoxaparin-nátrium kezelésre alklaylmazott dózisának legutóbbi beadása között legalább 24 órának kell eltelnie (lásd téovábbá a 4.3 pontot). d Folyamatos alkalmazás esetén, az enoxaparin-nátrium beadása előtt ehasonlóképpen legalább 24 órának kell eltelnie a katéter eltávolításáig. g Azoknál a betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance [15-30] mnl/perc, megfontolandó a punkcióig/katéter behelyezéséig vagy eltávolításáig eltelő iedő megduplázása, azaz legalább 48 óra kihagyása. li Azoknál a betegeknél, akik az enoxaparin-nátriumott anaponta két részletben kapják (tehát 75 NE/kg [0,75 mg/kg] napi 2-szer vagy 100 NEa/kg [1 mg/kg] napi 2-szer, a második enoxaparin-nátrium adagot ki kell hagyni annazk érdekében, hogy a katéter behelyezéséig vagy eltávolításáig elegendő idő teljen el. o Az anti-Xa-szintek ezekben az időpontokban méhg mindig mérhetők, és a neuraxiális hematóma elkerülése késleltetett behelyezés/eltávolítás ese tén sem garantált. Hasonlóképpen, legalább 4 órának kell eltelnaie az enoxaparin-nátrium következő dózisának beadása előtt a spinális/epidurális lumbálpunkció vbagy a katéter eltávolítását követően az előny-kockázat mérlegelése alapján, figyelembe véve mind a trombózis, mind a vérzés kialakulásának kockázatát az adott beavatkozással, és a betegnlélo fennálló kockázati tényezőkkel összefüggésében. a
4.3 Ellenjavallatok g
r
Az enoxaparin-nátriufmo ellenjavallt az alábbi kórképekben: Enoxaparin-n átriummal, heparinnal vagy származékaival – ideértve a többi kis molekulatömegű heparinokrat (LMWH) – vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szemzben fennálló túlérzékenység; Immsun-mediált heparin indukálta trombocitopénia (HIT) az anamnézisben az elmúlt 100 nap foylyamán; vagy keringő antitestek jelenléte (lásd 4.4 pont); g Aktív, klinikailag jelentős vérzés és haemorrhagia nagyfokú kockázatával járó állapotok, ó ideértve a közelmúltban lezajlott haemorrhagiás stroke-ot, gasztrointesztinális fekélyt, vérzés y nagyfokú kockázatával járó rosszindulatú daganatok jelenlétét, közelmúltban végzett agy-, g gerinc vagy szemészeti műtétet, ismert vagy feltételezett nyelőcsövarixokat, arteriovenosus malformációkat, éraneurizmákat, illetve a nagyobb intraspinális vagy intracerebrális vaszkuláris A deformitásokat; Spinális vagy epidurális anesztézia vagy helyi-regionális érzéstelenítés, amennyiben az enoxaparin-nátriumot az előző 24 óra folyamán alkalmazták (lásd 4.4 pont).
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Általános megjegyzések
Az enoxaparin-nátrium nem váltható fel (egységre azonos mennyiségben) más kis molekulatömegű heparinokkal (LMWH). Ezek a termékek eltérnek a gyártási folyamatuk, molekulasúlyuk, specifikus anti-Xa- és anti-IIa-aktivitásuk, egységeik, adagolásuk, továbbá klinikai hatékonyságuk és bizotnságosságuk szempontjából. Ez farmakokinetikai és ezzel összefüggő biológiai aktivitásbeli különbségeket eredményez (pl. antitrombin-hatás és trombocita-interakciók). Ezért alkalmazásukkor különös figyelem szükséges és minden egyes készítmény esetében elengedhetetlen a saját alkalmazási előírásuk utasításainak betartása.
t
HIT az anamnézisben (>100 nap) n Az enoxaparin-nátrium alkalmazása ellenjavallt az anamnézisben az elmúlt 100 nap folyamán szereplő ű immunmediált HIT vagy a vérben kimutatható antitestek jelenléte esetén (lásd 4.3 pont). Keringő z antitestek még néhány év elteltével is jelen lehetnek a szervezetben. s Különös óvatossággal kell eljárni az enoxaparin-nátrium alkalmazásakor olyan betegek esetén, akikngél a kórtörténetben 100 napon túli HIT szerepel keringő antitestek jelenléte nélkül. Az enoxaparin- e nátrium ilyen esetekben történő alkalmazásáról kizárólag az előny/kockázat gondos mérlegelmése, és egyéb alternatív nem heparin terápiák (pl. danaparoid-nátrium vagy lepirudin) megfontolásá t követően
l e
ehet dönteni. y
l
A trombocitaszám monitorozása é Az antitestmediált heparin indukálta trombocitopénia (HIT) kockázata szintén fdenáll a kis molekulatömegű heparinoknál. Ha trombocitopénia lép fel, akkor az általábaen az enoxaparin-nátrium
n g
kezelés megkezdését követő 5. és 21. ap között jelentkezik. A HIT kockázata nagyobb a posztoperatív betegek esetében, különöesen szívműtétet követően, illetve daganatos betegeknél. i Ezért szükséges a trombocitaszám ellenőrzése az enoxaparin-kelzelés elkezdése előtt, majd rendszeresen a kezelés időtartama alatt. ta Amennyiben a klinikai tünetek HIT-re utalnak (arteriás éas/vagy vénás tromboembólia bármilyen új epizódja, az injekció beadásának helyén fellépő bármilzyen fájdalmas bőrelváltozás, a kezelés során fellépő bármilyen allergiás vagy anafilaktoid reakcioó), a trombocitaszámot ellenőrizni kell. A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy ilyen tün ethek előfordulhatnak, és észlelésük esetén értesítsék háziorvosukat. a A gyakorlatban, amennyiben megerősítésbt nyer a trombocitaszám jelentős csökkenése (a kezdeti érték 30-50%-a), az enoxaparin-nátrium kezelést azonnal abba kell hagyni és a beteget egyéb alternatív, nem heparin típusú antikoaguláns kezelésrme kell átállítani.
lo
Vérzések a A többi véralvadásgátlóhozg hasonlóan, az enoxaparin-kezelés során is bárhol a szervezetben kialakulhat vérzés. Kialakrulásakor fel kell deríteni a vérzés helyét és megfelelő kezelést kell alkalmazni. fo
r
Az enoxaparin-enátriumot – a többi antikoaguláns kezeléssel megegyezően–óvatosan kell alkalmazni a fokozott vérzési veszéllyel járó állapotokban, mint pl.
| – | a haemsostasis zavara, |
| – | pepytikus fekély az anamnézisben, |
| – | ag közelmúltban zajlott ischaemiás stroke, |
- ósúlyos artériás hipertónia,
y–
g a közelmúltban keletkezett diabéteszes retinopátia,
- idegsebészeti beavatkozás vagy szemműtét a közelmúltban,
A – a hemosztázisra ható gyógyszerek párhuzamos alkalmazása (ld. 4.5 pont), Laboratóriumi vizsgálatok A vénás tromboembólia megelőzésére alkalmazott enoxaparin dózis nem befolyásolja szignifikánsan a vérzési időt, az alvadási paramétereket, és nem hat a trombocitaaggregációra, illetve a fibrinogén-trombocita kötődésre sem.
Magasabb dózisok esetén előfordulhat az aktivált parciális tromboplasztinidő (aPTI) és az aktivált alvadási idő (aCT) növekedése. Az aPTI és az aCT növekedése nem mutat lineáris összefüggést az enoxaparin antitrombotikus hatásának fokozódásával és ezért nem alkalmas az enoxaparin hatásának követésére. Spinális/epidurális anaesthesia vagy lumbálpunkció Spinális/epidurális érzéstelenítés vagy lumbálpunkció nem hajtható végre az enoxaparin-nátrium terápiás adagjainak alkalmazását követő 24 órán belül (lásd még 4.3 pont). t Enoxaparin injekció és spinális/epidurális érzéstelenítés vagy lumbálpunkció együttes alkalmazása n esetén neuraxiális hematóma eseteit jelentették, amelyek tartós vagy maradandó bénuláshoz ű vezethetnek. Ezen esetek ritkák az enoxaparin-nátrium napi egyszeri 4000 NE (40 mg) vagy ennél z kisebb dózisának alkalmazásakor. s A hematóma kialakulásának nagyobb a kockázata operációt követően bennmaradó epidurális katétergek vagy a hemosztázist befolyásoló egyéb gyógyszerek (pl. nem-szteroid gyulladásgátlók) egyidejű e alkalmazásakor, illetve traumás vagy ismételt epidurális vagy spinális punkciók esetén, vagy maz anamnézisben szereplő gerincműtét, illetve gerincdeformitás esetén.
e
A y
z epidurális vagy spinális altatás/érzéstelenítés, illetve lumbálpunkció és az elnoxaparin-kezelés együttes alkalmazásából fakadó vérzési kockázat csökkentése érdekébéen az enoxaparin farmakokinetikai profilját minden esetben figyelembe kell venni (lásd d5.2 pont). A katéter behelyezését vagy eltávolítását, illetve a lumbálpunkciót legjobb akkeor elvégezni, amikor az enoxaparin-nátrium antikuaguláns hatása még gyenge. Azonban a pontosg időzítés – amikor kialakul az adott betegnél a kellően alacsony antikoaguláns hatás – nem ismert. Knülön figyelmet igényelnek azok a betegek, akiknél a kreatinin-clearance 15–30 ml/perc, mivel az e neoxaparin eliminációs ideje ezeknél
a i
betegeknél jóval hosszabb (lásd 4.2 pont). l Ha az orvos úgy dönt, hogy epidurális/spinális anesztézia vatgay lumbálpunkció mellett végzi az antikoaguláns-kezelést, akkor a beteg gyakori ellenőrzésea szükséges az esetleges neurológiai károsodás bármilyen jelének vagy tüneteinek észlelésez érdekében, amilyen például a középvonalbeli hátfájás, a szenzoros és motoros kiesések (zsibbadáos és gyengeség az alsó végtagokban), bél- és/vagy hólyagműködési zavarok. A betegeket figyelmezhtetni kell, hogy a fenti jelek vagy tünetek bármelyikének észlelését azonnal jelezzék. Spin ális hematóma tüneteinek gyanúja esetén sürgősen
m a
eg kell állapítani a diagnózist és a gerinbcvelői dekompressziót is magában foglaló kezelésre van szükség, bár előfordulhat, hogy a kezelés nem előzi meg vagy fordítja vissza a neurológiai következményeket. m
lo
Bőrnekrózis / cutan vaasculitis Bőrnekrózist és cutan vascuglitist jelentettek LMWH-k alkalmazásával kapcsolatban. Ezen tünetek jelentkezése esetén a kezerlést azonnal abba kell hagyni.
fo
P erkután kroronária revaszkularizáció Instabil angina,e NSTEMI és STEMI kezelése miatt végzett koronária intervenció után – a vérzés kockázatánakz minimalizálása érdekében – az enoxaparin adagok beadásánál pontosan be kell tartani az adagolási isdőközöket. A PCI-t követően fontos a megfelelő vérzéscsillapítás biztosítása a beadás helyén iys. Amennyiben záró eszközt alkalmaznak a vezetőkanül azonnal eltávolítható. Amennyiben manugális kompressziós módszert alkalmaznak, a vezetőkanül 6 órával az utolsó iv./sc. enoxaparin-náótrium adag beadását követően távolítható el. Amennyiben az enoxaparin-nátrium kezelés tovább
yf
g olytatódik, a soron következő adagot a vezetőkanül eltávolítását követően 6-8 órával lehet beadni. Figyelni kell a vérzés vagy hematóma kialakulásának jeleit a beavatkozás helyén.
A
Akut infektív endocarditis A heparin alkalmazása általában nem ajánlott akut infektív endocarditisben szenvedő betegek esetében a cerebrális vérzés kockázata miatt. Amennyiben az enoxaparin használata feltétlenül szükséges, arról kizárólag az egyéni előny–kockázat arány gondos mérlegelését követően lehet dönteni. Mechanikus műbillentyű
Mechanikus műbillentyűvel rendelkező betegeknél nem vizsgálták megfelelően az enoxaparin-nátriummal végzett tromboprofilaxist. A műbillentyű-trombózis izolált eseteiről beszámoltak mechanikus műbillyentyűvel élő betegeknél, akik tromboprofilaxis céljából enoxaparin-nátriumot kaptak. Az adatok értékelését számos zavaró tényező (többek között az alapbetegség, illetve a klinikai adatok hiányosságai) korlátozza. Az esetek egy részében terhes anyáról volt szó, akiknél a trombózis az anya és a magzat halálát okozta. Mechanikus műbillenytyűvel rendelkező terhes nők t Az enoxaparin-nátrium mechanikus műbillenytyűvel rendelkező terhes nők tromboprofilaxisát nem n vizsgálták még megfelelően. Egy klinikai vizsgálatban, ahol a tromboembólia kockázatának ű csökkentésére mechanikus műbillenytyűvel rendelkező terhes nőknél alkalmaztak enoxaparin- z nátriumot 100 NE/kg (1 mg/kg) dózisban naponta kétszer, 8 nő közül 2-nél alakult ki vérrögösödés, s ami a szívbillentyű elzáródásához, továbbá az anya és a magzat halálozáshoz vezetett. Forgalomba g hozatal utáni időszakban szívbillenytyű trombózis izolált eseteiről számoltak be enoxaparin-nátrieumot kapó terhes nők esetében. Mechanikus műbillenytyűvel rendelkező terhes nőknél magasabb lmehet a tromboembólia kialakulásának kockázata.
e
Idősek ly Nem kell fokozott vérzésveszéllyel számolni profilaktikus dózisok alkalmazása eséetén. Időseknél, különösen a ≥ 80 éveseknél, a terápiás dózistartományban adott heparin növeli da vérzéses komplikációk kockázatát. A 75 évnél idősebb, STEMI-vel kezelt betegeknél eszoros klinikai megfigyelés javasolt és megfontolandó a dózis csökkentése (lásd 4.2 és 5.g2 pont).
n
Vesekárosodás e Vesekárosodásban szenvedő betegeknél növekszik az enoxaparinli-nátrium expozíciója, ami fokozza a vérzés kockázatát. Ezeknél a betegeknél fokozott klinikai eltleanőrzés ajánlott, és az anti-Xa aktivitás biológiai monitorozása megfontolandó (lásd 4.2 és 5.2 poant). Az enoxaparin-nátrium alkalmazása nem javasolt végsztádiumú vesebetegségben (kreatinin-clearance <15 ml/perc), mivel erre a betegcsoportra vonatkozoóan csak olyan betegektől állnak rendelkezésre adatok, akiknél az enoxaparin-nátriumot hemodihalízis során az extrakorporális keringésben trombusképződés megelőzésére alkalmazzák. Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknaél (kreatinin-clearance 15-30 ml/perc), az enoxaparin-nátrium jelentősen megnövekvő expozícióbja miatt, terápiás és profilaktikus dózisban egyaránt az adag módosítása javasolt (lásd 4.2 pont). m Közepes (kreatinin-clearance 30-l5o0 ml/perc), illetve enyhe (kreatinin-clearance 50-80 ml/perc) vesekárosodás esetén nem szüakséges az adag módosítása.
g
Májkárosodás r Az enoxaparin-nátriufmot óvatosan kell alkalmazni májkárosodásban szenvedő betegeknél a vérzés fokozott kockázatárn ak lehetősége miatt. Az anti-Xa szintek monitorozásán alapuló dózismódosítás májcirrózisban eszenvedő betegek esetében megtévesztő, ezért nem javasolt (lásd 5.2 pont). Kis tzesttömeg Kis testtömsegű nőknél (< 45 kg), illetve férfiaknál (<57 kg) a profilaktikus (nem a testtömeg alapján kiszámoylt) dózisok alkalmazásakor fokozott az enoxaparin-nátrium expozíció, ezért fokozott a vérzés kockgázata. Ezért az ilyen betegeknél szoros klinikai megfigyelés javasolt. (lásd 5.2 pont).
ó
y Túlsúlyos betegek
gT
úlsúlyos betegek esetében nagyobb a tromboembólia kialakulásának kockázata. A 2profilaktikus A dózisok hatásosságát és biztonságosságát túlsúlyos betegek esetében (BMI > 30 kg/m ) még nem határozták meg teljes mértékben, így a dózismódosításra vonatkozóan nincs megállapodás. Ezeket a betegeket gondos megfigyelés alatt kell tartani a tromboembólia jeleinek és tüneteinek kialakulása tekintetében.
Hyperkalaemia A heparinok elnyomhatják az aldoszteron mellékvesebeli termelődését, ami hyperkalaemia kialakulásához vezet (lásd 4.8 pont), különösen diabetes mellitus, krónikus veseelégtelenség, már fennálló metabolikus acidózis, esetén, illetve olyan gyógyszer szedésekor, amelyek ismerten növelik a káliumszintet (lásd 4.5 pont). A vér káliumszintjét rendszeresen ellenőrizni kell, különösen a kockázatnak kitett betegek esetében. A készítmények követhetősége t Az LMWH-k biológiai gyógyszerek, ezért javasolt, hogy a minél pontosabb követhetőség érdekében n az egészségügyi szakszemélyzet az alkalmazott heparinkészítmény kereskedelmi nevét és sarzsszámát ű feljegyezze a beteglapra. z
s
Nátrium-tartalom g A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilaeg nátriummentes. m
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók e
ly
Együttes alkalmazása nem javasolt: é Hemosztázist befolyásoló gyógyszerek (lásd 4.4 pont) d Egyes szerek alaklamazását, amelyek hatással vannak a hemosztázisra – hacesak alkalmazásuk nem nélkülözhetetlen – az enoxaparinnátrium-kezelés előtt abba kell hagyni. Hga a kombináció indokolt, az enoxaparin-nátriumot gondos klinikai és laboratóriumi monitorozás menllett kell alkalmazni. Ilyen gyógyszerek lehetnek: e
- Szisztémásan alkalmazott szalicilátok, gyulladáscsölkikentő adagban alkalmazott
acetilszalicilsav, továbbá NSAID-k beleértve a kaetorolakot is,
- t
Egyéb trombolitikumok (pl. altepláz, retepláaz, sztreptokináz, tenektepláz, urokináz) és antikoagulánsok (lásd 4.2 pont). z
o
Együttes alkalmazása óvatosságot igényel: h Az alábbi gyógyszerek óvatossággal adhatóka együtt az enoxaparin-nátriummal: Hemosztázisra ható egyéb gyógyszebrek, például:
- Trombocitaaggregáció-gátló szerek, ideértve az acetilszalicilsavat trombocitaaggregáció-
gátló adagban (kardiopromtekció), klopidogrél, tiklopidin, és akut koronária szindróma javallatban alkalmazolott glükoprotein IIb/IIIa antagonisták (a vérzés kockázata miatt),
- Dextran 40, a
- szisztémásan algkalmazott glükokortikoidok.
r
Káliumszintet nföovelő gyógyszerek: A káliumszintet nörv elő gyógyszerek óvatosan alkalmazhatók enoxaparin-nátriummal párhuzamosan gondos klinikaie és kaboratóriumi monitorozás mellett (lásd 4.4 és 4.8 pontok).
z
4.6 Termsékenység, terhesség és szoptatás
y
Terhegsség Emóberben nem bizonyított, hogy az enoxaparin átjut a placentán a terhesség második és a harmadik ytrimeszterében. Az első trimeszterre vonatkozóan nincsenek adatok. Az állatokkal végzett vizsgálatok g nem mutattak semmiféle fötotoxicitásra vagy teratogenitásra utaló bizonyítékot (lásd 5.3 pont). A Állatkísérletek adatai szerint az enoxaparin csekély mértékben jut át a placentán. Az enoxaparin-nátrium terhességben kizárólag akkor alkalmazható, ha azt az orvos elengedhetetlenül szükségesnek ítéli. Az enoxaparin-nátrium kezelésben részesülő terhes nők gondos monitorozása szükséges a vérzés kialakulása vagy a fokozott antikoaguláció szempontjából, és figyelmeztetni kell a vérzések kialakulásának kockázatára. Általánosságban, a rendelkezésre álló adatok nem utalnak a vérzések,
trombocitopénia vagy oszteoporózis kialakulásának fokozott kockázatára a mechanikus műbillentyűvel rendelkező terhes nők esetében a nem terhes nők csoportjához képest (lásd 4.4 pont). Tervezett epidurális anesztézia esetén a beavatkozást megelőzően az enoxaparin-nátrium kezelés abbahagyása javasolt (lásd 4.4 pont). Szoptatás Nem ismert, hogy az enoxaparin változatlan formában kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Laktáló t patkányokban azenoxaparin és metabolitjainak koncentrációja az anyatejben igen alacsony. n Az enoxaparin-nátrium per os felszívódása valószínűtlen. A Thorinane szoptatás alatt alkalmazható. ű
z
Termékenység s A termékenységre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre klinikai adatok. Az állatkísérletek nem g mutattak semmilyen termékenységre gyakorolt hatást(lásd 5.3 pont). e
m
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges ké pességekre
e
Az enoxaparin-nátrium nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépljyárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre. é
d
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások e
g
A biztonságossági profil összefoglalása n
e
Az enoxaparin-nátrium hatásait klinikai vizsgálataiba több mint l1i5 000 beteget vontak be, köztük 1776 beteget mélyvénás trombózis profilaxisa céljából kezeltaek ortopédiai vagy hasi műtétet követően tromboembóliás szövődmény kockázata miatt; 1169 beteget mélyvénás trombózis profilaxisa céljából akut belgyógyászati betegség kapcsán nagymértékben koarlátozott mobilitás miatt; 559 beteget
t z
üdőembóliával kísért vagy nem kísért mélyvénás troombózis kezelése cáljából; 1578 beteget instabil angina vagy Q-hullámmal nem járó miokardiálish infarktus kezelése céljából; 10 176 beteget akut STEMI kezelése céljából. Az enoxaparin-nátrium adagolási módja az iandikációktól függően eltérő volt ezekben a klinikai vizsgálatokban. Az enoxaparin-nátrium dóbzisa a mélyvénás trombózis (DVT) megelőzésére műtétet követően vagy akut betegségben szenmvedő, nagymértékben immobilizált páciensek esetében 4,000 NE (40 mg) volt naponta egyszer, sc. ionjekció formájában alkalmazva. Pulmonális embóliával (PE) vagy anélkül jelentkező DVT esetén a lpáciensek 12 óránként 100 NE/kg (1 mg/kg) dózisú, vagy napi egyszeri alkalommal 150 NE/kag (1,5 mg/kg) dózisú enoxaparin-nátrium-kezelésben részesültek sc. injekció formájában. A klirngikai vizsgálatokban instabil angina és Q-hullámmal nem járó miokardiális infarktus kezelése esetéon az alkalmazott dózis 12 óránként 100 NE/kg (1 mg/kg) volt sc. injekció formájában, továbbá afkut STEMI- esetében az enoxaparin-nátrium adagja 3000 NE (30 mg) iv. bólust követően 100 NE/rkg (1 mg/kg) volt sc. alkalmazva, 12 óránként.
e
A klinikai svizsgálatok során a vérzések, a trombocitopenia, és a trombocitózis volt a leggyakrabban jelentetty reakció (lásd 4.4 pont és alább “A kiválasztott mellékhatások leírása” részt).
g
A ómellékhatások táblázatos összefoglalása yAzokat a nemkívánatos hatásokat, amelyekről a forgalomba hozatal utáni időszakban számoltak be, a g *jel jezi. Ezek a következő gyakoriságok szerint fordultak elő: nagyon gyakori (>1/10); gyakori (>1/100– A <1/10); nem gyakori (>1/1000–<1/100); ritka (>1/10 000–<1/1000); nagyon ritka (<1/10 000), vagy nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem állapítható meg). A szervrendszereken belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. Vérképző-szervi és nyirokrend-szeri betegségek Gyakori: Vérzés, vérzés okozta anémia*, trombocitopénia, trombocitózis. Ritka: Eozinofilia*
Ritka: Trombózissal járó immunoallergiás trombocitopénia néhány esetben a trombózis szövődményeként szervi infarktus vagy végtagi ischaemia jelentkezett (lásd 4.4 pont). Immunrendszeri betegségek Gyakori: Allergiás reakció Ritka: Anafilaxiás/anafilaktoid reakciók, beleértve a sokkot is * Idegrendszeri betegségek és tünetek t Gyakori: Fejfájás* n
ű
Érbetegségek és tünetek z Ritka: Spinális hematóma* (vagy neuraxiális hematóma). Ezek az események változó mértékű s neurológiai károsodást eredményeztek, beleértve a tartós vagy maradandó bénulást (lásd 4.4 pongt).
e
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek m Nagyon gyakori: Májenzimszint-emelkedés (főleg transzaminázok , a normál értékek f első határának >3-szorosa) e
* y
Nem gyakori: Hepatocelluláris májkárosodás , l Ritka: Kolesztatikus májkárosodás * é
d
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei e Gyakori: Urtikária, pruritusz, eritéma g Nem gyakori: Bullózus dermatitisz n Ritka: Alopécia* e Ritka: Cutan vasculitis*, bőrnekrózis* általában az injekció lhielyén fordul elő (ezeket a bőrjelenségeket általában purpura vagy infiltrálódó és fátjadalmas eritemotózus plakkok megjelenése előzi meg). a Csomók az injekció beadásának helyén * (gyulladzásos csomók, melyek nem enoxaparin-tartalmú cisztikus képződmények). Ezek néhány nap alaott felszívódnak és nem teszik szükségessé a kezelés felfüggesztését. h A csont- és izomrendszer valamint a kötőszöavet betegségei és tünetei Ritka: Oszteoporózis* hosszú távú (3b hónapnál tovább tartó) kezelést követően
m
Általános tünetek, és az alkalmazláos helyén fellépő reakciók Gyakori: Az injekció beadaásának helyén jelentkező hematóma, fájdalom és egyéb reakciók (például ödéma, vérzés,g hiperszenzitivitás, gyulladás, csomó, fájdalom vagy reakció) Nem gyakori: Lokálisr irritáció; bőrnekrózis az injekció beadásának helyén
fo
Laboratóriumi és erg yéb vizsgálatok eredményei Ritka : Hypeerkalaemia*(lásd 4.4 és 4.5 pontok)
z
A kiválaszstott mellékhatások leírása Vérzéseyk Ezekg közé tartoztak a súlyos vérzések, amelyeket a betegek mintegy 4,2%-ánál jelentettek (sebészeti beóavatkozáson átesett betegek). Ezek közül némelyik halálos kimenetelű volt. A sebészeti ybeavatkozáson átesett betegeknél a vérzéses szövődményeket akkor sorolták a súlyos kategóriába, (1) g ha a vérzés jelentős klinikai következménnyel járt, vagy ha (2) > 2 g/dl hemoglobinszint-csökkenés A következett be, illetve 2 vagy több egység vérkészítmény transzfúziója vált szükségessé. A retroperitoneális és intrakraniális vérzéseket mindig a súlyos kategóriába sorolták. A többi antikoaguláns szerhez hasonlóan, bizonyos kockázati tényezők egyidejű fennállása esetén vérzés jelentkezhet. Ezek közé sorolhatók: vérzésre hajlamosító organikus léziók, invazív beavatkozások vagy egyéb hemosztázisra ható gyógyszerek egyidejű alkalmazása (lásd a 4.4 és 4.5 pont alatt).
MedDRA Profilaxis Profilaxis Mélyvénás Instabil Akut STEMI
szervrend- sebészeti belgyógyászati trombózis angina vagy kezelése
szerek szerinti beavatkozáson betegeknél kezelése non-Q
osztályozás átesett tüdőembólia miokardiális
betegeknél fennállása esetén infarktus
vagy anélkül kezelése
Vérképző- Nagyon gyakori: Gyakori: Nagyon gyakori: Gyakori: Gyakori:
s α α α α α t
zervi és Vérzés Vérzés Vérzés Vérzés Vérzés
nyirokrend- n
szeri Ritka: Nem gyakori: Ritka: Nem gyakori: ű
b z
etegségek Retro- Intrakraniális Retro- Intrakraniáliss peritoneális vérzés, Retro- peritoneális vérzés, Regtro-vérzés peritoneális vérzés peritoneeális vérzés vérzés
m
α e például hematóma, nem a beadás helyén jelentkező véraláfutás, sebhematóma, hyematúria, orrvérzés és emésztőrendszeri vérzés. l
é
Trombocitopénia és trombocitózis d
e
MedDRA Profilaxis Profilaxis Mélyvénás Ignstabil angina Akut STEMI
szerv- sebészeti belgyógyászati trombózis nvagy non-Q kezelése
rendszerek beavatkozáson betegeknél kezelése e miokardiális
s i
zerinti átesett tüdőembóllia infarktus
osztályozás betegeknél fennáltláasa esetén kezelése
vagay anélkül
Vérképző- Nagyon gyakor i: Nem gyakori: Nzagyon gyakori: Nem gyakori: Gyakori:
ß ß ß
szervi és Trombocitózis Trombocito- oTrombocitózis Trombocito- Trombocitózis nyirokrend- pénia h pénia Trombocito-szeri pénia
betegségek a
Gyakori: b Gyakori: Nagyon ritka: Trombocitopénia Trombocitopénia Immun-m allergiás lo trombocitopénia
a
rg
ß
emelkedett vérlemefzkoeszám: > 400 G/l
r
Gyermekek és seerdülők Az enoxaparzin-nátrium biztonságosságát és hatásosságát gyermekek esetében nem igazolták (lásd 4.2 pont). s
y
Feltégtelezett mellékhatások bejelentése A ógyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez yfontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen g kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A
4.9 Túladagolás
Jelek és tünetek Az enoxaparin-nátrium esetleges túladagolása intravénás, extrakorporális vagy szubkután alkalmazást követően vérzéses szövődményekhez vezethet. Per os alkalmazva még nagy adag esetén sem valószínű, hogy az enoxaparin-nátrium felszívódik.
Kezelés Az antikoaguláns hatás nagymértékben közömbösíthető intravénasan alkalmazott, lassú protamin injekcióval. A protamin adagja a beadott enoxaparin-nátrium mennyiségétől függ, 1 mg protamin 100 NE (1 mg) enoxaparin-nátrium antikoaguláns hatását közömbösíti, amennyiben az enoxaparin alkalmazása 8 órán belül történt. Amennyiben több, mint 8 óra telt el az enoxaparin alkalmazása óta, vagy ha úgy határoznak, hogy egy második adag protamin adása szükséges, akkor infúzió formájában 0,5 mg protamin adható minden 100 NE (1 mg) enoxaparin-nátrium közömbösítésére. 12 órával az t enoxaparin-nátrium injekciót követően nem szükséges a protamint alkalmazni. Azonban még nagy n dózisú protaminnal sem közömbösíthető teljesen az enoxaparin anti-Xa aktivitása (legfeljebb 60%- ű ban) (lásd a protamin sók alkalmazására vonatkozó utasításokat). z
s
g
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK e
m
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
e
Farmakoterápiás csoport: Antitrombotikus gyógyszerek, heparin csoport. ATC kód: Bl0y1A B05
é
A Thorinane hasonló biológiai gyógyszer. Részletes információ az Európai Gyódgyszerügynökség honlapján (http://www.ema.europa.eu) érhető el. e
g
Farmakodinámiás hatások n Az enoxaparin alacsony, hozzávetőlegesen 4500 dalton molekulatö meegű heparin, amelyben szétválik a standard heparin antitrombotikus és antikoaguláns hatása. A hatólainyag egy nátriumsó.
a
In vitro tisztított rendszerben az enoxaparin-nátriumnak erőst anti-Xa aktivitása (körülbelül 100 NE/mg) és gyenge anti-IIa- vagy antitrombin-aktiviatása (körülbelül 28 NE/mg) van; ezek aránya
3 z
,6. Ezek az antikoaguláns hatások antitrombin- III o(ATIII) által mediáltak és emberben antitrombotikus aktivitást eredményeznek. h Az anti-Xa/IIa aktivitáson túl az enoxaparin-anátrium további antitrombotikus és gyulladásgátló tulajdonságait azonosították egészséges vbizsgálati alanyokban és betegekben, valamint nem klinikai modellekben. Ezek közé a tulajdonsámgok közé sorolható egyéb véralvadási faktorok, mint pl. a VIIa faktor ATIII függő gátlása, az endoogén Szöveti Faktor Útvonal Inhibitor (TFPI) felszabadulásának serkentése, valamint a von Willeblrand faktor (vWF) vaszkuláris endotélből a vérkeringésbe történő felszabadulásának csökkentésea. Ezek a faktorok ismerten hozzájárulnak az enoxaparin-nátrium teljes antitrombotikus hatásáhozr. g Megelőző terápiaként aolkalmazva az enoxaparin-nátrium nem módosítja szignifikáns mértékben az aPTI-t. Kuratív teráp ifaként alkalmazva a maximális hatás elérésekor aPTI a kontroll idő 1,5–2,2-szeresére növekedrhet.
e
Klinikai hatázsosság és biztonságosság
s
V y
énágs tromboembóliás esemény (VTE) megelőzése műtét kapcsán óA VTE kiterjesztett profilaxisa ortopédiai műtétet követően: yVTE kiterjesztett profilaxisában végzett kettős vak vizsgálatban, amelyben 179, VTE-vel előzőleg g nem kezelt, csípőprotézis-műtéten átesett beteg vett részt, és a kórházi tartózkodás során kezdeti kezelésként 4000 NE (40 mg) sc. enoxaparin-nátriumot alkalmaztak, a betegeket úgy randomizálták, A hogy a kórházból való elbocsátást követően 3 hétig vagy napi egyszer 4000 NE (40 mg) sc. enoxaparin-nátriumot (n=90), vagy placebót (n=89) kaptak. A mélyvénás trombózis (DVT) incidenciája a kiterjesztett profilaxis során szignifikánsan alacsonyabb volt az enoxaparin-nátrium esetében a placebohoz képest. Nem számoltak be tüdőembólia előfordulásáról, és nem jelentkezett jelentős vérzés. A hatásosságra vonatkozó adatokat az alábbi táblázatban tüntettük fel:
Enoxaparin-nátrium
4000 NE (40 mg) Placebo
naponta egyszer, sc. naponta egyszer, sc.
n (%) n (%)
Kiterjesztett profilaxisban
90 (100) 89 (100)
részesült összes beteg
Összes VTE 6 (6,6) 18 (20,2) Összes DVT (%) 6 (6,6)* 18 (20,2) t # n Proximális DVT (%) 5 (5,6) 7 (8,8) ű *p-érték vs placebo=0,008 z #p-érték vs placebo=0,537 s
g
Egy másik kettős vak vizsgálatban, amelyet 262, VTE-vel nem érintett, csípőprotézis műtéten áteesett beteg részvételével végeztek, és ahol a kórházi tartózkodás során kezdeti kezelésként 4000 NE (40 mg) sc. enoxaparin-nátriumot alkalmaztak, a betegeket úgy randomizálták, hogy a kórh ázmból való elbocsátást követően 3 hétig vagy napi egyszer 4000 NE (40 mg) sc. enoxaparin-nátriumeot (n=131), vagy placebót (n=131) kaptak. A VTE indidenciája az első vizsgálathoz hasonlóan szligynifikánsan alacsonyabb volt a kiterjesztett profilaxis során az enoxaparin-nátrium csoportbané, mint a placebocsoportban mind az összesített VTE (enoxaparin-nátrium: 21 [16%], illedtve placebo: 45 [34,4%]; p=0,001), mind a proximális DVT (enoxaparin-nátrium: 8 [6,1%], eilletve placebo: 28 [21,4%]; p=<0,001) tekintetében. A jelentős vérzések tekintetében nem mgutatkozott eltérés az enoxaparin-nátriumot és a placebót kapó csoport között. n
e
A mélyvénás trombózis (DVT) kiterjesztett profilaxisa onkolólig iai műtét kapcsán Egy kettős vak, multicentrikus vizsgálatban az enoxaparin-náatrium négy hétig, illetve egy hétig alkalmazott profilaktikus adagjának hatásosságát és biztonsátgosságát hasonlították össze 332 olyan betegnél, akiknél hasi vagy medenceűri daganat eltávolítaására elektív műtétet hajtottak végre. A betegek 6–10 napig naponta kaptak enoxaparin-nátriumzot (4000 NE (40 mg)sc.), majd véletlen besorolás alapján újabb 21 napig kaptak enoxaparino-nátriumot, vagy placebót. Kétoldali venográfiát végeztek a 25. és a 31. nap között, illetve koráb bhan, ha a vénás tromboembólia tüneteit észlelték. A betegeket három hónapig követték. A hasi vagy medencei daganat műtétjét követően az négyhetes enoxaparin-nátrium profilaxis szignifikánbsan csökkentette a venográfiával kimutatott trombózis incidenciáját az egyhetes enoxaparin-mnátrium profilaxishoz képest. A kettős vak fázis végén a vénás tromboembólia előfordulási arányao 12,0% (n=20) volt a placebocsoportban, illetve 4,8% (n=8) az enoxaparin-nátriumot csoportbanl; p=0,02. Ez a különbség három hónap elteltével is fennállt (13,8% szemben az 5,5%-kal[n=23 vearsus 9], p=0,01). A vérzés vagy egyéb szövődmények tekintetében nem jelentkeztek különbségek rsegm a kettős vak, sem a követéses fázisban.
o
Vénás tromboemból iaf megelőzése akut belgyógyászati betegség miatt várhatóan csökkent mobilizású betegeknél r Egy kettős vak,e multicentrikus, párhuzamos csoportos vizsgálatban naponta egyszer, sc. alkalmazott enoxaparin-nzátrium 2000 NE (20 mg) és 4000 NE (40 mg) adagját hasonlították össze a placebóval
D s
VT myegelőzésében akut betegség miatt korlátozott mobilitású belgyógyászati betegeknél (definíció: a meggtett távolság <10 méter ≤3 nap alatt). A vizsgálatban szívelégtelenségben (NYHA III. vagy IVó. stádium); akut légzési elégtelenségben, szövődményekkel járó krónikus légzési elégtelenségben, yvalamint akut fertőzésben vagy akut reumás betegségben szenvedő betegeket vonták be, ha a VTE-nek g legalább egy kockázati tényezője is fennállt (≥75 éves életkor, daganat, korábbi VTE, obezitás, visszértágulat, hormonkezelés, valamint krónikus szív- vagy légzési elégtelenség). A Összesen 1102 beteget vontak be a vizsgálatba, és 1073 beteg részesült 6–14 napig tartó kezelésben (az átlagos időtartam 7 nap volt). Az enoxaparin-nátrium naponta egyszer 4000 NE (40 mg) sc. adagja szignifikánsan csökkentette a VTE incidenciáját a placebóhoz képest. A hatásossági adatokat az alábbi táblázatban tüntettük fel:
Enoxaparin- Enoxaparin- Placebo
nátrium nátrium
2000 NE (20 mg) 4000 NE (40 mg) n (%)
naponta egyszer, naponta egyszer,
sc. sc.
n (%) n (%)
Az összes, akut 287 (100) 291 (100) 288 (100)
betegséggel kezelt
belgyógyászati beteg
4 t
Összes VTE (%) 3 (15,0) 16 (5,5)* 43 (14,9) n Összes DVT (%) 43 (15,0) 16 (5,5) 40 (13,9) ű
z
Proximális DVT (%) 13 (4,5) 5 (1,7) 14 (4,9) s VTE = vénás tromboembóliás események, beleértve a DVT-t, PE-t, valamint a g tromboembóliás eredetűnek ítélt halálozást is e
- p-érték vs placebo =0,0002 m
A beválasztást követően körülbelül 3 hónappal a VTE incidenciája szignifikánsan alacsoenyabb maradt
a y
4000 NE (40 mg) enoxaparin-nátriummal kezelt csoportban, mint a placebocsoportlban. Az összes vérzés előfordulása 8,6%, a jelentős vérzéseké 1,1% volt a placebocsopéortban, 11,7% és 0,3% a az enoxaparin-nátrium 2000 NE (20 mg) adagjával, valamint 12,6% és 1d,7% az enoxaparin-nátrium 4000 NE (40 mg) adagjával. e
g
Tüdőembóliával kísért vagy a nélküli mélyvénás trombózis kezelése n Egy multicentrikus, párhuzamos csoportos vizsgálatban 900, tüdőe mebóliával (PE) kísért vagy a
n i
élküli, akut alsó végtagi mélyvénás trombózissal érintett betegelt randomizáltak kórházi kezelésre a következők szerint: (i) naponta egyszer 150 NE/kg (1,5 mg/tkag) sc. enoxaparin-nátrium, (ii) 12 óránként 100 NE/kg (1 mg/kg) sc. enoxaparin-nátriuma vagy (iii) iv. bolus heparin (5000 NE), amelyet folyamatos infúzió követett (a cél az 55–85 mzásodperces aPTI elérése volt). Összesen 900 beteget randomizáltak, és valamennyi beteg kapoott kezelést. Minden beteg warfarin-nátriumot is kapott (a dózist a protrombin idő alapján módosíhtották, hogy az INR értéke 2,0–3,0 közötti legyen), amelyet az enoxaparin-nátrium vagy a hagyomá nyos heparinterápia megkezdése után 72 órán belül kezdtek meg és 90 napig folytattak. Enoxbaparin-nátriumot vagy hagyományos heparinterápiát alkalmaztak legalább 5 napig, illetve mindaddig, amíg a megcélzott warfarin-nátrium INR értéket el nem érték. Mindkét enoxaparin-nátrium kezelési protokoll egyenértékű volt a hagyományos heparinterápiával a kiújuló vénásl toromboembolizáció (DVT és/vagy PE) kockázatának csökkentése tekintetében. a A hatásossági adatokat az aglábbi táblázatban tüntettük fel:
r
o Enoxaparin- Enoxaparin- Heparin
f n
r átrium nátrium aPTI-hez igazított
e 150 NE/kg 100 NE/kg iv. terápia
z (1,5 mg/kg) (1 mg/kg) naponta n (%)
s naponta egyszer, kétszer, sc.
y sc. n (%)
g n (%)
ó 2
y Az összes PE-vel 98 (100) 312 (100) 290 (100)
g kísért vagy a nélküli
DVT-vel kezelt
A beteg
Összes VTE (%) 13 (4,4)* 9 (2,9)* 12 (4,1)
Csak DVT (%) 11 (3,7) 7 (2,2) 8 (2,8) Proximális DVT 9 (3,0) 6 (1,9) 7 (2,4) (%)
PE (%) 2 (0,7) 2 (0,6) 4 (1,4) VTE = vénás tromboembóliás esemény (mély vénás trombózis és/vagy tüdőembólia) Az összes VTE kezelési különbsége: CI (95%):
- napi egyszeri enoxaparin-nátrium vs heparin (-3,0–3,5)
- 12 óránként alkalmazott enoxaparin-nátrium vs heparin (-4,2–1,7).
Jelentős vérzés 1,7%-ban jelentkezett a napi egyszer 150 NE/kg (1,5 mg/kg) enoxaparin-nátriumot, t 1,3%-ban a napi kétszer 100 NE/kg (1 mg/kg) enoxaparin-nátriumot, valamint 2,1%-ban a heparint n alkalmazó csoportban. ű
z
Instabil angina és nem ST-elevációval járó miokardiális infarktus kezelése s Egy nagy volumenű, multicentrikus vizsgálatba 3171 beteget választottak be, instabil angina vagy g non-Q miokardiális infarktus akut fázisában. A betegeket úgy randomizálták, hogy napi egyszer 1e00– 325 mg acetilszalicilsav alkalmazása mellett 12 óránként 100 NE/kg (1 mg/kg) sc. enoxaparimn-nátriumot, vagy nem frakcionált iv. heparint kaptak az aPTI-hez igazítva. A betegeket minim um 2 napig, maximum 8 napig kellett kórházi kezelésben részesíteni, amíg vagy az állapotuke klinikailag
s y
tabilizálódott, vagy revaszkularizációs beavatkozás történt, vagy elbocsátották őket.l A betegeket 30 napig követték. A heparinhoz képest az enoxaparin-nátrium szignifikánsan csökékentette az angina pectoris, a miokardiális infarktus és a halál kombinált incidenciáját, amely a 14d. napra 19,8%-ról 16,6%-ra csökkent (a relatív kockázat csökkenése 16,2%). A kombinált incidencia csökkenése 30 nap után is fennmaradt (23,3%-ról 19,8%-ra; a relatív kockázat 15%-os csökkgenése). Nem volt szignifikáns különbség a jelentős vérzések tekintetében, nohan gyakrabban alakult ki vérzés a sc. injekció beadási helyén. e
li
ST-elevációval járó akut miokardiális infarktus kezelése (STtEaMI) Egy nagy volumenű multicentrikus vizsgálatban 20 479 faibrinolitikus terápiára alkalmas STEMI beteget randomizáltak vagy enoxaparin-nátrium kezelézsre egyszeri 3000 NE (30 mg) iv. bólusban és azzal egyidőben további 100 NE/kg (1 mg/kg) sc. inojekció formájában, amelyet 100 NE/kg (1 mg/kg) sc. adagok követtek 12 óránként; vagy intravénáshan alkalmazott, az aktivált tromboplasztinidőhöz (aPTI) igazított nem-frakcionált heparin kezelé sre 48 órán át. Valamennyi beteg legalább 30 napon keresztül acetilszalicilsav-kezelésben is részaesült. Az enoxaparin-nátrium adagolási stratégiáját a súlyos vesekárosodásban szenvedő és a 7b5 éves vagy idősebb betegek esetén módosították. Az sc. enoxaparin-nátrium injekciókat a kórmházi elbocsátás idejéig, vagy maximum 8 napig (amelyik előbb bekövetkezett) alkalmazták. lo 4716 perkután koronária intervaencióval kezelt beteg kapott vak elrendezés szerinti adjuváns, antitrombotikus vizsgálati kgészítményt. Ebből következően az enoxaparin-nátrium kezelésben részesülő beteg esetén a PrCI enoxaparin-nátrium kezelés mellett zajlott (átállás nélkül) a korábbi klinikai vizsgálatokbafno meghatározott adagolás szerint, pl. nem adtak újabb adagot abban az esetben, ha az utolsó sc. adrag ot a ballon felfújását megelőző 8 órán belül adták be, illetve 30 NE/kg (0,3 mg/kg) enoexaparin-nátrium iv. bólust alkalmaztak, amennyiben az utolsó sc. adagot a ballon felfújását mezgelőző 8 órán túl adták be. Az enoxapsarin-nátrium a nem-frakcionált heparinhoz képest 17%-os relatív rizikócsökkenéssel, szignifikyánsan csökkentette (p<0,001) az elsődleges végpont, a bármely okból bekövetkezett halál vagyg az ismételt miokardiális infarktus (összesített végpont) incidenciáját a randomizálást követő első 30ó napon belül (9,9% az enoxaparin-nátrium csoportban; 12,0% a nem-frakcionált heparin ycsoportban). g Az enoxaparin-nátrium kezelés előnyei, melyek számos hatásossági végpontban megnyilvánultak, a A 48. órában jelentkeztek, amikor az ismételt miokardiális infarktus relatív kockázatának 35%-os csökkenését észlelték a nem-frakcionált heparint alkalmazó csoporthoz képest (p<0,001). Az enoxaparin-nátrium kedvező hatása az elsődleges végpont tekintetében egységesen megmutatkozott valamennyi kulcsfontosságú alcsoportban, így az életkor, a nem, az infarktus lokalizációja, az anamnézisben szereplő cukorbetegség, az anamnézisben szereplő miokardiális infarktus, az alkalmazott fibrinolitikum típusa és a vizsgálati készítmény alkalmazásáig eltelt idő vonatkozásában.
Az enoxaparin-nátrium kezelés hatása szignifikánsan kedvezőbb volt a nem-frakcionált heparinhoz viszonyítva a randomizációt követő 30 napon belül a PCI-vel kezelt (23%-os relatív rizikócsökkenés) vagy a csak gyógyszeres kezelésben részesült betegek esetén (15%-os relatív rizikócsökkenés, p=0,27 az interakcióra). Az összetett végpont (halál, újabb miokardiális infarktus vagy koponyaűri vérzés a 30. napig) aránya (a nettó klinikai előny mérőszáma) szignifikánsan ritkábban következett be (p<0,0001) az enoxaparin-nátrium csoportban (10,1%) a heparincsoporttal összehasonlítva (12,2%), ami a relatív kockázat 17%-os csökkenését jelenti az enoxaparin-nátrium kezelésben részesülők javára. t A jelentős vérzés incidenciája a 30 napon szignifikánsan magasabb volt (p<0,0001) az enoxaparin- n nátrium csoportban (2,1%), mint a heparincsoportban (1,4%). A gyomor-bélrendszeri vérzés ű incidenciája magasabb volt az enoxaparin-nátriummal kezelt csoportban (0,5%), mint a z heparincsoportban (0,1%), míg a koponyaűri vérzés incidenciája hasonló volt mindkét csoportban s (enoxaparin-nátriummal 0,8%, heparinnal 0,7%). g Az enoxaparin-nátrium kezelés első 30 napja során megfigyelt elsődleges végpontra gyakorolt e kedvező hatása fennmaradt a 12 hónapos követési periódus alatt. m Májkárosodás e
I y
rodalmi adatok alapján a májcirrózisban szenvedő betegeknél (Child-Pugh B-C stádlium) az enoxaparin-nátrium 4000 NE (40 mg) dózisban alkalmazva biztonságosnak és hatáésosnak tűnik a véna portae-trombózis megelőzésében, azonban figyelembe kell venni, hogy a közöldt vizsgálatoknak korlátai lehetnek. Májkárosodásban szenvedő betegek esetében óvatosan kelel eljárni a vérzés fokozott kockázatának lehetősége miatt (lásd 4.4 pont). Májcirrózisban szenvedő bgetegek esetében (Child-Pugh A, B vagy C stádium) nem végeztek formális dóziskereső klinikai vizsngálatokat.
e
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok li
ta
Általános jellemzők a Az enoxaparin-nátrium farmakokinetikai paramétereit zelsősorban a plazma anti-Xa, valamint az anti- IIa aktivitásának időbeli változása alapján tanulmánoyozták a javasolt adagolási tartományokban, egyszeri és ismételt sc. alkalmazást, illetve az eghyszeri iv. beadást követően. Az anti-Xa és az anti-IIa farmakokinetikai aktivitások mennyiségi megha tározására validált amidolítikus módszerekkel került sor. a
b
Felszívódás m Az enoxaparin-nátrium abszolút bliohasznosulása sc. injekció után az anti-Xa aktivitás szerint közel 100%. a
g
Különféle adagokat, gyógryszerformákat és adagolási rendeket lehet alkalmazni: Az átlagos maximálisf polazma anti-Xa aktivitás a sc. injekció után 3–5 órával figyelhető meg és 2000 NE, 4000 NEr, 100 NE/kg és 150 NE/kg (20 mg, 40 mg, 1 mg/kg és 1,5 mg/kg) adagban történő egyszeri sc. adaegolás után az anti Xa aktivitás körülbelül eléri a 0,2, 0,4, 1,0 illetve 1,3 anti-Xa NE/ml-
- t. z
s
3000 NEy (30 mg) iv. bolus, majd közvetlenül utána 12 óránként 100 NE/kg (1 mg/kg) sc. adagolás hatásgára a kiindulási maximális anti-Xa szint 1,16 NE/ml-nek adódott (n=16), az átlagos expozíció peódig a dinamikus egyensúlyi szint 88%-ának felelt meg. A dinamikus egyensúlyi állapot a kezelés ymásodik napján áll be.
g
A Ismételt sc. alkalmazással, napi egyszeri 4000 NE (40 mg) és napi egyszeri 150 NE/kg (1,5 mg/kg) protokollok mellett egészséges önkénteseknél a dinamikus egyensúlyi állapot a 2. napon állt be, az átlagos expozíciós arány hozzávetőlegesen 15%-kal magasabb volt, mint egy egyszeri adagolást követően. A napi kétszer 100 NE/kg (1 mg/kg) sc. protokollal a dinamikus egyensúlyi állapot a 3–
- 4. napon áll be; az átlag expozíció körülbelül 65%-kal magasabb, mint egyszeri adagolást követően, az
anti-Xa aktivitási szint középértékének maximuma és mélypontja körülbelül 1,2 illetve 0,52 NE/ml.
Az injekció térfogata és dóziskoncentrációja a 100–200 mg/ml tartományban nem befolyásolja a farmakokinetikai paramétereket egészséges önkénteseknél. Az enoxaparin-nátrium farmakokinetikája a javasolt adagolási tartományokban lineárisnak mutatkozik. Az egyéni betegeken belüli és betegek közti variabilitás kismértékű. Ismételt sc. alkalmazást követően nem jelentkezik akkumuláció. A plazma anti-IIa aktivitása sc. alkalmazást követően hozzávetőlegesen tízszer alacsonyabb, mint az t anti-Xa aktivitás. Az anti-IIa aktivitási szint átlagának maximuma hozzávetőlegesen 3–4 órával az sc. n injekciót követően figyeltek meg, ami naponta kétszer 100 NE/kg (1 mg/kg) és naponta egyszer ű 150 NE/kg (1,5 mg/kg) ismételt alkalmazása után 0,13 NE/ml illetve 0,19 NE/ml értékeket ér el. z
s
Eloszlás g Az enoxaparin-nátrium anti-Xa aktivitás tényleges megoszlási térfogata körülbelül 4,3 liter, és e megközelíti a vértérfogatot. m Biotranszformáció e
A y
z enoxaparin-nátrium elsősorban a májban metabolizálódik deszulfatációval és/vagly depolimerizációval, kisebb molekulasúlyú részekre, és ezzel együtt a biológiai hatékonyság nagyban csökken. d
e
Elimináció g Az enoxaparin-nátrium clearance-e alacsony, 150 NE/kg (1,5 mg/kg) 6n órás iv. infúziót követően az átlagos anti-Xa plazmaclearance 0,74 l/h . e Az elimináció monofázisosnak tűnik, a felezési idő körülbelül azl iegyszeri sc. dózis utáni 5 órától az ismételt adagolást követő 7 óráig terjed. ta Az aktív fragmentumok veseclearance-e a beadott adag haozzávetőlegesen 10%-ának felel meg, az aktív és nem aktív fragmentumok vesén keresztüli teljezs kiürülése pedig a dózis 40%-át teszi ki.
o
Speciális populációk h Idősek Egy populációs szintű farmakokinetikai elemazés eredményei alapján az enoxaparin-nátrium kinetikai profilja időseknél normál vesefunkció esebtén nem tér el a fiatalabbakétól Mivel azonban a vesefunkció az életkor előrehaladtával beszűkül, imdős betegeknél csökkenhet az enoxaparin-nátrium eliminációja (lásd 4.2 és 4.4 pont). lo
a
Májkárosodás g Egy vizsgálatban, amelybren előrehaladott cirrózisban szenvedő betegeket kezeltek napi egyszeri 4000 NE (40 mg) enofxoaparin-nátriummal, a maximális anti-Xa aktivitás csökkenése a májkárosodás súlyosságának mérrté kével függött össze (Child–Pugh stádiumok szerint), amit elsősorban annak tulajdonitottak, ehogy a májkárosodásban szenvedő betegeknél az ATIII-szint a csökkent ATIII szintézis következtébezn alacsonyabb.
s
Vesekáryosodás Az angti-Xa plazmaclearance és a kreatinin clearance között lineáris kapcsolat figyelhető meg diónamikus egyensúlyi állapotban, ami arra utal, hogy vesekárosodás esetén a betegekben csökken az yenoxaparin-nátrium clearance-e. Közepes (kreatinin clearance 30–50 ml/perc), illetve enyhe (kreatinin g clearance 50–80 ml/perc) vesekárosodásban szenvedő betegek esetében napi egyszeri 4000 NE A (40 mg) ismételt sc. adagolása mellett kis mértékben növekszik az anti-XA expozíció, amelyet az AUC értéke jellemez dinamikus egyensúlyi állapotban. Súlyos vesekárosodásban (kreatinin clearance <30 ml/perc) napi egyszeri 4000 NE (40 mg) ismételt sc. adagolása mellett az AUC-érték szignifikánsan, átlagosan 65%-kal emelkedik dinamikus egyensúlyi állapotban (lásd 4.2 és 4.4 pont).
Hemodialízis Az enoxaparin-nátrium farmakokinetikája hasonlónak tűnt a kontrollcsoportban tapasztalthoz egyszeri 25 NE, 50 NE, vagy 100 NE/kg (0,25, 0,50 vagy 1,0 mg/kg) iv. dózis alkalmazását követően, ugyanakkor a kontrollcsoporthoz képest kétszer magasabb AUC-értéket mértek. Testtömeg Napi egyszeri 150 NE/kg (1,5 mg/kg) ismételt sc. adását követően az anti-Xa aktivitás átlagos AUC értéke alig 2volt magasabb dinamikus egyensúlyi állapotban elhízott egészséges önkénteseknél (BMI t 30-48 kg/m ), mint a nem obez kontrollok körében, míg a maximális plazma anti-Xa aktivitás nem n emelkedett. Az obez, sc. adagolásban részesülő betegeknél a testtömeghez viszonyított clearance ű alacsonyabb volt. z
s
Amikor az adagolást nem a testtömeghez igazították, egyszeri 4000 NE (40 mg) sc. dózist követően gaz anti-Xa expozíció 52%-kal volt magasabb a kis testtömegű (<45 kg-os) nők és 27%-kal volt magaesabb kis testtömegű (<57 kg-os) férfiak esetében, mint a normál testtömegű alanyoknál (lásd 4.4 pmont). Farmakokinetikai interakciók: e
N y
em észleltek farmakokinetikai interakciót az enoxaparin és az azzal párhozamosan lalkalmazott trombolitikumok között. é
d
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei e
g
A toxicitási vizsgálatokban az enoxaparin-nátrium antikoaguláns hatásnán kívül nem tapasztaltak nemkívánatos hatásokat patkányokon és kutyákon sc. adott 15 mg/ keg/nap adaggal 13 héten át, illetve patkányokon és majmokon sc. és iv. adott 10 mg/kg/nap adaggall i26 héten át. Az enoxaparin nem bizonyult mutagénnek in vitro vizsgálattoakban, beleértve az Ames-tesztet, egér limfóma-mutációs tesztet, humán limfocita-aberráció vizasgálatot, és in vitro patkány csontvelőkromoszóma-aberrációs tesztet. z
o
Vemhes patkányokon és nyulakon végzett vizsgáhlatokban a sc. alkalmazott enoxaparin-nátrium 30 mg/kg/nap adagig nem mutatott semmilyen teratogén vagy fötotoxikus hatást. Az enoxaparin nem befolyásolta a fertilitást és a reproduktív képaességet a hím és nőstény patkányokon, szubkután alkalmazott 20 mg/kg/nap adagokig. b
m
lo
6. GYÓGYSZERÉSZETaI JELLEMZŐK
g
6.1 Segédanyagok felsrorolása
fo
Injekcióhoz való víz
r
6.2 Inkompaetibilitások
z
S s
- c. injekyció
Ez a ggyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel.
ó
yIv. (bólus) injekció (kizárólag akut STEMI indikáció esetén): g Az enoxaparin-nátrium biztonságosan alkalmazható fiziológiás sóoldattal (0,9%-os NaCl) vagy 5%-os dextróz oldattal (lásd 4.2 pont). A
6.3 Felhasználhatósági időtartam
Előretöltött fecskendő 2 év 9 mg/ml koncentrációjú (0,9%-os) nátrium-klorid oldatos injekcióval vagy 5%-os glükózzal hígított
gyógyszer 8 óra
6.4 Különleges tárolási előírások
Legfeljebb 25°C-on tárolandó. Nem fagyasztható!
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése t
n
0,8 ml oldat rögzített tűvel és tűvédővel ellátott, klórbutil gumidugóval és piros polipropilén ű dugattyúrúddal lezárt átlátszó, színtelen, I-es típusú semleges üvegből készült, beosztással ellátott z fecskendőben. s
g
2 db vagy 10 db előretöltött fecskendő dobozban. e Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. m
e
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készíltmyény
kezelésével kapcsolatos információk é
d
HASZNÁLATI UTASÍTÁS AZ ELŐRETÖLTÖTT FECSKENDŐKHÖeZ
g
Hogyan kell beadni magának a Thorinane injekciót? n Ha Ön képes rá, hogy magának adja be az injekciót, kezelőorvosa veagy a gondozását végző egészségügyi szakember megmutatja Önnek, hogyan kell beadni ia z injekciót. Ne próbálja meg beadni magának az injekciót, ha nem tanították meg rá, hogyan kell. Hal nem biztos benne, hogyan kell csinálni, azonnal beszéljen kezelőorvosával vagy a gondozátsáat végző egészségügyi szakemberrel.
a
Mielőtt beadná magának a Thorinane injekciót z
- Ellenőrizze a gyógyszeren a lejárati dátumot.o A lejárati dátum után ne használja fel.
- Ellenőrizze, hogy a fecskendő nem sérül t, hés a benne található gyógyszer átlátszó oldat. Ha nem,
használjon másik fecskendőt. a
| - | Ne alkalmazza ezt a gyógyszert, hab bármilyen elváltozást észlel a készítmény küllemében. |
| - | Gondoskodjon róla, hogy tudja, mennyit kell befecskendezni. |
| - | Vizsgálja meg a hasát, és ellenmőrizze, hogy az utolsó injekció okozott-e bőrpírt, elszíneződést, |
duzzanatot, váladékozást, illloetve fájdalmas-e még, és ha igen, akkor beszéljen kezelőorvosával vagy a gondozását végzaő egészségügyi szakemberrel.
- Döntse el, hová fogjag befecskendezni a gyógyszert. Az injekció beadásának helyét minden
alkalommal váltogarssa a has jobb és bal oldala között. Ezt a gyógyszert a has bőre alá kell befecskendeznif, ode nem túl közel a köldökhöz vagy esetleges hegszövethez (ezektől legalább 5 cm-es távorl ságot kell tartani).
- Az előreteöltött fecskendő kizárólag egyszeri használatra szolgál.
z
A Thorinasne öninjekciózására vonatkozó utasítások
- 1) Syzappannal és vízzel mosson kezet, valamint mossa meg azt a területet, ahová az injekciót be
gfogja adni. Szárítsa meg a bőrfelületet. 2)ó Kényelmes helyzetben üljön le vagy feküdjön le, hogy ellazuljon. Ügyeljen rá, hogy lássa azt a y helyet, ahová az injekciót adni fogja. Ideális helyszín az injekciózáshoz egy fotel, támlás heverő g vagy párnákkal megemelt fejrészű ágy.
- 3) Válasszon ki egy területet hasa jobb vagy bal oldalán. Ennek legalább 5 cm-re kell lennie a
A köldökétől az oldala felé. Ne feledje: Ne adja be magának az injekciót a köldökéhez 5 cm-nél közelebbi helyre, illetve már meglévő hegek vagy véraláfutások környékére. Váltogassa az injekció helyén a hasa bal és jobb oldala között, attól függően, hogy legutóbb hová adta az injekciót.
- 4) Óvatosan húzza le a tű kupakját a fecskendőről. Dobja el a kupakot. A fecskendő előretöltött, és
készen áll a használatra.
M t ielőtt beadná magának az injekciót, ne nyomja a dugattyút a légbuborékok eltávolítása érdekében. n Ez veszteséghez vezethet a gyógyszer mennyiségéből. Miután levette a kupakot, ügyeljen rá, hogy a tű ű ne érjen hozzá semmihez. Ez azért fontos, hogy a tű tiszta (steril) maradjon. z
s
- 5) Tartsa a fecskendőt abban a kezében, amelyikkel írni szokott (mint egy ceruzát), másik kezévegl
pedig a hasán óvatosan csípje össze a megtisztított területet a mutatóujja és a hüvelykujja e között, hogy egy bőrredő keletkezzen. m
Ügyeljen rá, hogy a bőrredőt az injekció beadása alatt mindvégig tartsa. e
ly
- 6) A fecskendőt úgy tartsa, hogy a tű lefelé mutasson (függőlegesen, 90º-os széögben). Szúrja be a
tű teljes hosszát a bőrredőbe. d
e
g
n
e
li
ta
a
z
7 o
) Ujjával nyomja le a dugattyút. Ennek hat áhsára a gyógyszer beáramlik a hasfal zsírszövetébe. Ügyeljen rá, hogy a bőrredőt az injekcaió beadása alatt mindvégig tartsa.
b
- 8) Egyenes vonalban kihúzva távolítsa el a tűt.
m
lo
a
rg
fo
r
e
z
M s
iutány beadta magának az injekciót, a véraláfutás elkerülése érdekében ne dörzsölje az injekció
beadgási helyét.
ó
y9) A használt fecskendőt dobja ki a védőtokjával együtt az éles hulladékok kidobásához biztosított g tartályba. Szorosan zárja le a tartály fedelét, és a tartályt tartsa gyermekektől elzárva!
A Amikor a tartály megtelt, adja át kezelőorvosának vagy az otthoni gondozását végző
egészségügyi szakembernek megsemmisítésre. Ne dobja a háztartási hulladékba!
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Techdow Pharma Netherlands B.V. Strawinskylaan 1143, Toren C-11 1077XX Amszterdam Hollandia
t
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) n
ű
EU/1/16/1131/007 z EU/1/16/1131/008 s
g
e
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/MEGÚJÍTÁmSÁNAK
DÁTUMA
e
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 15/09/2016 ly
é
d
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA e
g
n
A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökséeg internetes honlapján (http://www.ema.europa.eu) található. li
a
t
a
z
o
h
a
b
m
lo
a
rg
fo
r
e
z
s
y
g
ó
y
g
A
Ez a gyógyszer fokozott felügyelet alatt áll, mely lehetővé teszi az új gyógyszerbiztonsági információk gyors azonosítását. Az egészségügyi szakembereket arra kérjük, hogy jelentsenek bármilyen feltételezett mellékhatást. A mellékhatások jelentésének módjairól a 4.8 pontban kaphatnak további tájékoztatást.
1. A GYÓGYSZER NEVE
t
Thorinane 10 000 NE (100 mg)/1 ml oldatos injekció n
ű
z
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL s
g
10 000 NE/ml (100 mg/ml) oldatos injekció e
m
Minden egyes előretöltött fecskendő 10 000 NE anti-Xa aktivitású (amely megfelel 100 mg -nak) enoxaparin-nátriumot tartalmaz 1,0 ml vizes oldatban. e
ly
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. é
d
Az enoxaparin-nátrium biológiai eredetű anyag, sertés bélnyálkahártyából szeármazó heparin-benzil-észter lúgos depolimerizációjával állítják elő g
n
e
3. GYÓGYSZERFORMA li
a
Oldatos injekció előretöltött fecskendőben. t Tiszta, színtelen-halványsárga oldat. a
z
o
4. KLINIKAI JELLEMZŐK h
a
4.1 Terápiás javallatok b
Thorinane felnőttek számára javallt: m Vénás tromboembóliás szövőldomény megelőzésére közepes és magas kockázatú műtéti beavatkozás esetén, különaös tekintettel az ortopédiai és általános sebészetre, beleértve a daganatok műtéti eltávolítását is.r g Vénás tromboembóoliás szövődmény megelőzésére akut betegségben (mint pl. akut szívelégtelenség , flégzési elégtelenség, súlyos fertőzések vagy rheumás megbetegedések) szenvedő belgryógyászati betegeknél, valamint a mobilitás korlátozása esetén, ami a vénás tromboembeóliás szövődmény fokozott kockázatával jár. Mélyvénzás trombózis (DVT) valamint tüdőembólia (PE) kezelésére, kivéve a valószínűleg tromboslitikus kezelést vagy sebészeti beavatkozást igénylő tüdőembóliát. Hemyodialízis során a trombusképződés megelőzése az extrakorporális keringésben. Agkut koronária szindróma: ó - I y nstabil angina és ST-elevációval nem járó akut miokardiális infarktus kezelése (NSTEMI), g orális acetilszalicilsavval kombinálva.
- ST-elevációval járó akut miokardiális infarktus (STEMI) kezelésére, beleértve a
A gyógyszeres kezelésre szoruló vagy későbbi perkután koronária intervenciót (PCI) igénylő betegeket is.
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás
Vénás tromboembóliás szövődmény megelőzésére közepes és magas kockázatú műtéti beavatkozás esetén A tromboembóliás szövődmény kialakulásának kockázata egyénileg felbecsülhető validált, kockázatbesorolási modell alapján. A tromboembólia szempontjából közepes rizikójú betegeknek az enoxaparin-nátrium ajánlott adagja 2000 NE (20 mg) naponta egy alkalommal szubkután (sc.) injekció formájában. A sebészeti beavatkozás előtt (2 órával a műtétet megelőzően) beadott 2000 NE (20 mg) enoxaparin-nátrium hatásosnak és biztonságosnak bizonyult közepes kockázatú műtéti beavatkozás esetén. t A közepes kockázatú betegeknél az enoxaparin-nátrium kezelés időtartama minimum 7-10 nap, n függetlenült a klinikai állapot (pl. mobilitás) alakulásától. A profilaktikus kezelést mindaddig folytatni ű kell, amíg a beteg mobilitása jelentősen korlátozott. z A tromboembólia szempontjából nagy rizikójú betegeknek az enoxaparin-nátrium ajánlott adagja s 4000 NE (40 mg) naponta egy alkalommal szubkután (sc.) injekció formájában, amit lehetőleg ag műtét előtt 12 órával kell elkezdeni. Amennyiben a műtét előtti 12 óránál korábban van szükseég az enoxaparin-nátrium profilaktikus alkalmazására (pl. ortopéd sebészeti beavatkozásra vmáró magas rizikójú beteg esetében), az utolsó injekciót a műtét előtt legalább 12 órával kell beadni, és a kezelést a műtétet után 12 órával kell folytatni. e o Nagyobb ortopéd sebészeti beavatkozáson áteső betegeknél kliyterjesztett, legalább 5 hétig tartó tromboprofilaxis javasolt. é o Hasi vagy kismedencei daganat műtéti eltávolításán áteső, vénáds tromboembólia (VTE) szempontjából nagy rizikójú betegeknek meghosszeabbított, legalább 4 hétig tartó tromboprofilaxis javasolt. g
n
Vénás tromboembóliás szövődmény megelőzése belgyógyászati bet egeknél Az enoxaparin-nátrium ajánlott adagja 4000 NE (40 mg) napontlai egy alkalommal szubkután injekció formájában. ta Az enoxaparin-nátrium kezelést legalább 6-14 napig kella folytatni a klinikai állapot javulásától (pl. mobilitás) függetlenül. A 14 napnál tovább tartó kezelézs előnyét nem igazolták.
o
Mélyvénás trombózis (DVT) és tüdőembólia (PEh) kezelése Az enoxaparin-nátrium sc. injekcióban adható n aponta egyszer 150 NE/kg (1,5 mg/kg) adagban, vagy naponta kétszer 100 NE/kg (1 mg/kg) adagban. Az adagolást az orvosnak minden egyes beteg esetében egyénileg kell megállapítania, beleértve a tromboembólia és a vérzés kockázatámnak értékelését is. A naponta egyszer adandó 150 NE/kg (1,5 mg/kg) adagolási sémát szövődmléonymentes esetekben, a VTE kiújulásának szempontjából alacsony rizikójú betegnél kell alkalmazani. A naponta kétszer adandó 100 NE/kg (1 mg/kg) adagolási sémát kell alkalmazni minden más beteg esetében, például túlsúlyosaknál, a tünetekkel járó tüdőembóliában szenvedőknél, tumoros bertegeknél, a visszatérő VTE-ben vagy proximális (vena iliaca) trombózisban szenvedő betegeknél.f o Az enoxaparin-enátrium kezelés időtartama átlagosan 10 nap. Orális antikoaguláns kezelést a megfelelő időpontban kzell elkezdeni (lásd a “ Váltás enoxaparin-kezelésről orális antikoagulánsra” alcímet a 4.2 pont végéns).
y
Hemgodialízis során trombusképződés megelőzésére Azó enoxaparin-nátrium javasolt adagja 100 NE/kg (1 mg/kg). yVérzés szempontjából nagy rizikójú betegeknél az adagot 50 NE/kg (0,5 mg/kg)-ra kell csökkenteni g kettős vaszkuláris bemenet esetén, vagy 75 NE/kg (0,75 mg/kg)-ra egyszeres vaszkuláris bemenet esetén.
A
Hemodialízis során az enoxaparin-nátriumot a dializáló kör artériás szárába kell adagolni a dialízis kezdetén. A fenti dózis általában 4 órás kezeléshez elegendő; amennyiben fibringyűrűk képződnének – például az átlagosnál hosszabb kezelés után, további 50–100 NE/kg (0,5–1 mg/kg) adagot lehet beadni.
Nem állnak rendelkezésre adatok olyan betegekről, akiknél az enoxaparin-nátriumot megelőzésre vagy kezelésre alkalmazták, vagy azt hemodialízis közben adták be. Akut koronária szindróma: instabil angina és NSTEMI kezelése és akut STEMI kezelése Instabil angina és NSTEMI kezelésére az enoxaparin-nátrium javasolt adagja 100 NE/kg (1 mg/kg) 12 óránként sc. injekció formájában, egyidejű thrombocytaaggregáció-gátló kezeléssel. A kezelést a klinikai állapot stabilizálódásáig, de minimum 2 napig kell folytatni. A kezelés átlagos időtartama 2–8 nap. t Amennyiben nem ellenjavallt, acetilszalicilsav alkalmazása javasolt valamennyi betegnél, per os n adott 150–300 mg telítő adaggal (acetilszalicilsavval még nem kezelt betegeknél), majd a kezelési ű stratégiától függetlenül hosszú távon 75–325 mg/nap fenntartó adaggal. z
s
Akut STEMI kezelésére az enoxaparin-nátrium javasolt adagja egyszeri intravénás (iv.) bolus g 3000 NE (30 mg) adagban plusz sc. egyetlen 100 NE/kg-os adag, amelyet további 100 NE/kge (1 mg/kg) sc. adagok követnek 12 óránként (az első két sc. adag egyenként nem haladhatmja meg a 10 000 NE [100 mg-ot]). Ezzel párhuzamosan megfelelő thrombocytaaggregáció keze lést, pl. per os acetilszalicilsav adását kell elkezdeni (75-325 mg napi egyszeri adaggal), hacsak neem
e y
llenjavallt. Az enoxaparin-kezelést 8 napig, vagy (ha az ennél korábban bekövetlkezik) a kórházi elbocsátás időpontjáig kell fenntartani. Amikor trombolitikummal együtt alkalémazzák (fibrinspecifikus vagy nem fibrinspecifikus), az enoxaparint a fibrinolitikusd terápia megkezdése előtti 15. perc és a megkezdése utáni 30. perc közötti intervallumban kelel beadni. o 75 éves és idősebb betegekre vonatkozó adagolást lásd azg „ Idősek” bekezdésben. o Perkután koronária intervencióban (PCI) részesülő betnegek esetén, amennyiben az utolsó enoxaparin-nátrium sc. injekció beadása a b aellon felfújását megelőző 8 órán belül történt, nem szükséges újabb adag alkalmalziása. Amennyiben az utolsó szubkután injekciót a ballon felfújását megelaőző 8 órán túl adták be, egyszeri iv. bólusban 30 NE/kg (0,3 mg/kg) enoxaparint-nátrium alkalmazandó.
a
G z
yermekek és serdülők o Az enoxaparin-nátrium biztonságosságát és hatáshosságát gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Idősek a A STEMI kivételével egyetlen javallat esebtében sem szükséges az adag módosítása az időseknél, kivéve a vesekárosodásban szenvedőm betegeket (lásd később, a „Vesekárosodás” alcím alatt és a 4.4 pontban). o Akut STEMI esetén a 75 éves és lidősebb betegek kezelése esetén tilos kezdeti intravénás bólus
i a
njekciót alkalmazni. A kezelést 12 óránként alkalmazott 75 NE/kg (0,75 mg/kg) sc. adaggal kell kezdeni (az első két sc. adrag egyenként nem haladhatja meg a 7500 NE-t (75 mg-ot). A további sc. injekciók adagja 75 NfEo/kg (0,75 mg/kg). A vesekárosodásban szenvedő idős betegekre vonatkozó adagolást lásd később a „Vesekárosodás” cím alatt és a 4.4 pontbran.
e
M z
ájkárososdás Májkároysodásban szenvedő betegek esetében korlátozott számban állnak rendelkezésre adatok (lásd 5.1 égs 5.2 pontok), ezért ilyen betegek esetében óvatosság ajánlott (lásd 4.4 pont).
ó
yVesekárosodás (lásd 4.4 és 5.2 pontok) g Súlyos vesekárosodás Az enoxaparin-nátrium alkalmazása nem javasolt végstádiumú vesebetegségben (kreatinin-clearance A < 15 ml/perc), mivel erre a betegcsoportra vonatkozóan csak olyan betegektől állnak rendelkezésre adatok, akiknél az enoxaparin-nátriumot hemodialízis során az extrakorporális keringésben trombusképződés megelőzésére alkalmazzák. Adagolási táblázat súlyos vesekárosodás (kreatinin-clearance [15-30] ml/perc) esetén:
Indikáció Adagolás Vénás tromboembóliás szövődmény 2000 NE (20 mg) sc. naponta egyszer megelőzése Mélyvénás trombózis (DVT) és tüdőembólia 100 NE/ttkg (1 mg/kg) sc. naponta egyszer (PE) kezelése Instabil angina és NSTEMI kezelése 100 NE/ttkg (1 mg/kg) sc. naponta egyszer
Akut STEMI kezelése (75 év alatti betegek) 1 x 3000 NE (30 mg) iv. bólus, plusz 100 NE/ttkg t
n
(1 mg/kg) sc., majd 100 NE/ttkg (1 mg/kg) sc. ű 24 óránként z s Akut STEMI kezelése (75 év feletti betegek) Nincs kezdeti iv. bólus, 100 NE/ttkg (1 mg/kg) sc., g majd 100 NE/ttkg (1 mg/kg) sc. 24 óránként e
A javasolt adagmódosítások nem vonatkoznak a hemodialízis során történő alkalmazásra. m
e
Közepes és enyhe vesekárosodás y Közepes (kreatinin-clearance 30-50 ml/perc), illetve enyhe (kreatinin-clearance 50-80l ml/perc) vesekárosodásban szenvedő betegeknél alkalmazva nem szükséges az adag módoséítása, azonban gondos klinikai ellenőrzés ajánlott. d
e
Az alkalmazás módja g A Thorinane intramuszkulárisan nem adható. n
e
M i
űtéti beavatkozást követő vénás tromboembóliás szövődményl profilaxisa, DVT és PE kezelése, instabil angina és NSTEMI kezelése esetén az enoxaparin-ntáatrium kizárólag sc. injekció formájában adható. a Akut STEMI indikációban a kezelést egyszeri intrzavénás bólus injekcióval kell kezdeni, amelyet azonnal szubkután injekció követ. o Hemodialízis során az extrakorporális kerin ghésben trombusképződés megelőzésére a dializáló kör artériás szárába adandó. a
b
Az előretöltött, egyszer használatos fecskendő azonnali felhasználásra kész.
m
Az ampullák vagy a többadagos ilnojekciós üveg használatához tuberkulin fecskendő vagy ezzel egyenértékű mérőfecskendő alakalmazása javasolt a megfelelő mennyiségű adag felszívásához.
g
A sc. injekció beadásárnak módja: Az injekciót lehetőlegf ofekvő betegnek kell beadni. Az enoxaparin-nátrri umot mély szubkután injekcióként kell alkalmazni.
e
A hatóanyagvzesztés elkerülése érdekében az előretöltött fecskendőből nem kell a levegőbuborékot eltávolítansi a beadás előtt. Ha a beadandó dózist a beteg testtömege alapján kell meghatározni, a kívánt myennyiség eléréséhez a beosztással ellátott, előretöltött fecskendőket kell használni. A fölösgleges mennyiséget az injekció beadása előtt el kell távolítani. Kérjük vegye figyelembe, hogy biózonyos esetekben az adagot az előretöltött fecskendő beosztásával nem lehet pontosan beállítani, yilyenkor a beadandó térfogatot a hozzá közelebb eső beosztáshoz kell igazítani.
g
A Az adagokat felváltva a hasfal bal, illetve a jobb anterolaterális vagy poszterolaterális régiójába adjuk. Az injekciós tűt annak teljes hosszában kell beszúrni a hüvelyk- és mutatóujj között képzett bőrredőre merőlegesen; a bőrredőt a beadás során végig tartani kell. A beadás után az injekció helyét nem szabad dörzsölni.
Megjegyzés az automata biztonsági rendszerrel ellátott, előretöltött fecskendőkhöz: A biztonsági rendszer az injekció beadása végén aktiválódik (lásd a kezelési útmutatót a 6.6 pontban). Ha az injekciót a beteg magának adja be, a betegek figyelmét fel kell hívni, hogy a gyógyszer mellé adott betegtájékoztatóban leírt utasításokat kövesse. Intravénás (bólus) injekció (kizárólag akut STEMI indikáció esetén): Akut STEMI esetén a kezelést egyszeri intravénás bólus injekcióval kell kezdeni, melyet azonnal t szubkután injekció követ. n Az intravénás injekcióhoz a többadagos injekciós üveg, és az előretöltött fecskendő egyaránt ű felhsználható. z Az enoxaparin-nátrium injekciót intravénásan kell alkalmazni. Nem szabad egyéb készítményekkel s keverni vagy együttadni. Annak érdekében, hogy az enoxaparin-nátrium egyéb készítményekkel a g beadás során ne keveredjen, a biztosított vénát az enoxaparin-nátrium intravénás bólusának beadáesa előtt és után megfelelő mennyiségű só- vagy dextróz oldattal át kell mosni. Az enoxaparin-námtrium biztonságosan beadható fiziológiás (0,9%) sóoldattal vagy 5%-os dextróz oldattal.
e
y
o Kezdő3000 NE (30 mg) bólus l A kezdő 3000 NE (30 mg) bólus beadásához az enoxaparin-nátrium mennyiségéneék méréséhez beosztással ellátott előretöltött fecskendőt kell alkalmazni oly módon, hogy a fedlesleges mennyiség eltávolítása után a fecskendőben kizárólag a 3000 NE (30 mg) beadandó adaeg maradjon. Ezt követően a 3000 NE (30 mg) adag közvetlenül injektálható a vénába. g
n
o Kiegészítő bólus PCI esetén, amennyiben az utolsó sc. a lkealmazás több mint 8 órával a ballon felfújása előtt történt. li Perkután koronária intervencióval (PCI) kezelt betegeknél ttovaábbi egyszeri 30 NE/kg-os (0,3 mg/kg) adagot kell alkalmazni, ha az utolsó sc. alkalmazás a ballaon felfújását megelőző 8 órán túl történt.
z
A beadandó kis mennyiségű adag pontos kiméréséhoez a készítményt javasolt 300 NE/ml (3 mg/ml)-re hígítani. h A 300 NE/ml (3 mg/ml) oldat eléréséhez egy 60 00 NE (60 mg) enoxaparin-nátriuomot tartalmazó előretöltött fecskendőt, és egy 50 ml-es infúzaiós tasakot (azaz vagy fiziológiás sóoldatot (0,9% NaCl-oldat), vagy 5%-os dextróz oldatot) kell fbelhasználni a következők szerint: Az infúziós tasakból egy fecskendő smegítségével távolítsunk el 30 ml folyadékot, és ezt semmisítsük meg. A 6000 NE (60 mg) enoxaplaorin-nátriumot tartalmazó előretöltött fecskendő teljes hatóanyagmennyiségét fecskenadezzük be az infúziós tasakban maradt 20 ml folyadékba. Óvatosan rázzuk össze a tasak tartalmgát. A hígított oldatból egy fecskendő segítségével szívjuk fel a vénásan alkalmazni kívánt adagot.r
fo
A hígított oldatbólr b eadandó mennyiség kiszámításához a következő képletet kell alkalmazni: [hígitott oldat mennyiségee (ml) = beteg testtömege (kg) x 0,1], vagy az alábbi táblázat szerint kell eljárni. A hígított oldatz elkészítése közvetlenül a felhasználás előtt javasolt.
s
y
g
ó
y
g
A
Iv. infúzióban beadandó mennyiség a 300 NE/ml (3 mg/ml) koncentrációra történt hígítást követően
Testtömeg Szükséges adag A végső 300 NE (3 mg/ml)
30 NE/kg (0,3 mg/kg) koncentrációjú hígításból
beadandó mennyiség
[Kg] NE [mg] [mL]
45 1350 13.5 4.5 t 50 1500 15 5 n
55 1650 16.5 5.5 ű 60 1800 18 6 z
6 s
5 1950 19.5 6.5 g
70 2100 21 7 e
75 2250 22.5 7.5 m 80 2400 24 8
85 2550 25.5 8.5 e
9 y
0 2700 27 9 l
95 2850 28.5 9.5 é
1 d
00 3000 30 10 e 105 3150 31.5 10.g5
110 3300 33 n11
115 3450 34.5 e11.5 120 3600 36 li 12
125 3750 37.5 ta 12.5
130 3900 39 a 13 135 4050 40.5 z 13.5
140 4200 42 o 14
145 4350 43 .5h 14.5
150 4500 a45 15
b
m
Artériás szárba adagolt injekclioó: Az enoxaparin-nátrium injekciaót a dializáló kör artériás szárába kell adagolni a trombusképződés megelőzésére az extracorpogralis rendszerben.
r
Váltás enoxaparin-náftroiumról orális antikoagulánsra Váltás az enro xaparin-nátrium és K-vitamin antagonisták (Vitamin K antagonist-VKA) között Fokozott klinikeai monitorozás és laboratóriumi vizsgálatok végzése [prothrombin idő meghatározása Nemzetközi zNormalizált Ráta (International Normalized Ratio =INR) alapján] szükséges a VKA hatásának skövetése érdekében. Mivel ay VKA maximális hatását bizonyos idő eltelte után fejti ki, az enoxaparin-nátrium kezelést váltogzatlan dózisban addig kell folytatni, amíg az INR érték az indikációnak megfelelő terápiás taórtományban marad két egymást követő vizsgálatban során. yA VKA kezelésben részesülő betegeknél, a VKA szedését abba kell hagyni, és az enoxaparin-nátrium g első adagját akkor kell beadni, amikor az INR érték a terápiás tartomány alá esik.
A
Váltás enoxaparin-nátrium és közvetlenül szájon át alkalmazandó antikoaguláns (direct oral anticoagulant-DOAC) között Az enoxaparin-nátriummal kezelt betegeknél az enoxaparin-nátrium leállítása után a DOAC adagolását 0–2 órával előbb kezdjük meg, mint esedékes lenne a következő enoxaparin-nátrium adag. Ez megfelel a DOAC alkalmazási előírásának. DOAC-vel kezelt betegenél az enoxaparin-nátrium első adagját akkor kell beadni, amikor a DOAC soron következő adagját venné be a beteg.
Epidurális/spinális anesztézia vagy lumbálpunkció során történő alkalmazás Ha az orvos úgy dönt, hogy epidurális/spinális anesztézia vagy lumbálpunkció mellett végzi az antikoaguláns-kezelést, akkor a neurológiai státusz körültekintő ellenőrzése szükséges az esetleges neuraxiális haematomák kialakulásának kockázatát illetően. (lásd 4.4 pont).
- Megelőzés esetén alkalmazott dózisok
A spinális tű vagy katéter behelyezése és az enoxaparin-nátrium megelőzésre alkalmazott dózisának legutóbbi beadása között legalább 12 órának kell eltelnie. t Folyamatos alkalmazás esetén, az enoxaparin-nátrium beadása előtt hasonlóképpen legalább n 12 órának kell eltelnie a katéter eltávolításáig. ű Azoknál a betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance [15-30] ml/perc, megfontolandó a z punkcióig/katéter behelyezéséig vagy eltávolításáig eltelő idő megduplázása, azaz legalább s 24 óra kihagyása. g Neuraxiális anesztéziával a 2 órás preoperatív enoxaparin-nátrium 2,000 IU (20 mg) adaegolás megkezdése nem komptabilis. m
- Kezelésre alkalmazott dózisok e
A spinális tű vagy katéter behelyezése és az enoxaparin-nátrium kezelésre alklaylmazott dózisának legutóbbi beadása között legalább 24 órának kell eltelnie (lásd téovábbá a 4.3 pontot). d Folyamatos alkalmazás esetén, az enoxaparin-nátrium beadása előtt ehasonlóképpen legalább 24 órának kell eltelnie a katéter eltávolításáig. g Azoknál a betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance [15-30] mnl/perc, megfontolandó a punkcióig/katéter behelyezéséig vagy eltávolításáig eltelő iedő megduplázása, azaz legalább 48 óra kihagyása. li Azoknál a betegeknél, akik az enoxaparin-nátriumott anaponta két részletben kapják (tehát 75 NE/kg [0,75 mg/kg] napi 2-szer vagy 100 NEa/kg [1 mg/kg] napi 2-szer, a második enoxaparin-nátrium adagot ki kell hagyni annazk érdekében, hogy a katéter behelyezéséig vagy eltávolításáig elegendő idő teljen el. o Az anti-Xa-szintek ezekben az időpontokban méhg mindig mérhetők, és a neuraxiális hematóma elkerülése késleltetett behelyezés/eltávolítás ese tén sem garantált. Hasonlóképpen, legalább 4 órának kell eltelnaie az enoxaparin-nátrium következő dózisának beadása előtt a spinális/epidurális lumbálpunkció vbagy a katéter eltávolítását követően az előny-kockázat mérlegelése alapján, figyelembe véve mind a trombózis, mind a vérzés kialakulásának kockázatát az adott beavatkozással, és a betegnlélo fennálló kockázati tényezőkkel összefüggésében.
a
4.3 Ellenjavallatok g
r
Az enoxaparin-nátriufmo ellenjavallt az alábbi kórképekben: Enoxaparin-rn átriummal, heparinnal vagy származékaival – ideértve a többi kis molekulatömegű heparinokat (LMWH) – vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szemzben fennálló túlérzékenység; Immsun-mediált heparin indukálta trombocitopénia (HIT) az anamnézisben az elmúlt 100 nap foylyamán; vagy keringő antitestek jelenléte (lásd 4.4 pont); g Aktív, klinikailag jelentős vérzés és haemorrhagia nagyfokú kockázatával járó állapotok, ó ideértve a közelmúltban lezajlott haemorrhagiás stroke-ot, gasztrointesztinális fekélyt, vérzés y nagyfokú kockázatával járó rosszindulatú daganatok jelenlétét, közelmúltban végzett agy-, g gerinc vagy szemészeti műtétet, ismert vagy feltételezett nyelőcsövarixokat, arteriovenosus malformációkat, éraneurizmákat, illetve a nagyobb intraspinális vagy intracerebrális vaszkuláris A deformitásokat; Spinális vagy epidurális anesztézia vagy helyi-regionális érzéstelenítés, amennyiben az enoxaparin-nátriumot az előző 24 óra folyamán alkalmazták (lásd 4.4 pont).
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Általános megjegyzések
Az enoxaparin-nátrium nem váltható fel (egységre azonos mennyiségben) más kis molekulatömegű heparinokkal (LMWH). Ezek a termékek eltérnek a gyártási folyamatuk, molekulasúlyuk, specifikus anti-Xa- és anti-IIa-aktivitásuk, egységeik, adagolásuk, továbbá klinikai hatékonyságuk és bizotnságosságuk szempontjából. Ez farmakokinetikai és ezzel összefüggő biológiai aktivitásbeli különbségeket eredményez (pl. antitrombin-hatás és trombocita-interakciók). Ezért alkalmazásukkor különös figyelem szükséges és minden egyes készítmény esetében elengedhetetlen a saját alkalmazási előírásuk utasításainak betartása.
t
HIT az anamnézisben (>100 nap) n Az enoxaparin-nátrium alkalmazása ellenjavallt az anamnézisben az elmúlt 100 nap folyamán szereplő ű immunmediált HIT vagy a vérben kimutatható antitestek jelenléte esetén (lásd 4.3 pont). Keringő z antitestek még néhány év elteltével is jelen lehetnek a szervezetben. s Különös óvatossággal kell eljárni az enoxaparin-nátrium alkalmazásakor olyan betegek esetén, akikngél a kórtörténetben 100 napon túli HIT szerepel keringő antitestek jelenléte nélkül. Az enoxaparin- e nátrium ilyen esetekben történő alkalmazásáról kizárólag az előny/kockázat gondos mérlegelmése, és egyéb alternatív nem heparin terápiák (pl. danaparoid-nátrium vagy lepirudin) megfontolásá t követően
l e
ehet dönteni. y
l
A trombocitaszám monitorozása é Az antitestmediált heparin indukálta trombocitopénia (HIT) kockázata szintén fdenáll a kis molekulatömegű heparinoknál. Ha trombocitopénia lép fel, akkor az általábaen az enoxaparin-nátrium
n g
kezelés megkezdését követő 5. és 21. ap között jelentkezik. A HIT kockázata nagyobb a posztoperatív betegek esetében, különöesen szívműtétet követően, illetve daganatos betegeknél. i Ezért szükséges a trombocitaszám ellenőrzése az enoxaparin-kelzelés elkezdése előtt, majd rendszeresen a kezelés időtartama alatt. ta Amennyiben a klinikai tünetek HIT-re utalnak (arteriás éas/vagy vénás tromboembólia bármilyen új epizódja, az injekció beadásának helyén fellépő bármilzyen fájdalmas bőrelváltozás, a kezelés során fellépő bármilyen allergiás vagy anafilaktoid reakcioó), a trombocitaszámot ellenőrizni kell. A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy ilyen tün ethek előfordulhatnak, és észlelésük esetén értesítsék háziorvosukat. a A gyakorlatban, amennyiben megerősítésbt nyer a trombocitaszám jelentős csökkenése (a kezdeti érték 30-50%-a), az enoxaparin-nátrium kezelést azonnal abba kell hagyni és a beteget egyéb alternatív, nem heparin típusú antikoaguláns kezelésrme kell átállítani.
lo
Vérzések a A többi véralvadásgátlóhozg hasonlóan, az enoxaparin-kezelés során is bárhol a szervezetben kialakulhat vérzés. Kialakrulásakor fel kell deríteni a vérzés helyét és megfelelő kezelést kell alkalmazni. fo
r
Az enoxaparin-enátriumot – a többi antikoaguláns kezeléssel megegyezően–óvatosan kell alkalmazni a fokozott vérzési veszéllyel járó állapotokban, mint pl.
| – | a haemsostasis zavara, |
| – | pepytikus fekély az anamnézisben, |
| – | ag közelmúltban zajlott ischaemiás stroke, |
- ósúlyos artériás hipertónia,
y–
g a közelmúltban keletkezett diabéteszes retinopátia,
- idegsebészeti beavatkozás vagy szemműtét a közelmúltban,
A – a hemosztázisra ható gyógyszerek párhuzamos alkalmazása (ld. 4.5 pont), Laboratóriumi vizsgálatok A vénás tromboembólia megelőzésére alkalmazott enoxaparin dózis nem befolyásolja szignifikánsan a vérzési időt, az alvadási paramétereket, és nem hat a trombocitaaggregációra, illetve a fibrinogén-trombocita kötődésre sem.
Magasabb dózisok esetén előfordulhat az aktivált parciális tromboplasztinidő (aPTI) és az aktivált alvadási idő (aCT) növekedése. Az aPTI és az aCT növekedése nem mutat lineáris összefüggést az enoxaparin antitrombotikus hatásának fokozódásával és ezért nem alkalmas az enoxaparin hatásának követésére. Spinális/epidurális anaesthesia vagy lumbálpunkció Spinális/epidurális érzéstelenítés vagy lumbálpunkció nem hajtható végre az enoxaparin-nátrium terápiás adagjainak alkalmazását követő 24 órán belül (lásd még 4.3 pont). t Enoxaparin injekció és spinális/epidurális érzéstelenítés vagy lumbálpunkció együttes alkalmazása n esetén neuraxiális hematóma eseteit jelentették, amelyek tartós vagy maradandó bénuláshoz ű vezethetnek. Ezen esetek ritkák az enoxaparin-nátrium napi egyszeri 4000 NE (40 mg) vagy ennél z kisebb dózisának alkalmazásakor. s A hematóma kialakulásának nagyobb a kockázata operációt követően bennmaradó epidurális katétergek vagy a hemosztázist befolyásoló egyéb gyógyszerek (pl. nem-szteroid gyulladásgátlók) egyidejű e alkalmazásakor, illetve traumás vagy ismételt epidurális vagy spinális punkciók esetén, vagy maz anamnézisben szereplő gerincműtét, illetve gerincdeformitás esetén.
e
A y
z epidurális vagy spinális altatás/érzéstelenítés, illetve lumbálpunkció és az elnoxaparin-kezelés együttes alkalmazásából fakadó vérzési kockázat csökkentése érdekébéen az enoxaparin farmakokinetikai profilját minden esetben figyelembe kell venni (lásd d5.2 pont). A katéter behelyezését vagy eltávolítását, illetve a lumbálpunkciót legjobb akkeor elvégezni, amikor az enoxaparin-nátrium antikuaguláns hatása még gyenge. Azonban a pontosg időzítés – amikor kialakul az adott betegnél a kellően alacsony antikoaguláns hatás – nem ismert. Knülön figyelmet igényelnek azok a betegek, akiknél a kreatinin-clearance 15–30 ml/perc, mivel az e neoxaparin eliminációs ideje ezeknél
a i
betegeknél jóval hosszabb (lásd 4.2 pont). l Ha az orvos úgy dönt, hogy epidurális/spinális anesztézia vatgay lumbálpunkció mellett végzi az antikoaguláns-kezelést, akkor a beteg gyakori ellenőrzésea szükséges az esetleges neurológiai károsodás bármilyen jelének vagy tüneteinek észlelésez érdekében, amilyen például a középvonalbeli hátfájás, a szenzoros és motoros kiesések (zsibbadáos és gyengeség az alsó végtagokban), bél- és/vagy hólyagműködési zavarok. A betegeket figyelmezhtetni kell, hogy a fenti jelek vagy tünetek bármelyikének észlelését azonnal jelezzék. Spin ális hematóma tüneteinek gyanúja esetén sürgősen
m a
eg kell állapítani a diagnózist és a gerinbcvelői dekompressziót is magában foglaló kezelésre van szükség, bár előfordulhat, hogy a kezelés nem előzi meg vagy fordítja vissza a neurológiai következményeket. m
lo
Bőrnekrózis / cutan vaasculitis Bőrnekrózist és cutan vascuglitist jelentettek LMWH-k alkalmazásával kapcsolatban. Ezen tünetek jelentkezése esetén a kezerlést azonnal abba kell hagyni.
fo
P erkután kroronária revaszkularizáció Instabil angina,e NSTEMI és STEMI kezelése miatt végzett koronária intervenció után – a vérzés kockázatánakz minimalizálása érdekében – az enoxaparin adagok beadásánál pontosan be kell tartani az adagolási isdőközöket. A PCI-t követően fontos a megfelelő vérzéscsillapítás biztosítása a beadás helyén iys. Amennyiben záró eszközt alkalmaznak a vezetőkanül azonnal eltávolítható. Amennyiben manugális kompressziós módszert alkalmaznak, a vezetőkanül 6 órával az utolsó iv./sc. enoxaparin-náótrium adag beadását követően távolítható el. Amennyiben az enoxaparin-nátrium kezelés tovább
yf
g olytatódik, a soron következő adagot a vezetőkanül eltávolítását követően 6-8 órával lehet beadni. Figyelni kell a vérzés vagy hematóma kialakulásának jeleit a beavatkozás helyén.
A
Akut infektív endocarditis A heparin alkalmazása általában nem ajánlott akut infektív endocarditisben szenvedő betegek esetében a cerebrális vérzés kockázata miatt. Amennyiben az enoxaparin használata feltétlenül szükséges, arról kizárólag az egyéni előny–kockázat arány gondos mérlegelését követően lehet dönteni. Mechanikus műbillentyű
Mechanikus műbillentyűvel rendelkező betegeknél nem vizsgálták megfelelően az enoxaparin-nátriummal végzett tromboprofilaxist. A műbillentyű-trombózis izolált eseteiről beszámoltak mechanikus műbillyentyűvel élő betegeknél, akik tromboprofilaxis céljából enoxaparin-nátriumot kaptak. Az adatok értékelését számos zavaró tényező (többek között az alapbetegség, illetve a klinikai adatok hiányosságai) korlátozza. Az esetek egy részében terhes anyáról volt szó, akiknél a trombózis az anya és a magzat halálát okozta. Mechanikus műbillenytyűvel rendelkező terhes nők t Az enoxaparin-nátrium mechanikus műbillenytyűvel rendelkező terhes nők tromboprofilaxisát nem n vizsgálták még megfelelően. Egy klinikai vizsgálatban, ahol a tromboembólia kockázatának ű csökkentésére mechanikus műbillenytyűvel rendelkező terhes nőknél alkalmaztak enoxaparin- z nátriumot 100 NE/kg (1 mg/kg) dózisban naponta kétszer, 8 nő közül 2-nél alakult ki vérrögösödés, s ami a szívbillentyű elzáródásához, továbbá az anya és a magzat halálozáshoz vezetett. Forgalomba g hozatal utáni időszakban szívbillenytyű trombózis izolált eseteiről számoltak be enoxaparin-nátrieumot kapó terhes nők esetében. Mechanikus műbillenytyűvel rendelkező terhes nőknél magasabb lmehet a tromboembólia kialakulásának kockázata.
e
Idősek ly Nem kell fokozott vérzésveszéllyel számolni profilaktikus dózisok alkalmazása eséetén. Időseknél, különösen a ≥ 80 éveseknél, a terápiás dózistartományban adott heparin növeli da vérzéses komplikációk kockázatát. A 75 évnél idősebb, STEMI-vel kezelt betegeknél eszoros klinikai megfigyelés javasolt és megfontolandó a dózis csökkentése (lásd 4.2 és 5.g2 pont).
n
Vesekárosodás e Vesekárosodásban szenvedő betegeknél növekszik az enoxaparinli-nátrium expozíciója, ami fokozza a vérzés kockázatát. Ezeknél a betegeknél fokozott klinikai eltleanőrzés ajánlott, és az anti-Xa aktivitás biológiai monitorozása megfontolandó (lásd 4.2 és 5.2 poant). Az enoxaparin-nátrium alkalmazása nem javasolt végsztádiumú vesebetegségben (kreatinin-clearance <15 ml/perc), mivel erre a betegcsoportra vonatkozoóan csak olyan betegektől állnak rendelkezésre adatok, akiknél az enoxaparin-nátriumot hemodihalízis során az extrakorporális keringésben trombusképződés megelőzésére alkalmazzák. Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknaél (kreatinin-clearance 15-30 ml/perc), az enoxaparin-nátrium jelentősen megnövekvő expozícióbja miatt, terápiás és profilaktikus dózisban egyaránt az adag módosítása javasolt (lásd 4.2 pont). m Közepes (kreatinin-clearance 30-l5o0 ml/perc), illetve enyhe (kreatinin-clearance 50-80 ml/perc) vesekárosodás esetén nem szüakséges az adag módosítása.
g
Májkárosodás r Az enoxaparin-nátriufmot óvatosan kell alkalmazni májkárosodásban szenvedő betegeknél a vérzés fokozott kockázatárn ak lehetősége miatt. Az anti-Xa szintek monitorozásán alapuló dózismódosítás májcirrózisban eszenvedő betegek esetében megtévesztő, ezért nem javasolt (lásd 5.2 pont). Kis tzesttömeg Kis testtömsegű nőknél (< 45 kg), illetve férfiaknál (<57 kg) a profilaktikus (nem a testtömeg alapján kiszámoylt) dózisok alkalmazásakor fokozott az enoxaparin-nátrium expozíció, ezért fokozott a vérzés kockgázata. Ezért az ilyen betegeknél szoros klinikai megfigyelés javasolt. (lásd 5.2 pont).
ó
y Túlsúlyos betegek
gT
úlsúlyos betegek esetében nagyobb a tromboembólia kialakulásának kockázata. A 2profilaktikus A dózisok hatásosságát és biztonságosságát túlsúlyos betegek esetében (BMI > 30 kg/m ) még nem határozták meg teljes mértékben, így a dózismódosításra vonatkozóan nincs megállapodás. Ezeket a betegeket gondos megfigyelés alatt kell tartani a tromboembólia jeleinek és tüneteinek kialakulása tekintetében.
Hyperkalaemia A heparinok elnyomhatják az aldoszteron mellékvesebeli termelődését, ami hyperkalaemia kialakulásához vezet (lásd 4.8 pont), különösen diabetes mellitus, krónikus veseelégtelenség, már fennálló metabolikus acidózis, esetén, illetve olyan gyógyszer szedésekor, amelyek ismerten növelik a káliumszintet (lásd 4.5 pont). A vér káliumszintjét rendszeresen ellenőrizni kell, különösen a kockázatnak kitett betegek esetében. A készítmények követhetősége t Az LMWH-k biológiai gyógyszerek, ezért javasolt, hogy a minél pontosabb követhetőség érdekében n az egészségügyi szakszemélyzet az alkalmazott heparinkészítmény kereskedelmi nevét és sarzsszámát ű feljegyezze a beteglapra. z
s
Nátrium-tartalom g A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilaeg nátriummentes. m
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók e
ly
Együttes alkalmazása nem javasolt: é Hemosztázist befolyásoló gyógyszerek (lásd 4.4 pont) d Egyes szerek alaklamazását, amelyek hatással vannak a hemosztázisra – hacesak alkalmazásuk nem nélkülözhetetlen – az enoxaparinnátrium-kezelés előtt abba kell hagyni. Hga a kombináció indokolt, az enoxaparin-nátriumot gondos klinikai és laboratóriumi monitorozás menllett kell alkalmazni. Ilyen gyógyszerek lehetnek: e
- Szisztémásan alkalmazott szalicilátok, gyulladáscsölkikentő adagban alkalmazott
acetilszalicilsav, továbbá NSAID-k beleértve a kaetorolakot is,
- t
Egyéb trombolitikumok (pl. altepláz, retepláaz, sztreptokináz, tenektepláz, urokináz) és antikoagulánsok (lásd 4.2 pont). z
o
Együttes alkalmazása óvatosságot igényel: h Az alábbi gyógyszerek óvatossággal adhatóka együtt az enoxaparin-nátriummal: Hemosztázisra ható egyéb gyógyszebrek, például:
- Trombocitaaggregáció-gátló szerek, ideértve az acetilszalicilsavat trombocitaaggregáció-
gátló adagban (kardiopromtekció), klopidogrél, tiklopidin, és akut koronária szindróma javallatban alkalmazolott glükoprotein IIb/IIIa antagonisták (a vérzés kockázata miatt),
- Dextran 40, a
- szisztémásan algkalmazott glükokortikoidok.
r
Káliumszintet nföovelő gyógyszerek: A káliumszintet nörv elő gyógyszerek óvatosan alkalmazhatók enoxaparin-nátriummal párhuzamosan gondos klinikaie és kaboratóriumi monitorozás mellett (lásd 4.4 és 4.8 pontok).
z
4.6 Termsékenység, terhesség és szoptatás
y
Terhegsség Emóberben nem bizonyított, hogy az enoxaparin átjut a placentán a terhesség második és a harmadik ytrimeszterében. Az első trimeszterre vonatkozóan nincsenek adatok. Az állatokkal végzett vizsgálatok g nem mutattak semmiféle fötotoxicitásra vagy teratogenitásra utaló bizonyítékot (lásd 5.3 pont). A Állatkísérletek adatai szerint az enoxaparin csekély mértékben jut át a placentán. Az enoxaparin-nátrium terhességben kizárólag akkor alkalmazható, ha azt az orvos elengedhetetlenül szükségesnek ítéli. Az enoxaparin-nátrium kezelésben részesülő terhes nők gondos monitorozása szükséges a vérzés kialakulása vagy a fokozott antikoaguláció szempontjából, és figyelmeztetni kell a vérzések kialakulásának kockázatára. Általánosságban, a rendelkezésre álló adatok nem utalnak a vérzések,
trombocitopénia vagy oszteoporózis kialakulásának fokozott kockázatára a mechanikus műbillentyűvel rendelkező terhes nők esetében a nem terhes nők csoportjához képest (lásd 4.4 pont). Tervezett epidurális anesztézia esetén a beavatkozást megelőzően az enoxaparin-nátrium kezelés abbahagyása javasolt (lásd 4.4 pont). Szoptatás Nem ismert, hogy az enoxaparin változatlan formában kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Laktáló t patkányokban azenoxaparin és metabolitjainak koncentrációja az anyatejben igen alacsony. n Az enoxaparin-nátrium per os felszívódása valószínűtlen. A Thorinane szoptatás alatt alkalmazható. ű
z
Termékenység s A termékenységre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre klinikai adatok. Az állatkísérletek nem g mutattak semmilyen termékenységre gyakorolt hatást(lásd 5.3 pont). e
m
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges kép ességekre
e
Az enoxaparin-nátrium nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépljyárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre. é
d
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások e
g
A biztonságossági profil összefoglalása n
e
Az enoxaparin-nátrium hatásait klinikai vizsgálataiba több mint l1i5 000 beteget vontak be, köztük 1776 beteget mélyvénás trombózis profilaxisa céljából kezeltaek ortopédiai vagy hasi műtétet követően tromboembóliás szövődmény kockázata miatt; 1169 beteget mélyvénás trombózis profilaxisa céljából akut belgyógyászati betegség kapcsán nagymértékben koarlátozott mobilitás miatt; 559 beteget
t z
üdőembóliával kísért vagy nem kísért mélyvénás troombózis kezelése cáljából; 1578 beteget instabil angina vagy Q-hullámmal nem járó miokardiálish infarktus kezelése céljából; 10 176 beteget akut STEMI kezelése céljából. Az enoxaparin-nátrium adagolási módja az iandikációktól függően eltérő volt ezekben a klinikai vizsgálatokban. Az enoxaparin-nátrium dóbzisa a mélyvénás trombózis (DVT) megelőzésére műtétet követően vagy akut betegségben szenmvedő, nagymértékben immobilizált páciensek esetében 4,000 NE (40 mg) volt naponta egyszer, sc. ionjekció formájában alkalmazva. Pulmonális embóliával (PE) vagy anélkül jelentkező DVT esetén a lpáciensek 12 óránként 100 NE/kg (1 mg/kg) dózisú, vagy napi egyszeri alkalommal 150 NE/kag (1,5 mg/kg) dózisú enoxaparin-nátrium-kezelésben részesültek sc. injekció formájában. A klirngikai vizsgálatokban instabil angina és Q-hullámmal nem járó miokardiális infarktus kezelése esetéon az alkalmazott dózis 12 óránként 100 NE/kg (1 mg/kg) volt sc. injekció formájában, továbbá afkut STEMI- esetében az enoxaparin-nátrium adagja 3000 NE (30 mg) iv. bólust követően 100 NE/rkg (1 mg/kg) volt sc. alkalmazva, 12 óránként.
e
A klinikai svizsgálatok során a vérzések, a trombocitopenia, és a trombocitózis volt a leggyakrabban jelentetty reakció (lásd 4.4 pont és alább “A kiválasztott mellékhatások leírása” részt).
g
A ómellékhatások táblázatos összefoglalása yAzokat a nemkívánatos hatásokat, amelyekről a forgalomba hozatal utáni időszakban számoltak be, a g *jel jezi. Ezek a következő gyakoriságok szerint fordultak elő: nagyon gyakori (>1/10); gyakori (>1/100– A <1/10); nem gyakori (>1/1000–<1/100); ritka (>1/10 000–<1/1000); nagyon ritka (<1/10 000), vagy nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem állapítható meg). A szervrendszereken belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. Vérképző-szervi és nyirokrend-szeri betegségek Gyakori: Vérzés, vérzés okozta anémia*, trombocitopénia, trombocitózis. Ritka: Eozinofilia*
Ritka: Trombózissal járó immunoallergiás trombocitopénia néhány esetben a trombózis szövődményeként szervi infarktus vagy végtagi ischaemia jelentkezett (lásd 4.4 pont). Immunrendszeri betegségek Gyakori: Allergiás reakció Ritka: Anafilaxiás/anafilaktoid reakciók, beleértve a sokkot is * Idegrendszeri betegségek és tünetek t Gyakori: Fejfájás* n
ű
Érbetegségek és tünetek z Ritka: Spinális hematóma* (vagy neuraxiális hematóma). Ezek az események változó mértékű s neurológiai károsodást eredményeztek, beleértve a tartós vagy maradandó bénulást (lásd 4.4 pongt).
e
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek m Nagyon gyakori: Májenzimszint-emelkedés (főleg transzaminázok , a normál értékek f első határának >3-szorosa) e
* y
Nem gyakori: Hepatocelluláris májkárosodás , l Ritka: Kolesztatikus májkárosodás * é
d
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei e Gyakori: Urtikária, pruritusz, eritéma g Nem gyakori: Bullózus dermatitisz n Ritka: Alopécia* e Ritka: Cutan vasculitis*, bőrnekrózis* általában az injekció lhielyén fordul elő (ezeket a bőrjelenségeket általában purpura vagy infiltrálódó és fátjadalmas eritemotózus plakkok megjelenése előzi meg). a Csomók az injekció beadásának helyén * (gyulladzásos csomók, melyek nem enoxaparin-tartalmú cisztikus képződmények). Ezek néhány nap alaott felszívódnak és nem teszik szükségessé a kezelés felfüggesztését. h A csont- és izomrendszer valamint a kötőszöavet betegségei és tünetei Ritka: Oszteoporózis* hosszú távú (3b hónapnál tovább tartó) kezelést követően
m
Általános tünetek, és az alkalmazláos helyén fellépő reakciók Gyakori: Az injekció beadaásának helyén jelentkező hematóma, fájdalom és egyéb reakciók (például ödéma, vérzés,g hiperszenzitivitás, gyulladás, csomó, fájdalom vagy reakció) Nem gyakori: Lokálisr irritáció; bőrnekrózis az injekció beadásának helyén
fo
Laboratóriumi és erg yéb vizsgálatok eredményei Ritka : Hypeerkalaemia*(lásd 4.4 és 4.5 pontok)
z
A kiválaszstott mellékhatások leírása Vérzéseyk Ezekg közé tartoztak a súlyos vérzések, amelyeket a betegek mintegy 4,2%-ánál jelentettek (sebészeti beóavatkozáson átesett betegek). Ezek közül némelyik halálos kimenetelű volt. A sebészeti ybeavatkozáson átesett betegeknél a vérzéses szövődményeket akkor sorolták a súlyos kategóriába, (1) g ha a vérzés jelentős klinikai következménnyel járt, vagy ha (2) > 2 g/dl hemoglobinszint-csökkenés A következett be, illetve 2 vagy több egység vérkészítmény transzfúziója vált szükségessé. A retroperitoneális és intrakraniális vérzéseket mindig a súlyos kategóriába sorolták. A többi antikoaguláns szerhez hasonlóan, bizonyos kockázati tényezők egyidejű fennállása esetén vérzés jelentkezhet. Ezek közé sorolhatók: vérzésre hajlamosító organikus léziók, invazív beavatkozások vagy egyéb hemosztázisra ható gyógyszerek egyidejű alkalmazása (lásd a 4.4 és 4.5 pont alatt).
MedDRA Profilaxis Profilaxis Mélyvénás Instabil Akut STEMI
szervrend- sebészeti belgyógyászati trombózis angina vagy kezelése
szerek szerinti beavatkozáson betegeknél kezelése non-Q
osztályozás átesett tüdőembólia miokardiális
betegeknél fennállása esetén infarktus
vagy anélkül kezelése
Vérképző- Nagyon gyakori: Gyakori: Nagyon gyakori: Gyakori: Gyakori:
s α α α α α t
zervi és Vérzés Vérzés Vérzés Vérzés Vérzés
nyirokrend- n
szeri Ritka: Nem gyakori: Ritka: Nem gyakori: ű
b z
etegségek Retro- Intrakraniális Retro- Intrakraniáliss peritoneális vérzés, Retro- peritoneális vérzés, Regtro-vérzés peritoneális vérzés peritoneeális vérzés vérzés
m
α e például hematóma, nem a beadás helyén jelentkező véraláfutás, sebhematóma, hyematúria, orrvérzés és emésztőrendszeri vérzés. l
é
Trombocitopénia és trombocitózis d
e
MedDRA Profilaxis Profilaxis Mélyvénás Ignstabil angina Akut STEMI
szerv- sebészeti belgyógyászati trombózis nvagy non-Q kezelése
rendszerek beavatkozáson betegeknél kezelése e miokardiális
s i
zerinti átesett tüdőembóllia infarktus
osztályozás betegeknél fennáltláasa esetén kezelése
vagay anélkül
Vérképző- Nagyon gyakor i: Nem gyakori: Nzagyon gyakori: Nem gyakori: Gyakori:
ß ß ß
szervi és Trombocitózis Trombocito- oTrombocitózis Trombocito- Trombocitózis nyirokrend- pénia h pénia Trombocito-szeri pénia
betegségek a
Gyakori: b Gyakori: Nagyon ritka: Trombocitopénia Trombocitopénia Immun-m allergiás lo trombocitopénia
a
rg
ß
emelkedett vérlemefzkoeszám: > 400 G/l
r
Gyermekek és seerdülők Az enoxaparzin-nátrium biztonságosságát és hatásosságát gyermekek esetében nem igazolták (lásd 4.2 pont). s
y
Feltégtelezett mellékhatások bejelentése A ógyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez yfontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen g kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A
4.9 Túladagolás
Jelek és tünetek Az enoxaparin-nátrium esetleges túladagolása intravénás, extrakorporális vagy szubkután alkalmazást követően vérzéses szövődményekhez vezethet. Per os alkalmazva még nagy adag esetén sem valószínű, hogy az enoxaparin-nátrium felszívódik.
Kezelés Az antikoaguláns hatás nagymértékben közömbösíthető intravénasan alkalmazott, lassú protamin injekcióval. A protamin adagja a beadott enoxaparin-nátrium mennyiségétől függ, 1 mg protamin 100 NE (1 mg) enoxaparin-nátrium antikoaguláns hatását közömbösíti, amennyiben az enoxaparin alkalmazása 8 órán belül történt. Amennyiben több, mint 8 óra telt el az enoxaparin alkalmazása óta, vagy ha úgy határoznak, hogy egy második adag protamin adása szükséges, akkor infúzió formájában 0,5 mg protamin adható minden 100 NE (1 mg) enoxaparin-nátrium közömbösítésére. 12 órával az t enoxaparin-nátrium injekciót követően nem szükséges a protamint alkalmazni. Azonban még nagy n dózisú protaminnal sem közömbösíthető teljesen az enoxaparin anti-Xa aktivitása (legfeljebb 60%- ű ban) (lásd a protamin sók alkalmazására vonatkozó utasításokat). z
s
g
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK e
m
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
e
Farmakoterápiás csoport: Antitrombotikus gyógyszerek, heparin csoport. ATC kód: Bl0y1A B05
é
A Thorinane hasonló biológiai gyógyszer. Részletes információ az Európai Gyódgyszerügynökség honlapján (http://www.ema.europa.eu) érhető el. e
g
Farmakodinámiás hatások n Az enoxaparin alacsony, hozzávetőlegesen 4500 dalton molekulatö meegű heparin, amelyben szétválik a standard heparin antitrombotikus és antikoaguláns hatása. A hatólainyag egy nátriumsó.
a
In vitro tisztított rendszerben az enoxaparin-nátriumnak erőst anti-Xa aktivitása (körülbelül 100 NE/mg) és gyenge anti-IIa- vagy antitrombin-aktiviatása (körülbelül 28 NE/mg) van; ezek aránya 3,6. Ezek az antikoaguláns hatások antitrombin- III (AzTIII) által mediáltak és emberben
a o
ntitrombotikus aktivitást eredményeznek. h Az anti-Xa/IIa aktivitáson túl az enoxaparin-anátrium további antitrombotikus és gyulladásgátló tulajdonságait azonosították egészséges vbizsgálati alanyokban és betegekben, valamint nem klinikai modellekben. Ezek közé a tulajdonsámgok közé sorolható egyéb véralvadási faktorok, mint pl. a VIIa faktor ATIII függő gátlása, az endoogén Szöveti Faktor Útvonal Inhibitor (TFPI) felszabadulásának serkentése, valamint a von Willeblrand faktor (vWF) vaszkuláris endotélből a vérkeringésbe történő felszabadulásának csökkentésea. Ezek a faktorok ismerten hozzájárulnak az enoxaparin-nátrium teljes antitrombotikus hatásáhozr. g Megelőző terápiaként aolkalmazva az enoxaparin-nátrium nem módosítja szignifikáns mértékben az aPTI-t. Kuratív teráp ifaként alkalmazva a maximális hatás elérésekor aPTI a kontroll idő 1,5–2,2-szeresére növekedrhet.
e
Klinikai hatázsosság és biztonságosság
s
V y
énágs tromboembóliás esemény (VTE) megelőzése műtét kapcsán óA VTE kiterjesztett profilaxisa ortopédiai műtétet követően: yVTE kiterjesztett profilaxisában végzett kettős vak vizsgálatban, amelyben 179, VTE-vel előzőleg g nem kezelt, csípőprotézis-műtéten átesett beteg vett részt, és a kórházi tartózkodás során kezdeti kezelésként 4000 NE (40 mg) sc. enoxaparin-nátriumot alkalmaztak, a betegeket úgy randomizálták, A hogy a kórházból való elbocsátást követően 3 hétig vagy napi egyszer 4000 NE (40 mg) sc. enoxaparin-nátriumot (n=90), vagy placebót (n=89) kaptak. A mélyvénás trombózis (DVT) incidenciája a kiterjesztett profilaxis során szignifikánsan alacsonyabb volt az enoxaparin-nátrium esetében a placebohoz képest. Nem számoltak be tüdőembólia előfordulásáról, és nem jelentkezett jelentős vérzés. A hatásosságra vonatkozó adatokat az alábbi táblázatban tüntettük fel:
Enoxaparin-nátrium
4000 NE (40 mg) Placebo
naponta egyszer, sc. naponta egyszer, sc.
n (%) n (%)
Kiterjesztett profilaxisban
90 (100) 89 (100)
részesült összes beteg
Összes VTE 6 (6,6) 18 (20,2) Összes DVT (%) 6 (6,6)* 18 (20,2) t # n Proximális DVT (%) 5 (5,6) 7 (8,8) ű *p-érték vs placebo=0,008 z #p-érték vs placebo=0,537 s
g
Egy másik kettős vak vizsgálatban, amelyet 262, VTE-vel nem érintett, csípőprotézis műtéten áteesett beteg részvételével végeztek, és ahol a kórházi tartózkodás során kezdeti kezelésként 4000 NE (40 mg) sc. enoxaparin-nátriumot alkalmaztak, a betegeket úgy randomizálták, hogy a kórh ázmból való elbocsátást követően 3 hétig vagy napi egyszer 4000 NE (40 mg) sc. enoxaparin-nátriumeot (n=131), vagy placebót (n=131) kaptak. A VTE indidenciája az első vizsgálathoz hasonlóan szligynifikánsan alacsonyabb volt a kiterjesztett profilaxis során az enoxaparin-nátrium csoportbané, mint a placebocsoportban mind az összesített VTE (enoxaparin-nátrium: 21 [16%], illedtve placebo: 45 [34,4%]; p=0,001), mind a proximális DVT (enoxaparin-nátrium: 8 [6,1%], eilletve placebo: 28 [21,4%]; p=<0,001) tekintetében. A jelentős vérzések tekintetében nem mgutatkozott eltérés az enoxaparin-nátriumot és a placebót kapó csoport között. n
e
A mélyvénás trombózis (DVT) kiterjesztett profilaxisa onkolólig iai műtét kapcsán Egy kettős vak, multicentrikus vizsgálatban az enoxaparin-náatrium négy hétig, illetve egy hétig alkalmazott profilaktikus adagjának hatásosságát és biztonsátgosságát hasonlították össze 332 olyan betegnél, akiknél hasi vagy medenceűri daganat eltávolítaására elektív műtétet hajtottak végre. A betegek 6–10 napig naponta kaptak enoxaparin-nátriumzot (4000 NE (40 mg)sc.), majd véletlen besorolás alapján újabb 21 napig kaptak enoxaparino-nátriumot, vagy placebót. Kétoldali venográfiát végeztek a 25. és a 31. nap között, illetve koráb bhan, ha a vénás tromboembólia tüneteit észlelték. A betegeket három hónapig követték. A hasi vagy medencei daganat műtétjét követően az négyhetes enoxaparin-nátrium profilaxis szignifikánbsan csökkentette a venográfiával kimutatott trombózis incidenciáját az egyhetes enoxaparin-mnátrium profilaxishoz képest. A kettős vak fázis végén a vénás tromboembólia előfordulási arányao 12,0% (n=20) volt a placebocsoportban, illetve 4,8% (n=8) az enoxaparin-nátriumot csoportbanl; p=0,02. Ez a különbség három hónap elteltével is fennállt (13,8% szemben az 5,5%-kal[n=23 vearsus 9], p=0,01). A vérzés vagy egyéb szövődmények tekintetében nem jelentkeztek különbségek rsegm a kettős vak, sem a követéses fázisban.
o
Vénás tromboemból iaf megelőzése akut belgyógyászati betegség miatt várhatóan csökkent mobilizású betegeknél r Egy kettős vak,e multicentrikus, párhuzamos csoportos vizsgálatban naponta egyszer, sc. alkalmazott enoxaparin-nzátrium 2000 NE (20 mg) és 4000 NE (40 mg) adagját hasonlították össze a placebóval
D s
VT myegelőzésében akut betegség miatt korlátozott mobilitású belgyógyászati betegeknél (definíció: a meggtett távolság <10 méter ≤3 nap alatt). A vizsgálatban szívelégtelenségben (NYHA III. vagy IVó. stádium); akut légzési elégtelenségben, szövődményekkel járó krónikus légzési elégtelenségben, yvalamint akut fertőzésben vagy akut reumás betegségben szenvedő betegeket vonták be, ha a VTE-nek g legalább egy kockázati tényezője is fennállt (≥75 éves életkor, daganat, korábbi VTE, obezitás, visszértágulat, hormonkezelés, valamint krónikus szív- vagy légzési elégtelenség). A Összesen 1102 beteget vontak be a vizsgálatba, és 1073 beteg részesült 6–14 napig tartó kezelésben (az átlagos időtartam 7 nap volt). Az enoxaparin-nátrium naponta egyszer 4000 NE (40 mg) sc. adagja szignifikánsan csökkentette a VTE incidenciáját a placebóhoz képest. A hatásossági adatokat az alábbi táblázatban tüntettük fel:
Enoxaparin- Enoxaparin- Placebo
nátrium nátrium
2000 NE (20 mg) 4000 NE (40 mg) n (%)
naponta egyszer, naponta egyszer,
sc. sc.
n (%) n (%)
Az összes, akut 287 (100) 291 (100) 288 (100)
betegséggel kezelt
belgyógyászati beteg
4 t
Összes VTE (%) 3 (15,0) 16 (5,5)* 43 (14,9) n Összes DVT (%) 43 (15,0) 16 (5,5) 40 (13,9) ű
z
Proximális DVT (%) 13 (4,5) 5 (1,7) 14 (4,9) s VTE = vénás tromboembóliás események, beleértve a DVT-t, PE-t, valamint a g tromboembóliás eredetűnek ítélt halálozást is e
- p-érték vs placebo =0,0002 m
A beválasztást követően körülbelül 3 hónappal a VTE incidenciája szignifikánsan alacsoenyabb maradt
a y
4000 NE (40 mg) enoxaparin-nátriummal kezelt csoportban, mint a placebocsoportlban. Az összes vérzés előfordulása 8,6%, a jelentős vérzéseké 1,1% volt a placebocsopéortban, 11,7% és 0,3% a az enoxaparin-nátrium 2000 NE (20 mg) adagjával, valamint 12,6% és 1d,7% az enoxaparin-nátrium 4000 NE (40 mg) adagjával. e
g
Tüdőembóliával kísért vagy a nélküli mélyvénás trombózis kezelése n Egy multicentrikus, párhuzamos csoportos vizsgálatban 900, tüdőe mebóliával (PE) kísért vagy a
n i
élküli, akut alsó végtagi mélyvénás trombózissal érintett betegelt randomizáltak kórházi kezelésre a következők szerint: (i) naponta egyszer 150 NE/kg (1,5 mg/tkag) sc. enoxaparin-nátrium, (ii) 12 óránként 100 NE/kg (1 mg/kg) sc. enoxaparin-nátriuma vagy (iii) iv. bolus heparin (5000 NE), amelyet folyamatos infúzió követett (a cél az 55–85 mzásodperces aPTI elérése volt). Összesen 900 beteget randomizáltak, és valamennyi beteg kapoott kezelést. Minden beteg warfarin-nátriumot is kapott (a dózist a protrombin idő alapján módosíhtották, hogy az INR értéke 2,0–3,0 közötti legyen), amelyet az enoxaparin-nátrium vagy a hagyomá nyos heparinterápia megkezdése után 72 órán belül kezdtek meg és 90 napig folytattak. Enoxbaparin-nátriumot vagy hagyományos heparinterápiát alkalmaztak legalább 5 napig, illetve mindaddig, amíg a megcélzott warfarin-nátrium INR értéket el nem érték. Mindkét enoxaparin-nátrium kezelési protokoll egyenértékű volt a hagyományos heparinterápiával a kiújuló vénásl toromboembolizáció (DVT és/vagy PE) kockázatának csökkentése tekintetében. a A hatásossági adatokat az aglábbi táblázatban tüntettük fel:
r
o Enoxaparin- Enoxaparin- Heparin
f n
r átrium nátrium aPTI-hez igazított
e 150 NE/kg 100 NE/kg iv. terápia
z (1,5 mg/kg) (1 mg/kg) naponta n (%)
s naponta egyszer, kétszer, sc.
y sc. n (%)
g n (%)
ó 2
y Az összes PE-vel 98 (100) 312 (100) 290 (100)
g kísért vagy a nélküli
DVT-vel kezelt
A beteg
Összes VTE (%) 13 (4,4)* 9 (2,9)* 12 (4,1)
Csak DVT (%) 11 (3,7) 7 (2,2) 8 (2,8) Proximális DVT 9 (3,0) 6 (1,9) 7 (2,4) (%)
PE (%) 2 (0,7) 2 (0,6) 4 (1,4) VTE = vénás tromboembóliás esemény (mély vénás trombózis és/vagy tüdőembólia) Az összes VTE kezelési különbsége: CI (95%):
- napi egyszeri enoxaparin-nátrium vs heparin (-3,0–3,5)
- 12 óránként alkalmazott enoxaparin-nátrium vs heparin (-4,2–1,7).
Jelentős vérzés 1,7%-ban jelentkezett a napi egyszer 150 NE/kg (1,5 mg/kg) enoxaparin-nátriumot, t 1,3%-ban a napi kétszer 100 NE/kg (1 mg/kg) enoxaparin-nátriumot, valamint 2,1%-ban a heparint n alkalmazó csoportban. ű
z
Instabil angina és nem ST-elevációval járó miokardiális infarktus kezelése s Egy nagy volumenű, multicentrikus vizsgálatba 3171 beteget választottak be, instabil angina vagy g non-Q miokardiális infarktus akut fázisában. A betegeket úgy randomizálták, hogy napi egyszer 1e00– 325 mg acetilszalicilsav alkalmazása mellett 12 óránként 100 NE/kg (1 mg/kg) sc. enoxaparimn-nátriumot, vagy nem frakcionált iv. heparint kaptak az aPTI-hez igazítva. A betegeket minim um 2 napig, maximum 8 napig kellett kórházi kezelésben részesíteni, amíg vagy az állapotuke klinikailag
s y
tabilizálódott, vagy revaszkularizációs beavatkozás történt, vagy elbocsátották őket.l A betegeket 30 napig követték. A heparinhoz képest az enoxaparin-nátrium szignifikánsan csökékentette az angina pectoris, a miokardiális infarktus és a halál kombinált incidenciáját, amely a 14d. napra 19,8%-ról 16,6%-ra csökkent (a relatív kockázat csökkenése 16,2%). A kombinált incidencia csökkenése 30 nap után is fennmaradt (23,3%-ról 19,8%-ra; a relatív kockázat 15%-os csökkgenése). Nem volt szignifikáns különbség a jelentős vérzések tekintetében, nohan gyakrabban alakult ki vérzés a sc. injekció beadási helyén. e
li
ST-elevációval járó akut miokardiális infarktus kezelése (STtEaMI) Egy nagy volumenű multicentrikus vizsgálatban 20 479 faibrinolitikus terápiára alkalmas STEMI beteget randomizáltak vagy enoxaparin-nátrium kezelézsre egyszeri 3000 NE (30 mg) iv. bólusban és azzal egyidőben további 100 NE/kg (1 mg/kg) sc. inojekció formájában, amelyet 100 NE/kg (1 mg/kg) sc. adagok követtek 12 óránként; vagy intravénáshan alkalmazott, az aktivált tromboplasztinidőhöz (aPTI) igazított nem-frakcionált heparin kezelé sre 48 órán át. Valamennyi beteg legalább 30 napon keresztül acetilszalicilsav-kezelésben is részaesült. Az enoxaparin-nátrium adagolási stratégiáját a súlyos vesekárosodásban szenvedő és a 7b5 éves vagy idősebb betegek esetén módosították. Az sc. enoxaparin-nátrium injekciókat a kórmházi elbocsátás idejéig, vagy maximum 8 napig (amelyik előbb bekövetkezett) alkalmazták. lo 4716 perkután koronária intervaencióval kezelt beteg kapott vak elrendezés szerinti adjuváns, antitrombotikus vizsgálati kgészítményt. Ebből következően az enoxaparin-nátrium kezelésben részesülő beteg esetén a PrCI enoxaparin-nátrium kezelés mellett zajlott (átállás nélkül) a korábbi klinikai vizsgálatokbafno meghatározott adagolás szerint, pl. nem adtak újabb adagot abban az esetben, ha az utolsó sc. adrag ot a ballon felfújását megelőző 8 órán belül adták be, illetve 30 NE/kg (0,3 mg/kg) enoexaparin-nátrium iv. bólust alkalmaztak, amennyiben az utolsó sc. adagot a ballon felfújását mezgelőző 8 órán túl adták be. Az enoxapsarin-nátrium a nem-frakcionált heparinhoz képest 17%-os relatív rizikócsökkenéssel, szignifikyánsan csökkentette (p<0,001) az elsődleges végpont, a bármely okból bekövetkezett halál vagyg az ismételt miokardiális infarktus (összesített végpont) incidenciáját a randomizálást követő első 30ó napon belül (9,9% az enoxaparin-nátrium csoportban; 12,0% a nem-frakcionált heparin ycsoportban). g Az enoxaparin-nátrium kezelés előnyei, melyek számos hatásossági végpontban megnyilvánultak, a A 48. órában jelentkeztek, amikor az ismételt miokardiális infarktus relatív kockázatának 35%-os csökkenését észlelték a nem-frakcionált heparint alkalmazó csoporthoz képest (p<0,001). Az enoxaparin-nátrium kedvező hatása az elsődleges végpont tekintetében egységesen megmutatkozott valamennyi kulcsfontosságú alcsoportban, így az életkor, a nem, az infarktus lokalizációja, az anamnézisben szereplő cukorbetegség, az anamnézisben szereplő miokardiális infarktus, az alkalmazott fibrinolitikum típusa és a vizsgálati készítmény alkalmazásáig eltelt idő vonatkozásában.
Az enoxaparin-nátrium kezelés hatása szignifikánsan kedvezőbb volt a nem-frakcionált heparinhoz viszonyítva a randomizációt követő 30 napon belül a PCI-vel kezelt (23%-os relatív rizikócsökkenés) vagy a csak gyógyszeres kezelésben részesült betegek esetén (15%-os relatív rizikócsökkenés, p=0,27 az interakcióra). Az összetett végpont (halál, újabb miokardiális infarktus vagy koponyaűri vérzés a 30. napig) aránya (a nettó klinikai előny mérőszáma) szignifikánsan ritkábban következett be (p<0,0001) az enoxaparin-nátrium csoportban (10,1%) a heparincsoporttal összehasonlítva (12,2%), ami a relatív kockázat 17%-os csökkenését jelenti az enoxaparin-nátrium kezelésben részesülők javára. t A jelentős vérzés incidenciája a 30 napon szignifikánsan magasabb volt (p<0,0001) az enoxaparin- n nátrium csoportban (2,1%), mint a heparincsoportban (1,4%). A gyomor-bélrendszeri vérzés ű incidenciája magasabb volt az enoxaparin-nátriummal kezelt csoportban (0,5%), mint a z heparincsoportban (0,1%), míg a koponyaűri vérzés incidenciája hasonló volt mindkét csoportban s (enoxaparin-nátriummal 0,8%, heparinnal 0,7%). g Az enoxaparin-nátrium kezelés első 30 napja során megfigyelt elsődleges végpontra gyakorolt e kedvező hatása fennmaradt a 12 hónapos követési periódus alatt. m Májkárosodás e
I y
rodalmi adatok alapján a májcirrózisban szenvedő betegeknél (Child-Pugh B-C stádlium) az enoxaparin-nátrium 4000 NE (40 mg) dózisban alkalmazva biztonságosnak és hatáésosnak tűnik a véna portae-trombózis megelőzésében, azonban figyelembe kell venni, hogy a közöldt vizsgálatoknak korlátai lehetnek. Májkárosodásban szenvedő betegek esetében óvatosan kelel eljárni a vérzés fokozott kockázatának lehetősége miatt (lásd 4.4 pont). Májcirrózisban szenvedő bgetegek esetében (Child-Pugh A, B vagy C stádium) nem végeztek formális dóziskereső klinikai vizsngálatokat.
e
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok li
ta
Általános jellemzők a Az enoxaparin-nátrium farmakokinetikai paramétereit zelsősorban a plazma anti-Xa, valamint az anti- IIa aktivitásának időbeli változása alapján tanulmánoyozták a javasolt adagolási tartományokban, egyszeri és ismételt sc. alkalmazást, illetve az eghyszeri iv. beadást követően. Az anti-Xa és az anti-IIa farmakokinetikai aktivitások mennyiségi megha tározására validált amidolítikus módszerekkel került sor. a
b
Felszívódás m Az enoxaparin-nátrium abszolút bliohasznosulása sc. injekció után az anti-Xa aktivitás szerint közel 100%. a
g
Különféle adagokat, gyógryszerformákat és adagolási rendeket lehet alkalmazni: Az átlagos maximálisf polazma anti-Xa aktivitás a sc. injekció után 3–5 órával figyelhető meg és 2000 NE, 4000 NEr, 100 NE/kg és 150 NE/kg (20 mg, 40 mg, 1 mg/kg és 1,5 mg/kg) adagban történő egyszeri sc. adaegolás után az anti Xa aktivitás körülbelül eléri a 0,2, 0,4, 1,0 illetve 1,3 anti-Xa NE/ml-
- t. z
s
3000 NEy (30 mg) iv. bolus, majd közvetlenül utána 12 óránként 100 NE/kg (1 mg/kg) sc. adagolás hatásgára a kiindulási maximális anti-Xa szint 1,16 NE/ml-nek adódott (n=16), az átlagos expozíció peódig a dinamikus egyensúlyi szint 88%-ának felelt meg. A dinamikus egyensúlyi állapot a kezelés ymásodik napján áll be.
g
A Ismételt sc. alkalmazással, napi egyszeri 4000 NE (40 mg) és napi egyszeri 150 NE/kg (1,5 mg/kg) protokollok mellett egészséges önkénteseknél a dinamikus egyensúlyi állapot a 2. napon állt be, az átlagos expozíciós arány hozzávetőlegesen 15%-kal magasabb volt, mint egy egyszeri adagolást követően. A napi kétszer 100 NE/kg (1 mg/kg) sc. protokollal a dinamikus egyensúlyi állapot a 3–
- 4. napon áll be; az átlag expozíció körülbelül 65%-kal magasabb, mint egyszeri adagolást követően, az
anti-Xa aktivitási szint középértékének maximuma és mélypontja körülbelül 1,2 illetve 0,52 NE/ml.
Az injekció térfogata és dóziskoncentrációja a 100–200 mg/ml tartományban nem befolyásolja a farmakokinetikai paramétereket egészséges önkénteseknél. Az enoxaparin-nátrium farmakokinetikája a javasolt adagolási tartományokban lineárisnak mutatkozik. Az egyéni betegeken belüli és betegek közti variabilitás kismértékű. Ismételt sc. alkalmazást követően nem jelentkezik akkumuláció. A plazma anti-IIa aktivitása sc. alkalmazást követően hozzávetőlegesen tízszer alacsonyabb, mint az t anti-Xa aktivitás. Az anti-IIa aktivitási szint átlagának maximuma hozzávetőlegesen 3–4 órával az sc. n injekciót követően figyeltek meg, ami naponta kétszer 100 NE/kg (1 mg/kg) és naponta egyszer ű 150 NE/kg (1,5 mg/kg) ismételt alkalmazása után 0,13 NE/ml illetve 0,19 NE/ml értékeket ér el. z
s
Eloszlás g Az enoxaparin-nátrium anti-Xa aktivitás tényleges megoszlási térfogata körülbelül 4,3 liter, és e megközelíti a vértérfogatot. m Biotranszformáció e
A y
z enoxaparin-nátrium elsősorban a májban metabolizálódik deszulfatációval és/vagly depolimerizációval, kisebb molekulasúlyú részekre, és ezzel együtt a biológiai hatékonyság nagyban csökken. d
e
Elimináció g Az enoxaparin-nátrium clearance-e alacsony, 150 NE/kg (1,5 mg/kg) 6n órás iv. infúziót követően az átlagos anti-Xa plazmaclearance 0,74 l/h . e Az elimináció monofázisosnak tűnik, a felezési idő körülbelül azl iegyszeri sc. dózis utáni 5 órától az ismételt adagolást követő 7 óráig terjed. ta Az aktív fragmentumok veseclearance-e a beadott adag haozzávetőlegesen 10%-ának felel meg, az aktív és nem aktív fragmentumok vesén keresztüli teljezs kiürülése pedig a dózis 40%-át teszi ki.
o
Speciális populációk h Idősek Egy populációs szintű farmakokinetikai elemazés eredményei alapján az enoxaparin-nátrium kinetikai profilja időseknél normál vesefunkció esebtén nem tér el a fiatalabbakétól Mivel azonban a vesefunkció az életkor előrehaladtával beszűkül, imdős betegeknél csökkenhet az enoxaparin-nátrium eliminációja (lásd 4.2 és 4.4 pont). lo
a
Májkárosodás g Egy vizsgálatban, amelybren előrehaladott cirrózisban szenvedő betegeket kezeltek napi egyszeri 4000 NE (40 mg) enofxoaparin-nátriummal, a maximális anti-Xa aktivitás csökkenése a májkárosodás súlyosságának mérrté kével függött össze (Child–Pugh stádiumok szerint), amit elsősorban annak tulajdonitottak, ehogy a májkárosodásban szenvedő betegeknél az ATIII-szint a csökkent ATIII szintézis következtébezn alacsonyabb.
s
Vesekáryosodás Az angti-Xa plazmaclearance és a kreatinin clearance között lineáris kapcsolat figyelhető meg diónamikus egyensúlyi állapotban, ami arra utal, hogy vesekárosodás esetén a betegekben csökken az yenoxaparin-nátrium clearance-e. Közepes (kreatinin clearance 30–50 ml/perc), illetve enyhe (kreatinin g clearance 50–80 ml/perc) vesekárosodásban szenvedő betegek esetében napi egyszeri 4000 NE A (40 mg) ismételt sc. adagolása mellett kis mértékben növekszik az anti-XA expozíció, amelyet az AUC értéke jellemez dinamikus egyensúlyi állapotban. Súlyos vesekárosodásban (kreatinin clearance <30 ml/perc) napi egyszeri 4000 NE (40 mg) ismételt sc. adagolása mellett az AUC-érték szignifikánsan, átlagosan 65%-kal emelkedik dinamikus egyensúlyi állapotban (lásd 4.2 és 4.4 pont).
Hemodialízis Az enoxaparin-nátrium farmakokinetikája hasonlónak tűnt a kontrollcsoportban tapasztalthoz egyszeri 25 NE, 50 NE, vagy 100 NE/kg (0,25, 0,50 vagy 1,0 mg/kg) iv. dózis alkalmazását követően, ugyanakkor a kontrollcsoporthoz képest kétszer magasabb AUC-értéket mértek. Testtömeg Napi egyszeri 150 NE/kg (1,5 mg/kg) ismételt sc. adását követően az anti-Xa aktivitás átlagos AUC értéke alig 2volt magasabb dinamikus egyensúlyi állapotban elhízott egészséges önkénteseknél (BMI t 30-48 kg/m ), mint a nem obez kontrollok körében, míg a maximális plazma anti-Xa aktivitás nem n emelkedett. Az obez, sc. adagolásban részesülő betegeknél a testtömeghez viszonyított clearance ű alacsonyabb volt. z
s
Amikor az adagolást nem a testtömeghez igazították, egyszeri 4000 NE (40 mg) sc. dózist követően gaz anti-Xa expozíció 52%-kal volt magasabb a kis testtömegű (<45 kg-os) nők és 27%-kal volt magaesabb kis testtömegű (<57 kg-os) férfiak esetében, mint a normál testtömegű alanyoknál (lásd 4.4 pmont). Farmakokinetikai interakciók: e
N y
em észleltek farmakokinetikai interakciót az enoxaparin és az azzal párhozamosan lalkalmazott trombolitikumok között. é
d
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei e
g
A toxicitási vizsgálatokban az enoxaparin-nátrium antikoaguláns hatásnán kívül nem tapasztaltak nemkívánatos hatásokat patkányokon és kutyákon sc. adott 15 mg/ keg/nap adaggal 13 héten át, illetve patkányokon és majmokon sc. és iv. adott 10 mg/kg/nap adaggall i26 héten át. Az enoxaparin nem bizonyult mutagénnek in vitro vizsgálattoakban, beleértve az Ames-tesztet, egér limfóma-mutációs tesztet, humán limfocita-aberráció vizasgálatot, és in vitro patkány csontvelőkromoszóma-aberrációs tesztet. z
o
Vemhes patkányokon és nyulakon végzett vizsgáhlatokban a sc. alkalmazott enoxaparin-nátrium 30 mg/kg/nap adagig nem mutatott semmilyen teratogén vagy fötotoxikus hatást. Az enoxaparin nem befolyásolta a fertilitást és a reproduktív képaességet a hím és nőstény patkányokon, szubkután alkalmazott 20 mg/kg/nap adagokig. b
m
lo
6. GYÓGYSZERÉSZETaI JELLEMZŐK
g
6.1 Segédanyagok felsrorolása
fo
Injekcióhoz való víz
r
6.2 Inkompaetibilitások
z
S s
ubcutayn injekció A Thgorinane semmilyen más injekcióval vagy infúzióval nem keverhető.
ó
yIntravénás (bólus) injekció formájában kizárólag akut STEMI javallatban alkalmazható. g Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6. pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.
A 6.3 Felhasználhatósági időtartam
Előretöltött fecskendő 2 év 9 mg/ml koncentrációjú (0,9%-os) nátrium-klorid oldatos injekcióval vagy 5%-os glükózzal hígított gyógyszer
8 óra
6.4 Különleges tárolási előírások
Legfeljebb 25°C-on tárolandó. Nem fagyasztható!
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
t
1,0 ml oldat rögzített tűvel és tűvédővel ellátott, klórbutil gumidugóval és fekete polipropilén n dugattyúrúddal lezárt átlátszó, színtelen, I-es típusú semleges üvegből készült, beosztással ellátott ű fecskendőben. z
s
2 db vagy 10 db előretöltött fecskendő dobozban. g
e
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
m
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítméeny
kezelésével kapcsolatos információk ly
é
HASZNÁLATI UTASÍTÁS AZ ELŐRETÖLTÖTT FECSKENDŐKHÖZ d
e
Hogyan kell beadni magának a Thorinane injekciót? g Ha Ön képes rá, hogy magának adja be az injekciót, kezelőorvosa vagyn a gondozását végző egészségügyi szakember megmutatja Önnek, hogyan kell beadni az einjekciót. Ne próbálja meg beadni magának az injekciót, ha nem tanították meg rá, hogyan kell. Ha in em biztos benne, hogyan kell csinálni, azonnal beszéljen kezelőorvosával vagy a gondozását vlégző egészségügyi szakemberrel.
ta
Mielőtt beadná magának a Thorinane injekciót a
- Ellenőrizze a gyógyszeren a lejárati dátumot. A zlejárati dátum után ne használja fel.
- Ellenőrizze, hogy a fecskendő nem sérült, és oa benne található gyógyszer átlátszó oldat. Ha nem,
használjon másik fecskendőt. h
| - | Ne alkalmazza ezt a gyógyszert, ha báarmilyen elváltozást észlel a készítmény küllemében. |
| - | Gondoskodjon róla, hogy tudja, mebnnyit kell befecskendezni. |
| - | Vizsgálja meg a hasát, és ellenőrizze, hogy az utolsó injekció okozott-e bőrpírt, elszíneződést, |
duzzanatot, váladékozást, illetvme fájdalmas-e még, és ha igen, akkor beszéljen kezelőorvosával vagy a gondozását végző elgoészségügyi szakemberrel.
- Döntse el, hová fogja beafecskendezni a gyógyszert. Az injekció beadásának helyét minden
alkalommal váltogassga a has jobb és bal oldala között. Ezt a gyógyszert a has bőre alá kell befecskendezni, de rnem túl közel a köldökhöz vagy esetleges hegszövethez (ezektől legalább 5 cm-es távolsáfgot kell tartani).
- Az előretöltröt t fecskendő kizárólag egyszeri használatra szolgál.
e
A Thorinanez öninjekciózására vonatkozó utasítások
- 1) Szapspannal és vízzel mosson kezet, valamint mossa meg azt a területet, ahová az injekciót be
foygja adni. Szárítsa meg a bőrfelületet.
- 2) gKényelmes helyzetben üljön le vagy feküdjön le, hogy ellazuljon. Ügyeljen rá, hogy lássa azt a
ó helyet, ahová az injekciót adni fogja. Ideális helyszín az injekciózáshoz egy fotel, támlás heverő y vagy párnákkal megemelt fejrészű ágy. g 3) Válasszon ki egy területet hasa jobb vagy bal oldalán. Ennek legalább 5 cm-re kell lennie a köldökétől az oldala felé.
A
Ne feledje: Ne adja be magának az injekciót a köldökéhez 5 cm-nél közelebbi helyre, illetve már meglévő hegek vagy véraláfutások környékére. Váltogassa az injekció helyén a hasa bal és jobb oldala között, attól függően, hogy legutóbb hová adta az injekciót.
- 4) Óvatosan húzza le a tű kupakját a fecskendőről. Dobja el a kupakot. A fecskendő előretöltött, és
készen áll a használatra.
Mielőtt beadná magának az injekciót, ne nyomja a dugattyút a légbuborékok eltávolítása érdekében. t Ez veszteséghez vezethet a gyógyszer mennyiségéből. Miután levette a kupakot, ügyeljen rá, hogy a tű n ne érjen hozzá semmihez. Ez azért fontos, hogy a tű tiszta (steril) maradjon. ű
z
- 5) Tartsa a fecskendőt abban a kezében, amelyikkel írni szokott (mint egy ceruzát), másik kezével s
pedig a hasán óvatosan csípje össze a megtisztított területet a mutatóujja és a hüvelykujja g között, hogy egy bőrredő keletkezzen. e
m
Ügyeljen rá, hogy a bőrredőt az injekció beadása alatt mindvégig tartsa.
e
- 6) A fecskendőt úgy tartsa, hogy a tű lefelé mutasson (függőlegesen, 90º-os szögbleyn). Szúrja be a
tű teljes hosszát a bőrredőbe. é
d
e
g
n
e
li
ta
a
7 z
) Ujjával nyomja le a dugattyút. Ennek hatásároa a gyógyszer beáramlik a hasfal zsírszövetébe. Ügyeljen rá, hogy a bőrredőt az injekció bheadása alatt mindvégig tartsa.
a
- 8) Egyenes vonalban kihúzva távolítsba el a tűt.
m
lo
a
rg
fo
r
e
M z
iután besadta magának az injekciót, a véraláfutás elkerülése érdekében ne dörzsölje az injekció
beadásiy helyét.
g
9)ó A használt fecskendőt dobja ki a védőtokjával együtt az éles hulladékok kidobásához biztosított y tartályba. Szorosan zárja le a tartály fedelét, és a tartályt tartsa gyermekektől elzárva!
g
Amikor a tartály megtelt, adja át kezelőorvosának vagy az otthoni gondozását végző
A egészségügyi szakembernek megsemmisítésre. Ne dobja a háztartási hulladékba!
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Techdow Pharma Netherlands B.V. Strawinskylaan 1143, Toren C-11 1077XX Amszterdam Hollandia
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) t
n
EU/1/16/1131/009 ű EU/1/16/1131/010 z
s
g
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/MEGÚJÍTÁSÁeNAK
DÁTUMA m
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 15/09/2016 e
ly
é
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA d
e
g
A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség innternetes honlapján (http://www.ema.europa.eu) található. e